85. rész - Buli -

Aztán lassan elkezdődött a szertartás. Nagyon gyönyörű és szép volt. Közben én odaültem Justin mellé, aki egyedül gubbasztott az egyik széken. Megfogtuk egymás kezét, ujjainkat összekulcsoltuk és úgy ültük végig a szertartást. Tökre megható volt, mikor kimondták az igent és utána megcsókolták egymást...

A szertartás után átmentünk a sátorba. Minden a helyén volt. Tök jó volt a buli. Az élő zenekar valami fenomenális volt. Apa & Steve, Peter apja is mondott beszédet. A végén még Justin is a színpadra állt és elénekelte a Die In Your Arms című dalát. Totálisan elérzékenyültem, mert tudtam, hogy e dal alatt rám gondol.
Aztán jött az apa-lánya tánc. Olyan szépek voltak együtt. Emily & apa egyedül keringőzött a tánctér közepén. Nagyon szép volt az a pillanat. Aztán lassan a többi ember is bekapcsolódott a táncba. Justin is megragadta a derekam és a tánctér közepére vitt be. Ott a vállára helyeztem a két karom, ő pedig átkarolta a derekam. Így kezdtünk lépegetni az emberek között.

-Hogy érzed magad? -kérdezte Justin-
-Őszintén? Kicsit zavar ez a nagy ruha...
-Vedd le. -kacsintott-
-Hülye vagy. -és megcsókoltam-
-Miért nem veszed le az alsó részét? Azt mondtad, hogy levehető.
-Segítesz?
-Persze.
-Akkor menjünk be a házba. Gyere.
És megfogtuk egymás kezét és a kert végén lévő ház fele tartottunk. Útközben apába botlottunk. Elég furán nézett ránk, mikor meglátott minket.
-Ti hová mentek? -idegeskedett-
-Sehova. Csak megyünk, hogy a ruhámat levegyük... Vagyis az alsó részét, mert nehéz.
-Tuti?
-Apa!
-Jó. Okay. Nem szóltam. Siessetek vissza. Ha jól hallottam nemsokára felvágják a tortát.
-Kösz, hogy szólt. Sietünk. -válaszolta Justin. és már haladtunk is tovább- Szerinted mire gondolt, hogy hová megyünk?
-Szerinted? Mikor mondtam, hogy hová megyünk totál kidülledtek a szemei...
-Szerinted arra gondolt..?
-Szinte biztos. Na, de segíts.
Már a hálóban voltunk. Justin nekiesett a ruhámnak és kicsatolta a 8 csatot. Olyan nagy megkönnyebbülés volt, mikor kiléptem belőle. Ekkor Justin lassan mögém lépett és megcsókolta a nyakam, átkarolta a derekam és a fülembe szuszogott. Ekkor hirtelen felkapott és vagy háromszor megforgatott:
-Annyira boldoggá teszel! Szinte már azt érzem, hogy nem érdemellek meg... -tett le a szoba közepén-
-Ne mondj ilyet... Talán inkább én nem érdemellek meg.
-Nem. Rosszul tudod!
-Fejezzük be. Úgy se fogunk döntőre jutni. Túl makacsak vagyunk.
-Ez igaz... Imádlak, szeretlek. -bújt hozzám-
-Neked ma milyen bajod van? Nem mintha nem esne jól, de... Valami nem stimmel.
-Nem tudom. Ma ilyen a kedvem... Lehet, hogy hatással van rám a mai nap eseménye.
-Lehet. -csók-
-Amúgy nem lenne baj, ha én is átöltöznék? Már szabadulnék az öltönytől.
-Nyugodtan. Akár le is téphetnéd magadról, csak akkor nem fogunk visszaérni a tortára. -kacsintottam-
- ☺Azt akarod, hogy ne érjünk vissza? Meg tudom ruhatépés nélkül is csinálni, nem kell ez ahhoz... -és lassan a keze a derekamról lejjebb helyeződött át-
-Így tutira nem érünk vissza, ha folytatod...
-Shhh! Egy szót se. -fogta be a szám az ajkaival-
-Hahó! Van itt valaki? -lépett be a házba Emily-
-Igen! Itt vagyunk a szobában! -válaszoltam-
-Ohh! Sziasztok. Mit csináltok itt?
-Jöttünk átöltözni...
-Úgy, hogy egymást ölelgetitek....
-Hát... öö. -hámoztam magam ki Justin karjaiból- És te mit keresel itt?
-Én is átöltözni jöttem. Már túl nehéz a ruha... -és bement a fürdőbe- Amúgy... Engem nem nagyon érdekel, hogy mit csináltok... De ha valaki más jön be...
-Emily! Tényleg átöltözni jöttünk.
-És közben egymást faljátok...
-Egy pár vagyunk. Ezt csak szabad... -válaszolta Justin-
-Ja. Na, én kész vagyok. Jöttök ti is, vagy folytatjátok?
-Emily!
-Bocs, de fel vagyok pörögve és ideges vagyok.
-Miért?
-Elvileg a torta elég instabil. Félek, hogy el fog dőlni.
-Dehogy fog... Addig én felfalom. -nevetett Justin-
-Azt megnézném. Egy 4 emeletes tortát egyedül megenni elég nagy kihívás lenne...
-Jó igaz. Én is átöltözöm és megyünk. -
-Okay. Megvársz minket Emily?
-Persze. Ha sietsz Justin! -kiabálta Justin után a fürdőbe-
Pár perc múlva Justin is kész volt. Én kis koktélruhában, Emily egy kis fehér ruciban és Justin pedig egy fehér gatyában és fekete kabátban. Így mentünk vissza a sátorba.

A torta épp akkor érkezett meg, mikor visszaértünk. A friss pár felvágta és mindenki nekilátott falatozni belőle. Justin egy tálba egy nagy szeletett tett. Azt hozta oda hozzám kettőnk számára. Egy falatnyit vágott a tortából és azt felém irányította. Pont mikor be akartam falni, ő az arcomba nyomja.
-Justin! Héé. Ezt visszakapod. -és én is egy kicsit az arcába nyomtam-
-Ezt nem kellett volna... -nézett rám elég viccesen-
-És miért? -nyögtem ki két nevetés között-
-Most megtudod. -és az emberi tömeg közt lesmárol, de úgy, ahogy még soha-
-Ha tudtam volna, hogy ezt kapom, akkor az egész tortát hozzád vágom... -öleltem át-
-Hát miért nem tetted...?
-Mert túl jól áll neked ez a fehér gatya.
Aztán a buli folytatódott. Lassan a fényképező gépek is előkerültek és készülgetni kezdtek a képek. A buli úgy hajnali 6-ig tartott. Akkor mente el az utolsó vendég is...

86. rész - Mindenki elmegy -

Figyelem: nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én Emily lányát és Justin tesóját állandóan keverem. Szóval ettől a résztől kezdve Emily lánya KATY!!!


Mikor már senki nem volt a sátorba csak én és a családtagok akkor leültünk az egyik asztalhoz és beszélgettünk a napról. Szóba került minden, ami az nap történt. Úgy gondoltam, hogy most elárulhatom, hogy hová is lesz a nászút:

-Szeretnék elárulni valamit. -csitítottam a népet- Tudom, hogy Mrs. Khamton & Mr. Khamton nem akart nászútra menni, de én még is szerveztem egy pár naposat. A napokban nagyon sokat piszkáltatok azzal, hogy hová is lesz, meg minden. Most elárulom, és nyugi. Nem holnap utaztok. Úgy gondoltam, hogy egy kis eldugott helyen lenne a legmegfelelőbb. A földön van pár ilyen hely, de a legjobb az a  Ciprus szigetek. Ott fogtok lenni 5 napot. Már a szállás és a program is megvan tervezve. Nektek csak az a dolgotok, hogy sok fürdőruhát és napkrémet csomagoljatok be. Meg, persze, az útlevelet és már utazhattok is... Ez az én ajándékom... Tessék, itt vannak a jegyek. Érezzétek jól magatokat.

-Kislányom! Ez egy nagyon szép ajándék. -ölelt át anya-

-Sophie! Ezt nem kellett volna...

-Ugyan már! Minden esküvő után jár egy kis pihenő.

-Ezzel én is egyetértek. -állt mellém Justin- És nem kell aggódni. Jazzy majd velünk lesz.

-Hát... Nem is tudom, hogy mit mondjak... -zavarodott össze Emily-

-Én tudom. Nagyon szépen köszönjük. -ölelt át Peter-

-Igazán nincs mit. Remélem, hogy jól fogjátok érezni magatokat. Csodás programokat szerveztem. Odaérve ti is megtudjátok és ha valami nem tetszik akkor lemondjátok. Bár... Nem hinném, hogy erre sor kerül.

Még egy kicsit beszélgettünk, de utána elmentünk lefeküdni a kert végében lévő házba. Elég pici volt a ház, de sok jó ember kicsi helyen is elfér.

Reggel első utunk Emily-ékhez vezetett. Szerencsére Justin autóval jött tegnap, így Peter szüleit el tudtuk vinni. Anyáék meg Emily-ékkel mentek. Odaérve összeszedtük Jazzy ruháit és azt betettük az autóba. Emily & Peter már lázasan pakolászott, ahogy anya, apa is. Ők is utaznak haza, Párizsba. Az én szeretett szülővárosomba. Olyan rég voltam ott. Annyira hiányzik.... Aztán Peter szülei is pakolgatni kezdtek. A ház előtt egyszerre kettő taxi parkolt.
-Viszlát anya! Vigyázzatok magatokra! -öleltem át anyát- Apa! Te is hiányozni fogsz! -öleltem át őt is-
-Vigyázz magadra kicsim. Ígérd meg.
-Megígérem anya.
-Vagy inkább én ígérem meg. -tette hozzá Justin-
-Az jobb lesz. -válaszolta apa- Viszlát Justin.
-Viszlát Josh. -pacsiztak le- Mary, jó volt újra találkozni. -ölelte át-
-Jók legyetek srácok. -és anyáék kimentek a házból-
A taxi mellett Emily, Peter & Katy várt rájuk. Tőlük is elköszöntek és már az autóban ültek. Pár perc múlva már csak az illatukat éreztem a kabátomon. Aztán Peter szüleitől is elbúcsúztunk. Ők is beszálltak a taxiba és   hazafele tartottak. Elég messze laktak tőlünk, San Diego-ban.
Mikor mindenki elment mi is elköszöntünk a nővéremtől és beszálltunk az autóba. Katy-t a hátsó ülésre ültettük. Elköszöntük Peter-éktől és már gurultunk is hazafele. Körülbelül 1 óra múlva már otthon is voltunk. Angel már tiszta izgatott volt. Tegnap reggel látott utoljára. De most, hogy itt van Katy ellesznek ketten. Katy imádja a kutyulimat, mikor odabújik hozzá és a szőrével az orrát csikizi. Már elég későre járt az idő. Rendeltünk egy kis kaját, amit negyed óra alatt ki is szállítottak. Leültünk az asztal köré és vacsoráztunk. Aztán Katy-t megfürdettem és a vendék szobában lefektettem. Elmondtam neki egy mesét, mire végeztem már a két szép szeme zárva volt. Angel is elaludt az ő kis kuckójában. Justin & én a nappaliban leültünk a TV elé és az nézegettük. Semmi érdekes nem ment így úgy döntöttem, hogy elmegyek lezuhanyozni:
-Na, jó! Ez unalmas. Megyek lezuhanyzom és utána lefekszem. Okay?
-Én is mehetek?
-Hova?
-Zuhanyozni.... Zuhanyozzunk ketten. -csillant fel a szeme Justin-nak-
-Közös fürdés... Nem hangzik rosszul.... Gyere mackóm!
És pár perc múlva már a zuhanykabinban voltunk és egymás hátát mostuk. Pár csók is elcsattant, de semmi több. Aztán gyorsan megszárítkoztunk és bebújtunk az ágyba. Egymás szemébe néztünk és mindkettőnknek fülég ért a szája:
-Mi ilyen vicces? -törtem meg a csendet-
-Ezt én is kérdezhetném... -húzta fel a szemöldökét-
-Hát... Jó kedvem van. Nem tudom miért.
-Jó éjt szívem.
-Jó éjt Justin.

Reggel Justin nem volt sehol. Gondolom elment dolgozni. Gyorsan kikeltem az ágyból és felébresztettem Katy-t.
-Hahó! Ébresztő. Kis hableány, ideje felkelni. Oviba kell menni.
-Nem akarok. -kezdett nyöszörögni-
-Katy. Ha elmész délután, hazafele elmegyünk fagyizni. Mit szólsz?
-Hol a ruhám? -ugrott ki az ágyból-
Gyorsan felöltöztettem és elé tettem egy kis kakaós müzlit tejjel. Amíg ő reggelizett én elmentem átöltözni. Amint beléptem a szobába szédülés jött rám és hányinger. Szokás szerint, de ezúttal semmi más. 2 perc alatt elmúlt  De úgy döntöttem, hogy ma utánanézek, hogy mik ezek a tünetek. Gyorsan elővettem egy kényelmes szettet  A hajam kifésültem és a frufrum két oldalt feltűztem. Mire végeztem Katy is befejezte a reggelit. Kenny már a ház előtt várt ránk. A táskámba beledobáltam a dolgaim, napszemcsi fel, Katy-re egy fekete kiskabát és már mentünk is. Emily-éknél szálltunk ki, mert Katy a rajzát otthon hagyta, az pedig kell ma az oviba. Kenny-t elküldtem mert úgy döntöttem gyalog megyünk el az oviig.

-Délután jövök érted hableány. Légy jó kislány. Ne haljak rosszat rólad.
-Szeretlek Sophie.
-Én is téged Katy. Szia.
Adtam neki egy puszit és már ő az oviban volt. Az utam haza vezetett. Útközben Justin-tól kaptam egy üzenetet:

Szia szívem. Ma hamarabb végzek. Úgy 2 körül szerintem már otthon is leszek. Nem csinálunk ma délután valamit? Gondolkozz rajta és majd meglátjuk. Szeretlek, imádlak. Csók, a Te mackód!

Végül is semmi akadálya. Katy után úgy 5 körül kell menni. Majd kitalálok valamit. Jó munkát. Szeretlek!

Alig, hogy hazaértem első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a laptopom. Letettem az íróasztalra. Addig míg bemelegedett csináltam egy forró kávét. Leültem a gép elé és keresgélni kezdtem a világhálón. Aztán egy furcsaságon megakadt a szemem. Egy oldalt nyitottam meg, ahol ugyan azokról a tünetekről beszélt, amik nekem is vannak. Nekiláttam olvasni. Olvastam & olvastam, mikor a felénél egy nagyon fontos mondatnál lefagytam....

87. rész - Az nem lehet! -

Annyira megdöbbentett, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek. A kávém is kiömlött annyira remegett a kezem. Ijedten bámultam a monitort, hogy most mi lesz. Lassan felálltam a géptől és lassan araszolni kezdtem hátrafelé. Addig-addig, hogy a hátam a szoba falához ért. Ott lassan leültem a földre és üresen bámultam magam elé... Nem, nem lehet! Csak ezt hajtogattam. Aztán töprengeni kezdtem azon, amit a cikk írt. A tünetek alapján két bajom lehet. Vagy valami ritka fertőzés, vagy terhesség. Igen ám, de a fertőzés csak nyers hús fogyasztása esetén fordulhat elő. Az is ritkán, 20 emberből 1 lesz aki megfertőződik. A terhesség... Hát az valószínűbb. Napok óta rosszullétre kelek, ráadásul ha jobban belegondolok pár napja késik a bajom....

Újra lefagytam és bámultam magam elé. Úgy fél óra telhetett el, vagy több mikor hallottam, hogy egy autó leparkol a ház előtt. Ránéztem az órára, fél kettőt mutatott. Aztán becsapódik az autó ajtaja. Pár másodpercre rá a ház ajtaja is kinyílik.

-Sophie! Édesem! Itthon vagyok! Hol vagy?! -hallottam ahogy Justin keres. válaszolni akartam de egy árva hang nem jött ki a torkomon- Sophie! Hol vagy?! Hahóó!... Sophie. Hát itt vagy. Mit csinálsz? -lépett be a szobába- Sophie? Baj van? -rohant oda hozzám Justin-

Gondolom nem voltam valami jó látvány. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy élő halott. Justin odajött hozzám és letérdelt elém.

-Sophie! Mi a baj?! -idegeskedett Justin-

-... Megnéztem, hogy.... Milyen bajom lehet...

-Igen. És? Baj van? ... Megijesztesz. Áruld már el. -sürgetett Justin-

-Justin! Legutóbb mi... Mi használtunk... Használtunk óvszert? -nyögtem végül ki-

-Nem, vagyis nem tudom... De miért?

-Tudod két bajom lehet... Vagy fertőzés... Vagy..

-Vagy terhesség?

-Igen.

-Ugye nem mondod komolyan? -döbbent meg Justin-

-De igen. A neten utána néztem és ezt a két lehetőséget adta ki... Justin!

-Nem. Nem lehetsz terhes... -zuhant a földre Justin. leült velem szembe és a földet bámulta-

Arcára egyik pillanatról a másikra kiült a félelem. A szemébe néztem és láttam rajta, hogy fél. Fél attól, hogy mi van, ha tényleg állapotos vagyok... Bevallom én is féltem. Féltem, hogy anya, apa, Emily, Pattie és a többiek mit fognak szólni.. Percekig nem szóltunk semmit csak néztünk ki a fejünkből. Aztán Justin megszólalt:

-Csináltál terhességi tesztet?

-Ömm. Nem.

-Van itthon?

-Justin, miért lenne?!

-Akkor menjünk el és vegyünk. -ugrott fel a földről-

-De, Justin!....

-Sophie! Ne. Jobb lesz, ha minél előbb tudni fogjuk, hogy mi van. -segített közben felállni- Elég félelmetes belegondolni abba, hogy a pocidban talán egy kis lény növekszik. És, hogy az a kis lény az enyém... Én még nem akarok apa lenni!

-Szóval... Ha még is terhes vagyok akkor elvetélek? Megöljük az a kis ártalmatlan lényt?

-... Nem tudom Sophie! Csak azt tudom, hogy kell egy teszt és most, azonnal.

-Akkor menjünk és vegyünk egyet.

Ahogy kimondtam már az autóban ültünk és szinte szélsebesen haladtunk az első gyógyszertárhoz. Odaérve gyorsan berohantam és vettem egy tesztet... Otthon elolvastuk a tudnivalókat és úgy cselekedtünk ahogy az le volt írva.... Úgy 10 élethosszú perc után, ami sose akart eltelni megnéztük, hogy mi a végeredmény... 

Mikor megláttam azt hittem ott fogok elájulni. Kicsit meg is szédültem...

-Ez.... ez.... Justin! -bújtam oda hozzá-

-Ez... két csík.... -remegett meg a hangja- Ami azt jelenti.... Sophie. Nézz rám. -nem bírtam a szemébe nézni. de ő felemelte a fejem- Sophie. A teszt szerint... Terhes vagy.

-Ne... Nem akarom! -tört ki belőlem minden és zokogni kezdtem-

-Istenem! Most mit csináljak..?! -rogytunk le a földre mind a ketten-

Egy pillanatra felnéztem Justin-ra. Az ő szeme is tele volt könnyekkel.... Egyszerűen én nem akartam elhinni, hogy terhes vagyok. Nem mintha nem akarnék gyerekeket Justin-tól, de nem most! Még csak 18 vagyok, előttem még az élet! Még nem akarok anyuka lenni! És gondolom, hogy Justin se akar még apuka lenni. És ha be is vállaljuk a kicsit akkor össze is kellene házasodni. Egy törvénytelen gyerek még jobban megnehezíteni a dolgokat... Egyszóval nem lehetek terhes! Jó lehet, hogy legutóbb nem használtunk óvszert és én se szedek tablettát, de... Nem akarok terhes lenni!
Pár síri csönd perc után Justin megszólalt:
-Van nőgyógyászod? El kellene menni hozzá...
-Nem, nincs.
-... Akkor mit csináljunk. Egy nőgyógyász szava úgy is többet ér, mint egy teszté.
-Hát... Maximum annyit, hogy Emily-t felhívom, hogy ki az ő kezelőorvosa... De akkor megkérdezi, hogy miért, és én neki nem tudok hazudni...
-Van más választásunk? Nincs. Akkor hívd fel.
-A nászút közepén?
-Sophie! 100%-ra tudni szeretném, hogy mi van.
-Jó, okay! Én is...
És felhívtam Emily-t. Már készülgettem rá, hogy leordítja a fejem, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk meg minden. De úgy voltam vele, hogy már megtörtént...
-Szia Emily!!
-Szia Sophie! Mi újság?
-Semmi különös... Zavarhatlak pár percre?
-Persze... Mondd csak. Hallgatlak.
-Szóval... Adódott itt egy kis baki... Szeretném megkérdezni, hogy ki.... Ki a te...
-Kinyögnéd végre?
-Persze. Szóval ki a te nőgyógyászod?
-Hát.... Dr. Elizabeth. De miért? Baj van?
-Igazából... Ami azt illeti....Igen. Baj van!- kezdtem megint zokogni-
-Mi a baj Sophie? Mi történt?
-Tudod... Napok óta rosszullétre kelek, ráadásul a bajom is késik. Justin-nal ma vettünk egy tesztet és az szerint terhes vagyok.... Most totálisan ki vagyunk készülve, hogy mit csináljunk. Ezért hívtalak.
-Ti nem vagytok normálisak! Védekeztetek egyáltalán?! -akadt ki Emily-
-Hát... Ez az, hogy nem emlékszünk rá.
-Na, ebből lesz a baj. Mikor Katy is megfogant nem emlékeztünk rá, hogy használtunk-e óvszert. Kiderül, hogy nem és világra jött Katy.
-Emily ne ijesztgess!
-Sophie! Tudod mekkora felelősség egy gyerek?! Ti nem vagytok normálisak!
-Kösz. Ezzel sokat segítesz!
-Jó bocs. De ez óriási felelőtlenség volt! Te nem ilyen vagy!
-Tudom, de megtörtént. És tudni szeretnénk 100%, hogy terhes vagyok-e. Érted.
-Okay, szóval azt javaslom, hogy még ma hívd fel Dr. Elizabeth-et. És mindenféleképpen kérjél holnapra időpontot.
-Kösz Emily. Életmentő vagy.
-A kezelés után rögtön hívj fel, hogy mi van!
-Okay. Szia és bocs, hogy megzavartalak titeket.
-Semmi baj.Vigyázzatok magatokra. Szia!
-Na, mit mondott? -tördelte a kezét Justin-
-Hát... Először is leordította a fejem, hogy milyen felelőtlenek vagyunk. Aztán elmondta, hogy hívjam fel az orvost és holnapra kérjek időpontot.
-Okay. Akkor hívd fel.
-Csak meg kell keressem a számát.
És a gép elé ültem. Azonnal rákerestem Dr. Elizabeth, New York.i nőgyógyászra. Pillanatok alatt meg is lett a telefonszám. Bepötyögtem a telefonomba és tárcsáztam...

88. rész - Ez letudva! -

-Hello! Jó napot kívánok. Dr. Elizabeth-et keresem.

-Jó napot. Én vagyok az. Miben segíthetek?

-Sophie Jordan vagyok és időpontot szeretnék kérni holnapra.

-Értem. És pontosan miért?

-Mert... Azt gyanítom, hogy terhes vagyok.

-Értem. Akkor kérem várjon egy pillanatot.

-Természetesen....

-Na, mi van? -suttogta Justin-

-Nem tudom, mindjárt kiderül. -suttogtam-

-Elnézést, hogy feltartottalak Sophie. Akkor holnapra ugye?

-Igen.

-Délelőtt 11 óra megfelel?

-Oh! Tökéletes. Köszönöm.

-Semmiség. Akkor holnap. Visz hall.

-Visz hall. -és letettem a telefont-

-Na?

-Holnap 11 órakor fogad.

-Szuper... Egy kicsit megnyugodtam.

-Jó neked. Minden végtagom remeg az idegességtől....

-Gyere ide... -húzott magához és megölelt- Én itt leszek, vigyázok rád. Ne félj.

-Tudom... El kéne menni Katy-ért.

-Akkor menjünk.

-Figyel. Megígértem neki, hogy ovi után elmegyünk fagyizni...

-Jó, akkor elmegyünk.

Gyorsan összeszedtem magam és már az ovi fele tartottunk. Közben Natasha hívott fel:

-Szia csajszi! Mi a helyzet?

-Szia! Semmi különös. Veled?

-Hasonló. Figyel azért hívlak, hogy holnap délelőtt nincs kedved meginni egy kávét a belvárosban?

-Hát... Igazából más programom van. Bocs.

-Értem. Semmi baj... Amm, mit terveztél?

-Nem én terveztem, a sors.

-Miről beszélsz?

-Nőgyógyászhoz megyünk Justin-nal.

-Ohh! Baj van?

-Ami azt illeti igen, vagy nem tudom.

-Akkor ezt hallom a hangodon... Mi a baj?

-Amit most mondok nem árulhatod el senkinek...

-Ugyan! Ismersz. -nevetett Natasha-

-Szóval... Lehet, hogy terhes vagyok.

-Micsoda?! Ez komoly? -lepődött meg-

-Az. 

-Durva... Nem is tudom, hogy mit mondjak. Jól megleptél.

-Hidd el én is magam.

-Értem csajszi. Hát... sok sikert akkor a holnaphoz... De ugye tudod, hogy ezt majd el kell meséld nekem. Mindent tudni akarok!

-Jó-jó. Majd, ha úgy lesz időnk.

-Okay. Akkor hagylak is. Üdvözlöm JB-t!

-Átadom. Szia.

-Szia.

-Natasha? -érdeklődött Justin-

-Aha.. Üdvözöl.

- :) Nem gondolod, hogy kár volt elárulni neki?

-Mire célzol? -értetlenkedtem-

-Bízol annyira benne?

-Persze! Ő a legjobb barátnőm, vakon megbízom benne... Hogy gondolhatod, hogy elárulna?

-Nem gondolom... Csak aggódom.

-Hát ne aggódj, minden okay.

Alig, hogy ezt kimondtam az ovinál voltunk. Katy már ott várt ránk. Beültünk az autóba és az egyik fagyizóhoz mentünk. Vettünk 1-1 fagyit és leültünk a mellette lévő parkba.

-És mesélj! Mi volt ma az oviban? -érdeklődött Justin-

-Az egyik fiú megfogta a kezem. -dicsekedett Katy-

-Igazán? Ki?

-Leonel.

-Milyen Leonel? -érdeklődtem-

-Most költöztek ide... Leonel Bluth.

-.... És mond csak Katy. Van neki egy bátyja?

-Igen. Greg.

-A francba! -álltam fel és odébb mentem-

-Mi a baj Sophie? -jött utánam Justin- Baj van?

-Nem, dehogy. Semmi baj.

Pedig igen is volt... Katy amint kimondta, hogy Leonel Bluth azonnal tudtam, hogy Gerg tesójáról van szó... Nem elég, hogy Greg állandóan hívogat a napokban, még a tesóját is ráküldni Katy-re. Ez totálisan egy elmebeteg ember. Tutira készül valamire, csak tudnám mire... És igen, Greg a napokban állandóan hívogat. Olyan is van, hogy naponta háromszor. Nem tudom, hogy mi a fenét akar, de ami eddig történt nagyjából tudom... Ahányszor találkozunk folyton engem bámul, Carly-nak meg elárulta, hogy nagyon csinos vagyok. Szinte érzem, hogy csak kihasználja a barátnőmet! Ha megtudom, hogy tényleg úgy van akkor kinyírom az tuti! A barátaimat senki se használhatja ki!

Már sötétedett mikor hazaértünk. Justin gyorsan átöltözött mert neki még egy esti show-ban meg kell jelennie, mint sztárfellépő. Nekem semmi kedvem nem volt ott lenni. Ráadásul még Katy-re is vigyázni kell. Totálisan ki voltam merülve. Inkább lefürödtem és a nappaliban a takaró alá bújva megnéztem a Ted-et. Katy & Angel is velem tartott. Készítettünk popcorn-t és epres szörpöt. Beültünk a tévé elé és élveztük a filmet. Úgy vélem, hogy sokan gondolják, hogy egy 3,5 éves gyerek nem nézheti meg a Ted-et, de ez cenzúrázva volt. A film végére Katy bealudt és Angel már a helyén szuszogott. Felkaptam Katy-t és bevittem a 'szobájába'. Jó éjt puszi és kész.

Én is bebújtam az ágyamba és a laptopomon böngészgettem az online magazinokat. Nem telt bele sok időbe, hogy totálisan kiboruljak... Egy olyan cikkre találtam, ami arról beszél, hogy az álom tinipár, Juphin mennyire felelőtlen....

89. rész - Még gyerek vagyok! -

Szenzációs hír került a birtokunkba a Juphin párról! Senki nem hinné, hogy a kapcsolatuk már ezen a szinten van. Már kapott szárnyra olyan hír, hogy eljegyezték egymást, de ez hamisnak bizonyult. Most viszont egy olyan hír került hozzánk, amire senki nem gondolt volna. Egy bennfentes számolt be arról, hogy a fiatal páros gyereket vár. Igen, mi sem hittünk elsőre a hírnek, azt hittük valami rossz akaróról van szó. De miután bemutatkozott és elárulta, hogy honnan tudja a hírt... Egyre kezdett világosabbá válni a dolog. A bennfentes elárulta, hogy Sophie napok óta hányingerre kel és szédülésre. Állítólag a pár csinált már egy tesztet is és az pozitív lett. Ez megmagyarázza, hogy a pár miért volt olyan feszült, amikor egy gyógyszertárból távoztak. Felmerül azonban az a kérdés, hogy nem túl fiatalok? Nos, Justin anyja, Pattie, 18 éves volt mikor megszülte a kanadai sztárt. Sophie is 18 éves... Ez hagyomány lesz ennél a családnál?! Minden esetre kíváncsian várjuk, hogy mit reagál a tini álompár. Amint valami fejlemény lesz közöljük veletek!

Hát ez csúcs! Ha a média tudja, akkor már csak pár perc és anyáék is megtudják. El nem akarom képzelni, hogy mekkora fejmosást kapok... Viszont ha a média tudja, akkor engem szét fognak szedni. Ráadásul eddig egy csomó Belieber a háta közepére se kívánt. Hát ezek után.... Szinte látom magam előtt a holnapot. Alig, hogy kilépek a házból egy csomó újságíró letámad érdekesebbnél érdekesebb kérdésekkel. Meg egy tucatnyi rajongó aki paradicsommal dobál.... Utálom a médiát. Egyszer keresztbe fogok tenni nekik, de úgy, hogy soha a büdös életbe egy szót se fognak rólam írni! És még ott vannak anyáék! Hogy utálom ezt az egészet! Még nem is biztos, hogy terhes vagyok, de a média már tényként közli. Hogy rohadnának meg! Annyira utálom! Tönkreteszik az életem!

Zokogva rohantam ki a hátsó kertbe és leültem a medence szélére. A szél hullámoztatta a benne lévő vizet  ami csapkodta a medence falát. Ennyi hallatszott csak az éjben és az én eszméletlen gyors szívverésem. A telihold világított csak, és pár csillag fénye töltötte be az eget. Most nem vágytam másra, csak arra, hogy egyedül legyek. Most valahogy Justin se hiányzott...
A könnyeim egymás után folytak le az arcomon. A szemeim már égtek és levegőt is alig tudtam már venni. Szinte láttam magam kívülről. Egy törékeny lány, aki a lábát a vízbe lógatja és szüntelenül csak sír. Haja az arcára tapad és szemfestéke is szétfolyt már rég.

Valahogy magamra haragudtam. Nem a fotósokra, nem a TV csatornákra, nem az újságírókra, hanem magamra. Sok embernek igaza van.... Még gyerek vagyok! Azt se tudom, hogy mi az, hogy felelősség. Ha tudnám, akkor ez nem történt volna meg. Azon az éjszakán jobban figyeltem volna... Szerencsétlen vagyok, ostoba és hülye.... Én még gyerek vagyok!
Aztán nagy nehezen elállt a könnyeim folyása. A pólóm szélét felemeltem az arcomhoz és letöröltem a szétfolyt festéket... De ezzel csak rontottam a helyzeten. A víz tükrében láttam, hogy az egész orcám csupa fekete... De ez most a legkisebb gondom.
A házból zajt hallottam, gondolom Justin jött haza. Már vagy 2 órája elment.
-Sophie!! Hol vagy? -hallottam, ahogy keres. még csak az hiányzik, hogy felébressze Katy-t, így a kertbe vezető ajtóhoz mentem-
-Halkabban. Itt vagyok, nem szívottam fel...Sajnos. -sütöttem le a tekintetem-
-Jézusom.
-Tudom... Ronda vagyok.
-Dehogy... Csak a sminked... Mit csináltál kint?
-Gondolkodtam.
-Miről?
-Mindenről...
-És? Mire jutottál?
-Arra, hogy még gyerek vagyok. -vettem az irányt a szoba fele-
-Várj Sophie! Ez most miért mondod?- húzott vissza-
-Még nem lehetek anyuka... Még élni szeretnék.
-Én is. De hidd el, hogy minden rendbe fog jönni!
-... Mért vagy te ennyire nyugodt...?
-Miről beszélsz?
-.... Hisz te még nem is tudod....
-Micsodát? -nézett rám értetlenül-
-Nézz csak fel a netre. Már tuti minden azzal van tele. -és beballagtam a szobába-
A fürdőben lemostam a szétfolyt sminket, összegumiztam a hajam és átöltöztem valami kényelmes hálóruhába. Bebújtam a takaró alá és megpróbáltam elaludni. Nem sok sikerrel. Csak bámultam a plafont és a beszivárgó hold fényét fürkésztem. Aztán Justin rohant be szinte vörösen izzó szemekkel. Kicsit megijedtem. Fogalmam sincs arról, hogy az eltelt 10 percben mi történhetett, ami ennyire kihozta a sodrából. Dühöngve rohant be a szobába és feldöntötte az üveg asztalt. Persze az szinte azonnal darabokra is tört a nagy ütéstől:
-Mi van? Normális vagy? Katy alszik.
-Nem érdekel... Inkább érdekel az állítólagos legjobb barátnőd!
-Natasha-ról beszélsz?
-Róla hát! Ennyit ér az, hogy vakon megbízol benne!?
-Mi a fenéről beszélsz?! -keltem ki az ágyból, totálisan összezavarodtam-
-Arról, hogy a te drága barátnőd elújságolta a médiának, hogy mi a szitu!! Elképesztő, hogy megbíztam benne!
-Na, most álljál le! A legjobb barátnőmről beszélsz! Ő nem olyan, hogy kifecsegje a dolgokat!
-Akkor áruld már el, hogy ki mesélt a médiának a terhességről?! -lépett felém összeráncolt homlokkal-
-Fogalmam sincs, de tuti, hogy nem Natasha! -léptem én is felé egyet-
-Hihetetlen, hogy őt véded! Rajtunk kívül csak Emily & Natasha tudott a dologról. És Emily... a nővéred. Csak nem szúr ki veled... De Natasha...
-Nem igaz, hogy őt vádolod...
-Hát pedig igaz! Szinte látom magam előtt, hogy amint letette a telefon a beszélgetésetek után rögtön az újságot hívta...
-Miért hiszed annyira, hogy ő volt?!
-Tudod Sophie... Van valami ami bármire képes. Úgy hívják, pénz. Egy kis pénzért bárki bármire képes.
-Tudod mit! Nyugodtan élvezd ki, hogy ez a szoba csak a tied. Én nem vagyok hajlandó olyan emberrel aludni, aki a barátaimat bántja! Még akkor is, ha az a személy a szerelmem...
-Ezt vond vissza!
-Nem! -kaptam fel a párnám és már mentem volna ki az ajtón, mikor Justin megragadta a karom-
-Itt maradsz! -nézett a szemembe Justin dühös szemekkel-
-Nem... Ne érted, hogy most a hátam közepére se kívánlak! -ekkor Justin hirtelen felemelte a bal kezét és pofon vágott-
Könnyekkel telt meg mindkét szemem. Megütött, Justin megütött. Az arcom csak úgy égett az ütés helyén. Félve nézem Justin-ra miközben kezem az arcomra tettem. Szemében zavarodottság volt, de keze még mindig a levegőben volt. Aztán lassan elengedte a karom és leengedte a másik kezét.
-Saj...Sajnálom..... Sajnálom Sophie! Ne haragudj. Nem tudom, mi történt velem. -dadogta-
Nem szóltam semmit, hanem Katy szobájába rohantam. Ott bebújtam mellé és megpróbáltam csendben sírni. Akit már így vágtak pofon és sírt tőle, az tudhatja, hogy ez nem olyan egyszerű feladat. A párnám már csupa víz volt, de még mindig zokogtam. Az arcom is még égett és a hideg rázott.
Teljesen és merhetetlenül összezavarodtam. Nem tettem semmi olyat, amiért Justin-nak okot adhattam volna az ütésére. Miért ütött meg..? Haragudtam rá... Nem hittem volna soha, hogy képes lesz kezet emelni rám... Váratlanul ért... Nem tudom, hogy mikor leszek képes neki megbocsájtani... Eddigi életemben csak egyszer ütöttek így még pofon. Akkor is apa, mikor szó nélkül elmentem egy táncfesztiválra és 2 napig hírt se adtam magamról. Gondolhatjátok, hogy mennyire ki volt akadva anya & apa is. Akkor kaptam életemben először egy óriási pofont. Akkorát, hogy a földön kötöttem ki. 1 hétig szobafogságban voltam....
Aztán zajt hallottam kintről... Justin őrjöng gondolom, de nem vagyok kíváncsi rá. Pár síros perc után nagy nehezen elaludtam....

90. rész - Hála istennek! -

Reggel Katy-re ébredtem fel. Ránéztem az órára és negyed 10 volt. 9-re meg már Katy az oviban kellene legyen. Gyorsan felkaptam és bevittem a fürdőbe. Reggeli teendők, ruha és már Kenny vitt is az oviba. Háromnegyedre már ott is voltunk. Aztán gyorsan haza. Ma még nőgyógyászhoz kell mennem. Hazaérve Justin a konyhában gubbasztott egy tál müzli felett.

-Szia. -köszöntem neki-

-Hali.

Aztán én is elővettem egy tálat, öntöttem bele én is kaját és leültem vele szembe. Percekig egy árva szó se hangzott el. Angel rohant be a konyhába.

-Szia Angel! Hogy aludtál? -emeltem fel- Éhes vagy igaz? Várj... Itt a kajád. -majd visszaültem az asztalhoz- Amm... Hogy aludtál?

-Nem aludtam... Figyelj Sophie! Nagyon sajnálom, ami az éjjel történt. Nem tudom, hogy mi történt velem.... Megbántam. Ne haragudj. Kérlek.

-Tudod, csak egyet nem értek... Mivel érdemeltem ki?

-Semmivel. Hülye voltam és gyerekes. Annyira sajnálom...
-(nem szóltam semmit csak kicsit szúrós szemekkel néztem rá)
-Amm... Mikor megyünk a dokihoz?
-Csak átöltözöm és már mehetünk is.
Felálltam az asztaltól és a szobánk fele vettem az irányt. Bevallom féltem bemenni, hogy vajon mi vár rám odabent. Persze az volt, amire számítottam. Az asztal darabjai a szoba közepén voltak, az íróasztalhoz tartozó szék pedig darabokban hever mellette. Aztán az ágyra terelődött a tekintetem. 2 szál üvegrózsa pihent a párnán... Eszembe jutott, hogy mit is jelképez az a két szál üvegrózsa. Egy újabb esély... Mikor hazajöttem a kórházból akkor kaptam Justin-tól. Akkor azt mondta, hogy azért csináltatta, mert egy igazi rózsa nem tart örökké, de a szerelmünk igen. És mivel a rózsa az újrakezdés jelképe volt így megcsinálta, hogy örök legyen... Akkor megtudtam bocsájtani, csak remélni tudtam, hogy most is menni fog.
Aztán a gardróbom fele vettem az irányt. Kivettem egy csini kis felsőt, egy farmer rövid nacit, egy tornacsukát és egy fullcap-et. Gyorsan kifésültem a hajam és már a konyhában is voltam.

-Mehetünk!
-Okay. -válaszolta Justin-
És a következő pillanatban már a fekete Range Rover-ben ültünk mind a ketten. Körülbelül fél óra múlva már a kórteremben voltunk. Alig, hogy odaértünk Dr. Eliztabeth már hívott is be minket.
-Nos, akkor kezdjük is el. Szeretném, ha elmondanád, hogy mi is történt.
-Okay. Szóval.. Körülbelül 1-1,5 hete van az, hogy reggelente hányingerem van, szédülök és fáj a fejem. Aztán jobban belegondoltam, hogy mi is lehet a háttérben és rájöttem, hogy a mezneszem is késik. Ekkor kezdtem gyanakodni. Még aznap elmentünk Justin-nal és vettünk egy tesztet, ami pozitív lett. Így hívtam a nővérem és ő küldött ide.
-Értem. Akkor megkérlek Sophie, hogy menj be a szomszéd szobába és vedd fel ezt a köntöst. Deréktól lejjebb pedig vetkőzz le, meg foglak vizsgálni. -nyomott a kezembe egy zöld műanyagszerű valamit-
-Okay.
Gyorsan bementem az öltőzőbe és átöltöztem. Közben azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha tényleg terhes vagyok... Én nem tudom elképzelni azt, hogy 18 évesen egy kisgyerekkel járkálok otthon, ami ráadásul az enyém... A gondolattól is kirázott a hideg.
Mikor végeztem visszamentem a vizsgálóba.
-Nos, akkor megkérlek, hogy feküdj le ide. És ne aggódj! Nem fog fáji.
-Justin... Nem jössz? -kérdeztem a széken gubbasztó személytől- Kérlek.
Nagy nehezen felállt és odajött mellém az ágyhoz. Az orvos behúzta utána a függönyt. Aztán bekapcsolta a gépeket, az ágyat a megfelelő pozícióba állította és elővett egy fémszerű valamit. Ekkor szorosan megfogtam Justin kezét, kezdtem félni... Aztán szép lassan a doki belém nyomta a szerkezetet. Nem mondom, hogy fájt, de elég kellemetlen volt. Össze vissza nyomkodta a gépen a gombokat és közben számokat jegyzetelt le. Körülbelül 3 perc után már kész is voltunk:
-Kész is. Menj és öltözz vissza nyugodtan, addig én elemzem az adatokat.
-Okay.
Villámgyorsan át is öltöztem. Már kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani. Istenem, kérlek csak ne azt, hogy anyai örömök elé nézek! Szép lassan kiballagtam a vizsgálóba, Justin ott ült az asztalnál és engem bámult. Annyira szeretnék már megbocsájtani neki, de nem ez a megfelelő hely és időpont ehhez. Körülbelül 2 perc elteltével Dr. Elizabeth egy lappal a kezében lépett elénk. Justin & én szorosan fogtuk egymás kezét, éltünk, hogy mi lesz.
-Szóval. Azt tudnotok kell, hogy kicsit felelőtlen volt, az amit csináltatok.
-Ezt már a nővérem a fejünkhöz vágta, és igen. Felelőtlenség volt. -néztem rá Justin-ra, aki csak bólogatott-
-Azért szeretném hallani, hogy melyik hír lenne jó. Szóval?
-Igazából még magunk se tudjuk... De talán annak jobban örülnénk, ha nem várnánk kisbabát. -nézett az orvosra Justin-
-Értem, végül is ez érthető... Szóval, az eredmény itt van a kezembe. Sophie, Justin... Nem vártok kisbabát.
Amikor kimondta, hogy nem vagyok terhes, úgy éreztem, hogy egy óriási nagy kő esett le a szívemről. Annyira meg könnyebbültem. Szállni tudtam volna, annyira nagy teher esett le a vállamról. Nem győztünk köszönetet mondani Dr. Elizabet-nek.
-De Sophie! Mivel ebből következtetem,  hogy nem szedsz tablettát én felírok neked egyet és azt még ma vedd ki és kezd el szedni. Ez komoly dolog, nem játék!
-Tudom. És köszönöm.
-Legközelebb jobban figyeljetek. Ne rontsátok el az életeteket.
-Lehet egy kérdésem? -torpantam meg egy pillanatra-
-Persze.
-Ha nem terhes vagyok, akkor mi bajom van? Miért vagyok rosszul...
-Nos, tudod. Mostanában terjed egy  vírus.. Esetleg a napokban fogyasztottál nyers húst?
-.. Ömm. Nem. -válaszoltam-
-De igen, Sophie. Az esküvőn nyers halat ettél, vagyis szusit. -vágott bele Justin-
-Tényleg.
-Akkor itt a probléma. A nyer hús tartalmazza azokat a kórokozókat, amik megbolondítják a hormonokat.
-És ez meddig fog tartani?
-Úgy 1 héten belül el fog múlni az egész.
-De.. Akkor az összes embernek, aki evett belőle ezek a tünetei lesznek. -kezdtem aggódni-
-Nem, csak a fiatalabb szervezetre van hatással.
-Oh. Hála az égnek. -nyugodtam meg-
-Köszönjük. -ölelte át Justin az orvost-
-Viszlát.
-Viszlát.
És már a rendelő épülete előtt álltunk. Egy pillanatra megálltam az autó mellett és Justin-ra néztem. Meg kell neki bocsájtanom, hisz annyi mindenen átmentünk már együtt.
-Justin! Várj.
-Mi az? -lépett elém-
-Csak azt akarom mondani, hogy... Megbocsájtok. Szeretlek!
-Köszönöm Sophie! -ült ki egy óriási mosoly az arcára-
-Ez egész nap hiányzott. -karoltam át a nyakát-
-Nekem tudod mi hiányzott?
-Mi?
-Ez...
És megcsókolt. Újra a felhőkben éreztem magam, a gyomrom újra bizsergett és a szívverésem is gyorsulni kezdett. Újra happy voltam. A kis jelenetünk után, amit természetesen pár lesifotós megörökített, beszálltunk az autóba és hazamentünk.

91. rész - Nyugis nap -

-Segítesz valami ruhát kiválasztani? -dobta le magát Justin az ágyra-
-Látom itt jártak a takarítók. -ültem le mellé-
-Ma még egy új asztalt is kell vennem... Szóval segítesz?
-Persze. Hová kell?
-Interjú.
-Értem. -és már a ruhás szobájában is voltam- Kinek adsz interjút? -ordítottam ki a szobából-
-Mini interjúk lesznek. Újságoknak, tévéknek meg rádióknak vegyesen.
-Aha. Ez jó lesz? -lépem elő egy ruhaszettel- Egy egyszerű kicsit mély ülepű farmer tökre tetszik. Ez a pulcsi meg ki fogja emelni a bicepszed, és ha leveszed, akkor meg egy egyszerű fehér póló.. Mit szólsz?

-Jól néz ki. És cipő?
-Már is hozom! -dobtam le mellé a ruhákat- Ez? -hoztam ki egy fekete, kicsit elegáns cipőt-
-Ne.. Valami más?
-Okay. -és újra a cipő halom közt találtam magam. végül egy szürke Supra akadt a kezembe, tök jól nézett ki- Vagy ez, vagy semmi! -jelentettem ki- Ez tök jól néz ki. Kicsit lakkozott, így elegáns hatást kelt. Én belezúgtam.

-Szuper. Megyek is öltözni. -kapta fel a ruhákat és a fürdő fele ment-
-Siess, látni akarom az összképet!
-Okay. -mikor kijött a fürdőből... waoo! nagyon jól nézett ki.

-Na, hogy tetszik? -fordult meg előttem-

-Szuperül. Nagyon jól nézel ki. -álltam fel és igazítottam meg a pulcsi nyakát-

-Csak szuperül? -karolta át a derekam-

-Na, jó! Szuper sexy... Megfelel? -léptem közelebb-

-Meg. -és megcsókolt. olyan finom volt a csókja. jó volt újra az enyémnek tudni azokat az ajkakat- Már ennyi az idő?! Úr isten! Mennem kell. Majd délután találkozunk. Szia. -rohant ki-

-Okay. Szia!

És már el is ment. Alig, hogy elment én elmentem és átöltöztem valami laza kis ruhába. Felvettem egy fekete cicanacit és hozzá egy fehér pólót, rajta kis kutya fejekkel. Egy kényelmes sportcipő fel hajamat pedig összegumiztam. A válogatott lemezeimet elővettem és kotorászni kezdtem köztük. Majd kivettem egy CD-t és a zenelejátszóba betettem. A házban mindenhol el volt helyezve hangszóró, így az egész ház zengett a zenémtől.

Lassan elindult a zene én meg táncolni kezdtem, vagyis tombolni. Olyan rég táncoltam, jó volt újra pörögni, ugrándozni meg minden. Az egész házat körbetáncoltam. Olyan érzés volt, mintha újra szabad lennék. Annyira jó volt, mint még soha. Vagy harmadszorra kezdődnek újra a dalok, de én mindig szusszal bírom és még mindig táncolok. Aztán hatodjára már nem bírtam, annyira bepörögtem. Gyorsan letusoltam és visszavettem a délelőtti rucim. Kenny-t felhívtam, hogy Katy után kellene menjünk. Szinte pillanatok alatt a ház előtt állt.

-Szia Kenny! -öleltem át, mikor beszálltam az autóba-

-Szia csajszi. Na, mi újság? Minden okay?

-Persze.

-Kibékültetek?

-Honnan tudsz róla?

-Hát... -mondta, mikor már rég elhagytuk a házat- Justin felhívott még az este. Totálisan ki volt bukva.

-Elárulta, hogy miért?

-Nem. Annyit mondott, hogy nagyon felidegesítették és rajtad ütött ki az egész.

-Értem.. Hát ma mindent megbeszéltünk és minden okay.

-Az remek.

-Amúgy ovi után nem megyünk egyenesen haza.

-Hová akarsz még menni?

-Katy-nek megígértem, hogy veszek neki pár új rucit.. Szóval shopingolás!

-Szuper. Csajos nap.

-De te is velünk jössz...  Ez a póló nem áll jól neked.. Veszünk egy másikat.

-Okay főnök.

Aztán megérkeztünk az ovihoz, Katy-t kivettem és már mentünk is a 3 emeletes plázába. A környékiek csak Three Paths-nek hívják (= három út), mert a plázába három út vezet be, 3 emeletes és 3 óriási mozgólépcső van benne. Csupa három... Kenny leparkolt a tetőn és lifttel lementünk. Az egész szintet végigjártuk és minden emeleten vettünk 2 vagy több táska holmit. Végül már nem volt hova menni és éhesek is voltunk, így beültünk a helyi gyors büfébe. Megrendeltük a kajánkat és vártuk, hogy hozzák ki. Közben Justin hívott.

-Szia. Hol vagy édesem? Hazajöttem és az ajtó be volt zárva. 

-Tudom, tudom. Elmentem Katy-ért és útközben bejöttünk a Three Paths-be. Most rendeltük meg a kajákat.

-Értem. Várjatok meg. Odamegyek.

-Okay. Siess. -tettem le a telefont-

-Justin?

-Aha. Idejön.
Pár másodperc múlva már ki is hozták a kajánkat. Katy csupa maszat lett, olyan aranyos volt, mikor értetlenül nézett rám & Kenny-re, mikor nevettünk a mustáros pofiján. Aztán úgy fél óra múlva Justin is megérkezett.
-Megjöttem! Hello haver. -pacsizott le Kenny-vel- Hercegnő... -ölelte át Katy-t és az arcára nyomott egy puszit- És végül.. Édesem, hiányoztál. -csókolt meg és leült mellém- Mizu?
-Semmi különös. Vásárolgattunk, és most kajálunk.
-És hol vannak a cuccok? -nézett körül-
-Felvittem az autóhoz. A csomagtérben pihennek.
-Értem. És mit vettetek?
-Sok mindent. De többek között Kenny-nek egy új pólót. -kacsintottam Kenny-re-
-Hát jól is tettet... Haver, ez a póló.
-Ma mindenki erre van rászállva? -nevette el magát-
-Ohh. Éhes vagyok. -kapott a hasához Justin- megyek és rendelek kaját-
-Ne! Itt az enyém. Nem bírom megenni. -toltam el előlem a tálcát-
-Komolyan? Nem baj?
-Nem, dehogy. Túl sok ez a kaja egyszerre.
-Miért, mit hittél? Az óriás hamburger pici? -nevetett Kenny-
-Nem, de azt se hittem, hogy ekkora... Szóval jó étvágyat szívem.
-Kösz. -és neki is esett a maradék hamburgernek-
-Amúgy mi volt az interjún?
-Hát... -nyelte le a falatot- Vagy 20 interjút adtam. Mindegyikben megkérdezték, hogy akkor most mi is van... Tudod.
-Aha. És mit mondtál?
-Hát az igazat, hogy ez baromság. Aztán jöttek még pár érdekes kérdések, de semmi több. Remélem most már leszállnak rólad.
Aztán úgy negyed óra múlva Kenny szólt, hogy neki mennie kell. Megbeszéltük, hogy a vásárolt cuccokat elviszi hozzánk, majd én holnap elintézem őket. Justin & Katy még nem ajart hazamenni, így arra jutottunk, hogy elmegyünk moziba. Ha már úgy is a plázában vagyunk, bementünk az ott lévő moziba. Megvettük a három jegyet az Asterix & Oberix: Isten Óvja Britanniát című vígjátékra. Aztán elfoglaltuk a helyünket és megnéztük a filmet. Tök vicces volt.

A film után pedig szépen hazamentünk. Gyors vacsora, Katy-t megfürdettem és már aludt is. Hosszú volt számára ez a nap, de nekem még koránt se ért véget...

92 .rész - Telefonok -

Mikor visszamentem a szobánkba Justin az ágyon feküt. Odaültem mellé.

-Nem kéne felhívni a nővéredet? -ült fel az ágyra-

-Ohh. El is felejtettem...

-Már tutira nagyin idegesek. Hívd fel őket.

-Okay.  -és tárcsázni kezdtem a nővérem-

-Halo! -szólt bele-

-Szia Emily.

-Áh, Sophie. Már vártam, hogy mikor hívsz.

-Várj! Kihangosítalak. Justin is itt van és hallani szeretne... Kész is. Hogy vagytok?

-Én inkább azt szeretném tudni, hogy mi volt ma Eliz-nél.

-Csupa jó hírek. -vágta rá Justin-

-Igen, ugyan is a doki megvizsgált és kiderült, hogy nem vagyok terhes.

-Komolyan?! Hála istennek.

-Én is ezt mondom... Meg kaptunk egy jó adag fejmosást is.

-Meg is érdemeltétek.

-Tudjuk. -vágtuk rá egyszerre Justin-nal-

Még beszélgettünk arról, hogy hogyan érzik magukat a Ciprus szigeteken, meg, hogy hogy van Katy. Aztán elköszöntek mert programjuk volt. Mikor letették a telefont egy másik számot kezdtem tárcsázni. Értetlenül nézett rám Justin, de nem szóltam semmit. A végén még kimenne a szobából...

-Szia anya! -és ránéztem Justn-ra, akkorák lettek a szemei mint még soha. már készült volna felállni de megragadtam a karját- Hogy vagytok?

-Szia Sophie, kicsim! Jaj de jó hallani a hangod. Jól vagyunk kicsim. Te, vagy is ti?

-Mi is jól vagyunk. Apa?

-Golfozni van. 

-Még mindig nem unta meg...

-A hobbi már csak ilyen. Na, mesélj. Mi van veletek?

-Hát... Nem tudom, hogy olvastad-e a mai újságokat...

-Nem, még nem néztem bele... Miért kicsim?

-Mert.... Rólam & Justin-ról írnak. De amit írnak hazugság... Azt hittem már olvastad és kiborulva veszed fel a telefont.

-Ugyan... Mi ilyen borzasztó..? -hallottam, hogy egy újságot lapozgat- Úr isten. Sophie!

-Anyu. Nem igaz.

-Terhes vagy?! -borult ki-

-Nem, dehogy. Ma voltam az orvosnál és nem vagyok az. Ne aggódj.

-De... Akkor honnan szedi a média?!

-Nem tudom, hogy ki árulta el nekik, de ki fogom deríteni és neki annyi.

-Jaj szívem. Most nem vagy terhes, de legközelebb azzal hívsz fel, hogy babát vársz?

-Nem hinném, előbb jönne az esküvő. -nevetett Justin-

-Szia Justin! Hát így vigyázol a lányomra? -mondta anya mosolygós hangon-

-Vigyázok én rá Mary! Ahogy csak tudok, de elég kiszámíthatatlan.

-Ez mondjuk igaz...

-Apa tudja?

-Ki is borulna...

-Ne mondd el neki..

-Okay szívem. Figyeljetek édeseim. -úgy imádom mikor így hív minket- Nekem mennem kell, olyan sok dolgom van. De nagyon örülök, hogy felhívtatok. 

-Okay anya. Majd még hívlak. Puszi.

-Szia Mary.

-Sziasztok. -és letette a telefont-

-Ezt most muszáj volt? -húzta fel a szemöldökét Justin-

-Jobb ha tőlem tudják nem az újságból vagy valamelyik szomszédtól.

-Ez igaz....

-Van még egy telefonom... -és újra pötyögni kezdtem egy számot-

-Ki az?

-Majd meglátod, de ne szólj majd bele... -csókoltam meg-

-Igen?

-Szia csajszi!!!

-Szia Sophie. Hogy vagy?

-Jól köszi. Te?

-Megvagyok... Miért hívtál?

-Csak azért mert ma találkozni szerettél volna, de nem értem rá. Arra gondoltam, hogy holnap találkozhatnánk.

-Értem. Ez nem is rossz ötlet. Mikor?

-Délelőtt?

-Az nem valami jó... Délben a szokott helyen?

-Rendben. Akkor holnap. Puszi.

-Puszi. -és letette-

-Na, holnap kiderül, hogy mi van... -néztem Justin-ra-

-Kíváncsi leszek, hogy mi lesz.
-Hát még én... Na megyek zuhanyozni. -és indultam volna a pizsimért, mikor Justin megragadta a karom-
-Én is mehetek? -nézett rám boci szemekkel. bármit elér velük-
-Hát... Ha szeretnél.
Nem is kellett neki több. Már a zuhanykabinban volt és a víz hőmérsékletét állítgatta. Én is gyorsan levettem a ruháim és beálltam mellé. Aztán szép lassan mosni kezdtük egymás testét. Csupa hab volt minden... Aztán Justin egyik pillanatról a másikra máshogy közeledett hozzám, mint addig a pillanatig. Két kezébe vette az arcom és úgy csókolt meg, mint még soha. Az alsó ajkamba harapott, majd nyelvével az ajkaimat kényeztette. Végül szenvedélyes csóktatába kezdtünk. Aztán szép lassan mindkét keze lejjebb vándorolt és már a derekam környékén járhattak, mikor hirtelen elléptem előle. értetlenül nézett rám, hogy mit csinálok.
-Védekezni nem kéne? -húztam fel a szemöldököm-
Intette, hogy igen és kilépett a kabinból. Pár másodperc múlva már vissza is jött a védőfelszereléssel.  Amint belépett a kabinba behúzta maga után a párás üvegajtót.

Aztán újra csókcsatát vívtunk és extrém helyen extrém szexuális együttlét vette kezdetét... És ezúttal jobban figyeltünk a védekezésre. Mégy egyszer nem hibázhatunk! Akkor isten tudja, hogy mi lesz annak a hibának a következménye.
Az aktus után lemostuk egymás testét, majd belebújtunk a köntösökbe. Én gyorsan megszárítottam a hajam, míg Justin megborotválkozott. Sose hagyja reggelre. Nem akarja, hogy puha és édes pofiját szőrszálak csúfítsák el. Mondjuk jól is teszi. Imádok a puha arcához simulni, mikor hosszú idő után újra látom. És ott van a legjobb illata. Talán az arcszesz miatt, nem tudom, de attól az illattól elolvadok, mint egy fülledt nyári melegen a jégkrém.
Aztán felöltöztünk a pizsinkbe vagyis én. Justin mindig alsógatyában alszik. Most egy feketét vett fel, fehér márkacsíkkal a tetején. Majd nagy vigyorral meg kézen fogva sétáltunk vissza a hálóba...

93. rész - Romantikus este -

Justin a zenelejátszóba egy CD-t tett be. Egy kellemes és lazítós zene szólalt meg a kis hangfalakból. Úgy éreztem magam, mintha a tengerparton sétálgatnék, naplementekor. Justin a lámpákat nem engedte teljes fénnyel égni. Úgy állította be, hogy csak fele annyira világítsanak.  Tök romantikus lett az egész.

Olyan szép volt ez a pár perc.

Aztán lassan odajött mellém és leült az ágyra. Mosolygós szemeivel az enyémeket kereste, de én valamiért annyira zavarban voltam, hogy nem bírtam a szemébe nézni. Csak egy-két pillantásra. Lassan felemelte a bal kezét és államtól fogfa felemelte a fejem. Szép lassan én is a szemébe néztem. Teljesen magukkal ragadtak... Aztán az ütés helyét kezdte simogatni a hüvelyk újával és közben kicsit szomorúan nézett rám:

-Fáj? -szólalt meg halkan-

-Már nem annyira. -sütöttem le a szemem-

-Sajnálom. -hajtotta közelebb az ajkait hozzám- Jóvá fogom tenni. -és egy csókot nyomott az ütés helyére, ami egy kicsit meg volt dagadva-

-Ez lett volna a gyógypuszi? -néztem megint a szemébe-

-Azt hiszem... Igen.

-Ez esetben a szám is fáj... -hajoltam közelebb hozzá-

-Akkor oda is jár puszi... -és megcsókolt. körülbelül azt éreztem, mint a legelső csókunknál  mikor épp hazautazni készültünk a nővéremmel, Párizsba-

Kis csend után a zene újrakezdődött és újra magával ragadt mind a kettőnket.
-Figyel... Megmasszírozhatlak? -csillant fel a szeme Justin-nak-
-Ha szeretnél.... Hozzam a masszázs olajat?
-Aha. -kimentem a fürdőbe és behoztam a tubus olajat- Feküdj le. -utasított Justin mikor visszaértem-
-Okay. -és levettem a köntöst-
Aztán hasra feküdtem és vártam, hogy mi lesz.

Közben Justin is megszabadult a köntösétől, egy száll alsógatyában volt. Aztán szép lassan felmászott az ágyra és ráült a combom felső részére. Az ujjait, a hideg ujjait végigfuttatta a hátamon. Tiszta libabőr lettem. Aztán a két keze megakadt a melltartóm pántjánál. Éreztem ahogy Justin testsúlya elemelkedik a combomról, majd végül a forró ajkait éreztem meg a hátam felső részén. Közben óvatosan Justin kikapcsolta a melltartómat, majd végigcsókolgatta a hátam. Aztán kezébe vette az olajos tubust és egy keveset a hátamra nyomott. Elég váratlanul ért és hideg is volt. Aztán Majd szép lassan és érzékien elkezdte szétkenni az olajat, majd beledolgozta a bőrömbe. Annyira jól esett, ahogy a puha keze a hátamat kényezteti. Apró nyögések hagyták el a szám, amire Justin válasza csak kuncogás volt.
-Kész is. -szólalt meg 10 perc kényeztetés után- Jó volt? -kapcsolta vissza a melltartómat-
-Jaj, nagyon. -ültem fel és megcsókoltam- Köszönöm, de most te jössz. -löktem meg, mire ő kiterült, mint egy béka- Fordulj meg. -utasítottam-
Pillanatok alatt megfordult, én pedig ráültem a combjára. Először csak simogattam a hátát, majd megcsókoltam. Végül egy kevés olajat nyomtam a tenyerembe és szétdolgoztam a hátán. Szép lassan és érzékien az egész hátát bekentem és végül beledolgoztam a bőrébe. Olyan puha lett tőle, mint a baba popsija. Nem bírtam ellenállni neki, de muszáj volt.
-Kész vagy szívem... Jó volt?
-Nagyon... Olyan jó a kezed. Köszönöm. -ült fel és nézett a szemembe-
-Szívesen. -csókoltam meg-
Erre a megmozdulásomra Justin a nyakamra tapadt és ajkaival végigcsókolgatta, majd nyelvével kényeztette azt. Végül nekiesett és kiszívta a nyakam.
-Ennek meg lesz a nyoma. -nyalta meg a száját, miután végzett-
-Azt mondod? -simítottam meg a nyakam-
-Aha... Holnap mit csinálsz? -feküdt el az ágyba-
-Nézzük csak.. -feküdtem mellé- Reggel elviszem Katy-t oviba. Aztán elmegyek Emily-ékhez és rendet rakok a lakásban. Holnapután már itthon is lesznek. Utána találkozom Natasha-val, majd elmegyek hozzád a próbára és végül elmegyek Katy után az oviba. Ennyi. Te?
-Én egész nap próbálok... Muszáj lesz. Sok fellépés lesz..
-Ja, mondta Scoo. Nem tudom te, hogy vagy, de én hulla vagyok.
-Én is. Szóval jó éjt szívem.
-Jó éjt mackó. -csókoltam meg, majd a fejem a mellkasára helyeztem-
Justin a meztelen hátamat simogatta én meg a kockáit rajzolgattam körbe a hasán. Így aludtunk el.

94. rész - Érdekes fordulatok -

Reggel mikor felébredtem Justin még ott szuszogott mellettem. Szép óvatosan kikeltem az ágyból és felébresztettem Katy-t. Aztán rácsörögtem Kenny-re, hogy jöhet értünk. Gyorsan megreggeliztünk Katy-vel  & Angel-el és már mentünk is felöltözni. Magamra kaptam egy rózsaszín izompólót, egy farmert és egy rózsaszín edző cipőt. Hozzá kiegészítők és én már kész is voltam.

Angel-t beletettem a kutyahordozóba és ő már kész is volt. Katy-re egy egyszerű kis ruhát adtam fel és hozzá egy fehér pulcsit. Nagyon csini volt benne. A haját szépen kifésültük és már kész is voltunk. Az az napi háziját kézbe vettük, pont mikor Kenny megérkezett.

Írtam gyorsan egy üzenetet Justin-nak és már mentünk is. Úgy fél óra múlva már az oviban is voltunk. Onnan már egyenes út vezetett Emily-ékhez. Kenny ott kirakott és aznapra útjára is bocsájtottam. Nagy levegőt vettem a ház előtt és bementem a tegnap vásárolt ruhákkal a kezembe. Azonnal Katy szobájába mentem és letettem őket az ágyra. Aztán ledobtam a cipőm és a táskám. Azonnal neki is láttam a takarításnak. Először a medencét vettem célba. Amennyire csak tudtam kipucoltam és még a kertben is összeszedtem azt a kevés szemetet. Ezt követően a házat vettem célba. Mindenhol letöröltem a por, felporszívóztam és a konyhában fel is felmostam. Rég dolgoztam már ennyit. Mondjuk közben még zene is ment, szóval így gyorsabban ment minden, miközben forogtam párat. Végül Katy most vásárolt ruháit kivettem a tasakokból és szépen az ágyán kiterítettem őket. Mire mindennel végeztem már ott volt az ideje, hogy menjek Natasha-hoz. Hívtam egy taxit, ami 5 perc múlva meg is érkezett. Úgy fél óra múlva már a kávézóban voltam. Natasha még sehol nem volt. Rendeltem két forró kávét és mire kihozták Natasha is megérkezett:

-Hello. Bocs, hogy késtem. -huppant le mellém-

-Szia! Semmi baj. Hogy vagy?

-Jaj, nagyon jól.

-Na, mesélj!

-Hát.. Hol is kezdjem...

-Hát valahol kezd el... Amúgy neked is rendeltem.

-Jaj, köszi. Szóval. Az életem most nagyon sínen van. A magánéletem és a karrierem is. Gerg valami fantasztikus ember. Annyira imádom, hogy az valami hihetetlen. És a stúdió is most egy tök jó ajánlatot tett.... Képzel, felajánlották, hogy beszerveznek Beyonce turnéjába.

-Waoo. Remélem elfogadod. Ez egy óriási kiugrási lehetőség lenne.

-Hát az. Csak a szüleim nem bírnak dönteni, hogy mi legyen. Pedig én már mennék is az első fellépésre.

-Hát neked jól összejött az élet.

-Ez igaz. Nincs mire panaszkodnom. És veled mi újság? Hogy haladsz Sebastian 'kiirtásával'?
-Hát nem igazán tudom. Annyi ötletem lenne, hogy csak na. Hogy feljelentem vagy valami hasonló, de egyik se lenne a legjobb megoldás. Fogalmam sincs, hogy hogyan csináljam ki. Legutóbbi beszélgetésünkkor is annyira kiakasztott a szavaival...Ha Justin nincs ott én nekimegyek.
-Hu. Hát az tény, hogy nem normális egy ember. De történtek azért változások.
-Mégis mire gondolsz? -ráncoltam össze a szemöldököm-
-Pár diák úgy döntött, hogy melléd áll. Ők se járnak be az órákra, ahogy te és azt fontolgatják, hogy sztrájkolni fognak.
-De miért? Ennek semmi értelme. Csal magukkal szúrnak ki. Végül még kirúgják őket. Én is pont azért nem megyek be, hogy talán kirúg, mert semmi hasznomat nem veszi.
-Pont azért csinálják, amiért te. Kiderült, hogy nem csak veled játssza ezt a marhaságot.
-Az azért durva. Nem hittem, hogy másokkal is ezt műveli... Ez esetben tudni akarom, hogy mikor lesz a tüntetés. -mosolyodtam el- Tök jó lenne ha végre eltűnne az a Sebastian. Elég rendesen keresztbe tette a számításaimat.
-Hát azt elhiszem... De beszéljünk másról. Mi van veled és Justin-nal?
-Mi lenne? Minden úgy megy mint eddig.
-És... A terhesség? Most komolyan az vagy? -húzta fel a szemöldökét Natasha-
-Nem, nem vagyok az. Voltunk dokinál és kiderült, hogy csak összeszedtem valami bacit, ami összezavarta a hormonokat.
-Értem... Amúgy mi van az arcoddal?
-Miért?
-Kicsit, mintha fel lenne dagadva.
-Ja igen... -hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak. az igazságot mégse, hogy Justin megütött- ... A fogam a napokban vacakol és talán az az oka. Nem tudom.
-Miért nem mész el fogorvoshoz?
-Majd elmegyek. Nyugi.
-Értem. Te tudod.
-Amúgy lehet egy nagyon fontos kérdésem? -tördeltem közben az ujjaimat-
-Persze.
-Szóval arról van szó, hogy... -azt se tudtam, hogyan kezdjek hozzá- Az újságok valahonnan megtudták, hogy lehet, hogy állapotos vagyok. Justin-nal arról beszéltünk, hogy kitől tudhatták meg. Te esetleg nem tudod?
-Ki tudta még rajtatok kívül?
-Hát... Emily & te. Senki másnak nem beszéltünk róla.
-Nem lehet, hogy amikor a tesztet vetted, akkor felismert az eladó és elmesélte az újságoknak?
-Nem hinném. Kapucni volt a fejemen... Esetleg te nem árultad el valakinek?
-Nem! Sose tenném, amúgy is megígértem, hogy nem mondok senkinek semmit.
-Jó ez igaz, de akkor tuti? Nem volt akkor ott senki, aki hallhatta volna?
-Hát... Ami azt illeti Greg ott volt. És rá is kérdezett, hogy mi van. De én csak annyit mondtam, hogy lehet, hogy terhes vagy. És a tesztet is megemlítettem.
-Jaj Natasha! Nem hiszem el...
-De nem hinném, hogy a Greg beárulta volna.
Teljesen kiakadtam, hogy Greg mindenbe beleüti az orrát. Nem elég, hogy az idegeimre megy a váratlan hívásaival, még az életemet is tönkre akarja vágni. Nagyon kiborultam. Hirtelen azt se tudtam, hogy magamra, vagy Natasha-ra haragudjak-e. Nem akartam olyat tenni, amit másnap megbánok. Így szépen felálltam az asztaltól, felkaptam Angel-t és indulni készültem.
-Hová mész? -ugrott fel Natasha-
-El. Innen el!
-De miért?! -lépett közelebb Natasha-
-Elegem van ebből a Greg gyerekből! Tudod sok minden van, amit te nem veszel észre vele kapcsolatban. Eddig bírtam! Azt javaslom, hogy nyisd ki a szem. A szerelem néha elvakít! Szia.
És szó szerint elviharzottam. Nem akartam megbántani a legjobb barátnőmet, de ezt meg kellett tennem. Nem bírtam volna tovább ott maradni úgy, hogy talán másnap megbánom...