3. rész- Az utazás -

-Szia anya. Beszélnünk kell. -mondtam mire anya leült a kanapéra -
-Mi a baj Sophie?
-Pár órája hívtak a DAW-től.... Bekerültem a 20 legjobb közé.
-Oh!
-Beszéltem apával. Őt már felhívták ezzel kapcsolatban. Téged még nem hívtak?
-...Nem...Kislányom, ha hívnának akkor se engedlek el! Fiatal vagy még...
-Fiatal és az álmaimért küzdő!
-Tudom. De... -nem tudott mint mondani, csak üres tekintettel nézet maga elé -
-Anya... Tudd, hogy én szeretlek. Nem fogsz elveszíteni... -folytatni akartam de megszólalt a telefonja -
-Igen? -szólt bele -
....
Elég hosszas beszélgetést folytatott valakivel. Fura érzés tört rám mikor letette a telefont. Könnyes szemekkel nézett rám
-Sebastian hívott!
-És?...Mint mondott?
Elmondta, hogy Sebastian nagy tehetségnek tart. Szinte könyörgött anyának, hogy engedjen el New York-ba. Ha nem is évekre, pár hónapra. Kíváncsiak arra, hogy még mire vagyok képes. Az elmondottak alapján nem tudom mi futott végig anyán. Hirtelen felugrott a kanapéról és a szobába ment. Nem mentem utána, nem kérdeztem mi baj...Tudtam.
Délután 5 körül anya az erkélyen ült apával. Valakivel telefonon beszélgettek.
-Sophie! -szólított apa -
-Igen? Mi az? -léptem ki az erkélyre -
-Beszéltünk Emily-vel...Ha tényleg azt akarod, akkor kimehetsz hozzájuk 2 hónapra.
-Tényleg? Oh, annyira köszönöm. Szeretlek titeket. -mondtam miközben átöleltem a szüleimet -
-De van egy feltételünk! -mondta anya- Mindent bele adsz!
-Táncolni fogok ahogy még soha! -válaszoltam nagy mosollyal az arcomon -
A következő napokon e-mailben megkaptunk az információkat. Meglepődve vettem észre, hogy a jegyet is a stúdió fizeti.
2 hét elteltével már csomagoltam a szobámban. Elköszöntem anyától aki könnyes szemekkel adott át egy dobozkát. "Ezt majd New York-ban nyisd ki!" Suttokta a fulembe. Apa vitt ki a reptérre. Megbeszéltük, hogy Peter fog rám várni a World Trade Center Airport, New York repterén.
Felszálltam a repülőgépre, ez volt életem harmadig repülése. Iszonyatosan izgultam.
Az a gondolat futott végig agyamban, hogy a szüleim mit kezdenek abban az óriási nagy házban ketten.

Tudom nem ez a jellemző gondolat repülés előtt. Ez is jelzi, nem vagy egy átlagos lány.
Vártam, hogy felszálljunk. A kapitány köszöntötte az utazókat és elindult a repülő. Lassan haladtunk előre, majd óvatosan felgyorsultunk és elemelkedtünk a földről. Csodálatos érzés volt..... Repülök az új életem fele!

4. rész - New York -

Hosszas és fárasztó utazás után végre megérkeztem a reptérre. Nagyon fáradt voltam. Izgultam, hogy mi vár rám, itt ebben a nagy városban. Több ezer utas lézengett a várakozóban. Sehol se láttam Peter-t. Kimentem a parkolóba, háta ott találom.

Hideg volt és esett. A bőröndöm egy pad mellé tettem. Elővettem az esernyőm és tágra nyílt szemekkel Peter tekinteték kerestem. Sehol nem találtam.

Elindultam, hátha a odébb van. Siettem, mert már nagyon fáztam. Egy rövid naci és egy fekete póló volt csak rajtam. A sarokhoz érve persze sehol nem volt. Visszaindultam a bőröndöm irányába. Egy férfi épp egy autóba pakolta be őket. Megijedtem! Ez most kirabol!? Elkezdtem felé futni, miközben őt szólítom:

-Hé maga! Nem hall?! Hagyja abba, azok az enyémek!!

-Igen?! -szól hozzám miközben lassan megfordul -

-Héé!! Szia! -öleltem meg -

-Szia. Te velem kiabálsz? -kérdezte mosolyogva Peter -

-Igen! Azt hittem valaki ki akar rabolni. Nem találtalak sehol, hol voltál?

-Vettem hamburgert. Tudom, hogy szereted. Gondoltam éhes lehetsz. Nem valami finom a repülő kaja.

-Hát azt jól tudod, isten vagy. -mondtam majd beültünk az autójába -

Kellemes illat uralkodott, vanília és csoki illata keveredett. Meghozta az ember étvágyát. Nekiálltam elfogyasztani a hamburgert, ami isteni volt.

-Honnan tudtad, hogy azok az én bőröndjeim? -kérdeztem ketchup-el teli szájal-

-Láttam mikor otthagytad őket. 

Fél órás út után megálltunk egy zsúfolt utcában. Nagy nehezen találtunk parkolót. Nem értettem, hogy mit keresünk mi ott. Emily-ék egy csendes utcában laknak. Kérdően néztem Peter-re, mire intette, hogy üljünk le oda. Egy kültéri étteremben foglaltunk helyet. 

Később megtudtam, hogy Emily itt a főnök helyettese. Őrá vártunk, hogy fejezze be a munkáját. Olyan vidáman jött ki az épületből. Jó volt látni 4 hónap után. Szorosan átölelt és már mentünk is az autóhoz. Beszálltunk és már mentünk is hozzájuk. Mondanám, hogy haza, de csak 2 hónapig az.

Egész úton arról faggatott, hogy hogyan kerültem be a DAW-be. Így hát elmeséltem neki mindent...

5. rész - Az ajándékok -

1 órás út után megérkeztünk Emily & Peter házához. Tipikus amerikai ház volt. Nagyon tetszett. A hátsóudvaron volt egy medence. Tengerkék víz hömpölygött benne. Már most imádom a következő 2 hónapot.

Nagyon fáradt voltam. Jazmy rég bedobta a szunyát, akire egy baby-sister vigyázott. Így nem tudtam neki köszönni. Talán jobb is így... Lesz időm piheni egy kicsit.
Peter bevitte a bőröndöm a szobámba. Nagyon szép volt. Karamella szín uralkodott benn. Egy világosbarna függöny takarta az addigra már előbúvó napfényt. Ledobtam magam az ágyra, ami annyira puha volt, mintha felhőkön feküdnél. Szinte azonnal álomba merültem.
Körülbelül 3 órás alvás után arra ébredek, hogy Jazmy ott ugrál rajtam. Kis piros arcát az enyémhez tapasztja és a fülembe gagyog valamit. Olyan kis aranyos volt. Nagy nehezen felkeltem, minden lépésemet követte. Nagyon hiányozhattam neki. Olyan érzés volt, mintha a kishúgom lenne. Összeszedtem magam és kimentem a nappaliba. Emily volt csak otthon, Peter dolgozni ment. Az apja cégét vette át pár hete. Ott igazgató. Emily kíváncsian érdeklődött anyáékról. Főleg arról, hogy mivel érdemeltem ki, hogy elengedtek. Nem tudtam megmagyarázni... Ennél a kérdésnél megakadtam.
-Ki kéne csomagolni. -mondta Emily -
-Oh, tényleg. El is feledkeztem róla.
-Akkor menjünk. Segítek. Talán még Jazmy is besegít. -válaszolta nevetve -
Elkezdtük kicsomagolni a ruháimat. Volt egy bőrönd, amiben ajándékok voltak. Emily & Peter & Jazmy részére. Odaadtam Emily-nek, aki a szobából kiment, Jazmy-t is magával húzva. Ritka, hogy ajándékot küld anya valakinek is. Gondolom meglepte. Erről lehetett szó. Magamra hagytak, folytattam a kicsomagolást. Kezembe akadt egy kék kisdoboz. Anya adta még mielőtt beszálltam volna az autóba. "Ezt majd New York-ban nyisd ki!" Ez a mondat futott végig az agyamban, amit még anya mondott. Vajon mi lehet benne? Miért adta ezt anya? Nagy levegőt vettem és kinyitottam. Könnyes lett a szemem. Ezt akartam már rég megkapni, de sose volt rá pénzem. Megvette nekem... Kivettem a dobozból és csak bámultam. Eddig a kirakatban gyönyörködhettem benne, de most ott volt a kezemben. Talán másoknak nem jelent az olyan nagy dolgot, hogy kapnak egy nyakláncot a szüleiktől. De nekem igen is nagy volt. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán azért mert 2 hónapig nem láthatom őket. Nem tudok nekik köszönetet mondani, hogy anno beírattak a tánciskolába. Szeretem őket.

Gondolataimat Jazmy zavarta meg, aki egy nagy babával rohant be a szobába. Szinte nagyobb volt mi ő maga. Felém tartotta, elvettem tőle. Olyan vidáman ugrándozott fel-alá a szobában, minta az egész világ az öve lenne. Mondjuk egyetlen mosolyával mindenkit el tudott varázsolni. Kis zabálnivaló kislány volt. Emily is jött utána, megköszönte az ajándékokat, nekem. Pedig nem és adom őket, anya & apa. Én csupán a szállító vagyok. :)

6. rész - A meghallgatás -

Már 3 hete, hogy szinte nap mint nap a stúdió falain belül a határaimat próbálom feszegetni. Csak a hétvégéim szabadok, akkor szünetel a stúdió. Apropó stúdió, ott ismertem meg Nathasa-t, aki a legjobb barátnőm lett. Minden őrültséget vele csinálok. "Az ikrek" Így nevez minket Peter.
Peter minden reggel 7-kor visz be a stúdióba és általában ő is visz haza. Ez attól függ, hogy meddig maradok a stúdióban, vagy ő meddig marad a cégnél. Van olyan, hogy taxival megyek haza, vagy Nathasa szülei visznek haza. Hisz ő szinte a szomszédom. Egy utcában lakunk, 2 háznyira.
Mint már említettem 3 hete vagyok a stúdiónál. Egyik nap Nathasa egy szokatlan információt közöl velem:
-Hallod... Mondanom kell valamit.- kezdi a mondandóját -
-Mondd! Mi az?
-Szóval felirtalak egy meghallgatásra, ami holnapután lesz.
-Mi van? És miért csináltad? -kérdeztem kicsit idegesen -
-Figyel, higgadj le és ülj le! -válaszolta Nathasa kicsit idegesen -
-Mégis kinek a meghallgatása? -a meghallgatás azt jelenti itt a stúdióban, hogy egy bizonyos ember meghallgatást tart egy videoklipjével vagy egy koncertjével kapcsolatban, ahová táncosokat keres -
-Ne haragudj, de azt nem mondom meg.
-És egyáltalán miért?! Tudod, hogy nem állok még készen erre.
-Ezzel csak te vagy így. Sosem leszel elégedett a táncoddal, miközben szuperül táncolsz. Tisztában vagyok azzal, hogy mi az álmod... Megtettem én azt a bizonyos lépést helyetted, amire te nem voltál hajlandó.
-Mivel nem vagyok még felkészülve. -vágtam közbe -
-Egyet ígérj meg nekem... Elmész a meghallgatásra és megpróbálod.
-Jó. De csak mert te kéred.- adtam be végül a derekam-

|~|~|~|~|~|

Eljött a nap. Már nagyon izgultam. Ezúttal Nathasa szüleivel mentem a stúdióba. Megígérte, hogy a terem előtt fog rám várni. A szívverésem 120-nál is többet ütött percenként. Nem tudtam mi vár rám az ajtó mögött. Kinek a meghallgatására is megyek egyáltalán, lesz-e valami esélyem is? Csak kérdések bolyongtak a fejembe, míg lassan kinyílt a nagy barna ajtó. Egy szőke nő jött ki: Sophie Jordan. Te következel. Lassan bementem a terembe. 4 ember ült egy asztalsornál. Pár lépést téve megláttam a 3 tánctanárt a stúdióból és... Justin Bieber-t. Amint megpillantottam sarkon fordultam és kimentem a teremből.
-Hé! Te mit csinálsz?! Táncolnod kellene. -mondta Nathasa -
-Justin Bieber-nek?! Ki nem állhatom azt a gyereket. Tudod jól. -válaszoltam idegesen -
-Tudom. Ezért nem mondtam el. Tudtam, ha elmondom be se mész.
-Én oda vissza nem megyek!
-Figyelj rám! Bemész, elindul a zene. Nem foglalkozol azzal, hogy kinek táncolsz. Csak az járjon a fejedben, hogy az álmaid fele táncolsz. Mindegy, hogy kinek. Az a fontos, hogy magad miatt csinálod.
-Jól van. Bemegyek.
Válaszoltam Nathasa-nak. Vettem egy nagy levegőt és újra bementem. Szinte nem változott semmi. Csupán annyi, hogy Justin értetlenül nézett maga elé, miközben a tanárok sustorogtak. Nem szóltam semmit. Vártam, hogy elinduljon a zene.
Pár másodperc után meghallottam az első akkordot. Becsuktam a szemem. Ahogy Nathasa mondta, nem érdekelt, hogy ki ül az asztalnál. Csak arra gondoltam, hogy az álmaim fele vezető úton egy újabb lépést teszek meg. Táncoltam, ahogy még soha.

Körülbelül a zene felénél az egyik tanár leállította a zenét. Váratlanul ért, épp egy forgás közepén voltam. Elestem. Justin azonnal felugrott és odasietett:
-Jól vagy? Nem esett bajod? -bombázott a kérdéseivel miközben segített felállni -
-Igen. Jól vagyok. Köszi.
Válaszoltam, mire ő rám mosolygott és a helyére ment. Értetlenül néztem a tanárra, mire így válaszolt:
-Köszönjük Sophie. Majd értesíteni fogjuk az eredményről.
-De, miért állította le a zenét? -kérdeztem kíváncsian és feszülten-
-Mint már mondtam, értesíteni fogjuk az eredményről! Köszönjük.
Kicsit csalódottan mentem ki a teremből. Nathasa már izgatottan várt. Ő is a kérdéseivel kezdett bombázni:
-Na? Milyen volt? Hogy sikerült? Benne leszel a videóban?
-Nem tudom. -mondtam csalódottan -
-Mi az? Mi történt?
-A tanár leállította a zenét a közepénél. És nem tudom, hogy miért.
-Megkérdezted?
-Persze, de a válasza annyi volt, hogy értesíteni fogjuk az eredményről.
Hazafele indultunk Nathasa szüleivel. Felhők takarták el a napot. Fújt a szél, de azért elég meleg volt. A házuknál kiszálltam az autóból és csalódottan hazaballagtam.

7. rész - Szülinap -

Hazaérve Peter & Emily tárt karokkal vártak. Szinte biztosak voltak abban, hogy sikerült. Meglepődve néztek rám mikor meglátták az arckifejezésem.
-Mi történt? Nem sikerült? -kérdezte Peter -
-Nem igazán tudom, hogy mi van.
-Ezt hogy érted?
-Leállították a zenét. Nem engedték, hogy befejezzem a táncot. Ez történt.
-Pedig olyan sokat gyakoroltál... Kinek a meghallgatása volt? -kérdezte Emily-
-Justin Bieber -válaszoltam mélyülő hangon -
Bementem a szobába. Becsuktam az ajtót. Lefeküdtem, gondolkodtam, hogy mi is történ valójában... Mi lehet az oka annak ami történt.
Gyerekzsivaj szivárgott be a kertből. Jazmy szülinapja van. 2 éves lett. Szerettem volna kimenni és vele ünnepelni de kedvem meg energiám se volt túl sok. Pár perc múlva halk kopogás törte meg a gondolataim hangjait. Lassan nyitódik az ajtó. Lassan és óvatosan. Jazmy volt az. Odaült mellém. Tágra nyílt barna szemeivel nézett rám.
-Kérsz tortát? -kérdezte csengő hangon -
Nem válaszoltam. Megfogta a kezem és kivonszolt a konyhába. Nem volt nehéz dolga, mint már mondtam alig volt energiám. Ott egy tálat nyomott a kezembe egy szelet sütivel. Letettem a konyhapultra, bementem a szobába. Jazmy minden mozdulatomat követte. Az ajándékáért mentem be. Odaadtam neki.
-Köszönöm. -mondta -
-Boldog Szülinapot Jazmy. -válaszoltam kicsit vidámabb hangon -
Elvette a piros papírba csomagolt dobozt. Megfordult és úgy suhant ki a szobából, hogy a rózsaszín, cuki ruhája csak úgy szált utána. Még Emily vette neki. Neki ez volt az ajándéka. 

Odaadta neki a piros dobozt. Kibontották. Nem volt túl nagy a doboz. Az ajándék se, amit rejtett. Egy medál volt. Jazmy nyakában mindig lógott egy nyaklánc. Még Peter anyukájától kapta a keresztelőjén. Arra vettem neki egy medált. Egy 'J' betűt.

Emily gyors fel is helyezte rá. Jól mutatott. Beszalad hozzám az ünnepelt. Megkért, hogy ünnepeljek vele. Nem akartam megbántani. Kimentem a medencéhez. Peter oda ült mellé:

-A meghallgatás bánt ennyire?

-Persze, hogy az. Nem értem az egészet.

-Jazmy odajött az előbb és megkérdezte, hogy mi a bajod.

-És mit válaszoltál rá?

-Hogy fáradt vagy. Ennyi az egész.

-... El se hiszem, hogy 2 éves lett. Most volt, hogy a padlón négykézláb mászkált fel s alá.

-Hát igen. Te vetted a medált?

-Igen... Miért? Nem tetszik?

-Jaj, dehogy is nem. Tökéletes. -válaszolta Peter mosolyogva -

-Te mit adtál neki?

-Hát... Sokáig nem volt semmi ötletem. Aztán egy reklám ötletet adott. Egy babát vettem tegnap. Állítólag beszél meg fürdeni is lehet vele. A reklám szerint mintha a kishúgod lenne. Úgy is rég szeretett volna egy játékbabát. Hát ez most az ő napja és megkapta.

A következő 2 hét úgy elszállt mintha ott se lett volna. Szinte már el is felejtettem a meghallgatást. Úgymond továbbléptem, hogy tovább fejlődjek. Nem is gondoltam rá, míg egy nap Sebastian szólt, hogy a nap végén menjek be az irodájába. Először nem gondoltam semmire. Aztán megütött a meghallgatás gondolata. Vajon tényleg arról akar beszélni? Vagy közli, hogy nincs már mit keresek a DAW-ben? 

Lejárt a nap. Sietve átöltöztem és Sebastian irodája fele vettem az irányt. Kopogtam de senki se szólt. Benyitok, senki sehol... És ekkor kinyílik egy másik ajtó!

8. rész - A forgatás -

-Áhh. Sophie! Már vártalak. -szólt Sebastian -
-Jöttem amint tudtam.
-Ülj le kérlek.
-Miről van szó? -kérdeztem lihegve -
-Mint tudod 2 hete volt egy maghallgatás Justin Bieber részéről.
-Persze, hogy tudom. Mi van vele?
-Engedd, hogy be fejezem... Szóval. Mostanra kiderült, hogy kik szerepelnek a videóban. Sokat beszélgettünk erről Justin-nal. Végül úgy döntöttünk, hogy te is utazol a forgatás helyszínére, mert szerepet kaptál a videóban.
-Tényleg? Ez most komoly? El se hiszem. Valóra válik az álmom.
-2 hét múlva a többi emberrel együtt elutazol 2 napra, hogy felvegyék az anyagot.
-Oh, annyira hálás vagyok. Nagyon szépen köszönöm. -hálálkodtam Sebastian-nak -
Ki tudtam volna ugrani a bőrömből, annyira boldog voltam.
Hazafele fogtam magam és kimentem a parkba, naplemente volt.

A következő 2 hét olyan gyorsan eltelt, hogy észre se vettem. Tucatnyi táncos ment a forgatásra a stúdióból.

Estére értünk oda. Justin már gőzerővel dolgozott. Minket, táncosokat egy szálloda legfelső lakosztályába kísértek. Hamar álomba merültem, fáradt voltam. Előző nap a koreográfiát táncoltuk amíg volt bennünk szusz.
Reggel van. Az egyik asszisztens ébresztett minket. Smink, haj elkészítése után mentünk is a forgatás helyszínére. Egész nap táncoltunk. Egész nap Justin nevét hallottam mindenhol, egész nap a Boyfriend szólt minden hangfalból. Estére szinte már mindennel végeztünk. Még az utolsó képkockákat rögzítették.
Mindenki hulla fáradtan ment a saját ágyához. Éjszaka alig aludtam. Csupán hajnali 4-kor jött az álom a szememre. Ennek ellenére 8 órakor már ébren voltam. Nem tudtam aludni. Én voltam az első ébredő. Készítettem egy meleg teát magamnak. A nappaliban az ablak mellé ültem egy asztalhoz. Félig kómásan néztem a várost. Akkor kelt fel a nap. Csodálatos volt ahogy a sugarai a bőrömet simogatják.

Arra eszmélek, hogy a lift ajtaja lassan kinyílik. Ki jött volna más, mint Justin. Nagy mosolya az arcán csak úgy ragyogott. Felém közeledett, majd leült velem szembe. 

-Szia. Hogy aludtál? -kérdezte vidáman-
-Ha aludtam volna, akkor se jól. -válaszoltam miközben rá se néztem-
-Jól látom, hogy nem szimpatizálsz velem?
-Nagyon jól. Igen.
-Elmondod, hogy miért? -kérdezte, de választ nem kapott, nem volt kedvem vele beszélni- Beszélni se akarsz? Inkább bámulunk ki üresen a fejünkből?
-Miről akarsz beszélni? -kérdeztem miközben felé fordultam -
-Mikor kezdtél el táncolni?
-Ohh. Ez a történet nem olyan kerek, mint ahogy azt hinnéd.
-Meséld el. Érdekel.
-Az egész 10 éves koromban kezdődött. -és elkezdtem mesélni neki az én történetem, amit Ti már ismertek-  Te az énekléssel fejezed ki az érzéseidet. Én a tánccal. Így már tudod, hogy mit jelent számomra a tánc. Te, hogy állsz a tánccal?
-Ohh. Én is elég rég táncolok. De számomra mindig csak a 2. Az éneklés mindenek előtt.

-Ahhoz képest elég jól táncolsz. Van egy mozdulatod, amit egyszerűen nem tudok megtanulni. Tegnap is a forgatáson próbáltam ellesni a dolgot. Hogyan csinálod? -kérdeztem, már nem törődve azzal, hogy vele beszélek, kezdtem megnyílni neki és úgy éreztem ő is nekem-

-Gyere segítek. Hátha sikerül megtanulnod. -mondta, miközben felállt az asztaltól és elkezdte oktatni a lépést-
Rögtönzött táncóránkat Katy zavarta meg. Ő is a stúdióból jött. Scooter is előkerült, aki Justin után jött. Menni kellett egy fotózásra.
Pár perc után csak Katy és én voltunk a nappaliban.
-Tetszel neki. -mondta Katy -
-Te miről beszélsz?
-Láttam, hogy néz rád. Hallottam, hogy beszél veled. Selenával se beszél így.
-Jó vicc. Kösz a felvilágosítást. -mondtam és a szobámba mentem-
Még aznap délután visszamentünk New York-ba.

9. rész - Találkozás -

Egész úton az járt a fejemben, hogy félreismertem Justin-t. Azt hittem, hogy egy beképzelt gyerek. Aki azt hiszi, hogy ha több millió tini rajong érte akkor ő a király. Ma reggel kiderült, hogy nem. Nyitott felém, amit értékelek. Beszélni akart velem, meg akarta tanítani azt amit  szerettem volna elsajátítani.... Meg akartam ismerni. Tudni akartam, hogy mi jár a fejében, mire gondol.
Estére értünk haza. Időm nem volt beszámolót tartani Emily-nek. Lefeküdtem és elaludtam.
Reggel 9-kor keltem. Szombat van. Csend volt a házban, sehol egy hang. A konyhában egy levél várt rám:

"Szia Sophie! Jó reggelt! Jazmy-vel és Peter-re elmentünk egy családi programra. Késő este érünk haza. A hűtőben van kaja, ha megéheznél. Remélem jól érezted magad a forgatáson. Majd elmeséled. Puszi: Emily"

Örültem, hogy egy kicsit egyedül leszek. Bikinit vettem fel és kimenetem a medencéhez napozni. Órákat tudtam tölteni kint a szabadban, miközben a nap sütött. A laptopom is ott volt. Felléptem a Twitter-re. Meglepődve vettem észre, hogy @justinbieber követ. Visszakövettem, végül is veszíteni valóm nem volt.
12 óra körül van. Már nagyon éhes voltam. A hűtőből elővettem az amerikai palacsintákat, felmelegítettem és nekiláttam elfogyasztani őket. Twitter-re érkezett egy privát üzenet:

"Szia Sophie! Örülök, hogy követsz. Van egy kis szabad időm ma délután. Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk a parkban. Mit szólsz hozzá?"

Meglepett, hogy egy ekkora sztárnak van szabadideje. És, hogy a szabadidejét pont rám "pazarolja". Válaszoltam:

 "Szia! Hát az igazat megvallva van időm, de nem tudom, hogy elmenjek-e... Egyáltalán miért akarsz találkozni?"

Pár perce rá már jött is a válasz:

"Ha eljössz, akkor megtudod. :) Este 6-kor várlak a tó mellett. A két összenőtt fánál várok rád!"

Izgatott lettem. Milyen titokzatos... Egyszerre vártam is az estét meg nem is. Kicsit féltem, hogy mi lesz. Nagy nehezen eljött este 5 óra. Összeszedtem magam. Hamarabb kész lettem, mint ahogy azt vártam. Nem tudtam, hogy hamarabb, vagy később menjek a megbeszélt helyre. Addig ültem egymagam a szobában az ágy szélén, hogy már 6:10 perc volt. Siettem ki a házból és rohantam a parkba.
Odaérve megdöbbentem... Justin nem volt sehol! Lehet, hogy elment, megunt rám várni? Vagy el se jött, játszik velem? Szomorúan ültem le a két összeolvadt fa melletti padra. Naplemente van. Bámultam ahogy a nap sugarai lassan elmerülnek a tó vizében.

Kis, apró tücskök hangja szólt. Jó volt hallgatni a tó zenéjét. A háttérben pár gyerek kacaja töltötte meg a park üresen csengő tereit. Hirtelen valami hideg futott végig a karomon. Lassan megfordultam... A lemenő nap sugarai egy szempárt tártak fel előttem. Justin ujjai szaladtak végig a karomon.
-Sajnálom, hogy késtem. Tényleg nagyon sajnálom.
-Semmi gond. Én is késtem pár percet.
-Te reszketsz... Mi a baj? -kérdezte megrémülve Justin-
-Semmi baj! Csak kicsit hideg van. -válaszoltam, persze kicsit se volt hideg. fülledt meleg volt, nem akartam, hogy tudja szomorú voltam. hogy azt hittem nem jött el. ez volt az igazi oka a reszketésnek -
-Ja jó! Azt hittem valami bajod van... Nagyon örülök neki, hogy eljöttél. Tényleg nagyon boldog vagyok.
-Otthon úgy is unatkoztam volna. És érdekelt, hogy miért akarsz találkozni... Elárulod végre?
-Hát ha ennyire kíváncsi vagy... -nagy levegőt vett és megszorította a kezem, nem értettem az egészből semmit - Szóval. Emlékszel a meghallgatásra?
-Persze, hogy emlékszem. Miért?
-A tanárok nem akarták, hogy szerepelj a videóban. Nem tartottak elég jónak ahhoz. De én akartam, hogy ott táncolj mögöttem, a videóban...
-Miért? Miért akartad?
-Az oka egyszerű, csak... Elmondani nehezebb... Valami megfogott benned. Akartam, hogy ott légy, tudni akartam mindent rólad.
-El se hiszed, hogy mit mondott tegnap reggel Katy, miután elmentél.
-Ezt nem nagyon értem, hogyan jön ide, de mit mondott?
-Ha pontosan akarom idézni akkor azt, hogy... -kis szünetet hagytam. jó ötlet elmondani? inkább hazudjak valami hülyeséget? nem elmondom, tudnia kell. tudnom kell, hogy igaz-e. ez futott végig az agyamban- "Tetszel neki. Láttam, hogy néz rád. Hallottam, hogy beszél veled. Selenával se beszél így." -gyorsan elhadartam, szemébe se néztem, hogy mit reagál -
Szokás mondani, hogy a nők/lányok azt is látják amit nem akarnak. Előre néznek mégis látják mi történik a hátuk mögött. Körülbelül ez történt most velem is. Láttam, ahogy Justin arcára egy ki mosoly ül ki, aztán eltűnik  Megdöbbenés veszi át helyét. Üresen néz maga elé. Aztán mintha egy kis lámpa gyulladt volna fel feje fölött. Mintha támadt volna egy jó ötlete, hogy hogyan magyarázza ki magát. Lassan megfogja a lehajtott állam és felemeli. Pár centire az övétől. Lassan közeledett felém. Kezét óvatosan végigvezeti a karomon és végül megfogja a kezem. Már pár centi távolság volt az ajkaink között. Nedves homlokom az övéhez tapadt. Tudtam, hogy ha nem történik valami akkor itt csók lesz. Szinte már imádkoztam, hogy törje meg valami ezt a csodás képet. Szépnek szép volt, de megtörténnie nem szabadott. Ekkor, mintha hatott volna imám, egy frizbi találta el Justin karját. Megtörte a szépet. Felálltam a padról és a ház fele vettem az irányt. El akartam menni. Ezt nem akartam, pont ezt.
-Hová mész? -kérdezte Justin kíváncsian és meglepődve -
-Haza. Késő van és... Mennem kell. Sajnálom.
-Mikor találkozunk még? Látni szeretnélek.
-Egyhamar sajnos nem. Utazom haza pár hétre.
-És mikor utazol? Egyáltalán mikor jössz vissza?
-3 nap múlva utazom. Hogy mikor jövök vissza nem tudom még.
-De ugye visszajössz?
-Megpróbálok. Szia.
-Szia!
Megfordultam és az ösvényen hazafele indultam. Még egyszer visszanéztem. Justin ott állt a pad mellett. Fejét lefelé hajtva és a földet bámulta. Csalódottnak tűnt és szomorúnak. A szívem azt súgta, hogy menjek vissza hozzá, de az eszem, hogy menjek el. Az eszem ezúttal erősebb volt.

10. rész -A Búcsú -

Tényleg utaztam haza pár napon belül. Lejárt a 2 hónap, amiben megegyeztek a szüleim Sebastian-nal.

Már napokkal ezelőtt szólt, hogy el kell döntsem maradok, vagy megyek.

-1 Héten belül lejár a 2  hónapi szerződés. El kell dönts, hogy mit akarsz.

-Tudom. Maradok, vagy megyek?! Ennyi az egész.

-Nem egészen. Ha úgy döntesz, hogy maradsz, akkor a szüleidet meg kell győzd. Ehhez pedig az kell, hogy hazautazz és beszélj velük.

Ez történt pár napja, még a forgatás előtt. Ma, a találkozás utáni reggel, már az utazásra koncentráltam. Emily & Peter is úgy döntött, hogy jönnek velem. Fél éve nem voltak otthon. Jazmy már 2 éves. Rég látta a nagyszüleit. Még csak 2 nap volt az utazásig. A stúdiótól megkaptam a repülőjegyeket. Ezt is ők fizették. Csak Emily-ék vettek jegyet. Este hamar elaludtam. Repültem, haza repültem. Nem repülőn, szárnyaim voltak. Kicsit bolondos álmom volt, de ez utazás előtt nálam már természetes.

Holnap utazunk. Bejelentkeztem a Twitter-re. Mily meglepő... Justin írt.

"Szia Sophie. Azt szeretném tudni, hogy mikor utazol pontosan... És, hogy mikor is jössz vissza?"

"Szia! Holnap utazom el. Délután 5-kor a reptéren kell lennünk. Tehát fél 4-kor indulunk itthonról."

"Hogy érted, hogy 'indulunk' ? És mikor jössz vissza?"

"A nővérem családja is jön. Nem tudom. Lehet, hogy 2 hétig otthon leszek."

Ezzel ennyi volt. Justin már nem válaszolt. Talán jobb is. Nem kell neki magyarázkodnom, hogy szombaton miért jöttem el olyan hamar.

Kedd van. Az utazás napja. Már tegnap becsomagoltunk. Peter egy taxi-t hívott a ház elé fél 4-re. Meg is érkezett. Lassan hordtuk ki a csomagokat. Emily & Jazmy már beült az autóba. Peter még egyszer végignézte a házat (elzárta a vizet, az áramot, lekapcsolta mindenhol a villanyt, stb). Én már ballagtam ki a taxi-hoz. Hirtelen megálltam az ajtóban. Egy ismerős alak állott velem szembe pár lépésnyire. Az autó feljáróra néztem és egy fekete Range Rover állt ott. Justin egyik autója a sok közül.

-Szia. Már mész is? -kérdezte mélyen a szemembe nézve-

-Igen. Tegnap járt le a 2 hónapos szerződésem.

-De ugye-e visszajössz? Nem maradsz Franciaországban?

-Ha sikerül meggyőzni a szüleim, akkor igen. Talán hosszabb időre is... Remélem.

-Mikor jössz vissza? -kérdezte szomorúan Justin -

-2 hét múlva, ha minden jól megy.

-Hiányozni fogsz. -mondta miközben egyre közelebb lépett hozzám -

-Te is. -mondtam a szemébe nézve - Tudod, félreismertelek. Nagyon félre.

Nem hagyta, hogy tovább folytassam. Már annyira közel állt hozzám, hogy a két karjával szorosan magához húzott. Átöletem. Annyira szorosan ölelt, hogy szinte már fájt, de nagyon jól esett. A következő pillanatban már a barna tekintete az enyémet kereste. Aztán megtörtént az ami minden Belieber lány egyik álma. Megcsókolt.

Puha és meleg ajka az enyémhez tapadt. Olyan érzés volt, mintha lebegnék a földtől pár centire. Egyszerre rázott a hideg és egyszerre vert a víz.

A kezdetek elején nem hittem volna, hogy ide jutok/jutunk. A meghallgatáson még ki nem állhattam. Most pedig ennek az ellenkezője történik. A karjaiban vagyok és csókolom. Ami óriási hiba. Justin-nak barátnője van, Selena. Ő az övé, nem az enyém. Justin Selena-t szereti, ő pedig Justin-t. Nem lett volna szabad ezt hagynom. Nem lett volna szabad megtörténnie. Ezzel talán egy óriási hibát vétettem/vétettünk.

A következő pillanatban eltoltam magamtól Justin. Talán időben, akkor jött ki Peter a házból. Ő nem ismerte fel Justin-t. Talán nem is nagyon figyelt rá, hogy ki az a gyerek aki ott áll velem szembe és kicsit értetlenül néz rám. "Sophie! Indulnunk kell! Búcsúzz el a barátodtól!" Mondta Peter a taxi-ba beülve. Átöleltem Justin-t és szó nélkül beszálltam Emily mellé. Ő mindent látott. Talán még azt is tudta, hogy ő Justin Bieber volt. De ennek ellenére nem kérdezett semmit, még egy kérdő tekintetet se vetett rám. 

Elindult a taxi. Az ablakon kinéztem Justin-ra. Ott állt egymaga a járda szélén a taxit bámulva. A következő pillanatban lassan lehajtja a fejét és fel se néz többet. Az utca sarkáig haladt az autó, ott befordult jobbra. Még mindig látom Justin-t, még mindig üresen bámulja a földet. És még mindig, még mindig és eltűnik a szemem elöl. Többé nem láttam Justin-t. Csak az arcképem a taxi ablakán. Szomorúnak tűnt. Nagyon szomorúnak. Pedig boldog kellene, hogy legyen. A sok történések után talán egy kis nyugalom vár rá. Láthatja a szüleit, akik már nagyon hiányoztak neki. A világ talán legjobb pasija épp az előbb adott neki egy csókot. Az a pasi akinek már van barátnője, aki nem ő. Ez az oka a szomorúságnak. A reptér fele vezető úton nem néztem mást, mint az ablaküvegben megjelenő idegen arcot. Nem ismertem magamra...

11. rész -Otthon, édes otthon -

A reptérre érve már kezdett sötétedni. Hamar beszálltunk a repülőbe. Még hamarabb fel is szálltunk.

Nagyon fáradt voltam. Testileg, lelkileg. Állandóan az járt az agyamban, hogy ha visszajövök, akkor mi vár rám, mit fogok csinálni... Meg az, hogy egyáltalán hogyan győzzem meg a szüleim. Ezek a gondok vittek az álomba. Ott soha semmi gond nincs. Mindenki mosolyog és az történik amit szívünk kíván.

¤  Ezúttal a szüleim házában voltunk. Peter & Emily & Jazmy is ott volt. Szinte mindenki aki számított. Minden kis szeglete a háznak fel volt díszítve. Mintha valamit ünnepelnének az egybegyűltek. Kis vanília színű ruhákban gyerekek szaladtak végig a padsorok között, vörös rózsaszirmokat szórva az 'útra'. Az 'út' végén két fekete ruhás és egy fehér ruhás alak állt. Mellettük egy Aranyozott köntösben valami papféle. Hirtelen orgona zenéje tölti meg a kertünk csendjét. Egy fekete ruhás férfi egy fehér ruhás nő karját karolva vezeti a négy alak felé. Arcukat nem láttam, de a dallamot felismertem. Esküvőkön a menyasszon bejövetelén szóló dal szólt. Aztán a következő pillanatban az a fontos szó hangzott el a két fehér ruhás alak szájából, hogy IGEN ¤

-Mi igen? -kérdezte Emily-

-Semmi. -válaszoltam komásan, akkor ébredtem meg -

-Megérkeztünk. Hogy utaztál?

-Semmire se emlékszem.

-Mivel átaludtad az egész utat. Itthon vagyunk Sophie! -mondta Emily szorosan átölelve -

Egy taxi várt ránk. Gyorsan beszálltunk, mivel nem volt kellemes az időjárás. Hamar hazaértünk. Még a nap fel sem kelt, de mi már anyáék ajtajánál kopogunk. Tudták, hogy jövünk. Biztos nagyon vártak már minket.

-Oh! Sziasztok! -nyitott ajtót apa- Csendesen. Mary alszik. Most aludt el.

-Szia apa! -mondtuk egyszerre Emily-vel -

-Sziasztok lányok. Szia Peter. Oh, a kis Jazmy még alszik. Gyertek be.

A nappaliban anya a kanapén aludt. Peter & Emily nem aludtak az út alatt. Elmentek lefeküdni. Emily régi szobája még mindig úgy állt, ahogy hagyta, mikor elköltözött New York-ba. Oda feküdtek le. Még jó, hogy hetekig könyörgött még anno egy francia ágyért. Az én régi rácsos ágyam be volt oda téve. Ott aludt Jazmy. Mivel én átaludtam az egész utat és apa se tudott aludni, a konyhába mentünk. Anya tovább aludt, észre se vette, hogy megérkeztünk. Apával megegyezett az ízlésünk kaja téren. Egy doboz müzlit vett elő és hideg tejet. A kedvenc reggelink egyike.

Az asztal mellé ültünk és elkezdtük beszélgetni. Mindent tudni akart, ami velem történt az elmúlt 2 hónapban.

Egyszer aztán eltereltem a témát. Egy kérdést tettem fel neki:

-Apa! Lehet egy fontos kérdésem?

-Persze, bármikor. Miről van szó?

-Te mit tennél , ha lenne egy lány, akinek te tetszel. Ezt biztosra veszed, 100%. De a gond az, hogy neki van barátja. Meg, hogy nem is egy környezetbe tartoztok. Ráadásul te is kedveled a lányt, de nem lehet. Olyan mint... Nem is tudom, egy...

-Egy tiltott gyümölcs.

-Pontosan! -helyeseltem apa hozzászólását-

-Van egy fiú, igaz? És te most abban a helyzetben vagy, amit elmondtál.

-Gondolat olvasó vagy.

-Kislányom... Az egyetlen dolog amit tanácsolni tudok, csak annyi, hogy hallgass a szívedre. Az ott -mutatott a szívemre- az ilyen helyzetekben sokat segít. Én már csak tudom, hidd el.

-Hát ezzel aztán sokat segítettél. -mondtam a fejem lehajtva-

-Beszélj erről anyáddal. Ő talán többet tud segíteni.

-Lehet. Azért kösz apa... Jó újra itthon! Otthon édes otthon! -mondtam mosollyal az arcomon-

12. rész - Anya szavai -

Reggel 9 óra van. A szobámban ébredek. Olyan jó volt újra itthon lenni.

A konyhába érve mindenki a reggeliét fogyasztja az asztalnál. Csatlakoztam a vidám társasághoz. Élmények és vicces történetek hangzanak el. Jó volt újra együtt látni a családot. Anya állandóan Jazmy-t kérdezgette. Nem tudta megszokni, hogy már tud beszélni. Apa Peter-t faggatta, hogy mit tervez a jövőben... Lesz-e kis tesója Jazmy-nek? Emily & én csak nevetve néztük a történéseket.

Délután Peter és a nővérem a barátaihoz mentek látogatóba. Jazmy fáradt volt és elaludt, ott ahol tegnap éjjel. Apa elment golfozni. Ez az új hobbia.

Anya és én maradtunk otthon. Megragadtam az alkalmat és tanácsot kértem tőle is. Úgy keztem ahogy apánál is.

-Sophie! Kislányom, nem igazán tudom, hogy mit mondjak. Azt hittem ez a téma kicsit később köszönt ránk. -kezdi anya mondandóját -

-Te mit tennél anya?

-Hogy én?! Jó kérdés. Ahogy apád is mondta ő egy tiltott gyümölcs. Van már párja, aki minden bizonnyal szereti. Ne legyél te az aki ezt a kapcsolatot elrontja.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy felejtsem el? Ne találkozzak vele többet? -néztem rá kérdően és elszomorodva -

-Nem. Én azt mondom, hogy találkozhatsz vele. De ne úgy bánj vele, mint eddig. Kezeld úgy mint egy barátot. Semmi több.

-De ha ő nem úgy tesz velem akkor nem tudok mit csinálni.

-Akkor ezt meg kell beszélned vele.

-Szóval állítsam döntés elé? Én vagy Selena?!

-Selena? Csak nem Selena Gomez? -nézett rám anya kíváncsian -

-De.

-Akkor itt Justin Bieber-ről van szó?! Oh, kislányom. Ő csak játszik veled. Miért foglalkozna veled pont ő, akiért milliónyi lány rajong?

-Én is ezt kérdeztem magamtól.

-Erre már nem tudom mit mondjak...

Anya otthon volt a sztárvilágban. Tudta, hogy ki az a Justin Bieber. Szinte többet tudott róla mint én. 

Apa is hazaért. Azon járt az agyam, hogy most beszéljem meg a stúdiós dolgot anyáékkal. Végül is csak 3-an vagyunk otthon, ja és Jazmy. De végül úgy döntöttem, hogy majd holnap. Akkor lesz a Boyfriend premierje és akkor lesz rá bizonyítékom is, hogy miért kell folytatnom a táncot.

Lassan Peter & Emily is hazajött. Délután, este fele pár régi barátom kopogott az ajtón.  A szokásos programra próbáltak elhívni. Nem kellet sok győzködés. Felmentem a szobámba és kiválasztottam valami jó kis szerelést. Egy egyszerű farmer csőnaci, egy fekete topp és rajta egy kicsit túlméretezett szürkés izompulcsi. Egy telitalpú szandál és már kész is voltam. A hajamba helyeztem egy fekete rózsa csatot és rohantam is le az előszobába.4-en voltunk. Átkaroltuk egymás karját és mentünk a kedvenc helyünkre. Egy úgynevezett TiniCentrum klubba. Minden van ott. Netbár, CafféBár, GameBár... Ott töltöttük az egész estét. Mindent tudni akartak a barátaim. Nem sokat beszéltünk az eltelt 2 hónap alatt. Jó volt újra együtt a csapattal.

13. rész - Meggyőzés -

Este 10 körül értem haza. Kicsit se voltam fáradt. Felmentem a szobámba és átöltözés után megnéztem a Twitter-em. Alig élt. Csupán 1-2 követő tartotta életben. Pár kiírás után egy újabb privát üzenet érkezett Justin-tól:

"Szia Sophie! Hogy telik Franciaországban? Sikerült meggyőzni a szüleidet? Ha igen akkor mikor jössz haza?"

"Szia Justin! Nagyon jól telik a 'szünet' .  A szüleimmel meg csak holnap beszélek. Remélem sikerül meggyőznöm őket. Szeretnék visszamenni."

"Akkor sok sikert a holnaphoz! Szükséged lesz rád... És amint tudod, hogy mikor jössz haza, azonnal írd meg, kérlek. Most mennem kell InterYou-t adni. Még beszélünk."

Ezzel le is lépett. Hamar elaludtam. Reggel arra ébredek, hogy az ablakon keresztül a nap fénye a szemembe süt. Leballagok a konyhába és reggelihez látok.

Dél körül Peter & Jazmy elmentek a Gyerekparkba. Ez egy gyerekeknek készített hely. Hasonló a játszótérhez, de még is más. Egy kisebb erdőben a gyerekek mindenféle ügyességi feladatokat kell megoldjanak. Elég érdekes és vidám hely.

Anya & apa & Emily és én voltunk otthon. Most vagy soha! A laptopom után mentem. Anyáék épp régi, poros albumokban található képeket nézegették. Minden egyes képnél megálltak és elmondták a hozzá fűződő  néha nevetségesen jó történeteket. Az utolsó kép is átesett a 'kibeszélésen'. Odaültem a családtagjaimmal szembe. Kinyitottam a laptopom és elindítottam a Boyfriend videót!

Egy árva szót se szóltam, ahogy apáék se. Tekintetem anya és apa között ugrándozott. Néha Emily-re is ránéztem, de ő mosolygott. Ő tudta, hogy mire akarok ezzel kilyukadni. Anya & apa tekintete pedig mintha üres lett volna. Anya szeme néha felvillant, gondolom észrevett a videó képkockái között.

Leállt a zene, lecsuktam a laptopot és a földre tettem.

-Nos! Nem hiába mutattam meg ezt a videót. Ez volt az első munkám a stúdiónál. -mindenki szó nélkül és tágra nyílt szemekkel hallgatta amit mondok, nézte mit csinálok- Nagyon élveztem. Ismeritek mindannyian Sebastian-t. Ő beszélt velem arról, hogy ha szeretnék visszamenni a stúdióba, akkor meg kell győzzelek titeket. -mutattam anyáékra - Itt egy nyilatkozat, -mondtam miközben egy papírlapot vettem elő- ami arról szól, hogy hosszabb időre is elengedtek. Vagyis hosszabb távú szerződést írhatok alá a stúdióval. Mindössze annyit kellene tennetek, hogy figyelmesen elolvassátok a tartalmát és a nevetek fölött aláírjátok, ha beleegyeztek. De szólok, hogy nem kell azonnal döntenetek. Elvégre van még 1 hét hátra. Addig kell választ adnom Sebastian-nak.

Nagy levegőt vettem a mondandóm végén. Kicsit megnyugodtam, elmondtam mindent amit akartam. És nem szóltak közbe. Olyan jó volt azt látni, hogy mindenki rám figyel. Kíváncsiak voltak arra, hogy végül hová is lyukadok ki. 

Anya lassan felemeli a nyilatkozatot és apával közösen elkezdik böngészgetni. Csupán annyi állt benne, hogy a stúdió felelősséget vállal velem kapcsolatban, egészségügyi biztosítás kötnek velem, fizetés kapok, mint mindenki más, stb. Körülbelül 5 perc után az inge zsebében található tollat vette elő apa, és aláírta a neve fölött. A tollat anya kezébe adta. De ő csak üres és féltő tekintettel bámulta a neve fölött lévő üres helyet. A csendet Emily törte meg. Meglepődtem azon amit mondott.

-Anya & apa!! Én csak annyit akarok mondani, hogy én nagyon szeretném ha Sophie visszajönne velünk New York-ba. Sokat segítenétek nekünk azzal, hogy ha aláírnátok. Nem kell babysister-t fogadnom. Jazmy szorosan kötődik Sophie-hoz. Főleg az elmult 2 hónapban vettem ezt észre. Ők ketten olyanok, mintha testvérek lennének. Nemegyszer volt, hogy Jazmy álmából felriadva az ő nevét sikitja. Eddig könnyű volt. Odafektettem mellé. De ha nem írjátok alá, akkor mit fogok csinálni Jazmy-vel ha éjszakánként megint felriad?! Jazmy-ért tedd meg anya!

Könnyekkel telt meg a szemem. Ahogy hallottam, hogy a nővérem kiáll mellettem, eddig erre nem volt soha példa. Most pedig a legnagyobb szükség volt rá. Ezt talán ő is tudta. Odaállt a hátam mögé és kezét a vállamra helyezte. Apa is követte, a másik vállamra helyezte gondoskodó kezét. Anya arcán végiggördül pár könnycsepp. Aztán a hátam mögött álló ismerösők tekintetei között kezdett el az ővé ugrálni. Szinte láttam ahogy apa inti neki, hogy írja alá, Emily is követte. Aztán megtört a jég, anya megszólalat:

-Ha megigéred, hogy a többi videóban is így fogsz táncolni akkor aláírom. 

-Még ennél is jobban!!!

Sírva ugrottam fel a fotelből. Odatérdeltem anya elé és szorosan magamhoz öleltem. Mind a ketten zokogtunk. Emily & apa is odajött és egy nagy családi ölelés kerekedett az egészből.

14. rész - Szuper este-

Peter & Jazmy is hazaért közben. Szegény Jazmy mindenki szemében könnycseppeket látott. Odarohant Emily-hez és síros hangon ezt kérdezte: "Ugye nem kell kórházba menni? Nem szeretem azt a helyet!" Szegénykém, azt hitte, hogy valami baj van, pedig az öröm könnyei futottak végig mindenki arcán.

A jeles napot megünnepelve, úgy döntöttünk, hogy egy közeli étterembe töltjük majd az estét. Ez egy nagyon elegáns hely, a család kedvenc étterme égész Párizsban.

A szekrényemből egy vanília színű ruhát vettem elő. A mell része csillogó kövekkel volt díszítve, hozzáteszem pánt nélküli. Hozzá vettem egy balerina, fehér cipőt. Hogy megtörjem az angyali hatást egy fekete, csillogó kis táskát vettem magamhoz. A hajam a fejem tetejére tűztem kis virágos csatokkal. A nappaliba leérve mindenki dicsérni kezdte a külsőm, de az est sztárja nem én voltam, Jazmy! Egy kis lila ruhát vett fel, fején egy kisebb koronával. Angyali volt. Beültünk az autóba és elmentünk a La beauté d'une nuit (az Éj Szépei) étterembe. Csodás este volt. Igaz Peter az elején kicsit kívülállónak érezhette magát, de végül ő is önfeledten csatlakozott a vidám jókedvhez. Ez csupán annak volt köszönhető, hogy apa egy jó hírt közölt vele.

-Drága Peter. Mióta is vagytok együtt Emily lányommal? -kérdezte apa-

-2 éve múlt 4 hónapja. Miért kérdezed?

-Nos, eddig vártam, háta történik valami olyasmi amit senki se szeretett volna. Tudod miről beszélek?

-Persze.

-Szóval. Mary & én sokat beszéltünk erről... Végül úgy döntöttünk, hogy eljött az ideje annak, hogy a lányom kezét neked adjam.

-Még kérnem se kell?! Nagyon hálás vagyok Mrs. Jodran és Mr. Jordan. Nagyon köszönöm.

Emily & Peter nem volt házas. Apa csak 2 év után engedte meg, hogy egybekeljenek. Ez az est már nem is lehetne jobb.

10 körül mentünk haza. Fáradt voltam de nem tudtam aludni. 12 óra fele járt az idő, mikor Emily nyitott be a szobámba.

-Szia. -suttogta - Ugye nem ébresztettelek fel?

-Nem. Mi a baj? -ültem fel az ágyban -

-Jazmy-nek túl kicsi a rácsos ágy. Arra gondoltam, hogy áthozhatnám ide, hogy veled aludjon. Nem baj?

-Miért nem alszik veletek?

-Így is alig férünk Peter-rel. Szóval... Bene vagy?

-Persze! Segítek áthozni. Menjünk.

Mondtam miközben kikászálódtam az ágyból. Jazmy tágra nyílt szemekkel várta, hogy most mi is fog történni. Alig, hogy befeküdt az ágyamba szétterült mint egy béka:

-Héé! Azért nekem is hagy helyet! -mondtam, miközben megcsikiztem -

Aznap éjjel kisebb vihar volt. Jazmy iszonyúan fél a viharban. Kis testét odaszorította hozzám. Fejét a karomra tette és úgy aludt el. Éreztem minden kis szívverését, minden kis lélegzetvételét. Erre a ritmusra aludtam el én is.

A következő pár nap hasonló módon telt el. Csupán annyi volt a változás, hogy Justin jelét nem adta volna annak, hogy egy kicsit is hiányzom neki. Pedig én állandóan rá gondoltam. Vajon mit fogok csinálni ha újra találkozunk, ha újra meg akar csókolni... Lassan az a tudat vette át szerepét, hogy még 3 nap és utazunk haza. Oda, ami már 1 évig lesz az otthonom. Alig vártam, hogy újra belépjek a karamella színű szobába.

15. rész - Utcabál & Újra New York -

Már ősz fele járt. Szokás az utcánkban, hogy amint megjelennek az első színes falevelek, akkor a lakok rendeznek egy utcabált. Élő zene szokott lenni. Szomszédságunkban volt egy banda. Úgy hívtam őket, hogy garázsbanda. Naphosszat gyakoroltak a garázsukban, mintha másnap életre szóló koncertjük lenne. De a sok gyakorlásnak meg is látszott az eredménye. Eddig mindig fergeteges bulit csináltak.

Csak az volt a gond, hogy az idei megrendezés pont akkor volt, amikor mi  másnap utaztunk is New York-ba. De végül úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki ezt a bulit. Este mindenki olyan ruhát vett fel, amit egyébként nem venne. Én egy törpe sapkát, nagy füleket és egy rózsaszín ruhát vettem fel. Nagy, fekete füstös szemek és már kész is voltam. Nagyon jól indult az este. Fergeteges a koncert is. Rengetegen voltunk. A szomszéd utcákból is eljöttek, sőt a város másik végéből is.

9 körül Jazmy már nagyon fáradt volt. Elvittem lefeküdni. Aztán visszamentem az utcára anyáékhoz. "Jó lenne lefeküdni, holnap korán kerül!" Mondta Emily 12 óra körül. Ennek ellenére még hajnali 3-kor az utca aszfaltját koptattuk. Negyed 4 volt mire mindenki lefeküdt és elaludt.

Reggel anya ébresztett, 8 körül lehetett. Mindössze 4 órát aludtam. De úgy voltam vele, hogy majd a repülőn alszom, úgyis unalmas órákon át egy helyben ülni és bámulni kifele.

Apa ragaszkodott, hozzá, hogy ő vigyen ki a reptérre. De Peter ebbe nem ment bele. Túl fáradt volt mindenki. Aztán Peter hívott egy taxi-t és azzal mentünk el. Szorosan átöltem anyát & apát. Rossz volt őket újra abba a nagy házba hagyni. De nem volt mese. Hívott New York!

A repülőn még mielőtt elnyomott volna az álom megnéztem a Twitter-em. Nem akartam konkrétan megírni Justin-nak, hogy ekkor és ekkor a ház előtt fogok állni. Inkább egy kiírással tudattam a követőimmel, hogy úton vagyok az USA-ba:

"Másodszor repülök ugyan oda! Alig várom, hogy újra a stúdió falai között táncoljak, a New York-i levegővel töltsem meg a tüdőm. Jövök New York! Már úton vagyok"

Ebből aki akarja könnyen megértheti, hogy hová is tart most az utam.

Megérkezve az USA-ba egy taxi-ba szálltunk és az irányt Peter-ék háza fele vettük. Még mielőtt befordult volna a taxi az utcába reménykedtem abban, hogy Justin ott fog állni az ajtó előtt és elbűvölő mosolyával ott vár majd. De nem így történt, nem volt ott senki. Egy árva lélek se. Csupán a felhők árnyékai szaladtak végig az ajtón, utánunk pedig a nap sugarai is.

Már délután volt. Ahhoz képes, hogy az ősz a nyakunkon volt elég kellemes idő volt.

....

Három nap telt el azóta, hogy visszajöttem New York-ba. Tegnap és ma is a stúdióban voltam. Elintéztük az utolsó tennivalókat is a szerződéshez. 1 éves szerződést írtam alá a Dance Again a World táncstúdióval.

Az eltelt 3 nap alatt Justin semmi jelét nem adta annak, hogy hiányzom neki, vagy, hogy egyáltalán még él. Dél körül egy üzenet érkezett a Twitter-re:

"Szia barátnőm! Arra gondoltam, hogy átjöhetnél beszélgetni. Rég láttalak és már nagyon hiányoztál csajszi. Na mit szólsz? Átjössz?"

"Már is ott vagyok. Egy perc... "

Nathasa volt az. Beteg volt ezért nem láttam az elmúlt 3 napban. Hanem már találkoztunk volna a stúdióban... 

Gyorsan átrohantam hozzá. Jó volt újra látni. 2 hétig nélkülöznöm kellet az én egyetlen New York-i barátnőmet. Megdöbbenésemre nem azzal kezdte a beszélgetést, hogy milyen volt otthon. Justin-ról kezdett el beszélni! 

-Nem fogod elhinni, hogy mi történt 5 napja.

-Miért..? Mi történt?

-5 napja vagy háromszor is Justin tűnt fel az utcában.

-És te mit csináltál? -kérdeztem már nagyon kíváncsian - Egyáltalán ő mit csinált itt?

16. rész - Következmény -

-Hát az igazat megvallva nem tudom, hogy mit csinált, de azt tudom, hogy mit akart...

-Mire gondolsz azzal az örült fejeddel?

-Mind a három alkalommal az ajtótok előtt állt meg... De fura módon nem csinált semmit csak bámulta a kilincset. Szerintem téged keresett Sophie!

-Miért keresett volna? Tudta, hogy Franciaországban vagyok... -mondtam teljesen összezavarodva -

-De várj! Ez nem minden. Amikor már harmadszor láttam itt, akkor odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy mit keres itt.

-És... Mit mondott?

-Semmit. Fogta magát és szó nélkül beült az autóba és elhajtott.

-Ez fura. Valami baj lehetett... Milyen volt az arckifejezése?

-Nem néztem meg mint ahogy te szoktad. -mondta nevetve. talán egy kicsit el is vörösödött az arcom az igazság hallatán- De az nagyon szembe tűnő volt, hogy a tekintetében valami szomorú volt.

-Nem tudom, hogy mi baja lehetett. 3 napja nem is jelentkezett. Azt se tudom, hogy mi van vele.

1 hét azzal telt el, hogy táncstúdió & haza Jazmy-re vigyázni. Ez idő alatt Justin semmi jelet nem adott magáról. Egyszer egy szombat délután Emily-ék elmentek otthonról. Jazmy is velük ment. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Egy válogatott CD-t tettem be a lejátszóba és gyakoroltam. Egyik pillanatban halk kopogás hallatszott az ajtón. Kinyitom és ott állt Justin!

-Szia! -mondtam meglepődve-

-Szia Sophie! Hogy vagy?

-Köszi jól. Gyere be.

-Nem akarok zavarni.. Hallom, hogy gyakoroltál. Majd visszajövök máskor.

-Nem zavarsz. Gyere be! -mondtam és berángattam a karjánál fogva -

-Ha már kérdezted én is jól vagyok. Köszi.

-Jaj bocs. Teljesen szét vagyok szórva... Szóval... Hogy vagy Justin? Rég hallottam felőled, rég találkoztunk.-utalva arra, hogy azért írhatott volna legalább Twitter-en, hogy nem ér rá-

-Jaj igen. Tudod alig vot időm. Állandóan táncpróbákon voltam.

-Ja értem. Megyek kikapcsolom a zenét. -mondtam, miközben a szobámba mentem -
-Nem kell! Hagyd csak úgy. -válaszolta Justin utánam jöve- Erre szoktál gyakorolni?
-Általában igen. -ültem le Justin mellé- Kérdezhetek valamit?
-Persze. Mondd!
-Mi a baj? Miért vagy szomorú? Nagyon más vagy mint eddig.
-Nincs semmi. Jól vagyok. Nincs gond.
-Nekem ne mondd, hogy nincs baj. Látom a szemedben, hogy valami nincs rendben. És amúgy is... Nathasa, a barátnőm mondta, hogy mielőtt visszajöttem volna, azelőtt 2 nappal itt jártál. És nem festettél valami jól.
-Te jó ég! Te még nem is tudod.
-Mit? Most már mondd el, hogy mi van. -mondtam már idegesen-
-Minden egyes újság címlapján ez van... Te nem olvasol újságot? Nem használsz netet?!
-Na jó, most már tiszta ideg vagyok.. Elmondod végre?
-Te tényleg nem tudod... Na jó figyel, elmondom. Selena szakított velem... Tudod amikor elmentél akkor egy lesifotós lencsevégre kapta a csókunkat... Másnap minden újság erről írt. Persze ezt Selena is megtudta és azonnal szakított.
-Te jó ég..! Anya pont ezt mondta, hogy ez lesz. Hogy nem kellene beleavatkoznom. Ne én legyek az aki tönkretesz egy boldog párkapcsolatot. Én nem ilyen vagyok... Magamra se ismerek. Nagyon sajnálom Justin, nem akartam, hogy ez legyen.- mondtam szomorúan, miközben felálltam az ágyról és fel-alá járkáltam a szobában-
-Várj! Nyugi! Ezzel csak segítettél nekem. -mondta miközben ő is felállt és megfogta a két karom-
-Ezt nem értem.
-Elmondok egy titkot, de ezt senkinek nem mondhatod el. Olyan titkos, hogy a naplódba se írhatod bele. -mondta miközben kacsintott-
-Nem is vezetek naplót...

17. rész - Az igazság -

-Na szóval... Még 1 éve kezdődött az egész. Selena menedzsere azt találta ki, hogy ha a két leghíresebb tinisztár összejön, aki Selena és én voltam, akkor az csak segítene mind a kettőnk karrierjén. Eleinte Scoo nem akart belemenni, de akkor még nem ismert az egész világ. Végül belement. Eleinte jól is ment az egész. Megpróbáltuk azt mutatni a nyilvánosságnak, hogy nagyon szeretjük egymást és boldogok vagyunk. Persze, amikor nem volt a közelben egy kamera se egymásra se néztünk Selená-val. Később már annyira feszült volt a helyzet, hogy többször ki akartunk szállni az egész hülyeségből, de Selena menedzsere megfenyegetett. Nem volt választás, tovább folytattuk a színészkedést. Aztán meg jöttél te... Sok lány volt, aki tetszett, de te más voltál. Egyszer azzal, hogy a meghallgatásról kimentél. Van bátorságod az biztos. A Másik meg, hogy a forgatáson tudtomra adtad, hogy nem kedvelsz. Pedig nem ismerek olyan lányt a közvetlen közelemben, aki így állt volna hozzám. Talán ez fogott meg benned, hogy olyan elérhetetlennek tűnsz... Na, szóval térjünk vissza a történet folytatásához! Amikor az újságok nyilvánosságra hozták a csókot Scoo azt mondta, hogy most ezzel ki tudunk lépni az egészből. Selena is eléggé ki volt már ettől a színészkedéstől. Nem volt nehéz rábeszélni, hogy nyilvánosan szakítson velem. Hogy miért ő velem és nem én vele?! Egyrészt én vétettem, másrészt, meg kell adni a női tiszteletet.

Vártam, hogy még mond-e valamit de nem mondott. Csupán a nagy barna szemeivel nézett rám és várta, hogy mit reagálok. Arra ugyan várhatott. Már az első mondatnál lefagytam. Úgy álltam ott mint egy jégszobor. Azt se tudtam, hogy hol vagyok, mit csinálok. Próbáltam feldolgozni azt amit hallottam. Körülbelül 5 perc után tudtam csak szólásra bírni a szám:

-Szóval... Te csak... kihasználtál, ... hogy .... véget vess... mindennek? -mondtam, miközben gyakran elcsuklott a hangom -

-Nem! Erről szó sincs. Nem használnálak ki soha. Csupán ez így jött. Nem tehetünk róla. 

-Az egészet csak megjátszottátok?

-Igen.

-Szóval akkor nem engem, hanem Selenát használtad ki..?

-De tegyük hozzá, hogy ő is engem. Így kvittek vagyunk... De ne foglalkozz vele.

-Az elejétől kezdve tudtad, hogy mit akarsz? Tudtad, hogy ez lesz? Kérlek őszintén válaszolj...

-Nem, nem tudtam, hogy mi lesz. De azt tudtam, hogy mit akarok... Téged.

-Miért csinálod ezt?

-Micsodát?

-Hogy... úgy érzem csak játszol az érzéseimmel. Nem veszed komolyan azt amit mondasz. Nem érzed a szavaid súlyát. Ezt érzem...

-Pontosan tudom, hogy mit mondok, és, hogy kinek, meg, hogy milyen szándékkal. Érdekelsz Sophie! És tudni szeretném, hogy én igen-e téged.

-... Erre most nem tudok mit mondani. Ne haragudj. -mondtam miközben a karjai közül kihámoztam magam -

Lassan lépdeltem hátra. Justin a távolságot nem, hogy hagyta volna növelni, csökkentette felém. Hirtelen a fal miatt megálltam. De Justin csak közeledett felém. A szívverésem egyre csak gyorsabban vert és a légzésem is gyorsabb lett. Justin ekkor megfogta a derekam és magához húzott. Szorosan magához ölelt. Éreztem, ahogy az ő szíve is gyorsan ver. Szinte egy ritmusra ütött a szívünk... Lehelete a vállamon futott végig. Olyan meleg volt. Kirázott tőle a hideg.

-Kedvellek Sophie! Meg akarlak ismerni. És szeretném, ha... később ebből több lenne mint barátság.

-Én is szeretném... -mondtam olyan halkan, hogy féltem nem hallotta meg, de a következő pillanatban... megcsókolt -

Teljesen más volt mint az első. Itt már tudtam, hogy ő már 'senkié'. Őt már nem 'szereti' senki. Ő már az , csak az enyém... És én kezdem őt szeretni. 

-Hiányoztál. -mondtam miután hagyott szóhoz jutni-

-Te is nagyon hiányoztál Sophie! -mondta és újra megcsókolt -

Pár perc múlva a telefonja szólt:

-Oh... Scoo az. Fel kell vennem... Igen? -szólt bele a telefonba- ... Itt vagyok Sophie-nál, miért? ... Ja értem, azonnal indulok. Fél óra és ott leszek. -mondta és letette a telefont - Sajnos el kell mennem. Scoo hívott, hogy baj van az esti koncerttel. Oda kell mennem.

-Semmi baj. Majd legközelebb itt folytatjuk. -mondtam mosolyogva -

-Ahogy akarod. -mondta, és egy puszit adott- Na, megyek... Hupsz! Elfelejtettem valamit. Mivel nem vagyok fent mindig neten nem adod meg a számod?

-Már vártam, hogy mikor kérdezed meg.

Így hát telefonszámot cseréltünk. Kikísértem az ajtóig Justin-t. Ott megfordult és adott egy nagy cuppanós csókot, aztán beült az autóba és elhajtott.
Boldog voltam! Ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Örülten elkezdtem táncolni, mint aki megnyerte volna az 5-ös Lottó főnyereményét.

18. rész - Egy szó -

4 hét telt el attól a bizonyos vallomástól. Nagyon sokszor találkoztunk közben Justin-nal. Megpróbáltuk a hangsúly arra fektetni, hogy jobban megismerjük egymást. A nyilvánosság előtt persze nem mutatkoztunk együtt. Megpróbált megvédeni a fotósoktól, attól, hogy minden lépésem egy-két ember kövesse, stb.

A 4 hét alatt nagyon sokat fejlődtem a tánc terén. Nagynevű sztárok videóiban kaptam háttértáncos szerepet. Például Alexandra Burke- Let It Go című dal videoklipjében és Ne-Yo- Let Me Love You videójában. Fergeteges volt ilyen nagynevű sztárok mögött táncolni.

Minden egyes forgatáson valami újjal tértem vissza a stúdióba.

Lassan közeledett életem talán egyik legfontosabb eseménye. De ezúttal nem terveztem semmi nagy durranást a szülinapomra. Ráadásul érzékenyen érintett az, hogy akiket a legjobban szeretek, a szüleimet, nem lesznek ott e jeles napon. Pluszként Justin is szólt, hogy nem lesz ott.

Eljött szeptember 30. A szülinapom dátuma. Emily-től kértem, hogy ne csináljon semmi bulit, nem akarok. Csak egy ebédet, ahol ott lesz a legjobb barátnőm és ők. Egy szolid díszítés azért még is jelezte, hogy itt valaki a szülinapját ünnepli. Ebédre Nathasa is megérkezik. Még ebéd előtt egy futár kopogtatott az ajtón. Emily nyitott ajtót. Egy nagy csokor rózsával tért vissza az ebédlőbe.

-Ez neked jött Sophie! -mondta Emily mosolyogva-

-Kitől?

-Nem tudom. Itt egy üdvözlő kártya. Talán abban benne van. Ja és még egy ajándék tasak is jött vele.

-Beviszem a szobámba. Ebéd után megnézem.

Mondtam és bevittem az ajándéktasakot. Ott letettem az ágyamra. Az ebédlőbe visszaérve Emily egy vázába már beletette a rózsatömeget. Kinyitottam az üdvözlő kártyát és nekiláttam elolvasni:

"Szia Drága Sophie! Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott veled. Ünnepelj helyettem is! :) Nagyon Boldog Szülinapot!       UI: Szeretlek!       /Justin/

Egyetlen egy szón akadt meg a tekintetem: SZERETLEK. Szinte láttam magam kívülről. Az arcom  hirtelen tűzvörös lett. Egy óriási mosoly ült ki az arcomra. 2 hónapja, hogy ismerem Justin-t. Kicsivel kevesebb ennél, hogy kezdtem megkedvelni, és 1 hónapja, hogy kezdem szeretni. És tessék, a szülinapomon, egy levélben bevallotta, hogy mit is érez.

-Sophie-nak barátja van! Sophie szerelmes! -énekelte Jazmy az asztal körül ugrálva-

Egy ártatlan gyermek észrevette, amit megpróbáltam elrejteni. Hát akkor a többiek... De boldog voltam és nem érdekelt mások véleménye.

Ebéd után ajándékosztás volt a program. Emily & Peter egy iPod nano-t adott. Az enyém eltört, mikor egy gyakorlás közepette kiesett a zsebemből. Jazmy egy üdvözlő kártyát adott. Az oviban tanulta meg, hogyan kell készíteni és nekem is csinált egyet. Nathasa pedig egy barna, téli csizmát adott. Egy shopingolás során láttam meg és szerettem bele. De akkor nem volt rá pénzem, ő pedig megvette nekem. Nagyon örültem az ajándékoknak, de már nagyon érdekelt, hogy mit rejt az ajándéktasak, amit Justin küldött. Ebéd után Nathasa hamar elment. Én bementem a szobámba és az ágyon fekvő tasak mellé ültem. Belenéztem és egy kis levél meg egy doboz volt benne.

"Szia Sophie! Tényleg annyira sajnálom, hogy nem lehetek ott veled. A 18 szál rózsát azért kaptad. mert most lettél 18. A kis dobozban pedig egy ajándékot találsz... Szeretném, ha mindig nálad lenne, ha mindig viselnéd. Csak neked készült, egyedi. Ez fejezi ki az egyedi megismerkedésünk kezdetét. :) Remélem tudod mire gondolok. Hamarosan találkozunk. Már nagyon hiányzol... Csók, Justin Bieber!"

Elég lett volna a levél is ajándéknak. Lassan nyitom ki a dobozt. Egy csillogó lánc volt benne. Annyira gyönyörű volt, könnyes lett a szemem. Nem hittem el, hogy ez velem történik meg.

Leültem a földre és a kezemben található láncot bámultam... Kis idő után erőt vettem magamon és felhelyeztem.

Olyan jó lett volna, ha Justin most ott ülne mellettem és a kezemet fogná. Nagyon hiányzott. 1 hete, hogy nem láttam. Alig vártam, hogy találkozzunk és megköszönhessem az ajándékokat. Alig vártam, hogy az ajkaink összeérjenek. Alig vártam, hogy érezzem a szívverését. Szerettem volna érezni a jellegzetes illatát. Szerettem volna elmondani, hogy én mit is érzek...

19. rész - Szeretlek -

A szülinapom csütörtökön volt. Ekkor nem mentem a stúdióba. Ma, pénteken, ahogy beléptem a terembe a tánckar egy nagy csokor virággal várt. Jó volt látni, hogy mindenki tudta, hogy mit is kell ünnepelni. De ennek ellenére szorgosan gyakoroltunk. Nem tudhatja senki, hogy mikor szerepel legközelebb videóban, vagy koncerten. Hogy mikor jön egy meghallgatás... Este 8-kor értem haza. Nathasá-val mentem haza taxi-val. A szülei dolgoztak, Peter pedig már 4-kor otthon volt.

Másnap nagyon sokáig aludtam... Reggel 10 órakor valaki kopogott az ajtón. Peter nyitott ajtót. Talán ekkor látta először Justi-t úgy, hogy fel is ismerte.

-Szia! Te vagy Peter, igaz? -kezdi Justin a beszélgetést -

-Igen. Gyere be.

-Igazából Sophie-t keresem.

-Még alszik. Tegnap sokáig volt a stúdióban. Elfáradt.

-Oh értem.

-Szia Justin! -jött ki Emily a szobából- Hogy vagy?

-Jól köszi. Te Emily vagy. Jól tudom?

-Hogy te milyen tájékozott vagy? 

-Sophie mesélt rólatok. Mondta, hogy van egy kislányotok, Jazmy.

-Én már nagylány vagyok. -vágott közbe Jazmy a szobából kirohanva-

-Oh, tényleg el is felejtettem. Bocsi. -válaszolta Justin nevetve- Szóval Sophie még alszik... Felébreszthetem?

-Hát... Végül is semmi akadálya. -mondta Emily-

Justin a szobám fele vette az irányt.

-Aztán siessetek. Már kész a reggeli. Gondolom te is velünk reggelizel. -szólt Justin után Emily-

-Persze!

Lassan nyitotta ki az ajtót. Úgy csinált mintha félt volna valamitől. Odajött az ágyam mellé és leült a szélére.  A puha kezével megsimogatta az arcom és egy puszit adott a homlokomra. Aztán a számra. A csókjával ébresztett fel. Mikor kinyitottam a szemem azt hittem még álmodom. Jól meg kellet dörzsölnöm a szemem, hogy végre elhiggyem tényleg Justin van a szobámban. Azonnal kiugrottam az ágyból és átöleltem Jusin-t. Szegénykém el is pirult. Kis időbe telt, mire leesett, hogy én alsóneműben vagyok. Szegény Justin jól meg kellet küzdjön a hormonjaival. Gyorsan magamra kaptam egy szürke pólót és farmer rövid nacit.

-Igazából maradnék én így, veled. De Emily szólt, hogy ha felkeltél, akkor menjünk reggelizni. -mondta Justin-
-Végre! Már azt hittem éhen halok. -válaszoltam-
Justin segített felállni az ágyról. Alig volt erőm, annyira éhes voltam. Megragadtuk egymás kezét és úgy mentünk ki az ebédlőbe.
Tipikus amerikai kaja volt. Amerikai palacsinta, kanadai juharsziruppal. Imádtam, de azért még mindig a csokiz müzli hideg tejjel a favorit. Reggeli után elmentem lezuhanyozni, közbe Justin és Peter-ék ismerkedtek. Alig tudtak egymásról valamit.
Zuhanyzás után elég sok időbe telt mire kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Justin egy árva szót nem szót, hogy hová is megyünk. Így hát kiválasztottam egy mindenhová alkalmas ruhaszettet. Egy fekete cicanaci, fekete toppal, rá egy fehér, kicsit túlméretezett izompulcsit. Egy papucs és kész is voltam.
Mikor kiértem a napaliba, ahol folyt a megismerkedés Justin egyből áradozni kezdett, hogy milyen jól nézek ki. Elköszöntünk Emiy-éktől és Justin Smart, fekete autójába beszálltunk. Ő a Fisker-rel akart jönni, de tudta, hogy nem szeretem a feltűnést így jött a kis autóval. Körülbelül az út felénél jártunk, mikor végre elárulta, hogy hová is megyünk.
-Na van sejtésed, hogy hová viszlek? -kérdezte óriási mosolyával Justin-
-Nem. tippem sincs.
-A partra megyünk. Hitted volna?
-Nem! Amióta New York-ban élek, azóta nem voltam ott. Pedig minden vágyam az volt.
-Akkor most teljesülni fog egy vágyad.
Pár perc után meg is érkeztünk a partra. Egy árnyékos helyen parkoltunk le. Megragadtuk egymás kezét és sétálni mentünk.
-Köszönöm a szülinapi ajándékokat! Nagyon tetszenek. -törtem meg egyszer a csendet-
-Igazán. Ennek örülök... Megkaptad a rózsákat?
-Persze. Most is ott voltak a szobámban... Nem láttad? -intett a fejével, hogy nem-
-A levelek is megérkeztek?
-Azok is, igen.
-És a szívemet is megkaptad?
-Ezt nem értem.
-A láncon a medál. -válaszolta nevetve-
-Ja persze. Most is itt van nálam. Ahogy kérted... -mondtam, miközben a fekete toppon alól elővettem a medált-
-Nagyon jól ál.
-Igen. Jó választás volt... És amit a levélben írtál... Én is akarok mondani valamit.
-Mi az? Mondd nyugodtan... -szorosan átöleltem Justin-t, ajkamat a füléhez helyeztem és olyan halkan mondtam, hogy bíztos legyek benne, csak ő hallja-
-Én is... Én is Szeretlek.
Justin válasza egy óriási nagy mosoly és jó sok csók volt. Olyan boldog voltam.

Ekkor csókolóztunk másodszor. Olyan felemelő érzés volt. Nem mi voltunk az egyetlen pár a parton, de mi voltunk a legboldogabbak...

20. rész - Randi -

Negyed óra múlva már újra az autónál voltunk. Egy füves helyen leültünk. Csodálatos érzés volt ott ülni, ahogy a tenger szele az arcomba fúj és a nap a bőrömet süti. Justin pedig úgy karol át, mint sötétség a gyertya lángját. Nem hittem volna az elején, hogy ide jutunk majd.

-Valamit az autóban felejtettem. -mondtam Justin-nak. egy ételhordó dobozt vettem elő. az egészből nem értett semmit- Mivel nem voltál ott a szülinapomon, de kaptam ajándékot, így kapsz a tortámból egy szeletet.

-Jaj, de aranyos vagy. Imádlak. De nem kellett volna.

-Ne mondd már. Inkább kóstold meg.

Egy gyümölcsös, habos torta volt. A Kedvencem. Látszólag Justin-nak is ízlett.

-Isteni volt. -szólalt meg, miután megette az összeset. egy szem morzsát sem hagyott- Mi az? Mi ilyen vicces?- kérdezte, miután elkezdtem nevetni-

-Tiszta hab az állad.

-Hol? -érkezett a kérdés-

-Várj, letörlöm!

Válaszoltam és lepusziltam az álláról a habot. A válasz erre a megmozdulásra egy forró csók volt.

-Sophie! -szólalt meg kicsivel később Justin-

-Igen?

-Holnapra terveztél valamit?

-Hát... Terveztem, hogy Nathasá-val elmegyünk shopingrolni. Rég voltunk.

-Szóval csak tervezted... Nathasa még nem tud róla?

-Nem, miért?

-Akkor ne is mond el neki. Más programot találtam ki holnapra... Meglátod, hogy jó lesz.

-És mit? -kérdeztem kíváncsian-

-Majd meglátod.- kacsintott egyet-

-Ne legyél már ilyen titokzatos... Egyszer elárulhatnád, hogy hová viszel... Szóval?

-Na jó... Bemutatlak anyáéknak.

-Ez komoly?

-Igen! Már rég meg akartak ismerni... Szóltam nekik, hogy holnap megyünk és akkor bemutatlak.

-Aha. Értem. Szóval nincs vissza út... Rendben.

Még egy kis időt töltöttünk a parton. A nap is már lemenőben volt. Emily a lelkünkre kötötte, hogy Justin nem visz haza késő este. Déltől, este 5-ig együtt voltunk. 1 hetet nélkülöznöm kellett, még ez az 5 óra se volt elég semmire. Vele olyan hamar telik az idő...

Autóba szálltunk és hazavitt. Fél 6-kor már otthon voltam. Olyan udvarias volt Justin. Gyorsan kiszállt az autóból és kinyitotta az ajtót. Egész a ház ajtóig kísért.

-Nagyon jó volt a nap.

-Én is jól éreztem magam. -mondta Justin suttogva, hogy ne hallják meg a ház lakói-

-Megölelhetlek? -kérdeztem-

-Persze.

Szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam elengedni, olyan jó volt érezni minden izom rándulását.

-Szeretlek.-suttogta a fülembe- Olyan jó kimondani, hogy azt el se hiszed.

-De tudom. Olyan mintha méterekkel a föld felett lebegnél... Legalább is nekem... Én is Szeretlek. Nagyon.-

még szorosabb lett az ölelés-

-Ahogy mondod. Aludj jól. Holnap nagy nap vár rád.

-Hát igen. De ezen is túl kell esni egyszer.

-Álmodj szépeket. -adott egy puszit a homlokomra-

-Én nem oda kérnék jóét puszit. -mondtam kicsit vékony hangon-

-Akkor nem oda kapsz. -válaszolta és megcsókolt-

Akkor én voltam a világ legboldogabb embere. Úgy éreztem, hogy ha vele vagyok minden jól megy, gondok nélkül. Érti minden hülyeségem. Érti, hogy mit akarok mondani. Tudja, hogy mit szeretnék, és azt meg is adja nekem. Itt nem tárgyi vágyakról beszélek. Lelki vágyak, amit csak egy szerelmes érez. És amit egy szerelmes ért meg...
Még egyszer szorosan átöltük egymást, csók és elment. Addig az ajtóban álltam, míg el nem hajtott. A napaliba érve Emily & Jazmy a tévét nézte. Vagyis csak Emily, Jazmy aludt. Bevittem a szobájába és lefektettem. Óriási mosollyal tértem vissza Emily-hez, aki egyből faggatni kezdett.
-Na mizu kislány? Hogy telt a napod?
-Huuu! Nagyon jó volt. Életem egyik legjobb napján vagyok túl. -huppantam le a kanapéra-
-Azt látom.
-Nem fogod elhinni, hogy holnapra mit tervez...
-Na, már megint mit talált ki? -kérdezte szemét forgatva Emily-
-Bemutat a szüleinek!
-Ez komoly?!
-Én is ezt kérdeztem... És igen, az!
-Akkor hosszú napod lesz holnap. Feküdj le, pihend ki magad.
-Oké! Aludj jól.-mondtam és elköszöntem Emily-től-

21. rész - Bemutatás -

Elmentem letusolni és utána ágyba bújtam. Alig tudtam elaludni. Állandóan Justin járt a fejemben. Egyszer, 8 óra körül a telefonom szólalt meg... SMS jött.

"Oh, Sophie! Remélem nem ébresztettelek fel... elfelejtettem szólni, hogy holnap 2 körül megyek érted... Légy csinos. Szeretlek, csók az ajkaidra!"

"Köszi, hogy szóltál. Már várom a holnapot... én is szeretlek, aludj jól. Puszi."

Kicsivel később már el is aludtam. Reggel már 8 órakor ébren voltam. Olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam aludni. Órákig válogattam a ruháim közül, hogy mit is vegyek fel... Végül egy fehér ruha mellett döntöttem. Egyszerűen nagyszerű!!

Fél kettő körül, már nem bírtam egy helyben ülni... Állandóan az ablaknál álltam és vártam, hogy Justin megérkezzen. 2 után 5 perccel meg is érkezett. Azonnal a fürdő fele rohantam és Peter-nek szóltam, hogy mondja meg Justin-nak mindjárt kész vagyok. Épp kosármeccset nézett a tévében... Berohantam a fürdőbe és megigazítottam a ruhám, a hajam és a sminkem.

Hallottam, ahogy Justin kopog az ajtón, Peter kinyitja:

-Szia Justin! -fogott kezet vele- Hogy vagy? Gyere be... Sophie még készülődik, tudod milyenek a lányok... -mondta nevetve-

-Szia Peter, jól vagyok köszi... Van idő.... Csak nem meccset nézel? Kik játszanak?

-A Chicago Bulls & a Lakers.

-Ki vezet?

-A Chicago, de csak 3 ponttal.

-Hát Emily & Jazmy hol van?

-Emily elment bevásárolni, Jazmy pedig délutáni szunya.

-Ja. Értem.

Hallottam minden szót. Ideje volt kimenni a fürdőből. Lassan nyitottam ki az ajtót. Tekintetem Justin-on ragadt, ahogy az övé rajtam. 

-Jól nézel ki. -szólalt meg Peter-

-Gyönyörű vagy Sophie! -tette hozzá Justin-

-Köszi srácok... Mehetünk? -kérdeztem Justin-tól, aki teljesen össze volt zavarodva-

Intette, hogy igen. Elköszöntünk Peter-től és kimentünk az autóhoz. Csak ott szólalt meg Justin. Azt nem tudom, hogy a 'varázs' hatása csak most múlt el, vagy valami más oka volt annak, hogy eddig csak annyit mondott, hogy jól nézek ki.

-Elképesztően nézel ki. Mindig gyönyörű vagy, de most...WAO!
-Befejezhetnéd... A végén még elpirulok. -válaszoltam -
-Már késő. -amint  kimondta azonnal éreztem, hogy ég az arcom- De akkor is gyönyörű vagy. -mondta miközben már elhajtottunk a háztól- Anyáék már nagyon várnak. Alig várják, hogy megismerjenek.
-Én is várom, csak izgulok.
1 órás út után megérkeztünk New York másik végébe. Ott egy nagy parkolóban álltunk meg, még annál is nagyobb háznál.
-Megérkeztünk. -mondta Justin-
-Huu. Jó nagy ház.
-Felkészültél.
-Van más választásom?
-Nincs.
-Akkor igen... Mehetünk.
Justin kiugrott az autóból és kinyitotta az ajtót. Megragadta a kezem és segített kiszállni.
-Ne félj, nem harapnak. -reszketett a kezem-
-Ha nem mondtad volna akkor nem jöttem volna rá. -próbáltam valamivel titkolni az idegességem-
Amint kinyitotta az ajtót gyerekzsivaj ütötte meg a fülem. Justin tesói szaladtak oda hozzánk. Mintha már ismernének, mindenki köszönt: Szia Sophie. Nagyon megdöbbentem. A nappaliba érve Justin a szüleit kereste. Anya, apa! Kiáltotta a szoba közepén. Pattie & Jeremy a konyhából jött elő.
-Sziasztok! -mondta Pattie és ölelte meg Justin-t- Te Sophie vagy, igaz? Végre megismerhetlek. Én Pattie vagyok.
-Szia haver. -koccolt össze Jeremy & Justin- Szia Sophie! Jeremy vagyok.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket. -válaszoltam Pattie & Jeremy bemutatkozása után-
-Anya, apa! Ő itt Sophie, a barátnőm. -ennél a mondatnál tiszta libabőrös lett a hátam. a barátnőjének nevezett, ez óriási -
-Már alig vártam, hogy megismerjelek Sophie! Justin annyit mesélt rólad, hogy már ideje volt. -mondta Pattie-
-Remélem csak jókat mondott.
-Rólad nem tudnék rosszt mondani. -válaszolta Justin és adott az arcomra egy puszit-
-Na, menjünk ebédelni, éhen halok. Azt hittem, hogy ide se értek. -mondta nevetve Jeremy-
-Nagyon szép a házatok. -néztem Pattie-re-
-Ohh. Ez nem az én lakásom.
-Hát kié? -kérdeztem összezavarodva-
-Hát az enyém. -mondta Justin büszkén-
Mint kiderült, Justin a 18. szülinapjára kapta a nagyszüleitől és Pattie-től. Eredetileg Los Angeles-ben akartak venni egy lakást, de nem úgy sikerült. Még jó, hogy itt vettek lakást, így közelebb van hozzám Justin.