Másnap reggel hamar felkeltem. Emily-nek segítettem az ünnepi menü elkészítésében.
Este fele járt már. Jazmy & Emily & Peter & én a TV előtt, a kanapén ültünk és karácsonyi műsorokat néztük. Már délelőtt Jazmy-vel feldíszítettük a fát. Nagyon szép lett. Csak úgy csillogott, mikor ráfújtuk a fehér port. Olyan volt, mintha havas lett volna. Tucatnyi csillogó gömb csüngött rajta. Gyönyörű volt.
Mint már mondtam a kanapén ülve bámuljuk a TV-t. Ekkor egy halk kopogás zavarta meg az estémet. Odarohantam az ajtóhoz, azt hittem, hogy gyerekek lesznek, akik Karácsony este házról házra járnak és énekelnek. De nem ők voltak. Az én szerelmem állt ott piros arccal, kicsit vacogva. Nem volt valami kellemes a hőmérséklet. Azonnal átöleltem és csókot nyomtam a hideg ajkaira.
-Te mit keresel itt?! Gyere be.
-Nem. Nem akarok zavarni. Igazából azért jöttem, hogy odaadjam az én ajándékom. Tegnap teljesen kiment a fejemből.
-De miért nem jössz be?
-Négyszemközt szeretném átadni... Gyere, üljünk be az autóba.
-Pillanat. -mondtam és elmentem felkapni egy kardigánt. mire kimentem Justin már az autóban ült- Megjöttem. -ültem be mellé-
-Először is, nagyon tetszik az, amit te adtál szívem. Többször végignéztem és... Nagyon tetszik. Remélem az én ajándékom is fog tetszeni. -mondta, miközben a kabátja belső zsebéből elővett egy fekete dobozt- Boldog Karácsonyt Sophie. -és átadta a dobozt- Nyisd ki.
Kinyitottam és arany színű selyemkendő közt egy fénylő kulcsot találtam.
Hirtelen nem tudtam, hogy ez mit akar jelenteni. Értetlenül néztem fel Justin-ra.
-Ez mit akar jelenteni édesem?
-Sophie. Hozzám... Hozzám költöznél? -mondta félve a választól-
-Hát... Igen!
Adtam a választ. Ebben a pillanatban Justin szorosan magához ölelt. Alig bírtam levegőt venni. De ennek ellenére nagyon jól esett védő és szerető ölelése. Azt kívántam bárcsak megfagyna ez a pillanat és örökké tartana. Szívemet melegség töltötte el, ahogy éreztem Justin szuszogását és simogató szavait. A fülemre adott egy puszit és lágyan a fülembe súgta, hogy szeret. Éreztem, hogy e szó a szíve mélyéből jött. Olyan szép volt ez a pillanat.
-Gyere, meséljük el Emily-éknek. -néztem rá vidáman-
-Jó, de előbb kérdezni szeretnék valamit.
-Mondd!
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Kanadába. Az új évet ott köszöntenénk a nagyszüleimnél. Biztos nagyon örülnének. És ott látnék végre havat. Karácsony nem múlhat el nélküle. Na, mit szólsz?
-Az lesz, amit szeretnél. Most nagyon boldoggá tettél. Hagyom, hogy te dönts.
-De szeretném, ha mondanál valamit... Tök jó lenne. Megismernéd a nagyszüleimet, megnéznéd, hogy hol is nőttem fel. -lelkesedett Justin-
-Jó. Rendben. Elmegyünk Kanadába.
-El se hiszed, hogy mennyire boldoggá tettél. Meglátod, hogy jó lesz. -adott egy csókot és bementünk a házba-
Elújságoltuk, hogy összeköltözünk. Persze azonnal jöttek a vélemények, hogy ez nem valami jó ötlet. Még fiatalok vagyunk. Várjunk még vele. Pattie & Jeremy már tudja-e? Mi lesz a stúdióval, így korábban kell kelnem, stb. De nekem és Justin-nak mindenre volt ésszerű válaszunk. Szeretjük egymást, 4 hónapja együtt vagyunk. Miért várni, ha úgy érezzük eljött az ideje, hogy újabb szintre lépjünk? Nem tudtak olyan kifogást találni, amire ne tudnánk válaszolni.
Persze kicsit szomorú voltam Jazmy miatt. De már 2 éves. Nem baba ő már, hogy éjjelenként velem aludjon. Erről is le kell szokni valamikor. Aztán meg ha elmegyek, akkor Emily babysiter-t kell fogadjon. Hisz, ha dolgoznak, akkor valaki kell vigyázzon Jazmy-re. De erre is volt egy megoldás. A napköziben tovább is lehet hagyni a gyereket, csak kicsivel több pénzt kell fizetni. Az pedig kikerül, ha én elköltözöm, meg amúgy is. Jó állása van úgy Emily-nek, mint Peter-nek.
Csupa olyan tényeket soroltunk fel, hogy végül beleegyeztek. Annyi volt a kikötésük, hogy előtt mindenféleképpen beszéljek anyáékkal, hogy ők hogyan vélekednek. Ez hiányzott a legjobban. Apa véleményét újra meghallgatni, hogy ő ezzel nem ért egyet. De ezt is meg kell beszéljük egyszer, úgyhogy elfogadtam. És volt még egy kikötésük. Csak a következő évben költözöm el. Addig maradok velük. Ezt is elfogadtam.
Későre járt, mikor Justin elment a 'megbeszélés' után. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam a puha és meleg ágyamba. Óriási mosoly ült ki az arcomra. Talán még életemben nem voltam olyan boldog, mint most. Ez a Karácsony tényleg boldog. Ez a gondolat repített el álomvilágba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése