25. rész - Kenny -

Lesifotósok és újságírók hada vett körül. Mindenhol egy-egy vaku villogott. Mindenhonnan záporoztak a kérdések, hogy honnan ismerem Justin-t. Mi van köztünk. Ráadásul még Nathasa is eltűnt. Hiába szólítottam, nem láttam sehol. Kezdtem nagyon rosszul lenni. Annyi ember vett körül, hogy egyszerűen nem kaptam levegőt. Már ájuldozni kezdtem. Azt se tudtam, hogy hol vagyok. A vakuk meg egyre csak villogtak. Egyszer aztán a kör kezdett szétnyílni. Egy nagy fekete alak kapott el, még mielőtt elájultam volna. Ez volt az utolsó amire emlékeztem.

Később egy szobában ébredtem fel. Nathasa volt az első akit megláttam. Azonnal kértem egy pohár vizet. Iszonyatosan szomjas voltam.

-Szia Sophie! -szólalt meg egy idegen alak- Én vagyok Kenny Hamilton. Justin küldött.

-Szia Kenny. Te kaptál el az utcán?

-Igen.

-Köszi. Most hol vagyunk?

-Egy fotóstúdióban. Ide tudtalak behozni. 

-Tessék Sophie! Itt a víz.

-Jaj végre. -ittam meg az összeset- Mióta vagyok itt?

-Fél órája. -szólalt meg Kenny-

-Még jó, hogy ott voltál. -mondta Natasha-

Pár perc múlva autóba szálltunk és hazafele mentünk.

-Te jó ég... Még Jazmy a napköziben van!! Utána kell menni. -néztem Kenny-re aki vezetett-

-Jó, akkor oda megyünk.

Érte mentünk. Kivettem a napköziből és hazamentünk. Kenny egész az ajtóig kísért. Ott Peter nyitott ajtó. Nagyon megijedt, mikor meghallotta, hogy mi történt. Emily is hazajött fél órán belül. Úgy aggódtak, mintha valamim eltört volna. Pedig csak elájultam. Emily még este felhívta a stúdiót, hogy holnap nem megyek be. Vitaminok tucatjait tette az éjjeli szekrényemre. Este hamar elaludtam. Reggel a nappaliban zajló beszélgetésre ébredek. Emily & Peter beszélgetett. A tegnap történteket osztották, szorozták. Megettem egy tál csokiz müzlit hideg tejjel és visszamentem lefeküdni. Alig volt erő a végtagjaimban. Nagy nehezen visszaballagtam a szobámba és lefeküdtem. Dél körül ébredtem meg. Bekapcsoltam a tévét. Elég unalmas adás ment, így újra elaludtam. Legközelebb már arra keltem, hogy Justin ott ül az ágyam melletti széken és aggódó tekintettel néz rám.
-Jó reggelt Sophie. -adott puszit a homlokomra-
-De hisz már 3 óra.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? -szorította meg a kezem és ült az ágyra-
-Jól vagyok, igen. Már sokkal jobban.
-El se tudom hinni, hogy ezt történt. Annyira sajnálom. Ne haragudj.
-Nem a te hibád volt. A sajtó hibája...
-De az én nevem tette ezt. -hajtotta le a fejét-
-Justin! Ne okold magad. Sőt, te küldted Kenny-t... Ha ő nem lett volna ott, talán még most is ott feküdnék.
-Arra gondoltam, hogy Kenny-vel aláíratok egy új szerződést. Ezentúl a te testőröd lesz. Szükséged lesz rá... Nem hittem, hogy ilyen hamar rád talál a média... A lényeg annyi, hogy ezentúl bárhová mész, előtte felhívod Kenny-t és akkor vele mész.
-De, ha csak itt az utcában vagyok, vagy a stúdióba megyek, akkor nem kell Kenny. Ugye?
-A stúdióba csak mész és jössz. Oda nem. De ha a városba mész be, akkor feltétlenül.
-Miért ő? Kenny a te testőröd...
-Tudod... Olyas valakit szeretnék melléd, akiben 100%-ig megbízom. Ez Kenny. Nekem a cég ajánl majd más valakit. De Kenny-t ismerem. Ő benne megbízom. Ezért.
-Oké. Ahogy akarod.
Ekkor Emily nyitott be a szobába. Szólt, hogy menjünk ki a nappaliba. Beszélni szeretnének velünk.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Még mindig nem volt elég energiám. Lassan kimásztam a nappaliba, Justin segítségével. Leültem a kanapéra Justin mellég. Emily & Peter-rel szembe.

-Jó, hogy mind a ketten itt vagytok... Fontos dologról szeretnénk beszélni veletek. -kezdte Peter- Ha továbbra is együtt szeretnétek maradni, akkor valamit ki kell találnotok. Más különben a sajtó szét fogja szedni Sophie-t.