130. rész - Szeretném ha... -

-Hát ezt nem hiszem el! Angel...

-Hazaviszlek.

-Okay. Köszönöm.

Aztán hazaérve még mindig zuhogott az eső. Justin nem engedte, hogy kiszálljak az autóból, hogy még jobban elázzak.

-Hívd fel Peter-t.

-Minek?

-Szólj, hogy nyissa ki a garázsajtót.

-Ja, okay..... Szia Peter... Kinyitnád a garázsajtót. Itt vagyunk Justin-nal és be szeretnénk állni... Köszi, siess. -és letettem- Mindjárt jön.

-Okay.

Alig 2 perc múlva már nyílt is az ajtó. Justin begurult a fehér  Ferrari-val és gyorsan kipattant az autóból. Azonnal odaszaladt az én felemre és mielőtt ki tudtam volna nyitni az ajtót, Justin már meg is tette helyettem. Nyújtotta a kezét, mire én elengedtem Angel-t, aki azonnal a házba szaladt. Aztán a kezemet Justin puha ujjaira helyeztem, aki óvatosan megfogta és segített kiszállni. Amint két lábbal álltam a földön és közvetlenül Justin elé kerültem, ő mind a két karját derekamra helyezte és megölelt. Fejét a nyakamba fúrta és nagyokat lélegzet. Egyik kezemmel a hajába túrtam a másikkal a hátát simogattam. Nagyon izmos háta lett, ráadásul, most, hogy a ruhái teljesen átáztak a testére tapadt mind, amik tökéletes vonásait szem elé helyezték.

-Szeretlek. -suttogta a fülembe-

-Tudom. -suttogtam- Én is szeretlek.

-De miért suttogunk? 

-Fogalmam nincs. -suttogtam még mindig- Mert vicces.

-Hülye... -emelte fel a fejét-

-Bejössz? Megiszunk valami jó meleget, megszárítkozol és dumálunk.

-Jó.

Szemébe néztem és megcsókoltam. Éreztetni akartam, hogy már nem haragszom rá. Teljes testemmel rá csimpaszkodtam és ajkaimat az övébe fúrtam. Majd megfogtam az egyik kezét és bevezettem a nappaliba. Emily a két picivel épp játszott. Justin a születésük óta nem látta őket.

-Szia Emily. -szólalt meg mögöttem-

-Szia Justin. -jött oda Emily és megölelte- Te aztán jól vigyázol rá. -mutatott rám- Hogy néztek ki? Csurog vizesek vagytok.

-Tudom anyu... -forgattam a szemeimet-

-Menj és öltözz át.

-Okay.... Emily, ne haragudj rám. Bocsánat.

-Ezt most mire?

-A délutáni miatt. Nem kellett volna.

-Semmi baj, csak menj már, még a végén megfázol.

-Peter hol van? -érdeklődtem-

-A konyhában.

-Köszi. Gyere Justin. -és a konyhába mentünk- Figyelj Peter. Nem tudnál kölcsön adni valami ruhát Justin-nak, amíg meg nem száradnak az övéi? 

-Dehogy nem.. Gyere, válogass. -vezette be a szobájukba-

Én is gyorsan a szobámba mentem, ahol Katy tévézett. Amint meglátta, hogy nézek ki, kinevetett. Gondolom elég viccesen nézhettem ki átázott ruhákban, de nem nagyon zavart. Az viszont egy picit igen, hogy kinevetnek. Így hát a levett felsőmet Katy-re dobtam aki azonnal ki is szaladt a szobából nevetve. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és keresgélni kezdtem. Közben levettem a cipőm és a rövidnadrágom is, fázni kezdtem. Dudorászás közepette bebújtam a szekrényembe, hogy találjak valami kényelmeset. Nem igazán hajtottam most a divatra. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy Justin időközben ott állt az ajtóban a Peter-től kapott ruhákban.

-Zavarok? -szólalt meg végül-

-Jézusom! Te mióta állsz ott?

-Pár perce... Segítsek?

-Nem kell köszi, mindjárt megleszek.... Azt hiszem.

-Hadd segítsek. -jött oda Justin és mellém ült- Nem fázol?

-Hogy érted?

-Fehérneműben vagy...

-Ja, nem. Épp azért vettem le a vizes ruháimat mert azokban fáztam.

-Emlékszel mikor először láttalak meg fehérneműben?

-Aha, nagyon ciki volt.

-Nekem. Neked nem.

-Honnan tudod? -fordultam felé-

-Most se vagy zavarban...

-Jó, ez más. Hányszor láttál már fehérneműben.... Nem ez az első eset. De most már segíthetnél keresni valami kényelmes cuccot.

-Már is.  -bújt be ő is a szekrénybe- Ruha jöhet?

-Aha.

-Akkor itt van egy. 

Vett elő egy narancssárga ruhát. A különlegessége, hogy a hátán végig cipzár fut végig. Azt még fel se vettem, még Párizsban vettem, mielőtt kijöttem volna New York-ba.

-Oh, ez jó. Már csak valami jó kis cipő kell... Meg is van!

-Akkor megvagyunk? -állt fel Justin-

-Igen. Már veszem is fel. -magamra húztam a ruhát és felvettem a cipőt-

-Várj. -lépett mögém Justin- A cipzár. 

És óvatosan felhúzta azt. Majd a tükör elé léptem, kibontottam a hajam és gyors megszárítottam...

-Gyere, ülj le. -huppantam le az ágyra-

-Nem megyünk ki?

-Velük akarsz lenni vagy velem? -húztam fel a szemöldököm-

-Természetesen veled. -adott csókot a számra-

-Olyan rossz volt összeveszni...

-Nekem is, és tudod gondolkodtam... Szeretném ha elmennél holnap a próbára.
-Most ez komoly? -lepődtem meg-
-Igen. Szeretném ha elmennél.
-Nem lesz baj?
-Nem.
-Szeretlek te. -szorítottam magamhoz-
-Én is szívem.
-Kopp kopp. -nyitotta ki Emily az ajtót- Zavarok?
-Nem. -válaszolta Justin-
-Nincs kedvetek kijönni és vacsorázni?
-Mi a kaja? -érdeklődtem-
-A kedvenced. Csirke sült krumplival.
-Áhh, imádom.. Megyünk? -néztem rá Justin-ra-
-Aha.
Majd megvacsoráztunk és időközben még az eső is elállt. Telehassal dőltem hátra a széken. Akkora hasam lett, hogy a ruhán át is látszott.
-Megyek lefektetem a piciket. -állt fel az asztaltól Emily-
-Én is segítek. -ment utána Peter-
-Elpakolunk, menjetek csak, meg se kell kérni minket. -kiáltottam utánuk nevetve-
-Segítek, jó? -állt mellém Justin-
-Okay. Köszi.
Egyesével bevittük a tányérokat, a poharakat és az evőeszközöket a konyhába. Közben Katy a fotelban ült és valami rajzfilmet nézett. Mikor végeztünk a pakolással megfogtam Justin kezét és kimentünk a kertbe....