10. rész -A Búcsú -

Tényleg utaztam haza pár napon belül. Lejárt a 2 hónap, amiben megegyeztek a szüleim Sebastian-nal.

Már napokkal ezelőtt szólt, hogy el kell döntsem maradok, vagy megyek.

-1 Héten belül lejár a 2  hónapi szerződés. El kell dönts, hogy mit akarsz.

-Tudom. Maradok, vagy megyek?! Ennyi az egész.

-Nem egészen. Ha úgy döntesz, hogy maradsz, akkor a szüleidet meg kell győzd. Ehhez pedig az kell, hogy hazautazz és beszélj velük.

Ez történt pár napja, még a forgatás előtt. Ma, a találkozás utáni reggel, már az utazásra koncentráltam. Emily & Peter is úgy döntött, hogy jönnek velem. Fél éve nem voltak otthon. Jazmy már 2 éves. Rég látta a nagyszüleit. Még csak 2 nap volt az utazásig. A stúdiótól megkaptam a repülőjegyeket. Ezt is ők fizették. Csak Emily-ék vettek jegyet. Este hamar elaludtam. Repültem, haza repültem. Nem repülőn, szárnyaim voltak. Kicsit bolondos álmom volt, de ez utazás előtt nálam már természetes.

Holnap utazunk. Bejelentkeztem a Twitter-re. Mily meglepő... Justin írt.

"Szia Sophie. Azt szeretném tudni, hogy mikor utazol pontosan... És, hogy mikor is jössz vissza?"

"Szia! Holnap utazom el. Délután 5-kor a reptéren kell lennünk. Tehát fél 4-kor indulunk itthonról."

"Hogy érted, hogy 'indulunk' ? És mikor jössz vissza?"

"A nővérem családja is jön. Nem tudom. Lehet, hogy 2 hétig otthon leszek."

Ezzel ennyi volt. Justin már nem válaszolt. Talán jobb is. Nem kell neki magyarázkodnom, hogy szombaton miért jöttem el olyan hamar.

Kedd van. Az utazás napja. Már tegnap becsomagoltunk. Peter egy taxi-t hívott a ház elé fél 4-re. Meg is érkezett. Lassan hordtuk ki a csomagokat. Emily & Jazmy már beült az autóba. Peter még egyszer végignézte a házat (elzárta a vizet, az áramot, lekapcsolta mindenhol a villanyt, stb). Én már ballagtam ki a taxi-hoz. Hirtelen megálltam az ajtóban. Egy ismerős alak állott velem szembe pár lépésnyire. Az autó feljáróra néztem és egy fekete Range Rover állt ott. Justin egyik autója a sok közül.

-Szia. Már mész is? -kérdezte mélyen a szemembe nézve-

-Igen. Tegnap járt le a 2 hónapos szerződésem.

-De ugye-e visszajössz? Nem maradsz Franciaországban?

-Ha sikerül meggyőzni a szüleim, akkor igen. Talán hosszabb időre is... Remélem.

-Mikor jössz vissza? -kérdezte szomorúan Justin -

-2 hét múlva, ha minden jól megy.

-Hiányozni fogsz. -mondta miközben egyre közelebb lépett hozzám -

-Te is. -mondtam a szemébe nézve - Tudod, félreismertelek. Nagyon félre.

Nem hagyta, hogy tovább folytassam. Már annyira közel állt hozzám, hogy a két karjával szorosan magához húzott. Átöletem. Annyira szorosan ölelt, hogy szinte már fájt, de nagyon jól esett. A következő pillanatban már a barna tekintete az enyémet kereste. Aztán megtörtént az ami minden Belieber lány egyik álma. Megcsókolt.

Puha és meleg ajka az enyémhez tapadt. Olyan érzés volt, mintha lebegnék a földtől pár centire. Egyszerre rázott a hideg és egyszerre vert a víz.

A kezdetek elején nem hittem volna, hogy ide jutok/jutunk. A meghallgatáson még ki nem állhattam. Most pedig ennek az ellenkezője történik. A karjaiban vagyok és csókolom. Ami óriási hiba. Justin-nak barátnője van, Selena. Ő az övé, nem az enyém. Justin Selena-t szereti, ő pedig Justin-t. Nem lett volna szabad ezt hagynom. Nem lett volna szabad megtörténnie. Ezzel talán egy óriási hibát vétettem/vétettünk.

A következő pillanatban eltoltam magamtól Justin. Talán időben, akkor jött ki Peter a házból. Ő nem ismerte fel Justin-t. Talán nem is nagyon figyelt rá, hogy ki az a gyerek aki ott áll velem szembe és kicsit értetlenül néz rám. "Sophie! Indulnunk kell! Búcsúzz el a barátodtól!" Mondta Peter a taxi-ba beülve. Átöleltem Justin-t és szó nélkül beszálltam Emily mellé. Ő mindent látott. Talán még azt is tudta, hogy ő Justin Bieber volt. De ennek ellenére nem kérdezett semmit, még egy kérdő tekintetet se vetett rám. 

Elindult a taxi. Az ablakon kinéztem Justin-ra. Ott állt egymaga a járda szélén a taxit bámulva. A következő pillanatban lassan lehajtja a fejét és fel se néz többet. Az utca sarkáig haladt az autó, ott befordult jobbra. Még mindig látom Justin-t, még mindig üresen bámulja a földet. És még mindig, még mindig és eltűnik a szemem elöl. Többé nem láttam Justin-t. Csak az arcképem a taxi ablakán. Szomorúnak tűnt. Nagyon szomorúnak. Pedig boldog kellene, hogy legyen. A sok történések után talán egy kis nyugalom vár rá. Láthatja a szüleit, akik már nagyon hiányoztak neki. A világ talán legjobb pasija épp az előbb adott neki egy csókot. Az a pasi akinek már van barátnője, aki nem ő. Ez az oka a szomorúságnak. A reptér fele vezető úton nem néztem mást, mint az ablaküvegben megjelenő idegen arcot. Nem ismertem magamra...