Sziasztok!

Köszönöm, hogy benéztél a blogomba. 

Mint azt ahogy már láthattad a fejléc feliratából a blog már befejezett történet. Szinte 2 éven keresztül írtam és több mint 160 részt hoztam össze. Remélem, hogy ha beleolvasol magával fog ragadni a történet és már akkor a végéig meg sem állsz. :)

Nézz szét nyugodtan a blogon, ismerkedj a lehetőségekkel és utána vágj bele a nagy olvasásba. Mint látni fogod (vagy már láttad) van Vendégkönyv. Ott megtudhatod, hogy a te véleményed hogyan kerülhet oda ki.

Ízelítő (röviden a történet):

Van egy lány, Sophie Jordan, aki Párizsból New York-ba költözött a nővéréhez, hogy tovább harcoljon az álmaiért. Minden vágya, hogy híres táncos legyen. Persze a szerelem itt is közbeszól. Egyik munkája során Justin Bieber-rel is megismerkedik, akibe végül beleszeret. Persze a média azonnal rácsap a friss párra és minden lépésüket beárnyékolják. Az se könnyíti meg Sophie dolgát, hogy kis híján terhes lett Justin-tól, a tánc-stúdióban is gondok voltak, le is bénult egy baleset miatt. Sőt mikor totális megsemmisülés éri Sophie-t olyan dolgokat tesz, amiket nem kellene...

Ha érdekel, hogy a JUPHIN pár, hogyan lábalt ki ezekből és még számos nehézségből vagy, hogy egyáltalán együtt maradnak-e akkor csatlakozz az #Our_Dance_Followers csapathoz. :)

Köszönöm még egyszer, hogy benéztél hozzám. Jó olvasást és jó szórakozást! :)

Puszi: Zsofy

u.i.: Az elején még nagyon unalmas és elég rossz minőségű a történet írása, hisz ez az első blogom és ekkor tanulgattam az írás rejtelmeit. De ha már eljutsz pl a 50. részig ott már valamivel jobban használom a szavakat, mint itt az első részeknél. Szóval ezért előre bocsi...

1. rész -Visszatekintés-

Helyszín: Franciaország, Párizs

Kicsi koromban nem szerettem táncolni. Hallani se akartam róla, hogy a szüleim beírattak egy tánciskolába. Tisztán emlékszem az első táncórákra, nem voltam hajlandó táncolni. A 3-4. órán jöttem rá, hogy a többiek milyen jól érzik maguk tánc közben. Nem akartam kimaradni a jóból, beálltam táncolni.
Becsuktam a szemem, féltem...mi lesz ha kinevetnek? De nem így történt. Összeszorított fogakkal elkezdtem forogni a terem közepén, kicsit olyan érzés volt mintha repülnék....beleszerettem a táncba.
Ez volt 10 éves koromban, ma már 17 vagyok és mindenem a tánc. Bármilyen is a kedvem csak berakok egy CD-t a lejátszóba, és becsukott szemmel táncolok a szobám közepén. Minden nap megköszönöm anyáéknak, hogy anno beírattak a tánciskolába.

Magántanuló vagyok, de nem igazán foglalkoztat a tanulás. Jelenleg minden erőmet arra fektetem, hogy egy híres amerikai tánc-stúdióba felvegyenek. Minden vágyam az, hogy egy világsztár videoklipjében háttértáncosként szerepeljek. Erre pedig a legtöbb esély ott van, a Dance Again a World (DAW) táncstúdió falai között. Minden évben egyszer meghallgatást tartanak, a világ minden tájáról várják a táncolni vágyó fiatalok jelentkezését. Válogatás során csupán 20 ember kerül a DAW-be a több 10 ezer jelentkező közül.
Mindent megtettem, hogy bekerüljek, minden vágyam ez volt. Gyakoroltam éjjel-nappal. Videókat készítettem, amiket elküldtem a stúdió igazgatójának. Tényleg mindent megtettem..legalább is úgy éreztem.
De volt egy apró gond.Ha valakit kiválasztanak akkor ő ki kell költözzön az Amerikai Egyesült Államokba, a székhelyre. Anyáék nem akarták, hogy benne legyek a 20-ban és elköltözzek:
- Mit kezdesz te ott?! Nem ismersz senkit. Teljesen idegen lenne az a város számodra! - mondta anya & apa -
- De ott van Emily és a családja! Ők biztos, hogy megengedik, hogy náluk lakjak. Terhükre se lennék - mondtam én -
Emily a nővérem, akit a szerelem költöztettet ki New York-ba. 24 éves, ahogy a férje is. Van egy zabálni való, 1 éves kislányuk. Imádom amikor hazautaznak pár napra és én vigyázok a kis Jazmy-re.

2. rész - A hívás -

Már 1 hónapja lejárt a jelentkezési határidő a DAW-be. Csak reménykedni tudtam, hogy benne leszek a 20 táncos között. Anyáék meg pont az ellenkezőjét. Nem nagyon értettem ,hogy miért. Mindig ők mondták, hogy küzdenünk kell az álmunkért, nekem ez volt az álmom. Ott táncolni a DAW falai között. Ez volt az első kitűzött célom, amit akármilyen áron, de meg akartam valósítani.

Egy borult, esős napon épp bevásárolni indultam, amikor megszólalt a mobilom. Ismeretlen szám volt, valami külföldi. Felvettem, egy mély hangú férfi szólt bele:

-Hallo. Sophie Jordan-nel beszélek?

-Igen én vagyok az. Kivel beszélek?

-Jó napot kívánok. Sebastian Lauen vagyok, a Dance Again a World alelnöke. Azért hívtam, hogy közöljem önnel... -kis szünetet tartott, majd kiugrott a szívem a helyéről mikor meghallottam, hogy a DAW-től van - beválogattuk a 20 legjobb táncos közé.

-Óh! Tényleg. Nagyon szépen köszönöm... -hálálkodtam amíg félbe nem szakított-

-Meg kell adni az adatait, hogy tájékoztatni tudjuk a további teendőkről. 

-Persze, természetesen.

-Akkor kérném az e-mail címét, a pontos és állandó lakcímét és a szülei telefonszámát. -mondta Sebastian nyugodt hangon -

Megadtam az adatokat amiket kért. Elköszönt és letette a telefont. Abban a pillanatban még nem fogtam fel, hogy életem hamarosan 180°-os fordulatot fog venni. Gyorsan hazasiettem, apa volt otthon, anya a barátnőivel szépségszalonban volt. Nem bírtam megvárni míg hazajön. Elmondtam apának, aki meglepetésemre örömmel fogadta:

-Apa, mondanom kell valamit. -kezdtem a mondandómat - Szóval arról lenne szó, hogy...

-Felvettek a DAW-ra!! Ugye erről akarsz beszélni?

-Igen, de honnan tudod? -kérdeztem meglepődve és kíváncsian -

-Pár perce fejeztem be egy beszélgetést egy bizonyos Sebastian Lauen nevezetű alelnökkel... Gratulálok kislányom, büszke vagyok rád. Végre elérted a célod!

-De ti nem azt akarjátok, akartátok, hogy ne válasszanak ki? Ezt most nem értem... Komolyan, döntsétek el, hogy mit akartok.

-Anyád előtt nem akarom, hogy elmenj. De egyszer minden madár kirepül a fészekből. Emily is elment 2 éve. Szemtanúja voltál milyen harcot vívott anyáddal, hogy azt tegye amit akar. El is érte a célját, aminek nagyon örülök, de anyád még mindig nem tudja elfogadni, hogy az ő Emily-je már egy érett nő. Nem akar téged is elveszíteni Sophie! Erről van szó.

-Engem nem veszítene el....ahogy Emily-t sem veszítette el. De mindig azt mondtátok, hogy küzdjünk az álmaink eléréséért. Nekem ez az álmom apa.

-Tudom kislányom. És hidd el anyád is tudja, csak nem akarja elfogadni.

-Értem. Anya mikor jön haza. Beszélni szeretnék vele....négyszemközt! -mondtam apának mosolyogva -

-Jaj, el se hiszem, hogy te is már lassan egy érett nő leszel, aki önálló döntéseket fog hozni. Nem lesz szükség többet az apádra. -válaszolta apa szintén mosolyogva -

-Dehogy is nem apa. Mindig szükség lesz rád.

Mondtam, majd felmentem a szobámba. Egyedül akartam lenni, felkészülni mindenre, amíg anya hazaér. Alig telt el fél óra egy autó hajtott be a feljáróra...megjött anya!