Már ősz fele járt. Szokás az utcánkban, hogy amint megjelennek az első színes falevelek, akkor a lakok rendeznek egy utcabált. Élő zene szokott lenni. Szomszédságunkban volt egy banda. Úgy hívtam őket, hogy garázsbanda. Naphosszat gyakoroltak a garázsukban, mintha másnap életre szóló koncertjük lenne. De a sok gyakorlásnak meg is látszott az eredménye. Eddig mindig fergeteges bulit csináltak.
Csak az volt a gond, hogy az idei megrendezés pont akkor volt, amikor mi másnap utaztunk is New York-ba. De végül úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki ezt a bulit. Este mindenki olyan ruhát vett fel, amit egyébként nem venne. Én egy törpe sapkát, nagy füleket és egy rózsaszín ruhát vettem fel. Nagy, fekete füstös szemek és már kész is voltam. Nagyon jól indult az este. Fergeteges a koncert is. Rengetegen voltunk. A szomszéd utcákból is eljöttek, sőt a város másik végéből is.
9 körül Jazmy már nagyon fáradt volt. Elvittem lefeküdni. Aztán visszamentem az utcára anyáékhoz. "Jó lenne lefeküdni, holnap korán kerül!" Mondta Emily 12 óra körül. Ennek ellenére még hajnali 3-kor az utca aszfaltját koptattuk. Negyed 4 volt mire mindenki lefeküdt és elaludt.
Reggel anya ébresztett, 8 körül lehetett. Mindössze 4 órát aludtam. De úgy voltam vele, hogy majd a repülőn alszom, úgyis unalmas órákon át egy helyben ülni és bámulni kifele.
Apa ragaszkodott, hozzá, hogy ő vigyen ki a reptérre. De Peter ebbe nem ment bele. Túl fáradt volt mindenki. Aztán Peter hívott egy taxi-t és azzal mentünk el. Szorosan átöltem anyát & apát. Rossz volt őket újra abba a nagy házba hagyni. De nem volt mese. Hívott New York!
A repülőn még mielőtt elnyomott volna az álom megnéztem a Twitter-em. Nem akartam konkrétan megírni Justin-nak, hogy ekkor és ekkor a ház előtt fogok állni. Inkább egy kiírással tudattam a követőimmel, hogy úton vagyok az USA-ba:
"Másodszor repülök ugyan oda! Alig várom, hogy újra a stúdió falai között táncoljak, a New York-i levegővel töltsem meg a tüdőm. Jövök New York! Már úton vagyok"
Ebből aki akarja könnyen megértheti, hogy hová is tart most az utam.
Megérkezve az USA-ba egy taxi-ba szálltunk és az irányt Peter-ék háza fele vettük. Még mielőtt befordult volna a taxi az utcába reménykedtem abban, hogy Justin ott fog állni az ajtó előtt és elbűvölő mosolyával ott vár majd. De nem így történt, nem volt ott senki. Egy árva lélek se. Csupán a felhők árnyékai szaladtak végig az ajtón, utánunk pedig a nap sugarai is.
Már délután volt. Ahhoz képes, hogy az ősz a nyakunkon volt elég kellemes idő volt.
....
Három nap telt el azóta, hogy visszajöttem New York-ba. Tegnap és ma is a stúdióban voltam. Elintéztük az utolsó tennivalókat is a szerződéshez. 1 éves szerződést írtam alá a Dance Again a World táncstúdióval.
Az eltelt 3 nap alatt Justin semmi jelét nem adta annak, hogy hiányzom neki, vagy, hogy egyáltalán még él. Dél körül egy üzenet érkezett a Twitter-re:
"Szia barátnőm! Arra gondoltam, hogy átjöhetnél beszélgetni. Rég láttalak és már nagyon hiányoztál csajszi. Na mit szólsz? Átjössz?"
"Már is ott vagyok. Egy perc... "
Nathasa volt az. Beteg volt ezért nem láttam az elmúlt 3 napban. Hanem már találkoztunk volna a stúdióban...
Gyorsan átrohantam hozzá. Jó volt újra látni. 2 hétig nélkülöznöm kellet az én egyetlen New York-i barátnőmet. Megdöbbenésemre nem azzal kezdte a beszélgetést, hogy milyen volt otthon. Justin-ról kezdett el beszélni!
-Nem fogod elhinni, hogy mi történt 5 napja.
-Miért..? Mi történt?
-5 napja vagy háromszor is Justin tűnt fel az utcában.
-És te mit csináltál? -kérdeztem már nagyon kíváncsian - Egyáltalán ő mit csinált itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése