43. rész - Zűrös repülés -

Körülbelül negyed órája lehetünk csak a levegőben, de hirtelen a gép rázkódni kezdett. Gyorsan felugrottam a helyemről és odarohantam Justin mellé. Szorosan öleltem át. Nem tudtam, hogy mi fog történni. Iszonyatosan féltem. Reszketett minden végtagom. Justin-ra nézve láttam, hogy ő is megrémült. Tágra nyílt szemekkel várta, hogy mi jön még. A gép még mindig rázkódik. Egy pillanat alatt az futott végig a fejemben, hogy mi lesz ha lezuhanunk?! Túl fogom élni, és Justin?! Mi lesz ha nem élem, éljük túl?! Elkezdtem nagyon félni. Kivert rajtam a félelem. Izzadtam, de közben fáztam. Nem tudtam, hogy mit csináljak, csak szorosan öleltem Justin. Reménykedtem abban, hogy ez egy rossz álom. Hogy még a kis 'kuckóban' alszom. Fejemet Justin mellkasán pihentetem és álmodom... De ez nem álom volt! A személyzet fel alá rohangált, egy szót nem szóltak arról, hogy mi a fene történik. A gép elkezdett megdőlni, mire a folyosó elején álló kiskocsi elkezdett gurulni a gép hátsó része fele. Elszáguldott mellettünk és utána egy nagy bumm! Nekivágódott a mosdó ajtajának. 


Ránéztem Justin-ra. Egy puszit adott a homlokomra és még szorosabban ölelt. Egy szót nem szóltunk csak vártuk, hogy ezek után mi jön... A kézitáska tartókban, a fejünk feletti részről elkezdtek leesni az oda helyezett táskák és egyebek. Annyira megijedtem, váratlanul ért. Justin felállt és megpróbált a pilóta fülke fele menni, de táskák a fejére estek. Azonnal elesett és a fejét beleütötte a kartámlába. Elájult. Ott feküdt és én nem tudtam mit csinálni. A gép annyira megdőlt, hogy nem tudtam felállni és segíteni neki visszaülni. Az egyik személyzeti tag rohant oda hozzá és a mellettem lévő ülésre ültette le. Már ébredezni kezdett. Egy palack vizet adott neki az ismeretlen nő. Aztán mikor látta, hogy már jobban van elrohant, hogy megtudja mi történik. A gép még mindig rázkódik, de lassan kezd visszaállni a normális helyzetbe. Justin rám nézett és abban a pillanatban felugrott és odaült mellém. Még mindig féltem. Azt se tudtam abban a pillanatban, hogy hol vagyok... A rázkódás kezdett csillapodni, de a szívverésem nem. Pár perc múlva minden normális volt. Csupán a személyzet rohangált, hogy a táskákat összeszedjék és az elgurult kiskocsit rendbe szedjék. Ekkor a pilóta szolt a hangosbemondóban:
-Kedves utasok. Itt a pilóta beszél. Elnézésüket kérem az előbb történt kis kellemetlenség miatt. Remélem senkinek nem esett baja.  Egy légőrvénybe kerültünk és a gép pár fokot megdőlt. De pánikra semmi ok. Kár nem keletkezett. Remélem a további utunk során nem kerülünk hasonló helyzetekben. Addig is élvezzék az utat. Körülbelül egy óra múlva megérkezünk New York repterére. Köszönöm megértésüket. Viszont hallásra.
Kicsit megnyugodva néztem Justin-ra, kinek a fején egy kis púp lett. Azonnal kértem egy kis jeget az egyik nőtől és lejegeltem a homlokát a szerelmemnek. Közben a kezem az övébe fonódott és szorosan szorítottam. Nem tudom elképzelni, hogy mit csináltam volna, ha Justin nincs ott. Tutira pánikba esek és isten tudja, hogy mit csináltam volna. A szívem még mindig ezerrel vert. Justin a kezemből kivette a jéggel teli zacskót, letette a mellettünk lévő ülésre, ahol az előbb ült. Visszafordult felém, mélyen a szemembe nézett és bal kezébe vette az arcom. Nem szóltunk semmit csak egymást bámultuk. Aztán átkarolta a nyakam és magához húzott. Suttogva mondta a következőket:
-Ezért utálok esőben repülővel utazni.
-Ezek után én repülőre nem biztos, hogy ülök. Csak ha te is ott leszel velem, csak akkor. -pusziltam meg az arcát-
-Jobban vagy már?
-Egy kicsivel igen. De még mindig félek. Amíg le nem szálunk addig el ne engedd a kezem!
-Nem fogom..! Szeretlek.
-Én is szeretlek. -csókoltuk meg egymást- Azt hittem, hogy lezuhanunk. 
-Ne gondolj ilyenekre. Én is megijedtem. De tudtam, hogy amíg egy angyal ezen a gépen van addig baj nem fog történni.
-Most kire gondolsz?
-Rád szerelmem.
-Úgy imádlak.
-Én is... Ilyenekre ne gondolj. Nem fog baj érni, amíg engem látsz. És engem se, amíg te velem vagy.
-Neked elhiszem.
-Hidd is.
És egymásba fonódtunk. Vártuk, hogy mikor szól a pilóta, hogy kapcsoljuk be öveinket, készüljünk a leszállásra. Ahogy ő is mondta, egy óra. Estére értünk csak az államokba. 9 óra lehetett mikor végre leszálltunk. Kenny már várt ránk a reptéren. természetesen itt is vártak ránk a fotósok. Köszöntöttük Kenny-t, aki segített átrágni magunk a tömegen. Gyorsan beültünk Justin Range Rover-ébe. Kenny & Justin elől. Én meg hátul. Kenny vezette. Miután meghallotta, hogy mi történt a repülőn nem engedte meg, hogy Justin vezessen. Így hát Kenny vitt minket haza. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy most még hazautazzak Emily-ékhez. Így az éjszakát Justin-nál töltöttem. Még az autóban elaludtam, mielőtt még hazaértünk volna. Csak akkor ébredtem meg, mikor Justin felkapott és bevitt a házba. Körülbelül úgy mint egy menyasszonyt. Kenny még mondta, hogy már most gyakorolunk a nagy napra..? Justin persze elviccelte az egészet, de láttam rajta, hogy zavarba jött. Elvánszorogtam a szobába, ahol át se öltöztem csak levettem a cipőm. Bedobáltam őket a sarokba. A kabátom is követte azokat. Ledobtam magam az ágyra és azonnal el is aludtam. Justin gondolom még elköszönt Kenny-től. Csak azután jött ő is lefeküdni.


44. rész - Érdekes reggel -

Reggel forró kakaó illatára ébredtem fel. Kivánszorogtam a fürdőbe, ahol letusoltam és a bőröndömből kiválasztott ruhákat felvettem.


A hajam kifésültem és egy kicsit ki is vasaltam. Aztán kimentem a konyhába. Justin nem volt sehol. Átmentem a nappaliba, ott se. Az egész házat felkutattam, de nem találtam sehol. El nem tudtam képzelni, hogy hol lehet. Tegnap egy szóval nem mondta, hogy reggel már el kell mennie. Így elővettem a telefonom és felhívtam. Csörög, csörög, csörög de nem veszi fel. Újra hívom de semmi. Harmadszor is megpróbálom és ekkor felvette.
-Szia Szívem! Te hol vagy?
-Szia. Várj egy picit.... Na, most mondd.
-Te hol vagy? Felkutattam az egész házat de nem találtalak.
-Itt vagyok lent a medencénél.
-Mit csinálsz ott?
-Uszok. Mi mást csinálnék... Te nem jösz le?
-Nincs itt a fürdőrucim...
-Nem is kell. Na, gyere. Itt leszek. Várok rád. Puszi.
És letette a telefont. Nem volt más választásom. Fogtam magam és a forró kakaóm és lementem a medencéhez. A ház alaksorában volt egy óriási nagy medence, szauna, dzsakuzzi és még pár erősítő szerkezet is.



 Kellemes hőmérséklet volt. Justin épp a víz alatt szórakozott. Leültem a medence szélén lévő szék egyikére és vártam, hogy észrevegyen. Nem kellett sokáig várnom.
-Már itt is vagy? -mászott ki a medencéből- Bocs, hogy úgy eltüntem. Vágytam egy kis úszásra. Neharagudj.
-Nem haragszom. Csak írhattál volna egy levelet vagy mit tudom én mit. Azt se tudtam, hogy még itthon vagy-e vagy már elmentél.
-Hova mentem volna? -ült le mellém-
-Hát ezaz!
-Neharagudj. -ölelt volna meg-
-Ácsii! Csupa víz vagy! Nem akarok vízes lenni!
-Már nem szeretsz?! -állt fel Justin és elment pár lépésnyire-
-Jaj! Dehogy nem. Csak nem akarok én is vizes lenni. -tettem le a kakaóm és odamentem hozzá- Szeretlek. -pusziltam meg a hátát-
Ekkor hirtelen megfordult, felkapott és beleugrott velem a medencébe. Egy nagyot csobbantunk. Tiszta víz lett mindenem. Mikor felemelkedtünk a vízfelszínre fogtam magam és lenyomtam Justin-t a víz alá. Persze azonnal  kibújt a kezem alól és a hátamögé kerül. Megragadta a derekam és el nem engedett. Aztán mikor már lenyugodtak a kedélyek elengedett. Elémúszott, megfogta a derekam és megcsókolt. A vízalá merültünk és ott folytattuk tovább a csókolózást. Olyan finom volt az ajka. Nem kaptam semmi levegőt a víztől. Alig vártam, hogy a víz felszínére érjek és egy nagyot lélegezzek. Kicsivel később kimásztunk a medencéből és csurong vizesen mentünk fel a hálóba. Azt se tudtam, hogy mit vegyek fel. Ezt is, ami most rajtam van, prcekig válogattam. Aztán egy rózsaszín ruha akadt a kezembe. Még egyszer se volt rajtam. Így felkaptam a földről és bementem vele a fürdőbe. Észre se vettem, hogy időközben Justin bement és tusol. Hangosan énekel, miközben a sampont mind a fejére nyomja. Mikor meg észrevettem, hogy nem vagyok egyedül a fürdőben halkan megpróbáltam kimenni, de nekimentem a feltörlő szerkezetnek. Persze, hogy eldölt és oltári nagy hangzavart csaptam. Hirtelen elállt az éneklés és Justin a fejét kidugja az ajtón, hogy mi történt.
-Te leskelődsz?! -kérdezte nevetve-
-Nem, dehogy. -válaszoltam zavarba jőve- Csak nem vettem észre, hogy itt vagy.
-Na, persze. Itt éneklek és nem veszed észre. -mondta miközben egy törölközőt magára tekert és kijött a fülkéből- Tessék. Átadom. -ment ki az ajtón-
-De én tényleg nem vettem észre, hogy itt vagy.
-Tudom. -lépett a hátammögé és betuszkolt a zuhany alá-
Megengedte a vízet és levette a törölközőt magáról. Majd rólam is a vizes ruhákat.  Egy közös kis fürdőzés lett az egészből. Életemben nem fürödtem még egyik párommal se, de valahol el kell kezdeni... Még szerencse, hogy a ruhámat ijedségemben kidobtam a kezemből. Így azt még fel tudtam venni. Hosszas és élvezetes zuhanyzás után megszárítkoztunk és felöltöztünk. Megszárítottam a hajam és újra kivasaltam. Felvettem a rózsaszín ruhám, a hozzá illó magassarkúmat és egy rojtos táskát.


Összecsomagoltam és már indultun is Emily-ékhez. Alig vártam, hogy lássam őket. 1 óra utazás után már a ház előtt voltunk. Justin kivette a bőröndöm a csomagtartóból és segített bevinni. Lassan nyitottam be a házba. Sehol senki. Nem hallottam semmit, nem láttam semmit. Bementünk a nappaliba, ott se volt senki.
-Hahó! Van itthon valaki?! -törtem meg a ház csendjét-
-Sophie! -rohant oda Jazmy- Hazajöttél?! -és felkaptam, elkezdtünk forogni a szoba közepén. annyira hiányzott az édes pofija-
-Nekem már nem is örülsz?! -lépett oda Justin-
-Justin! -adtam át Jazmy-t neki-
-Anya & apa hol van? -kérdeztem Jazmy-t-
-Anya a kertben. Apa dolgozik.
-Mint mindig. Na megyek köszönök Emily-nek. Addig magatokra hagyhatlak? Nem csináltok hülyeséget? -kérdeztem nevetve-
Lassan mentem ki a kertbe. Emily épp a medencét takarította. Nem akartam ráijeszteni, hogy nehogy beleessen. Már távolról szólítgattam. Alig pár lépésre voltam tőle, mikor észrevett. Eldobta a hálót és eszeveszettül rohant oda hozzám.
-Sophie!! Hát itthon vagy? Mikor jöttél haza? Miért nem szóltál, hogy jössz?- ölelt meg-
-Szia Emily! Jaj, úgy hiányoztál.
-Jazmy-nek megyek és szólok.
-Nem kell! Vele már találkoztam. Justin-nal épp a nappaliban játszanak.
-Ő is itt van?! Na, de jó. Peter is nemsokára jön haza és akkor együtt ebédelhetünk.
-Nem hinném, hogy menni fog. Justin-nak el kell mennie.
-Ja de kár. Na, menjünk be.
-Oké.
És bemenetünk a házba. Persze Jazmy már elhalmozta Justin-t játékokkal. Justin ha gyerekek közelében van ő is gyerekké lesz. Olyan jól eljátszott Jazmy-vel, hogy észre se vettek minket. Jazmy épp egy Barbie babát mutogatott neki, hogy milyen szép a haja meg minden. Nagy nehezen észrevették, hogy nem csak ketten vannak a szobában. Justin felugrott és átölelte Emily-t.
-Szia Emily! Hogy vagy? Rég láttalak.
-Hát ez igaz. Mint látod megvagyok... És te? Mi van veletek?
-Semmi különös.
-Peter nemsokára jön haza. Sophie mondta, hogy nem tudsz maradni ebédre. Pedig jó lett volna.
-Igen. Tudod mennem kell InterYou-ra és aláírás osztásra. Tudod, hogy van ez...
-Sejtem. -válaszolta Emily- Jazmy, szívem! Kérlek pakold el a játékokat. Tudod, hogy apa allergiás rá és mindjárt itthon lesz.
-Muszáj? -olyan aranyosan kérdezte, hogy kénytelen voltam segíteni neki-
-Majd én segítek. De cserébe te is segítesz kicsomagolni a bőröndömből. Benne vagy?
-Persze. -válaszolta és szorgosan hordta be a babákat a szobájába-
Justin is segített, így hamar ment a dolog. Mire végeztünk már Justin-nak mennie kellet. Kikísértem az autóhoz. Ott forró csókot váltottunk és megbeszéltük, hogy holnapután értem jön a stúdióba. Olyan nehéz volt elengedni, de muszáj volt. Dolgozni kell! Visszaballagtam a házba, ahol Jazmy már félig kicsomagolta a bőröndöm. Kicsivel később már Peter is hazajött. Nekiláttunk az ebédnek, miközben az élményeimet meséltem nekik. Tágra nyílt szemekkel hallgatták a mesémet...


45. rész - Én mit is várok ettől a kapcsolattól?! -

Még egy kicsit beszélgettünk, de utána elmentem, be a szobámba és a laptopomat nyomogattam. Megpróbáltam a levelekre válaszolni, kisebb nagyobb sikerrel. Aztán elnyomott az álom. 
Másnap reggel ébredtem csak meg, mikor már készülnöm kellet. Stúdióba kell mennem. Nagy nehezen elkészültem és Peter-rel elmentünk. Bementem a stúdióba, persze páran azonnal lerohantak, hogy kép, meg aláírás... Nem vagyok én sztár! Megértem én, hogy egy világsztár barátnője vagyok de akkor is... Olyan jó volt Natasha-val is találkozni. Minden részletet tudni akart. Én meg el is mondtam, mert a barátnőm és benne megbízom. Olyan figyelmesen hallgatta a történetem, hogy az valami eszméletlen. Persze azért egy két részlelet nem mondtam el. Azt a bizonyos éjszakát például. Aztán jött az első óra, a második, a harmadik és a többi is. Délután Peter jött értem. Hazamentem és a szokásosat csináltam. Vigyáztam Jazmy-re, míg Emily dolgozott és Peter is az otthoni munkáját el nem végezte. Még gyakorolgattam a szobámban az új koreográfiát. Egy átlagos nap volt, míg Jazmy be nem jött a szobámba. Hozott magával 2 Barbie babát, hogy játsszak vele.
-Sophieee! Játszol velem? Apa nem akar. -olyan aranyosan kérdezte, hogy lehalkítottam a zenét és leültem az ágyra. felugrott mellém és játszani kezdtünk- Kérdezhetek valamit?
-Persze. Neked bármikor Jazmy. -mosolyogtam-
-Szereted Justin-t? -megütött ez a kérdés, nem számítottam rá-
-Persze, hogy szeretem. Mindennél jobban. Miért?
-Akkor engem már nem is szeretsz?
-Jaj, dehogy is nem... Téged is szeretlek. De miért kérdezted Jazmy? -néztem rá érdeklődve-
-Mert... Justin azt mondta, hogy egyszer el fog venni feleségül. Úgy mint Brad Pitt Angelina Jolie-t. És majd annyi gyereket szeretne, mint amennyi nekik van... Te is ezt szeretnéd Sophie? -nézett rám boci szemekkel-
-Hát. Tudod Jazmy. Ez egy nagyon komoly dolog. És a jövő még bármit hozhat... Nem tudom Jazmy.
És ekkor megérkezett Emily. Én egyedül maradtam a szobámban és töprengeni kezdtem... Én mit is várok ettől a kapcsolattól? Ezt a kérdést írogattam egy papírlapra, de nem tudtam 100%-os választ adni rá.


Kicsit zavart, hogy nem tudom, hogy mit szeretnék. Eddig bele se gondoltam, hogy mit is várok... Egy gyerek kell felnyissa a szemem?! Még azt se tudtam, hogy Justin mit akar pontosan. Soha nem beszéltünk erről. Mindig csak a mának élt a kapcsolatunk. Zavart, hogy eddig ez meg se fordult a fejemben. Még egy kicsit töprengtem rajta, de utána már készültem a másnapra. Megbeszéljük Sebastian-nal, hogy mi lesz akkor az ALAYLM klipp forgatással. Elmentem letusolni, majd felvettem egy toppot és egy rövidnacit. Bebújtam az ágyba és mielőtt elaludtam dobtam Justin-nak egy üzit:
"Nagyon szeretlek! Vigyázz magadra, millió puszit küldök és álmodj szépeket. Remélem holnap minden rendben lesz... Szeretlek, csók Sophie!"
Pár percre rá már meg is jött a válaszüzenet:
"Én is nagyon szeretlek! Ha veled álmodom, akkor annál szebb már nem is lehet. Nagyon hiányoztál ma, alig várom, hogy holnap lássalak. Álmodj szépeket Sophie! Milliónál több csók ajkaidra édes! Szia."
Mosollyal az arcomon aludtam el. Annyira jól esett Justin üzenete. Annyira nagyon szeretem, el nem tudnám képzelni nélküle az életet... Ő a mindenem!


Másnap reggel a telefonomra keltem. Gyorsan felkaptam magamra egy csőnacit, egy izompulcsit és egy edzőcipőt. Pár kiegészítő és már kész is voltam. Már csak Peter-re vártam, hogy elkészüljön és induljunk.


Nagyon izgatott voltam az autóban. Egyrészt, hogy ma látni fogom a szerelmem. Másrészt meg kiderül, hogy a stúdió engedélyezi-e, hogy meghallgatás nélkül szerepeljek a videóban. Vártam nagyon, hogy mi fog történni...

46. rész - Beleegyezik?! -

A stúdióba érve Justin még felhívott, hogy körülbelül mikor fog ideérni:
-Szia!! -ordítottam bele a telefonba, olyan jó volt hallani a hangját-
-Szia. Hogy vagy? 
-Jól köszi. :) És te? Jól aludtál?
-Nagyon jól... Már a stúdióban vagy?
-Igen. Most értem be pár perce. Miért?
-Azért mert én délután tudok csak odamenni. Addig ne beszélj Sebastian-nal. Majd én elintézem. Oké?
-Nem szándékoztam. Elvégre azt mondtad, hogy elintézed. -nevettem-
-Igen, és be is tartom. Na, de most mennem kell a próbára. Vigyázz magadra.
-Te is. Szeretlek!
-Én is téged Sophie! Csók!
És letette a telefont. A nap hátralevő részében csak táncoltam és táncoltam. De nem nagyon tudtam koncentrálni. Már iszonyatosan izgultam, hogy mi fog történni délután. Nagyon lassan telt az idő. Szinte mintha megállt volna...


Aztán végre eljött a nap vége. Illetve a tánc vége. Rohantam átöltözni, utána ki az udvarra. Leültem egy padra és Justin-t vártam. Elővettem a szülinapomra kapott zenelejátszót és zenét hallgattam. Pár szám után Justin-tól a Die In Your Arms című dal csendült fel. Fura módon csak egy napja nem láttam Justin-t, de iszonyatosan hiányzott már. Mint levegő az embernek, mint fény a növénynek. Talán azért, mert az előző napokat együtt töltöttük. Már nagyon vártam, hogy megöleljem és érezzem bőrének jellegzetes illatát...
Aztán valaki megkopogtatja a vállam. Megfordulok és ott áll velem szembe Justin. Felugrottam és szorosan megöleltük egymást. Egymásba fonódott az ajkunk és a lelkünk is. Olyan érzés volt, mintha már hetek óta nem találkoztunk volna.
-Jaj. Annyira nagyon hiányoztál. -tettem el a zenelejátszót-
-Te is nekem. -csókolt meg-
-Felkészültél?
-Naná! Menjünk.
Fogtuk meg egymás kezét és bementünk az épületbe. Hosszan mentünk a folyosón, a végén volt Sebastian irodája. Kopogtunk és egy halk 'Igen' után bementünk.
-Szia Sophie. -lépett elém Sebastian-
-Jó napot. Hogy vagy? -fogtunk kezet-
-Hát te? Újra itt? -nézett Justin-ra- Csaknem egy újabb meghallgatás? Hallottam, hogy nemsokára forgatjátok az új klipet.
-Nem. Szó sincs meghallgatásról. De a klipről szeretnék beszélni veled... -ültünk le az asztalhoz-
-Már előre sejtem, hogy miről lesz szó... -nevetett Sebastian-
-Azért elmondhatom? -nevett Justin-
-Persze. Hallgatlak.
-Szóval. Mint már mondtam a klipről szeretnék beszélni veled. Van egy szuper jó táncosod. Őt akarom! -tért egyből a lényegre Justin- Azt akarom, hogy ő szerepeljen benne, meghallgatás nélkül.
-És gondolom ez a szuper jó táncos Sophie lenne...
-Ezt jól gondolod. -én egy szót se szóltam csak fogtam Justin kezét- Na, mit szólsz?
-Hát, nem is tudom...
-Mik a feltételek? -vágott közbe Justin-
-Nincs semmilyen feltétel. Csupán annyi, hogy ez nem lesz olcsó mulatság... -kacsintott Sebastian-
Olyan érzésem volt, hogy ez csak játszik velünk. Rájött, hogy Justin az egész stúdióból csak engem akar. Ezért nem ad olyan könnyen. Pedig ebbe nekem is van beleszólásom a szerződés szerint. De még mindig nem mondhattam semmit. Justin szó szerint megtiltotta. Ő akarja elintézni a dolgokat. Bíztam benne, hogy neki sikerülni fog...
-Mennyi?
-Ácsi! Én nem vagyok bábú, hogy kézről kézre adogassanak! -vágtam már én is közbe- És, ha jól tudom akkor nekem is van beleszólásom, hogy hol táncolok.
-Sophie! -nézett rám Justin-
-Jó. Oké. Értem. -hallgattam el-
-Akkor mennyi lenne? -tért vissza a témához Justin. ekkor egy cetlire Sebastian leírta az összeget és átnyújtotta nekünk. de Justin nem mutatta meg nekem- Rendben. A napokban átutalom.
-Örülök, hogy megtudtunk egyezni. -fogtunk kezet Sebastian-nal és kimentünk-
Zavart az, hogy nem tudom, hogy mennyit fizet Justin azért, hogy vele táncoljak. Kérdőre vontam de nem volt hajlandó elmondani. Na meg az a tény, hogy úgy játszanak velem, ahogy akarnak... Ez se volt valami kellemes érzés. Kicsit durcás voltam a hazafele vezető úton. Nem szóltam Justin-hoz. Hiába noszogatott, hogy mondjak valamit. Sebastian-ra is haragudtam! Mi az, hogy pénzt kér azért, hogy azt csináljam ami a szerződésben van. És még azon az ismeretlen összegen felül a forgatásra kapott összeg bizonyos százaléka is őt fogja megilletni... Hát mit képzel ez magáról?! Lehet, hogy ez a stúdió nem is olyan álomszerű, mint ahogy azt hittem? Csalódtam. A turnés dolgot még megértettem és elnéztem, de ezt már nehéz lesz... Ráadásul semmi információt nem kaptam. Se Justin-tól se Sebastian-tól másnap. Bosszantott ez az egész dolog.
-Szia Natasha. -öleltem meg a folyosón-
-Szia barátném. -nevetett- Hogy vagy? Nem nézel ki valami jól...
-Hát nem. El se hiszed, hogy mik történtek...
Leültünk a szúdió előtt egy padra és elmeséltem neki mindent, míg a szüleire vártunk, hogy vigyenek haza. Alig kaptam levegőt a nagy mesélésben. Nem akartam semmit kihagyni, hogy jobban megértse, hogy min megyek keresztül.
-És nem tudod akkor az összeget? -kérdezte Natasha a történet végén-
-Hát nem. Elvileg a napokban utalja át Justin... De nem is ez a legfontosabb! Mi az, hogy nem mondják meg nekem?!
-Nyugodj meg! Justin csak jót akar neked. Tutira elmondja majd. Nem akar ezzel is terhelni.
-Meglehet, de akkor is felfoghatatlan ez számomra. Nem vagyok én bábú!
-Jó! Ez is igaz, de légy türelemmel. Majd minden kiderül.
-Olyan jó, hogy rád számíthatok. -öleltem meg az én egyetlen USA barátnőmet-
Ekkor megérkezett Rozmary (Rozy), Natasha anyukája. Beültünk az autóba és hazahajtottunk.
Délután még Justin is felhívott:
-Szia életem! Hogy vagy?
-Szia. Megvagyok. -szóltam a telefonba kicsit flegmán-
-Még mindig haragszol? Ne csináld már! Kérlek.
-Justin! Nem haragszom csak egyszerűen idegesít az, hogy nem bírsz elmondani nekem semmit.
-Tudod, hogy ez nem így van...
-Miért? Hogy van? -vágtam közbe-
-Tudod mit? Én nem akarok veled vitatkozni. Inkább akkor már elmondom. De nem telefonon.
-Hát hogy? E-mail-ben? Tudtommal most Los Angeles-ben vagy...
-Nem. Itt vagyok New York-ban.
-Látod erről beszéltem! Azt se mondtad el, hogy visszajössz! -akadtam ki egy kicsit-
-Figyelj szívem. Fél óra és ott vagyok. Elmegyünk egy szuper kis helyre és megbeszéljük a dolgokat.
-Ezen mit kell megbeszélni? Állandóan titkolsz valamit... Miért csinálod?
-Fél óra múlva megtudod. Rendben?
-Oké! De ne hajts túl gyorsan! Megint megállítanak a rendőrök és azt nem akarom.
-Rendben van anya. Jó leszek.
-Fejezd be. -nevettem. egyszerűen pár percnél tovább nem tudok tovább haragudni az én szőke hercegemre-
-Akkor egy perc és ott vagyok.
-Justin!
-Jóóó! Kettő. Na. puszi. Rohanok... Vagyis sétálok.
-Oké! Várlak.

47. rész - Mint az első randin... -

Letettem a telefont és elmentem készülődni. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit vegyek fel. Addig amíg ezen gondolkodtam elkészítettem a sminkem. Egy nagyon natúr sminket csináltam. Semmi alapozó csak egy lágy szemceruza vonal, egy kis spirál és egy átlátszó szájfény. A hajam besütöttem szép hullámosra. Aztán a szekrényemhez lépve elővettem egy piros tornacsukát, egy farmer rövid nacit és egy piros kockás inget. Erre felvettem egy farmer kabátot és kész is voltam. Már csak Justin hiányzott. Izgatottam vártam rá az előszobában. Pár perc elteltével hallottam, ahogy egy autó lefékez a ház előtt, de semmi ajtócsapkodás. Reménykedtem benne, hogy Justin jött meg. Ekkor dudálás hallatszott be a házba. Kinyitottam az ajtót és egy vajszínű, de inkább fehér csodajárgány állt a ház előtt. 
-Justin-nak nincs ilyen autója. -suttogtam halkan. hirtelen azt hittem, hogy valami őrült rajongóval vagy lesifotóssal van/lesz dolgom, de ekkor egy ismerős alak szállt ki az autóból-
-De csini valaki. -hallatszott az ismerős hang-
-Köszönöm. -olyan érzésem volt, mint az első randinkon- Végre megjöttél. -bújtam hozzá-
-Készen állsz a meglepetésre? -súgta ajkaimra-
-Igen. Mehetünk.
Beszálltunk az autóba és már robogtunk is a meglepetés helyszínéhez. Az út alatt Justin megpróbált bocsánatot kérni annak ellenére, hogy már régens rég megbocsátottam. Nem tudok, képtelen vagyok pár percnél tovább haragudni rá. Egyszerűen nem megy. Rá nem lehet haragudni, főleg mikor azokkal a csillogó szemeivel néz. Elolvadok tőlük, azok a szemek a gyengéim. 
Körülbelül fél órás út után egy kilátó szerűséghez értünk. New York felett járhattunk, mert a nagy város fényei beragyogták a látóköröm. Csodálatos látvány volt. De nem ez volt az est fénypontja! Egy szépen megterített, gyertyafényes asztalhoz vezetett Justin. Finomabbnál finomabb ételek rajta és egy kis pezsgő is, aminek pezsgése simogatta a fülem. A kedvenc italom egyike, főleg egy kis eperrel. Az mindennél jobb. Justin nagyon jól ismert! Egy tál epret vett elő, amire később rátöltötte a pezsgőt. :$



Leültünk elfogyasztani a sok finomságot. Isteni volt a pezsgő mellett. Vacsi közben még nem beszéltünk arról a bizonyos összegről. Próbáltunk újra egymásra hangolódni. Imádom, mikor Justin a szemembe néz, megfogj a kezem és hozzám beszél. És fordítva, hogy én beszélek és tágra nyílt szemekkel figyel rám. Imádom! Vacsora után egy kisebb sétára indultunk. Már elég rendesen be volt sötétedve. Az autóhoz érve megálltunk és a város fényeit csodáltuk. Ekkor fogtam magam és felültem az autó motorháztetőjére. Justin felém fordult és elkezdett beszélni az 'ismeretlen összegről':
-Azért nem akartam, hogy tudd mennyi az az összeg, hogy ne érezd úgy, hogy megvehető vagy... Mert nem!
-Hát , ezzel pont az ellenkezőjét érted el.
-Sajnálom.
-Semmi baj, csak máskor igazán elmondhatnád a dolgokat. Tudod, hogy ma is mennyire rosszul esett az, hogy közlöd velem, hogy visszautaztál? Miközben végig azt hittem holnaputánig nem látlak. Már kezdtem elfogadni, hogy jó pár napig nem látlak. És akkor jössz ezzel a hazautaztam dumával...
-Tudom, tudom. És ne haragudj. Nem akartam, hogy ezt érezd.
-Tudom.
-Nem haragszol?
-Gyere ide te kis hülye! -öleltem át- Szeretlek. Ezt tudd, mindig is szeretni foglak bármi is történjen.
-Én is téged. Te vagy a mindenem Sophie!!
És ekkor, lassan az ajkaink egymásba fonódtak. Olyan jó érzés volt. Pont, mint az első csókunk. Felemelő és egyszerre félelmetes is. Féltem, hogy mi lesz akkor ha egyszer ezek a puha ajkak nem az 'enyémek' lesznek...


De Justin forró csókjai elfeledtették velem ezt a kósza gondolatot... Átkarolta a derekam és a nyakam kezdte el puszilgatni. A hideg rázott, miközben forró ajkai felpezsdítették a vérem. Kicsivel később egy hideg fuvallat megcsapta a hátam. Aznap estére vihart mondtak... Gyorsan összepakoltunk és az utat hazafele vettük. Útközben még beszélgettünk pár dologról:
-El se hiszed, hogy egyik nap mit mondott Jazzy!
-Na, mit?
-Velünk kapcsolatban... Még te mondtad volt neki... Rémlik?
-Nemigazán... -jött zavarba Justin-
-Azt mondta, hogy te azt szeretnéd, hogy sok gyerekünk legyen... Meg, hogy házasok legyünk... Ez igaz?
-... Hát. Igen. Egyszer majd remélem, hogy úgy lesz.
-Justin. Állj félre!
-Miért?! Baj van?! -és lassítani kezdett az autóval, majd megállt az út szélén- Jól vagy? Mi a baj?
-Nincs semmi baj, csak... Tényleg azt szeretnéd, amit... Amit az előbb mondtál?
-Igen... Mert egyszerűen úgy érzem, hogy te vagy az a lány akit el tudok képzelni életem végéig magam mellett. Soha nem éreztem még így... Totálisan beléd zúgtam, már nem tudnék nélküled teljes életet élni... Miért sírsz?
-Annyira jó ezeket hallani. Tudod... Eddig azt se tudtam, hogy mit akarok elérni. De, most ahogy ezeket elmondtad, már tudom...
-Mit akarsz? -fogta meg a kezem Justin-
-Téged és örökké!
Ekkor szorosan átöleltük egymást. Olyan jó volt.... Most kezdtem csak tisztán látni igazán. Most kezdek rájönni arra, hogy mit akarok... Justin-t! Hogy ő legyen az a férfi, aki a gyerekeim apja lesz. Aki majd az oltárnál a gyűrűt a kezemre húzza. Aki még öreg néniként is úgy szeret, mint most...

48. rész - Készületek -

Kis idő után hazamentünk. Elköszöntünk egymástól. Megbeszéltük, hogy másnap délután értem jön. Végre elkezdődnek az As Long As You Love Me dal próbái. Már nagyon várom őket. Este hamar elaludtam. Másnap 10 körül ébredtem meg. Akkor is Jazzy-re.
-Szia kis csaj. -másztam ki az ágyból- Te miért nem vagy oviban?
-Beteg vagyok.
-Mi a bajod kicsi? -fogtam meg az arcát-
-Taknyos vagyok. -nevetett-
-Az nem jó... Gyere csináljuk teát. Az majd segít.
-Már csináltam.
-Tényleg? -mentem ki a konyhába. mindenhol tealevél meg cukor- Mit csináltál Jazzy? Anya meg fog haragudni. Gyere gyorsan pakoljunk el.
-Anyu nincs itthon.
-Hát hol van?
-Dolgozik.
-És apa? Ő hol van?
-Ő is dolgozik.
-Ki mondta, hogy beteg vagy Jazzy?
-Hát a doktornéni.
-És ő most hol van?
-A szobámban. Gyere nézd meg. -fogta meg a kezem és berángatott a szobába- Látod? Ott ül a széken. -a sarokban lévő széken ült egy maci doktor jelmezben-
-Jaj Jazzy! Ő nem orvos. Az csak egy bábú. Nem is vagy beteg... Most mit csináljak? Nem hiszem le... Emily ki fog nyírni.
-Akkor most oviba kell mennem?
-Nem tudom Jazzy. Várj egy picit.
És kimentem a nappaliba hátha találok valami levelet a nagy kupi közt. Fogalmam se volt arról, hogy ma én kell Jazzy-t oviba vigyem. Ahogy sejtettem... Egy összegyűrt levelet találtam a cukorhalom közt.
"Szia Sophie! Remélem nem probléma, hogy ma te kell elvidd Jazzy-t oviba... Tudom, hogy ma délután próbára mész, ezért majd én elhozom. Nagyon hálás lennék. Peter csak este megy haza. Valami probléma van a cégnél. Különben ő kellene Jazzy-vel foglalkozzon. Remélem nem gond. Ja és a koszos ruhákat ki kellene mosni. Már előkészítettem őket, ott vannak a mosókonyhában. Köszi. Puszi, és jó szórakozást délután. Szia."
Hát ez jó..! Most mi a fenét csináljak? Jazzy elkésett az oviból. A ruhákat még be se tettem a gépbe. A kupit is el kell takarítsam... Délután meg próba..! Áhh! Sose végzek. Kis gondolkodás után felhívtam Kenny-t.
-Szia Kenny!!
-Szia. Hogy vagy?
-Erre most nincs időm. Figyelj! Sürgősen segítségre van szükségem. Nem tudnál azonnal idejönni?
-Hol vagy Sophie?!
-Itthon vagyok. Emily-éknél. Akkor ide tudsz jönni?
-10 perc és ott vagyok.
-Oké. Siess.
Addig, amíg Kenny-t vártam Jazzy-t felöltöztettem. Egy farmer szoknya, virágos blúz és farmer mellény. Mellé egy fehér harisnya és egy fekete kis cipő.
Mire végeztünk már Kenny is megérkezett. Mondtam neki, hogy Jazzy-t vigye el az oviba. Addig én rendet rakok. Szó nélkül felkapta Jazzy-t és már el is hajtottak. Elővettem a porszívót és nekiestem a nagy kupinak. Viszonylag hamar végeztem. Kenny is hamar visszajött. Segített a ruhák kimosásában. 3 rend ruhát mostunk ki... Aztán meg kiteregettük. Hulla fáradt voltam, mire végeztünk mindennel. A munka végén lehuppantunk a kanapéra. Egy kis limonádé a kézben és pihenés. Fogalmam se volt arról, hogy a délutánt, hogy fogom túlélni... Bele se merek gondolni.
Mire már rendesen kipihentük magunk már ott volt az ideje, hogy készülődjek a próbára. Gyorsan felkaptam egy fehér pólót, egy fekete cicanacit és hozzá egy edzőcipőt. Összefogtam a hajam és már kész is voltam. Kenny is elment. Jazzy még az oviban. Körülbelül 10 perc múlva már Justin is megérkezett. Beszálltunk az autóba és mentünk a próba helyszínére...


49. rész - ...vissza szeretné kapni őt. -

Aznap délután csak próbáltunk és próbáltunk. Késő este értem csak haza. Úgy 11 körül. Tiszta fáradt voltam. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Másnap már déltől próbálunk. Csak 3 napunk volt tökéletesre megtanulni a koreográfiát. Ebből már 1 nap eltelt. Még van kettő, de nem nagyon haladunk... Másnap ugyan az mint előző nap. És a következő nap is. Igaz, hogy élveztem. Nagyon élveztem... Egész végig Justin mellett táncoltam. A videóban is mellette fogok. Már nagyon vártam a forgatást...
Aztán eljött a nap. Reggel korán keltem fel. 5-kor! Összeszedtem magam és már autóztunk is Justin-hoz. Kenny jött értem. Annyira sajnáltam szegényt, hogy ő még hamarabb felkelt. De elmondása szerint már hozzászokott. Justin-hoz érve ő bepakolt a kocsiba és már mentünk is a reptérre. Los Angeles fele vettük az irányt. Ott lesz a forgatás. A nagy nap előtt érkeztünk egy nappal. Így volt egy szabad napunk. Mivel még nem voltam itt Justin elvitt egy kis városnézésre. Persze a rajongók amint tudomást szereztek rólunk körbevettek és moccan se bírtunk. De addig nagyon jól éreztem magam. Kézen fogva sétálgattunk az utcákon. Néha Justin átkarolta a derekam és jó pár csókot adott. Egyszerűen nem tudom megunni. Mindig történik valami más. Valami szokatlan, és ezt úgy imádom...
Délután visszamentünk a szállodánkba. Justin elment lezuhanyozni. Addig én a neten böngészgettem. Találtam is egy cikket rólunk, vagyis Juphin-ról.
¤Dúl a szerelem a Juphin pár közt!
A minap Hollywood tini-álompárja LA-ban tűnt fel. Egyes hírek szerin Justin legújabb dalához, az As Long As You Love Me-hez forgatják a klipet és ezért látogattak el ide. Mások szerint a szerelmes pár csak 'nyaralni'  jött el LA-be. Minden esetre a pár nagyon jól érezte magát. Forró csókok közepette és kézen fogva sétálgattak az utcákon, míg a több 100 rajongó le nem támadta őket egy kép erejéig. Az újdonsült Justin lány jól fogadta a rajongók hadát. Úgy tűnik Justin betartja szavát, miszerint megtanítja kedvesét arra, hogy hogyan kell ezt kezelni. Gratulálunk Bieber tanár úrnak... A múltra visszatekintve úgy látszik Justin már el is felejtette volt szerelmét, Selenát, aki viszont vissza szeretné kapni őt.
Az utolsó mondat váratlanul ért... Selena vissza akarja kapni Justin-t??! Hisz nem is voltak együtt. Színjáték volt az egész 'együtt vagyunk' 'szeretjük egymást' duma! Összezavarodtam. Hirtelen azt se tudtam, hogy akkor most mi van/volt. Mikor Justin kijött a fürdőből megmutattam neki a cikket. Az elején még jó kedve volt, de mikor a végére ért elállt a lélegzete.
-Hogy mi van?! Ezt nem hiszem el..! -akadt ki egy kicsit- Hogy ez milyen egy szánalmas ember. Bár soha az életben nem találkoztam volna vele...
-Justin! Nyugodj meg. Hisz nem történt semmi. Ez csak egy cikk.
-De... Scoo mondta, hogy beszélt Selenával...
-És akkor mi van?
-Az, hogy a karrierje kezd romokba dőlni... Hozzám fordult segítségért.
-Áhh! Értem. Újra azt akarja, hogy játsszátok el azt, amit rég.
-Körülbelül.
-Ezt nem teheted.
-De a barátom Sophie.
-Én komolyan nem értelek...
-Most mit csináltam? -kérdezte Justin-
-Áhh! Semmit. Csak annyit, hogy közlöd velem, hogy újra belemész Selena játékába. Az én véleményem már nem érdekel?!
-De!! Nagyon is. Meg akartam veled beszélni..
-Igazán? És még is mikor? Mikor már azt olvasom az újságban, hogy újra együtt Jelena?
-Nem!
-Justin... Miért csinálod ezt?! Te mondtad, hogy eleged van a színészkedésből. Egy normális kapcsolatra vágysz. Azt mondtad, hogy ez az... Akkor miért csinálod ezt a marhaságot?
-Még nem csinálom... És ezek után már nem is fogom. Ha téged ennyire zavar.
-Már, hogy a fenébe ne zavarna! A pasim a nyilvánosság előtt egy másik lányt szeret. De a színfalak mögött meg egy átlagos táncoslányt. Ez nekem nem megy...
-Komolyan úgy csinálsz, mintha már megtörtént volna az egész..!
-Jó! Inkább hagyjuk! Semmi kedven holnap fáradtan dolgozni. Jó éjt. Szia!
Nem szóltam többet semmit. Bebújtam a takaró alá. Fejemre húztam a takarót és sírtam... Egyszerűen nem hittem el, hogy Justin ezt megpróbálta megtenni. Már nem is szeret?! Már nem is akar velem lenni?! Inkább Selenával lesz, mint velem?! Nem akartam elhinni. Ez nem lehet! Hisz olyan jól megvoltunk. Ő... Ő az... Ő az akit én el... El tudok képzelni magam... Magam mellett... Életem végéig!! Nem teheti ezt meg velem, velünk.
Justin se szólt semmit. Csak azt veszem észre, hogy a takaróját megfogja, meg a párnáját és kimegy a szobából... Hát ez csúcs!! Már most kezdődik! Kezdődik azzal, hogy nem alszik velem. Aztán kimarad éjszakánkét  Később pedig már közli velem, hogy menjek a fenébe, nem érdeklem... Ahogy ebbe belegondoltam rám tört újra a sírógörcs. Nagy nehezen kimásztam a takaró alól és elmentem Justin-t megkeresni. A nappaliban találtam rá, ahogy a takarót csavargatja:
-Mit csinálsz?! -kérdeztem összezavarodva-
-Semmit!
-Justin! Ismerlek!
-Nem tudok aludni. Gondoltam kijövök, hogy ne zavarjalak.
-Én se tudok aludni. -töröltem meg a szemem-
-... Sophie! Én nem akarlak téged bántani. Nem is tudnálak. Utálom, ha veszekszünk...
-Én is. De néha olyan hülyeségeket csinálunk, hogy...
-Hogy másként nem tudjuk megoldani? Próbáljuk meg másként... Figyeljünk már jobban. Utálom, ha kiabálunk. Vagy ha nem alszol velem...
-Nem akarok többet veszekedni! Utálom! -válaszolta Justin-
-Gyere, búj be az ágyba mellém.
És visszamentem a hálóba. Kicsit nyugodtabb voltam, mint az előbb. Justin is visszajött és lefeküdt. Adott egy puszit a homlokomra.
-Jó éjt Sophie!
-Jó éjt Justin!
És már aludtunk is....


50. rész - Forgatás -

Reggel, mikor felkeltem Justin nem volt mellettem. Kimentem a nappaliba, ott se volt. Ahogy a fürdőben, vagy a konyhában. A csarnokba érve összefutottam Scoo-val:
-Jó reggelt Scooter!
-Jó reggelt Sophie.
-Justin-t nem láttad?
-Nem. De jó lenne, ha minél előbb előkerülne. Már a forgatáson kéne lennie. Épp hozzátok indultam, hátha még alszik. De ezek szerint nem.
-Hát nem. Hívd fel!
-Már próbáltam, de nem veszi fel.
-Várj! Megpróbálom én.
Elővettem a telefonom és Justin-t hívtam.....
-Csörög! ... A hangpostája az. Megpróbálom még egyszer.
-Oké!
-Semmi.
-... Veszekedtetek az este?
-Hát! Egy picit összevesztünk... De nem komoly!
-Akkor ezért tűnt el... Hol lehet ez a gyerek?! Min vesztetek össze Sophie?!
-Selena!
-A fenébe!!! -és elrohant-
El nem tudtam képzelni, hogy hová rohan... És egyáltalán hol van Justin?! Visszamentem a szobába, hátha találok valami levelet, hogy hová ment. De nem találtam. Még jó párszor hívtam Justin-t, de nem vette fel egyszer sem. Be pánikholtam! Hol lehet? Mit csinálhat? Mi történhetett vele, hogy nem veszi fel? Ideges voltam... Miattam tűnt el! Hisz ha nem csinálok akkora drámát, akkor nem ment volna el! Lelifteztem a hotel előterébe, hátha ott lesz. De nem volt. Újra beszálltam a liftbe és fel a lakosztályunkhoz. Berohantam a hálóba, hogy felöltözzek, azzal a szándékkal, hogy Justin után megyek. Annak ellenére, hogy fogalmam se volt arról, hogy hol lehet. De amint beléptem a hálóba Justin állt velem szembe.
-Te hol voltál?! A frászt hoztad rám! -öleltem meg-
-Neked is szia!
-Hol voltál? Scoo már keresett.
-Futni voltam szívem. Már az is baj, hogy mozgok?
-Nem, dehogy! De egy levelet írhattál volna.
-Nem volt időm.
-Akkor legalább felvehetted volna a telefonod! Vagy ezerszer hívtalak.
-Uhhh! Tényleg. Észre se vettem. Ne haragudj. -csókolt meg-
-Többet ilyet ne csinálj! Most hívd fel Scotter-t, hogy megvagy!
-Igen anyu!
-Fejezd be! És készülődj! Ma van a forgatás!
-Tudom.
Hamar elkészültünk. Beszálltunk az autóba és már robogtunk is a forgatás helyszínére. Ott még párszor elpróbáltuk a koreográfiát, hogy minden jól menjen. Aztán elkezdődött...
Előbb a táncos jeleneteke vettük fel vagy ezerszer. Nagyon jól éreztem magam. Az előkészületekről nem is beszélve. Számos stylist és sminkes volt, na meg fodrász. A hajam olyan apró amerikai  stílusra megcsinálták. Szépen ki sminkeltek és a ruhám is tök jó volt. Imádom mikor velem foglalkozik ennyi ember. Csak azért, hogy jól nézzek ki. Justin is állandóan ott állt mellettem és figyelte az átváltozást. Mikor kész voltam, mint már említettem nekiláttunk a táncos jeleneteknek. Nagyon jól ment. Nem kis kellett annyiszor felvenni, mint a Boyfriend forgatáson. Aztán, mikor végeztünk az 'én' részemmel tartottunk egy 10 perces szünetet. Ezalatt összerakták a következő forgatás helyszínét. Egy szobát hoztak létre a hangár közepén... Ilyet se látni minden nap. Aztán összefutottunk, én és Justin,  azzal a lánnyal akivel a klipben egy párt alkotnak. Kicsit beszélgettünk, de aztán kezdődött a forgatás. Scoo is ott volt. Egy kicsit dumáltunk, de utána elmentem átöltözni. Nekem és Justin számára egy kis szoba volt berendezve. Ott voltak a ruháim. Gyorsan felkaptam magamra, a sminkem letöröltem. A hajam úgy hagytam ahogy volt. Visszafele elvettem egy palack hideg vizet és azt szürcsölgettem. Nagy vidáman megyek vissza a forgatásra, mikor hirtelen lefagyok...
Nem hittem a szememnek. Egyszerűen hihetetlen volt az amit látok... Totálisan kiborultam... Ez nem lehet, ez nem történhet meg. A kezemben lévő palack kiesett a kezemből és a benne lévő víz Justin-ra esett, aki a lányt csókolgatta és simogatta. Megfordult, de én már ott se voltam. Rohantam a kabátomért:
-Sophie! Várj! Kérlek! -rohant utánam Justin-
-Nem! Eleget láttam!
-De ez csak a forgatás része...
-Igazán? Az, hogy úgy bánsz azzal a lánnyal, mint velem?! -borultam ki-
-Sophie meg tudom magyarázni!
-Nem, nem kell! Hagyj menni!
-De... De mondtam neked, hogy ez lesz. Mármint a forgatáson.
-Nem mondtad! Csak annyit mondtál. hogy nem lesz semmi komoly. De ha neked ez a nem komoly, akkor a kapcsolatunk se az!
-Félreérted. Ez teljesen más. Én szeretlek!
-Eleget hallottam Justin! De azért annyit mondhattál volna, hogy 'figyi, holnap smárolni fogok egy másik lánnyal'!
-Tudod mit... Ha ennyire féltékeny vagy, akkor menj! Nekem dolgoznom kell!
-Ohhh! Szóval neked fontosabb a munka, mint a szerelmi életed... Értem.
-Ne kezdjük előröl! Tudod jól, hogy erről mint gondolok.
-Nekem ebből elegem van... Állandóan én jövök rá utolsóként, hogy mi is van.
-Na jó! Most fejezzük be! Azt mondtad, hogy elmész... Még itt vagy?!
-Most elküldesz? Komolyan?!
-Már nem tudok mit kezdeni veled, de nem is akarok!
-Te akartad. Légy boldog!
-Te is. Szia.
-Szia.
És kisétáltam a hangár elé. Ott fogattam egy Taxi-t és beszálltam.  Zokogva mondtam Emily lakcímét.
Akkor most vége? Már nem vagyunk egy pár? Justin már nem a párom? Ezek jártak a fejemben. Mivel késő este volt, így hideg volt a levegő. Ráadásul az eső is elkezdett esni. Szuper! Így még rosszabb lett a kedvem... Mi az, hogy a munka fontosabb a szerelménél, a volt szerelménél?! Egyszerűen nem bírtam felfogni. De tovább már nem is tudtam ezen gondolkodni... Éles fény sütött a szemembe. Teljesen elvakított. Ráadásul hallani se hallottam semmit, csak egy oltári nagy női sikolyt. Aztán egy nagy bumm és reccsenés...! Hirtelen minden elsötétült....


51. rész - Ébredés -

A következő, amire emlékszem az az volt, hogy piros & fehér villogó fény sérti a szemem. Valaki a nevem mondja, hogy 'Te vagy Sophie Jordan?' Majd azt, hogy 'Minden rendbe jön!' Utána megint minden elsötétült...
Jóval később egy rikítóan fehér szobában ébredtem fel. Klór szag járta át a levegőt. Az unalmas szobában egy nagy csokor rózsa és pár lufi volt. Az ágyammal szembe egy kényelmesnek tűnő bőrfotel, de benne nem volt senki. 


Sőt, az egész szobában csak én voltam, meg egy légy, aki ki akart törti a fehér szobából. Sose adta fel. Állandóan nekirepült az üvegablaknak, hátha talál kiutat, de nem. Aztán egy fehér ruhás nő lépett be a szobába. Gondolom az ápolónő volt, mert amint látta, hogy ébren vagyok a doktort hívta:
-Doktor úr! Dr. Smith! A beteg felébredt!
-Áhh! Remek. Jó napok kívánok. Az én nevem Dr. Smith. Önt, hogy hívják? -lépett be a szobába egy magas és fehér ruhás alak-
-Sophie. Sophie Jordan. -bizonytalankodtam- Mi történt? Hol vagyok?
-Nos, Sophie. Lenne pár kérdésem önhöz. Megkérem, hogy válaszoljon azokra. Majd én is válaszolok az ön kérdésére.  Mikor született?
-1994. 09. 30.
-Hogy hívják az anyukáját?
-Mary. Mary Jordan.
-Remek. Úgy látszik agykárosodást nem szenvedett. Akkor most megnézzük, hogy rendben vannak-e az érzékszervek. -a szemembe világított, meg hasonlók- Akkor most a végtagjait vizsgáljuk meg. Kérem szóljon, hogy ha érez valamit.
-Rendben. -válaszoltam-
Ekkor a bal könyököm megütögeti egy kalapács szerűséggel. Utána a jobb könyököm is. Majd a térdeimhez lépett. Megkopogtatta azokat is, de nem éreztem semmit. Összezavarodva néztem Dr. Smith-re, aki a nővérre nézett.
-Mi a baj?
-Nos. Úgy látszik van egy kis probléma... 3 napja ön balesetet szenvedett. Frontálisan ütközött egy másik autóval. A baleset során kómába került. Eddig nem tudhattuk, hogy érte-e önt valami káros sérülés. Meg kellett várnunk míg felébred. És úgy látszik, hogy az agy komolyabb károsodást nem szenvedett, de deréktól lefele megbénult. Tudom, hogy ez most rosszul hangzik, de ez a probléma megoldható.
-Akkor most nem tudok járni?
-Nem. De tornákkal ezt ki lehet küszöbölni.
-Akkor táncolni se? -akadtam ki. hirtelen könnyekkel telt meg a szemem-
-Kívánja, hogy valakit beküldjek a hozzátartozói közül?
-Kik vannak itt? -kérdeztem szipogva-
-A nővére és családja.
-Őket beküldené?
-Persze.
És az orvos kiment. Pár percre rá jött Emily &Peter. 
-Szia Sophie! Végre felébredtél. -ölelt meg Emily-
-Hogy vagy? -kérdezte Peter-
-Jól vagyok, köszönöm. Csak van egy kis probléma. Mondjuk belegondolva ez egy óriási probléma. -zokogni kezdtem-
-Dr. Smith már elmondta. De meglátod, hogy minden rendbe jön... -adott egy puszit a homlokomra Emily-
-Jazmy?
-Oviban van. 
-És... És Justin?
-Ő is bent volt. Körülbelül fél órája ment el. Ne kérdezd, hogy hová.
-Nem mondott semmit a történtekről?
-Nemigazán... De nagyon magába van zuhanva. Önmagát okolja, hogy miért hagyott elmenni. Miért küldött el. -Emily szavait hallgatva bevillantak az utolsó képek Justin-ról. újra zokogni kezdtem-
-Mikor jön vissza?
-Nem tudom kicsim.
-Anya & apa tudja?
-Igen. Ma repülnek ki hozzád. Holnap délben érnek ide.
-Jaj ne! Apa is?
-Persze. Amikor felhívtam anyáékat, akkor ő vette fel. Gondolhatod, hogy nem neki akartam elmondani ezt a borzalmat... De így sikerült. 
-Hát ez csúcs. Most az arcomba vágja, hogy igaza volt. Hogy valami úgy is történni fog.
-Nem. Nem fogja. Nagyon kétsége volt esve. 
-Ez még nem jelent semmit. -de ekkor a doktor lépett be a szobába-
-Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést, de Sophie-nak sokat kell pihennie. Megérem önöket, hogy fáradjanak ki a szobából. Majd később visszajöhetnek, ha felébredt.
-Okay. -válaszolta Peter-
-Légy jó csajszi. -köszönt el Emily-
-Sziasztok.
És kimentek a szobából. Hiába, hogy csend volt és nyugalom a szobában, nem tudtam aludni. Tekintetem a légyre szegeztem, aki egyszerűen nem adta fel a küzdelmet.... Milyen kicsi ez a teremtés, mégis úgy küzd azért, hogy újra szabad legyen. Furcsa, de valahogy önmagam jutott eszembe. A doki azt mondta, hogy ezt a bénulást rendbe lehet hozni, tornával. Ha én is úgy fogok küzdeni, mint az a légy, akkor talán lehet esély arra, hogy újra járjak, és ami a legfontosabb, táncoljak. Így vitt ez a gondolat az álomba...


52. rész - Rózsa -

Később arra kelek, hogy valaki az arcom simogatja. Kinyitottam a szemem és Justin állt előttem. Egyből könnybe lábadt a szemem. Annyira sajnáltam, hogy haragban váltunk el. Szinte alig veszekszünk. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy több mint 5 hónap alatt hányszor vitatkoztunk.
-Szia Csipkerózsika. Hogy aludtál?
-Szia Justin. -másztam fel az ágyon- Jól, köszi.
-Jobban vagy már? Hallottam, hogy mi is a helyzet. Nagyon sajnálom. Ha akkor nem engedtelek volna el....
-Fejezd be! -vágtam közbe- Tudom, hogy hová akarsz kilyukadni! Nem a te hibád. A sofőr hibája volt. Nem a tied, felfogtad?
-Tudom Sophie! De akkor is úgy érzem, hogy én vagyok az oka. Én vagyok az oka annak, hogy nem tudsz járni, nem tudsz táncolni. -telt meg könnyel a szeme-
-Fejezd be, jó?! Elég nekem az, hogy haragban váltunk el....
-Tudom, hogy hibáztam. El kellett volna mondanom, hogy mi is lesz pontosan. De nem akartam, hogy amiatt ne szerepelj a videóban. Tudnod kell, hogy én azt akartam, hogy te legyél az a lány. Nem más, te. Mert te tudod csak, hogy mit is akarok. Csak te ismersz ennyire.
-Tényleg el kellett volna mondanod. Tudod, hogy mennyire rosszul esett az, hogy a szemem láttára egy másik lányt csókolgatsz meg ölelgetsz?
-El tudom képzelni.... És tényleg nagyon sajnálom.
-Azt a csokrot te hoztad, igaz?
-Igen, miért?
-Megtennéd, hogy 2 száll rózsát ideadsz?


-Persze. -és odaadta- Miért kell?
-Ez a tied! Addig őrizd meg, amíg szeretsz. Amíg velem akarsz lenni. Amíg csak rám vágysz és senki másra. Addig amíg hű maradsz hozzám. A másik az enyém ugyanezekkel a feltételekkel.
-Ezt nem értem.
-Csak egy száll rózsát kaptál. Csak egy esélyed van.
-... Mindig velem lesz. Örökre megőrzőm! Köszönöm! -és érzékien megcsókolt- Szeretlek. -súgta a fülembe-
-Megtennél még valamit?
-Mit szeretnél?
-Kinyitnád az ablakot? 
-Azonnal. -és amint kinyitotta azt a kis légy azonnal szabad lett. tudtam, hogy Justin segítségével nekem is sikerülni fog újra járni-
-Köszönöm.
-Tudnod kell, hogy nem fogom hagyni, hogy ilyen állapotba maradj. Mindent meg fogok tenni azért, hogy minden olyan legyen, mint rég.
-Tudom. Küzdeni fogok érte...
Kezdtem el sírni. Justin együtt érzett velem. Neki is könnyek szöktek a szemébe. Szorosan fogtuk egymás kezét. Egy pillanatra nem engedtem volna el. Aztán nagy meglepetésre Scooter jött be a szobába, kezében egy nagy lufi és bonbon. Olyan figyelmes. Vele szinte mindenről el tudok beszélni. A legjobb haverom lett. Ráadásul képes arra, hogy a legrosszabb pillanatban is mosolyt csaljon az emberek arcára. Nagyon jó fej.
-Kip-kop!  Remélem nem zavarok fiatalok. -lépett be vidáman-
-Szia Scoo!
-Hogy vagy?
-Fogjuk rá, hogy jól.
-Ezt neked hoztam. Tudom, hogy ez a kedvenced. -kacsintott és átadott egy mogyorós és epres bonbon dobozt-
-Ohh! Köszönöm.
-Ez meg héliummal van töltve.... Csak úgy hozzáteszem. -mondta nevetve-
- :)
-De most Justin-t el kell raboljam. Tudod haver. Koncert.
-El is felejtettem. Figyel Sophie! Ha végzek azonnal jövök vissza hozzád.
-Rendben. Vigyázz magadra.
-Okay.
Megcsókolt, Scoo-tól elköszöntem és már el is mentek. Most már tényleg egyedül voltam a szobában. Elég félelmetes volt. Egyedül egy fehér szobában, ahol csak a fejem fölött lévő lámpa világít már. Semmi zene, semmi nesz... Elég ijesztő volt.
Kezembe vettem a laptopom és nyomkodni kezdtem. 3 napja nem voltam neten. Ez meg is látszott az üzeneteim számából. Szinte milliónyi üzenetet kaptam Twitter-en & Facebook-on. Pár üzenetre válaszoltam. Aztán az online pletykalapokat látogattam meg. Ledöbbenve olvastam, hogy a médi miket feltételez a balesetemmel kapcsolatban:
"Sophie Jordan balesetet szenvedett! Justin Bieber barátnője a napokban súlyos baleset áldozata lett. Egyes, meg nem erősített információk szerint Sophie elviharzott szerelme forgatásáról, majd egy Taxi-val elhajtott a helyszínről. Az út során pedig frontálisan ütközött egy másik személygépjárművel. Hogy pontosan mi történt Sophie-val azt nem tudni, mert az orvosok nem nyilatkoznak. Justin, pedig azóta nem jelent meg a nyilvánosság előtt..."
"Komába esett Sophie! A 2 napja balesetet szenvedett táncoslány kómába esett. Az orvosok semmi konkrétat nem mondtak arról, hogy mennyire súlyos Sophie állapota, de az elmondottakból következtetve elég súlyos a helyzet. De aggodalomra semmi ok! Sophie, a híresztelésekkel ellentétben nincs életveszélyben!"
És ami a legjobban kiborított az az volt, hogy azt állították az újságok, hogy soha többet nem fogok tudni járni. Leginkább táncolni... De szerencsére a rajongóim kiálltak mellettem. Hittek bennem. Biztattak  hogy ne adjam fel. Minden rendbe jön. Jó tudni, hogy ennyien szeretnek. Példaképüknek tartanak. Írtam is egy Twittet az oldalamra:

"Minden rendben van! Igaz, hogy van egy kis probléma a végtagjaimmal, de rendbe fogok jönni. Nem fogom hagyni, hogy a tánc távozzon az életemből! Küzdeni fogok érte! Köszönöm, hogy ennyien támogattok!"

53. rész - Vele a kórházban -

Már estefele járt, mikor hozták a vacsorámat. Szokásos kórházi kaja volt. Pocsék és ehetetlen. Egy falatot se bírtam enni belőle. Inkább írtam Justin-nak egy sms-t, hogy hozzon valami kaját, ha jön. 
Körülbelül 1 óra múlva valaki kopogott.
-Igen! Gyere be!
-Szia! Itt a felmentősereg. -lépett be a szobába Justin egy zacskó McDonald's menüvel-
-Jaj! Végre. Éhen halok! Isten vagy.
-Tudom. -adott egy puszit a homlokomra- Hogy vagy?
-Egész jól. De add már a kaját. 
-Tessék. Jó étvágyat szívem.
-Köszi. -és nekiláttam a hamburgernek-
-Amúgy tudod, hogy mit találtam ki?
-Ha nem mondod el, akkor nem fogom tudni....
-Ma éjszaka itt fogok aludni veled.
-Tényleg? Ezt lehet?
-Persze.
-De hogyan? Ezen az ágyon ketten nem férünk el. A fotel meg túl kicsi...
-Beszéltem az ügyeletes orvossal. Azt mondta, hogy be lehet hozni egy pótágyat. Szóval, ma itt alszom veled. Jó lesz?
-Nagyon... -majd újra nekiláttam a vacsorámnak. mikor befejeztem így folytattam- Tudod, hogy holnap ki, illetve kik fog meglátogatni?!
-Kicsoda?
-Anya & apa.
-Tényleg?
-Ja. Holnap délben jönnek ide. Justin én félek, hogy mit mond majd apa.
-Ne aggódj. Majd én is beszélek vele. Meglátod, hogy kibékültök. Nem haragudhat rád élete végéig. És az már egy jó pont, hogy eljön és meglátogat olyan messziről.
-Te mindig megnyugtatsz. Köszönöm.
-Szeretlek! Ezért csinálom. Ez a dolgom. Nem szeretem látni, hogy szomorú vagy.
-Aranyos vagy.
És csókolózni kezdtünk. Később a pótágyat is behozták. Szépen megcsinálták azt. De mivel tőlem egy fél méternyire helyezték el, így Justin azt odahúzta közvetlenül mellém, mikor kimentek a nővérek. Egy kisebb táska is volt nála. Abból elővette az alvó cuccát, elvégre alsógatyában itt nem alhat... ;) És nekilátott átöltözni.
-Héé. Te mit csinálsz? -döbbentem le-
-Mit izgulsz? Hisz ennél kevesebb ruhában is láttál már! -kacsintott-
-Én igen, de más nem!
-Nyugi van! Mindjárt végzek.
És már ugrott is be a takaró alá. Hiába, hogy szinte mindenhol csövek voltak szorosan öleltük egymást. Ajkaink egymáséba fonódtak. A szívverésünk a dupláját verte, mint ami a normális. Testünk izzadni kezdett a szenvedélytől. Ha nem lettünk volna a kórházban. Ha nem lettek volna a csövek, akkor talán harmadszorra is megtörtént volna a dolog...


Végül szorosan egymásmellé feküdtünk. Ujjainkat egymáséba fontuk és hallgattuk egymás szuszogását, szívdobbanását. Lassan így aludtunk el mind a ketten.
Reggel Justin telefoncsörgésére keltünk fel. Kellett mennie autogramosztásra. Én is mentem volna vele, de ágyhoz vagyok kötve. Mikor elment két nagy cuppanós, egy Szeretlek és már el is ment.
Izgatottam vártam a délt. Mit fog mondani anya. És apa? Attól féltem, hogy a történtek után nem engedik meg, hogy tovább maradjak New York-ban... Mi lesz, ha haza kell mennem örökre? Mi lesz a jövőmmel? Mi lesz a tánccal? De leginkább mi lesz velünk? Jutin-nal és velem, Juphin-nal? Iszonyatosan féltem. Lassan telt az idő. Alig akart eljönni déli 12 óra. De aztán fél 1-kor valaki kopogott az ajtómon....