26. rész - Bocsánat! -

-Igen. Ezt mi is tudjuk. Pont erről beszéltünk az előbb.

-És mire jutottatok? -kérdezte Emily Justin válaszára-

-Azt gondoltam ki, hogy Kenny lesz a testőre. Bárhová megy előtte kell szólnia neki. Így részben garantálni tudjuk, hogy biztonságban van. -ölelt át Justin-

-De ha nem válik be akkor valami mást kell kitalálnotok... Ez most egyelőre jó ötlet, de idővel több és több fotós és újságíró fogja követni... Akkor is elég lesz Kenny? 

-Addigra valami mást találok ki. Nem fogom hagyni, hogy Sophie-nak valami baja legyen. Azt nem...

-Jó! Hiszek neked. De ha még is történne valami...

-Nem fog. -szólt bele Justin Peter szavába-

-De ha még is, akkor többet nem találkozhattok... Nem kockáztathatjuk meg, hogy valami komoly baja legyen. Tegnap is ha Kenny nem lett volna ott...

-Miért kell állandóan arra gondolni, hogy 'mi lett volna ha'? Örülj, hogy ott volt, nem lett semmi bajom. Miért kell ezt csinálnotok? -törtem ki-

-Sophie, nyugodj meg. -mondta Emily-

-Hogy a fenébe nyugodjak meg, mikor azt mondjátok, hogy lehet, hogy többet nem találkozhatok azzal akit szeretek! Felfogtátok egyáltalán, hogy mit mondtatok!? Nem hiszem el, hogy legalább egy időre nem lehetek boldog. Mindig bele kell szólni mindenkinek... Mintha mindenki tudná, hogy mit is rejt ez itt belül! -mutattam a szívemre- Miért nem tudtok békén hagyni? -ugrottam fel a kanapéról és berohantam a szobámba-

Bezártam az ajtót.

Leültem az ágyra. Fejem a két kezembe helyeztem és zokogtam. Mi az, hogy meg akarják tiltani, hogy találkozzak Justin-nal. Azzal a fiúval akit jelen pillanatban mindennél jobban imádok és szeretek... Percekig zokogtam. Egyszer aztán valaki kopogott az ajtón.
-Sophie! Justin vagyok. Nyisd ki, kérlek. -kinyitottam, azonnal átöleltem és újra rám tört a sírás-
-Nem hiszem el, hogy azt mondták...
-Sophie! Semmi baj. Ez csak akkor fog megvalósulni, ha még egyszer ez vagy hasonló fog történni. De nem fog. Nem hagyom... Szeretlek annyira, hogy még egyszer nem fogom hagyni, hogy megtörténjen.
-Ígéred?
-Ígérem.
-Akkor jó... Nem bírnám ki nélküled... Nagyon Szeretlek Justin.
-Én is Sophie... Tudod mi jutott eszembe... Holnap jössz velem a fotózásra. Akkor nem lesz semmi baj.
-Nem lehet... Holnap a koreográfiát kell tanulnom. Másnap egy reklámfilm forgatására megyek. Ma is ezt kellett volna gyakorolnom.
-Értem. Akkor majd máskor... De most mennem kell.
-Nem baj, hogy nem kísérlek ki? Nem akarom látni Peter-t.
-Sophie nem haragudhatsz rá... Ígérd meg nekem, hogy vacsinál beszélsz vele.
-Megpróbálok.
-Oké. Szia. -csókolt meg- Este felhívlak. Vigyázz magadra. -adott egy utolsó csókot és elment-
Hallottam, ahogy elköszön a többiektől és elhajt. Vacsora közeledtével kimentem az ebédlőbe. Peter újságot olvasott. Leültem mellé és beszélni kezdtem:
-Nagyon sajnálom, amit délután műveltem. Nem ezt érdemled. Sajnálom.
-Én meg nem vagyok az apád. Nem mondhatom meg, hogy kivel találkozz és kivel ne. De attól még érdekel, hogy mi van veled.
-Tudom.
-Semmi baj. Végül is részben igazad volt.
-Akkor nem haragszol?
-Nem.
-Köszönöm... Hogy ilyen megértő vagy. Egyik pillanatról a másikra egy tini költözik be az életedbe, de te ezt szó nélkül tűrted. Úgy kezelsz, mintha a lányod lennék, de én leordítom a fejed. Sajnálom.
-A lányomnak tekintelek. Mert velünk laksz. És a bocsánatkérésed elfogadom.
Felugrottam a székről és átöleltem. Vacsora után a szobámba mentem tévét nézni. Kicsit elbóbiskoltam...8 óra körül Justin hívott:
-Igen! -szóltam bele a telefonba-
-Hogy vagy kicsim?
-Jól vagyok. Egy kiadós vacsora mindent rendbe hozott.
-És beszéltél Peter-rel? -kérdezte Justin-
-Igen... Bocsánatot kértem. Minden rendben van.
-Mondjak valami óriásit?
-Mondd!
-Ma egy újságnak beszéltem rólad. Azt mondták, hogy holnap már benne is lesz. A címlapon.
-És ugye tudod, hogy ezek után több újságíró fog követni?!
-Persze tudom. De remélem a Twitter kiírásomra reagálni fognak. -nevetett-
-Majd megnézem. Ma még nem voltam fenn. És, hogy telt a napod szívem?
-Annyira imádom mikor így hívsz.
-Aranyos vagy... Én még mindig nem hiszem el, hogy ez velem történik meg. Olyan mint egy álom. Félek, hogy egyszer felébredek és nem leszel ott velem. Azt se fogod tudni, hogy ki vagyok.
-Nem fogom hagyni, hogy felébredj. Mindig ott leszek melletted, ettől ne félj... Nagyon Szeretlek.
-Én is Justin.
-Akkor holnapután nem leszel itthon?
-Nem... Már várom a forgatást.
-Sok sikert.
-Köszi.
Még beszéltünk jó pár percig. 8-kor hívott és háromnegyed 9-kor tettem le a telefont. Még akkor felléptem a Twitter-re. Megnéztem Justin adatlapját és az utolsó Twitt-jét:

"Miért kell azokat bántani, akiket szeretek...?! Igen, szerelmes vagyok. Igen, kapcsolatban vagyok. Ez legyen elég a magánéletemből! És le lehetsz szállni a barátnőmről!"

'A barátnőmről', 'szerelmes vagyok', 'kapcsolatban vagyok'. Olyan jó volt ezeket a szavakat olvasni. Imádom Justin-t!