86. rész - Mindenki elmegy -

Figyelem: nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én Emily lányát és Justin tesóját állandóan keverem. Szóval ettől a résztől kezdve Emily lánya KATY!!!


Mikor már senki nem volt a sátorba csak én és a családtagok akkor leültünk az egyik asztalhoz és beszélgettünk a napról. Szóba került minden, ami az nap történt. Úgy gondoltam, hogy most elárulhatom, hogy hová is lesz a nászút:

-Szeretnék elárulni valamit. -csitítottam a népet- Tudom, hogy Mrs. Khamton & Mr. Khamton nem akart nászútra menni, de én még is szerveztem egy pár naposat. A napokban nagyon sokat piszkáltatok azzal, hogy hová is lesz, meg minden. Most elárulom, és nyugi. Nem holnap utaztok. Úgy gondoltam, hogy egy kis eldugott helyen lenne a legmegfelelőbb. A földön van pár ilyen hely, de a legjobb az a  Ciprus szigetek. Ott fogtok lenni 5 napot. Már a szállás és a program is megvan tervezve. Nektek csak az a dolgotok, hogy sok fürdőruhát és napkrémet csomagoljatok be. Meg, persze, az útlevelet és már utazhattok is... Ez az én ajándékom... Tessék, itt vannak a jegyek. Érezzétek jól magatokat.

-Kislányom! Ez egy nagyon szép ajándék. -ölelt át anya-

-Sophie! Ezt nem kellett volna...

-Ugyan már! Minden esküvő után jár egy kis pihenő.

-Ezzel én is egyetértek. -állt mellém Justin- És nem kell aggódni. Jazzy majd velünk lesz.

-Hát... Nem is tudom, hogy mit mondjak... -zavarodott össze Emily-

-Én tudom. Nagyon szépen köszönjük. -ölelt át Peter-

-Igazán nincs mit. Remélem, hogy jól fogjátok érezni magatokat. Csodás programokat szerveztem. Odaérve ti is megtudjátok és ha valami nem tetszik akkor lemondjátok. Bár... Nem hinném, hogy erre sor kerül.

Még egy kicsit beszélgettünk, de utána elmentünk lefeküdni a kert végében lévő házba. Elég pici volt a ház, de sok jó ember kicsi helyen is elfér.

Reggel első utunk Emily-ékhez vezetett. Szerencsére Justin autóval jött tegnap, így Peter szüleit el tudtuk vinni. Anyáék meg Emily-ékkel mentek. Odaérve összeszedtük Jazzy ruháit és azt betettük az autóba. Emily & Peter már lázasan pakolászott, ahogy anya, apa is. Ők is utaznak haza, Párizsba. Az én szeretett szülővárosomba. Olyan rég voltam ott. Annyira hiányzik.... Aztán Peter szülei is pakolgatni kezdtek. A ház előtt egyszerre kettő taxi parkolt.
-Viszlát anya! Vigyázzatok magatokra! -öleltem át anyát- Apa! Te is hiányozni fogsz! -öleltem át őt is-
-Vigyázz magadra kicsim. Ígérd meg.
-Megígérem anya.
-Vagy inkább én ígérem meg. -tette hozzá Justin-
-Az jobb lesz. -válaszolta apa- Viszlát Justin.
-Viszlát Josh. -pacsiztak le- Mary, jó volt újra találkozni. -ölelte át-
-Jók legyetek srácok. -és anyáék kimentek a házból-
A taxi mellett Emily, Peter & Katy várt rájuk. Tőlük is elköszöntek és már az autóban ültek. Pár perc múlva már csak az illatukat éreztem a kabátomon. Aztán Peter szüleitől is elbúcsúztunk. Ők is beszálltak a taxiba és   hazafele tartottak. Elég messze laktak tőlünk, San Diego-ban.
Mikor mindenki elment mi is elköszöntünk a nővéremtől és beszálltunk az autóba. Katy-t a hátsó ülésre ültettük. Elköszöntük Peter-éktől és már gurultunk is hazafele. Körülbelül 1 óra múlva már otthon is voltunk. Angel már tiszta izgatott volt. Tegnap reggel látott utoljára. De most, hogy itt van Katy ellesznek ketten. Katy imádja a kutyulimat, mikor odabújik hozzá és a szőrével az orrát csikizi. Már elég későre járt az idő. Rendeltünk egy kis kaját, amit negyed óra alatt ki is szállítottak. Leültünk az asztal köré és vacsoráztunk. Aztán Katy-t megfürdettem és a vendék szobában lefektettem. Elmondtam neki egy mesét, mire végeztem már a két szép szeme zárva volt. Angel is elaludt az ő kis kuckójában. Justin & én a nappaliban leültünk a TV elé és az nézegettük. Semmi érdekes nem ment így úgy döntöttem, hogy elmegyek lezuhanyozni:
-Na, jó! Ez unalmas. Megyek lezuhanyzom és utána lefekszem. Okay?
-Én is mehetek?
-Hova?
-Zuhanyozni.... Zuhanyozzunk ketten. -csillant fel a szeme Justin-nak-
-Közös fürdés... Nem hangzik rosszul.... Gyere mackóm!
És pár perc múlva már a zuhanykabinban voltunk és egymás hátát mostuk. Pár csók is elcsattant, de semmi több. Aztán gyorsan megszárítkoztunk és bebújtunk az ágyba. Egymás szemébe néztünk és mindkettőnknek fülég ért a szája:
-Mi ilyen vicces? -törtem meg a csendet-
-Ezt én is kérdezhetném... -húzta fel a szemöldökét-
-Hát... Jó kedvem van. Nem tudom miért.
-Jó éjt szívem.
-Jó éjt Justin.

Reggel Justin nem volt sehol. Gondolom elment dolgozni. Gyorsan kikeltem az ágyból és felébresztettem Katy-t.
-Hahó! Ébresztő. Kis hableány, ideje felkelni. Oviba kell menni.
-Nem akarok. -kezdett nyöszörögni-
-Katy. Ha elmész délután, hazafele elmegyünk fagyizni. Mit szólsz?
-Hol a ruhám? -ugrott ki az ágyból-
Gyorsan felöltöztettem és elé tettem egy kis kakaós müzlit tejjel. Amíg ő reggelizett én elmentem átöltözni. Amint beléptem a szobába szédülés jött rám és hányinger. Szokás szerint, de ezúttal semmi más. 2 perc alatt elmúlt  De úgy döntöttem, hogy ma utánanézek, hogy mik ezek a tünetek. Gyorsan elővettem egy kényelmes szettet  A hajam kifésültem és a frufrum két oldalt feltűztem. Mire végeztem Katy is befejezte a reggelit. Kenny már a ház előtt várt ránk. A táskámba beledobáltam a dolgaim, napszemcsi fel, Katy-re egy fekete kiskabát és már mentünk is. Emily-éknél szálltunk ki, mert Katy a rajzát otthon hagyta, az pedig kell ma az oviba. Kenny-t elküldtem mert úgy döntöttem gyalog megyünk el az oviig.

-Délután jövök érted hableány. Légy jó kislány. Ne haljak rosszat rólad.
-Szeretlek Sophie.
-Én is téged Katy. Szia.
Adtam neki egy puszit és már ő az oviban volt. Az utam haza vezetett. Útközben Justin-tól kaptam egy üzenetet:

Szia szívem. Ma hamarabb végzek. Úgy 2 körül szerintem már otthon is leszek. Nem csinálunk ma délután valamit? Gondolkozz rajta és majd meglátjuk. Szeretlek, imádlak. Csók, a Te mackód!

Végül is semmi akadálya. Katy után úgy 5 körül kell menni. Majd kitalálok valamit. Jó munkát. Szeretlek!

Alig, hogy hazaértem első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a laptopom. Letettem az íróasztalra. Addig míg bemelegedett csináltam egy forró kávét. Leültem a gép elé és keresgélni kezdtem a világhálón. Aztán egy furcsaságon megakadt a szemem. Egy oldalt nyitottam meg, ahol ugyan azokról a tünetekről beszélt, amik nekem is vannak. Nekiláttam olvasni. Olvastam & olvastam, mikor a felénél egy nagyon fontos mondatnál lefagytam....