17. rész - Az igazság -

-Na szóval... Még 1 éve kezdődött az egész. Selena menedzsere azt találta ki, hogy ha a két leghíresebb tinisztár összejön, aki Selena és én voltam, akkor az csak segítene mind a kettőnk karrierjén. Eleinte Scoo nem akart belemenni, de akkor még nem ismert az egész világ. Végül belement. Eleinte jól is ment az egész. Megpróbáltuk azt mutatni a nyilvánosságnak, hogy nagyon szeretjük egymást és boldogok vagyunk. Persze, amikor nem volt a közelben egy kamera se egymásra se néztünk Selená-val. Később már annyira feszült volt a helyzet, hogy többször ki akartunk szállni az egész hülyeségből, de Selena menedzsere megfenyegetett. Nem volt választás, tovább folytattuk a színészkedést. Aztán meg jöttél te... Sok lány volt, aki tetszett, de te más voltál. Egyszer azzal, hogy a meghallgatásról kimentél. Van bátorságod az biztos. A Másik meg, hogy a forgatáson tudtomra adtad, hogy nem kedvelsz. Pedig nem ismerek olyan lányt a közvetlen közelemben, aki így állt volna hozzám. Talán ez fogott meg benned, hogy olyan elérhetetlennek tűnsz... Na, szóval térjünk vissza a történet folytatásához! Amikor az újságok nyilvánosságra hozták a csókot Scoo azt mondta, hogy most ezzel ki tudunk lépni az egészből. Selena is eléggé ki volt már ettől a színészkedéstől. Nem volt nehéz rábeszélni, hogy nyilvánosan szakítson velem. Hogy miért ő velem és nem én vele?! Egyrészt én vétettem, másrészt, meg kell adni a női tiszteletet.

Vártam, hogy még mond-e valamit de nem mondott. Csupán a nagy barna szemeivel nézett rám és várta, hogy mit reagálok. Arra ugyan várhatott. Már az első mondatnál lefagytam. Úgy álltam ott mint egy jégszobor. Azt se tudtam, hogy hol vagyok, mit csinálok. Próbáltam feldolgozni azt amit hallottam. Körülbelül 5 perc után tudtam csak szólásra bírni a szám:

-Szóval... Te csak... kihasználtál, ... hogy .... véget vess... mindennek? -mondtam, miközben gyakran elcsuklott a hangom -

-Nem! Erről szó sincs. Nem használnálak ki soha. Csupán ez így jött. Nem tehetünk róla. 

-Az egészet csak megjátszottátok?

-Igen.

-Szóval akkor nem engem, hanem Selenát használtad ki..?

-De tegyük hozzá, hogy ő is engem. Így kvittek vagyunk... De ne foglalkozz vele.

-Az elejétől kezdve tudtad, hogy mit akarsz? Tudtad, hogy ez lesz? Kérlek őszintén válaszolj...

-Nem, nem tudtam, hogy mi lesz. De azt tudtam, hogy mit akarok... Téged.

-Miért csinálod ezt?

-Micsodát?

-Hogy... úgy érzem csak játszol az érzéseimmel. Nem veszed komolyan azt amit mondasz. Nem érzed a szavaid súlyát. Ezt érzem...

-Pontosan tudom, hogy mit mondok, és, hogy kinek, meg, hogy milyen szándékkal. Érdekelsz Sophie! És tudni szeretném, hogy én igen-e téged.

-... Erre most nem tudok mit mondani. Ne haragudj. -mondtam miközben a karjai közül kihámoztam magam -

Lassan lépdeltem hátra. Justin a távolságot nem, hogy hagyta volna növelni, csökkentette felém. Hirtelen a fal miatt megálltam. De Justin csak közeledett felém. A szívverésem egyre csak gyorsabban vert és a légzésem is gyorsabb lett. Justin ekkor megfogta a derekam és magához húzott. Szorosan magához ölelt. Éreztem, ahogy az ő szíve is gyorsan ver. Szinte egy ritmusra ütött a szívünk... Lehelete a vállamon futott végig. Olyan meleg volt. Kirázott tőle a hideg.

-Kedvellek Sophie! Meg akarlak ismerni. És szeretném, ha... később ebből több lenne mint barátság.

-Én is szeretném... -mondtam olyan halkan, hogy féltem nem hallotta meg, de a következő pillanatban... megcsókolt -

Teljesen más volt mint az első. Itt már tudtam, hogy ő már 'senkié'. Őt már nem 'szereti' senki. Ő már az , csak az enyém... És én kezdem őt szeretni. 

-Hiányoztál. -mondtam miután hagyott szóhoz jutni-

-Te is nagyon hiányoztál Sophie! -mondta és újra megcsókolt -

Pár perc múlva a telefonja szólt:

-Oh... Scoo az. Fel kell vennem... Igen? -szólt bele a telefonba- ... Itt vagyok Sophie-nál, miért? ... Ja értem, azonnal indulok. Fél óra és ott leszek. -mondta és letette a telefont - Sajnos el kell mennem. Scoo hívott, hogy baj van az esti koncerttel. Oda kell mennem.

-Semmi baj. Majd legközelebb itt folytatjuk. -mondtam mosolyogva -

-Ahogy akarod. -mondta, és egy puszit adott- Na, megyek... Hupsz! Elfelejtettem valamit. Mivel nem vagyok fent mindig neten nem adod meg a számod?

-Már vártam, hogy mikor kérdezed meg.

Így hát telefonszámot cseréltünk. Kikísértem az ajtóig Justin-t. Ott megfordult és adott egy nagy cuppanós csókot, aztán beült az autóba és elhajtott.
Boldog voltam! Ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Örülten elkezdtem táncolni, mint aki megnyerte volna az 5-ös Lottó főnyereményét.