4 hét telt el attól a bizonyos vallomástól. Nagyon sokszor találkoztunk közben Justin-nal. Megpróbáltuk a hangsúly arra fektetni, hogy jobban megismerjük egymást. A nyilvánosság előtt persze nem mutatkoztunk együtt. Megpróbált megvédeni a fotósoktól, attól, hogy minden lépésem egy-két ember kövesse, stb.
A 4 hét alatt nagyon sokat fejlődtem a tánc terén. Nagynevű sztárok videóiban kaptam háttértáncos szerepet. Például Alexandra Burke- Let It Go című dal videoklipjében és Ne-Yo- Let Me Love You videójában. Fergeteges volt ilyen nagynevű sztárok mögött táncolni.
Minden egyes forgatáson valami újjal tértem vissza a stúdióba.
Lassan közeledett életem talán egyik legfontosabb eseménye. De ezúttal nem terveztem semmi nagy durranást a szülinapomra. Ráadásul érzékenyen érintett az, hogy akiket a legjobban szeretek, a szüleimet, nem lesznek ott e jeles napon. Pluszként Justin is szólt, hogy nem lesz ott.
Eljött szeptember 30. A szülinapom dátuma. Emily-től kértem, hogy ne csináljon semmi bulit, nem akarok. Csak egy ebédet, ahol ott lesz a legjobb barátnőm és ők. Egy szolid díszítés azért még is jelezte, hogy itt valaki a szülinapját ünnepli. Ebédre Nathasa is megérkezik. Még ebéd előtt egy futár kopogtatott az ajtón. Emily nyitott ajtót. Egy nagy csokor rózsával tért vissza az ebédlőbe.
-Ez neked jött Sophie! -mondta Emily mosolyogva-
-Kitől?
-Nem tudom. Itt egy üdvözlő kártya. Talán abban benne van. Ja és még egy ajándék tasak is jött vele.
-Beviszem a szobámba. Ebéd után megnézem.
Mondtam és bevittem az ajándéktasakot. Ott letettem az ágyamra. Az ebédlőbe visszaérve Emily egy vázába már beletette a rózsatömeget. Kinyitottam az üdvözlő kártyát és nekiláttam elolvasni:
"Szia Drága Sophie! Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott veled. Ünnepelj helyettem is! :) Nagyon Boldog Szülinapot! UI: Szeretlek! /Justin/
Egyetlen egy szón akadt meg a tekintetem: SZERETLEK. Szinte láttam magam kívülről. Az arcom hirtelen tűzvörös lett. Egy óriási mosoly ült ki az arcomra. 2 hónapja, hogy ismerem Justin-t. Kicsivel kevesebb ennél, hogy kezdtem megkedvelni, és 1 hónapja, hogy kezdem szeretni. És tessék, a szülinapomon, egy levélben bevallotta, hogy mit is érez.
-Sophie-nak barátja van! Sophie szerelmes! -énekelte Jazmy az asztal körül ugrálva-
Egy ártatlan gyermek észrevette, amit megpróbáltam elrejteni. Hát akkor a többiek... De boldog voltam és nem érdekelt mások véleménye.
Ebéd után ajándékosztás volt a program. Emily & Peter egy iPod nano-t adott. Az enyém eltört, mikor egy gyakorlás közepette kiesett a zsebemből. Jazmy egy üdvözlő kártyát adott. Az oviban tanulta meg, hogyan kell készíteni és nekem is csinált egyet. Nathasa pedig egy barna, téli csizmát adott. Egy shopingolás során láttam meg és szerettem bele. De akkor nem volt rá pénzem, ő pedig megvette nekem. Nagyon örültem az ajándékoknak, de már nagyon érdekelt, hogy mit rejt az ajándéktasak, amit Justin küldött. Ebéd után Nathasa hamar elment. Én bementem a szobámba és az ágyon fekvő tasak mellé ültem. Belenéztem és egy kis levél meg egy doboz volt benne.
"Szia Sophie! Tényleg annyira sajnálom, hogy nem lehetek ott veled. A 18 szál rózsát azért kaptad. mert most lettél 18. A kis dobozban pedig egy ajándékot találsz... Szeretném, ha mindig nálad lenne, ha mindig viselnéd. Csak neked készült, egyedi. Ez fejezi ki az egyedi megismerkedésünk kezdetét. :) Remélem tudod mire gondolok. Hamarosan találkozunk. Már nagyon hiányzol... Csók, Justin Bieber!"
Elég lett volna a levél is ajándéknak. Lassan nyitom ki a dobozt. Egy csillogó lánc volt benne. Annyira gyönyörű volt, könnyes lett a szemem. Nem hittem el, hogy ez velem történik meg.
Leültem a földre és a kezemben található láncot bámultam... Kis idő után erőt vettem magamon és felhelyeztem.
Olyan jó lett volna, ha Justin most ott ülne mellettem és a kezemet fogná. Nagyon hiányzott. 1 hete, hogy nem láttam. Alig vártam, hogy találkozzunk és megköszönhessem az ajándékokat. Alig vártam, hogy az ajkaink összeérjenek. Alig vártam, hogy érezzem a szívverését. Szerettem volna érezni a jellegzetes illatát. Szerettem volna elmondani, hogy én mit is érzek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése