22. rész - Este -

Ebéd után Jeremy szólt, hogy mennie kell. Este lesz egy fellépése. Ugyanis van neki egy rock zenekara. Pattie is elment. Egy jótékonysági bálra volt hivatalos. Justin tesói igaz, hogy ott maradtak, de fáradtak voltak és lefeküdtek. Csak Justin és én voltunk ébren. Leültünk a kanapéra és tévét néztünk. Épp egy akció film ment. Justin a kanapé kartámaszának dőlt, én pedig az ölébe ültem. A mellkasára tettem a fejem és a szívdobbanásait számoltam. Megnyugtató, egyenletes üteme volt. Justin a karomat simogatta és néha a hajamba túrt. Elmondása szerint, szereti a hajam illatát. :) Egyszer megtörtem a csendet:

-Szerinted szimpatikus vagyok a szüleidnek?

-Igen. Apa legalább is azt mondta, hogy nagyszerű lány vagy...

-És Pattie? Mit mondott?

-Azt mondta, hogy csak azért vagy velem, mert én vagyok Justin Bieber. A hírnevem miatt vagy csak velem, nem érdekel más... Igaz ez? -kérdezte félve-

-Tudod, hogy nem igaz. Emlékezz vissza, hogy hogyan is kezdődött...

-Tudom. Ki nem állhattál... De akkor ugye nem igaz?

-Szerinted, ha a hírnevedért lennék veled, akkor így viselkednék?

-Mármint?

-Szét vagyok esve mikor a közelemben vagy, nem tudok koncentrálni. Amikor meg nem vagy ott velem, akkor meg állandóan te jársz a fejemben...- mondtam miközben felültem és Justin-nal szembe fordultam- ... Én nem azért vagyok veled, mert te vagy Justin Bieber, hanem azért mert te vagy Justin Drew Bieber. Érted?

-... Szeretlek!! -mondta és megcsókolt -

Kis idő múlva Justin újra megszólal:

-Sophie!!

-Mi az?

-Mi baj van? Ugye nem az, amit anya mondott?

-Nem, dehogy...

-Akkor? -kérdezte aggódóan-

-Tudod, ma, ahogy téged és a szüleidet néztelek, hirtelen rám tört anyáék hiánya... Már iszonyatosan hiányoznak...

-Mikor látod őket legközelebb?

-Nem tudom. A stúdió se mond semmit, hogy mikor mehetek haza. Legalább 2 napra. De attól is félek, hogy ha olyankor megyek haza, amikor talán életem legnagyobb lehetősége van, akkor mit csinálok. Nem tudom mit csináljak... -mondtam könnyes szemekkel, miközben felálltam a kanapéról-

Justin az arcom két kezébe vette és letörölte a hüvelykujjaival a könnyeimet. De azok nem szűntek megállni. Tovább folytak.

-Sophie... Kérlek ne sírj. Olyan rossz rád nézni. -mondta Justin aggódó tekintettel. ez volt az első alkalom, hogy előtte sírok -

-Ne haragudj. Nem tehetek róla... -bújtam oda hozzá-

Pár perc múlva már kiszáradt a könnyeim patakja. Nem sírtam tovább. Ekkor Justin hozott egy pohár hideg vizet. 

-Tessék. Ezt idd meg. És próbálj megnyugodni szívem. -olyan jól estek nyugtató szavai-

-Köszi. -mondtam szipogva-

-Tudod, mi jutott eszembe?

-Micsoda? -kérdeztem a vizet szürcsölve-

-Nemsokára lesz egy kisebb turném Európába, utána Japánba és Ausztráliába... Arra gondoltam, hogy jöhetnél velem. Párizsban is fellépek és akkor találkozhatsz a szüleiddel. És be is mutathatsz nekik... Mit szólsz? -csillant fel Justin tekintete-

-Ez egész jó ötlet, csak van egy probléma... A stúdió csak egyszeri alkalmakhoz van szakosodva. Egy forgatás, egy koncert. Nem hinném, hogy belemennének, hogy hónapokig másnak dolgozzam.

-Majd megbeszélem velük. Meglátod, hogy a végén igent mondanak.

-Jó lenne. -öleltem meg Justin-t-

Már este fele járt. Fáradt voltam. Ideje lett volna hazamenni, de teljesen befeledkeztünk az időbe. A szerelmesek már csak ilyenek. Justin körbevitt az egész házon. Beletelt egy kis időbe, mire mindent megmutatott. Az utolsó szoba, amit megmutatott az a szobája volt. Férfias berendezéssel és kellemes illattal. Hangulatos volt. Justin előre engedett. Tettem pár lépést a szoba közepe irányába. Az ablak mellett feküdt egy hatalmas ágy. 10-en is elfértek volna rajta. Ekkor Justin hirtelen hátulról megragadta a derekam, felkapott és forogni kezdtünk. Teljesen elszédültem. Mikor megáltunk az ágyra dőltem. A világ forgott velem. Justin fölém hajolt és csókolózni kezdtünk...

23. rész - Az este folytatása -

Isteni érzés volt, amikor az ajkaival végigcsókolgatja a karom, majd az egész arcom. Imádtam ezt a srácot. Minden percemet vele akartam tölteni, senki mással. Nekem csak ő kellett, senki más.

A szép és jó pillanatunkat a telefonom csengése zavarta meg. Emily hívott. Nagy nehezen kimásztam Justin alól és felvettem a telefont.

-Szia Emily!

-Hol vagy Sophie?

-Ohh, még itt vagyok Justin-nál. Most készülődünk.

-Igazából azért hívtalak, mert Sebastian most hívott. Holnap nem kell bemenni. Valami felújítás van. -Justin hallott minden egyes szót. rá akart beszélni, hogy ha már holnap nem megyek be, akkor aludjak ott-

-Figyi Emily... Justin azt szeretné tudni, hogy itt alhatok-e ma éjszaka.

-Nem lesz túl gyors ez a tempó fiatalok?

-Tudom Emily... De, akkor itt aludhatnék?

-... Na, jó! De ne csináljatok semmi olyasmit amit én se tennék.

Ezzel le is tettem a telefont. Justin, aki hallott minden szót, felkapott és körbefutott velem a szobában.

-De, most mit fogunk csinálni? -kérdeztem Justin, miután letett-

-Hát... Nézhetnénk filmet... Mi a kedvenc filmed?

-Sok van, de a legjobb az Ilyen a formán.

-Akkor megnézzünk azt.

Mondta és megrendelte a filmet. Pár percen belül már a kanapén ülve néztük, illetve néztem a filmet. Justin ölébe helyeztem a lában és lefeküdve a fejem a kartámaszra tettem. Justin-nak nem volt nyugta. Állandóan a karom, vagy a nyakam puszilgatta, mikor fel voltam ülve. Meg akart csókolni, de nem hagytam, hogy kizökkentsen a filmezésből. Lassan dőltem hátrafelé, míg el nem vesztettem az egyensúlyom és eldőltem. Justin azonnal kapott az alkalmon és ráült a lábamra, a két kezem meg a fejem fölött összefogta. Mozdulni se bírtam.

-Héé! Azért a karom szabadon hagyhatnád. -mondtam kicsit morcosan-

Azonnal elengedte a karom. Én meg beletúrtam a hajába, átkaroltam a nyakát és magamhoz szorítottam. Még a kanapáról is leesett egyszer:
-Héé!! Ezt direkt csináltad? -kérdezte nevetve-
-Nem!! Esküszöm. -válaszoltam, miközben fulladoztam a nevetéstől-
-Na, jó! Ha te így, akkor én is így. -felugrott a földről és csikizni kezdett, ez volt a gyengém -

Pár perc múlva Jaxon sírása zavart meg minket. Azonnal bementünk a szobába. Szegénykém ott sírt a rácsos ágyában. Azonnal kikaptam onnan. Szóltam Justin-nak, hogy csináljon neki egy kis langyos tejet. El is ment... Én leültem Jaxon-nal a szoba sarkában elhelyezett hintaszékbe. Dúdolni kezdtem neki. Észre se vettem, hogy Justin már visszaért. Megállt az ajtóban és hallgatta a dúdolást. Jaxon vette észre, ránézett és nevetni kezdett. Elvettem tőle a cumisüveget és megetettem Jaxon-t. Ahogy visszatettem az ágyába, szinte azonnal elvitte az álom.
-Ez csoda... Soha egyetlen idegen kezében nem nyugodt meg ilyen gyorsan.
-Biztos a dúdolás tette. Erre aludt el Emily és én is. Jazmy-nek is ezt éneklem mikor éjszakánként felébred.

-...Nem hiszem el, hogy mindig megzavarnak. Nincs egy perc szünetünk se. -mondta Justin, miután kijöttünk a szobából-

-Hát ez nekem is feltűnt... Nem tudom te, hogy vagy vele, de én már kezdem megérezni a nap fáradalmait. Fáradt vagyok.

-Akkor feküdjünk le

-De van egy apró probléma... Ruhában nem aludhatok.

-Hozok valamit.

Mondta Justin és egy nagy szekrényt nyitott ki. Előkapott egy nagy pulcsit.

-Ez megfelel?

-A lényeg, hogy ne kerüljünk abba a helyzeteb mint múltkor. -kacsintottam Justin-ra-
Gyorsan elmentem átöltözni. Mikor a szobába érek Justin még a fürdőben volt. Iszonyatos nagy vihar kerekedett hirtelen. Gyorsan bebújtam a takaró alá. Justin is pár perc múlva csatlakozott hozzám.
-Remélem nem zavar, én alsógatyában tudok csak aludni. De ha zavar szólj és felkapok egy nacit.
-Nem kell. Miattam nem kell. -mosolyodtam el-
-Félsz a viharban? -kérdezte tőlem-
-Nem igazán. Inkább imádom, amikor a villám cikázik az égen és a mennydörgés bezengi az eget. De azért ekkora vihart még én se láttam. Ez már kicsit félelmetes. -húzódtam össze-
-Itt vagyok... Nem kell félni. -bújt oda hozzám és adott egy csókot-
-Tudom. -csókoltam meg én is-
Kiflis pózt vettünk fel. Ő volt a nagy kifli, én pedig a kicsi. Az egyik karját a feje alatt pihentette, a másikkal szorosan karolt át. A pulcsi felcsúszott a derekamig, éreztem Justin kezét, ahogy simogatja a hasam. Néha még a nyakamra kaptam egy egy cuppanóst. Jó párszor a fülembe súgta, Szeretlek. Aztán arról kezdett el mesélni, hogy milyen boldog. Örül, hogy találkozott velem. Tiszta libabőr volt mindenem. A lábával az enyémet simogatta. A szívverésére aludtam el. Tiszta és egyenletes üteme volt, mint mindig.

24. rész - A hír -

Reggel arra kelek, hogy Justin az arcom simogatja és a nap a szemembe süt. Annyira idegesített a fény, el kellett forduljak.

Amint kimásztam a takaró alul Justin egy óriási mosollyal és egy csókkal várt rám az ágyon ülve. Jól esett az ébresztő csókja. Mindig finom és meleg az ajka. De most édes és puha volt. Mindig tartogat valami meglepetést a csókja. Imádtam. Sose tudtam, hogy mire számíthatok, hogy mi lesz. De mindig imádtam, nem akartam, hogy ez valaki más is tudja rajtam kívül. Csak az enyémek voltak. Csak az enyém...

Justin elment reggelit készíteni. Ez már meglepett. Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Már elő volt készítve a törölköző. Megpróbáltam a ruhám hátán lévő cipzárt felhúzni, de nem ment. Így félig felöltözve jelentem meg a konyhában, ahol Justin készítette a reggelit. Pirítós.

 -Segítesz nekem?

-Persze... Mi a gond?

-Felhúznád a cipzárt? -fordítottam hátat neki-

-Már a fél hajadat becsípte... Le kell vágnom... Várj! Itt az olló.

-Te normális vagy?! Meg nem próbáld... -fordultam meg hirtelen-

-Nyugi szerelmem... Csak viccelek. Semmi pénzért le nem vágnám a szép barna hajad. Na, gyere ide. Nem csinálnék ilyet. -ölelt magához- Be se csípte a hajad.

És egy mozdulattal fel is húzta. Pár perc múlva kész is volt a reggeli. Ahhoz képes, hogy pirítós volt, nagyon finom volt.

-Mikor indulunk? -kérdeztem Justin szobája fele véve az irányt-

-Anya hamarosan megérkezik. Elviszi Jaxon-ékat és akkor.

-Biztos, hogy jó ötlet azok után, amiket tegnap mondott Pattie, azok után itt találjon? Hogy itt aludtam? -néztem Justin-ra kérdően-

-Ebben igazad van.... Tudod mit... Szólok a takarítónőnek, hogy amíg anya nem jön meg addig vigyázzon rájuk. Megmondom, hogy nekem hirtelen el kellett mennem. Így jó lesz szerelmem? -ölelt meg-

-Tökéletes.... Szeretlek.

-Én is téged. -csókoltuk meg egymást-

A szobába érve egy SMS jött. Justin a fürdőbe ment, én leültem az ágyra és megnéztem, hogy Nathasa mit küldött.

"Szia csajszi! Ezt látnod kell! Nem hittem a szememnek mikor megláttam... Igaz? Link"

Megnyitottam a Linket és egy Justin-nal  kapcsolatos cikk töltődött be, ami így szólt:

Justin túl van Selena Gomez-en?! Pár hete szakított Hollywood tini álompárja, mikor Justin egy idegen lánynak adott forró csókot. Érthető volt hát a szakítás, de a napokban egy lesifotós lencsevégre kapta, ahogy azzal a bizonyos lánnyal New York partjain csókolózik! Vajon már túl van a Selena-val való kapcsolatán? Vagy abból a kapcsolatból egy másikba menekült? És ehhez vajon mit szól, majd Selena. Justin egyelőre nem nyilatkozott ezzel kapcsolatban.

Leesett az állam... Justin mikor kijött a fürdőből, azt hitte valami óriási baj van. Hát ezt mondhatom annak. Hetekig próbáltuk titokban tartani, de a mai napon ennek vége... Kezdtem félni, hogy mi fog rám várni. Justin egy szót se szólt arról, hogy mire is számíthatok. Mire kell felkészülnöm... Justin reakciója teljesen más volt, mint az enyém.

-Hihetetlen, hogy csak most jöttek rá.

-Micsoda?! Te ennek örülsz?! A TMZ tette közzé. Ezek után az összes újság ezzel lesz tele. Én még nem vagyok arra felkészülve, hogy tucatnyi ember kövesse minden lépésem. -akadtam ki-  

-Semmi baj Sophie. Majd kitalálunk valamit. -szorított magához-

-Remélem igazad van.

Negyed óra múlva már az autóban ültünk és hazafele tartottunk. Állandóan azt figyeltem, hogy hol találok egy lesifotóst vagy egy TV stábját. De nem láttam sehol senkit. Hazaérve Justin az ajtóig kísért.
-Vigyázz magadra... Jó?
-Te is. -csókoltam meg- Nagyon jó volt az este. Meg ismételhetnénk még egyszer.
-Ebben egyet értek.
-Mikor találkozunk legközelebb?
-Nem tudom. Lehet, hogy holnap benézek pár perce.
-Jó lesz. -csókoltam meg-
-Na megyek. És akkor beszélek a stúdióval és kitalálok valamit. Remélem a fotósok még nem kattantak rád. -kacsintott és beült az autóba-
Amint elhajtott bemenetem a házba. Emily ugrott elém tiszta idegesen:
-Na, végre, hogy hazaértél. Figyelj. Nekem mennem kell dolgozni. Már így is késésben vagyok. Ne feledd elvinni Jazmy-t a napközibe és 4-kor hazahozni. Szeretlek. Szia. -rohant ki az ajtón-
Elmentem átöltözni. Jazmy a szobában játszott. Arra leszek figyelmes, hogy valaki kopog. Kinyitom és Nathasa áll ott:
-Szia!! Gyere be.
-Szia. Na mizu csajszi?
-El se hiszed, hogy mik történtek velem a napokban...
-Mindent hallani akarok!
És elkezdtem neki mesélni. A parton a randit, hogy bemutatott a szüleinek és, hogy nála aludtam. De azért minden apró részletet nem árultam el. Legyen már valami csak az enyém és Justin-é.
10 óra körül elvittük Jazmy-t a napközibe. Utána pedig taxi-val elmentünk a központba vásárolgatni. Amint az utcán sétálni kezdtünk, hirtelen tucatnyi ember vett körül...

25. rész - Kenny -

Lesifotósok és újságírók hada vett körül. Mindenhol egy-egy vaku villogott. Mindenhonnan záporoztak a kérdések, hogy honnan ismerem Justin-t. Mi van köztünk. Ráadásul még Nathasa is eltűnt. Hiába szólítottam, nem láttam sehol. Kezdtem nagyon rosszul lenni. Annyi ember vett körül, hogy egyszerűen nem kaptam levegőt. Már ájuldozni kezdtem. Azt se tudtam, hogy hol vagyok. A vakuk meg egyre csak villogtak. Egyszer aztán a kör kezdett szétnyílni. Egy nagy fekete alak kapott el, még mielőtt elájultam volna. Ez volt az utolsó amire emlékeztem.

Később egy szobában ébredtem fel. Nathasa volt az első akit megláttam. Azonnal kértem egy pohár vizet. Iszonyatosan szomjas voltam.

-Szia Sophie! -szólalt meg egy idegen alak- Én vagyok Kenny Hamilton. Justin küldött.

-Szia Kenny. Te kaptál el az utcán?

-Igen.

-Köszi. Most hol vagyunk?

-Egy fotóstúdióban. Ide tudtalak behozni. 

-Tessék Sophie! Itt a víz.

-Jaj végre. -ittam meg az összeset- Mióta vagyok itt?

-Fél órája. -szólalt meg Kenny-

-Még jó, hogy ott voltál. -mondta Natasha-

Pár perc múlva autóba szálltunk és hazafele mentünk.

-Te jó ég... Még Jazmy a napköziben van!! Utána kell menni. -néztem Kenny-re aki vezetett-

-Jó, akkor oda megyünk.

Érte mentünk. Kivettem a napköziből és hazamentünk. Kenny egész az ajtóig kísért. Ott Peter nyitott ajtó. Nagyon megijedt, mikor meghallotta, hogy mi történt. Emily is hazajött fél órán belül. Úgy aggódtak, mintha valamim eltört volna. Pedig csak elájultam. Emily még este felhívta a stúdiót, hogy holnap nem megyek be. Vitaminok tucatjait tette az éjjeli szekrényemre. Este hamar elaludtam. Reggel a nappaliban zajló beszélgetésre ébredek. Emily & Peter beszélgetett. A tegnap történteket osztották, szorozták. Megettem egy tál csokiz müzlit hideg tejjel és visszamentem lefeküdni. Alig volt erő a végtagjaimban. Nagy nehezen visszaballagtam a szobámba és lefeküdtem. Dél körül ébredtem meg. Bekapcsoltam a tévét. Elég unalmas adás ment, így újra elaludtam. Legközelebb már arra keltem, hogy Justin ott ül az ágyam melletti széken és aggódó tekintettel néz rám.
-Jó reggelt Sophie. -adott puszit a homlokomra-
-De hisz már 3 óra.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? -szorította meg a kezem és ült az ágyra-
-Jól vagyok, igen. Már sokkal jobban.
-El se tudom hinni, hogy ezt történt. Annyira sajnálom. Ne haragudj.
-Nem a te hibád volt. A sajtó hibája...
-De az én nevem tette ezt. -hajtotta le a fejét-
-Justin! Ne okold magad. Sőt, te küldted Kenny-t... Ha ő nem lett volna ott, talán még most is ott feküdnék.
-Arra gondoltam, hogy Kenny-vel aláíratok egy új szerződést. Ezentúl a te testőröd lesz. Szükséged lesz rá... Nem hittem, hogy ilyen hamar rád talál a média... A lényeg annyi, hogy ezentúl bárhová mész, előtte felhívod Kenny-t és akkor vele mész.
-De, ha csak itt az utcában vagyok, vagy a stúdióba megyek, akkor nem kell Kenny. Ugye?
-A stúdióba csak mész és jössz. Oda nem. De ha a városba mész be, akkor feltétlenül.
-Miért ő? Kenny a te testőröd...
-Tudod... Olyas valakit szeretnék melléd, akiben 100%-ig megbízom. Ez Kenny. Nekem a cég ajánl majd más valakit. De Kenny-t ismerem. Ő benne megbízom. Ezért.
-Oké. Ahogy akarod.
Ekkor Emily nyitott be a szobába. Szólt, hogy menjünk ki a nappaliba. Beszélni szeretnének velünk.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Még mindig nem volt elég energiám. Lassan kimásztam a nappaliba, Justin segítségével. Leültem a kanapéra Justin mellég. Emily & Peter-rel szembe.

-Jó, hogy mind a ketten itt vagytok... Fontos dologról szeretnénk beszélni veletek. -kezdte Peter- Ha továbbra is együtt szeretnétek maradni, akkor valamit ki kell találnotok. Más különben a sajtó szét fogja szedni Sophie-t.

26. rész - Bocsánat! -

-Igen. Ezt mi is tudjuk. Pont erről beszéltünk az előbb.

-És mire jutottatok? -kérdezte Emily Justin válaszára-

-Azt gondoltam ki, hogy Kenny lesz a testőre. Bárhová megy előtte kell szólnia neki. Így részben garantálni tudjuk, hogy biztonságban van. -ölelt át Justin-

-De ha nem válik be akkor valami mást kell kitalálnotok... Ez most egyelőre jó ötlet, de idővel több és több fotós és újságíró fogja követni... Akkor is elég lesz Kenny? 

-Addigra valami mást találok ki. Nem fogom hagyni, hogy Sophie-nak valami baja legyen. Azt nem...

-Jó! Hiszek neked. De ha még is történne valami...

-Nem fog. -szólt bele Justin Peter szavába-

-De ha még is, akkor többet nem találkozhattok... Nem kockáztathatjuk meg, hogy valami komoly baja legyen. Tegnap is ha Kenny nem lett volna ott...

-Miért kell állandóan arra gondolni, hogy 'mi lett volna ha'? Örülj, hogy ott volt, nem lett semmi bajom. Miért kell ezt csinálnotok? -törtem ki-

-Sophie, nyugodj meg. -mondta Emily-

-Hogy a fenébe nyugodjak meg, mikor azt mondjátok, hogy lehet, hogy többet nem találkozhatok azzal akit szeretek! Felfogtátok egyáltalán, hogy mit mondtatok!? Nem hiszem el, hogy legalább egy időre nem lehetek boldog. Mindig bele kell szólni mindenkinek... Mintha mindenki tudná, hogy mit is rejt ez itt belül! -mutattam a szívemre- Miért nem tudtok békén hagyni? -ugrottam fel a kanapéról és berohantam a szobámba-

Bezártam az ajtót.

Leültem az ágyra. Fejem a két kezembe helyeztem és zokogtam. Mi az, hogy meg akarják tiltani, hogy találkozzak Justin-nal. Azzal a fiúval akit jelen pillanatban mindennél jobban imádok és szeretek... Percekig zokogtam. Egyszer aztán valaki kopogott az ajtón.
-Sophie! Justin vagyok. Nyisd ki, kérlek. -kinyitottam, azonnal átöleltem és újra rám tört a sírás-
-Nem hiszem el, hogy azt mondták...
-Sophie! Semmi baj. Ez csak akkor fog megvalósulni, ha még egyszer ez vagy hasonló fog történni. De nem fog. Nem hagyom... Szeretlek annyira, hogy még egyszer nem fogom hagyni, hogy megtörténjen.
-Ígéred?
-Ígérem.
-Akkor jó... Nem bírnám ki nélküled... Nagyon Szeretlek Justin.
-Én is Sophie... Tudod mi jutott eszembe... Holnap jössz velem a fotózásra. Akkor nem lesz semmi baj.
-Nem lehet... Holnap a koreográfiát kell tanulnom. Másnap egy reklámfilm forgatására megyek. Ma is ezt kellett volna gyakorolnom.
-Értem. Akkor majd máskor... De most mennem kell.
-Nem baj, hogy nem kísérlek ki? Nem akarom látni Peter-t.
-Sophie nem haragudhatsz rá... Ígérd meg nekem, hogy vacsinál beszélsz vele.
-Megpróbálok.
-Oké. Szia. -csókolt meg- Este felhívlak. Vigyázz magadra. -adott egy utolsó csókot és elment-
Hallottam, ahogy elköszön a többiektől és elhajt. Vacsora közeledtével kimentem az ebédlőbe. Peter újságot olvasott. Leültem mellé és beszélni kezdtem:
-Nagyon sajnálom, amit délután műveltem. Nem ezt érdemled. Sajnálom.
-Én meg nem vagyok az apád. Nem mondhatom meg, hogy kivel találkozz és kivel ne. De attól még érdekel, hogy mi van veled.
-Tudom.
-Semmi baj. Végül is részben igazad volt.
-Akkor nem haragszol?
-Nem.
-Köszönöm... Hogy ilyen megértő vagy. Egyik pillanatról a másikra egy tini költözik be az életedbe, de te ezt szó nélkül tűrted. Úgy kezelsz, mintha a lányod lennék, de én leordítom a fejed. Sajnálom.
-A lányomnak tekintelek. Mert velünk laksz. És a bocsánatkérésed elfogadom.
Felugrottam a székről és átöleltem. Vacsora után a szobámba mentem tévét nézni. Kicsit elbóbiskoltam...8 óra körül Justin hívott:
-Igen! -szóltam bele a telefonba-
-Hogy vagy kicsim?
-Jól vagyok. Egy kiadós vacsora mindent rendbe hozott.
-És beszéltél Peter-rel? -kérdezte Justin-
-Igen... Bocsánatot kértem. Minden rendben van.
-Mondjak valami óriásit?
-Mondd!
-Ma egy újságnak beszéltem rólad. Azt mondták, hogy holnap már benne is lesz. A címlapon.
-És ugye tudod, hogy ezek után több újságíró fog követni?!
-Persze tudom. De remélem a Twitter kiírásomra reagálni fognak. -nevetett-
-Majd megnézem. Ma még nem voltam fenn. És, hogy telt a napod szívem?
-Annyira imádom mikor így hívsz.
-Aranyos vagy... Én még mindig nem hiszem el, hogy ez velem történik meg. Olyan mint egy álom. Félek, hogy egyszer felébredek és nem leszel ott velem. Azt se fogod tudni, hogy ki vagyok.
-Nem fogom hagyni, hogy felébredj. Mindig ott leszek melletted, ettől ne félj... Nagyon Szeretlek.
-Én is Justin.
-Akkor holnapután nem leszel itthon?
-Nem... Már várom a forgatást.
-Sok sikert.
-Köszi.
Még beszéltünk jó pár percig. 8-kor hívott és háromnegyed 9-kor tettem le a telefont. Még akkor felléptem a Twitter-re. Megnéztem Justin adatlapját és az utolsó Twitt-jét:

"Miért kell azokat bántani, akiket szeretek...?! Igen, szerelmes vagyok. Igen, kapcsolatban vagyok. Ez legyen elég a magánéletemből! És le lehetsz szállni a barátnőmről!"

'A barátnőmről', 'szerelmes vagyok', 'kapcsolatban vagyok'. Olyan jó volt ezeket a szavakat olvasni. Imádom Justin-t!

27. rész - Szerződés -

Másnap már a stúdióban gőzerővel próbáltunk a másnapra. Nagyon jól ment a tánc.  Másnap egy autóbusz jött értem. Egyenesen a forgatásra vitt. Kenny is ott volt. Elvégre ki tudja, hogy mi fog történni. A forgatás az fergeteges volt. Isteni volt a hangulat.
Többször felvettük a jeleneteket, mire kész lettünk. Kenny vitt haza. Este 11-re értünk haza. Hulla fáradt voltam. Nem lakott messze Kenny, ő hazament, miután kicsit elbeszélgettünk a dolgokról. Ő mondta el, hogy körülbelül mire számíthatok. Bevallom, kicsit beparáztam ahogy hallottam, hogy mik is történhetnek. De megnyugtatott, hogy nem kell félnem. Ő ott lesz mellettem, bármi is történjen.
Másnap a stúdióban Sebastian a bejáratnál várt rám. Szólt, hogy a nap végén látogassak el az irodájába. Valahogy sejtettem, hogy Justin-nal lesz kapcsolatos. Siettem, ahogy tudtam. Kapkodtam a levegőt, mikor bekopogtam az iroda ajtaján. Benyitottam és Justin ült egyedül az asztalnál. Amint meglátott felugrott és megcsókolt.
-Sebastian?
-A másik szobában van. Azonnal jön.
-Beszéltél már vele?! -néztem rá kíváncsian-
-Elmondtam, hogy mit is szeretnénk. -ültünk le az asztalhoz- Azt válaszolta, hogy amint megérkezel azonnal folytatjuk. Elment beszélni az igazgatóval.
-Ja, értem. -amint kimondtam Sebastian jött be a szobába-
-Végre megérkeztél Sophie? Hogy vagy?
-Jól vagyok, köszi. -fogtunk kezet-
-Nos! Justin épp az imént vázolta a dolgokat. Az igazgatóval beszéltem az előbb. Egy új szerződés aláírását javasolta. Mint tudod - nézett rám- eddig, minden munkád után a stúdió, a fizetésed 1%-át megkapta. Ebben a szerződésben az áll, hogy amíg Justin-nal dolgozol addig a fizetésed 15%-át kapja a stúdió. Ha továbbra is ezt szeretnétek akkor mind a hármunknak alá kell írni. Justin mint munkaadó, te mint munkavállaló és én mint szerződésbiztos. Nos, hogy döntesz Sophie?
Justin-ra néztem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Justin ahogy a szemembe nézett megértette, hogy négyszemközt szeretnék beszélni vele.
-Beszélhetnék Sophie-val négyszemközt? -nézett Sebastian-ra Justin-
-Persze... Elmegyek meginni egy kávét. Addig beszéljetek nyugodtan. -mondta és kiment-
-Justin nem tudom, hogy mit csináljak? -fordultam felé-
-Én azt mondom, hogy írd alá. Egyrészt azért, mert másfél hónapig én nem fogom nélküled kibírni. -csókolt meg- Másrészt meg ez egy óriási lehetőség. Harmadszor pedig a szüleiddel is találkozhatsz. Ráadásul az a 15% nem is sok... Mit szólsz?
-Itt nem a pénz számít. Az nem olyan fontos, mint a boldogság... Végül is megbeszéltük. És másfél hónap nélküled tényleg sok. Aláírom.
-Imádlak. -csókolt meg-
-Én is te hülye. -nevettem-
Pár perc múlva már Sebastian vissza is jött az irodába. És aláírtam a szerződést. Attól a pillanattól kezdve Justin-nak dolgoztam másfél hónapig. És amint ez lejár jövök vissza a stúdióba. Ennél jobb megoldást nem is találhattak volna ki.
-Nagyon Szeretlek. -kapott fel Justin a folyóson, amint kiértünk, és forogni kezdtünk-
-Fejezd be!! Elszédülök. -mondtam vidáman, olyan boldog voltam-
-Oké. Jaj, olyan boldog vagyok, hogy azt el se hiszed.
-Szeretlek. -kezdtünk csókolózni a folyóson-
Gyorsan hazavitt. Behívtam a házba ahol elmondta, hogy mi vár rám a következő 3 hétben. Gyakorolni és gyakorolni. Minden reggel 9-re egy óriási hangárba kell mennem, ahol délig próbálunk a fellépésekre. Aztán szünet és egy óra múlva megint tánc este 4 ig. Szerencsére a hangár Peter munkahelye fele volt. Néha ő, néha pedig Justin vitt be, amikor ő is gyakorolta velünk a lépéseket. Annyira akartam ezt az egészet, hogy kezdetben délutánonként a szobámban is gyakoroltam 1-2 órát. Ez lassan addig fajult, hogy már sötétedésig gyakoroltam. Végül már hajnalokig... Egyik nap nagyon durván elnéztem az időt. 5-kor értem haza. Azonnal a szobámba mentem és hajnali 3-ig táncoltam. Reggel fél 7-kor már keltem fel és irány a hangár. Ott is órákig táncoltunk. Alig volt erőm mikor vége volt a napnak. Ráadásul aznap csak egy szendvicset ettem és 3-4 energiaitalt is megittam, hogy legyen energiám. Amint hazaértem, és beléptem a nappaliba elájultam.

28. rész - A Dal -

Órák múlva a szobámban ébredtem fel. Az orvos már az ágyam mellett állt és kivizsgált. Amint kiment Emily jött be.

-Hogy vagy Sophie? Nem fáj sehol?

-Hát, egy kicsit a fejem... Nem kaphatnék fájdalomcsillapítót?

-Biztos beverted a fejed. Megyek és hozok.

Ekkor Peter és a doki jött be. Elmondták, hogy mi is történt és, hogy mitől. Keveset ettem, túl sok energiaitalt ittam, kimerült a szervezetem a kevés pihenéstől ezért elájultam. Az orvos javasolta, sőt meg is tiltotta, hogy egy darabig táncoljak. A szervezetemnek fel kell töltődnie, ami elég sok idő, hisz teljesen kimerítettem. Nagy nehezen elfogadtam. Végül is mi van azzal, hogy pár napig az ágyban kell feküdjek. De aztán beugrott valami... Justin-nal turnéra készülünk. Azzal mi lesz?! De választ nem kaptam rá. Egyedül voltam a szobában. Bekapcsoltam a tévét, de elaludtam. Arra kelek, hogy óriási hangzavar van a nappaliban. Szóltam, de senki se jött be. El evickéltem az ajtóig. Lassan nyitottam ki. Azonnal Emily ugrot elém, hogy nekem pihennem kell, menjek vissza.

-De mi volt az a nagy hangzavar? -dörzsöltem meg a szemem-

-Szia szívem. -ölelt meg Justin, ekkor ugrott be, hogy este vacsorára kellett volna mennem-

-Sajnálom, de a vacsora el fog maradni. -mondtam nevetve-

-Semmi baj. -segített be az ágyba Justin-

-Mi volt az a nagy hangzavar?

-Biztos tudni szeretnéd? -nézett rám a barna szemeivel-

-Igen. -szorongattam a medált, amit tőle kaptam. éreztem, hogy valami rossz jön-

-Majd én elmondom. -vágott közbe Emily- Mivel az orvos azt mondta, hogy most nem táncolhatsz, jó hosszú ideig, így nem léphetsz fel a koncerteken.

-Neeeee. Ezt nem tehetitek.

-Sophie! Valljuk be, ezt te tetted magaddal. -mondta Peter-

-Ez igaz. -könnyes lett a szemem- De..

-Semmi de. Pihenned kell. -vágott a szavamba Justin-

-De azért mehetek veled...Ugye?

-Persze. Csak nem táncolhatsz.... -adott puszit a homlokomra-

-De.... De, mi lesz anyáékkal? Ők úgy tudják, hogy egész turné alatt táncolok. Legalább azon az egy koncerten hadd táncoljak amelyiken ott lesznek. Nem akarok csalódást okozni nekik.

-Sophie....

-Peter kérlek... Ezt az egyet szeretném csak. Ezt az egyet. Utána befejezem. -mind a hárman összenéztek, de végül rábólintottak-

Kicsit csalódott voltam, hogy nem táncolok egész turné alatt. De az az egy vigasztalt, hogy anyáék előtt legalább fogok... Emily-ék kimentek a szobából. Justin odabújt hozzám. Szinte vacogtam. Nem azért mert fáztam, ki voltam merülve. Jó volt, hogy tudtam ott van velem az akit szeretek. Hamar elaludtam. Reggel Justin ébresztett. Ott aludt nálam. Ugyan abban a ruhában volt, mint tegnap, ebből gondolom ezt. Mivel másnap már indultunk is a turnéra, így összepakoltam. Másnap reggel 5-kor indulunk. Ezért döntöttünk, úgy, hogy Justin-nál alszom. Így nem kell reggel 3-kor felkelnem, hogy időben elérjem a gépet. Dél körül elköszöntem Jazmy-től, Emily-től és Peter-től. Másfél hónapig nem látom majd őket... Beszálltam Justin autójába és már el is hajtottunk. A délutánt nála töltöttük.
Egyszer a szobába betoppan egy újsággal a kezében. Nem értettem, hogy mit akar azzal.
-Láttad már azt a cikket, amiben rólad beszélek? -kérdezte izgatottan-
-Nem. Még nem volt időm azokat nézegetni... Az van a kezedben?
-Aha. Elolvasod?
-Szeretném.
Elvettem tőle az újságot. A címlapján egy kép Justin-ról, mellé ez volt írva: Justin beszélt a barátnőjéről, Sophie Jorden-ről! Kinyitottam és olvasni kezdtem:

• Mi volt a legromantikusabb dolog, amit érted tettek? ~Szerintem fontosabb, hogy a fiú legyen romantikus, nem gondolom, hogy a lánynak is annak kéne lennie.~
• Mi volt a legjobb tanács, amit az anyukádtól kaptál? ~Talán az, hogy mindig emlékezzek arra, honnan származom. És, hogy mindig maradjak alázatos.~
• Mik az igényeid az öltözőben? ~Víz, tea, gyümölcs, nasi- semmi őrültség.~ 
• Hol ismerted meg Sophie-t?  ~Ohh! Őt egy meghallgatáson. A Boyfriend-hez kerestünk háttértáncosokat. Ő is jelentkezett és így... ~
• Mesélj róla. ~Hát, nagyon kedves és aranyos lány. Imádok vele lenni. Nem lehet mellette unatkozni. Mindig kitalálunk valami tennivalót. :)~
• Mióta ismered őt? ~Ahhoz elég rég, hogy anyáék már ismerik...~
• Mi van kettőtök között? Ugyebár nemrég megjelent egy kép, a parton vagytok... Gondolom láttad már. ~Igen, láttam. És, hogy mi van köztünk..? Boldogok vagyunk együtt. Első célunk, hogy jobban megismerjük egymást, aztán ki tudja mit szán nekünk a jövő. :D~

És ezt még követte számos a karrierjével kapcsolatos kérdés...
-Na?! Tetszik amit mondtam rólad?
-Nem. -vágtam rá-
-Mert? -lepődött meg-
-Mert túloztál. -csókoltam meg-
Vacsora után megérkezett még pár ember, akik ott alszanak majd. Mindenki elment lefeküdni. Justin és én is. Nem voltam valami fáradt. Ledőltem az ágyra és Justin bámultam amint a tükörben nézegeti, hogy melyik ruhaszett lesz jó holnapra. Végül odafeküdt mellém.
-Tudod mi jár a fejemben már rég?
-Mondd szívem.
-Már milliónyi lánynak énekeltél. Csak nekem nem... Nem énekelnél nekem?
-Mit szeretnél hallani? -kérdezte mosolyogva-
-Nem tudom. Amit szeretnél, rád bízom. -csókoltam meg-
-Akkor figyelj. -elvette a gitárját, ami az ágy mellett pihent, felült és énekelni kezdett-

A hideg rázott. Olyan más volt, ott hallgatni tőlem pár centire a hangját. Más, mint a videókon. Végig a szemembe nézett. A dal minden egyes szava a szívemig hatolt. Soha életemben nem énekelt nekem senki. És ő olyan jól énekelt... Nem hittem el, hogy ez velem történik. Olyan érzések ragadtak magukkal, amiket eddig nem éreztem. Nem tudom megmondani, hogy mik voltak ezek, de nagyon jó volt. Hallgatnám életem végéig a hangját... Ettől a perctől kezdve még jobban beleszerettem, még jobban imádtam mint ezelőtt. Nem tudtam, hogy mit csináljak... Én is nézzek a szemébe, mi van ha zavarában akkor elrontja? Nézzem a földet, mi van ha azt hiszi, hogy nem tetszik? Tekintetem közte és a padló között ugrándozott. Néha még el is pirultam.... Aztán pár perc múlva befejezte. A rá jellemző mosolyával nézett rám. A fehér fogai csak úgy villogtak rózsaszín ajkai alatt. Imádom...
-Miért pont ezt énekelted? -bújtam oda hozzá-
-Tudod... Ennek a dalnak minden szava igaz, ránk nézve. Amióta ismerlek és ezt a dalt bárhol is éneklem, akkor csak te jársz a fejemben... Olyan mintha lassan elhalkulna a rajongók sikoltozása és csak a te hangodat hallanám. A te arcod látnám magam előtt... Nem tudom, de valahogy ez a dal hozzád köt. Érted amit mondok?
-Persze... Bevallom meghallgattam a Believe albumodat. Ez a második kedvenc dalom az albumról.
-Melyik az első?
-A Believe. -pirultam el-
-Szeretlek Sophie! -súgta a fülembe-
-Én is téged. -csókoltam meg-
Olyan szép volt ez a pillanat. Justin a fejtámlának van dőlve, én a mellkasára helyeztem a fejem. Fülem a szíve fölött volt. Sose fogom megunni azt, hogy  hallgatom a szívverését. Már a nap is lemenőben volt. Az ágy melletti óriási ablakon a sugarai be-be pillantottak. Mint egy takaró, úgy öleltek át sugarai. Lassan így merültünk álomba.

29. rész - Indulás -

Hajnalban arra ébredtem fel, hogy meztelen felsőteste hozzám simul. Adott egy puszit a nyakamra, majd a számra.

-Jó reggelt. -szólaltam meg álmos hangon-

-Jó reggelt szerelmem. Hogy aludtál?

-Nagyon jól. De még álmos vagyok. Nem aludhatnánk még egy kicsit? -fordultam felé-

-Majd a buszon alszol. Fel kell kelnünk.

-Nem akarok... -nyöszörögtem-

-Tényleg?! -és elkezdett csikizni-
Kénytelen voltam felkelni. Egy farmer rövid nacit és egy kockás inget kaptam magamra. Összefogtam a hajam és egy kontyot csináltam a fejem tetején. A csomagok már a buszon voltak. Fél kómásan felszálltam a buszra és lehuppantam az első fotelbe. Szinte azonnal elaludtam. Éreztem ahogy még Justin ad egy csókot, de utána már csak a reptéren ébredtem meg. Gyorsan felszálltunk a magángépre és az irányt Európa fele vettük. Iszonyatosan izgultam. Már vártam, hogy találkozzak anyáékkal. A gépen még Skype-on beszéltünk. Izgatottnak látszottak.
A gépen Justin mellett ültem. Pattie is velünk jött. Pár koncertre elkíséri a fiát. London volt az első állomás.
Fergeteges volt. Életemben másodszor járok ott. Valami bámulatos a város. Minden egyes utcasarkon rajongók százai várták, hogy Justin-t egy percre lássák. Testőrök vettek körül minket. Így viszonylag hamar beértünk a londoni szállodánkba. A következő 3 nap itt leszünk majd. Isteni volt újra Európában.
3 nap 2 koncerted adott Justin. Kicsit rosszul esett, hogy én nem táncolok vele a színpadom. De  így lehetőségem volt arra, hogy Pattie-vel beszéljek. Meg tudtam győzni, hogy nem azért vagyok együtt a fiával mert a hírnévre vágyom. Ráadásul még közelebb is kerültünk egymáshoz. Jó fej volt. Még együtt is táncoltunk az All Around The World című dalra... Később jött a Die In Your Arms. Egész dal alatt sírtam. Pattie nem értett az egészből semmit. Nem is bántam. Ez a mi kis titkunk Justin-nal. Senki se tudja, hogy rám, csak rám gondol, mikor ezt a számot énekli.

A VIP részlegen, a tévében néztem a koncertet. Amikor azt a bizonyos dalt énekelte és behunyta a szemét, tudtam, rám gondol. Olyan érzésem volt, hogy a gyomrom bizsereg. Kirázott a hideg ettől a daltól. Valami fergeteges volt a koncert. Egy buliba mentünk a fellépés után. Valami AfterParty szerűségre. Nagyon jó buli volt. Mindenki gratulált Justin-nak. De ő ennek ellenére végig velem volt és figyelt rám... Úgy imádom. Késő este mentünk haza. Hulla fáradtak voltunk. Ledőltünk a szobában és egymás szemét bámultuk.
-Nagyon jó volt ez az este. De jobb is lehetett volna. -néztem szomorúan Justin-ra-
-Tudom szívem. De majd Párizsban jobb lesz. Majd meglátod.
Csókolózni kezdtünk. Ekkor Pattie kopogott az ajtón.
-Sziasztok fiatalok. Remélem nem zavartam meg semmit. -kacsintott ránk, miközben Justin mászott le rólam-
-Nem, dehogy is. Aludni készültünk. -válaszolta Justin, aki kicsit se volt zavarban-
-Csak jó éjszakát kívánni jöttem. -adott Justin homlokára egy puszit-
-Jaj, anya. Nem vagyok már gyerek.
-Nagyon jó volt a koncert. És Sophie-val is jól éreztük magunk... Igaz Sophie? -nézett rám-
-Persze. Istenien táncol az anyukád. -néztem Justin-ra-
-Miről maradtam le... -mondta erre Justin durcásan-
-Semmi sokról. Megbeszéltünk egy s mást. -válaszolta Pattie- Aztán aludni és nem... Tudjátok mire gondolok. -folytatta és kiment-
-Miről beszéltetek? -nézett rám Justin-
-Rólunk. -mondtam büszkén és bújtam oda hozzá-
-Értem. Ennyi?! Semmi más?
-Mit szeretnél tudni?
-Bővebben el lehetne mondani? Végül is ha jól értelmezem én is részese voltam a beszélgetés tárgyának. -mondta nevetve-
-Ha tudni akarod... Elmondtam neki, hogy nem a hírnevedért vagyok veled. Megmagyaráztam mindent. Mire ő azt válaszolta, hogy ő csak félt téged. Erről volt szó. Erről beszéltünk és utána táncoltunk.
-Akkor most minden rendben?
-Hát... még anyáék belegyezése van hátra és akkor igen. -csókoltam meg-
-Huu! Ne is mondd!
-Nyugi nem harapnak. -mondtam, úgy ahogy Justin mondta mikor ő mutatott be a szüleinek-
-Ez ismerős valahonnan.
-Nem mondod. -válaszoltam nevetve-
-Életem legszebb napjain, hetein vagyok túl. Életemben nem hittem volna, hogy egy lány ennyire fontos lehet nekem.
-Ezt miért mondod? Ott volt Caitlin Beadles és Shay Misuraca.
-Áhh. Ők csak gyerekkori szerelmek. De ez valami más... Veled nem érzem azt, hogy sztár vagyok. Hanem egy átlagos srác egy átlagos lánnyal. Ez kell nekem.
-A végén elpirulok...
-Ez vagy te... Nem kell nekem olyan lány aki fél megmutatni önmagát és fél elmondani a véleményét. Te az első pertől kezdve világosan a tudtomra adtad, hogy nem bírsz....
-Ezt mindig fel fogod hozni? -vágtam a szavába nevetve-
-Ez is hozzá tartozik a megismerkedésünkhöz. Ez így volt tökéletes ahogy volt. Én ezt így szeretem.. Én így szeretlek.
-Ezt most direkt csinálod?
-Mit?
-Teljesen és menthetetlenül beléd zúgtam. Eddig soha életemben nem voltam őszintén szerelmes. Ha úgy vesszük te tanítottad meg nekem, hogy ez mit is jelent. És minél beljebb és beljebb viszel annál inkább érzem azt, hogy én lassan 1 percet se fogok tudni nélküled tölteni.
-Olyan aranyos vagy.
-Fejezd be jó... -könnyes lett a szemem-
-Ez most mit akar jelenteni? Megbántottalak?
-Nem... Csak...tudod... -öleltem át- soha egyetlen egy fiú se szeretett ennyire. Túl sok egyszerre ez a szeretet.
-Egyetlen egy ember nem mondta nekem, hogy túlságosan szeretem.
-Óriási a szíved Justin. Ezt ne veszítsd el. Őrizd meg.
-Neked adom. Te majd vigyázol rá.- csókolt meg-
Így aludtunk el. A mellkasán pihenve. Azzal a tudattal, hogy van az a bizonyos fiú, aki a szőke herceg egy lány életében. Nekem Justin volt a szőke herceg... Barna hajával, barna szemével és óriási szívével. Ami milliónyi lányt imád, de csak egyet szeret. Engem.