9. rész - Találkozás -

Egész úton az járt a fejemben, hogy félreismertem Justin-t. Azt hittem, hogy egy beképzelt gyerek. Aki azt hiszi, hogy ha több millió tini rajong érte akkor ő a király. Ma reggel kiderült, hogy nem. Nyitott felém, amit értékelek. Beszélni akart velem, meg akarta tanítani azt amit  szerettem volna elsajátítani.... Meg akartam ismerni. Tudni akartam, hogy mi jár a fejében, mire gondol.
Estére értünk haza. Időm nem volt beszámolót tartani Emily-nek. Lefeküdtem és elaludtam.
Reggel 9-kor keltem. Szombat van. Csend volt a házban, sehol egy hang. A konyhában egy levél várt rám:

"Szia Sophie! Jó reggelt! Jazmy-vel és Peter-re elmentünk egy családi programra. Késő este érünk haza. A hűtőben van kaja, ha megéheznél. Remélem jól érezted magad a forgatáson. Majd elmeséled. Puszi: Emily"

Örültem, hogy egy kicsit egyedül leszek. Bikinit vettem fel és kimenetem a medencéhez napozni. Órákat tudtam tölteni kint a szabadban, miközben a nap sütött. A laptopom is ott volt. Felléptem a Twitter-re. Meglepődve vettem észre, hogy @justinbieber követ. Visszakövettem, végül is veszíteni valóm nem volt.
12 óra körül van. Már nagyon éhes voltam. A hűtőből elővettem az amerikai palacsintákat, felmelegítettem és nekiláttam elfogyasztani őket. Twitter-re érkezett egy privát üzenet:

"Szia Sophie! Örülök, hogy követsz. Van egy kis szabad időm ma délután. Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk a parkban. Mit szólsz hozzá?"

Meglepett, hogy egy ekkora sztárnak van szabadideje. És, hogy a szabadidejét pont rám "pazarolja". Válaszoltam:

 "Szia! Hát az igazat megvallva van időm, de nem tudom, hogy elmenjek-e... Egyáltalán miért akarsz találkozni?"

Pár perce rá már jött is a válasz:

"Ha eljössz, akkor megtudod. :) Este 6-kor várlak a tó mellett. A két összenőtt fánál várok rád!"

Izgatott lettem. Milyen titokzatos... Egyszerre vártam is az estét meg nem is. Kicsit féltem, hogy mi lesz. Nagy nehezen eljött este 5 óra. Összeszedtem magam. Hamarabb kész lettem, mint ahogy azt vártam. Nem tudtam, hogy hamarabb, vagy később menjek a megbeszélt helyre. Addig ültem egymagam a szobában az ágy szélén, hogy már 6:10 perc volt. Siettem ki a házból és rohantam a parkba.
Odaérve megdöbbentem... Justin nem volt sehol! Lehet, hogy elment, megunt rám várni? Vagy el se jött, játszik velem? Szomorúan ültem le a két összeolvadt fa melletti padra. Naplemente van. Bámultam ahogy a nap sugarai lassan elmerülnek a tó vizében.

Kis, apró tücskök hangja szólt. Jó volt hallgatni a tó zenéjét. A háttérben pár gyerek kacaja töltötte meg a park üresen csengő tereit. Hirtelen valami hideg futott végig a karomon. Lassan megfordultam... A lemenő nap sugarai egy szempárt tártak fel előttem. Justin ujjai szaladtak végig a karomon.
-Sajnálom, hogy késtem. Tényleg nagyon sajnálom.
-Semmi gond. Én is késtem pár percet.
-Te reszketsz... Mi a baj? -kérdezte megrémülve Justin-
-Semmi baj! Csak kicsit hideg van. -válaszoltam, persze kicsit se volt hideg. fülledt meleg volt, nem akartam, hogy tudja szomorú voltam. hogy azt hittem nem jött el. ez volt az igazi oka a reszketésnek -
-Ja jó! Azt hittem valami bajod van... Nagyon örülök neki, hogy eljöttél. Tényleg nagyon boldog vagyok.
-Otthon úgy is unatkoztam volna. És érdekelt, hogy miért akarsz találkozni... Elárulod végre?
-Hát ha ennyire kíváncsi vagy... -nagy levegőt vett és megszorította a kezem, nem értettem az egészből semmit - Szóval. Emlékszel a meghallgatásra?
-Persze, hogy emlékszem. Miért?
-A tanárok nem akarták, hogy szerepelj a videóban. Nem tartottak elég jónak ahhoz. De én akartam, hogy ott táncolj mögöttem, a videóban...
-Miért? Miért akartad?
-Az oka egyszerű, csak... Elmondani nehezebb... Valami megfogott benned. Akartam, hogy ott légy, tudni akartam mindent rólad.
-El se hiszed, hogy mit mondott tegnap reggel Katy, miután elmentél.
-Ezt nem nagyon értem, hogyan jön ide, de mit mondott?
-Ha pontosan akarom idézni akkor azt, hogy... -kis szünetet hagytam. jó ötlet elmondani? inkább hazudjak valami hülyeséget? nem elmondom, tudnia kell. tudnom kell, hogy igaz-e. ez futott végig az agyamban- "Tetszel neki. Láttam, hogy néz rád. Hallottam, hogy beszél veled. Selenával se beszél így." -gyorsan elhadartam, szemébe se néztem, hogy mit reagál -
Szokás mondani, hogy a nők/lányok azt is látják amit nem akarnak. Előre néznek mégis látják mi történik a hátuk mögött. Körülbelül ez történt most velem is. Láttam, ahogy Justin arcára egy ki mosoly ül ki, aztán eltűnik  Megdöbbenés veszi át helyét. Üresen néz maga elé. Aztán mintha egy kis lámpa gyulladt volna fel feje fölött. Mintha támadt volna egy jó ötlete, hogy hogyan magyarázza ki magát. Lassan megfogja a lehajtott állam és felemeli. Pár centire az övétől. Lassan közeledett felém. Kezét óvatosan végigvezeti a karomon és végül megfogja a kezem. Már pár centi távolság volt az ajkaink között. Nedves homlokom az övéhez tapadt. Tudtam, hogy ha nem történik valami akkor itt csók lesz. Szinte már imádkoztam, hogy törje meg valami ezt a csodás képet. Szépnek szép volt, de megtörténnie nem szabadott. Ekkor, mintha hatott volna imám, egy frizbi találta el Justin karját. Megtörte a szépet. Felálltam a padról és a ház fele vettem az irányt. El akartam menni. Ezt nem akartam, pont ezt.
-Hová mész? -kérdezte Justin kíváncsian és meglepődve -
-Haza. Késő van és... Mennem kell. Sajnálom.
-Mikor találkozunk még? Látni szeretnélek.
-Egyhamar sajnos nem. Utazom haza pár hétre.
-És mikor utazol? Egyáltalán mikor jössz vissza?
-3 nap múlva utazom. Hogy mikor jövök vissza nem tudom még.
-De ugye visszajössz?
-Megpróbálok. Szia.
-Szia!
Megfordultam és az ösvényen hazafele indultam. Még egyszer visszanéztem. Justin ott állt a pad mellett. Fejét lefelé hajtva és a földet bámulta. Csalódottnak tűnt és szomorúnak. A szívem azt súgta, hogy menjek vissza hozzá, de az eszem, hogy menjek el. Az eszem ezúttal erősebb volt.