7. rész - Szülinap -

Hazaérve Peter & Emily tárt karokkal vártak. Szinte biztosak voltak abban, hogy sikerült. Meglepődve néztek rám mikor meglátták az arckifejezésem.
-Mi történt? Nem sikerült? -kérdezte Peter -
-Nem igazán tudom, hogy mi van.
-Ezt hogy érted?
-Leállították a zenét. Nem engedték, hogy befejezzem a táncot. Ez történt.
-Pedig olyan sokat gyakoroltál... Kinek a meghallgatása volt? -kérdezte Emily-
-Justin Bieber -válaszoltam mélyülő hangon -
Bementem a szobába. Becsuktam az ajtót. Lefeküdtem, gondolkodtam, hogy mi is történ valójában... Mi lehet az oka annak ami történt.
Gyerekzsivaj szivárgott be a kertből. Jazmy szülinapja van. 2 éves lett. Szerettem volna kimenni és vele ünnepelni de kedvem meg energiám se volt túl sok. Pár perc múlva halk kopogás törte meg a gondolataim hangjait. Lassan nyitódik az ajtó. Lassan és óvatosan. Jazmy volt az. Odaült mellém. Tágra nyílt barna szemeivel nézett rám.
-Kérsz tortát? -kérdezte csengő hangon -
Nem válaszoltam. Megfogta a kezem és kivonszolt a konyhába. Nem volt nehéz dolga, mint már mondtam alig volt energiám. Ott egy tálat nyomott a kezembe egy szelet sütivel. Letettem a konyhapultra, bementem a szobába. Jazmy minden mozdulatomat követte. Az ajándékáért mentem be. Odaadtam neki.
-Köszönöm. -mondta -
-Boldog Szülinapot Jazmy. -válaszoltam kicsit vidámabb hangon -
Elvette a piros papírba csomagolt dobozt. Megfordult és úgy suhant ki a szobából, hogy a rózsaszín, cuki ruhája csak úgy szált utána. Még Emily vette neki. Neki ez volt az ajándéka. 

Odaadta neki a piros dobozt. Kibontották. Nem volt túl nagy a doboz. Az ajándék se, amit rejtett. Egy medál volt. Jazmy nyakában mindig lógott egy nyaklánc. Még Peter anyukájától kapta a keresztelőjén. Arra vettem neki egy medált. Egy 'J' betűt.

Emily gyors fel is helyezte rá. Jól mutatott. Beszalad hozzám az ünnepelt. Megkért, hogy ünnepeljek vele. Nem akartam megbántani. Kimentem a medencéhez. Peter oda ült mellé:

-A meghallgatás bánt ennyire?

-Persze, hogy az. Nem értem az egészet.

-Jazmy odajött az előbb és megkérdezte, hogy mi a bajod.

-És mit válaszoltál rá?

-Hogy fáradt vagy. Ennyi az egész.

-... El se hiszem, hogy 2 éves lett. Most volt, hogy a padlón négykézláb mászkált fel s alá.

-Hát igen. Te vetted a medált?

-Igen... Miért? Nem tetszik?

-Jaj, dehogy is nem. Tökéletes. -válaszolta Peter mosolyogva -

-Te mit adtál neki?

-Hát... Sokáig nem volt semmi ötletem. Aztán egy reklám ötletet adott. Egy babát vettem tegnap. Állítólag beszél meg fürdeni is lehet vele. A reklám szerint mintha a kishúgod lenne. Úgy is rég szeretett volna egy játékbabát. Hát ez most az ő napja és megkapta.

A következő 2 hét úgy elszállt mintha ott se lett volna. Szinte már el is felejtettem a meghallgatást. Úgymond továbbléptem, hogy tovább fejlődjek. Nem is gondoltam rá, míg egy nap Sebastian szólt, hogy a nap végén menjek be az irodájába. Először nem gondoltam semmire. Aztán megütött a meghallgatás gondolata. Vajon tényleg arról akar beszélni? Vagy közli, hogy nincs már mit keresek a DAW-ben? 

Lejárt a nap. Sietve átöltöztem és Sebastian irodája fele vettem az irányt. Kopogtam de senki se szólt. Benyitok, senki sehol... És ekkor kinyílik egy másik ajtó!

8. rész - A forgatás -

-Áhh. Sophie! Már vártalak. -szólt Sebastian -
-Jöttem amint tudtam.
-Ülj le kérlek.
-Miről van szó? -kérdeztem lihegve -
-Mint tudod 2 hete volt egy maghallgatás Justin Bieber részéről.
-Persze, hogy tudom. Mi van vele?
-Engedd, hogy be fejezem... Szóval. Mostanra kiderült, hogy kik szerepelnek a videóban. Sokat beszélgettünk erről Justin-nal. Végül úgy döntöttünk, hogy te is utazol a forgatás helyszínére, mert szerepet kaptál a videóban.
-Tényleg? Ez most komoly? El se hiszem. Valóra válik az álmom.
-2 hét múlva a többi emberrel együtt elutazol 2 napra, hogy felvegyék az anyagot.
-Oh, annyira hálás vagyok. Nagyon szépen köszönöm. -hálálkodtam Sebastian-nak -
Ki tudtam volna ugrani a bőrömből, annyira boldog voltam.
Hazafele fogtam magam és kimentem a parkba, naplemente volt.

A következő 2 hét olyan gyorsan eltelt, hogy észre se vettem. Tucatnyi táncos ment a forgatásra a stúdióból.

Estére értünk oda. Justin már gőzerővel dolgozott. Minket, táncosokat egy szálloda legfelső lakosztályába kísértek. Hamar álomba merültem, fáradt voltam. Előző nap a koreográfiát táncoltuk amíg volt bennünk szusz.
Reggel van. Az egyik asszisztens ébresztett minket. Smink, haj elkészítése után mentünk is a forgatás helyszínére. Egész nap táncoltunk. Egész nap Justin nevét hallottam mindenhol, egész nap a Boyfriend szólt minden hangfalból. Estére szinte már mindennel végeztünk. Még az utolsó képkockákat rögzítették.
Mindenki hulla fáradtan ment a saját ágyához. Éjszaka alig aludtam. Csupán hajnali 4-kor jött az álom a szememre. Ennek ellenére 8 órakor már ébren voltam. Nem tudtam aludni. Én voltam az első ébredő. Készítettem egy meleg teát magamnak. A nappaliban az ablak mellé ültem egy asztalhoz. Félig kómásan néztem a várost. Akkor kelt fel a nap. Csodálatos volt ahogy a sugarai a bőrömet simogatják.

Arra eszmélek, hogy a lift ajtaja lassan kinyílik. Ki jött volna más, mint Justin. Nagy mosolya az arcán csak úgy ragyogott. Felém közeledett, majd leült velem szembe. 

-Szia. Hogy aludtál? -kérdezte vidáman-
-Ha aludtam volna, akkor se jól. -válaszoltam miközben rá se néztem-
-Jól látom, hogy nem szimpatizálsz velem?
-Nagyon jól. Igen.
-Elmondod, hogy miért? -kérdezte, de választ nem kapott, nem volt kedvem vele beszélni- Beszélni se akarsz? Inkább bámulunk ki üresen a fejünkből?
-Miről akarsz beszélni? -kérdeztem miközben felé fordultam -
-Mikor kezdtél el táncolni?
-Ohh. Ez a történet nem olyan kerek, mint ahogy azt hinnéd.
-Meséld el. Érdekel.
-Az egész 10 éves koromban kezdődött. -és elkezdtem mesélni neki az én történetem, amit Ti már ismertek-  Te az énekléssel fejezed ki az érzéseidet. Én a tánccal. Így már tudod, hogy mit jelent számomra a tánc. Te, hogy állsz a tánccal?
-Ohh. Én is elég rég táncolok. De számomra mindig csak a 2. Az éneklés mindenek előtt.

-Ahhoz képest elég jól táncolsz. Van egy mozdulatod, amit egyszerűen nem tudok megtanulni. Tegnap is a forgatáson próbáltam ellesni a dolgot. Hogyan csinálod? -kérdeztem, már nem törődve azzal, hogy vele beszélek, kezdtem megnyílni neki és úgy éreztem ő is nekem-

-Gyere segítek. Hátha sikerül megtanulnod. -mondta, miközben felállt az asztaltól és elkezdte oktatni a lépést-
Rögtönzött táncóránkat Katy zavarta meg. Ő is a stúdióból jött. Scooter is előkerült, aki Justin után jött. Menni kellett egy fotózásra.
Pár perc után csak Katy és én voltunk a nappaliban.
-Tetszel neki. -mondta Katy -
-Te miről beszélsz?
-Láttam, hogy néz rád. Hallottam, hogy beszél veled. Selenával se beszél így.
-Jó vicc. Kösz a felvilágosítást. -mondtam és a szobámba mentem-
Még aznap délután visszamentünk New York-ba.

9. rész - Találkozás -

Egész úton az járt a fejemben, hogy félreismertem Justin-t. Azt hittem, hogy egy beképzelt gyerek. Aki azt hiszi, hogy ha több millió tini rajong érte akkor ő a király. Ma reggel kiderült, hogy nem. Nyitott felém, amit értékelek. Beszélni akart velem, meg akarta tanítani azt amit  szerettem volna elsajátítani.... Meg akartam ismerni. Tudni akartam, hogy mi jár a fejében, mire gondol.
Estére értünk haza. Időm nem volt beszámolót tartani Emily-nek. Lefeküdtem és elaludtam.
Reggel 9-kor keltem. Szombat van. Csend volt a házban, sehol egy hang. A konyhában egy levél várt rám:

"Szia Sophie! Jó reggelt! Jazmy-vel és Peter-re elmentünk egy családi programra. Késő este érünk haza. A hűtőben van kaja, ha megéheznél. Remélem jól érezted magad a forgatáson. Majd elmeséled. Puszi: Emily"

Örültem, hogy egy kicsit egyedül leszek. Bikinit vettem fel és kimenetem a medencéhez napozni. Órákat tudtam tölteni kint a szabadban, miközben a nap sütött. A laptopom is ott volt. Felléptem a Twitter-re. Meglepődve vettem észre, hogy @justinbieber követ. Visszakövettem, végül is veszíteni valóm nem volt.
12 óra körül van. Már nagyon éhes voltam. A hűtőből elővettem az amerikai palacsintákat, felmelegítettem és nekiláttam elfogyasztani őket. Twitter-re érkezett egy privát üzenet:

"Szia Sophie! Örülök, hogy követsz. Van egy kis szabad időm ma délután. Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk a parkban. Mit szólsz hozzá?"

Meglepett, hogy egy ekkora sztárnak van szabadideje. És, hogy a szabadidejét pont rám "pazarolja". Válaszoltam:

 "Szia! Hát az igazat megvallva van időm, de nem tudom, hogy elmenjek-e... Egyáltalán miért akarsz találkozni?"

Pár perce rá már jött is a válasz:

"Ha eljössz, akkor megtudod. :) Este 6-kor várlak a tó mellett. A két összenőtt fánál várok rád!"

Izgatott lettem. Milyen titokzatos... Egyszerre vártam is az estét meg nem is. Kicsit féltem, hogy mi lesz. Nagy nehezen eljött este 5 óra. Összeszedtem magam. Hamarabb kész lettem, mint ahogy azt vártam. Nem tudtam, hogy hamarabb, vagy később menjek a megbeszélt helyre. Addig ültem egymagam a szobában az ágy szélén, hogy már 6:10 perc volt. Siettem ki a házból és rohantam a parkba.
Odaérve megdöbbentem... Justin nem volt sehol! Lehet, hogy elment, megunt rám várni? Vagy el se jött, játszik velem? Szomorúan ültem le a két összeolvadt fa melletti padra. Naplemente van. Bámultam ahogy a nap sugarai lassan elmerülnek a tó vizében.

Kis, apró tücskök hangja szólt. Jó volt hallgatni a tó zenéjét. A háttérben pár gyerek kacaja töltötte meg a park üresen csengő tereit. Hirtelen valami hideg futott végig a karomon. Lassan megfordultam... A lemenő nap sugarai egy szempárt tártak fel előttem. Justin ujjai szaladtak végig a karomon.
-Sajnálom, hogy késtem. Tényleg nagyon sajnálom.
-Semmi gond. Én is késtem pár percet.
-Te reszketsz... Mi a baj? -kérdezte megrémülve Justin-
-Semmi baj! Csak kicsit hideg van. -válaszoltam, persze kicsit se volt hideg. fülledt meleg volt, nem akartam, hogy tudja szomorú voltam. hogy azt hittem nem jött el. ez volt az igazi oka a reszketésnek -
-Ja jó! Azt hittem valami bajod van... Nagyon örülök neki, hogy eljöttél. Tényleg nagyon boldog vagyok.
-Otthon úgy is unatkoztam volna. És érdekelt, hogy miért akarsz találkozni... Elárulod végre?
-Hát ha ennyire kíváncsi vagy... -nagy levegőt vett és megszorította a kezem, nem értettem az egészből semmit - Szóval. Emlékszel a meghallgatásra?
-Persze, hogy emlékszem. Miért?
-A tanárok nem akarták, hogy szerepelj a videóban. Nem tartottak elég jónak ahhoz. De én akartam, hogy ott táncolj mögöttem, a videóban...
-Miért? Miért akartad?
-Az oka egyszerű, csak... Elmondani nehezebb... Valami megfogott benned. Akartam, hogy ott légy, tudni akartam mindent rólad.
-El se hiszed, hogy mit mondott tegnap reggel Katy, miután elmentél.
-Ezt nem nagyon értem, hogyan jön ide, de mit mondott?
-Ha pontosan akarom idézni akkor azt, hogy... -kis szünetet hagytam. jó ötlet elmondani? inkább hazudjak valami hülyeséget? nem elmondom, tudnia kell. tudnom kell, hogy igaz-e. ez futott végig az agyamban- "Tetszel neki. Láttam, hogy néz rád. Hallottam, hogy beszél veled. Selenával se beszél így." -gyorsan elhadartam, szemébe se néztem, hogy mit reagál -
Szokás mondani, hogy a nők/lányok azt is látják amit nem akarnak. Előre néznek mégis látják mi történik a hátuk mögött. Körülbelül ez történt most velem is. Láttam, ahogy Justin arcára egy ki mosoly ül ki, aztán eltűnik  Megdöbbenés veszi át helyét. Üresen néz maga elé. Aztán mintha egy kis lámpa gyulladt volna fel feje fölött. Mintha támadt volna egy jó ötlete, hogy hogyan magyarázza ki magát. Lassan megfogja a lehajtott állam és felemeli. Pár centire az övétől. Lassan közeledett felém. Kezét óvatosan végigvezeti a karomon és végül megfogja a kezem. Már pár centi távolság volt az ajkaink között. Nedves homlokom az övéhez tapadt. Tudtam, hogy ha nem történik valami akkor itt csók lesz. Szinte már imádkoztam, hogy törje meg valami ezt a csodás képet. Szépnek szép volt, de megtörténnie nem szabadott. Ekkor, mintha hatott volna imám, egy frizbi találta el Justin karját. Megtörte a szépet. Felálltam a padról és a ház fele vettem az irányt. El akartam menni. Ezt nem akartam, pont ezt.
-Hová mész? -kérdezte Justin kíváncsian és meglepődve -
-Haza. Késő van és... Mennem kell. Sajnálom.
-Mikor találkozunk még? Látni szeretnélek.
-Egyhamar sajnos nem. Utazom haza pár hétre.
-És mikor utazol? Egyáltalán mikor jössz vissza?
-3 nap múlva utazom. Hogy mikor jövök vissza nem tudom még.
-De ugye visszajössz?
-Megpróbálok. Szia.
-Szia!
Megfordultam és az ösvényen hazafele indultam. Még egyszer visszanéztem. Justin ott állt a pad mellett. Fejét lefelé hajtva és a földet bámulta. Csalódottnak tűnt és szomorúnak. A szívem azt súgta, hogy menjek vissza hozzá, de az eszem, hogy menjek el. Az eszem ezúttal erősebb volt.

10. rész -A Búcsú -

Tényleg utaztam haza pár napon belül. Lejárt a 2 hónap, amiben megegyeztek a szüleim Sebastian-nal.

Már napokkal ezelőtt szólt, hogy el kell döntsem maradok, vagy megyek.

-1 Héten belül lejár a 2  hónapi szerződés. El kell dönts, hogy mit akarsz.

-Tudom. Maradok, vagy megyek?! Ennyi az egész.

-Nem egészen. Ha úgy döntesz, hogy maradsz, akkor a szüleidet meg kell győzd. Ehhez pedig az kell, hogy hazautazz és beszélj velük.

Ez történt pár napja, még a forgatás előtt. Ma, a találkozás utáni reggel, már az utazásra koncentráltam. Emily & Peter is úgy döntött, hogy jönnek velem. Fél éve nem voltak otthon. Jazmy már 2 éves. Rég látta a nagyszüleit. Még csak 2 nap volt az utazásig. A stúdiótól megkaptam a repülőjegyeket. Ezt is ők fizették. Csak Emily-ék vettek jegyet. Este hamar elaludtam. Repültem, haza repültem. Nem repülőn, szárnyaim voltak. Kicsit bolondos álmom volt, de ez utazás előtt nálam már természetes.

Holnap utazunk. Bejelentkeztem a Twitter-re. Mily meglepő... Justin írt.

"Szia Sophie. Azt szeretném tudni, hogy mikor utazol pontosan... És, hogy mikor is jössz vissza?"

"Szia! Holnap utazom el. Délután 5-kor a reptéren kell lennünk. Tehát fél 4-kor indulunk itthonról."

"Hogy érted, hogy 'indulunk' ? És mikor jössz vissza?"

"A nővérem családja is jön. Nem tudom. Lehet, hogy 2 hétig otthon leszek."

Ezzel ennyi volt. Justin már nem válaszolt. Talán jobb is. Nem kell neki magyarázkodnom, hogy szombaton miért jöttem el olyan hamar.

Kedd van. Az utazás napja. Már tegnap becsomagoltunk. Peter egy taxi-t hívott a ház elé fél 4-re. Meg is érkezett. Lassan hordtuk ki a csomagokat. Emily & Jazmy már beült az autóba. Peter még egyszer végignézte a házat (elzárta a vizet, az áramot, lekapcsolta mindenhol a villanyt, stb). Én már ballagtam ki a taxi-hoz. Hirtelen megálltam az ajtóban. Egy ismerős alak állott velem szembe pár lépésnyire. Az autó feljáróra néztem és egy fekete Range Rover állt ott. Justin egyik autója a sok közül.

-Szia. Már mész is? -kérdezte mélyen a szemembe nézve-

-Igen. Tegnap járt le a 2 hónapos szerződésem.

-De ugye-e visszajössz? Nem maradsz Franciaországban?

-Ha sikerül meggyőzni a szüleim, akkor igen. Talán hosszabb időre is... Remélem.

-Mikor jössz vissza? -kérdezte szomorúan Justin -

-2 hét múlva, ha minden jól megy.

-Hiányozni fogsz. -mondta miközben egyre közelebb lépett hozzám -

-Te is. -mondtam a szemébe nézve - Tudod, félreismertelek. Nagyon félre.

Nem hagyta, hogy tovább folytassam. Már annyira közel állt hozzám, hogy a két karjával szorosan magához húzott. Átöletem. Annyira szorosan ölelt, hogy szinte már fájt, de nagyon jól esett. A következő pillanatban már a barna tekintete az enyémet kereste. Aztán megtörtént az ami minden Belieber lány egyik álma. Megcsókolt.

Puha és meleg ajka az enyémhez tapadt. Olyan érzés volt, mintha lebegnék a földtől pár centire. Egyszerre rázott a hideg és egyszerre vert a víz.

A kezdetek elején nem hittem volna, hogy ide jutok/jutunk. A meghallgatáson még ki nem állhattam. Most pedig ennek az ellenkezője történik. A karjaiban vagyok és csókolom. Ami óriási hiba. Justin-nak barátnője van, Selena. Ő az övé, nem az enyém. Justin Selena-t szereti, ő pedig Justin-t. Nem lett volna szabad ezt hagynom. Nem lett volna szabad megtörténnie. Ezzel talán egy óriási hibát vétettem/vétettünk.

A következő pillanatban eltoltam magamtól Justin. Talán időben, akkor jött ki Peter a házból. Ő nem ismerte fel Justin-t. Talán nem is nagyon figyelt rá, hogy ki az a gyerek aki ott áll velem szembe és kicsit értetlenül néz rám. "Sophie! Indulnunk kell! Búcsúzz el a barátodtól!" Mondta Peter a taxi-ba beülve. Átöleltem Justin-t és szó nélkül beszálltam Emily mellé. Ő mindent látott. Talán még azt is tudta, hogy ő Justin Bieber volt. De ennek ellenére nem kérdezett semmit, még egy kérdő tekintetet se vetett rám. 

Elindult a taxi. Az ablakon kinéztem Justin-ra. Ott állt egymaga a járda szélén a taxit bámulva. A következő pillanatban lassan lehajtja a fejét és fel se néz többet. Az utca sarkáig haladt az autó, ott befordult jobbra. Még mindig látom Justin-t, még mindig üresen bámulja a földet. És még mindig, még mindig és eltűnik a szemem elöl. Többé nem láttam Justin-t. Csak az arcképem a taxi ablakán. Szomorúnak tűnt. Nagyon szomorúnak. Pedig boldog kellene, hogy legyen. A sok történések után talán egy kis nyugalom vár rá. Láthatja a szüleit, akik már nagyon hiányoztak neki. A világ talán legjobb pasija épp az előbb adott neki egy csókot. Az a pasi akinek már van barátnője, aki nem ő. Ez az oka a szomorúságnak. A reptér fele vezető úton nem néztem mást, mint az ablaküvegben megjelenő idegen arcot. Nem ismertem magamra...

11. rész -Otthon, édes otthon -

A reptérre érve már kezdett sötétedni. Hamar beszálltunk a repülőbe. Még hamarabb fel is szálltunk.

Nagyon fáradt voltam. Testileg, lelkileg. Állandóan az járt az agyamban, hogy ha visszajövök, akkor mi vár rám, mit fogok csinálni... Meg az, hogy egyáltalán hogyan győzzem meg a szüleim. Ezek a gondok vittek az álomba. Ott soha semmi gond nincs. Mindenki mosolyog és az történik amit szívünk kíván.

¤  Ezúttal a szüleim házában voltunk. Peter & Emily & Jazmy is ott volt. Szinte mindenki aki számított. Minden kis szeglete a háznak fel volt díszítve. Mintha valamit ünnepelnének az egybegyűltek. Kis vanília színű ruhákban gyerekek szaladtak végig a padsorok között, vörös rózsaszirmokat szórva az 'útra'. Az 'út' végén két fekete ruhás és egy fehér ruhás alak állt. Mellettük egy Aranyozott köntösben valami papféle. Hirtelen orgona zenéje tölti meg a kertünk csendjét. Egy fekete ruhás férfi egy fehér ruhás nő karját karolva vezeti a négy alak felé. Arcukat nem láttam, de a dallamot felismertem. Esküvőkön a menyasszon bejövetelén szóló dal szólt. Aztán a következő pillanatban az a fontos szó hangzott el a két fehér ruhás alak szájából, hogy IGEN ¤

-Mi igen? -kérdezte Emily-

-Semmi. -válaszoltam komásan, akkor ébredtem meg -

-Megérkeztünk. Hogy utaztál?

-Semmire se emlékszem.

-Mivel átaludtad az egész utat. Itthon vagyunk Sophie! -mondta Emily szorosan átölelve -

Egy taxi várt ránk. Gyorsan beszálltunk, mivel nem volt kellemes az időjárás. Hamar hazaértünk. Még a nap fel sem kelt, de mi már anyáék ajtajánál kopogunk. Tudták, hogy jövünk. Biztos nagyon vártak már minket.

-Oh! Sziasztok! -nyitott ajtót apa- Csendesen. Mary alszik. Most aludt el.

-Szia apa! -mondtuk egyszerre Emily-vel -

-Sziasztok lányok. Szia Peter. Oh, a kis Jazmy még alszik. Gyertek be.

A nappaliban anya a kanapén aludt. Peter & Emily nem aludtak az út alatt. Elmentek lefeküdni. Emily régi szobája még mindig úgy állt, ahogy hagyta, mikor elköltözött New York-ba. Oda feküdtek le. Még jó, hogy hetekig könyörgött még anno egy francia ágyért. Az én régi rácsos ágyam be volt oda téve. Ott aludt Jazmy. Mivel én átaludtam az egész utat és apa se tudott aludni, a konyhába mentünk. Anya tovább aludt, észre se vette, hogy megérkeztünk. Apával megegyezett az ízlésünk kaja téren. Egy doboz müzlit vett elő és hideg tejet. A kedvenc reggelink egyike.

Az asztal mellé ültünk és elkezdtük beszélgetni. Mindent tudni akart, ami velem történt az elmúlt 2 hónapban.

Egyszer aztán eltereltem a témát. Egy kérdést tettem fel neki:

-Apa! Lehet egy fontos kérdésem?

-Persze, bármikor. Miről van szó?

-Te mit tennél , ha lenne egy lány, akinek te tetszel. Ezt biztosra veszed, 100%. De a gond az, hogy neki van barátja. Meg, hogy nem is egy környezetbe tartoztok. Ráadásul te is kedveled a lányt, de nem lehet. Olyan mint... Nem is tudom, egy...

-Egy tiltott gyümölcs.

-Pontosan! -helyeseltem apa hozzászólását-

-Van egy fiú, igaz? És te most abban a helyzetben vagy, amit elmondtál.

-Gondolat olvasó vagy.

-Kislányom... Az egyetlen dolog amit tanácsolni tudok, csak annyi, hogy hallgass a szívedre. Az ott -mutatott a szívemre- az ilyen helyzetekben sokat segít. Én már csak tudom, hidd el.

-Hát ezzel aztán sokat segítettél. -mondtam a fejem lehajtva-

-Beszélj erről anyáddal. Ő talán többet tud segíteni.

-Lehet. Azért kösz apa... Jó újra itthon! Otthon édes otthon! -mondtam mosollyal az arcomon-

12. rész - Anya szavai -

Reggel 9 óra van. A szobámban ébredek. Olyan jó volt újra itthon lenni.

A konyhába érve mindenki a reggeliét fogyasztja az asztalnál. Csatlakoztam a vidám társasághoz. Élmények és vicces történetek hangzanak el. Jó volt újra együtt látni a családot. Anya állandóan Jazmy-t kérdezgette. Nem tudta megszokni, hogy már tud beszélni. Apa Peter-t faggatta, hogy mit tervez a jövőben... Lesz-e kis tesója Jazmy-nek? Emily & én csak nevetve néztük a történéseket.

Délután Peter és a nővérem a barátaihoz mentek látogatóba. Jazmy fáradt volt és elaludt, ott ahol tegnap éjjel. Apa elment golfozni. Ez az új hobbia.

Anya és én maradtunk otthon. Megragadtam az alkalmat és tanácsot kértem tőle is. Úgy keztem ahogy apánál is.

-Sophie! Kislányom, nem igazán tudom, hogy mit mondjak. Azt hittem ez a téma kicsit később köszönt ránk. -kezdi anya mondandóját -

-Te mit tennél anya?

-Hogy én?! Jó kérdés. Ahogy apád is mondta ő egy tiltott gyümölcs. Van már párja, aki minden bizonnyal szereti. Ne legyél te az aki ezt a kapcsolatot elrontja.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy felejtsem el? Ne találkozzak vele többet? -néztem rá kérdően és elszomorodva -

-Nem. Én azt mondom, hogy találkozhatsz vele. De ne úgy bánj vele, mint eddig. Kezeld úgy mint egy barátot. Semmi több.

-De ha ő nem úgy tesz velem akkor nem tudok mit csinálni.

-Akkor ezt meg kell beszélned vele.

-Szóval állítsam döntés elé? Én vagy Selena?!

-Selena? Csak nem Selena Gomez? -nézett rám anya kíváncsian -

-De.

-Akkor itt Justin Bieber-ről van szó?! Oh, kislányom. Ő csak játszik veled. Miért foglalkozna veled pont ő, akiért milliónyi lány rajong?

-Én is ezt kérdeztem magamtól.

-Erre már nem tudom mit mondjak...

Anya otthon volt a sztárvilágban. Tudta, hogy ki az a Justin Bieber. Szinte többet tudott róla mint én. 

Apa is hazaért. Azon járt az agyam, hogy most beszéljem meg a stúdiós dolgot anyáékkal. Végül is csak 3-an vagyunk otthon, ja és Jazmy. De végül úgy döntöttem, hogy majd holnap. Akkor lesz a Boyfriend premierje és akkor lesz rá bizonyítékom is, hogy miért kell folytatnom a táncot.

Lassan Peter & Emily is hazajött. Délután, este fele pár régi barátom kopogott az ajtón.  A szokásos programra próbáltak elhívni. Nem kellet sok győzködés. Felmentem a szobámba és kiválasztottam valami jó kis szerelést. Egy egyszerű farmer csőnaci, egy fekete topp és rajta egy kicsit túlméretezett szürkés izompulcsi. Egy telitalpú szandál és már kész is voltam. A hajamba helyeztem egy fekete rózsa csatot és rohantam is le az előszobába.4-en voltunk. Átkaroltuk egymás karját és mentünk a kedvenc helyünkre. Egy úgynevezett TiniCentrum klubba. Minden van ott. Netbár, CafféBár, GameBár... Ott töltöttük az egész estét. Mindent tudni akartak a barátaim. Nem sokat beszéltünk az eltelt 2 hónap alatt. Jó volt újra együtt a csapattal.