Ebéd után Jeremy szólt, hogy mennie kell. Este lesz egy fellépése. Ugyanis van neki egy rock zenekara. Pattie is elment. Egy jótékonysági bálra volt hivatalos. Justin tesói igaz, hogy ott maradtak, de fáradtak voltak és lefeküdtek. Csak Justin és én voltunk ébren. Leültünk a kanapéra és tévét néztünk. Épp egy akció film ment. Justin a kanapé kartámaszának dőlt, én pedig az ölébe ültem. A mellkasára tettem a fejem és a szívdobbanásait számoltam. Megnyugtató, egyenletes üteme volt. Justin a karomat simogatta és néha a hajamba túrt. Elmondása szerint, szereti a hajam illatát. :) Egyszer megtörtem a csendet:
-Szerinted szimpatikus vagyok a szüleidnek?
-Igen. Apa legalább is azt mondta, hogy nagyszerű lány vagy...
-És Pattie? Mit mondott?
-Azt mondta, hogy csak azért vagy velem, mert én vagyok Justin Bieber. A hírnevem miatt vagy csak velem, nem érdekel más... Igaz ez? -kérdezte félve-
-Tudod, hogy nem igaz. Emlékezz vissza, hogy hogyan is kezdődött...
-Tudom. Ki nem állhattál... De akkor ugye nem igaz?
-Szerinted, ha a hírnevedért lennék veled, akkor így viselkednék?
-Mármint?
-Szét vagyok esve mikor a közelemben vagy, nem tudok koncentrálni. Amikor meg nem vagy ott velem, akkor meg állandóan te jársz a fejemben...- mondtam miközben felültem és Justin-nal szembe fordultam- ... Én nem azért vagyok veled, mert te vagy Justin Bieber, hanem azért mert te vagy Justin Drew Bieber. Érted?
-... Szeretlek!! -mondta és megcsókolt -
Kis idő múlva Justin újra megszólal:
-Sophie!!
-Mi az?
-Mi baj van? Ugye nem az, amit anya mondott?
-Nem, dehogy...
-Akkor? -kérdezte aggódóan-
-Tudod, ma, ahogy téged és a szüleidet néztelek, hirtelen rám tört anyáék hiánya... Már iszonyatosan hiányoznak...
-Mikor látod őket legközelebb?
-Nem tudom. A stúdió se mond semmit, hogy mikor mehetek haza. Legalább 2 napra. De attól is félek, hogy ha olyankor megyek haza, amikor talán életem legnagyobb lehetősége van, akkor mit csinálok. Nem tudom mit csináljak... -mondtam könnyes szemekkel, miközben felálltam a kanapéról-
Justin az arcom két kezébe vette és letörölte a hüvelykujjaival a könnyeimet. De azok nem szűntek megállni. Tovább folytak.
-Sophie... Kérlek ne sírj. Olyan rossz rád nézni. -mondta Justin aggódó tekintettel. ez volt az első alkalom, hogy előtte sírok -
-Ne haragudj. Nem tehetek róla... -bújtam oda hozzá-
Pár perc múlva már kiszáradt a könnyeim patakja. Nem sírtam tovább. Ekkor Justin hozott egy pohár hideg vizet.
-Tessék. Ezt idd meg. És próbálj megnyugodni szívem. -olyan jól estek nyugtató szavai-
-Köszi. -mondtam szipogva-
-Tudod, mi jutott eszembe?
-Micsoda? -kérdeztem a vizet szürcsölve-
-Nemsokára lesz egy kisebb turném Európába, utána Japánba és Ausztráliába... Arra gondoltam, hogy jöhetnél velem. Párizsban is fellépek és akkor találkozhatsz a szüleiddel. És be is mutathatsz nekik... Mit szólsz? -csillant fel Justin tekintete-
-Ez egész jó ötlet, csak van egy probléma... A stúdió csak egyszeri alkalmakhoz van szakosodva. Egy forgatás, egy koncert. Nem hinném, hogy belemennének, hogy hónapokig másnak dolgozzam.
-Majd megbeszélem velük. Meglátod, hogy a végén igent mondanak.
-Jó lenne. -öleltem meg Justin-t-
Már este fele járt. Fáradt voltam. Ideje lett volna hazamenni, de teljesen befeledkeztünk az időbe. A szerelmesek már csak ilyenek. Justin körbevitt az egész házon. Beletelt egy kis időbe, mire mindent megmutatott. Az utolsó szoba, amit megmutatott az a szobája volt. Férfias berendezéssel és kellemes illattal. Hangulatos volt. Justin előre engedett. Tettem pár lépést a szoba közepe irányába. Az ablak mellett feküdt egy hatalmas ágy. 10-en is elfértek volna rajta. Ekkor Justin hirtelen hátulról megragadta a derekam, felkapott és forogni kezdtünk. Teljesen elszédültem. Mikor megáltunk az ágyra dőltem. A világ forgott velem. Justin fölém hajolt és csókolózni kezdtünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése