116. rész - Végre újra látom Őt -

Elsőként egy fekete ruhaszettet kellett felvenni. A 6 táncost beállítottak Ciara mögé és indult a zene, ők meg táncoltak ezerrel. A pár perces koreográfia után még vagy tízszer felvették a lépéseket, hogy tökéletes legyen minden. Aztán szóltak, hogy öltözzünk át, átmegyünk egy másik helyszínre. Nem értettem, hogy akkor én és még pár ember, köztük Nathy is, miért öltöztünk át. Összezavarodva átöltöztem, majd beszálltunk a buszba és elindultunk. Ciara is jött velünk egy másik autóban. Utunk egy óriási nagy hangárhoz vezetett. Beléptünk és egy csodaszép hely tárult szemünk elé. Az ott szorgoskodó emberek egy sivatagi képet állítottak fel, ami kiköpött olyan volt mint az igazi. A fényekkel szórakoztak mikor mi megérkeztünk. Ott újból átöltöztünk és most már az összes táncos beállították a megfelelő helyre. Aztán elindult a zene mi meg táncoltunk mint aki már ki volt éhezve egy jó kis táncmozdulat sorra. Aztán még vagy hússzor megismételtük ugyan ezt és kész is voltunk. Nagyon fáradt voltam mire végeztünk mert tökéletesen csinálni ugyanazt a táncsort perceken keresztül, szünet nélkül elég megerőltető. Lihegve és fáradtan átöltöztem, leszedte a sminket és vártam a többiekre, hogy induljunk haza.
A táncoktatónk, Cery odajött mellém és beszélgetni kezdtünk:
-Hogy tetszett? -kezdett neki Cery-
-Nagyon jó volt. Alig vártam, hogy újra ezt csináljam.
-Nagyon ügyes voltál. Sokat fejlődtél az első órád óta.
-Az tuti. Felejthetetlen az a nap... -nevettem-
-Legalább megtanultad azt, hogy nem a külsőségek számítanak.
-Csak kár, hogy pont az első napon...
-Valahol el kell kezdeni... De az a múlt. A jelen az most van és te most csodálatos voltál.
-Köszönöm. Jó az oktatóm. -döftem oldalba-
-Áh.. Én is ott kezdtem ahol te. Nem voltam mindig ilyen jó.
-Ne szerénykedj....
-Ugyan már. Kijár egy kis dicséret a munkámért. -húzta ki magát Cery-
-Ez igaz. Szuper munkát végeztél.
Még beszélgettünk, míg vártuk a többieket... Visszatérve az első napomra, amit még nem tudtok. Nagyon izgultam, hogy jó benyomást keltsek a tánc társaimban. Nagyon figyeltem arra, hogy hogyan nézek ki és ez a káromra is vált. Egy jó kis nacit vettem az előtte lévő napon, de egy picit hosszú volt rám. Emily azt mondta, hogy vegyem meg, ő majd megvarrja otthon. Igen ám, de a gép elromlott és nem tudta a méretemre szabni. Mivel nem volt más nadrágom kénytelen voltam abba menni. Elsőre minden okay volt, de tánc közben a feltűrt nadrágszára lecsúszott. Én meg ráléptem és pofára estem a táncterem közepén az első napomon. Nagyon ciki volt, és persze, hogy szinte mindenki kuncogott rajtam... Hát ez volt az első napomon.
Mikor a buszon voltunk és hazafele tartottunk felhívtam Justin-t. Már nagyon, nagyon hiányzott. Tiszta ideg voltam, hogy holnap vezetni megyek.
-Igen? -szólt bele lihegve-
-Szia mackó!
-Sophie! De jó hallani a hangod.
-A tiedet is. Hiányoztál!
-Te is nekem baby. -hallottam, hogy elmosolyodott-
-Amm, mit csinálsz?
-Kondizom. Most tartok épp szünetet.
-Aha, kikel vagy?
-Csak a haverokkal... Mi az? Csak nem aggódsz?
-Nem, csak... Jó, igen! Baj?
-Nem. Sőt, aranyos... Szeretlek! -válaszolta Justin-
-Én is téged mackó! Alig várom, hogy holnap lássalak.
-Én is... Jó lesz! Már végeztél a melóval?
-Aha, és tök jó volt. Ciara is nagyon rendes volt és a hely az valami elképesztő. Majd mesélek.
-Okay. De ahogy hallom jól érezted magad.
-Igen, jó volt.
-Örülök neki. Na, de most mennem kell. Majd este még beszélünk.
-Rendben. Szia.
-Szia Sophie. Szeretlek!!!
-Tudom és én is téged Justin!!
És már le is tette. Nathy elaludt így nem volt kivel elüssem az időt, unatkoztam. Elővettem a zenelejátszómat, füles a fülbe és zenét hallgattam. Közben láttam, hogy Greg elől egyedül ül és halálosan nyomkodja a laptopját.
Amióta felpofoztam azóta hozzám se szól. És csak egyszer vettem észre azt, hogy végignéz rajtam. Elég jó kis eredmény. Sőt a Facebook-on és a Twitter-en is eltűnt a követőim, illetve az ismerőseim közül. Szerencsére, nagyon irritál még mindig az a gyerek. Soha nem fogom neki megbocsájtani, hogy kis híján tönkretette az életem. És, hogy neki köszönhetem a karomat díszítő vágásokat, amit még szerencsére senki nem vett észre. Se a sajtó, se senki más a stúdióból. És szerencsére már javulgat. Emily vett valami kenőcsöt és azzal kenegetem minden este. Elvileg hamarabb eltűnnek a hegek... Hát remélem, mert nagyon ronda a karom tőle. És nagyon megbántam, hogy ezt tettem...
Az út további részében aludtam. Eléggé kimerültem és az is eléggé fárasztó, hogy órákon keresztül utazgatsz. Elég későn értem csak haza. Szinte mindenki aludt, kivétel Emily aki az egyik picit etette. Nagyon aranyosak a kicsik. Pár napja engedték haza Emily-t a kórházból és nagyon sok segítségre van szüksége. Peter & Katy & én is amiben tudunk csak segítünk neki. Most is láttam rajta, hogy nagyon el van fáradva. De nem tudtam mit segíteni, hisz megetetni nem nekem kell. Nekem nincs tejem... De félreértés ne essen. Emily nem szoptatta a picit. Le szokta fejni a tejét, így bárhol adhat a kicsinek anyatejet.
Leültem mellé és kérésének eleget téve elmeséltem, hogy mi történt ma a forgatáson. Csak ömlött belőlem a szó. Aztán mire végeztem a kis Jack is elaludt anyja karjaiban. Így lefektette őt, én meg elmentem átöltözni és lefeküdni. A tusolást másnapra halasztottam most az egyszer.

***

Reggel nagyon izgatott voltam a vezetés miatt. Úgy 10 körül keltem ki az ágyból. Peter dolgozni ment és elvitte magával Katy-t is. Amolyan apa-lánya program volt a cégnél. Gyorsan letusoltam és kiválasztottam arra a napra egy kényelmes ruhaszettet. Elvégeztem a házimunkát, amit Emily-nek még nem szabadott a szülés miatt aztán felhívtam anyáékat Skype-on. Igaz, hogy ott nem nappal volt, de a lelkemre kötötte apa, hogy hívjam fel őket amint végeztem a Ciara-val való munkámmal. Így hát felhívtam az én egyetlen szüleimet, akik már nagyon hiányoztak. Nagyon rég voltam otthon és nagyon hiányzik már a Párizsi hangulat, környék és a párizsi, talán még barátaimnak nevezhető személyek. Nagyon jót beszélgettem anyával & apával. Jó volt őket látni, hogy jól vannak és minden okay. Még Emily is a camera elé hozta a piciket és megmutattuk a nagyszülőknek. Nagyon cuki volt Molly & Jack. Folyton mosolyogtak a camerába. Aztán Molly kedve megromlott és sírni kezdett, mire Jack is rázendített. Éhesek voltak a kis angyalok... 
A beszélgetés végén már nem tudtam mit csinálni. Türelmetlenül Justin-t vártam, hogy mikor ér ide, hogy menjünk vezetni. Már dél volt és Justin még nem volt sehol. Így hát felhívtam. Pont mikor csengeni kezdett a telefonja kopogtak az ajtón. Ledobtam a telefonom a kanapéra és odarohantam az ajtóhoz. Nagy levegőt vettem, megigazítottam a hajam és óvatosan kinyitottam az ajtót. Justin támaszkodott az ajtófélfának és óriási mosollyal köszöntött engem. Szívem azonnal félrevert egy ütemet, annyira örültem, hogy újra látom Justin-t. De legfőképpen, hogy újra egy pár vagyunk... Soha nem akarok nélküle tölteni akár egy napot is.
Nagyon sexy volt az én mackóm. Egy fehér izompulcsi volt rajta, ami kiemelte tökéletes izmait. Hozzá egy mély ülepű  kék mintás gatya, nagyon jól állt rajta. Egy fekete fullcap és szintén fekete edzőcipő. Amikor megláttam azt hittem a mennyországba kerültem annyira jól nézett ki. Kis híján múlt, hogy el ne olvadjak és ki ne folyjak a lába között az utcára. De nem hagyta, mert pár másodperc után, hogy kinyitottam az ajtót, szorosan ölelt magához. Persze én is viszonoztam és közben jó nagyot szippantottam tökéletes és férfias illatából.
-Bejössz? -kérdeztem miközben fejem a vállára helyeztem-
-Hát... Ha adsz egy kis vizet akkor igen.
-Amúgy meg nem?
-Jobb ez így, ahogy most vagyunk... -adott puszit a fejemre-
-Gyere. Én is szomjas vagyok. -engedtem el az ölelésem-
-Menjünk.... Én hideget kérek ha van.
Csukta be az ajtót Justin és jött utánam a konyhába. Elővettem a hűtőből 2 palack hideg vizet és inni kezdtük. Közben folyamatosan egymás szemét bámultuk. Mint akik most találkoztak először és méregetik egymást. De itt közel sem volt erről szó. Csupán annyira vágytunk már egymásra. Hisz elég rég voltunk együtt testileg és lelkileg is egyaránt. És ez meg is látszott a viselkedésemen. Ha valami nagyon kell akkor az ajkaimat kezdem el harapdálni és ez most sem volt másként. És tudtam, hogy Justin ezen  mozdulatomra totál be tud indulni. És igazam is lett. Gyorsabban kezdte kiinni a vizet a palackból  még egy kevés a fehér felsőjére is kifojt. Itt telt be a pohár. Levágtam a vizemet a pultra és nekiestem Justin-nak. Eszeveszett és szinte már őrültek módjára faltuk fel egymás ajkait. Nagyon nem tudtam uralkodni a hormonjaimnak, annyira rég vágytam erre. Justin ráadásul tovább mint, mint az reméltem. A hosszú ruhám alját felemelte a kezével és benyúlt alá. Keze azonnal a bőrömhöz ért, ami kényeztetés volt nekem. Aztán a következő pillanatban Justin megfogta mindkét combom és felkapott. Én a lábammal körbeöleltem őt és a nyakára csimpaszkodtam. Közben folyamatosan egymás ajkait kényeztettük. Aztán Justin szép lassan a nyakamra tért rá. Nyelvével simogatni kezdte és ajkaival pici csókokat lehelt rá. Azt hittem ott fogok meghalni a kényeztetés örömétől. Ezt követően Justin szép lassan a szobám fele vette az irányt miközben visszatért a számra.
-Senki sincs itthon? -suttogta ajkaimra-
-De, Emily.
-És ő hol van?
-A kertben, de menjünk már be a szobába mert itt fogom letépni a pólódat. -és ráharaptam Justin alsó ajkára-
Az ajtó nem volt becsukva így lazán bevitt Justin és az ágyra dobott. Kényelembe helyeztem magam, miközben Justin becsukta az ajtót és bezárta. Majd fölém hajolt és egy puszit adott az arcomra, majd az orromra és végül a számra. Nem volt kedvem ott lassúzni így szélsebességgel levettem Justin ruháit. Csak az alsógatyáját hagytam fen, de az is félig már le volt csúszva. Szerencsére  vette az adást Justin és ő is nekem esett. Nem volt nehéz dolga. Csak egy cicanacit és egy hosszított fazonú felsőt kellett levennie rólam. Csipkés fehérnemű volt rajtam és ahogy láttam Justin-nak ez nagyon bejött mert férfiassága azonnal meg is mutatkozott. Elővettem egy óvszert, felhelyeztem és már zajlottak is az események...

117. rész - Vezetés -

Alig pár perc múlva mindketten elértünk a gyönyör csúcspontját. Justin lihegve feküdt mellém, miközben óriási mosoly ült ki az arcára.
-Ez nagyon jó volt. -mondta két levegővétel között-
-Szerintem is nagyon jó volt. Szeretlek.
-Én is téged . -csókolt meg- Igazi vadmacska voltál. -kacsintott-
-Mi? Nem is igaz. -kuncogtam-
-Áhh, nem. Azért van tele karmolással a hátam, mert egy szelíd kiscica voltál.
-Jó, lehet, hogy kicsit bevadultam... Bocs.
-Semmi gond, csak most egy ideig nem mászkálhatok póló nélkül.... -kacsintott-
-Ohh, te szegény! De nem is baj...
-Mert? Csak nem féltékenykedsz?
-Dehogy... A rajongóid ennyit megérdemelnek. Csak most nélkülözniük kell ezeket a kockákat. -simogattam meg Justin kockás hasát- Csak nekem ne kelljen nélkülöznöm, azt nem bírnám ki.
-Neked soha nem kell... -csókolt meg-
- ☺ Amm... Akkor megyünk vezetni?
-Hová sietsz?
-Én nem sietek, csak tudtommal nem vagy valami időmilliomos..
-Okay, akkor menjünk.
Kikászálódtunk az ágyból és felöltöztünk. Kifésültem a hajam és már mentünk is ki a nappaliba. Szerencsére Emily nem vett észre semmit az egészből. A picikkel kint pihent a kertben. Kimentem hozzá és szóltam neki, hogy elmentem.
-Okay, de vigyázz magadra. 
-Rendben. Majd jövök. Szia. -öleltem meg- Aztán ügyesek legyetek pindurkák. -pusziltam meg Molly & Jack arcocskáját- Na sziasztok.
És már Justin mellet is voltam az autó mellett. Beszálltam az anyósülésre, Justin mellém és mentünk egy általam még ismeretlen helyre. Hiába próbáltam kiszedni Justin-ból, hogy hová visz, nem volt hajlandó elmondani. Úgy egy óra autókázás után egy nagy parkolóhoz vezetett Justin. Kiszálltunk az autóból és Justin mondta, hogy most én fogok vezetni:
-Erre a napra csak a mienk ez a nagy parkoló. Itt aztán vezethetsz kedvedre... -húzott magához és átkarolta a derekam-
-De ez nem helytelen, hogy jogsi nélkül vezetek egy parkolóban?
-Sophie! Nézz körül. Fákkal vagyunk körbevéve. A parkoló is már néhol füves. Ki járna itt? 
-Szóval nem lesz gond?
-Nem... Kezdhetjük?
-Ööö.. Ja. -válaszoltam félve-
Most én ültem a volán mögé. Nagyon fura volt az eddig megszokott hely mellett ülni, ahol most Justin ül és a barna szemeivel engem bámul. Elmagyarázta, hogy mi hol található a RangeRover-ben. Gáz, fék, kuplung, lámpák, ablaktörlő meg a többi használható dolog. Bevallom a váltótól féltem nagyon, mert elvileg úgy kell csinálni, hogy nem nézed. De erre én képtelen vagyok. Vagy az útra figyelek, ami előttem van. Vagy a váltásra, ami a jobb kezem ügyében található. A kettőre együtt nem tudok figyelni, még. Ellenben a táncban ez nem így van. Ott egyszerre több mindenre tudok figyelni. A zenére, a tánclépésre és a következő lépésre is. Az ott simán megy, a kis ujjamból kirázom, de a vezetést... Elég nagy falat lesz számomra. Igaz, hogy már a KRESZ könyvet oda-vissza tudom, de alkalmazni... Majd most kiderül!
Beindítottam az autót, ami morgott a kezem alatt, mint egy szelíd vadmacska. Aztán lassan lenyomtam a gázpedált, mi meg elindultunk előre. Justin csak biztatott, hogy nagyon jól csinálom, így tovább. Aztán szólt, hogy mehetünk gyorsabban. Hát úgy is tettem. Kicsit jobban megnyomtam a gázpedált, mire Justin szólt, hogy váltsak. Pont amitől nagyon féltem. Egyesben volt az autó. Megragadtam a váltót és óvatosan kettesbe tettem. És ezzel a művelettel együtt a tekintetem is a váltóra terelődött, az utat meg szemelők tévesztettem. Ha Justin el nem kapja a kormányt akkor a parkoló szélén kötünk ki az árokban.
-Bocsi... -néztem hülyén Justin-ra-
-Semmi baj... Csináljuk azt, hogy megállítod az autót... -fogta meg a kezem- Okay. És most hunyd be a szemed.
-Miért?
-Csak csináld amit mondok... -hát becsuktam a szemem- Most váltani fogunk, te meg képzeld el a leírt utat fejben. Okay?
-Aha.
-Akkor... Így váltasz a kettesbe. Megvan? -kérdezte Justin, mire én bólintottam- A hármas... A négyes... -és így mentünk végig az összes fokozaton, majd vissza- És akkor most jön a rükverc... Ez is megvan?
-Persze. -válaszoltam-
-Most már kinyithatod a szemed. -mosolyodott el Justin-
-Ohh...
-Ügyes voltál, de most jöjjön élesben.
-Komolyan...? Akarjuk mi ezt? -húztam össze a szemöldököm-
-Ne félj már ennyire. Itt vagyok, nem lesz semmi baj. -tette kezét az arcomra-
-Okay, de cserébe kérek egy csókot. -húztam ki magam-
-Ha ez kell ahhoz, hogy elindítsd az autót... -és megcsókolta ajkaimat-
Ezt követően újra hatalmam alá vettem a parkolót. És ezúttal minden jól ment. Justin annyit tanácsolt, hogy az elején még képzeljem el az előbb leírt útvonalakat a váltáskor, de semmiféleképpen ne nézzek rá a váltóra. Így kitaláltam, hogy a szélvédőre képzelem azokat. Így az útra és a váltásra is tudok figyelni! Meglepően jól ment. Mentem rükvercben és a parkolás minden lehetőségét kipróbáltuk. Nagyon büszke voltam magamra. Nem hittem, hogy ilyen jól meg fogom oldani ezt a feladatot. De ez csak annak volt köszönhető, hogy Justin volt az oktatóm. Nem egy teljesen idegem tag, aki már az első hibámnál leordítja a fejem. Ez így volt szép és jó!

118. rész - Kis varázs -

Először is itt van Justin legújabb videója az All Around The Wolrd című dalához! Ha még nem nézted volna meg akkor itt a lehetőség rá. Nekem nagyon tetszik, hisz nekünk készítette, hogy megköszönjek a sok támogatást. RÁNK MINDIG SZÁMÍTHATSZ JUSTIN!
Ez Twittelte hozzá: "Van egy meglepetésem az összes Belieberemnek holnapra... All Around The World videoklip " Majd másnap (megjelenés napján) ezt: "Mondtam, hogy van egy meglepetésem!" És Twitben a videó linkét tette közzé.
KÖSZÖNJÜK JUSTIN! Mint mindig, most is csodálatos munkát végeztél!


***

Miután megállítottam az autót Justin kiszállt és a csomagtartóhoz ment. Nem értettem az egészből semmit. Utánamentem és meglepetés várt rám. A csomagtartóban egy takaró és piknikkosár volt. Justin megragadta a kosarat és a kezembe nyomta a takarót. Nem szólt semmit csak mosolygott és lecsukta a tetőt. Ezt követően bezárta az autót és elindult egy kisebb domb fele. Nem volt mit csináljak, követtem.
-Justin! Várj! Hová megyünk?
-A dombra. -monda büszkén-
-Piknikezni fogunk? -siettem oda mellé-
-Telitalálat... Gondoltam jó lesz, ha kihasználjuk ezt a kevés időt, amit együtt tölthetünk.
-Igen, jó lesz... Keveset látlak, és hiányzol.
-Sophie! -torpant meg Justin- Most itt vagyok, ne gondoljunk arra, hogy ennek vége lesz. Csak élvezzük a mát.
-Úgy imádlak. -öleltem át-
-Szeretlek. -adott csókot a fejemre-
-Na, akkor menjünk.
És folytattuk az utat a dombocska tetejére. Ott kiterítettem az óriásméretű takarót, Justin pedig elővette a hozott dolgokat. Szendvicsek, innivaló meg még pár apróság. Szorosan egymásmellé ültünk, aztán Justin a telefonjáról elindított egy nagyon ki hangulatos dalt. Aztán nekiláttunk falatozni. Közben megbeszéltünk a dolgokat, amiket eddig nem. Elmondta, hogy nemsokára elindul a Believe turnéja. Elég szomorú lettem, mert ez azt jelenti, hogy még kevesebbet fogom látni.
-De ne aggódj! Amikor csak lesz időm és a közelben vagyunk akkor jövök hozzád. -nyugtatgatott Justin-
-Justin! A tengerentúlon leszel. Nem ugorhatsz csak úgy haza. Időd se lesz rá...
-Én nem fogom kibírni nélküled hónapokig..! Valahogy úgy is megoldom, hogy együtt legyünk.
-Remélem, vagy utánad megyek és szabit veszek ki a stúdióban. Flora tutira megérti a dolgokat.
-Ki az a Flora?
-Neked még nem mondtam?! Az új igazgató, Flora Worner.
-Sebastian-t kirúgták vagy mi lett vele?
-Leváltották. Aztán kiderültek a sunyi ügyi és feljelentették. Elvileg most a bíróságot járja. Remélem börtönbe kerül a kis szemétláda!
-Én mondtam, hogy minden meg fog oldódni...
-De... Tudod mi jutott eszembe?
-Micsoda?
-Tudod, mikor volt az utolsó és nagy vitám a Sebastian-nal, kirohantam. Te mit csináltál még benn?
-Beszéltem vele.
-Mit mondtál neki?
-Csak az igazat. Hogy, ha nem száll le rólad akkor nyilvánosságra kerülnek a piszkos dolgai.
-Te megfenyegetted? -húztam fel a szemöldököm és Justin szemébe néztem-
-Nem mondanám annak. Csupán elmondtam, hogy mi a felállás.
-Mondtam, hogy én megoldom a dolgot...
-De én nem bírtam azt látni, hogy szomorú vagy az miatt, hogy nem táncolsz.
-Akkor nem a tánc miatt voltam szomorú... Miattunk. -hajtottam le a fejem- Pont akkor szakítottunk mikor ennek a közepén voltam. Akkor időm és kedvem se volt a stúdiós ügyeimen gondolkodni.
-Tudom...
-De, azt nem értem, hogy hogyan derültek ki a dolgok.. Nathy se mondd semmit. Mintha hétpecsétes titok lenne.
-Akkor elmondom én.
-Justin, mit csináltál? -tudtam, hogy benne volt a keze, csak úgy nem derülnek ki a dolgok-
-Amikor szakítottunk elmentem még egyszer a stúdióba... Szépen elmondtam, hogy mi a bajom, de ő a pofámba röhögött. Hogy mit foglalkozom én veled. Nem vagyunk együtt, ezt hajtogatta folyton. Felhúzta az agyam... Így hát megragadtam a kabátjánál fogva és egy kicsit móresre tanítottam...
-Ugye nem csináltál semmi butaságot?
-Nem, csak kicsit közelebb hajolva beszéltem vele...
-Hát, jó. Nem igazán tudok most mint reagálni... Talán nem is akarok. Elég volt nekem akkor azon a marhán gondolkodni. Ne beszéljünk erről többet!
-Ebbe én is belemegyek... Amm, mikor lesz a vizsgád?
-Most van vasárnap... Akkor 4 nap múlva, csütörtökön.
-Szorítok majd neked. Hánykor?
-Kettőkor, de félre már ott kell lennem.
-Akkor elviszlek... Amúgy is szabad az a napom. -Húzott közelebb Justin magához-
-Okay. Kösz.
-Előtte még akár gyakorolni is tudunk.
-Nem szükséges. Végül megőrülök annyit tanulok meg gyakorlok. Én felkészültem. Ha nem sikerül..
-Na itt állj meg! -vágott közbe Justin- Mi az, hogy nem sikerül? Sikerülni fog, nagyon ügyes leszel és meg is kapod a jogsit pár héten belül. Vagy te olyan okos.
-Kösz. hogy ennyire bízol bennem. Jól esik.
Beszélgettünk mér pár apróságról, köztük a David-ról is. Hisz össze kell hozzak egy találkozót még Nathy-nek és David-nak. Nagyon aranyosak lennének együtt. Ki tudja, hogy mit rejt a jövő, én megszervezem a vakrandit, aztán már minden rájuk van bízva.
Már a nap is lemenőben volt, mikor elkezdtünk összepakolni. Még utoljára összebújtunk és a lemenő napot bámultuk. Aztán Justin erősebben fogta meg a derekam és maga fele fordított. Derekamra helyezte két karját. Én a bal kezem az izmos mellkasára helyeztem és a jobb kezemmel átkaroltam a nyakát. Leheltem pár apró csókot a nyakára, majd az ajkaira.
Olyan szépek és lélekgyógyító pillanatok ezek, hogy ezekért is érdemes szerelmesnek és boldognak lenni. Nem lehet megunni, hisz mindig valami más varászt rejteget magában, ami örömmel tölti el az ember lelkét. Ezért száll el minden rossz amikor azzal vagy akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz. Nekem Justin ez a személy és büszke is vagyok rá. Nekem ő a jobbik felem, ő egészít ki. Ő tudja mindig ha van valami bajom, tudja, hogy mitől leszek boldog. Csupa lelki dolgokról csak ő tud, senki más.
Az autóba bepakolva az utat hazafele vettük. Be is sötétedett mire hazaértem. Justin az ajtóig kísért. Forró csókja után elköszönt és elment...





119. rész - Chat -

Vidáman léptem be a házba ahol Emily fel alá járkált a picikkel. Mind a kettő torkaszakadtából ordított.
-Te hol voltál eddig? -támadt le Emily-
-Vezettem?
-Eddig kell vezetni?! Én meg itt töröm magam a picik miatt!Azt hittem megbeszéltük, hogy segíteni fogsz.
-Igen, fogok. De az nem okay, hogy amint hazaérek leordítod a fejem. Nem lehetek már együtt egy pár órát sem a barátommal vagy mi van?
-De, sőt. De nem déltől estig. Azt se tudtam, hogy hová mentek. Bajod is eshetett volna.
-Ugyan már.. Állandóan azon kattogtok  hogy a baj! Szálljatok már le erről a témáról! Amúgy is, nem csak én lakok itt. Peter & Katy is itt lakik. Ők is tudnak segíteni. Nem mindig engem kell ugráltatni.
-Nem ugráltatlak mindig téged...
-Áhh, nem. Csak Sophie, cseréld ki a pelusokat! Sophie, etesd meg a piciket! Sophie, csináld meg ezt és azt. Időt nem hagysz arra, hogy egy kicsit magammal foglalkozzam. És ha még is és tovább maradok a kelleténél azonnal nekem esel!
-Csak jól esne, ha segítenél!
-Jó, tudod mit... Csináld meg egyedül a dolgaidat. Nekem ebből elegem van.
És berohantam a szobába. Idegesített, hogy engem hibáztat a sok gondja miatt. Jó lehet, hogy túlreagáltam de akkor se esett jól, hogy azonnal munkába állít amint hazaértem egy csodás napról.
Pár perc eltelte után kezdtem elég rosszul érezni magam Emily miatt. Gyorsan átöltöztem és félve kimentem Emily-hez, aki a kanapén ücsörgött. Bocsánatkérően néztem rá, majd bocsánatot is kértem. Szerencsére könnyen megenyhítettem a szívét. Elkértem tőle Molly-t és ringatni kezdtem. Annyira édes volt. Nem lehet neki ellenállni annyira aranyos. Muszáj volt megosztanom a nagyvilággal ezt a kis édest. Így hát azonnal csináltam róla pár képet, amin a cumi a szájában van. Meg lehet zabálni annyira édes. Aztán az egyik képet fel is töltöttem a Twitter-re:
"Elvesztem a szemeiben... És milyen édes az a masni! :)"
Twitteltem hozzá. Aztán pillanatok múlva Jack & Molly is elaludt. Emily is már iszonyatosan fáradt volt így a picik elalvása után ő is elment lefeküdni, bár még csak 7 óra volt. Peter & Katy még nem jött haza. A laptopomat kivittem a szobából a a konyhapultra és zenét kapcsoltam. Elindítottam az épp aktuális zenei listámat és arra tombolva készítettem vacsorát.




Alaszkai babos húst csináltam. Imádom, még anno anya tanította meg, hogy hogyan kell készíteni. Azóta már tökélyre fejlesztettem a technikám és senki nem tud olyat csinálni mint én. Mire kész lett volna Peter és a hullafáradt Katy is megérkezett. Ő persze azonnal a szobába ment és lefeküdt. Ketten Peter-rel estünk neki a vacsinak. Közben elmesélte, hogy milyen jól telt a napjuk meg hasonlók. Állítása szerint több hasonló programot fog szervezni... Aztán jött a kérdés, hogy én mit csináltam, hogy ment a vezetés. Elmeséltem neki is mindent. Talán fura, de Peter egy kicsit olyan mint a bátyám. Vele szinte mindent meg tudok dumálni- Általában hozzá is fordulok ha pasikkal kapcsolatos kérdéseim vannak. Máshoz nincs kihez, hisz apa a világ másik felén van, pedig ezeket vele szoktam megbeszélni. De amióta eljöttem Párizsból azóta nem olyan szoros a kapcsolatunk, mint volt. És az hiányzik...
Aztán Peter is elment lefeküdni. Én egyáltalán nem voltam fáradt. A zene listám is időközben lejárt. A TV elé ültem de semmi nézésre méltó nem ment. Arra lettem figyelmes, hogy a telefonom mellettem rezeg, sms-em jött.
"Szia. Remélem még ébren vagy. fellépnél chat-re, vagy Twitter-re? Kösz."
Fogalmam nincs arról, hogy a David mit akar, de amúgy is beszélni szeretnék vele a vakrandi miatt. Gyorsan felléptem a chat-re és David már rám is írt.














120. rész - Irány a grill party -

-Szia! :)
-Szia David. Baj van? -érdeklődtem-
-Nem, csak beszélni szeretnék veled.
-Mondd!
-Tudod van az a lány akivel együtt voltál amikor találkoztunk a plázában... Emlékszel?
-Igen. Miért? :)
-Mi is volt a teljes neve a lánynak?
-Natasha Hamilton.
-Kösz.
-Miért kell? -érdeklődtem-
-Csak rá akarok keresni Twitter.en.
-Értem... Amúgy valami nagyon fontos dologról kellene veled beszélnem...
-Miről?
-Szóval... Van egy lány a stúdióban akinek tetszel és megkért, hogy hozzak össze egy találkozót veled. Benne lennél?
-Ki az?
-Azt nem mondhatom meg.
-Hát, nem is tudom...
-Létszí David!
-Okay... De csak mert tudom, hogy addig nem hagysz békén amíg igent nem mondok.
-Jól tudod. Majd intézkedem és mondom, hol és mikor.
-De ha nem múlja felül a Natasha-t akkor ott se vagyok!
-Hülye gyerek... Meglátod, hogy jó lesz.
-Ajánlom is... Na, én lépek. Szia.
-Okay, szia.
Csevegésünk után átöltöztem és bebújtam Katy mellé aki már aludt. Elővettem a telefonom és írtam egy sms-t az én szőke hercegemnek, ki valójában barna.
"Fontos üzenetem van a számodra: amikor írom, rád gondolok. Amikor küldöm rád gondolok. Amikor megkapod rád gondolok és most is rád gondolok! Szeretlek mackó. Puszi és álmodj szépeket. ♥"
Alig, hogy elküldtem már is érkezett a válaszüzenet:
"A legszebb érzés, ha rád gondolok. A legszebb érzés, ha rólad álmodom. A legszebb érzés, ha hozzád érhetek és ha veled ébredhetek! Nagyon jó lenne, ha most itt lennél velem, de majd legközelebb. Álmodj te is szépeket... Én nem szeretlek, hanem mindennél jobban imádlak! Csók az én picimnek! ♥"
 Mosollyal az arcomon aludtam el...
Reggel viszonylag korán keltem. Újra kezdődik a kemény és fárasztó munka a stúdióban. Peter reggeli után elvitt, ahol Nathy már várt rám. Örömmel is izgatottan meséltem neki a tegnap este történtekről. Nagyon bezsongott és egész nap a David-ról áradozott. Hosszú nap után vége lett a táncnak. Natasha felajánlotta, hogy hazavisz, de mikor kiértem az épületből Justin a parkolóban, a motorháztetőn ücsörögve várt rám. Azonnal óriási mosoly ült ki az arcomra és rohanni kezdtem Justin-hoz. Már hallótávolságon belül voltam, mikor Justin énekelni kezdte a U Smile című dalának refrénjét. Csillogó és szinte már idegesítően fényes mosolyát ő is megmutatta. Már számolgattam a másodperceket, hogy mikor érek a karjaiba. Még 5 másodperc és Justin még mindig énekli a U Smile-t. Aztán 4-3-2-1 és már szorosan a karjaiban voltam és az ajkain csüngtem. Mézédes volt az ajka, nem akartam elválni tőle, de szinte pillanatok alatt Natasha is odaért hozzánk.
-Szia Justin. -tárta szét karjait Nathy-
-Pillanat. -és újra megcsókolt mielőtt átölelte őt- Hogy vagy?
-Köszi jól... Szóval szent a béke.
-Szerencsére. -támaszkodtam rá Justin izmos vállára- 
-Örülök nektek. Aranyosak vagytok együtt.
-És te? Mi van Greg-gel?
-Ne is mondd... Hála az égnek elvileg elmegy a stúdióból.
-Komolyan? -lepődtem meg-
-Igen. Nem tudtad?
-Hát nem, de nem is érdekel... Annyiban jó, hogy elmegy, hogy végre nem kell látnom azt az undormányi képét.
-Hahaha. Ez igaz. Nem is értem, hogy hogyan jöttem vele össze.
-Okay. Innen már ez engem nem érdekel... -vágott közbe Justin- Terveztél mára valami picim?
-Nemigazán. Miért?
-Elvinnélek valahová.
-Okay, akkor én megyek mert otthon van egy kis dolgom.
-Nathy, várj! Akkor neked mindegy, hogy mikor és, hogy hol?
-Persze. Na sziasztok!
-Szia Natasha... Akkor benne vagy? -fordult hozzám Justin-
-Aha, de hová akarsz menni?
-Anyáékhoz. Mondták, hogy tök rég találkoztatok és ma van egy kis grill party a hátsókertben.
-Mire fel?
-Tegnap vették le a gipszet apa kezéről...
-Ja igen, mert eltört a kisujja.
-Pontosan.
-Okay, benne vagyok, de előbb haza kellene vinned. Egész nap ebben a cuccban voltam, át kellene öltöznöm valami csinosabb ruhába.
-Te mindben nagyon gyönyörű vagy, bármit is veszel fel. -ölelt át Justin-
-De én érzem, hogy bűzlök...
-Ha ennyire ragaszkodsz hozzá...
-Gyors leszek.
És már az autóban is ültünk. Viszonylag lassú utunk után gyorsan berohantam a fürdőbe és megmostam a testem minden egyes részletét. Magamra tekertem a törölközőm és átrohantam a szobába a szekrényem elé. Nem nagyon akartam válogatni, így ami a kezembe akadt azt vettem fel. Szerencsére egy gyönyörű kis ruha volt legelöl, ami feltűnően, még is visszafogott kék színben pompázott. Elővettem a hozzá illő magassarkúm és a kis táskát. Beledobáltam a kis dolgaimat és szinte már kész is voltam. A hajam kifésültem és bal vállamra helyezve befontam. A végére egy kék masnis hajgumi és kész is voltam.
Vidáman libbentem ki a szobából a nappaliba, ahol Justin már idegesen várt rám.
-Wao! -kerekedett ki a szeme-
-Kösz...
-Nagyon, nagyon gyönyörű vagy. Huuu.. Higgyek a szememnek?
-Miért ne? -léptem Justin elé és megcsókoltam-
-Ez meggyőzött... Mehetünk?
-Aha.
És már el is indultunk Pattie & Jeremy grill party-ára.




121. rész - Ajándék -

Út közben megálltunk egy üzletnél és vettünk egy kis vörösbort, mert Jeremy azt szereti. 
Odaérve már elég nagy volt a hangzavar. Ott volt mindenki aki számított. És sajnos egy számomra nagyon irritáló személy is, Selena. Amint meglátott minket azonnal odajött és köszönt, Justin-nak:
-Szia. Végre ideértél. Azt hittem itt se leszel. -ölelte át Justin-t-
-Csak beugrottunk egy kis ajándékot venni.
-Értem. Gyere, bemutatlak valakinek. 
És már el is rángatta mellőlem. Justin még visszanézett és tehetetlenül nézett rám. Elég szarul esett, hogy csak úgy elviszi. Meg az, hogy nem is köszönt. Annyit elvárhatok, azt hiszem. Tehetetlenül álltam a kapuban, kezemben az ajándéktasak és azon kattogott az agyam, hogy Selena mit is keres itt. Justin-hoz már tudtommal semmi köze. És más szál nem köti Jeremy-hez. Nagyon idegesített, hogy csak úgy ott hagytak... 
-Sophie! Te mit állsz itt egyedül? -jött oda Pattie-
-Szia Pattie! -öleltem át- Selena elvitte a párom...
-Ohh.
-Amúgy ő mit keres itt?
-Hát, tudod. Ő vitte volt be Jeremy-t a kórházba, mikor eltört a keze. Szemétség lett volna nem meghívni.
-Ez igaz.... Apropó, Jeremy? Hoztam neki valamit. Vagy is hoztunk, de Justin felszívódott. -néztem körül idegesen-
-Nyugi. Előkerül.
És elvitt Jeremy-hez. Mosolyogva adtam át az üveg vörösbort, de nagyon nem volt kedvem mosolyogni. Sőt, úgy éreztem, hogy felrobbanok, ha Justin nem kerül elő 2 percen belül. Ettem egy szeletke húst, aztán leültem az egyik üres asztalhoz. A tekintetem állandóan Justin-t kereste, de nem találtam sehol. Nagyon kezdtem ideges lenni. Hová vihette Selena? Mit csinálhatnak? Ilyen és hasonló kérdések kavarogtak a fejembe. Már vagy fél óra eltelt, mikor elővettem a telefonom és hívni kezdtem Justin-t. De nem vette fel. Totál kiborultam, hogy hol a francba lehet. A napokban beszéltük meg, hogy a turné kezdetéig amennyi időt csak lehet együtt töltünk, de nem úgy látszik, hogy ő ezt betartaná. Teljesen kiborultam, idegesen indultam megkeresni. Körbejártam a kertet, de sehol semmi. Aztán a házat vettem célba. A magassarkúm levettem, kezembe vettem és úgy mentem tovább. Bárhová is néztem be Justin nevét harsogtam, de válasz nem jött sehonnan. Aztán egy nagy csukott ajtó elé értem. Kopogtam, de nem jött válasz, csak valami zörej hallatszott ki a nagy, barna, lakozott ajtón. Nagy levegőt vettem és benyitottam az ajtón. A kertbe nyílott, de nem a kert volt az első amit észrevettem. Egy vörösen csillogó autó, amin Justin ücsörgött. A kezemből kiesett a cipőm és tátott szájjal bámultam a vörös csodát.
Először nem esett le, hogy ez most mi, meg hogy és miért. Aztán lassan Justin felém közeledett, kitárta a karjait és szorosan magához ölelt.
-Ez mi? -kérdeztem összezavarodva-
-Majd megtudod. De minden esetre ez a tied. -mutatott a vörös volkswagen-re-
-Justin?! -lepődtem meg-
-Semmi Justin. Itt a cipőd. -vette fel a földről a cipőimet- És most beülsz és kipróbálod.
-Jogsim sincs még!
-Csak beülsz.
-Jól van.
És már tipegtem is az autóhoz. Justin udvariasan kinyitotta a vezető felőli ajtót és segített beszállni. Valami elképesztő volt. Bézs színben pompázott az egész belső. A műszerfal fekete és itt-ott némi krómos díszítés tette még különlegesebbé az autót. Nagyon kényelmes volt a bőr ülésben ülni és felfedezni az autó egyéb titkos ajándékait.
-Justin, ezt nem fogadhatom el.
-Ne mondj ilyet. Ha tetszik, ha nem ez a tied. -fogta meg a kezem-
-És ha nem sikerül a vizsgám, akkor...
-Semmi akkor. Tudom, hogy sikerülni fog... Gyere ide. -és megcsókolt-
-Nincs más választásom?
-Nem, nincs.
Aztán visszamentünk a többiekhez. Tudni kell, hogy ennek a háznak két kertje van. Egy nagy, ahol most a party van, medencével és minden más hasznos dologgal. Ez a kert, ahol most voltunk, a garázshoz tartozik. Gyakorlatilag a kert mellett van. Általában itt szokták mosni, vagy szerelni napközben az autót. Vagy kis időre ide parkolnak le. Bár nem értem minek, mikor a ház előtt egy viszonylag nagy parkoló van...
Visszasiettünk a többiekhez, ahol Selena jött oda hozzánk.
-Na, tetszett az autó?
-Te honnan tudsz róla? -lepődtem meg-
-Tudod, ő segített választani meg idehozni. Ő ért igazán ahhoz, hogy mi jön be nektek, nőknek. Én, magamtól egy bentley-t vettem volna. De ez nőiesebb, belátom.
-És tetszik? -érdeklődött Selena-
-Ja. -de most, hogy tudtam, hogy Selena választotta már nem voltam annyira boldog, mint az elején-
-Kajás vagyok, megyünk enni? -szólt közbe Justin-
-Én már ettem, míg te eltűntél. -mondtam kicsit mosolygósan-
-Bocsi. -karolt át Justin- De valahogy be kellett vinnem az autót a kertbe. Ne haragudj. -nézett a szemembe azokkal az elképesztő szemeivel-
-Semmi baj. -csókoltam meg-
De ahogy észrevettem ez neki nem volt elég. Karját a derekam köré fonta és magához húzott. Homlokát az enyémnek támasztotta és közben nagyokat lélegzett. Lehelete végigfutott a felsőtestemen, kirázott a hideg tőle. Én a karommal átkaroltam a nyakát és közelebb bújtam hozzá. Már egy hajszál se fért volna el kettőnk között annyira közel voltunk egymáshoz. Aztán szép lassan Justin mosolyra húzta a száját és végül megcsókolt, nyelve keringőt járt az enyémmel. Ez valamennyire enyhítette azt a tudatot, hogy ott hagyott egyedül. Aztán ő evett és mire végzett már elég későre járt. Elköszöntem Pattie-től & Jeremy-től és már az autóban is ücsörögtem. Justin hazavitt, elköszöntünk és már el is ment. Hát így telt a hétfő délutánom.

***

Reggel nagyon izgatottam keltem. Ma a stúdióban nemzetközi reklámforgatás lesz. Eljött az idő, hogy újabb jövevények gazdagítsák a csoportot. Anno még én izgultam, hogy vajon felvesznek-e. Videókat küldtem és éjjel-nappal gyakoroltam. Nekem szerencsém volt és most itt vagyok. Annyi nehézség után újra azzal foglalkozom, amit szeretek és ami az életem. Reméltem, hogy olyan szuper táncosok jönnek majd, akik bármit megtennének azért, hogy a szenvedélyüknek hódoljanak.
Már hétfőn, vagyis tegnap elmondták ennek az egésznek a menetét. Több film lesz felvéve, amit időszakonként mutatnak meg a nagyvilágnak. Végül a tucatnyi kis filmből összeraknak egy nagy reklámot. 
Úgy 9 óra körül értem a stúdió elé, de már akkor szorgosan dolgoztak az emberek. A bejáratnál, a lépcsőn már 6 fiú táncolt Justin Boyfriend c.szerzeményére. 2 kamera is körülöttük ólálkodott, hogy minden mozdulatot felvegyenek. Hogy miért Justin? Ő lett az egyik nagyobb támogatója a stúdiónak a sok közül, hiszen a stúdió sem napfényből táplálkozik. A táncosok által hozott százalékok közel sem elegendőek a fenntartásához.





122. rész - Mi lesz itt... -

A stúdió épületébe érve már javában folyt a munka. Interjúkat csináltak a tanárokkal, szlogeneket kiabáltak kisebb csoportok. Nagyon benne voltak a munkába. Én egy kisebb táncrésszel fogok szerepelni a kisfilmben a tánccsoportommal. Cery a tánctanár már melegített, mikor beértem a táncterembe. 
Beállította a csajokat & a pasikat a helyükre. Én álltam Cery-től jobbra, a második sorban. Fehér póló, rajta egy nagy fekete kereszt. Mellettem pedig Greg játszotta az eszét. Fehér pólóban és fekete sortban volt. Nathy a harmadik sorban volt, balra a legszélén. Szürke gatyában és mintás, fehér pólóban.
Aztán elindult Jennifer Lopez & Flo Rida közös dala, mi meg elkezdtük táncolni a mini koreográfiát.


A nap végére még egy kisebb táncot is megtanultunk, amiben voltak kisebb-nagyobb akrobatikus mozgások is. Kicsit fáradtan mentem haza. De otthon még nem pihenhettem. Segítenem kellett Emily-nek az otthoni teendőkben. Aztán elmentünk sétálni a parkba, Katy is jött velünk. Megsétáltatta Angel-t. Még elég korán volt, hogy lefeküdjek, így felhívtam Justin-t. Kivettem egy jégkrémet a mélyhűtőből és kimentem a kertbe. Fülledt nyári meleg volt, annak ellenére, hogy mindjárt itt az ősz. bepötyögtem Justin számát és már hívtam is.
-Szia! -szólt bele-
-Szia! Mizu?
-Semmi. Itthon ücsörgök és rád gondolok. -nevetett-
-Aranyos... Figyelj... Oh a francba!
-Mi van?!
-Semmi csak rám folyt a jégkrém... 
-Aww. Kár, hogy nem vagyok ott.
-De rossz vagy... Na, figyelj. Azt akarom kérdezni, hogy nem jössz át mini strandra? Már mindenki pihen és unatkozom. És meleg is van...
-Hát... Vagy te jössz át hozzám.
-Amm... Megkérdezem, hogy kell-e még valamit segíteni és ha nem akkor átmegyek. Okay?
-Rendben. Majd írj, hogy mi van.
-Mindenféleképpen. Szia!
-Szia.
És már le is tettem. Bementem Emily-ékhez és felvázoltam a helyzetet.
-Akkor? Mehetek?
-Nem tudom... -vágta rá Emily- De ha nem engedlek el akkor Justin jön át. Igaz?
-Aha.
-Jó, akkor inkább menj te. Különben Katy éjfélig fenn lesz Justin miatt.
-Köszi Emily! -öleltem át-
-De ha ott alszol akkor tisztelj meg egy sms-el.
-Okay. Sziasztok.
És már a szobámban is voltam. A nagy táskámba már dobáltam is bele a dolgaimat, meg a másnapi cuccosomat, mert tudtam, hogy Justin úgyse fog hazaengedni.

Bepakoltam egy fehér rövidnadrágot és hozzá egy sötétszürke inget. Strandpapucs és pár kiegészítőt. Úgy voltam vele, hogy mivel Justin-t én mini strandra hívtam, így biztos ami biztos viszek egy bikinit magammal. Kiválasztottam a kedvencem a sok közül és azt is beletettem a türkiz táskámba. Arra a délutánra pedig felvettem egy nagyon világos színű ruhát, ami combközépig ért. Hozzá egy rózsaszín sarút, pár kiegészítő és még egy utolsó simítás a hajamon és kész is voltam. Lehuppantam a nappaliban lévő fotelre és hívtam egy taxit. Aztán írtam egy sms-t Justin-nak, hogy megyek.
Alig 5 perc múlva meg is érkezett a taxi. Mondtam a címet és szóltam  hogy siessen egy kicsit.
Amikor megérkeztem Justin rohant a taxihoz. Gyorsan kifizette a sofőrt  annak ellenére, hogy én elleneztem. Majd elhajtott a taxis. Aztán kivette a kezemből a táskát, összekulcsolta ujjainkat és bekísért a lakásba. Legutoljára akkor voltam itt amikor szakítottunk és elmentem... Emlékszem, hogy zokogva ültem be a taxiba és néztem vissza az épületre, aminek csak a körvonalát láttam a könnyektől. Kicsit ki is rázott a hideg, mire Justin reakciója az volt, hogy közelebb húzott magához. Akkor vettem észre, hogy fürdőgatyában van csak. Felül nincs semmi, csak a kockás hasa csillog a víztől. Egy fekete, térdig érő fürdőnaci volt rajta, ami térdig ért. Amolyan szörfnadrág szerű, ami rátapadt a combjára...
-Végre velem vagy. -csukta be az ajtót és át akart ölelni-
-Ne! Csupa víz vagy...
-Okay...
De ennek ellenére, mikor hátat fordítottam neki magához húzott és egész teste hozzáért a hátamhoz. Persze azonnal megszívta magát a ruhám vízzel.
-Remélem hoztál váltóruhát, vagy fehérneműben kell itt lenned.
-Vicces vagy, de  hoztam váltóruhát. De holnapra. -kis huncut mosoly ült ki Justin arcára- De... Hoztam bikinit.
-Remek. -tűnt el az a mosoly- Átöltözöl?
-Aha, jövök egy perc.
És bementem a fürdőbe. Gyorsan levetkőztem és átvettem a bikini alsót és felsőt, de egyszerűen képtelen voltam becsatolni. Így nem volt más választásom, magamhoz szorítottam a bikinit és kisétáltam Justin-hoz a konyhába. Épp limonádét vett elő a hűtőből.


123. rész - Van igaz szerelem! -


És akkor, ahogy már írtam, körülbelül egy hétig nem leszek net közelben. És akkor sajnos nem tudok részt hozni. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, ezért is próbáltam hozni egy kicsivel romantikusabb részt, ami meghitt is. Remélem sikerült átadnom azt amit szerettem volna.
És kitartás, nemsokára jövök és folytatom! :)




-Szívem! -szaladtam oda mellé-
-Igen. Mondd.
-Becsatolnád a bikini felsőm? -fordítottam neki hátat-
-Persze...
Aztán a limonádétól hideg keze hozzáért a bőrömhöz. Azonnal kirázott a hideg és felszisszentem.
-Bocs, hideg. -vágta rá Justin- Olyan szép hátad van, imádom. -adott csókot a vállamra miután végzett a feladatával- Miért nem csatoltad be elől?
- ... Basszus. Tiszta hülye vagyok.
-De én így imádlak. -ölelt át-
-Tudom... Megyünk úszni?
-Aha. Hozol két poharat?
-Persze.
És kivettem a szekrényből két üvegpoharat. Justin pedig a limonádéval haladt előttem, ki a kertbe. Letettük a  kivitt dolgokat egy üvegasztalra, majd Justin hirtelen felkapott és szélsebesen a medence fele vitt. Időm se volt reagálni az egészre, csak szorosan átkaroltam Justin nyakát és úgy kapaszkodtam bele. Azt hittem így nem fogok a vízben kikötni, de tévedtem. A medence széléhez érve Justin elrugaszkodott és beleugrott a vízbe, miközben én a karjaiban sikongattam. A csobbanás után levegő után kapkodva jöttem fel a felszínre. Visszavágóra voltam kiéhezve. Odaúsztam Justin mögé, aki a vizes haját igazgatta. Hirtelen mozdulattal elrugaszkodtam és megpróbáltam lenyomni a víz alá. Hát, nem sikerült! Jóval erősebb mint én...
Kis úszkálás után kimásztunk a medencéből és a napozóágyon feküdtem én ki. Hátamat a nap fele fordítottam és élveztem a napsugarak melegét. Kérésemre Justin hozott napkrémet és elkezdte bekenni a hátam.
-Én is csatoltam be, én is csatolom ki. -ült rá a hátsómra és kicsatolta a bikini felsőmet-
-Nagyon jól esett ez a kis úszás. -vettem nagy levegőt-
-Nekem is jól esett. Jó volt végre kikapcsolni...
-Kérdezhetek valamit?
-Mondd!
-Mikor kezdődik a turné?
-Még két hetet itthon leszek. Szóval azután kezdődik csak a meló...
-Akkor még csak két hétig élvezhetem a társaságod?
-... Ezt miért mondod? -szállt le Justin rólam és mellém guggolt-
-Hát... Tudod. Szeptember végén, október elején jár le a szerződésem.
-Nem akarod meghosszabbítani? -lepődött meg Justin-
-Dehogy nem! Nem erről van szó. Csak tudod. Nagyon rég voltam otthon... Hiányzik Párizs, anya, apa és a haverok is.
-Értem. De visszajössz nem?
-Persze. Az álmaim itt vannak...! A tánc és... És te. -mosolyodtam el-
-Csak az álmod vagyok?
-A beteljesült álmom. Az én egyetlen életem, akiért érdemes reggel kinyitnom a szemem. Akiért érdemes levegővel megtöltenem a tüdőm. Akiért nem kár fájdalmakon átmennem, mert te, Justin, mindig ott leszel mellettem, tudom. És ez akkora magabiztosságot ad, amekkorát el se tudsz képzelni... Szeretlek Justin Drew Bieber! És mindig is szeretni foglak.
És megcsókoltam rózsaszín ajkait, amik tűzforróak voltak. Orra az arcomba fúródott és éreztem, ahogy kifújja a levegőt rajta. Kezét az arcomra helyezte és lassan elváltak ajkaink. Azonnal a barna szemeivel találtam magam szembe. Akaratlanul is mosolyogtam, mert iszonyatosan boldog voltam, talán a földön a legboldogabb... Aztán Justin szólásra nyitotta a száját:
-Imádom, mikor így megnyílsz nekem... Olyan sebezhetőnek tűnsz, de mégse. Annyira hihetetlen, hogy régen nem szimpatizáltál velem... Emlékszel a Boyfriend forgatásra?
-Persze, hogy emlékszem rá.
-Olyan aranyos voltál, mikor reggel ott ültél az asztalnál. Muszáj volt odamennem hozzád és beszélni veled. Annyira szépen cseng a hangod... Ezer közül is felismerem, még ha akkor is kelek fel. És a szemed, azok a barna szemek. Sose feledem, mikor először néztél úgy a szemebe, mint egy félős lány. Tudod, mikor utaztál haza Párizsba. Muszáj volt megmutatnom, hogy nem kell félned, minden rendbe jön.
-Akkor, amikor először megcsókoltál?
-Igen. Azt se felejtem el, amíg élek emlékezni fogok rá... Olyanok voltak az ajkaid, mint egy kanál édes méz. És attól a pillanattól fogva a rabjuk lettem.
-Ne folytasd tovább! Itt olvadok el..! -vágtam közbe-
-Honnan tudod, hogy nem az a célom?
-Őrült vagy.
Mikor már sötétedni kezdett Justin a kert egyik kis zugába kísért, ahol egy fényben úszó djakuzi volt.


Gyönyörű volt, ahogy a gyertyák megvilágították a részleteit. Vanília színben pompázott a körülötte lévő anyag. A víz bugyborékolása olyan kellemesen hatott az ember fülének, mintha lassú zenére táncolna. A djakuzi egyik sarkán gondosan elhelyezett pezsgősüveg, mellette 2 pezsgőspohár.
Justin megfogta a kezem, szemebe nézett és szép lassan odakísért a djakuzi mellé. A bal lábammal ráléptem a lépcső első fokára, majd a másodikra a jobbal. Aztán szép lassan átléptem a peremen mindkét lábammal. A víz kellemesen meleg volt és vanília illatban úszott. A tetején apró kis virágszirom úszkáltak  Nem túl sok, de nem is kevés. Justin is jött utánam. Átkarolta a derekam egy megcsókolta a kulcscsontomnál a vállam. Majd kezembe adta a két poharat és kinyitotta a pezsgős üveget, elég nagyot szólt. Majd mindkettőnknek töltött a pohárba. Azonnal bepárosodott a pohár fala és a kicsapódott víz végigfolyt a kezemen. Elég hideg volt, alig vártam, hogy Justin elvegye a sajátját. Mikor elvette, koccintás előtt szólásra nyitotta a száját:
-Igyunk arra, hogy mindig van második esély. Ami talán jobb mint az első. És arra, hogy van igaz szerelem!

124. rész - Erotika -

A finom pezsgő elfogyasztása után kiszálltunk a vízből és egymást átkarolva mentünk vissza a házba. Már elég későre járt, de megígértem Emly-nek, hogy ha nem megyek haza szólok neki. Nem akartam felhívni, mert akkor csak azzal jött volna, hogy menjek haza. Ismerem, és annak ellenére, hogy beleegyezett, nem fogja feladni. 
Előkerestem a telefonom és bepötyögtem egy üzenetet:
"Ma éjszaka itt alszom Justin-nál. Holnap valamikor hazamegyek. Jó éjszakát, puszi."
Nem akartam részletezni. Justin nem is hagyta. Folyamatosan a hasamat simogatta és a fülemet puszilgatta. Ezt mind addig, mikor nem nem bírtam tovább. Ledobtam a telefonom az asztalra, megfordultam és Justin nyakába ugrottam. Ajkaink azonnal egymásra találtak. Nem kellet sok, hogy a nyelvünk táncot járjon. Aztán Justin megragadta a combom és felkapott. Átkaroltam mindkét karommal a nyakát és kezeimmel a nedves hajába túrtam. A tartástól az izmai megmerevedtek, tökéletes karja ott volt az orrom előtt. Mikor ránéztem meglepődtem. Nem tudtam, hogy Justin ennyit jár kondizni.
-Te még is mennyit gyúrsz? -szólaltam meg-
-Épp eleget... Muszáj jó formában tartanom magam egy ilyen gyönyörű lány mellett.
-Azért nem vagyok olyan tökéletes.
-Miről beszélsz, a legszebb te vagy! Úgy imádlak, ahogy  vagy. nekem te így vagy tökéletes. -mosolyodott el Justin-
-De aranyos vagy. Imádlak!
Cuppantam rá újra ajkaira. Justin lassan a háló fele vette az utat. Az ágy elé érve óvatosan az ágyra helyezett, miközben ő rám nehezedett A sötétség miatt először a szemem sarkát csókolta meg, aztán az állam bal részét. Itt röhögtem el magam. Gyorsan felpattant Justin és a kapcsoló fele ment. Érzéki világítást állított be.
Az akvárium felőli lámpák fénye világította meg a benne lévő vizet és pár halat. Az ágy felett 2 lámba és az ágy szélénél 1 lámpa világította meg a szobát. 
Aztán Justin széles mosollyal jött vissza az ágyhoz, ahol én már feljebb kúsztam. Majd hirtelen megragadta a lábfejem és lehúzott az ágy szélére, közvetlenül maga elé. Lehajolt, lehelt egy csókot a számra, majd átkarolta a nyakam és felállított magával szembe. Lassan keze a hátamra vándorolt, ahol lágy simogatásokkal kényeztette a bőröm. Apró nyögések hagyták el a szám. Annyira jól esett újra Justin-nal lenni és boldognak lenni. Aztán Justin rátért a lényegre. A bikini felsőmet kicsatolta és óvatosan levette rólam. Közben folyamatosan a vállam és a karom csókolgatta. Végül a ruhadarabot a narancssárga fotelra dobta. Szorosan átölelt és újból az ágyra fektetett. Végigcsókolgat az egész felsőtestem és az ágyon heverő olajjal bekente a nyakam, a hasam és a melleim. Óvatosan beledolgozta azt a bőrömbe. Majd a lábammal is megcsinálta ugyan azt a folyamatot. Majd én egy hirtelen mozdulattal Justin fölé kerültem. Végigleheltem az izmos felsőtestét. Kockáira külön figyeltem, hogy annyi munka eredménye se maradjon ki a jóból. Aztán én is végiglocsoltam Justin testét. Végül levettem az egyetlen ruhadarabot, ami Justin-on volt. Megfogtam a gatyája szárát és lefele haladva lehúztam róla azt. Férfiassága szinte azonnal meg is mutatkozott. A környékét is bekentem olajjal és beledolgoztam a bőrébe. Úgy tűnt ez jól esik neki, hisz apró nyögések hallatszottak és egyre sűrűben kezdte venni a levegőt. Majd szép lassan visszatértem Justin ajkaihoz, amik tűzforróak voltak. Hirtelen beleharaptam az alsó ajkába, mire hirtelen felkapott és odább helyezett, ő meg a combomra ült. Kezével végigsimogatta a combom, míg végül a bikini alsómba bele nem akadt a mutatóujja. Aztán szép lassan elkezdte lefele húzni, míg végül felemelte a lábfejem és levette rólam az utolsó ruhadarabot. Majd újra fölém hajolt és ajkaink összeolvadtak. Lihegve toltam el Justin-t:
-Mi a baj? -lepődött meg-
-Nem kellene védekezni? -húztam fel a szemöldököm-
Azonnal felpattant és a éjjeliszekrény fele tartott. Kivett egyet a legalsó fiókból és útközben fel is helyezte. Onnan aztán nem volt megállás!
Az éjszaka az csodás volt. Hasonlóan éreztem magam, mint anno Párizsban, mikor először történt meg velem az a felemelő dolog, ami minden ember számára ízelítőt nyújt a mennyországból. Párizsban volt életem  első közösülése, Jutin-nal. Tudott róla és vigyázott is rám. Azóta elég sok minden megváltozott ezen a téren is. Sokkal merészebb és vadabb lettek azóta a sex. Szinte minden olyan dolgot kipróbáltunk már, amik kicsit izgalmasabbá tették mindezt, és segített is. Tudom és érzem, hogy soha nem lesz ennél jobb, senkivel. És nem is akarom, hogy legyen másvalaki. Lehet, hogy ez túl konzervatívnak tűnik, de most ezt érzem. És ehhez kétség sem fér hozzá. Tetszik, ahogy Justin minden egyes alkalommal vigyáz rám, hogy ne okozzon fájdalmat. Mindig tökéletes az előjáték és ez miatt tudom, hogy nem lesz baj. Teljes mértékben megbízom benne e téren és a többiben is. Ez az, amit soha nem éreztem és nem mertem érezni. Ez az, amiért tudtam, hogy Justin lesz számomra az első és remélhetőleg az utolsó is. Nem akarok mást, nem vágyom másra csak is Justin-ra!







125. rész - Fotózás -

Lihegve helyeztem a fejem Justin kockás hasára. Magunkra húztam a lepedőt és szinte azonnal álomba merültem, miközben Justin a hátam simogatta.
Reggel Justin a homlokomra adott egy csókot, arra ébredtem meg.
-Jó reggelt szépségem. -mosolyodott el Justin-
-Viszont. -dörzsöltem meg a szemem és igazítottam meg a hajam-
-Hogy aludtál?
-Iszonyatosan jól, te?
-Csodásan... Nem kell menj a stúdióba?
-Nem, valami felújítás van. Majd csak holnapután.
-Két nap alatt végeznek?
-Dehogy, egy nap alatt csak én holnap vizsgázom, aztán megdumáltam, hogy nem megyek be. Nincs értelme.
-Te jó ég. A vizsga, el is felejtettem... Elkísérlek, okay?
-Ha szeretnéd.
-Szeretném. -csókolt meg Justin- Reggeli jöhet?
-Aha.
Kiugrottam az ágyból és felvettem az előző napi rucim. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet a fürdőben, majd mentem is a konyhába. Justin már két tál müzlivel várt.
-Jó étvágyat édesem. -puszilta meg a homlokom és elém tolta a reggelit-
-Neked is.
-Amúgy ha mára nincs terved akkor van pár ötletem.
-És micsoda? -nyeltem le közben a müzlit-
-Nemsokára mennem kell egy fotózásra, el kísérhetnél oda... Aztán délután meg elmehetnénk valahová kettesben.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom, majd kitaláljuk.
-Okay. Cyak előtte menjünk már haza, hogy öltözzem át.
-Okay.

Reggeli után át is mentünk hozzánk, ahol gyorsan összeállítottam egy jó kis ruhaszettet. Felvettem egy fehér hosszú fazonú pólót, aminek a különlegessége, hogy a háti része csipkéből volt. Aztán felvettem egy galaxy cicanacit, ami mostanában nagyon menő és ráadásul jól is néz ki. Aztán ehhez felvettem fekete, bőr hatású cipőt, ami úgy nézett ki, mint egy bakancs. Nagyon jól nézett ki és ráadásul nagyon kényelmes is volt. Kerestem egy szintén fekete kézitáskát és abba belepakoltam a kis dolgaimat. Elköszöntem Emily-től és a kis pöttömöktől és már mentünk is a fotózás helyszínére. A városközpontban volt, már vagy százszor jártam itt. Alig negyed órányira van innen a stúdió.
Bementünk az épületbe, ahogy tucatnyi ember pörgött már. Aztán egy számomra ismeretlen ember jött oda és lepacsizott Justin-nal. Nyakában egy fényképezőgép lógot, szóval gondolom ő lesz a fotós.
-Hogy vagy haver? Jó formában vagy. 
-Jól látod. Amúgy ő itt a...
-A híres Sophie Jordan. Hallottam már rólad. -nyújtotta oda a kezét felém-
-Tényleg? 
-Igen. Én Sam vagyok. Justin fotósa.
-Ohh. Örülök, hogy megismerhetlek.
-Hát még én... Na, kezdhetjük haver?
-Persze.
És Justin el is ment átöltözni. Tucatszor öltözött át a fotózás során, de a végeredményt látva megérte. Olyan tökéletes képek születtek, hogy őszintén mondom jobbak lettek az én fehérnemű képeimnél. Készült is egy kisebb videó a rajongóknak a fotózásról:



-Hát ez jó volt. Nagyon jó képek lettek. -nézegette a képeket Justin-
-Nagyon jók lettek. -bújtam oda hozzá-
-Sam! Ezt küld majd el nekem. -hívta oda hozzánk-
-Meglesz... Zabáljalak meg titeket. De aranyosak vagytok. -csapta össze a két kezét Sam- Muszáj készítenem rólatok egy képet... Álljatok csak ide.
Én csak felhúzott szemöldökkel néztem Justin-ra, akinek az arcán egy óriási nagy mosoly csücsült. Beálltunk egy reklámfelület elé és Sam már kattogtatta is a gépét. Úgy 5 képet készített, amit szemügyre is vettem a monitoron. Justin könyörgésére egyet közzé is tettünk a Twitter-en:
"Jó kis meló. Szeretlek te kis őrült..!"
Twittelte hozzá Justin.
A fotózás után Justin-nal kettesben elmentünk egy gyorsétterembe. Rendeltem egy hamburgert kólával és sült krumplival.
Közben elővettem a laptopom és időközben eszembe jutott David-Natasha randit kezdtem el tervezgetni Justin segítségével.
-Szerinted hová menjenek? -néztem rá Justin-ra-
-A partra?
-Első randinak nem túl sok?
-Miért? Mi is odavoltunk először. -húzott magához közel- Emlékszel milyen jó volt?
-Persze, hogy emlékszem... Csodásan sütött a nap és a parton is alig voltak.... Na, de koncentráljunk a randijukra.
-Ötletem nincs hová menjenek.
- ... Mit szólnál a Murch Enter étteremhez...? Tudod, ahol a víz alatt eszel, gyakorlatilag.
-Jaa! Tudom, azt mondják, hogy jó hely. Scoo a múlt héten volt ott.
-Akkor az jó lesz nekik is. Fel is hívom őket, hogy foglaljak asztalt.
Gyorsan rákerestem a neten az oldalukra, ahol képek is voltak az étteremről. Bepötyögtem a számukat és már hívtam is őket:
-Jó napot kívánok. A Murch Enter étterem, miben segíthetek? -szólt bele egy női hang-
-Jó napot. Asztalt szeretnék foglalni két fő részére. És ha megoldható minél előbb.
-Értem. Az a minél előbb holnapután jó lesz?
-Tökéletes.
-Hány órára jönnének?
-Hát... Este 7?
-Rendben. Milyen néven foglal asztalt?
-David Hudson.
-Rendben. Szóval két fő részére, péntekre, 7 órára asztalfoglalás David Hudson néven?
-Pontosan.
-A viszont látásra.
-Viszlát. -tettem le a telefont-
-Na? -érdeklődött Justin-
-Pénteken 7 órára kaptak asztalt.
-Az úgy jó is nekik.
-De... Ne beszélj nekik erről. Szeretném, ha meglepetés lenne.
-Okay. -hajolt közel Justin és megcsókolt- Van egy ötletem, hogy hogyan üssük el a délutánt.
-Halljam.
-Ma van egy kosármeccs... Elmehetnénk megnézni. Mit szólsz?
-Okay, még úgyse voltam.
Kifizettük a kaját és utunk a meccs helyszínére vezetett....






126. rész - Austin -




És meghoztam az új részt!!!
Remélem tetszeni fog. Igyekeztem valami újat hozni az események területét illetően. Úgy tervezem, hogy nemsokára felpörgetem a story-t, hogy ne legyen annyira unalmas.
Na, de nem húzom a szót. Olvass és komizz. :)


Odaérve Justin leparkoltatta az autóját, megragadta a kezem és egyenesen haladni kezdett a stadion belseje fele. Útközben Justin legújabb testőre mögénk szegődött és úgy a hátunkra tapadt, mintha neki is köze lenne a kettőnk szerelmi ügyeihez. A végén inkább nem is mondtam semmit, elég idegesítő volt a tag.
Justin persze az első sorban kapott helyet, én mellette ültem le. A meccs egy kicsit sem érdekelt, de Justin-t nem lehetett kizökkenteni. Folyton a játékot figyelte. Így hát alig vártam, hogy vége legyen a játéknak. Viszonylag hamar vége is lett, de akkora már elég későre járt az idő. Justin így azonnal haza is vitt. Érzéki csókok, szenvedélyes ölelések és meseszép szavak után elváltak az útjaink.
bementem a házba és azonnal segíteni kezdtem Peter-nek, aki a picik után pakolt el. Emily & Molly & Jack már aludt. Katy a tévét bámulta. Mire végeztünk a pakolással Katy már elaludt a fotelben. Óvatosan felvettem és bevittem az ágyba. Gyorsan én is letusoltam és lefeküdtem.
Reggel korán keltem, mennem kellet a stúdióba. Annak ellenére, hogy megbeszéltem az igazgatóval, hogy nem megyek be a vizsgám miatt. De este felhívott, hogy jobb lenne, ha bemennék. Peter-rel hamar megreggeliztünk és már mentünk is. Útközben a KRESZ könyvet bújtam mert a tánc után rögtön megyünk Justin-nal.
Az első 1-2 óra nem volt valami érdekes. Agyam végig a vizsgán járt, hogy minden jól menjen. Mikor szünetem volt épp a büfébe mentem, mikor egy gyerek nekem jött. Vagyis én mentem neki annyira el voltam merülve önmagamba. A leesett könyvem után kaptam és hajtogatni kezdtem, hogy bocsánat. Mikor felálltam akkor vettem észre, hogy ez a gyerek valahonnan nekem ismerős. Csak nem jöttem rá honnan, míg végül be nem mutatkozott:
-Szia. -húzta nagy mosolyra a száját- Austin Mahone. Te pedig..?
-Én pedig egy szerencsétlen lány aki nem lát... Amúgy meg Sophie Jordan.
-Örülök... Nem esett bajod? -nézett a szemembe, azokkal a zöldeskék szemeivel, miközben még mindig mosolygott-
-Nem. Semmi bajom. Csak izgulok nagyon. -válaszoltam-
-Miért?
-Ma lesz a KRESZ vizsgám.
-Értem. Biztos ügyes leszel ha már ennyire belemerültél.
-Tényleg ne haragudj.
-Semmi probléma... De valahonnan nagyon ismerős vagy. Nem találkoztunk már valahol?
-Hát, maximum az újságok címlapján ha láthattál.
-Miért is? -értetlenkedett-
-Justin Bieber barátnője vagyok.
-Tényleg! Innen már tudom.
-Mit keresel te itt?
-Meghallgatást tartottam mily meglepő. Az új dalomhoz kerestem táncosokat.... De most valahogy megbántam, hogy csak srácokat. -kacsintott-
-Késő bánat. Megbocsájts, de most mennem kell, órám lesz.
-Ja okay. Remélem még találkozunk.
-Na, szia.
-Szia.
És elindultam a táncterem felé. Szerencsére a tánctanár megkönyörült rajtam és hamarabb elengedett. Szélsebesen átöltöztem és a kijárat fele tartottam. Elővettem a telefonom és Justin-t tárcsáztam:
-Szia! -szólt bele-
-Szia. Most jöttem ki a stúdióból. Ide tudnál jönni értem?
-Hogy hogy ott vagy? Nem úgy volt, hogy nem kell menned.
-De igen, csak behívtak.
-Baj van?
-Nem dehogy... Szóval? Idejössz?
-Persze. Úgy fél óra és ott vagyok.
-Köszi. Szeretlek, szia.
-Szia baby.
És letette a telefont. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak az a fél óra alatt.


Fogtam magam és leültem az egyik padra. A nap gyönyörűen sütött és nagyon kellemes idő volt. Felvettem a napszemüvegem, füles a fülben és már ment is a zene. A könyvet a kezembe vettem és folytattam a tanulást...
Úgy 5 perc múlva azt éreztem, hogy valami, vagy valaki a nyakamat fújja. Lassan megfordultam és azzal az arccal találtam magam szembe, akivel összementem. Austin vigyorgott a hátam mögött. Leállítottam a zenét és eltettem a táskámba a telefonom és a könyvem.
-Leülhetek?
-Persze.
-Mit csinálsz itt egyedül?
-Justin-t várom.
-Mindig ilyen szűk szavú vagy?
-Nem, nem mindig. Csak most vagyok ilyen.
-Én vagyok az oka? -hajolt előre, hogy lássa a reakcióm, de mázlimra a szemüvegem rajtam volt-
-Nem, csak mint már mondtam izgulok. -fordítottam el a fejem felé-
-Tuti, hogy meglesz. Nem úgy nézel ki, mint aki hülye.
-Kösz.... Amúgy te mióta zenélsz?
-Nem olyan rég vagyok csak a média világában. Eddig csak a YouTube volt úgymond a menedzserem. Szerencsére ez megváltozott.
-Ez volt az álmod? -kérdeztem-
-Igen. Szeretek énekelni és másokat boldognak látni.
-Ezért mosolyogsz folyton?
-Meglehet... De, mi ez? Interjú? -húzta fel a szemöldökét Austin-
-Dehogy, de ha már ide ültél... Vagy kussoljak?
-Nem, nem úgy értettem....
-Gondoltam. -válaszoltam- És amúgy milyen zenéket énekelsz?
-Megmutassam a legújabbat?
-Jöhet.
-Erre kerestem ma táncosokat. -vette elő a telefonját- Jó sokan jelentkeztek. Alig bírtam végigülni.
-Hát elhiszem. Sokan vágynak a hírnévre.
-Már volt szerencsém tapasztalni... Na, akkor hallgasd meg. -nyomta a kezembe a fülesét-




127. rész - Féltékeny -

Remélem tetszeni fog ez a rész is.
Mit látjátok a blog új külsőbe öltözött. Átléptük a bűvös 30 ezer nézettséget és a 17 rendszeres olvasó is elképesztő. 
Nemsokára egy éves lesz a blog és ennek alkalmából készíteni fogok egy kis meglepít. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok majd hozzá.
De nem pofázok tovább, itt a 127. rész!



Így fogtam a fülest és a fülembe tettem. Nagyon dinamikus zene szólt. Akaratomon kívül a fejem azonnal előre, hátra tett kisebb mozdulatokat. A lábam meg a ritmust ütötte.
-Erre aztán lehet táncolni. -tettem hozzá-
-Úgy gondolod?
-Aha. Nagyon jó, tetszik. Tökre bejön a zenéje. Szinte már látom magam előtt a koreográfiát.
-Komolyan tetszik?
-Persze. Ez miért olyan hihetetlen?
-Justin Bieber barátnőjének tetszik a dalom. Ez óriási!
-Okay. Ezt nem igazán értem... Te is fogsz benne táncolni?
-Ki nem hagyom. Már jó ideje töri magát a tánctanárom, hogy tökéletesre megtanuljam.
-És megy? -érdeklődtem-
-Haladok vele... Tudod mit, van egy ötletem! -csillant fel a szeme Austin-nak-
-Micsoda?
-Holnap lesz próbám. Elkísérsz? -eléggé meglepett ez a kérdés. hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak-
-Hát.... Nem is tudom...
-Jó móka lesz. Gyere már.
-Mikor lesz?
-Hát körülbelül ebben az időpontban.
-Holnap?
-Igen.
-Ilyenkor én még bőven itt leszek.
-Értem... És ha később lenne akkor eljönnél?
-Valószínű. -válaszoltam-
-Akkor várj egy pillanatot.
Elvette a fülesét és egy számot tárcsázott. Fogalmam nem volt arról, hogy kit hív.
-Szia. Lenne egy óriási kérésem. .... Arról van szó, hogy a holnapi próbát el tudjuk csúsztatni egy, másfél órával?... Mert egy fontos személyt szeretnék elvinni, de az eddigi időpont az nem jó neki. ... Majd megtudod. Szóval? ... Király, kösz! -és kinyomta a telefont- Na, szóval. Tudsz jönni a próbára.
-Komolyan?
-Aha. Mikor végzel holnap?
-Úgy.... -és ekkor gurult be Justin- Justin! -ugrottam fel és odarohantam hozzá-
-Sophie! Hogy-hogy benn vagy?
-Majd elmesélem. Szeretnék bemutatni neked valakit.... Justin, ő itt Austin. Austin, ő itt pedig Justin.
-Szia haver. -nyújtotta a kezét Justin-
-Szia. Austin Mahone.
-Tudom. Hallottam már a híred.
-Akkor megelőzött.
-Mit csinálsz itt? -érdeklődött Justin-
-Tudod szívem. -folytattam én- Az új dalához keresett táncosokat.
-Csak nem fogsz benne szerepelni? -húzta fel a szemöldökét Justin-
-Sajnos nem. Csak srácokat kerestem. -válaszolt Austin-
-Értem. Mehetünk szívem? -fordult felém Justin-
-Aha.
-Örülök, hogy megismertelek Austin.
-Én is. Remélem még összefutunk... Sophie, majd beszélünk!
-Okay, szia.
És már kézen fogva haladtam is Justin-nal az autó fele. Beszálltunk és már mentünk is a vizsga helyszínére. Egy ideig kínos csend volt az autóban. Aztán Justin megszólalt:
-Izgulsz?
-Nem igazán. Érzem, hogy menni fog.
-Bízom benned... Mióta ismered Austin-t?
-Csak ma ismertem meg. Miért?
-Csak érdekel... Tudnom kell még valamit?
-Hát... Ami azt illeti. Meghívott, hogy holnap menjek el vele a táncpróbájára.
-Aha... És elmész?
-Nem tudom. Valószínű.
-Értem. -bólogatott Justin-
-Most mi a baj ezzel?
-Semmi.
-Justin! Hallom és látom, hogy ez neked nem tetszik.
-Jó igen! Igazad van. Nem szimpi nekem ez a gyerek! Nem szeretném, hogy holnap elmenj a próbára.
-De ez csak egy szakmai találkozó. Nem értem ez miért probléma.
-Átlátok ezen a gyereken. Nem bízom benne!
-Justin, én azt érzem, hogy bennem nem bízol.
-Nem erről van szó, ezt te is tudod.
-Bízzál már egy kicsit bennem!
-Sophie! Csak nem szeretném, hogy elmenj. Erről van szó. -fékezett le egy parkolóban-
-Tudok magamra vigyázni!
-Sophie!
-Mi van?! Nem csinálhatom azt amit szeretnék? Te elmehetsz bárkivel egy szakmai beszélgetésre, de én nem?!
-Nem erről van szó.
-De hisz te mondtad az előbb, hogy nem akarod, hogy elmenjek!
-...
-Tudod mit. Maradj csak itt az autóban! Vagy ha hívnak valahova akkor nyugodtan menj csak el. Hisz neked szabad!!
Kiszálltam az autóból, becsaptam az autó ajtaját és a vizsgáztató fele mentem. A parkoló másik végében ücsörgött az autóban. Idegesen haladtam felé a táskámat szorongatva.
-Sophie! -kiáltott utánam Justin-
-Hagyjál, nem érdekel! -haladtam tovább-
Aztán bevágódott az autó ajtaja és hallottam ahogy megfordul és gumi koptatás közepette elhajt. Meg se fordultam, mérges voltam. Nem értem, hogy miért probléma az, hogy elmegyek egy táncpróbára. De nem volt túl sok időm ezen gondolkodni. Pillanatok alatt a vizsgáztatóhoz értem...


128. rész - Vizsga -

Először is szeretném megköszönni a 20 rendszeres olvasót, de sajnos ez már alig ér valamit, hisz elsejétől meg fog szűnni ez az alkalmazás. Ezért kérek mindenkit, hogy a Bloglovin-on kövessen. 18-an már ott követnek, még nem néztem meg pontosan, hogy kik csak a számra néztem rá. Ha tudjátok akkor segítsétek egymást, hogy könnyebb legyen átállni... Ja, és azt majd elfelejtettem, hogy ezt a változást juttassátok el minél több blog írónak. Ne érjen senkit váratlanul, hogy 2-án nincs egyetlen egy követője se...


Bedobtam a hátsó ülésre a táskám, majd beültem a vezető ülésre, a vizsgáztatóm mellé.
-Jó napot. Én foglak ma levizsgáztatni. Dominic Cooper vagyok.
-Örvendek, Sophie Jordan.
-Okay. Nyugodj meg, gondolom készültél... Itt van ez a jelenléti ív. Ezt töltsd ki.
-Okay.... Kész.
-Rendben... Akkor már is kezdjük. Kész vagy?
-Teljes mértékben. -válaszoltam-
-Itt van ez a teszt. 40 kérdés van összesen. Ebből teljesítened kell 35-öt, vagy annál többet. Ha megfeleltél akkor mehetünk a vezetés részére. Viszont ha nem éred el a 35 pontot akkor értelem szerűen ott vége a mai próbálkozásnak. Világos minden? Van kérdésed ezzel kapcsolatban?
-Nem, nincs. Minden okay.
-Akkor tessék a teszt. Csak okosan.
És már töltöttem is ki. Voltak nehezebb és könnyebb kérdések. Gondolkodtató és minden más aminek lennie kell. Úgy háromnegyed óra elteltével úgy éreztem, hogy kész is vagyok. Gyorsan átfutottam még a szememmel, hogy minden kérdést megválaszoltam-e. Aztán kicsit remegő kézzel átadtam Dominic-nak, aki azonnal nekilátott kijavítani. Egész végig a kezem tördeltem, annyira izgultam. Féltem, hogy mi lesz, ha egy ponton fog múlni az egész. A tenyerem izzadni kezdett, mikor Dominic megfordította a lapot és az utolsó 6 kérdéshez ért. Aztán aláírta a lapot és szólásra nyitotta a száját:
-Nos, hát meg is vagyok.. Ugyebár 40-et lehetett maximum teljesíteni, és te ebből megcsináltál 38-at. Gratulálok! Mehetünk vezetni.
-Huuu. Hála az égnek.
Megigazítottam a tükröket, az ülést és végül becsatoltam magam. Aztán hirtelen beugrott, hogy váltani is kell majd, amitől még mindig félek. Mi lesz, ha lefullasztom a motort? Így hát behunytam a szemem és magam elé képzeltem a váltófejet és csak azt hajtogattam, hogy megcsinálom.
Kinyitottam a szemem, beindítottam az autót, egyesbe tettem, gáz és már mentünk is. Úgy csináltam, ahogy anno Justin tanította. A szélvédőre képzeltem a dolgokat és minden simán ment. 
Egy adott útvonalon kellett haladnom. Volt kereszteződés, átjáró, jelzőlámpa, aztán a végére kimentünk az országútra. Vagy 120-al száguldoztam az utakon. Aztán az utolsó 20 percre visszamentünk a városba, a parkolási tudományomat is be kellet mutatnom és szerencsére jól ment. Aztán a végére visszamentünk a kiinduló ponthoz.
-Mondjam a hibákat vagy egyből az eredményt? -kérdezte Dominic-
-Hát... Inkább az eredményt. -tördeltem az ujjaim-
-Sophie. A teszten elérted a 38 pontot a 40-ből. A vezetés részén csak 5 hibapontot szedhettél össze, ahhoz, hogy sikerüljön.
-Csak 5?! -lepődtem meg-
-Igen... Szóval te a hibapontjaid alapján.... Átmentél a vizsgán.
-Wááá! Köszönöm! -öleltem át Dominic-ot- De mennyi hibapontom lett?
-Három.
-Értem... De a lényeg, hogy megvan.
-Most bemegyünk a székhelyre és megkapod az ideiglenes könyvedet. A véglegest 1 héten belül postán meg fogod kapni.
-Okay.
-Vezetsz?
-Aha.
A székhelynél leparkoltam az épület mögött, majd besétáltunk az épületbe. Úgy 10 perc elteltével már a kezemben is tartottam azt a papírlapot, amit már olyan rég akartam.
-Sophie, itt van az ideiglenes jogsid. De ezzel nem hagyhatod el a város határát.
-Okay.
-Gratulálok. Szép munka volt.
-Köszönöm. Jó volt az oktatóm. -vettem át a papírokat-
-Vettél fel oktatót? -lepődött meg Dominic-
-Nem... A... A barátom oktatott pár alkalommal.
-Értem. Hát gratulálok akkor neki is.
-Akkor még egyszer köszönöm. Viszlát.
-Viszlát Sophie.
Kiballagtam az épület elé és az ott parkoló taxi egyikébe beszálltam és hazavitettem magam...
Otthon azonnal letámadtak a kérdésekkel:
-Sophie! Sikerült? -ugrott elém Peter szinte a semmiből-
-Mondd, hogy igen! -folytatta Emily az egyik picivel a karjában-
-Hát....
-Sikerült? -szállt le a fotelról Katy-
-Igen, sikerült! Megvan a jogsim.
-Ez az! Gratulálok, ügyes vagy. -ölelt át szorosan Peter-
-Jaj, de jó. Gratulálok! -ölelt át Emily is-
-Peter ennek csak örül... -folytattam-
-Ugyan miért?
-Mert így reggelente nem kell a nyafogásaimat hallgatnod. -ballagtam be a nappaliba-
-Justin? Már hazament? -ült le mellém Emily-
-Nos, hát... Ami azt illeti nem is vele jöttem haza.
-Mármint?
-Féltékenységi rohamot kapott. Összevesztünk aztán elment.
-Na, ezt most fejtsd ki létszíves...
-Ma találkoztam Austin Mahone-val. Beszélgettünk aztán mondta, hogy az új dalához keresett táncosokat, holnap lesz próba. És megkérdezte, hogy elmennék-e vele. Aztán pont megérkezett Justin, dumálgattak egy kicsit aztán elindultunk a vizsgára. Útközben rákérdezett én meg elmodtam neki mindent. Erre ő kiakadt és gyakorlatilag megtiltotta, hogy elmenjek.
-Erre te?
-Erre én mondtam neki, hogy ő mehet szakmai megbeszélésekre, de én nem mehetek el egy táncpróbára... Aztán odaértünk kiszálltam az autóból, ő meg elhajtott. Azóta nem beszéltem vele.
-Értem... Én azt mondom hülyeség ilyen apróságokon összeveszni. Hívd fel és kérj bocsánatot.
-Emily! Te nem érted, hogy csak azért nem akarja, hogy elmenjek mert nem bízik bennem?
-Te is tudod, hogy nem erről van szó.
-Ugyan ezt mondta Justin is.
-Nem gondolod, hogy akkor igaz?
-Emily! Én azt nem értem, hogy miért kell féltékenynek lenni egy olyan srácra, akit csak ma ismertem meg és meghívott szakmailag egy próbára. Ráadásul nem is jön be a gyerek! Ennyi erővel én is féltékeny lehetnék milliónyi lányra, akik találkoznak Justin-nal, készítenek egy közös képet, arcra puszi aztán viszlát! De nem vagyok, mert bízom benne!
Aztán fogtam a cuccaim és bementem a szobámba. Nem voltam arra kíváncsi, hogy "rosszat követsz el" mert tudtam, hogy nem. Gyorsan átöltöztem valami kényelmes ruhába és felléptem  
Twittere. Elújságoltam a rajongóimnak  hogy végre sikerült megszerezni a jogsim:
"Hurrá! Teljes siker! Végre megvan a jogsim, olyan boldog vagyok!"
Aztán összefogtam a hajam, hátul összekötöttem és kimentem a konyhába, csak Peter volt ott. Elővettem a hütőből sajtot, salátát, felvágottat és csináltam magamnak egy szendvicset.
-Hallottam miről beszéltetek Emily-vel. -szólalt meg Peter-
-Igazán?
-Igen, és tudd, hogy...
-Peter ne. Ez miatt már összevesztem Justin-nal és Emily-vel is. Veled már nem akarok.
-Okay, ahogy gondolod. -és megettem a szendvicsem-
-Most megyek sétálni. Viszem Angel-t is. Rég foglalkoztam vele. Puszi.
Kimentem a kertbe, ahol Emily & Katy & Molly & Jack szórakozott. Megkerestem Angel-t, rátettem a pórázt és már mentem is...