Körülbelül negyed órája lehetünk csak a levegőben, de hirtelen a gép rázkódni kezdett. Gyorsan felugrottam a helyemről és odarohantam Justin mellé. Szorosan öleltem át. Nem tudtam, hogy mi fog történni. Iszonyatosan féltem. Reszketett minden végtagom. Justin-ra nézve láttam, hogy ő is megrémült. Tágra nyílt szemekkel várta, hogy mi jön még. A gép még mindig rázkódik. Egy pillanat alatt az futott végig a fejemben, hogy mi lesz ha lezuhanunk?! Túl fogom élni, és Justin?! Mi lesz ha nem élem, éljük túl?! Elkezdtem nagyon félni. Kivert rajtam a félelem. Izzadtam, de közben fáztam. Nem tudtam, hogy mit csináljak, csak szorosan öleltem Justin. Reménykedtem abban, hogy ez egy rossz álom. Hogy még a kis 'kuckóban' alszom. Fejemet Justin mellkasán pihentetem és álmodom... De ez nem álom volt! A személyzet fel alá rohangált, egy szót nem szóltak arról, hogy mi a fene történik. A gép elkezdett megdőlni, mire a folyosó elején álló kiskocsi elkezdett gurulni a gép hátsó része fele. Elszáguldott mellettünk és utána egy nagy bumm! Nekivágódott a mosdó ajtajának.
Ránéztem Justin-ra. Egy puszit adott a homlokomra és még szorosabban ölelt. Egy szót nem szóltunk csak vártuk, hogy ezek után mi jön... A kézitáska tartókban, a fejünk feletti részről elkezdtek leesni az oda helyezett táskák és egyebek. Annyira megijedtem, váratlanul ért. Justin felállt és megpróbált a pilóta fülke fele menni, de táskák a fejére estek. Azonnal elesett és a fejét beleütötte a kartámlába. Elájult. Ott feküdt és én nem tudtam mit csinálni. A gép annyira megdőlt, hogy nem tudtam felállni és segíteni neki visszaülni. Az egyik személyzeti tag rohant oda hozzá és a mellettem lévő ülésre ültette le. Már ébredezni kezdett. Egy palack vizet adott neki az ismeretlen nő. Aztán mikor látta, hogy már jobban van elrohant, hogy megtudja mi történik. A gép még mindig rázkódik, de lassan kezd visszaállni a normális helyzetbe. Justin rám nézett és abban a pillanatban felugrott és odaült mellém. Még mindig féltem. Azt se tudtam abban a pillanatban, hogy hol vagyok... A rázkódás kezdett csillapodni, de a szívverésem nem. Pár perc múlva minden normális volt. Csupán a személyzet rohangált, hogy a táskákat összeszedjék és az elgurult kiskocsit rendbe szedjék. Ekkor a pilóta szolt a hangosbemondóban:
-Kedves utasok. Itt a pilóta beszél. Elnézésüket kérem az előbb történt kis kellemetlenség miatt. Remélem senkinek nem esett baja. Egy légőrvénybe kerültünk és a gép pár fokot megdőlt. De pánikra semmi ok. Kár nem keletkezett. Remélem a további utunk során nem kerülünk hasonló helyzetekben. Addig is élvezzék az utat. Körülbelül egy óra múlva megérkezünk New York repterére. Köszönöm megértésüket. Viszont hallásra.
Kicsit megnyugodva néztem Justin-ra, kinek a fején egy kis púp lett. Azonnal kértem egy kis jeget az egyik nőtől és lejegeltem a homlokát a szerelmemnek. Közben a kezem az övébe fonódott és szorosan szorítottam. Nem tudom elképzelni, hogy mit csináltam volna, ha Justin nincs ott. Tutira pánikba esek és isten tudja, hogy mit csináltam volna. A szívem még mindig ezerrel vert. Justin a kezemből kivette a jéggel teli zacskót, letette a mellettünk lévő ülésre, ahol az előbb ült. Visszafordult felém, mélyen a szemembe nézett és bal kezébe vette az arcom. Nem szóltunk semmit csak egymást bámultuk. Aztán átkarolta a nyakam és magához húzott. Suttogva mondta a következőket:
-Ezért utálok esőben repülővel utazni.
-Ezek után én repülőre nem biztos, hogy ülök. Csak ha te is ott leszel velem, csak akkor. -pusziltam meg az arcát-
-Jobban vagy már?
-Egy kicsivel igen. De még mindig félek. Amíg le nem szálunk addig el ne engedd a kezem!
-Nem fogom..! Szeretlek.
-Én is szeretlek. -csókoltuk meg egymást- Azt hittem, hogy lezuhanunk.
-Ne gondolj ilyenekre. Én is megijedtem. De tudtam, hogy amíg egy angyal ezen a gépen van addig baj nem fog történni.
-Most kire gondolsz?
-Rád szerelmem.
-Úgy imádlak.
-Én is... Ilyenekre ne gondolj. Nem fog baj érni, amíg engem látsz. És engem se, amíg te velem vagy.
-Neked elhiszem.
-Hidd is.
És egymásba fonódtunk. Vártuk, hogy mikor szól a pilóta, hogy kapcsoljuk be öveinket, készüljünk a leszállásra. Ahogy ő is mondta, egy óra. Estére értünk csak az államokba. 9 óra lehetett mikor végre leszálltunk. Kenny már várt ránk a reptéren. természetesen itt is vártak ránk a fotósok. Köszöntöttük Kenny-t, aki segített átrágni magunk a tömegen. Gyorsan beültünk Justin Range Rover-ébe. Kenny & Justin elől. Én meg hátul. Kenny vezette. Miután meghallotta, hogy mi történt a repülőn nem engedte meg, hogy Justin vezessen. Így hát Kenny vitt minket haza. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy most még hazautazzak Emily-ékhez. Így az éjszakát Justin-nál töltöttem. Még az autóban elaludtam, mielőtt még hazaértünk volna. Csak akkor ébredtem meg, mikor Justin felkapott és bevitt a házba. Körülbelül úgy mint egy menyasszonyt. Kenny még mondta, hogy már most gyakorolunk a nagy napra..? Justin persze elviccelte az egészet, de láttam rajta, hogy zavarba jött. Elvánszorogtam a szobába, ahol át se öltöztem csak levettem a cipőm. Bedobáltam őket a sarokba. A kabátom is követte azokat. Ledobtam magam az ágyra és azonnal el is aludtam. Justin gondolom még elköszönt Kenny-től. Csak azután jött ő is lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése