Aztán lassan elkezdődött a szertartás. Nagyon gyönyörű és szép volt. Közben én odaültem Justin mellé, aki egyedül gubbasztott az egyik széken. Megfogtuk egymás kezét, ujjainkat összekulcsoltuk és úgy ültük végig a szertartást. Tökre megható volt, mikor kimondták az igent és utána megcsókolták egymást...
A szertartás után átmentünk a sátorba. Minden a helyén volt. Tök jó volt a buli. Az élő zenekar valami fenomenális volt. Apa & Steve, Peter apja is mondott beszédet. A végén még Justin is a színpadra állt és elénekelte a Die In Your Arms című dalát. Totálisan elérzékenyültem, mert tudtam, hogy e dal alatt rám gondol.
Aztán jött az apa-lánya tánc. Olyan szépek voltak együtt. Emily & apa egyedül keringőzött a tánctér közepén. Nagyon szép volt az a pillanat. Aztán lassan a többi ember is bekapcsolódott a táncba. Justin is megragadta a derekam és a tánctér közepére vitt be. Ott a vállára helyeztem a két karom, ő pedig átkarolta a derekam. Így kezdtünk lépegetni az emberek között.
-Hogy érzed magad? -kérdezte Justin-
-Őszintén? Kicsit zavar ez a nagy ruha...
-Vedd le. -kacsintott-
-Hülye vagy. -és megcsókoltam-
-Miért nem veszed le az alsó részét? Azt mondtad, hogy levehető.
-Segítesz?
-Persze.
-Akkor menjünk be a házba. Gyere.
És megfogtuk egymás kezét és a kert végén lévő ház fele tartottunk. Útközben apába botlottunk. Elég furán nézett ránk, mikor meglátott minket.
-Ti hová mentek? -idegeskedett-
-Sehova. Csak megyünk, hogy a ruhámat levegyük... Vagyis az alsó részét, mert nehéz.
-Tuti?
-Apa!
-Jó. Okay. Nem szóltam. Siessetek vissza. Ha jól hallottam nemsokára felvágják a tortát.
-Kösz, hogy szólt. Sietünk. -válaszolta Justin. és már haladtunk is tovább- Szerinted mire gondolt, hogy hová megyünk?
-Szerinted? Mikor mondtam, hogy hová megyünk totál kidülledtek a szemei...
-Szerinted arra gondolt..?
-Szinte biztos. Na, de segíts.
Már a hálóban voltunk. Justin nekiesett a ruhámnak és kicsatolta a 8 csatot. Olyan nagy megkönnyebbülés volt, mikor kiléptem belőle. Ekkor Justin lassan mögém lépett és megcsókolta a nyakam, átkarolta a derekam és a fülembe szuszogott. Ekkor hirtelen felkapott és vagy háromszor megforgatott:
-Annyira boldoggá teszel! Szinte már azt érzem, hogy nem érdemellek meg... -tett le a szoba közepén-
-Ne mondj ilyet... Talán inkább én nem érdemellek meg.
-Nem. Rosszul tudod!
-Fejezzük be. Úgy se fogunk döntőre jutni. Túl makacsak vagyunk.
-Ez igaz... Imádlak, szeretlek. -bújt hozzám-
-Neked ma milyen bajod van? Nem mintha nem esne jól, de... Valami nem stimmel.
-Nem tudom. Ma ilyen a kedvem... Lehet, hogy hatással van rám a mai nap eseménye.
-Lehet. -csók-
-Amúgy nem lenne baj, ha én is átöltöznék? Már szabadulnék az öltönytől.
-Nyugodtan. Akár le is téphetnéd magadról, csak akkor nem fogunk visszaérni a tortára. -kacsintottam-
- ☺Azt akarod, hogy ne érjünk vissza? Meg tudom ruhatépés nélkül is csinálni, nem kell ez ahhoz... -és lassan a keze a derekamról lejjebb helyeződött át-
-Így tutira nem érünk vissza, ha folytatod...
-Shhh! Egy szót se. -fogta be a szám az ajkaival-
-Hahó! Van itt valaki? -lépett be a házba Emily-
-Igen! Itt vagyunk a szobában! -válaszoltam-
-Ohh! Sziasztok. Mit csináltok itt?
-Jöttünk átöltözni...
-Úgy, hogy egymást ölelgetitek....
-Hát... öö. -hámoztam magam ki Justin karjaiból- És te mit keresel itt?
-Én is átöltözni jöttem. Már túl nehéz a ruha... -és bement a fürdőbe- Amúgy... Engem nem nagyon érdekel, hogy mit csináltok... De ha valaki más jön be...
-Emily! Tényleg átöltözni jöttünk.
-És közben egymást faljátok...
-Egy pár vagyunk. Ezt csak szabad... -válaszolta Justin-
-Ja. Na, én kész vagyok. Jöttök ti is, vagy folytatjátok?
-Emily!
-Bocs, de fel vagyok pörögve és ideges vagyok.
-Miért?
-Elvileg a torta elég instabil. Félek, hogy el fog dőlni.
-Dehogy fog... Addig én felfalom. -nevetett Justin-
-Azt megnézném. Egy 4 emeletes tortát egyedül megenni elég nagy kihívás lenne...
-Jó igaz. Én is átöltözöm és megyünk. -
-Okay. Megvársz minket Emily?
-Persze. Ha sietsz Justin! -kiabálta Justin után a fürdőbe-
Pár perc múlva Justin is kész volt. Én kis koktélruhában, Emily egy kis fehér ruciban és Justin pedig egy fehér gatyában és fekete kabátban. Így mentünk vissza a sátorba.
A torta épp akkor érkezett meg, mikor visszaértünk. A friss pár felvágta és mindenki nekilátott falatozni belőle. Justin egy tálba egy nagy szeletett tett. Azt hozta oda hozzám kettőnk számára. Egy falatnyit vágott a tortából és azt felém irányította. Pont mikor be akartam falni, ő az arcomba nyomja.
-Justin! Héé. Ezt visszakapod. -és én is egy kicsit az arcába nyomtam-
-Ezt nem kellett volna... -nézett rám elég viccesen-
-És miért? -nyögtem ki két nevetés között-
-Most megtudod. -és az emberi tömeg közt lesmárol, de úgy, ahogy még soha-
-Ha tudtam volna, hogy ezt kapom, akkor az egész tortát hozzád vágom... -öleltem át-
-Hát miért nem tetted...?
-Mert túl jól áll neked ez a fehér gatya.
Aztán a buli folytatódott. Lassan a fényképező gépek is előkerültek és készülgetni kezdtek a képek. A buli úgy hajnali 6-ig tartott. Akkor mente el az utolsó vendég is...
Aztán jött az apa-lánya tánc. Olyan szépek voltak együtt. Emily & apa egyedül keringőzött a tánctér közepén. Nagyon szép volt az a pillanat. Aztán lassan a többi ember is bekapcsolódott a táncba. Justin is megragadta a derekam és a tánctér közepére vitt be. Ott a vállára helyeztem a két karom, ő pedig átkarolta a derekam. Így kezdtünk lépegetni az emberek között.
-Hogy érzed magad? -kérdezte Justin-
-Őszintén? Kicsit zavar ez a nagy ruha...
-Vedd le. -kacsintott-
-Hülye vagy. -és megcsókoltam-
-Miért nem veszed le az alsó részét? Azt mondtad, hogy levehető.
-Segítesz?
-Persze.
-Akkor menjünk be a házba. Gyere.
És megfogtuk egymás kezét és a kert végén lévő ház fele tartottunk. Útközben apába botlottunk. Elég furán nézett ránk, mikor meglátott minket.
-Ti hová mentek? -idegeskedett-
-Sehova. Csak megyünk, hogy a ruhámat levegyük... Vagyis az alsó részét, mert nehéz.
-Tuti?
-Apa!
-Jó. Okay. Nem szóltam. Siessetek vissza. Ha jól hallottam nemsokára felvágják a tortát.
-Kösz, hogy szólt. Sietünk. -válaszolta Justin. és már haladtunk is tovább- Szerinted mire gondolt, hogy hová megyünk?
-Szerinted? Mikor mondtam, hogy hová megyünk totál kidülledtek a szemei...
-Szerinted arra gondolt..?
-Szinte biztos. Na, de segíts.
Már a hálóban voltunk. Justin nekiesett a ruhámnak és kicsatolta a 8 csatot. Olyan nagy megkönnyebbülés volt, mikor kiléptem belőle. Ekkor Justin lassan mögém lépett és megcsókolta a nyakam, átkarolta a derekam és a fülembe szuszogott. Ekkor hirtelen felkapott és vagy háromszor megforgatott:
-Annyira boldoggá teszel! Szinte már azt érzem, hogy nem érdemellek meg... -tett le a szoba közepén-
-Ne mondj ilyet... Talán inkább én nem érdemellek meg.
-Nem. Rosszul tudod!
-Fejezzük be. Úgy se fogunk döntőre jutni. Túl makacsak vagyunk.
-Ez igaz... Imádlak, szeretlek. -bújt hozzám-
-Neked ma milyen bajod van? Nem mintha nem esne jól, de... Valami nem stimmel.
-Nem tudom. Ma ilyen a kedvem... Lehet, hogy hatással van rám a mai nap eseménye.
-Lehet. -csók-
-Amúgy nem lenne baj, ha én is átöltöznék? Már szabadulnék az öltönytől.
-Nyugodtan. Akár le is téphetnéd magadról, csak akkor nem fogunk visszaérni a tortára. -kacsintottam-
- ☺Azt akarod, hogy ne érjünk vissza? Meg tudom ruhatépés nélkül is csinálni, nem kell ez ahhoz... -és lassan a keze a derekamról lejjebb helyeződött át-
-Így tutira nem érünk vissza, ha folytatod...
-Shhh! Egy szót se. -fogta be a szám az ajkaival-
-Hahó! Van itt valaki? -lépett be a házba Emily-
-Igen! Itt vagyunk a szobában! -válaszoltam-
-Ohh! Sziasztok. Mit csináltok itt?
-Jöttünk átöltözni...
-Úgy, hogy egymást ölelgetitek....
-Hát... öö. -hámoztam magam ki Justin karjaiból- És te mit keresel itt?
-Én is átöltözni jöttem. Már túl nehéz a ruha... -és bement a fürdőbe- Amúgy... Engem nem nagyon érdekel, hogy mit csináltok... De ha valaki más jön be...
-Emily! Tényleg átöltözni jöttünk.
-És közben egymást faljátok...
-Egy pár vagyunk. Ezt csak szabad... -válaszolta Justin-
-Ja. Na, én kész vagyok. Jöttök ti is, vagy folytatjátok?
-Emily!
-Bocs, de fel vagyok pörögve és ideges vagyok.
-Miért?
-Elvileg a torta elég instabil. Félek, hogy el fog dőlni.
-Dehogy fog... Addig én felfalom. -nevetett Justin-
-Azt megnézném. Egy 4 emeletes tortát egyedül megenni elég nagy kihívás lenne...
-Jó igaz. Én is átöltözöm és megyünk. -
-Okay. Megvársz minket Emily?
-Persze. Ha sietsz Justin! -kiabálta Justin után a fürdőbe-
Pár perc múlva Justin is kész volt. Én kis koktélruhában, Emily egy kis fehér ruciban és Justin pedig egy fehér gatyában és fekete kabátban. Így mentünk vissza a sátorba.
A torta épp akkor érkezett meg, mikor visszaértünk. A friss pár felvágta és mindenki nekilátott falatozni belőle. Justin egy tálba egy nagy szeletett tett. Azt hozta oda hozzám kettőnk számára. Egy falatnyit vágott a tortából és azt felém irányította. Pont mikor be akartam falni, ő az arcomba nyomja.
-Justin! Héé. Ezt visszakapod. -és én is egy kicsit az arcába nyomtam-
-Ezt nem kellett volna... -nézett rám elég viccesen-
-És miért? -nyögtem ki két nevetés között-
-Most megtudod. -és az emberi tömeg közt lesmárol, de úgy, ahogy még soha-
-Ha tudtam volna, hogy ezt kapom, akkor az egész tortát hozzád vágom... -öleltem át-
-Hát miért nem tetted...?
-Mert túl jól áll neked ez a fehér gatya.
Aztán a buli folytatódott. Lassan a fényképező gépek is előkerültek és készülgetni kezdtek a képek. A buli úgy hajnali 6-ig tartott. Akkor mente el az utolsó vendég is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése