Reggel Katy-re ébredtem fel. Ránéztem az órára és negyed 10 volt. 9-re meg már Katy az oviban kellene legyen. Gyorsan felkaptam és bevittem a fürdőbe. Reggeli teendők, ruha és már Kenny vitt is az oviba. Háromnegyedre már ott is voltunk. Aztán gyorsan haza. Ma még nőgyógyászhoz kell mennem. Hazaérve Justin a konyhában gubbasztott egy tál müzli felett.
-Szia. -köszöntem neki-
-Hali.
Aztán én is elővettem egy tálat, öntöttem bele én is kaját és leültem vele szembe. Percekig egy árva szó se hangzott el. Angel rohant be a konyhába.
-Szia Angel! Hogy aludtál? -emeltem fel- Éhes vagy igaz? Várj... Itt a kajád. -majd visszaültem az asztalhoz- Amm... Hogy aludtál?
-Nem aludtam... Figyelj Sophie! Nagyon sajnálom, ami az éjjel történt. Nem tudom, hogy mi történt velem.... Megbántam. Ne haragudj. Kérlek.
-Tudod, csak egyet nem értek... Mivel érdemeltem ki?
-Semmivel. Hülye voltam és gyerekes. Annyira sajnálom...
-(nem szóltam semmit csak kicsit szúrós szemekkel néztem rá)
-Amm... Mikor megyünk a dokihoz?
-Csak átöltözöm és már mehetünk is.
Felálltam az asztaltól és a szobánk fele vettem az irányt. Bevallom féltem bemenni, hogy vajon mi vár rám odabent. Persze az volt, amire számítottam. Az asztal darabjai a szoba közepén voltak, az íróasztalhoz tartozó szék pedig darabokban hever mellette. Aztán az ágyra terelődött a tekintetem. 2 szál üvegrózsa pihent a párnán... Eszembe jutott, hogy mit is jelképez az a két szál üvegrózsa. Egy újabb esély... Mikor hazajöttem a kórházból akkor kaptam Justin-tól. Akkor azt mondta, hogy azért csináltatta, mert egy igazi rózsa nem tart örökké, de a szerelmünk igen. És mivel a rózsa az újrakezdés jelképe volt így megcsinálta, hogy örök legyen... Akkor megtudtam bocsájtani, csak remélni tudtam, hogy most is menni fog.
Aztán a gardróbom fele vettem az irányt. Kivettem egy csini kis felsőt, egy farmer rövid nacit, egy tornacsukát és egy fullcap-et. Gyorsan kifésültem a hajam és már a konyhában is voltam.
-Mehetünk!
-Okay. -válaszolta Justin-
És a következő pillanatban már a fekete Range Rover-ben ültünk mind a ketten. Körülbelül fél óra múlva már a kórteremben voltunk. Alig, hogy odaértünk Dr. Eliztabeth már hívott is be minket.
-Nos, akkor kezdjük is el. Szeretném, ha elmondanád, hogy mi is történt.
-Okay. Szóval.. Körülbelül 1-1,5 hete van az, hogy reggelente hányingerem van, szédülök és fáj a fejem. Aztán jobban belegondoltam, hogy mi is lehet a háttérben és rájöttem, hogy a mezneszem is késik. Ekkor kezdtem gyanakodni. Még aznap elmentünk Justin-nal és vettünk egy tesztet, ami pozitív lett. Így hívtam a nővérem és ő küldött ide.
-Értem. Akkor megkérlek Sophie, hogy menj be a szomszéd szobába és vedd fel ezt a köntöst. Deréktól lejjebb pedig vetkőzz le, meg foglak vizsgálni. -nyomott a kezembe egy zöld műanyagszerű valamit-
-Okay.
Gyorsan bementem az öltőzőbe és átöltöztem. Közben azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha tényleg terhes vagyok... Én nem tudom elképzelni azt, hogy 18 évesen egy kisgyerekkel járkálok otthon, ami ráadásul az enyém... A gondolattól is kirázott a hideg.
Mikor végeztem visszamentem a vizsgálóba.
-Nos, akkor megkérlek, hogy feküdj le ide. És ne aggódj! Nem fog fáji.
-Justin... Nem jössz? -kérdeztem a széken gubbasztó személytől- Kérlek.
Nagy nehezen felállt és odajött mellém az ágyhoz. Az orvos behúzta utána a függönyt. Aztán bekapcsolta a gépeket, az ágyat a megfelelő pozícióba állította és elővett egy fémszerű valamit. Ekkor szorosan megfogtam Justin kezét, kezdtem félni... Aztán szép lassan a doki belém nyomta a szerkezetet. Nem mondom, hogy fájt, de elég kellemetlen volt. Össze vissza nyomkodta a gépen a gombokat és közben számokat jegyzetelt le. Körülbelül 3 perc után már kész is voltunk:
-Kész is. Menj és öltözz vissza nyugodtan, addig én elemzem az adatokat.
-Okay.
Villámgyorsan át is öltöztem. Már kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani. Istenem, kérlek csak ne azt, hogy anyai örömök elé nézek! Szép lassan kiballagtam a vizsgálóba, Justin ott ült az asztalnál és engem bámult. Annyira szeretnék már megbocsájtani neki, de nem ez a megfelelő hely és időpont ehhez. Körülbelül 2 perc elteltével Dr. Elizabeth egy lappal a kezében lépett elénk. Justin & én szorosan fogtuk egymás kezét, éltünk, hogy mi lesz.
-Szóval. Azt tudnotok kell, hogy kicsit felelőtlen volt, az amit csináltatok.
-Ezt már a nővérem a fejünkhöz vágta, és igen. Felelőtlenség volt. -néztem rá Justin-ra, aki csak bólogatott-
-Azért szeretném hallani, hogy melyik hír lenne jó. Szóval?
-Igazából még magunk se tudjuk... De talán annak jobban örülnénk, ha nem várnánk kisbabát. -nézett az orvosra Justin-
-Értem, végül is ez érthető... Szóval, az eredmény itt van a kezembe. Sophie, Justin... Nem vártok kisbabát.
Amikor kimondta, hogy nem vagyok terhes, úgy éreztem, hogy egy óriási nagy kő esett le a szívemről. Annyira meg könnyebbültem. Szállni tudtam volna, annyira nagy teher esett le a vállamról. Nem győztünk köszönetet mondani Dr. Elizabet-nek.
-De Sophie! Mivel ebből következtetem, hogy nem szedsz tablettát én felírok neked egyet és azt még ma vedd ki és kezd el szedni. Ez komoly dolog, nem játék!
-Tudom. És köszönöm.
-Legközelebb jobban figyeljetek. Ne rontsátok el az életeteket.
-Lehet egy kérdésem? -torpantam meg egy pillanatra-
-Persze.
-Ha nem terhes vagyok, akkor mi bajom van? Miért vagyok rosszul...
-Nos, tudod. Mostanában terjed egy vírus.. Esetleg a napokban fogyasztottál nyers húst?
-.. Ömm. Nem. -válaszoltam-
-De igen, Sophie. Az esküvőn nyers halat ettél, vagyis szusit. -vágott bele Justin-
-Tényleg.
-Akkor itt a probléma. A nyer hús tartalmazza azokat a kórokozókat, amik megbolondítják a hormonokat.
-És ez meddig fog tartani?
-Úgy 1 héten belül el fog múlni az egész.
-De.. Akkor az összes embernek, aki evett belőle ezek a tünetei lesznek. -kezdtem aggódni-
-Nem, csak a fiatalabb szervezetre van hatással.
-Oh. Hála az égnek. -nyugodtam meg-
-Köszönjük. -ölelte át Justin az orvost-
-Viszlát.
-Viszlát.
És már a rendelő épülete előtt álltunk. Egy pillanatra megálltam az autó mellett és Justin-ra néztem. Meg kell neki bocsájtanom, hisz annyi mindenen átmentünk már együtt.
-Justin! Várj.
-Mi az? -lépett elém-
-Csak azt akarom mondani, hogy... Megbocsájtok. Szeretlek!
-Köszönöm Sophie! -ült ki egy óriási mosoly az arcára-
-Ez egész nap hiányzott. -karoltam át a nyakát-
-Nekem tudod mi hiányzott?
-Mi?
-Ez...
És megcsókolt. Újra a felhőkben éreztem magam, a gyomrom újra bizsergett és a szívverésem is gyorsulni kezdett. Újra happy voltam. A kis jelenetünk után, amit természetesen pár lesifotós megörökített, beszálltunk az autóba és hazamentünk.
-(nem szóltam semmit csak kicsit szúrós szemekkel néztem rá)
-Amm... Mikor megyünk a dokihoz?
-Csak átöltözöm és már mehetünk is.
Felálltam az asztaltól és a szobánk fele vettem az irányt. Bevallom féltem bemenni, hogy vajon mi vár rám odabent. Persze az volt, amire számítottam. Az asztal darabjai a szoba közepén voltak, az íróasztalhoz tartozó szék pedig darabokban hever mellette. Aztán az ágyra terelődött a tekintetem. 2 szál üvegrózsa pihent a párnán... Eszembe jutott, hogy mit is jelképez az a két szál üvegrózsa. Egy újabb esély... Mikor hazajöttem a kórházból akkor kaptam Justin-tól. Akkor azt mondta, hogy azért csináltatta, mert egy igazi rózsa nem tart örökké, de a szerelmünk igen. És mivel a rózsa az újrakezdés jelképe volt így megcsinálta, hogy örök legyen... Akkor megtudtam bocsájtani, csak remélni tudtam, hogy most is menni fog.
Aztán a gardróbom fele vettem az irányt. Kivettem egy csini kis felsőt, egy farmer rövid nacit, egy tornacsukát és egy fullcap-et. Gyorsan kifésültem a hajam és már a konyhában is voltam.
-Mehetünk!
-Okay. -válaszolta Justin-
És a következő pillanatban már a fekete Range Rover-ben ültünk mind a ketten. Körülbelül fél óra múlva már a kórteremben voltunk. Alig, hogy odaértünk Dr. Eliztabeth már hívott is be minket.
-Nos, akkor kezdjük is el. Szeretném, ha elmondanád, hogy mi is történt.
-Okay. Szóval.. Körülbelül 1-1,5 hete van az, hogy reggelente hányingerem van, szédülök és fáj a fejem. Aztán jobban belegondoltam, hogy mi is lehet a háttérben és rájöttem, hogy a mezneszem is késik. Ekkor kezdtem gyanakodni. Még aznap elmentünk Justin-nal és vettünk egy tesztet, ami pozitív lett. Így hívtam a nővérem és ő küldött ide.
-Értem. Akkor megkérlek Sophie, hogy menj be a szomszéd szobába és vedd fel ezt a köntöst. Deréktól lejjebb pedig vetkőzz le, meg foglak vizsgálni. -nyomott a kezembe egy zöld műanyagszerű valamit-
-Okay.
Gyorsan bementem az öltőzőbe és átöltöztem. Közben azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha tényleg terhes vagyok... Én nem tudom elképzelni azt, hogy 18 évesen egy kisgyerekkel járkálok otthon, ami ráadásul az enyém... A gondolattól is kirázott a hideg.
Mikor végeztem visszamentem a vizsgálóba.
-Nos, akkor megkérlek, hogy feküdj le ide. És ne aggódj! Nem fog fáji.
-Justin... Nem jössz? -kérdeztem a széken gubbasztó személytől- Kérlek.
Nagy nehezen felállt és odajött mellém az ágyhoz. Az orvos behúzta utána a függönyt. Aztán bekapcsolta a gépeket, az ágyat a megfelelő pozícióba állította és elővett egy fémszerű valamit. Ekkor szorosan megfogtam Justin kezét, kezdtem félni... Aztán szép lassan a doki belém nyomta a szerkezetet. Nem mondom, hogy fájt, de elég kellemetlen volt. Össze vissza nyomkodta a gépen a gombokat és közben számokat jegyzetelt le. Körülbelül 3 perc után már kész is voltunk:
-Kész is. Menj és öltözz vissza nyugodtan, addig én elemzem az adatokat.
-Okay.
Villámgyorsan át is öltöztem. Már kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani. Istenem, kérlek csak ne azt, hogy anyai örömök elé nézek! Szép lassan kiballagtam a vizsgálóba, Justin ott ült az asztalnál és engem bámult. Annyira szeretnék már megbocsájtani neki, de nem ez a megfelelő hely és időpont ehhez. Körülbelül 2 perc elteltével Dr. Elizabeth egy lappal a kezében lépett elénk. Justin & én szorosan fogtuk egymás kezét, éltünk, hogy mi lesz.
-Szóval. Azt tudnotok kell, hogy kicsit felelőtlen volt, az amit csináltatok.
-Ezt már a nővérem a fejünkhöz vágta, és igen. Felelőtlenség volt. -néztem rá Justin-ra, aki csak bólogatott-
-Azért szeretném hallani, hogy melyik hír lenne jó. Szóval?
-Igazából még magunk se tudjuk... De talán annak jobban örülnénk, ha nem várnánk kisbabát. -nézett az orvosra Justin-
-Értem, végül is ez érthető... Szóval, az eredmény itt van a kezembe. Sophie, Justin... Nem vártok kisbabát.
Amikor kimondta, hogy nem vagyok terhes, úgy éreztem, hogy egy óriási nagy kő esett le a szívemről. Annyira meg könnyebbültem. Szállni tudtam volna, annyira nagy teher esett le a vállamról. Nem győztünk köszönetet mondani Dr. Elizabet-nek.
-De Sophie! Mivel ebből következtetem, hogy nem szedsz tablettát én felírok neked egyet és azt még ma vedd ki és kezd el szedni. Ez komoly dolog, nem játék!
-Tudom. És köszönöm.
-Legközelebb jobban figyeljetek. Ne rontsátok el az életeteket.
-Lehet egy kérdésem? -torpantam meg egy pillanatra-
-Persze.
-Ha nem terhes vagyok, akkor mi bajom van? Miért vagyok rosszul...
-Nos, tudod. Mostanában terjed egy vírus.. Esetleg a napokban fogyasztottál nyers húst?
-.. Ömm. Nem. -válaszoltam-
-De igen, Sophie. Az esküvőn nyers halat ettél, vagyis szusit. -vágott bele Justin-
-Tényleg.
-Akkor itt a probléma. A nyer hús tartalmazza azokat a kórokozókat, amik megbolondítják a hormonokat.
-És ez meddig fog tartani?
-Úgy 1 héten belül el fog múlni az egész.
-De.. Akkor az összes embernek, aki evett belőle ezek a tünetei lesznek. -kezdtem aggódni-
-Nem, csak a fiatalabb szervezetre van hatással.
-Oh. Hála az égnek. -nyugodtam meg-
-Köszönjük. -ölelte át Justin az orvost-
-Viszlát.
-Viszlát.
És már a rendelő épülete előtt álltunk. Egy pillanatra megálltam az autó mellett és Justin-ra néztem. Meg kell neki bocsájtanom, hisz annyi mindenen átmentünk már együtt.
-Justin! Várj.
-Mi az? -lépett elém-
-Csak azt akarom mondani, hogy... Megbocsájtok. Szeretlek!
-Köszönöm Sophie! -ült ki egy óriási mosoly az arcára-
-Ez egész nap hiányzott. -karoltam át a nyakát-
-Nekem tudod mi hiányzott?
-Mi?
-Ez...
És megcsókolt. Újra a felhőkben éreztem magam, a gyomrom újra bizsergett és a szívverésem is gyorsulni kezdett. Újra happy voltam. A kis jelenetünk után, amit természetesen pár lesifotós megörökített, beszálltunk az autóba és hazamentünk.
Nagyon jó:)) várom a kövit:))
VálaszTörlésnemsokára jön csak még kell 4 komi. köszi és várlak vissza :)
Törlés