130. rész - Szeretném ha... -

-Hát ezt nem hiszem el! Angel...

-Hazaviszlek.

-Okay. Köszönöm.

Aztán hazaérve még mindig zuhogott az eső. Justin nem engedte, hogy kiszálljak az autóból, hogy még jobban elázzak.

-Hívd fel Peter-t.

-Minek?

-Szólj, hogy nyissa ki a garázsajtót.

-Ja, okay..... Szia Peter... Kinyitnád a garázsajtót. Itt vagyunk Justin-nal és be szeretnénk állni... Köszi, siess. -és letettem- Mindjárt jön.

-Okay.

Alig 2 perc múlva már nyílt is az ajtó. Justin begurult a fehér  Ferrari-val és gyorsan kipattant az autóból. Azonnal odaszaladt az én felemre és mielőtt ki tudtam volna nyitni az ajtót, Justin már meg is tette helyettem. Nyújtotta a kezét, mire én elengedtem Angel-t, aki azonnal a házba szaladt. Aztán a kezemet Justin puha ujjaira helyeztem, aki óvatosan megfogta és segített kiszállni. Amint két lábbal álltam a földön és közvetlenül Justin elé kerültem, ő mind a két karját derekamra helyezte és megölelt. Fejét a nyakamba fúrta és nagyokat lélegzet. Egyik kezemmel a hajába túrtam a másikkal a hátát simogattam. Nagyon izmos háta lett, ráadásul, most, hogy a ruhái teljesen átáztak a testére tapadt mind, amik tökéletes vonásait szem elé helyezték.

-Szeretlek. -suttogta a fülembe-

-Tudom. -suttogtam- Én is szeretlek.

-De miért suttogunk? 

-Fogalmam nincs. -suttogtam még mindig- Mert vicces.

-Hülye... -emelte fel a fejét-

-Bejössz? Megiszunk valami jó meleget, megszárítkozol és dumálunk.

-Jó.

Szemébe néztem és megcsókoltam. Éreztetni akartam, hogy már nem haragszom rá. Teljes testemmel rá csimpaszkodtam és ajkaimat az övébe fúrtam. Majd megfogtam az egyik kezét és bevezettem a nappaliba. Emily a két picivel épp játszott. Justin a születésük óta nem látta őket.

-Szia Emily. -szólalt meg mögöttem-

-Szia Justin. -jött oda Emily és megölelte- Te aztán jól vigyázol rá. -mutatott rám- Hogy néztek ki? Csurog vizesek vagytok.

-Tudom anyu... -forgattam a szemeimet-

-Menj és öltözz át.

-Okay.... Emily, ne haragudj rám. Bocsánat.

-Ezt most mire?

-A délutáni miatt. Nem kellett volna.

-Semmi baj, csak menj már, még a végén megfázol.

-Peter hol van? -érdeklődtem-

-A konyhában.

-Köszi. Gyere Justin. -és a konyhába mentünk- Figyelj Peter. Nem tudnál kölcsön adni valami ruhát Justin-nak, amíg meg nem száradnak az övéi? 

-Dehogy nem.. Gyere, válogass. -vezette be a szobájukba-

Én is gyorsan a szobámba mentem, ahol Katy tévézett. Amint meglátta, hogy nézek ki, kinevetett. Gondolom elég viccesen nézhettem ki átázott ruhákban, de nem nagyon zavart. Az viszont egy picit igen, hogy kinevetnek. Így hát a levett felsőmet Katy-re dobtam aki azonnal ki is szaladt a szobából nevetve. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és keresgélni kezdtem. Közben levettem a cipőm és a rövidnadrágom is, fázni kezdtem. Dudorászás közepette bebújtam a szekrényembe, hogy találjak valami kényelmeset. Nem igazán hajtottam most a divatra. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy Justin időközben ott állt az ajtóban a Peter-től kapott ruhákban.

-Zavarok? -szólalt meg végül-

-Jézusom! Te mióta állsz ott?

-Pár perce... Segítsek?

-Nem kell köszi, mindjárt megleszek.... Azt hiszem.

-Hadd segítsek. -jött oda Justin és mellém ült- Nem fázol?

-Hogy érted?

-Fehérneműben vagy...

-Ja, nem. Épp azért vettem le a vizes ruháimat mert azokban fáztam.

-Emlékszel mikor először láttalak meg fehérneműben?

-Aha, nagyon ciki volt.

-Nekem. Neked nem.

-Honnan tudod? -fordultam felé-

-Most se vagy zavarban...

-Jó, ez más. Hányszor láttál már fehérneműben.... Nem ez az első eset. De most már segíthetnél keresni valami kényelmes cuccot.

-Már is.  -bújt be ő is a szekrénybe- Ruha jöhet?

-Aha.

-Akkor itt van egy. 

Vett elő egy narancssárga ruhát. A különlegessége, hogy a hátán végig cipzár fut végig. Azt még fel se vettem, még Párizsban vettem, mielőtt kijöttem volna New York-ba.

-Oh, ez jó. Már csak valami jó kis cipő kell... Meg is van!

-Akkor megvagyunk? -állt fel Justin-

-Igen. Már veszem is fel. -magamra húztam a ruhát és felvettem a cipőt-

-Várj. -lépett mögém Justin- A cipzár. 

És óvatosan felhúzta azt. Majd a tükör elé léptem, kibontottam a hajam és gyors megszárítottam...

-Gyere, ülj le. -huppantam le az ágyra-

-Nem megyünk ki?

-Velük akarsz lenni vagy velem? -húztam fel a szemöldököm-

-Természetesen veled. -adott csókot a számra-

-Olyan rossz volt összeveszni...

-Nekem is, és tudod gondolkodtam... Szeretném ha elmennél holnap a próbára.
-Most ez komoly? -lepődtem meg-
-Igen. Szeretném ha elmennél.
-Nem lesz baj?
-Nem.
-Szeretlek te. -szorítottam magamhoz-
-Én is szívem.
-Kopp kopp. -nyitotta ki Emily az ajtót- Zavarok?
-Nem. -válaszolta Justin-
-Nincs kedvetek kijönni és vacsorázni?
-Mi a kaja? -érdeklődtem-
-A kedvenced. Csirke sült krumplival.
-Áhh, imádom.. Megyünk? -néztem rá Justin-ra-
-Aha.
Majd megvacsoráztunk és időközben még az eső is elállt. Telehassal dőltem hátra a széken. Akkora hasam lett, hogy a ruhán át is látszott.
-Megyek lefektetem a piciket. -állt fel az asztaltól Emily-
-Én is segítek. -ment utána Peter-
-Elpakolunk, menjetek csak, meg se kell kérni minket. -kiáltottam utánuk nevetve-
-Segítek, jó? -állt mellém Justin-
-Okay. Köszi.
Egyesével bevittük a tányérokat, a poharakat és az evőeszközöket a konyhába. Közben Katy a fotelban ült és valami rajzfilmet nézett. Mikor végeztünk a pakolással megfogtam Justin kezét és kimentünk a kertbe....

131. rész - Váratlan kérdés -

Nagyon friss volt kinn a levegő. Ahogy kiértem megszívtam magam vele. Élvezet volt számomra eső után kimenni a kertbe, ahol most minden szinte újjászületett. Justin az egyik napozóágyat elővette a sarokból is kivitte a kert közepébe. Leült és intett nekem, hogy üljek én is oda. Justin két lába közé beültem és fejem mellkasára engedtem, pont a korona tetoválására. Aztán ő a karját derekam köré fonta és újait összefonta a hasamon. A még felhős eget bámultuk miközben Justin nagy levegőt vett és megszólalt:

-Jó nagy hasad lett.

-Hahaha, de vicces.

-Tudod, most ahogy láttam az ikreket elgondolkodtam.

-Miről?

-Mi lett volna, ha tényleg terhes vagy... Te mit tettél volna akkor?

-Ez nehéz kérdés, nem tudom. Te?

-Én... Én szeretettel vártam volna őt.

-Ezt most komolyan mondtad? -ültem fel és Justin fele fordultam-

-Igen... Sose akartam 35 évesen apa lenni. Persze ilyen hamar se, de ha már úgy alakult volna akkor miért ne?

-Ezt nem mondtad... Most hülyén érzem magam.

-Mert?

-Nem tudom... Csak azt hittem... -dadogtam- Te tőlem szeretnél...

-Igen.

-N...Na, jó... Ez komoly? -dülledtek ki a szemeim-

-Igen Sophie, komoly. Azt szeretném ha te lennél a gyerekeim anyja. Már látom magam előtt, ahogy a lakás minden szegletét gyereknevetés tölti be. -csillant fel a szeme- Ahogy a karjaidban tartod a harmadik kisbabánkat. Ahogy hazaérve a kicsik a lábamba csimpaszkodnak és alig bírok megmozdulni tőlük. Én így látom a jövőt. Veled és három gyerekkel.

-Hát... -vettem szaporábban a levegőt- Erről sose meséltél nekem.

-Miért, ez változtat valamin?

-Nem, dehogy... Csak ahogy így elmesélted úgy látom, hogy ez túl szép, hogy velem történjen meg. -hajtottam le a fejem-

-Mindenki megérdemli a boldogságot. És bármibe is fog kerülni és meg fogom adni neked.

-Olyan aranyos vagy, hihetetlen, hogy ilyen tökéletes pasim van. -bújtam oda hozzá-

-És... És te hogyan képzelted el a jövőt?

-Áhh, az túl egyszerű a te álmaidhoz.

-De érdekel. Meséld el. -fogta meg a két kezem Justin és tágra nyílt szemekkel várta a mesém kezdetét-

-Tudod... Én mindig is egy nyugodt vidéken szerettem volna élni. Egy szép kis kertes házban, medencével. Mindig arra vágytam, hogy lesz minimum két gyerekem, egy fiú és egy lány. Aztán egy csodálatos férjem, aki támogat és még vénségemre is szeret. -kuncogtam- Lenne egy csodaszép, fehér szőrű kutyánk akit imádnának a gyerekek. Közelben lenne egy tánc-stúdió, ami az enyém lenne. Nyugodtan élném a mindennapjaim.

-És hol?

-Az mindegy... Csak együtt legyek azokkal akiket szeretek. 

-Szép tervek... És én hol lennék?

-Te..? Te lennél a.... A csodás férj.

- .... -Justin gondolataiba merült-

-Mi az? Valami baj van?

-Sophie. Ígérj meg valamit.

-Micsodát?

-... Ha 21 leszel hozzám jössz. 

Amikor ezt kimondta megakadt a levegő a torkomban. Szóhoz nem jutottam, csak kerek szemekkel bámultam rá és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Hihetetlen volt számomra, hogy 18 vagyok, kevesebb mint egy hónap múlva pedig 19 és már most megkérték a kezem, gyakorlatilag. Azt se tudtam, mit csináljak, nem is tudtam. Olyan érzés uralkodott el a testemen, mintha lebénultam volna. Moccanni se bírtam csak fogtam Justin kezét és a szemét bámultam. Próbáltam rendbe szedni magam és kinyögni valamit. Már szólásra is nyitottam a szám de egy árva hang nem hagyta el azt. Ekkor Justin felállt a napozóágyból, már azt hittem elege lett belőlem és elmegy. De tévedtem, továbbra is fogta a kezem, majd a következő pillanatban letérdelt elém a vizes fűbe.

-Sophie Jordan, hozzám jössz?

Így konkrétan a kérdés még jobban sokkolt. A levegőt gyorsabban kezdtem el kapkodni, szívem többszörösére gyorsult, arcom kifehéredett és kezem reszketni kezdett. Olyan érzés volt, hogy a sokktól mindjárt felrobbanok, ha valami nem fog történni. A szemem ide-oda kezdett járni és lábam fel alá járt miközben Justin még mindig a válaszomra  vár. Ez a pár másodperc számomra egy örökkévalóságnak ért fel. Úgy éreztem, hogy már eltelt jó pár perc, de nem. Alig telt el 15 másodperc a kérdés feltétele óta.

Teljesen összezavarodtam.... Még délben vitáztunk, aztán megbeszéltük a dolgokat és most itt térdel előttem életem férfija és a válaszomra vár. Nem akármilyen kérdésre. Egy egész életet befolyásoló döntés előtt álok, amit összezavarodva igen csak nehéz meghozni.

Ha úgy vesszük csak két válaszadási lehetőségem van. Igen, nem. Ha igent mondok, akkor én lennék a világon a legboldogabb. Biztos lehetnék abba, hogy a magánéletem sínbe került és innen már csak jó jöhet. Életem végéig együtt lehetnék, korlátok nélkül azzal az emberrel, akit mindnél jobban szeretek. Akiért bármire képes lennék, hogy boldog legyen. Viszont ennek a válasznak van árny oldala is... Nem érzem azt, hogy fel lennék készülve egy ilyen fontos döntés meghozatalára.
És mi van ha nemet mondok. 100%, hogy Justin-t megsérteném vele. Ismerem, nagyon érzékeny a szerelem területén. És ha valaki egy picit is megbántja nagyon a szívére veszi. Nagyon érzelgős, bár ezt nem mutatja senkinek, csak én ismerem ezt a gyenge oldalát... És mi van, ha időt kérek? Megvárjuk azt az időt, míg 'benő a fejünk lágya' és akkor hozzuk meg ezt a döntést. Bár akkor ki tudja mi fog történni...
De másik lehetőségnél se lehet tudni, hogy mi lesz a jövőben....
Ez mint másodpercek alatt futott végig bennem. Már vagy 20 másodperce állok Justin előtt, mikor úgy döntöttem elmondom, a döntésem...

132. rész - Mondhatni, átlagos nap -

És meghoztam az újabb részt... Hát ez se lett kilométer hosszúságú, szóval előre is bocsánat.
Meglepő lesz, mert Sophie nem fog válaszolni semmit. :) De olvass és rájössz miről dumálok. 
Komizz ha tetszik, köszi! ♥



Már mondtam volna a válaszom, mikor Justin hirtelen felpattant és helyettem kezdett el beszélni:

-Figyel! Tudom, hogy váratlan, meglepő és hihetetlen ez a kérdés. Számomra is az. Délben mikor a találkozóra mentem nem gondoltam egyáltalán arra, hogy ma este felteszem ezt a fontos kérdést... Meglepő, vagy nem számomra is hihetetlen...

-Komolyan? -ráncoltam össze a szemöldököm-

-Igen. engem is váratlanul ért, hogy még is megkérdeztem.... Tudom, hogy fiatalok vagyunk, nagyon... De én szeretlek és mással nem tudom elképzelni a jövőm. És ahogy itt elmondtad a jövőképed... Végül kiböktem.

-Hát... Ööö... -dadogtam össze vissza-

-Figyelj... Nem kell most azonnal válaszolnod. -na, itt egy kicsit megkönnyebbültem- Látom rajtad, hogy össze vagy zavarodva. Meg is értem, én is szét lennék esve. Csak egyet kérek, gondolkodj el és amint van biztos válaszod szólj. Rendben?

-O.. Okay.

-Szeretlek Sophie.

-Én is szeretlek. -majd szorosan hozzábújtam és férfias illatával megtöltöttem tüdőm minden szegletét-

-Most mennem kell.

-Rendben, kikísérlek.

És az ajtóig kísértem. Ott szerelmesek módjára elbúcsúztunk. Justin az autót kihozta a garázsból, majd elhajtott.
Én gyorsan átöltöztem és bebújtam az ágyba. Felléptem Twitter-re és szerencsére fenn volt Nathy & David is. Így szóltam nekik a vakrandit illetően. Jó hír volt számomra, hogy mind a ketten nagyon várták. Bár David egy picit húzkodott, de végül belement. Viszont ha megtudja, hogy Natasha az a lány, akkor ki fog ugrani a bőréből. Aztán kicsit váratlanul ért, mikor Austin írt rám:
-Szia Sophie. ☺
-Szia Austin. Mizu?
-Semmi különös... Figyelj, akkor holnap ugye tudsz jönni?
-Igen, hol lesz a próba?
-A Canal street-en.
-Aha, és az hol van?
- :) Jó akkor tudod mit... Érted megyek, mikor végzel?
-Hát... Úgy 4 körül.
-Okay, akkorra oda megyek.
-Rendben, köszi... Most megyek aludni, holnap nehéz napom lesz.
-Ja, okay. Jó éjszakát. Szia.
-Szia. -köszöntem el és gyorsan kiléptem, nehogy valaki még rám írjon, nem bírok tovább fenn maradni-

  ~~~~~

Reggel boldogan keltem fel. Végre én vezetek a stúdióba. Alig vártam, hogy a vörös autómmal leparkoljak az épület előtt. Gyorsan megreggeliztem, megfürödtem és felvettem a kikészített ruhámat. Imádom ezt a ruhát, olyan könnyed és laza. És nagyon kényelmes viselet. A saruról nem is beszélve, szeretem ha ilyen 'szavad' a lábam. A hajam megszárítottam és egy kevés hullámos, kósza fürtöt csináltam bele. Sminket nem tettem fel, úgy is leizzadom a tánc alatt. Beledobáltam a sporttáskámba a táncos cuccaim. Még mindig hordom a csuklóvédőd, még mindig nem gyógyultak be a vágások hegei.... Aztán egy mély ülepű gatya, fehér topp, sportcipő, innivaló meg szendvics. Ennyi az összes ami kell. Elköszöntem az épp akkor felkelt Emily-től & Katy-től. Peter már el is ment. Izgultam, hogy ezúttal én vezetek de Nathy jött velem.
Nem sokkal később az indulás után már le is voltunk parkolva. Átöltöztünk és már ment is a gyakorlás. Egy viszonylag nagyobb szabású esemény van közelgőben a stúdióban. Az egyik illatmárka felkérte a stúdiót, hogy válasszák ki a legjobb 25 táncosukat. A parfüm reklámjában ugyan is az a 25 emberke fog szerepelni. Ráadásul a mai napon közlik az oktatók, hogy kiket választottak. Ez egy nagy szabású munka lenne, amiért persze jó sok pénzt is kapnánk. Jól jönne, mert szeretnék egy kis bulit szervezni. Ugyan is Justin & én nemsokára egy évesek leszünk és ezt meg kell ünnepelni. ♥
Szóval ezerrel ment a munka a stúdióban. Mindenki beleadott mindent, a nap végére közölték a hírt. A stúdióban a táncosok csoportokra vannak osztva. Összesen 6 csoport van, szóval 4 ember kell minimum minden csoportból.
Cery, a tánc oktatónk végül megállította a zenét és elkezdte sorolni a 4 ember nevét. Mikor már a harmadikat is elárulta izgulni kezdtem. Vajon én leszek az vagy nem?
-És akkor a negyedik emberünk az nem más mint Cary.
Lesújtott ez a hír. Jó Cary nagyon jó táncos, meg is érdemli, de én is nagyon szerettem volna benne lenni a kampányban. Kicsit elszomorodtam, reggel úgy érzetem hogy ezen a napon minden össze fog jönni. De nem sikerült, ez egy kicsit fájt. Majd Cery így folytatta:
-Mint tudjátok 25 embert kell kiválasztani. 6 csoport van és mindegyikből kiválasztottunk négyet. Viszont akkor még kell egy ember... A többi tanárral úgy döntöttünk, hogy ebből a csoportból választjuk ki az az egyet. -egy kicsit felcsillant a remény, hogy talán még is én lehetek- Ő pedig nem más, mint.... Sophie. Gratulálok... A kiválasztott emberek holnap oktatás után a 12-es terembe gyülekezzenek. Köszönöm a mai munkátokat is, holnap találkozunk.
Nagyon boldog voltam, hogy végül bekerültem, viszont azt sajnáltam, hogy a Nathy nem. Kicsit le volt hangolva.
-Figyelj Nathy! Gondolj arra, hogy legközelebb tarolni fogsz. Nem szomorkodj már.
-De nem megy, annyira szerettem volna bekerülni...
-Tudom, de most ne erre gondolj.... Este randi!
-Uhh, tényleg. Akkor este átjössz?
-Aha, viszek egy-két ruhát, hogy a legjobb formádat hozd.
-Köszi... -ölet át- Olyan jó barátnő vagy.
-Te is, imádlak.
-Akkor mész Austin próbájára? -húzta fel a szemöldökét-
-Aha. Justin is belegyezett így nem érzem rosszul magam... Annyira.
-Rendben, akkor minden okay köztetek?
-Igen... Bár tegnap egy elég váratlan kérdést szegezett nekem Justin.
-Mit?!
-Majd elmondom, most mennem kell.
-És hol lesz a próba?
-Fogalmam sincs. Értem jön Austin.
-Komolyan. Az jó. -válaszolt Nathy-
-De akkor megkérhetlek arra, hogy vidd haza az autómat? -nyújtottam át a slusszkulcsom-
-Persze, mit gondoltál? Hogy taxizom? -vette el azt-
-Dehogy! És köszi. -öleltem át-
-Na, menj. Aztán mesélj.
-Rendben. Szia!
Rohantam ki a stúdióból a parkolóba, ahol Autsin már várt...

133. rész - A próba -

-Szia. -libbentem elé-

-Szia. De jó kedve van valakinek.

-Igen, munkát kaptam, amit nagyon szerettem volna.

-Gratulálok... Mehetünk?

-Aha, de hátulra bedobhatom a cuccom? -húztam fel a szemöldököm-

-Persze. -és már nyitotta is ki az ajtó Austin- Parancsolj. -és már dobtam is be a tánc cuccaim. a kis kézi táskám kezembe vettem és az anyós ülés fele vettem az utat- Várj segítek!

Rohant oda Austin és udvariasan kinyitotta az ajtót. Óvatosan beszálltam, hogy még véletlenül se villantsak a ruhámban. Ez sikerül, aztán ő is beült a vezető ülésbe és már mentünk is a Canal Street-re. Útközben dumálgattunk pár dologról. Köztük a ma kapott munkámról is. Büszkén meséltem, hogy milyen jól sikerült és, hogy alig várom a melót.

-És olvastam, hogy sikerült a jogsi. Ügyes. -vágott közbe Austin-

-Nos, igen... Bár eléggé izgultam.

-Azt meghiszem... Én majd beszartam mikor én csináltam.

-Te mikor csináltad meg? -érdeklődtem-

-Pár hónapja.

-Na, az szép. Akkor már mehetsz a városhatáron kívül is.

-Bizony.

Egész a próba helyszínéig beszéltünk. Meglepett, hogy mennyire közvetlen és barátkozó típus. Jó érzés volt vele beszélni. Érdeklődéssel hallgatta végig minden mondatom ami nagyon tetszett.

A próba helyszínén az épület háta mögött parkoltunk le a fekete BMW x6-tal. Nagyon jó autó, nagyon tetszik. Ráadásul tök kényelmes benne utazni és magasabban is van a felfüggesztése mint a normál autónak. Ez a tipikus 'menő vagyok' típusú srácok autói. Megdöbbentem mikor Austin-t láttam ebből kiszállni mert mellé nem ekkora autót képzeltem el... Mindegy is szerintem. A hátsó ajtón mentünk be és ahogy beértünk a nagy terembe meglepődtem, hogy csak ennyi ember van a próbán. Igaz, hogy Austin mondta, hogy nincs túl sok táncos a videóban, de ennyire kevés... Aztán kiderült, hogy ezek a táncosok csak azok, akiket kiválogattak a meghallgatáson. Sőt annyira mázlisták a srácok, hogy Austin koncertjeire is ők mennek a többivel együtt. Csak nekik is be kell tanulni a többi dal koreográfiáját.

Aztán elkezdődött a bemelegítés. Közben megismerkedtem Austin tánctanárával. Csak úgy hívták a többiek, hogy Mr. X. Az igazi nevét nem is árulta el nekem se.

-Csak nem Sophie Jordan-ről beszéltél nekem? -jött oda hozzánk Mr. X  a bemelegítés után-

-De-de. -húzta szélesre a száját Austin-

-Nos, hát örülök, hogy végre személyesen is találkozhatom veled. -nyújtotta a kezét- Mr. X vagyok.

-Én is örvendek, Sophie.

-Szóval te vagy az aki kicsinálta Sebastian Lauen-t? -nevetett-

-Az azért erős túlzás, de igen.

-Gratulálok. Nagy szélhámos volt a szakmában, végre oda került ahová való.

-Na, az engem aztán igazán nem érdekel... Csak azt kapta amit érdemelt. -Sebastian bíróság elé került és el is ítélték csalás vádjával másfél évre-

-Kezdjük a próbát! -csapta össze a két kezét Mr. X-
Pár másodpercen belül már dübörgött is a hangfalakból a zene, amire Austin énekelt és közben táncolt. A srácok majdnem az egész próbából viccet csináltak. Össze vissza marháskodtak, ami kívülállóként elég időpocsékolásnak tűnt. Persze értem, hogy egy hullámhosszra kell kerüljenek a táncosok úgy a koreográfussal, mint Austin-nal. Hisz a színpadon szinte egy emberként kell majd megmozduljanak.

A próba felénél lehettünk mikor kimentem és felhívtam Justin-t. Tudni akartam, hogy a tegnap este történtek után minden rendben van-e.
-Szia!! -szólt bele vidám hangon Justin-
-Szia. Hallom jó kedved van. Mi történt?
-Semmi extra, a srácok meghülyültek.... Veled mizu? Már a próbán vagy?
-Igen, csak kijöttem levegőzni és felhívtalak. Tudni akartam, hogy minden okay.
-Persze, miét ne lenne az?
-A történtek után...
-Miden okay. Mikor lesz vége a próbának?
-Hát... Nem igazán tudom. De úgy fél óra múlva nekem mennem kell. Natasha már tuti lerágta az összes körmét.
-Uhh, tényleg. Ma lesz a randi.
-Bizony... És megígértem neki, hogy átmegyek segíteni.
-Majd szorítok nekik.
-Okay. Megmondom.
-Most mennem kell szívem. Majd este beszélünk.
-Átjössz?
-Nem hiszem, nem lesz rá időm. Tudod nemsokára turné és arra készülünk.
-Aha, okay. Szeretlek, szia.
-Én is téged Sophie, szia.
És már ki is nyomta a telefont. Gyorsan elraktam az enyém és siettem vissza a próbára. Útközben Austin-nal futottam össze aki a hasát fogva szaladt ki a teremből:
-Mi van?
-Hát... Nem bírom... Nem bírom tovább. -nyögte ki végül a röhögéstől fulladozva-
-Aha, figyelj. Még meddig tart a próba?
-Miért? -egyenesedett ki és próbálta összeszedni magát-
-Mert úgy fél óra múlva el kell mennem. Fontos dolgom van.
-Ja, hát még úgy 10-15 perc és vége. Legalább is remélem, nem bírnám tovább.
-Most a 'kemény' munkára gondolsz, vagy a marhaságokra?
-Utóbbi. Na, de menjünk. Gyors lezavarjuk és akkor hazaviszlek.
-Oh, köszi. -és visszamentünk a táncterembe, ahol mindenki esett kelt a röhögéstől- De jó, hogy mindenkinek ilyen jó a kedve. Ez valami vírus?
-Hogy érted? -jött oda az egyik táncos-
-Most beszéltem telefonon a barátommal és az is ezt csinálja....
-Fogalmam nincs..
-Lehet, hogy valami van a levegőben... -nevette el magát Austin-
-Okay srácok! -szólt közbe Mr. X- Folytassuk! Bírjátok ki még 10 percig!
És azonnal beállt mindenki a helyére és minden ment tovább a maga útján. A próba végén Austin, ahogy ígérte hazavitt és leparkolt a ház előtt.
-Kösz, hogy hazahoztál.
-Nincs mit. Remélem jól érezted magad.
-Aha. -mondhatjuk igen...- Na, megyek. A barátnőm már biztos vár.
-Okay, szia!
-Szia.

134. rész - A randi -

Kiszálltam az autóból és már rohantam is be a házba. Kicsit késésben voltam így a szekrényemből kivettem az előre kiválasztott ruhákat és már szaladtam is Natasha-hoz. Lihegve értem a házuk elé, ahol kopogtam. Idegesen nyitott ajtót Nathy aki azonnal be is húzott a házba. Egyenesen a szobába rángatott és közben arról beszélt, hogy azt hitte oda se érek, már nagyon izgul meg hasonló szövegek.

-Nyugodj meg Nathy. Itt vagyok. Gyorsan kiválasztjuk a ruhát, megcsinálom a sminked, a hajad és már megyünk is. -próbáltam nyugtatni-

-Okay. 

És az odavitt ruhákból kezdtünk válogatni.  Két barna és egy türkizkék ruhát vittem neki. A barnákat azonnal le is szavazta. Az egyiknek nem tetszett az eleje, a másikat meg túl rövidnek titulálta. De szerencsére a harmadik szettbe azonnal beleszeretett. Volt hozzá egy kis cuki fehér kézitáska és olyan gyűrű, rózsával mint a ruha színe. Ehhez már csak cipőt kellet választanunk. Hát itt volt egy kis vitánk. Nathy nem szeret magassarkúban lenni, pedig elég pici növésű. Ráadásul ehhez a ruhához az passzol a legjobban. Így nagy nehezen, de végül sikerrel rábeszéltem egy fehér magassarkúra. Nagyon jól nézett ki az összhatás! A ruha tökéletesen állt rajta, ahogy a cipő és a gyűrű nagyon passzolt ehhez a szetthez. Aztán leült a tükör elé, én meg nekiestem a hajának. 

Valami egyszerűt akartam, amiről nem az sugárzik, hogy tele van lakkal meg mindenféle hajkencével. Így csak lazán kifésültem és a hajsütő vassal laza hullámokat csináltam bele. Egy kevés lakkal azért lefújtam a fényesség és a jobb tartósság miatt. Sminket se vittem túlzásba. Egy testszínű, folyékony alapozó, púder, átlátszó szájfény és egy kis szempilla spirál. Tökre úgy nézett ki mint akin egy gramm smink sincs. Büszke voltam arra, hogy milyen jó munkát végeztem, akár ez is lehetne a másodállásom... :)

-Kész vagy. -fordítottam a tükör elé Natasha-t, aki elámult, hogy milyen jól néz ki-

-Úr isten...! Ez elképesztően jól néz ki.. Köszi Sophie. -ölelt át-

-Okay, de most menjünk! Van fél óránk, hogy odaérjünk.

-Sikerülni fog?

-Bízd rám. Ismerem már NewYork-ot. És egy kis késés nem a világ vége lesz.

-És ha elmegy addig David?

-Nem fog. Előtte úgy is felhív... Na, de menjünk. Míg leérsz a lépcsőn idejövök a ház elé az autóval.

És már szaladtam is le a lépcsőn az autómhoz. Gyors bepattantam és már mentem is Natasha elé. Óvatosan odatipegett az autó mellé és beszállt. Nem akartam, hogy a szél tönkretegye a csodás munkám így azonnal lecsuktam az autó tetejét, aztán irány a Murch Enter étterem. Hétre volt asztalfoglalásuk David-éknek. Így sietnem kellett, de szerencsére nem volt forgalom és idő előtt 5 perccel odaértünk. 

-Sok sikert csajszi. Csak ügyesen. -öleltem át az étterem előtt-

-Köszi. És a ruhát, a sminket meg mindet..- Nagyon jó barátnő vagy.

-Okay, okay. Most menj, mielőtt elmegy.

-Rendben. -és kiszállt az autóból-

-Kéz és lábtörést!

-Szia! -köszönt el és magabiztosan bement az étterembe-

Én totál kifáradtam ebben a rohanásban. Lenyitottam a tetőt, beindítottam az autót, betettem a lejátszóba egy nagyon jó kis számot és elindultam...

A nap is lassan már lemenőben volt. Isteni volt az úton egyedül autókázni és közben a szél lobogtatja a hajam. Ráadásul a háttérben ilyen laza és könnyed dal szólt. Olyan rég vágytam erre az érzésre. Végre szabadnak érzem magam, és ha megjön a végleges jogsim akkor elmehetek bárhová az országban... Alig vártam, hogy az a pillanat is eljöjjön. Olyan jól alakul most az életem. Minden rendben van és ettől boldog vagyok... De mindig eszembe jut, hogy amikor valahogy így érzem magam mindig beüt a mennykő. Sose tudom sokáig élvezni ezt a pillanatot, mindig elrontja valami. Mindig elrontotta valami a kedvem. Vagy Greg, vagy a balesetem, vagy Sebastian. Sose voltam igazán önfeledten boldog. És valahogy úgy érzem, hogy most se vagyok az... Justin 2 nap múlva turnéra indul és fogalmam sincs, hogy mikor fogom látni őt újra...

De ez a szomorú pillanat egy másodperc alatt kirepült a fejemből mikor hazaérve leparkoltam az autót és bementem a házba...

Nevetés és önfeledt beszélgetés töltötte meg a ház minden kis szegletét. Kíváncsian haladtam a ház belseje fele, míg végül a nappaliba nem értem. Peter szülei ültek a kanapén Emily & Peter mellett, Katy a fotelban Angel-el a karjaiban. A két pici meg Emily mellett egy kis ágyban pihent. Az egészből nem értettem semmit. Pezsgőspoharak voltak az asztalon és finomabbnál finomabb sütik. 

Elsőre nagyon megijedtem. Azt hittem, hogy Justin beszélt nekik a tegnap este történtekről és, hogy újra fel akarja tenni a kérdést. Hogy csak kifogás volt az, hogy nem tud ma este átjönni, de most még is itt van és a szobában vár a megfelelő pillanatra, hogy előjöjjön. Az ütő állt meg bennem, hogy nem tudtam mi van. A tekintetemmel minden apró mozgást figyeltem, hogy mikor és honnan lép elő Justin. Míg égül Petre szólalt meg:

-Sophie! Végre hazajöttél, nem tudtunk megvárni a hírrel. Sajnálom.

-Miről van szó? -ültem le kicsit félve az egyik fotelba, Katy mellé-

-Elénk tárult egy óriási nagy lehetőség, és ezt neked köszönhetjük. -folytatta Emily-

-Nem értem miről van szó... Milyen lehetőség, mit tettem én?

-Már vagy milliószor hívtunk, de biztos le vagy halkítva. -a telefonom után kutattam a táskámban és lám vagy egy csomó nem fogadott hívásom-

-Azt látom. 18 nem fogadott hívás... Mi volt ennyire fontos? -néztem fel Emily-re & Peter-re-

-Nos, ez akkor kezdődött, mikor Katy után mentem a játszótérre. Tudod, ott a sarkon. -kezdett neki Emily- Hazafele jövet egy ismeretlen férfi megszólított és leállított az utcán. Elmondta, hogy honnan jött és, hogy mit szeretne. Mikor elmondta nem hittem a fülemnek. Azt hittem csak képzelődök, hogy ez csak álom. Egy csodaszép álom, nem akartam elhinni, hogy ez velünk történik. Megkérdeztem, hogy honnan ismer minket. Elmondta, hogy látott egy fotót rólad és Katy-ről...

-Okay, de ki volt az a pali?! -vágtam közbe- Azt se tudom miről beszélsz... Kifejtenéd kérlek?

135. rész - Csodás sors -

-A pali Chas Leermore és a New York-i Karin Models ügynökségtől jött.

-Okay, és tudnom kéne, hogy ki ő?

-Látta a közös képed Katy-vel és egy igazi egyéniséget látott benne. Azért keresett fel, hogy megismerjen minket és munkát ajánljon.

-Milyen munkát?

-Katy... Gyerekmodell lesz! -nyögte ki végül Peter-

-Na, ne! Ez komoly?! -húztam fel a szemöldököm-

-Igen, holnap megyünk és csinálunk egy portfóliót.

-Az igen... Katy modell lesz? -néztem Katy-re-

-Igen. Hihetetlen mi?

-Tudtam, hogy nem csak szerintem szépek a szemei. -szólalt meg Peter anyja, Henrietta-

-Hát igen, nagyon szépek a szemei... Ezt meg kell ünnepelni! -nyúltam az asztalra egy pohár után amiben egy kis pezsgő volt- Gratulálok Katy, a legkeresettebb modell leszel.

-Tudom. -kuncogott édesen-

-Okay, még egyszer gratulálok, de beszélnem kell valakivel. Megbocsájtotok?

-Menj csak. -legyintet egyet a kezével Nick, Peter apja-

-Köszönöm.

És már rohantam is be a szobámba. A táskám az ágy mellé dobtam, rávetettem magam az ágyra és a laptopom magam elé vettem. Felléptem Twitter-re hátha Justin fenn van, de csalódnom kellett. A videómegosztó portálon böngészgettem, mikor rátaláltam az utolsó komolyabb munkámra, a Ciara videóra. Már jó rég készült ez a videó és csak most tették fel a YouTube-ra, kicsit fura volt. De amint megnéztem megértettem ez a hosszú várakozást. Elképesztő lett a videó, nagyon sok volt az utó munka rajta, hisz a háttérhez kicsit hozzányúltak, meg a vágások is tökéletesek kellettek, hogy legyenek. Szinte már tökéletes munkát végeztek, és a szám is nagyon tetszett. Vagy háromszor is megnéztem, annyira büszke voltam a klipben nyújtott munkámra.

Aztán Justin írt egy sms-t:

"Szia baby! ♥ Webcam?"

Nem válaszoltam, azonnal kapcsoltam be a kamerám. 

-Szia! -integettem a kamerába-

-Szia Sophie! Mizu?

-Semmi extra, csak kaptam egy új melót. És Katy holnap megy fotózásra.

-És ez nem extra?! Ne, mesélj. Miről van szó?

-Ma volt egy meghallgatás. A Puma kért 25 táncos a stúdióból az új parfümjük reklámjához, a Sync-hez. Oda választottak be.

-Ez szuper. Gratulálok! És Katy?

-Köszi... Őt ma leállította Chas Leermore az utcán és munkát ajánlott a modellügynökségében. Holnap mennek csinálni egy próba fotózást.

-Wao, ez szuper!

-Igen, büszke vagyok rá. -mosolyodtam el-

-Holnapra van terved?

-Be kell mennem a stúdióba. Próbára és elmondják az infókat a reklámmal kapcsolatban. Miért?

-Mert arra gondoltam, hogy a holnapot tölthetnénk együtt. Megoldható, hogy bemész a stúdióba az infók miatt és szólsz, hogy nem tudsz maradni?

-Fogalmam sincs... Mit tervezel?

-Holnap délben lesz egy Meet & Greet-em. Oda elkísérhetnél. Aztán lesz egy sajtótájékoztató, ahol jó lenne együtt megjelenni. A Greg ügy óta nem voltunk sehol nyilvánosan és ez egy remek alkalom lenne. AZtán estére meg lenne egy meglepi.

-Micsoda?

-Ha elmondom nem lesz meglepetés. -nevetett Justin- Akkor megoldható, hogy a holnapot együtt töltsük? -húzta fel a szemöldökét-

-Várj, felhívom az igazgatónőt. Talán igent mondd.

-Okay.- és már pötyögtem is be Flora számát-

-Jó estét. Bocs, hogy zavarlak de szeretnék kérdezni valamit.

-Szia Sophie, mondd!

-Megoldható, hogy holnap bemegyek a reklámmunka információi miatt és utána elmegyek?

-Mert?

-Mert Justin holnapután turnéra megy és szeretnénk a napot kettesben tölteni és sajtótájékoztatóra is kell mennem.

-Okay, rendben. De akkor gyere be reggel és tájékoztatunk a továbbiakról.

-Köszönöm Flora! Visz hall.

-Szia. -tette le a telefont-

-Na, mit mondott? -érdeklődött Justin-

-Belement.

Aztán még beszéltünk a holnapról. Nagyon jó napnak ígérkezett, alig vártam, hogy holnap felkeljek és Justin értem jöjjön. Alig vártam, hogy az egész napot együtt töltsük. Hisz ki tudja meddig nem fogom látni a turné miatt. Nagyon félek tőle, mert nem tudom mire számítsak.

Aztán elköszöntünk egymástól... Visszamentem a nappaliba, ahol csak Peter volt és nézte a kosár meccset.

-A többiek?

-Kikre gondolsz konkrétan?

-Hát például Hanrietta & Nick?

-Ja. Anyáék már hazamentek.

-Értem, és Emily? Katy meg az ikrek?

-Elmentek megfürödni.

-Aha, okay. -és ekkor kopogtak.-Majd én kinyitom, te csak nézd a meccset. -az ajtóhoz rohantam, ahol kinyitottam azt- Austin! Te? -lepődtem meg-
-Csak visszahoztam a táskád. A hátsó ülésen maradt. -emelte magasba a tán cuccaimat tartalmazó táskám-
-Jaj köszi. Teljesen szét vagyok ma szórva. Olyan jó dolgok történnek ma velem.
-És ennek én is a részese voltam? -húzta szélesre a száját-
-Részben igen.
-Szuper. És mik azok a szuper dolgok?
-Hát a munka, amit már mondtam neked és a nővérem lánya is modell lesz, úgy néz ki.
-Wao, ez király! Gratulálhatok?
-Persze. -és abban a pillanatban, váratlanul megölelt- Öhh, okay. Azt hiszem elég volt a gratulálásból. -szólaltam meg pár hosszúnak tűnő másodperc után-

-Ja, bocs. Csak olyan szuper az illatod...
-Oh, kösz. -integettem a fejemmel aprókat-
-Akkor.. Én inkább megyek.
-Ja, okay.
-Szia Sophie.
-Szia Austin.
És én már mentem is be a házba. Ledobtam a cuccom a szobában, letusoltam, pizsibe bújtam és már az ágyban is voltam. Elindítottam egy filmet, amit az időközben mellém bújt Katy-vel megnéztünk. Ez a kedvenc romantikus filmem. Már milliószor láttam, de mindig elbőgöm magam...

136. rész - Interjú -

Nos, késő éjjel rábeszéltem magam, hogy megírjam az új részt, elvégre elég hosszú ideig várakoztattalak titeket. Amiért elnézést szeretnék kérni. Ezzel a részel megpróbáltam Justin ki nem mondott érzéseit pótolni a terhességgel és minden mással kapcsolatban. Remélem sikerült.

Aztán jelentem, hogy a blog megkapta a 7. díjat is! Nagyon köszönöm az adónak. Ha kíváncsi vagy a többire is, akkor az oldal alján elvileg megtalálod. :)

És még egy hír, ami nem igazán kapcsolódik az Our Dance-hez. Mint páran szerintem tudjátok van még ezen kívül két blogom. Nos, az egyik az blogger segítő blog. Ott indítottam egy blogversenyt. Ha érdekel akkor nézd meg és jelentkezz Te is a blogoddal. Talán te leszel a győztes!
A határidő 27-e, szóval még pár napod van hátra. Itt a blog: Lifesaver-life

Our Dance Official Twitter ahol előre megtudhatsz dolgokat. :)

Our Dance Szülinapi videó

És Jó olvasást!

Reggel elkészülve leültem a kanapéra és Justin-t vártam. A többiek már készültek Katy fotózására. Kicsit sajnálom, hogy nem lehetek ott, de úgy is beszámolnak majd mindenről. Majd úgy 5 perc múlva elmentek mindannyian, Peter & Emily & Katy & az ikrek, Molly & Jack. Csak egyedül voltam a házban Justin-ra várva. Aztán hallottam, ahogy egy autó lefékez a ház előtt, ajtónyitás és csukás, majd pár másodperc múlva kopogtak az ajtón. A kis ruhámban odaszaladtam az ajtóhoz, beletúrtam még utoljára a hullámos hajamba és kinyitottam az ajtót. Justin állt velem szembe, óriási nagy mosollyal az arcán. Haja az égnek állt, fülében csillogtak a gyémánt fülbevalók és a feltűrt felső új alól kivillantotta legújabb tetkóját is, a pontyot. 

-Gyönyörű vagy! -mért végig tekintetével-

-Köszi. -karoltam át a nyakát- Hiányoztál.

-Tudom, te is nekem.- és megcsókolta a már forró ajkaim-

-Mehetünk? -szólaltam meg lihegve, miután elváltak ajkaink
-Naná.
És már haladtunk is a stúdióba. Ott a tanárom átadott egy írással teli lapot, amin az információk voltak a reklámforgatással kapcsolatban. Aláírtam a szerződést és már mentünk is a M&G-re.
Még nem voltam ilyenen. Nagyon vártam, hogy milyen lesz. Ahogy befordultunk az utcába meglepődtem, hogy mennyi ember jött el. Az út mindét felén emberek sorakoztak, arra várva, hogy találkozzanak Justin-nal. Amin meglátták az fekete autókból álló konvojt őrjöngeni, sikítozni és ugrálni kezdtek. Előttünk egy autó ment, benne a testőrökkel. Mögöttük haladtunk Justin-nal, ketten egy autóban. Aztán az utolsó autóban Sccoter és még pár segítő ember foglalt helyet, köztük Pattie is. Aztán megálltunk az épület előtt és megvártuk míg a testőrök elfoglalták a helyüket. Aztán Justin kiszállt az autóból és az én felemre jött. Segített kiszállni, majd szorosan átölelt és a testőrök gyűrűjében bementünk az épületbe. Aztán Justin előkészült a M&G-re és már jöttek is a Belieber-ek. Egyik másik kérése jobb volt az előzőnél. Nagyon élveztem, Pattie-vel folyamatosan beszélgettünk, hisz nagyon rég találkoztunk. Utoljára akkor, amikor az autót megkaptam. Mikor már az utolsó Belieber csoport is elhagyta az épületet már 4 óra volta. Szerencsére volt egy kis szoba ahová bement a csapat és ebédelt egy jót. Aztán jött a sajtótájékoztató. Meglepő volt számomra, hogy mennyi fotós meg újságíró eljött., alig fértek be a nagy terembe. Justin & Scooter & én a terem egyik végében lévő asztalsorhoz mentünk. Elfoglaltuk a helyünket és már bombáztak is a kérdésekkel:
-Hány megállója lesz pontosan a turnénak?
-Ami azt illeti ez még nincs pontosítva. Menet közben még változhatnak a dolgok. De egy biztos, az államokban több mint 25. Európában és Ázsiában összesen 50 állomás és még számos kontinensen is megfordulunk majd a csapattal.
-Hány fős csapattal vágsz neki hétfőn a turnénak?
-Nagyon sokan vannak, akik segítenek majd tökéletesre varázsolni a fellépéseket. Összesen 7 busszal fogunk majd közlekedni. Ebből 6 csak a személyzet egy részéé, a plusz egy a családomé. -válaszolgatott Justin a kérdésekre-
-Kik mennek majd veled erre a hosszú útra, családtagok elsősorban?
-Nos, mindenféleképpen ott lesz Scooter, anya, apa, a tesóim, a nagyszüleim és persze a táncoktatóm, hangtanárom és még isten tudja kik.
-Sophie, te mész Justin-nal?
-Ami azt illeti nem. Nagyon szívesen vele tartanék ebben a nagy kalandban de a munkám miatt ezt nem tehetem meg.
-Hogy fogjátok megoldani a távolságot a kapcsolatotokban?
-Már milliószor beszéltünk erről. -fogta meg Justin a kezem- De úgy véljük ez nem lesz probléma.
És még jött pár tucatnyi kérdés a turnéval kapcsolatban. Justin nyugodtan válaszolgatott az összesre. Néha Scoo is beleszólt és az ő véleményét is kikérte a média. A fényképezőgépek szinte folyamatosan kattogtak. A kamerák folyton vették a mozdulatainak és itták minden egyes szavunk. Az újságírók és riporterek meg ezerrel gépelték a szánkat elhagyott mondatokat, amikből később isten tudja mit kreálnak. Aztán szép lassan a kérdések a magánéletünkre terelődtek. Nem szívesen beszélek erről a médiának, ebben egyet is értünk Justin-nal. Abban egyeztünk meg, hogyha olyan kérdést kapunk, amire nem szívesen válaszolunk, utasítsuk vissza. Elvégre igaz, vannak olyan dolgok, amikről nem kell tudjon az egész világ.
-Mit terveztek a jövőre nézve, közösen képzelitek el?
-Ebben mindketten egy véleményen vagyunk. -kezdett bele Justin- A napokban beszéltünk arról, hogy hogyan képzeljük el a jövőnket. És azt kell, hogy mondjam... Én megtaláltam a jobbok felem, akivel el tudom képzelni a jövőm. Sőt át is akarom élni vele.
-Sophie, erről te hogyan vélekedsz?
-Ahogy Justin mondta, erről egy véleményen vagyunk. Kétség sem fér hozzá, hogy Justin az a férfi akivel boldog lehet a jövőm. Justin az... -néztem rá- Aki kiegészít és megért. Mással nem tudnám elképzelni csak is vele.
-Közeli jövő tervei közé tartozik a házasság? -itt lefagytam egy pillanatra, engem is érdekel, hogy Justin mit mondd azok után ami történt-
-Úgy gondolom, hogy ennek több idő kell. Ez egy nagyon fontos döntés lenne mindkettőnk részéről. Habár biztosak vagyunk a kapcsolatunkban nem szeretnénk elsietni semmit... Van az a mondás mondás, hogy lassan jár és tovább élsz. Ez egy kapcsolatra is igaz. Nem kell elsietni semmit, hisz a szerelem az örökké megmarad két fél között. És Sophie és köztem olyan szoros kapcsolat van, ami...
-Aminek a lángja örökké égni fog. -egészítettem ki-
-Régebb gond volt a karriereddel. Most mi a helyzet a tánccal?
-Szerencsésnek mondhatom magam ezen a téren is. A problémák elmúltak és mindenki megkapta a méltó jutalmát. Visszakerültem a stúdióba és ezerrel dolgozom tovább az álmaimért. Most is kaptam egy munkát, amit alig várok és, hogy a nagyközönség is láthassa.
-Ezúttal kivel dolgozol együtt?
-Nem videoklipen dolgozunk. Egy illatgyártó cég új termékét reklámozó kisfilmben fogok szerepelni másik 24 táncossal együtt.
-Volt régebb egy ügy, ami felkavarta az egész világot. Az, hogy Sophie terhes. Akkor kiderült, hogy csak rossz riasztás volt. Mesélnétek arról a pillanatról, mikor rájöttetek, hogy lehet kisbabátok lesz?
-Igen... Számomra is meglepő volt, mikor Sophie közölte a tényeket. Tisztán emlékszem, mikor hazaértem Sophie a földön ült és bámult maga elé. Nem értettem miért, azonnal faggatni kezdtem. Aztán nagy nehezen kinyögte, hogy valószínű, hogy terhes. Akkor ott, bevallom, megijedtem... Féltem, hogy nem állunk készen rá, hogy nem leszek jó apa. Féltem, hogy Sophie nem lesz képes arra, hogy megszülje és még számos borzasztó dolog. De össze kellett szednem magam és Sophie-t is.
-Mit tettél volna, ha kiderül tényleg babátok lesz?
-Természetesen boldog lettem volna. Vártam volna az érkezését, de... Talán nem gond, hogy azt mondom, jó, hogy még várat magára egy kicsit ez a dolog.
-Sophie?
-Mikor rájöttem a rosszullétek okára ledöbbentem, percekig meg se bírtam mozdulni. Aztán jött Justin és összekapart a földről és elmentünk venni egy tesztet. Eléggé magam alatt voltam, mikor pozitív lett. Elmondhatom, hogy akkor nem akartam, hogy terhes legyek. Tudtam, hogy még nem állok készen erre. Azonnal a nővéremet hívtam, aki eligazított egy nagyon jó orvoshoz. Ott derült ki, hogy csak téves riasztást küldött a szervezetem. Másnap beszéltem anyával és elmondtam neki, hogy mi történt. Meglepő módon ő annyit mondott nem bánná, ha az én felemről is nagymamaként mutatkozhatna be. Annak viszont örültem, hogy tudtam, bármi is történik a szüleim mellettem vannak, még ha a tengerentúlon is élnek.
Aztán jött még vagy milliónyi kérdés. Mire kiaknáztuk az össze s kérdést már 8 óra volt. Nagyon fáradt voltam, de Justin tarsolyában volt még egy program. Egy vacsora, kettesben az évfordulónk emlékére.
Elképesztő, hogy már egy éve van JUPHIN pár. Hihetetlen, hogy milyen hamar lejárt ez az egy év és még hihetetlenebb, hogy mennyi minden történt velünk. Belegondolni is sok az a rengetek dolog, amin ketten mentünk át Justin-nal. Milliónyi boldog pillanattal gazdagodtam ebben az egy évben és sajnos van pár rossz élmény is. De a lényeg, hogy átvészeltük és közösen megoldottuk mindet.
-Mehetünk vacsorázni? -karolt át Justin a folyóson-
-Ilyen ruhában? Át kell öltöznöm, ahhoz viszont haza kell vigyél. -fordultam felé-
-És mit szólsz ahhoz, hogy elmegyünk hozzám, ahol vár rád egy gyönyörű ruha. Felveszed, elmegyünk vacsorázni, majd visszamegyünk hozzám.
-És ott mit csinálunk? -hajoltam egyre közelebb hozzá-
-Először is leveszem rólad a ruhát.
-Jól kezdődik...
-Aztán felkaplak és beviszlek a zuhany alá. Végigcsókolom minden porcikád, majd...
-Várj, innen már tudom a folytatást. -vágtam a szavába-
-Akkor mehetünk? -húzta fel a szemöldökét-
-Igen, de várj. -és rácuppantam ajkaira-

137. rész - 1 év -

Először is szeretném megköszönni a 40 ezer nézettséget. Meglepődtem, mikor láttam, hogy már bőségesen átléptük a bűvös 40 ezres számot. Köszönöm! (az oldal alján megnézheted a pontos számot)
Aztán köszönöm a 28 feliratkozott a bloglovinon és a 24 a Reader-en. Nagyon hálás vagyok. ☺

Amint hazaértünk és Justin bekísért a házba, azonnal befogta a szemem a kezével. Lassan elindultunk, míg végül Justin megállt és átkarolt a derekamnál.

-Nyisd ki a szemed. -suttogta a fülembe, a hideg futkosott a hátamon-

-Wao! 

Egy csodaszép bézs színű estélyi lógott a vállfáról le egészen a földik. Szív alakú dekoltázsa masnit zárt be. Finom sifon anyagból volt a ruha, nagyon kellemes érzés volt felvenni és viselni. Ahogy lépegettem utánam libbent, mintha csak a tenger szele fújná. Ehhez egy gyönyörű, csipkés hatású magassarkút vettem fel. Nagyon kényelmes volt és jól passzolt a ruhámhoz is. Ehhez választottam egy kis táskát, amibe beledobáltam a dolgaim. 

Miközben készülődtem Justin a nappaliban várt rám. Még pár utolsó simítás a hajamon és a sminkesem. A hajamat hullámokkal dobtam fel féloldalra fésülve. A sminkem egy fekete füstös szem és vörös rúzsból állt. Még egyszer utoljára belenéztem a tükörbe, utána pedig lassan kinyitottam az ajtót.

Óvatosan kiléptem az ajtón, miközben Justin csillogó szemeit bámultam. Amint meglátott egy óriási nagy mosoly ült ki az arcára. Én is meglepődtem mikor megláttam. Egy fekete öltönyben állt a hófehér nappali közepén. Fehér ing, csillogó zsebkendő és fekete elegáns cipő dobta fel az az napi ruhaszettjét. Jobb kezét felém nyújtotta, majd miután belehelyeztem az enyém az eddig rejtegetett bal kezét is elővette a háta mögül. Egy meseszép vörös rózsaszálat szorongatott remegő keze. Mosolyogva elvettem, majd megcsókoltam az én hercegem. Forró csókunk után letöröltem a vörös rúzst szájáról, és már mentünk is. Karjába karoltam és úgy mentünk ki a ház előtt parkoló fekete Cadillac-hez.

Viszonylag kis idő elteltével már meg is érkeztünk a már ismerős helyre. Amikor fél évesek voltunk ugyan ebben az étterembe vacsoráztunk. Hihetetlen, hogy ez mind már fél éve történt. Emlékszem akkor még kerekes székkel gurultam be ide és ez miatt lifttel kellett felmenni. De most, miután Justin leadta a nevét a vörös, bársony szőnyeggel borított lépcsőn ballagtunk fel az emeletre. Újra egy kis zugba foglalt Justin helyet, minden pillanat eszembe jutott akkor abban a percben, itt kaptam akkor azt a csodaszép gyűrűt.
-Csodaszép ez a hely. -foglaltam helyet az egyik széken-
-Ahogy te is.
-Aranyos vagy, köszönöm.
-És ez a ruha tökéletesen áll rajtad, gyönyörű vagy benne.
-Te választottad.
Majd meghozták a vacsorát és utána a desszertet. Nagyon jól éreztem magam, nagyon jól szórakoztunk Justin-nal. Az össze eddigi közös pillanatunkat felidéztük. Olyan jó volt hallani, ahogy Justin mesélt a múltunkról, hogy mindenre emlékezik. Nagyon jól esett.
Majd a vacsora után Justin rendelt a legdrágább pezsgőből egy üveggel. Annak ellenére, hogy még egyikőnk se volt 21, a pincér még is kihozta az üveg pezsgőt. Elvégre évfordulót ünneplünk, vagy mi! Justin kinyitotta és töltött mindkettőnk számára fél-fél pohárral.
-A csodálatos egy évre. -nyújtottam felé a poharam-
-És arra, hogy ezt ketten éltük át. Szeretlek Spohie.
-Én is téged Justin. -és már koccantak is a poharak-
-Szeretnék adni neked valamit. -tette le a poharat Justin és a zakója zsebében kezdett el kutatni-
-Micsodát?
-Majd meglátod. -és ebben a pillanatban egy kis dobozt húzott elő a zsebéből- Ez a tied. -jött oda hozzám, miközben a kezét nyújtotta felém-
-Mi az? -álltam fel az asztaltól-
-Nyisd ki, tetszeni fog... Legalább is remélem.
A kezembe helyezett dobozt nézegettem és azon gondolkodtam, hogy mi lehet az. Aztán nagy levegőt vettem, ránéztem Justin-ra, aki csillogó tekintettel figyelte minden mozdulatom, majd óvatosan kinyitottam a dobozkát. Egy csodaszép gyűrű csillogott a kezembe. Amint kinyitottam a dobozt Justin kivette belőle a gyűrűt és megfogta a bal kezem.
-Felhúzhatom?
-... Per...Persze. -akkor ott teljesen lefagytam, hisz a gyűrűbe bele volt gravírozva, hogy "FOREVER"-
-Mindennél jobban szeretlek Sophie. Sose akarlak elveszíteni. Te vagy a mindenem.
-Ohh, ez aranyos. És köszönöm... Te is fontos vagy nekem, a legfontosabb... Én is szeretlek.
Majd ajkaira tapadtam, mint egy pióca. Percekig el se váltunk, csak mikor már nem bírtuk szusszal.
-Hazamegyünk? -húzta fel szemöldökét-
-És itt folytatjuk..? -kuncogtam-
-Természetesen... Igen.
Ujjainkat összefontuk és fizetni mentünk, onnan pedig autóba szálltunk és az irányt Justin házához vettük. Odaérve Justin a karjaiba kapott és bevitt a házba. Ledobtam a cipőimet, a táskám a kanapéra dobtam és nekiestem Justin-nak. Ő zihálva levette rólam a ruhát, mire én az ő pólóját.
-Menjünk fürödni. -toltam a fürdő fele Justin-t-
-Ez tetszik...
Markolt bele a hátsómba, majd felkapott. Lábaimat dereka köré fontam és folytattam az ajkai kényeztetését. A fürdő bejáratához érve Justin nekitámasztott az ajtónak és a nyakamat kezdte csókolgatni. Közben kinyitotta az ajtót és berontottunk a tusoló alá. Azonnal megengedtem a vizet és már vetkőztettem is le Justin-t. Közben minden porcikájára egy csókot leheltem. Aztán jöttem én, míg végül egyetlen egymagunkban álltunk a tusoló alatt, a víz forró testünkre folyt, miközben mi folyton egymás testét kényeztettük. Mikor már minden tiszta hab volt, kicsit lenyugodtunk. Lemostuk egymásról a hófehér buborékokat, majd úgy ahogy voltunk a hálóba mentünk. Az ágy előtt megálltam és Justin felé fordultam, aki óriási vigyorral nézett rám. Majd lassan közelíteni kezdett felém, de ez a tempó túl lassú volt számomra:
-Jaj, gyere már te állat. -léptem gyorsan elé és átkaroltam a nyakát-
-Hová sietsz...? Egy teljes éjszaka előttünk áll.
-És én minden percét ki akarom használni.
És újra csókcsatába kezdtünk. Aztán az ágyra dőltem, Justin meg rám, közben egy percre se váltak egy ajkaink. Óvatosan az ágy közepére másztunk, ahol egy hirtelen mozdulattal én kerültem fölülre. Justin vizes testét először simogatni, majd csókolgatni kezdtem...
Úgy 5 perc múlva lihegve dőltünk ki egymás mellé. Testem minden porcikája kimerült, csak úgy kapkodtam a levegőt. Justin persze még egy menetet akart, aminek eleget is tettem. Az első után úgy 10 perc múlva újra nekiláttunk a dolgoknak. És bevallom ez sokkal jobb volt az elsőnél. Itt már nem volt szükség előjátékra, teljesen be voltam indulva, ahogy Justin is, férfiassága folyton a plafont kémlelte, aminek én csak örülni tudtam....

138. rész - Újabb vita -

Második menet után fejem Justin mellkasára helyeztem és simogatni kezdtem kockáit. Justin a hajamba túrt és adott egy csókot a fejem búbjára.

-Szeretlek Sophie.

-Tudom... Én is szeretlek. -emeltem fel a fejem és adtam neki egy csókot-

-Gyere ide. -húzott magához-

-Olyan jó veled... Szinte már álomszerű az egész. -helyezkedtem kényelembe- Mindig megnyugtatsz. -csókoltam meg a nyakát-

-Nagyon fogsz hiányozni.

-Ne is mondd... Nem akarok róla tudomást szerezni.

-Pedig muszáj lesz.

-De nem akarok, ma éjszaka nem. -fontunk össze újainkat-

-Igaz, ne rontsuk el... Tetszett az ajándékom?

-Nagyon, imádom! Azt sajnálom, hogy én nem igazán készültem semmivel. Elrabolták minden szabadidőm.

-Ja, te szegény... Amúgy, meg nem gond. Nekem te vagy az ajándék.

-Ohh, köszönöm. -csókoltam meg-

Még beszélgettünk pár dologról, majd kifli pózban mindketten elaludtunk.

***

Reggel frissen és üdén ébredtem fel. Kikeltem az ágyból, magam köré tekertem a lepedőt és a fürdőbe mentem. Justin épp arcszőrzetétől szabadult meg. Nem szereti ha szőr borítja az arcát... Mondjuk én se, imádom ha egy férfi arca puha és sima. Lassan odaléptem mögé és átkaroltam a hasát, közben puszikat leheltem izmos hátára:

-Jó reggelt. -bújtam hozzá-

-Szia szépségem. Hogy aludtál? -fordult közben felém-

-Jaj, nagyon jól. Te?

-Istenien. -csókolt meg-

-Van reggeli? Farkas éhes vagyok.

-Azt csodálnám, ha nem lennél éhes. -szorított magához Justin- Főleg az éjszaka után.

-Haha... De nagyon jó volt, nem? 

-Csodálatos... Amúgy meg van kaja.

-Okay. Megfürdök és megyek. 

És már a tusoló alatt is álltam. Gyorsan megfürödtem, felöltöztem, megszárítottam a hajam és mentem is a konyhába. Fincsi kis szendvics volt a reggeli. Leültem Justin mellé a fotelban, aki épp a laptopjával bíbelődött. Ölembe vettem a szendvicseket és falatozni kezdtem:

-Ezeket te csináltad? -néztem Justin-ra-

-Aha.

-Nem tennéd le egy percre azt és foglalkozz velem?

-Aha.

-Figyelsz te rám? Hahó, itt vagy? -integettem a szemei előtt-

-Ja,ja... Mi?

-Nem is figyelsz rám.

-Dehogy nem, csak.. Jött egy üzenetem és az olvasom.

-Ki küldte?

-Nem tudom, de azt írja fontos.

-Nem tudod ki küldte és megnézed?

-Miért ne..?

-Okay. -és ettem tovább-

Úgy 2 perc múlva Justin kérdően nézett rám. Összeráncolt szemöldökkel reagáltam. Fogalmam sincs most meg mit akar.

-Mi van?

-Ez meg mi? -fordította felém a laptopot-

"Mi van Austin Mahone és Sophie Jordan között?

Jogosan tehetjük fel a kérdést, miután Austin Sophie házánál járt. Készült is egy kép a helyszínen, éppen forró ölelést vált a két személy. Megkerestük ez ügyben Austin-t, aki nyilatkozott is az üggyel kapcsolatban: - Igen, ott voltam. Sophie elkísért az egyik próbámra. Utána hazavittem, de a cuccait a hátsó ülésemen hagyta. Mikor hazaértem akkor vettem észre és visszavittem neki. Ennyi történt. - Mikor megkérdeztük mi van kettőjük között csak ennyit mondott: - Sophie egy nagyon aranyos, kedves és nem utolsó sorban nagyon szép lány. De kettőnk között csak szakmai kapcsolat van és nem utolsó sorban jó barátok vagyunk. - Majd így folytatta: - Irigylem Justin-t, hogy ilyen jó fej barátnője van, de majd én is találok hasonlót. - Ezek után azért még kérdés, hogy mi van a két sztár között. Hisz Autsin szavait olvasva kétség sem fér hozzá, hogy Sophie Jordan igen is felkeltette a srác figyelmét akarva, akaratlanul is. Csak kérdés, ehhez mit szól Justin. Az a Justin, akivel Sophie egy kerek éve van együtt. Tegnap a páros egy 5 csillagos étterembe vacsorázott, így ünnepelve meg kapcsolatuk évfordulóját. - Nagyon boldogok együtt. Ha nem együtt vannak, akkor folyton egymás után vágyakoznak. Nagy a szerelem kettőjük között. - nyilatkozta az egyik bennfentes. Hírek szerint Justin egy gyűrűvel lepte meg párját. Nem ez az első alakalom, hisz fél éve is ugyan így tett, ugyan itt. Kíváncsian várjuk, hogy ezúttal a gyűrű lánykérést rejt-e. "

-Egy cikk? -válaszoltam vagy is kérdeztem miután elolvastam-

-Mi volt ez Austin-nal? -háborodott fel Justin-

-Ugyan mi lett volna... Egy sima ölelés.

-Sophie! Jól tudod, hogy nem szeretem, ha játszanak az érzéseimmel!

-Én nem játszom velük. Szeretlek.

-De ez még is mi volt Austin-nal?! -állt fel-

-Mindaz, amit a cikkben elmondott. Semmi több.

-És ez az ölelés?

-Justin... Igazán nem értem miért vagy felháborodva. Nem történt semmi olyan, amire ki kell akadni.

-Hát nem úgy tűnik.

-Nekem ebből elegem van. -álltam fel és a táskám után mentem-

-Most meg hová mész?! -lépett utánam Justin-

-Elegem van abból, hogy folyton féltékenykedsz, amióta Asutin képbe került! Pedig okod nincs rá.. Azt hittem ezt megbeszéltük.

-Én is azt hittem...

-Akkor meg mi a francért érdekel még is téged?!

-Mert szeretlek!

-De ezekkel a féltékenységi rohamokkal az őrületbe kergetsz...! Nekem erre nagyon nincs szükségem. Ölelkeznünk, csókolóznunk kellene, nem vitatkozni. De ha te nem vagy partner akkor szia. 

És kiviharzottam a lakásból. Kapu elé érve hívtam egy taxit és elmentem. Elegem lett abból, hogyha készül egy rohadt közös kép Austin-nal Justin azonnal számon kér. Pedig vagy ezerszer elmondtam neki, hogy nekem az a gyerek nem jelent semmit. Az lehet, hogy én tetszem neki, de ő nekem nagyon nem, még gyerek... De valahogy Justin agya nem képes ezt befogadni, csak a média locsogását. Arról is annyit, hogy ne figyeljünk a médiapletykára.

Hazaérve úgy döntöttem nem mondok senkinek semmit. Nem akarom elrontani senki kedvét Katy sikerei miatt. Egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra és úgy léptem be a lakásba.

-Sziasztok! -kiáltottam be a nappaliba, ahol nagy volt a hangzavar-

-Szia! Végre hazaértél... Justin-nal voltál? -nézett rám Emily, amint beértem hozzájuk-

-Igen, nála voltam. Megünnepeltük az egy évet. Na, de hogy sikerült a fotózás?

-Az nem lényeges... Egy év az sok. Gratulálok. -lelt át Emily-

-Köszi...

-Már egy éve? Gratulálok. -jött oda Peter-

-Okay, köszönöm, de látni akarom a képeket.

És már emeltem is őket fel az asztalról. Meglepő módon nagyon jók lettek. Katy mint egy profi úgy pózolt a kamerának. Tökéletes képek születtek. Büszke voltam rá, hogy ilyen ügyes volt a fotózáson. És ahogy Emily & Peter történeteit hallgatva világossá vált számomra, hogy nem ez volt az első alkalom. Az egyik kép kifejezetten kiemelkedett a többi közül. Katy kék szemei csak úgy virítottak a képen. Barna, hosszú haját nagyon jól megcsinálták, nagyon tetszett a fonata. És a leheletnyi, átlátszó szájvény felteszi a pontot az íre.

-És nem hiszed el, hogy mi lesz nemsokára. -vált izgatottá Emily-

-Mi?

-Katy szerepelni fog egy videoklipen. Főszereplőként fog benne részt venni.

-Nane..! Ez komoly? -döbbentem meg-

-Igen az. -erősítette meg Peter-

-Kinek a videójában?

-Valami...Luminee... Fogalmam sincs.

-Csak nem a The Lumineers?!

-De de, az.

-Te jó ég. Ez szuper! 

-De ez még semmi.

-Mi van még?

-Vittük magunkkal Molly-t & Jack-et is... Chas velük is készíteni akar egy fotósorozatot, közösen.

-Ne vicceljetek velem.

-Pedig de. Ma alá is írtuk a szerződéseket a 3 gyerek miatt. -közölte Peter-

-Ilyen nincs, ez óriási! Gratulálok nektek. Elképesztő... -öleltem át Emily-t & Peter-t -

-Köszi. De ez részben a te érdemed is. -veregette vállba Peter-

-Ugyan már... 

139. rész - Cupido -

Majd kicsivel később bementem a szobámba és kifeküdtem az ágyon... Eléggé megviselt, hogy összevesztem Justin-nal. Gyakorlatilag ő nem tehetett semmiről. Aztán hallottam, hogy Emily bekiált a szobámba:

-Sophie! Keresnek! -hirtelen azt hittem Justin az-

-Justin?! -rohantam ki a szobából- Áhh, szia Nathy.

-Szia.

-Gyere be. -invitáltam be a szobába-
-Hogy vagy?
-Megvagyok.. -huppantam le az ágyra- És, mi volt David-el?
-Ja, nem hiszed el. Olyan csodálatos volt.
-Na, mesélj. Mindenről tudni akarok.
-Olyan aranyos volt, mikor belépem az étterembe már ott ült az asztalnál. Odamentem hozzá, mire ő felállt és kihúzta nekem a széket.
-Mit reagált mikor meglátott? -érdeklődtem-
-Kikerekedtek a szemei. Olyan édes volt... Aztán leültem és dumálgattunk. Kaja közben is folyton járt a szánk.
- :) És, mi volt utána?
-A vacsi után elmentünk egy kicsit sétálni. Kicsit fújt a szél és olyan aranyos volt, mert a kabátját odaadta nekem.
-Mint a filmekben...
-Igen.. Aztán taxit hívott és hazakísért.
-És, ott mi volt?
-Hát... Megbeszéltünk még egy találkozót. Aztán mikor ment volna el... -húzta a szót-
-Natasha!! Mondd már!
-Hát nem bírtam tovább és megfogtam a kezét, mire ő megcsókolt.
-Ne, most csak viccelsz.
-Nem, tényleg megcsókolt. És olyan isteni volt. Alig várom, hogy újra találkozzunk.
-Várj, akkor ti most együtt vagytok?
-Fogalmam sincs.. De érzem, hogy ebből több lesz... Köszönöm Sophie. -ölelt át-
-Ugyan mit?
-Hogy bemutattál neki és, hogy ilyen fantasztikus randit hoztál össze.
-Igazán nincs mit... A lényeg csak rajtatok múlt.
-Olyan imádni való... És azok a szemek, folyton őket látom magam előtt. És az ajkai, olyan puhák voltak mint a vaj és mézédesek... Sophie, azt hiszem David függő lettem.
-Ez aranyos.. Nagyon szépek lesztek együtt.
-Köszi... Valami baj van?
-Ne is kérdezd...
-Mi történt?
-Megint összevesztünk Justin-nal.
-Min?
-Készült egy kép ahogy épp átölelem Austin-t.. Persze a média azonnal használatba vette a fantáziáját és Justin ezen kiakadt. Azt hiszi, hogy történt kettőnk közt valami.
-És, jól hiszi?
-Dehogy is! Austin csak egy haver.. Sőt, még az se. Eddig kétszer ha találkoztunk aztán ennyi. Nem is tudok róla semmit.
-Akkor Justin miért hiszi azt?
-Amióta megtörtént az a dolog Greg-gel, azóta nagyon féltékeny lett. És félek, én ezt nem fogom tudni elviselni. Hogy minden megmozdulásom számon kéri, mikor semmi mögöttes szándék nem volt benne.
-Justin nem olyan...
-Én is azt hittem, de Greg megváltoztatott mindent... Persze megértem Justin reakcióját is, de ezt muszáj lesz megbeszélnem vele.
-Hát ja. Ezt így tovább nem csinálhatjátok, hogy folyton vitatkoztok. Ráadásul ez a kapcsolatotoknak sem tesz jót. Főleg, hogy Justin most megy turnéra.
Natashá-nak teljesen igaza van! Ha tovább csináljuk ezt akkor az még a kapcsolatunkra is rámehet. Azt meg nem akarom, Justin-t nem akarom elveszíteni. Nem akarom megint azt érezni, hogy ő már nincs nekem. Egyszer már megéreztem, hogy az milyen pocsék érzés és köszönöm szépen, de nem kérek többet belőle. Elég volt egyszer, még az is sok volt.
Kicsivel később Nathy már ment is, így újra egyedül maradtam. A többiek kinn a kertben játszottak, én a szobában a netet bújtam.

"Egy Cupido bújt meg bennem... Jó olyanokat látni együtt, akik általad találtak egymásra..."

Boldog voltam, hogy Natasha & David kapcsolata kezd kialakulni. Nagyon szurkolok nekik, hisz nagyon aranyos párt alkotnának. Én ismerem David-et, ő nagyon más, mint a többi korombeli srác. Érettebb és tudja hogyan kell bánni a lányokkal. Nathy nagyon szerencsés lesz, ha az én őrült haverommal összejön. És David is mázlista lesz, ha Nathy minden szavát epekedve várja majd. A vak is látja, hogy ők kiegészítik egymást... De én innentől fogva leveszem a kezem róluk. Innentől fogva önmagukon múlik, hogy mit hoznak ki ebből...
Gondolatom egy kopogás zavarta meg. Azonnal kinéztem a kertbe, de mindenki kinn volt. Összeráncolt szemöldökkel haladtam az ajtó fele, amin még egy kopogás hallatszott.
-Jövök. -válaszoltam és kezem a kilincsre helyeztem-
-Szia. -nyitotta szólásra a váratlan vendég-
-Hogy.. Hogy kerülsz ide?
-Emily beengedett.. Remélem nem baj.
-Miért lenne baj? Gyere be. -hívtam be a szobába-
-Köszi... Beszélnünk kell.
-Tudom.
-Hülye voltam, hogy azt hittem volt köztetek valami. Olyan hülye vagyok... Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak Sophie.
-Justin... Én kell elnézést kérjek. Tudom, hogy Greg óta sokkal jobban figyelsz rám, aminek örülök, mert tudom fontos vagyok neked...
-Igen, az vagy!
-De tudnod kell, hogy soha nem csalnálak meg! Nekem te vagy az életem... Ma itt volt Nathy és beszéltünk erről.
-Miről?
-Kettőnkről... Ő mondta, hogy ez nem tesz jót se neked se nekem. És igaz... Ezzel csak rontunk a kettőnk közt lévő szerelmen, és én nem viselném el, ha elveszítenélek...
-Sophie...
-Hadd fejezzem be... Tudod, nekem nincs B tervem arra az esetre, ha te már nem lennél nekem. Annyira biztos vagyok kapcsolatunkban, hogy úgy érzem nekem nem kell B terv... Nagyon szeretlek Justin és nem akarlak elveszíteni! -öleltem át Justin, amilyen erősen csak tudtam-
-Tudom... Ne hidd azt, hogy nekem van, mert nincs.
-Igazán?
-Igen... Ugyan úgy érzek ahogy te és hidd el, nem akarlak megbántani... De ma sajnos még is megtettem. És nagyon szarul éreztem magam, amiatt, hogy a turné előtti napon összevesztünk. Utálok összeveszni veled, mert tudom, hogy akkor komolyan összeveszünk... Nem csak a vita utáni békülős-sex miatt történik az egész, ami, hozzáteszem, felemelő.
-Hülye vagy. -ütöttem meg a mellkasát-
-Szeretlek Sophie.
-Szeretlek Justin.
És egymás karjaiba borutunk, ahonnan egyenes út vezetett a percekig tartó csókcsatához...
Újra boldog voltam, hogy Justin-nal meg tudtuk beszélni a dolgokat. Jó érzéssel tölt meg az a tudat, hogy mindent meg tudunk beszélni. Eddig a pillanatig, igaz mindig csak második alkalommal sikerül megértenünk egymást, de innentől már elsőre is menni fog.
Jó érzés volt tudni, hogy Cupido nekem is segít néha... ;)

140. rész - Nagyon fáj -

-Olyan jó így. -fúrtam a mellkasába fejem-

-Mármint?

-Mármint, hogy itt vagy velem és minden okay.

-Ja... De hamarosan mennem kell.

-Ne rontsd el a pillanatot, olyan szép.

-Okay baby.

Percekig öleltük egymást, mialatt én a tüdőmet Justin káprázatos illatával töltöttem meg. Úgy voltam vele, ha már isten tudja meddig nem látom akkor legalább az illata maradjon velem. Szorosan hozzábújtam, hogy ruhám átvegye az illatát.

-Kaphatnék egy kis vizet?

-Aha, gyere.
Majd leültünk a kanapéra és összebújva beszélgettünk. Később bejöttek a többiek is a kertből. Katy azonnal Justin ölébe ült, hisz imádja őt. Olyan jól el tudnak szórakozni együtt, rájuk nézve olyanok mint a tesók. Mint Justin & Jazzy, ők is olyan aranyosak együtt.
-Most már mennem kell, sajnálom. -állt fel Justin és köszönt el mindenkitől-
-Sok sikert a turnéhoz. -pacsizott le Peter-
-Kösz.
-Vigyázz magadra. -ölelte át Emily-
-Ohh.. Lesz ki vigyázzon rám, de azért kösz... Sziasztok. -és már a ház előtt álltunk Justin autója mellett-
-Nagyon fogsz hiányozni. -öleltem át-
-Te is nekem.. De amikor csak tudok jövök haza hozzád.
-Ígéred?
-Igen. -és megcsókolt-
-Felhívsz majd?
-Minden nap...
-Okay...
-Ne sírj. Egy pillanat alatt elmúlik ez az egész. -húzott magához-
-Hát azt kétlem... -szipogtam-
-Nézz rám.. -vette két kezébe az arcom- Hidd el, hogy észre se vesszük majd ezt az időt. -közben letöröltem az arcomon végigfolyó könnyeket-
-Bárcsak igaz lenne... De te is tudod, hogy nehéz lesz.
-Az lesz, igen, de megoldjuk.
-Tudom.. De akkor is...
-Akkor is mi?
-Nagyon fáj...
-Ohh...
-Olyan rossz, hogy nem tudom mikor látlak legközelebb. Rossz elengedni úgy, hogy azt se tudom hol leszel holnap, holnapután.
-Sophie... Én mindig itt leszek veled, te meg velem.
-De még is hogy. Te az ország másik felében leszel.
-Gondolj a hátadra... Mi van ott?
-Jaa, így már értem... A tetkó összeköt minket.
-Pontosan... Vigyázz magadra, nehogy valami bajod essen.
-Te is.
-Szeretlek. -ölelt át olyan szorosan, ahogy még soha-
-Én is téged!
Még pár percig ölelgettük és csókolgattuk egymást, de már elég későre járt. Jutin-nak mennie kellett, holnap korán indulnak. Nehezen, de végül egy utolsó forró csók után elengedtem. Potyogtak a könnyeim, annyira fájt őt elengedni. Karjaimat magamhoz szorítottam, összehúztam magam és úgy néztem végig, ahogy Justin az autóhoz lép, visszanéz rám és egy fájó, de nyugtató mosolyt küld felém. Aztán beszáll, beindítja az autót és végül elhajt. A lámpáit még villogtatta párszor, aztán eltűnt az utcasarkon befordulva. Sírva mentem vissza a házba, ahol egyenesen a szobába mentem. Ledobtam magamról a cipőket és minden felesleges ruhadarabot. Bebújtam a takaró alá és a pólómat magamhoz szorítottam, amin még Justin illata erőteljesen érezhető volt, aztán nagy nehezen elaludtam...

***
Reggel gyorsan elkészültem, beszálltam az autómba és mentem is a stúdióba. Mai nap folyamán forgatjuk le a parfüm reklámját. Nagyon izgultam, mert a leírásban az volt, hogy nincs semmiféle kötött koreográfia. Csak forogni fog a kamera, háttérben a reklám zenéje, mi meg táncolnunk kell rá. Amit tudunk, ami épp eszünkbe jut meg hasonlók. És tök jó mert az egészet az egyik teremben vesszük fel így nem kell semmi idegen helyre utazni.
A stúdió öltözőjében átöltöztem és már mentünk is 25-en bemelegíteni. Egy gyors tájékoztató volt a szokásos dolgokkal kapcsolatban. Volt egy időkorlát, hogy meddig fogunk táncolni, személyenként 3 perc. Ennyi időbe kell belesűríteni mindazt amit tudsz, hogy a legjobban mutasd a reklámban. Egyesével állunk majd a miniszínpadra, ahol a kamera felveszi minden mozdulatunk, amit majd később a vágok megszerkesztik. Izgatottam vártam a soromra, hogy végre én lépjek a kamera elé. Úgy másfél óra után én lépem színre. Elindult a zene, én meg apait, anyait beleadtam, annak ellenére, hogy legszívesebben feküdtem volna egy helyben. Nagyon megvisel lelkileg Justin hiánya, de próbáltam az erős oldalam mutatni. Folyton mosolyogtam a kamerába, annak ellenére, szívem szerint sírtam volna.
A forgatás után már vége is volt a napnak. Az utamat egyenesen hazafele vettem. Otthon Emily rám bízta a piciket, hogy vigyázzak rájuk, míg ő elmegy bevásárolni Katy-vel. Szokás szerint Peter még dolgozott. Molly & Jack a nappali padlóján játszott, én meg a laptopom után nyúltam. Felnéztem Justin Twitter oldalára, hogy el twitt várt rám:

"@sophiejordan: True love is like a tatoo. It hurts when is beeds, but it last forever till the end of time."

~ Az igaz szerelem olyan mint egy tetoválás. Fáj, amikor vérzik, de az idők végéig megmarad. ~ 
Nagyon jól esett, hogy Justin a tetoválásainkon keresztül üzent nekem. Igaz ez a kis szöveg egy kis szomorúságot rejt magában, de ennek ellenére nagyon jól esett. Válaszoltam is neki:

"@justinbieber I love you so much! You'll miss me!"

~ Nagyon szeretlek! Hiányozni fogsz! ~
Majd megjött Emily, én pedig kimentem a kertbe lazulni. Bikinimet felvettem, bekentem magam napkrémmel és kifeküdtem a kertben, háttérben pedig Justin dalait hallgattam. Vacsora közeledtével segítettem megteríteni, majd elpakolni és mosogatni. Végül a nap végén letusoltam, bebújtam a takaró alá és elaludtam úgy, hogy Justin hívását vártam közben folyamatosan...

141. rész - Rosszabb nap -

Reggel csalódottan keltem ki az ágyból, hogy Justin nem hívott. Szóval már eleve bal lábbal indult a napom. Reggeli teendőim után nem sokkal Natasha kopogott az ajtón, ma is én viszem be a stúdióba. Beérve alig volt kedvem akár egy lépést is tenni balra vagy jobbra. Már a bemelegítés alatt úgy éreztem, hogy ez a mai nap hosszú lesz. Egész nap gyakoroltunk és próbáltunk egy újabb koreográfiát az agyunkba préselni amiben, mint mindig volt valami új elem, amit még alig tud pár ember. Azt meg, ebből következik, hogy meg kell még tanítani. Viszont ez a módszer nekem nagyon jót tett, mert az az egy év alatt, amióta itt vagyok nagyon sokat fejlődtem. Új mozdulatokat tanultam meg, amikre azelőtt azt hittem, hogy én képtelen lennék rá. Vagy, hogy azt se tudtam, hogy ilyen létezik.

Minden esetre a nap végén úgy jöttem ki a stúdióból, mintha 1 éves börtön után újra szabad lenék. De amint megtettem az első 10-15 lépésem, legszívesebben mentem volna vissza a börtönbe. Egy nagy fekete autó parkolt gyakorlatilag az enyém mellett. És mellette nem más állt, mint Austin Mahone. Az az Austin, aki miatt elég sokszor összekaptunk Justin-nal. Szép nyugodtam az autóm fele haladtam, mintha észre se vettem volna Austin-t, a telefonommal bíbelődtem.

-Szia! -szólított meg végül-

-Ohh, szia Austin. Észre se vettelek. Hogy vagy?

-Kösz, megvagyok. Te?

-Élem a napokat egymás után, kösz.

-Figyelj... Nagyon sietsz haza?

-Ami azt illeti én nem, de Natasha nem tudom.

-Ja, hogy te vagy a sofőr...

-Igen.

-És Natasha hol van?

-Amm. -fordultam meg tengelyem körül- Áh, ott van David-el. Megkérdezem, egy pillanat. -és ballagtam a friss páros irányába- Hali.

-Szia Sophie. -ölelt át David- Hogy vagy?

-Jól lennék, ha Natasha sietne haza és én kellene hazavigyem.

-Miért? -nézett rám értetlenül David-

-Mert az autómnál áll Austin és tuti el akar hívni valahova, ha csak nem kell hazavigyem a barátnőmet, most.

-Bocs, de most David-del megyek haza. Útközben elvisz még valahová.

-Nemár. Ne csessz ki velem kérlek!

-Most miért nem tudsz elmenni vele? -kérdezte David-

-Mert Justin már nem egyszer vitázott velem, azért amiért találkoztam vele. Nem akarok megint vitát.

-Nagyon sajnálom Sophie, de...

-Jó, tudom, David...

-Bocsi. -ölelt át Nathy-

-Semmi gond, majd megoldom.

-Szerintem menj el vele. Mi baj lehetne..?

-Jó. Aztán okosan fiatalok. -köszöntem el a turbékoló párostól- Nathy David-el megy haza, szóval...

-Szóval nem sietsz.

-Aha.

-Akkor meghívhatlak egy fagyira? -húzta fel a szemöldökét-

-Nem is tudom..

-Ugyan már. Szeretnék beszélni veled valamiről.

-Miről?

-Ha jössz megtudod.

És már haladt is a közeli fagyizó irányába. Mivel elég rendesen felkeltette a figyelmem, így én is ballagtam a jégkrémemért. Jól is esett ebben a nagy melegben. Mindjárt szeptember közepe és még mindig 40°-ok vannak. De én szeretem a nyarat, mert mindenki vidám és színes ruhákban jár. Vehetek fel rövidnacit, mehetek a strandra és ehetek dinnyét! És nem fekete és gyászos holmikban járkálni, begubózni a szobába és alig kimozdulni. Ez nem igazán az én világom.

-Na, miről van szó? -ültem le Austin-nal szembe-

-Mondtam neked, hogy hamarosan videoklipet forgatunk.

-Igen, mi van vele?

-Hát holnap lesz az első nap és arra gondoltam, hogy ha van kedved és időd eljöhetnél.

-Ohh. Hát időm lenne, de kedvem nem tudom.

-Ne csináld már. Tök jó móka lenne és még szakmailag is fejlődsz.

-Hú, de sokat...

-Jó, nem annyit mint egy nap alatt, de az is valami.

-És hol lenne a forgatás?

-Nos... Ami azt illeti én reggel érted mennék és haza is vinnélek.

-Aha, és neked erre van is időd... 

-Rád mindig van.

-Austin! Ezt ne! Nem vagyok, leszek fogadó a bókjaidra. Van barátom és köszi, nagyon jól megvagyunk.

-Tudom, de azért minden szép lány megérdemel egy-két bókot.

-De én nem, kösz... 

-Törhetetlen... Akkor jössz?

-Nem tudom, Azt se tudom, hogy holnap mikor végeznék itt, a stúdióban.

-Jaj, most ha egy napot kihagysz az már a világvége lesz.

-Haha, nagyon vicces.

-Akkor?

-Addig úgy se szállsz le rólam, míg igent nem mondok, szóval okay, megyek.

-Szuper! Ha fél 8-ra érted megyek az úgy okay?

-Felőlem. Még így is tovább tudok aludni.

-Na, akkor fél 8-ra érted megyek.

-Megbeszéltük... Még valami? Mert Emily már tuti vár.

-Nem, semmi. Kösz, hogy beszélhettünk.

-Én is, na szia.

Álltam fel szépen az asztaltól és gyorsított lépésekkel az autóm fele siettem. Sebességbe tettem és gyors iramba el is hagytam a helyszínt. 

Hazaérve persze azonnal babacsősz lettem. Emily & Peter egy meghitt vacsorára ment, én meg az ikrekkel és Katy-vel maradtam otthon. Remek, ma se lesz időm Justin-nal beszélni, a picik totál fel voltak pörögve. Nem tudom Emily mit itatott velük, vagy meddig hagyta őket aludni, de nem úgy tűnik, hogy egyhamar kidőlnének. Katy is folyamatosan a fotózásáról beszélt, amin én nem voltam és úgy gondolta minden apró kis részletbe beavat. Totál úgy éreztem magam, mint akit csak állatként tartanak, hogy néha házőrző legyen, mikor a házigazda elmegy otthonról. Király napom volt, mint mondhatok.

Eleve bal lábbal keltem fel. Natasha is, durván szólva ott hagyott a szarban, így kénytelen leszek Austin-nal találkozni. Emily meg rám sózta a gyerekeket, nem mintha nem szeretnék velük lenni, de azért egy kis idő nekem is jár, hogy magammal és a párkapcsolatommal foglalkozzak...

Úgy 2.5 óra után Emily & Peter végre hazajött. Azonnal átpasszoltam a piciket és már mentem is a szobába. Nagyon fáradt voltam, minden erőmet kiszívta a 3 gyerek. Egyik ide, másik oda mászkált, a harmadik meg folyamatosan papolt a napjairól. Vagy hatvanszor mondta el ugyan azt a mesét, és mindig hozzátett egy keveset. De a végére úgy voltam vele, még gyerek és minden jót meg akar osztani mindenkivel. Szó szerint hullafáradtan dőltem ki az ágyban, erőm nem volt még arra se, hogy a cipőm levegyem, nem hogy bekapcsoljam a gépem és kamozzak Justin-nal. Csak egy szimpla sms-ben közöltem, hogy majd másnap beszélünk, szerencsére megértette a bajom, ami meg se lep, hisz ő is gyakorlatilag ugyan ebben a cipőben jár... Távol egymástól két szerelmes, akik egymásért vannak oda tetőtől talpig!