-Justin! Én nem tudod ezzel menni. Inkább visszamegyek, te majd lecsúszol.
-Nem. Szó se lehet róla. Ha estére is, de lejössz velem. Majd segítek. Ne félj. -ölelt meg- Szeretlek, nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.
-Tudom. De a kezem el ne engedd egy percre se.
-Nem fogom. -és megragadta a reszkető kezeimet- Bízz bennem.
-Rendben... Mehetünk.
És lassan elkezdtünk lefele csúszni. Néha el-el engedte a kezem Justin. Én persze abban a pillanatban seggre estem. Justin néha észrevette, hogy nem vagyok ott mellette. De gyakran ő gondtalanul csúszott tovább.
Mikor meg észrevette, hogy a hóban fekszem, akkor már méterekre volt tőlem. Nagy nehezen felálltam és megpróbáltam Justin-hoz csúszni. De balul sült el és nekimentem. Azonnal seggre ült, miközben engem is rántott magával. Nem volt olyan méter, ahol el ne estem volna. Justin nem adta fel a próbálkozást. Újra és újra felállított és csúszott velem tovább. Néhány gyerek olyan ügyes volt, akik talán 6-7 évesek lehettek, hogy mint a villám úgy suhantak el mellettem, illetve mellettünk. Aztán nagy nehezen leértünk a pálya végére. Nagyon fáradt voltam. Fogtam magam és leültem a hóba. Mozdulni se akartam.
Persze Justin még ment volna párat, de én ki voltam teljesen.
-Sophie! Kérlek, még egyet, és utána elmegyünk egy klassz étterembe. Csak egyet még csússz velem. Kérlek. -azokkal a szép barna szemeivel úgy nézett rám, hogy egyszerűen nem lehetett nekik ellenállni-
-De többet nem. Csak egyet! -próbáltam felállni-
-Várj! Segítek. -ragadta meg a karom- Igen, csak egyet.
-Jó. Menjünk. -és elindultam a felvonó irányába, de Justin megragadta a karom és visszarántott-
-Valamit elfelejtettem.
-Mit?
-Ezt...
És puha ajkait az enyémhez tapasztotta. Olyan édesek és finomak voltak. Puha és meleg nyelve az enyémet simogatta. Arcom a kezeiben pihent, miközben hüvelykujjaival az arcom hátsórészét simogatta. Majd lassan a bal kezét a hátamra helyezte és szorosan magához húzott. Én átkaroltam a nyakát és a hajába túrtam. Imádom, mikor megengedi, hogy beletúrjak, ami ritka pillanat. Egész nap csókoltam volna az ajkait, de egy kislány megzavart minket.
-Te vagy Justin Bieber? -rángatta Justin kabátját-
-Öhh... Igen.
-Kaphatok egy autógramot?
-Persze... Hová szeretnéd?
-Ide. -mutatott egy üres papírlapra-
-Hogy hívnak?
-Sophie! -húzta ki magát a kislány-
-Ohh. Igazán? A barátnőmet is így hívják.
-Tudom. -válaszolta büszkén- Tőle is akarok egy aláírást. -lépett oda mellém-
Ekkor elvettem Justin-tól a papírlapot és aláírtam én is. Ez volt az első rajongónak adott aláírásom. Készítettünk egy közös képet, és már tovább is állt a kislány.
-Na?! Mehetünk? -néztem rá a szerelmemre-
-Persze!
És újra felmentünk a csúcsra és újra lecsúsztunk. Persze most is elestem párszor. Végül már egyedül mentem. Egyedül értem le a pálya aljára. Justin természetesen gyorsabb volt nálam és már lent várt tárt karokkal. Belecsúsztam a karjaiba és egy cuppanóst nyomtam ajkaira. Ezt követően egy étterembe mentünk, késői ebédre. Kibeszéltük a mai napot és már készültünk az estére. Hisz még pár óra és új évbe lépünk át. Már alig vártam. Imádom ezt az ünnepet. Ez a második kedvenc ünnepem. Az első a Karácsony. :) Lassan befejeztük az ebédet és az autó fele vettük az irányt. Szinte pillanatok alatt 4-5 fotós jött elő a semmiből. Hallottam, ahogy kattognak a gépek körülöttem. De nem foglalkoztam velük. Megragadtam Justin kezét és folytattuk az utat. Egész az autóig követtek. Aztán Justin kinyitott az autót, én beszálltam és csönd lett. Már nem hallottam a kérdéseket, hogy mit csinálunk este, az ünnep alkalmával. Mit csináltunk ma, stb. Justin is pillanatok alatt beszállt az autóba, beindította azt és már mentünk is.
Körülbelül fél óra alatt már a mamáéknál voltunk. Ez gyors volt. Fáradtan mentem be a kis 'kuckóba'. Levettem a kabátot, bementem a hálószobába és az ágyra vetettem magam. Justin is jött utánam.
-Justin! Nem gond, ha én most alszom egy kicsit? Kimerültem...
-De ugye nincs semmi baj?
-Nem, dehogy. Alszom egy keveset, hogy éjjel tudjak fenn maradni.
-Ahogy gondolod. -adott egy puszit a homlokomra- Ha már úgyis alszol, akkor elmegyek és meglátogatom a haverom, Chaz-t. Nem baj?
-Nem, dehogy. Menj csak. De jófiú légy aztán... -kacsintottam-
-Mikor voltam rossz?! -nevetett-
-Nem tudom...
-Jó leszek, ne aggódj. Tudod, hogy szeretlek.
-Tudom. -ültem fel mellé és szenvedélyesen lesmároltam-
Pár perc múlva Justin elköszönt és elment. Én kifeküdtem az ágyban és elaludtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése