20. rész - Randi -

Negyed óra múlva már újra az autónál voltunk. Egy füves helyen leültünk. Csodálatos érzés volt ott ülni, ahogy a tenger szele az arcomba fúj és a nap a bőrömet süti. Justin pedig úgy karol át, mint sötétség a gyertya lángját. Nem hittem volna az elején, hogy ide jutunk majd.

-Valamit az autóban felejtettem. -mondtam Justin-nak. egy ételhordó dobozt vettem elő. az egészből nem értett semmit- Mivel nem voltál ott a szülinapomon, de kaptam ajándékot, így kapsz a tortámból egy szeletet.

-Jaj, de aranyos vagy. Imádlak. De nem kellett volna.

-Ne mondd már. Inkább kóstold meg.

Egy gyümölcsös, habos torta volt. A Kedvencem. Látszólag Justin-nak is ízlett.

-Isteni volt. -szólalt meg, miután megette az összeset. egy szem morzsát sem hagyott- Mi az? Mi ilyen vicces?- kérdezte, miután elkezdtem nevetni-

-Tiszta hab az állad.

-Hol? -érkezett a kérdés-

-Várj, letörlöm!

Válaszoltam és lepusziltam az álláról a habot. A válasz erre a megmozdulásra egy forró csók volt.

-Sophie! -szólalt meg kicsivel később Justin-

-Igen?

-Holnapra terveztél valamit?

-Hát... Terveztem, hogy Nathasá-val elmegyünk shopingrolni. Rég voltunk.

-Szóval csak tervezted... Nathasa még nem tud róla?

-Nem, miért?

-Akkor ne is mond el neki. Más programot találtam ki holnapra... Meglátod, hogy jó lesz.

-És mit? -kérdeztem kíváncsian-

-Majd meglátod.- kacsintott egyet-

-Ne legyél már ilyen titokzatos... Egyszer elárulhatnád, hogy hová viszel... Szóval?

-Na jó... Bemutatlak anyáéknak.

-Ez komoly?

-Igen! Már rég meg akartak ismerni... Szóltam nekik, hogy holnap megyünk és akkor bemutatlak.

-Aha. Értem. Szóval nincs vissza út... Rendben.

Még egy kis időt töltöttünk a parton. A nap is már lemenőben volt. Emily a lelkünkre kötötte, hogy Justin nem visz haza késő este. Déltől, este 5-ig együtt voltunk. 1 hetet nélkülöznöm kellett, még ez az 5 óra se volt elég semmire. Vele olyan hamar telik az idő...

Autóba szálltunk és hazavitt. Fél 6-kor már otthon voltam. Olyan udvarias volt Justin. Gyorsan kiszállt az autóból és kinyitotta az ajtót. Egész a ház ajtóig kísért.

-Nagyon jó volt a nap.

-Én is jól éreztem magam. -mondta Justin suttogva, hogy ne hallják meg a ház lakói-

-Megölelhetlek? -kérdeztem-

-Persze.

Szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam elengedni, olyan jó volt érezni minden izom rándulását.

-Szeretlek.-suttogta a fülembe- Olyan jó kimondani, hogy azt el se hiszed.

-De tudom. Olyan mintha méterekkel a föld felett lebegnél... Legalább is nekem... Én is Szeretlek. Nagyon.-

még szorosabb lett az ölelés-

-Ahogy mondod. Aludj jól. Holnap nagy nap vár rád.

-Hát igen. De ezen is túl kell esni egyszer.

-Álmodj szépeket. -adott egy puszit a homlokomra-

-Én nem oda kérnék jóét puszit. -mondtam kicsit vékony hangon-

-Akkor nem oda kapsz. -válaszolta és megcsókolt-

Akkor én voltam a világ legboldogabb embere. Úgy éreztem, hogy ha vele vagyok minden jól megy, gondok nélkül. Érti minden hülyeségem. Érti, hogy mit akarok mondani. Tudja, hogy mit szeretnék, és azt meg is adja nekem. Itt nem tárgyi vágyakról beszélek. Lelki vágyak, amit csak egy szerelmes érez. És amit egy szerelmes ért meg...
Még egyszer szorosan átöltük egymást, csók és elment. Addig az ajtóban álltam, míg el nem hajtott. A napaliba érve Emily & Jazmy a tévét nézte. Vagyis csak Emily, Jazmy aludt. Bevittem a szobájába és lefektettem. Óriási mosollyal tértem vissza Emily-hez, aki egyből faggatni kezdett.
-Na mizu kislány? Hogy telt a napod?
-Huuu! Nagyon jó volt. Életem egyik legjobb napján vagyok túl. -huppantam le a kanapéra-
-Azt látom.
-Nem fogod elhinni, hogy holnapra mit tervez...
-Na, már megint mit talált ki? -kérdezte szemét forgatva Emily-
-Bemutat a szüleinek!
-Ez komoly?!
-Én is ezt kérdeztem... És igen, az!
-Akkor hosszú napod lesz holnap. Feküdj le, pihend ki magad.
-Oké! Aludj jól.-mondtam és elköszöntem Emily-től-