1 órás út után megérkeztünk Emily & Peter házához. Tipikus amerikai ház volt. Nagyon tetszett. A hátsóudvaron volt egy medence. Tengerkék víz hömpölygött benne. Már most imádom a következő 2 hónapot.
Nagyon fáradt voltam. Jazmy rég bedobta a szunyát, akire egy baby-sister vigyázott. Így nem tudtam neki köszönni. Talán jobb is így... Lesz időm piheni egy kicsit.
Peter bevitte a bőröndöm a szobámba. Nagyon szép volt. Karamella szín uralkodott benn. Egy világosbarna függöny takarta az addigra már előbúvó napfényt. Ledobtam magam az ágyra, ami annyira puha volt, mintha felhőkön feküdnél. Szinte azonnal álomba merültem.
Körülbelül 3 órás alvás után arra ébredek, hogy Jazmy ott ugrál rajtam. Kis piros arcát az enyémhez tapasztja és a fülembe gagyog valamit. Olyan kis aranyos volt. Nagy nehezen felkeltem, minden lépésemet követte. Nagyon hiányozhattam neki. Olyan érzés volt, mintha a kishúgom lenne. Összeszedtem magam és kimentem a nappaliba. Emily volt csak otthon, Peter dolgozni ment. Az apja cégét vette át pár hete. Ott igazgató. Emily kíváncsian érdeklődött anyáékról. Főleg arról, hogy mivel érdemeltem ki, hogy elengedtek. Nem tudtam megmagyarázni... Ennél a kérdésnél megakadtam.
-Ki kéne csomagolni. -mondta Emily -
-Oh, tényleg. El is feledkeztem róla.
-Akkor menjünk. Segítek. Talán még Jazmy is besegít. -válaszolta nevetve -
Elkezdtük kicsomagolni a ruháimat. Volt egy bőrönd, amiben ajándékok voltak. Emily & Peter & Jazmy részére. Odaadtam Emily-nek, aki a szobából kiment, Jazmy-t is magával húzva. Ritka, hogy ajándékot küld anya valakinek is. Gondolom meglepte. Erről lehetett szó. Magamra hagytak, folytattam a kicsomagolást. Kezembe akadt egy kék kisdoboz. Anya adta még mielőtt beszálltam volna az autóba. "Ezt majd New York-ban nyisd ki!" Ez a mondat futott végig az agyamban, amit még anya mondott. Vajon mi lehet benne? Miért adta ezt anya? Nagy levegőt vettem és kinyitottam. Könnyes lett a szemem. Ezt akartam már rég megkapni, de sose volt rá pénzem. Megvette nekem... Kivettem a dobozból és csak bámultam. Eddig a kirakatban gyönyörködhettem benne, de most ott volt a kezemben. Talán másoknak nem jelent az olyan nagy dolgot, hogy kapnak egy nyakláncot a szüleiktől. De nekem igen is nagy volt. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán azért mert 2 hónapig nem láthatom őket. Nem tudok nekik köszönetet mondani, hogy anno beírattak a tánciskolába. Szeretem őket.
Peter bevitte a bőröndöm a szobámba. Nagyon szép volt. Karamella szín uralkodott benn. Egy világosbarna függöny takarta az addigra már előbúvó napfényt. Ledobtam magam az ágyra, ami annyira puha volt, mintha felhőkön feküdnél. Szinte azonnal álomba merültem.
Körülbelül 3 órás alvás után arra ébredek, hogy Jazmy ott ugrál rajtam. Kis piros arcát az enyémhez tapasztja és a fülembe gagyog valamit. Olyan kis aranyos volt. Nagy nehezen felkeltem, minden lépésemet követte. Nagyon hiányozhattam neki. Olyan érzés volt, mintha a kishúgom lenne. Összeszedtem magam és kimentem a nappaliba. Emily volt csak otthon, Peter dolgozni ment. Az apja cégét vette át pár hete. Ott igazgató. Emily kíváncsian érdeklődött anyáékról. Főleg arról, hogy mivel érdemeltem ki, hogy elengedtek. Nem tudtam megmagyarázni... Ennél a kérdésnél megakadtam.
-Ki kéne csomagolni. -mondta Emily -
-Oh, tényleg. El is feledkeztem róla.
-Akkor menjünk. Segítek. Talán még Jazmy is besegít. -válaszolta nevetve -
Elkezdtük kicsomagolni a ruháimat. Volt egy bőrönd, amiben ajándékok voltak. Emily & Peter & Jazmy részére. Odaadtam Emily-nek, aki a szobából kiment, Jazmy-t is magával húzva. Ritka, hogy ajándékot küld anya valakinek is. Gondolom meglepte. Erről lehetett szó. Magamra hagytak, folytattam a kicsomagolást. Kezembe akadt egy kék kisdoboz. Anya adta még mielőtt beszálltam volna az autóba. "Ezt majd New York-ban nyisd ki!" Ez a mondat futott végig az agyamban, amit még anya mondott. Vajon mi lehet benne? Miért adta ezt anya? Nagy levegőt vettem és kinyitottam. Könnyes lett a szemem. Ezt akartam már rég megkapni, de sose volt rá pénzem. Megvette nekem... Kivettem a dobozból és csak bámultam. Eddig a kirakatban gyönyörködhettem benne, de most ott volt a kezemben. Talán másoknak nem jelent az olyan nagy dolgot, hogy kapnak egy nyakláncot a szüleiktől. De nekem igen is nagy volt. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán azért mert 2 hónapig nem láthatom őket. Nem tudok nekik köszönetet mondani, hogy anno beírattak a tánciskolába. Szeretem őket.
Gondolataimat Jazmy zavarta meg, aki egy nagy babával rohant be a szobába. Szinte nagyobb volt mi ő maga. Felém tartotta, elvettem tőle. Olyan vidáman ugrándozott fel-alá a szobában, minta az egész világ az öve lenne. Mondjuk egyetlen mosolyával mindenkit el tudott varázsolni. Kis zabálnivaló kislány volt. Emily is jött utána, megköszönte az ajándékokat, nekem. Pedig nem és adom őket, anya & apa. Én csupán a szállító vagyok. :)
Szia!
VálaszTörlésNagyon aranyos a kis Jazmy és a szülei is nagyon jò fejnek tünnek :)