75. rész - Minden a régi -

A következő napokban óriási dolog történt az egészségemmel kapcsolatban! 

Az egyik nap nem szorultam segítsége, hogy kikeljek az ágyból. Magamtól ment, sőt még pár lépést is tettem a lakásban. Nagyon boldog voltam, hogy lassan minden kezd a régi lenni. A kezeléseken egyre többet járkáltam támasz nélkül. Elképesztő érzés volt újra járni... És szinte csoda volt, hogy 1 hónap alatt felépültem. Az első lépések után még 3 kezelésre mentem el. Mindegyikre elkísért Justin, és mindegyiken csak csodálkoztunk  hogy mennyit hallattam  És végül megtörtént, amire már oly rég vártam. A harmadik  kezelés után gyalog hagytam el a kórházat. Hihetetlen érzés volt a saját lábaimon elhagyni a kórházat. Tényleg... Szavakat nem találni rá!
Justin-nal megbeszéltük, hogy a tolókocsimat az egyik beteg kisgyereknek ajándékozzuk. Ugyan is a kórházban van egy kislány, akinek a szülei nem tudják megvenni a kocsit. Tutira örülni fog neki.
Az utolsó kezelésem utáni napon visszamentünk a kórházba, hogy köszönetet mondjak Dr. Smith-nek. Egy kis ajándékot is vittem neki:
-Jó napot doktor úr! Zavarhatom?
-Áhh, Sophie! Te sose zavarsz. ☺ Hogy vagy?
-Szuperül, hála magának. Tudom, hogy tegnap milliószor köszöntem meg, hogy segített. De most hoztam önnek valamit. Remélem tetszeni fog.
-Nem kellett volna Sophie. Hisz csak a munkámat végeztem.
-Az mindegy. Ez az öné. Nézze meg. -egy kis apróság volt. egy kulcstartó-

-Köszönöm.
-Nincs mit. De van itt még valami.
-Miről van szó?
-Van az a kislány, akivel tegnap összefutottam a folyosón. Ön mondta, hogy nincs kocsija és ezért kell az ágyakon szállítani. Nos, Justin és én úgy döntöttünk, hogy az enyémet neki adom...
-Nagyszerű ötlet.
-Elvinne hozzá minket?
-Hát persze...
És miközben a kislányhoz tartottunk elmesélte, hogy ő hogyan is bénult le. Osztálykirándulásáról tartottak hazafele, mikor a busz belerohant egy fába. A kislány pont akkor állott fel, mikor a baleset megtörtént. Annyira szívszorító volt a történetét hallani. De mikor megláttam a szobájában azzal az óriási nagy mosollyal... Nem is hinné az ember, hogy beteg. Az ágyán ült és az anyukájával játszott.

-Szia Carla. Hogy vagy?
-Jól.
-Nézd kiket hoztam neked. -mutatott be Dr. Smith Carla-nak-
-Úr Isten....  Ő.... Justin Biber és Sophie Jordan!!! Anyu!- olyan vidám lett-
-Szia Carla. -ölelte meg Justin-
-Nem hiszem el... Justin Bieber itt van a szobámban!!
-Pedig elhiheted.
-Szia Carla. Hallottam a történeted és hoztunk neked valamit. Kíváncsi vagy, hogy mit?
-Igen!
-Justin, segítenél behozni? -és már a szobában is volt a kocsi- Tudod Carla, pár napja még én ebben a székben közlekedtem. Én se tudtam járni. De mivel felépültem és hallottam, hogy neked nincs tolókocsid, az enyémet neked adom. Mit szólsz?
-Hát... Köszönöm.
-Nincs mit. Használd egészséggel, de ne sokáig. Ha hiszel a gyógyulásban menni fog. Hidd el.
-Köszönöm Sophie.
- ☺ Kipróbálod?
-Persze!
-Várj segítek! -rohant Justin a segítségére- És már mehetünk is. -az egész kórházon átszáguldottak-
-Nagyon hálás vagyok nektek. Köszönjük.- hatódott meg Carla anyja-
-Igazán nincs mit. Nekem már úgy sem kell. Ő legalább hasznát veszi.
-Rég volt ennyire boldog...
Még egy kis ideig Carla-val voltunk és beszélgettünk. Justin azt mondta, hogy tiszta én vagyok. Legalább is az akaratereje. Hát ezt nem is vitatom. Aztán Justin-nak menni kellett próbára. Semmi kedvem nem volt hazamenni és egyedül otthon gubbasztani. Így rábeszéltem, hogy vigyen el engem is. Elég nehéz volt, de végül végül sikerül. Így ketten mentünk a próbára. Ott volt minden egyes táncosa, Scoo és még a koreográfusa. Akivel csak találkoztam, mindenki gratulált, hogy újra járok. Olyan jó érzés volt, hogy ennyien szeretnek és hittek bennem.
Aztán elkezdődött a próba... Iszonyatosan jól táncoltak a srácok. Bevallom legszívesebben és is beálltam volna közéjük, de megígértem Justin-nak, hogy amíg a stúdiós ügy le nem záródik, addig nem táncolok . Se koncert, se videó, se semmi. A próbán meg nem engedte, hogy táncoljak, mert csak most épültem fel. Ezért csak gubbasztottam a sarokban és a srácokat figyeltem. Körülbelül fél órája tarthatott a próba, mikor Justin levette a pólóját. Aw.... Hogy mennyire sexy a pasim. Hihetetlen! Ráadásul a pólóját odadobta nekem, ami n az ő illata volt érezhető. Isteni illata van. Legszívesebben egész életemben azt szagolgatnám. Aztán úgy 10-15 perc után szünet! Justin azonnal előkapta a mobilját és a koreográfusával pózolgattak az egyik tükörnél. Pár kép után odarohantam Justin mellé és csatlakoztam hozzájuk. Nagyon jó képek születtek. De végül Justin, az én kérésemre, nem olyat tett fel a Twitter-re, amin én is rajta vagyok.

Nem akartam, hogy mindenki azon csámcsogjon, hogy Sophie Jordan újra jár. Nem hiányzott, hogy a média középpontjába kerüljek. Főleg most, mikor a tanulmányaim legfontosabb lépéseihez értem. Hisz lassan leteszem a vizsgát és akkor hivatalosan is  személyi asszisztens és rendezvényszervező leszek...

76. rész - Buli!! -

A következő pár napban megpróbáltam felvenni a kapcsolatot Sebastian-nal, a stúdió igazgatójával. Kisebb nagyobb sikerekkel. Emellett még a rohamosan közeledő esküvő utolsó tennivalóit intézgettem. Ide-oda rohangáltam, minden egyes nap. Esténként értem csak haza hulla fáradtan. Ilyenkor Justin vagy már otthon volt és aludt, vagy még nem ért haza. Ha találkoztunk 3 nap alatt kétszer az már sok.

Szokás szerint Sebastian-nal beszélni nem lehetett. Állandóan azt hajtogatta, hogy nem fogok megszabadulni tőle, és elintézi, hogy a szerződésem tovább tartson. Mondjuk ezt elképzelni nem tudom, hisz oda kell az én aláírásom. Az anyáéké már nem, mert 18 éves vagyok. Egyelőre fogalmam nem volt arról, hogy hogyan szabaduljak meg Sebastian-tól. Elképesztő az, hogy régebb az volt az álmom, hogy ide bekerüljek, de most ez a legrosszabb rémálmom. Alig várom, hogy ott hagyjam a stúdiót.

Az eltelt pár napban letettem a vizsgám. Szinte tökéletes eredménnyel. Pár százalékot vesztettem csak. Nagyon boldog voltam, hogy végre van szakmám. És anyáék és a többiek is nagyon büszkék voltak rám, hogy ilyen rövid idő alatt megtanultam és megszereztem az oklevelet. Ennek tiszteletére szerveztek egy bulit nekem a The Hills hotelben. Egy egész emeletet kibéreltek. A mai napig nem tudtam semmit a buliról, de mikor Justin váratlanul betoppant a házba és közli velem, hogy öltözzek ki mert buliba megyünk, akkor kezdtem sejteni a dolgokat.

-De hová megyünk?

-Az titok.

-De honnan tudjam, hogy mit vegyek fel?

-Legyen kényelmes és sexy. -ölelt át Justin hátulról és a nyakam kezdte csókolgatni-

-Ne maradjunk inkább itthon? -fordultam felé és megcsókoltam-

-Ne. Majd mikor hazajövünk folytatjuk... -csókolt vissza-

-Rendben. De akkor segíts ruhát választani.

És a ruhás szekrényem teljesen kirámoltunk. Végül egy sötétbarna koktélruhát választott Justin. A különlegessége az volt, hogy a háta teljesen nyitott volt. Hátulról tökre úgy festett, hogy felül nincs rajtam semmi. És totálisan mini volt. Lehajolni nem lehetett benne villantás nélkül, de Justin választása....

Ehhez egy hosszú szárú, fekete csizmát választottam. Bársonyos anyagból volt. Imádom ezt a csizmát. Még Natasha-val vettük a New Yorker ben.

A hajam megmostam és besütöttem sík egyenesre. Egy gyors füstös szem, pirosító, szájfény. A táskámba beledobáltam a telefonom, a púderem és már mentünk is. Alig bírtam beszállni Justin fehér Ferrari-jába, de végül sikerült.... És a kiszállás, hogy fog menni...? Egész út alatt megpróbáltam kiszedni Justin-ból, hogy hová megyünk de nem mondott semmit. Csak azt hajtogatta, hogy jó buli lesz és reméli hamar hazaérünk. Totál be volt gerjedve. A lábam simogatta és puszikat küldözgetett vezetés közben... Az én kis örült hercegem. De úgy imádom, mikor ilyen. És nekem is hiányzott. Alig láttam az eltelt pár napban. Aztán megérkeztünk a hotelhez. A bejáratnál Justin segített kiszállni, de nem akárhogy.

-Várj!

-Mi az?

-Nem akarom, hogy a fotósok meglássák azt, ami az enyém. -nevetett-

-Te mekkora hülye vagy... -csókoltam meg-

És Justin ekkor közel hajolt hozzám. Az egyik kezével benyúlt a hátam mögé, a másikkal meg a lábaim alá és a ruhámat lehúzta majdnem a térdemig. Azt hittem ott fog elszakadni... A következő pillanatban már a karjaiban is voltam. nevetve fordult a fotósok fele és elindult a bejárathoz. Én meg csak mosolyogtam, ahogy azt kell. Az előtérben aztán végre a saját lábamon álltam. Justin mondott valamit a recepciósnak és a következő pillanatban már a lifthez mentünk. Beszálltunk és már haladtunk is felfele. Pillanatok alatt a legfelső emeletre értünk. Sehol nem volt senki, csak én & Justin. Aztán a következő pillanatban egy csomó ember előugrott és nagy hangzavarban üdvözöltek minket és gratuláltak az oklevelemhez. Az este folyamán tök jó buliban volt részem. Mint már említettem az egész emelet a miénk volt. Egy híres DJ, Avicii tolta egész este a zenét. Nagyon jól éreztem magam. Úgy hajnali 1 lehetett mikor az öregebbek elmentek lefeküdni az emelet másik végébe. Csak Kenny, Scoo és Justin koreográfusa maradt ott abból a korosztályból. A fiatalabbak, mint én, Justin, Natasha, Greg, Carly, Chaz, Ryan és még sokan mások folytattuk a bulit. Ezen a bulin mutatta be Natasha a 'barátját', Greg-et. Elsőre tök szimpatikus volt a srác. Hát ő lenne az:

Tudni kell róla, hogy körülbelül olyan magas, mint Justin. Barna haja és szeme van. És van egy száj piercing-je. 19 éves és ő is, New York-i. Körülbelül 3-4 háznyira lakik tőlünk. Ennyit róla.

A bulin kerültek igazán közel egymáshoz Natasha-val. Szorosan átölelve egymást táncolgattak a szoba közepén. Még egy csók is elcsattant... Ebből lesz valami. De nem csak ezt történt. Meglepetésemre Carly Chaz-re hajtott rá.

-Figyel Sophie.... -jött oda Carly- Te ismered Chaz-t nem?

-De igen, miért?

-Milyen lányok jönnek be neki? És van barátnője?

-Te akarsz valamit... Amúgy szerintem nincs neki barátnője.

-Tutira?

-Persze. Menj oda hozzá és dumáljatok. Nem harap.

-Szoríts.

És már ott is volt Chaz mellet. Látszólag tök jól kijönnek.

Aztán minden bulihoz hozzátartozik, hogy fotók is készülnek. Hát itt is készültek. Hol merészek, hol visszafogottabbak. Egy képet közzé is tettünk a Twitter-en. Justin, Chaz és Alfredo pózoltak a tükör előtt. Tök jó kép lett.

"Meg kell ünnepeljük @sophiejordan sikereit. Ügyes vagy baby. Büszke vagyok rád... Bulira fel mindenki."

Twittelte Justin. Szokás szerint sok gratuláció és faggatózás, hogy hol van a buli. De nem nagyon foglalkoztunk velük. Olyan rég buliztam, most totálisan jól jött. Olyan rég táncoltam és most táncolok. Nem is akárkivel. Az én hercegemmel, Justin-nal. Olyan imádni való! A hátamat simogatta és közben csókolóztunk. Annyira vágytam rá. Ha nem lett volna senki a szobában tutira valami más történne... ;) Az ajkai olyan puhát és tüzesek voltak. Annyira imádom. 

-Kösz a bulit. -súgtam a fülébe-

-Nincs mit. Megérdemelted.

-Nagyon szeretlek.- csókoltam meg az arcát-

-Tudom. És én is téged... -és újra csókolózni kezdtünk-

Még egy kis ideig tartott a buli, de idővel mindenki kidőlt a kanapékra, a székekre, a bárpultra. Félreértés ne essék! Nem azért mert hulla részegek voltunk. Amúgy is Scoo és Kenny nem hagyta, hogy alkoholt igyunk. Végül is ez jó ötlet volt. Hanem azért dőltünk ki, mert hulla fáradtak voltunk....

77. rész - Mert hasznot hozol. -

Reggel Pattie ébresztett engem és Justin-t. Ma lesz a megbeszélés a stúdióval, hogy mi is lesz akkor. Megkértem Justin-t, hogy kísérjen el. Anyu hozott ruhát a hotelbe. Addig én és Justin lezuhanyoztunk. Mire végeztünk már a ruhám meg is érkezett. Egy kényelmes kis szettet hozott anyu. Szürke és fekete dominált. Egy egyszerű szürke felső, fekete csőnaci, táska és kiegészítők. Gyors felöltöztem a hajam összegumiztam és már mentünk is.

Útközben a neten böngészgettem. Elképesztő, hogy a médiában milyen hamar kitalálnak dolgokat.

Kirúgott a hámból Sophie Jordan?! Hírek szerint Sophie sikeresen letette a vizsgáit és ezt ünnepelte meg előző éjszaka a The Hills hotelben. Már a megérkezése se volt valami normálisnak mondható. Justin legújabb autójával (fehér Ferrari) érkezett a pár, de Sophie ruhaválasztása megnehezítette a kiszállást. Barátja segítségére szorult, aki a karjában vitte be a hotelbe a már kicsit becsípett lányt. Bennfentesek szerint a buli annyira jól sikerült, hogy a fiatalok és barátaik egész éjszakán át tartó buliban vettek részt. Sőt, reggel látták, ahogy Sophie anyja, Mary, ruhát visz a lányának... Okkal merülhet tehát fel az a kérdés, hogy mi is történt a bulin. Amint többet tudunk közölni fogjuk. Légy résen!

Hát ezen kiakadtam... Mi az, hogy be voltam rúgva !! Egy korty alkoholt nem ittam. Nem, hogy részegen érkezzek a buliba. Hihetetlen, hogy mennyire beleavatkoznak az életembe ezek a senkiháziak. Eddig tűrtem, hogy fotóznak és olyan kérdéseket tesznek fel, ami senkire nem tartozik. De azt a tényt, hogy hamisan vádolnak... Ezt nem fogom lenyelni! Justin próbált nyugtatgatni, hogy minden rendbe jön. Nagyon reméltem, hogy úgy lesz. Megpróbáltam a megbeszélésre koncentrálni. Még csak az hiányozna, ha Sebastian is kiakasztana... A stúdióhoz érve már nagy, gúnymosollyal várt Sebastian.

-Végre ideértetek.

-Nagy volt a forgalom. -vágta vissza Justin. láttam rajta, hogy ő is rühelli-

-Akkor menjünk be és beszélgessünk... Hogy vagy Sophie? -ült le a székébe-

-Azzal ne foglalkozz! Térjünk a lényegre!

-Rendben van. Miről van szó?

-Tudod azt te jól... A szerződés és minden más!

-Áhh! Igen. Hát, mást nem tudok mondani, mint eddig.

-Na ide figyelj! -akadt kis Justin-

-Ne Justin! Nem éri meg. -próbáltam visszafogni-

-Most az egyszer a barátnődnek igaza van. :)

-Van egy ajánlatom!

-Nem tudsz olyat mondani, amitől meggondolom magam Sophie.

-Azért hallgass meg! Szóval... Azt akarod, hogy neked dolgozzam? Nagyon jól tudod, hogy gyomrom nincs hozzá. De... Mivel ez az álmom, azt mondom, hogy töröljük a szerződés. Akkor táncolok amikor akarok és annak akinek akarok. De közben a stúdiót népszerűsítem.

-Nos.. Nézzük csak. Nekem mi hasznom?

-És nekem? Nekem mi a hasznom abból, hogy itt roskadok ebben a nyomorult épületben?!! -akadtam ki-

-Nyugalom.

-Te csak na nyugtatgass! Válaszolj!

-Őszintén... Semmi.

-Akkor meg mi a fenének maradjak itt?

-Mert hasznot hozol.

-Hogy rohadnál meg!

-Semmi baj Sophie... Ide figyelj Sebastian! Ha nem fogadod el az ajánlatot... Gondoskodni fogok arról, hogy ez, a semmivé váljon egyenlővé. Értve? -vázolta a helyzetet Justin-

-Most félnem kell? Két gyerek akar tönkretenni? Hahahaha...

-Na, most befejezed, vagy nagyon megjárod!! -álltam fel az asztaltól-

-Hoho! Nyugalom.

-Fejezd már be azt a morált!! Tárgyalni jöttem, de veled beszélni se lehet normálisan. Olyan vagy mint egy 5 éves kis gyerek. Felfogtad, hogy te egy nagy senki vagy!? Ha nem, hát ideje rájönni!

-Na ide figyelj Sophie! Ez az én területem. Te kinek képzeled magad, hogy így beszélj velem?!

-Kinek?! Sophie Jordan-nek! És úgy beszélek, ahogy kedvem tartja... Nem te fogod megmondani, hogy hol és mikor táncoljak! És ha nem semmisíted meg a szerződést ekkor elérem, hogy kirúgj...

-Azt lesheted drága.

-Te csak ne szólíts így! Te nekem egy senki vagy! Érted?!

-Vagy most elhagyod az irodát, vagy hívom a rendőrséget.

-Hívjad nyugodtan! Legalább kiderül, hogy még hány emberrel csinálod azt, mint velem! Hogy mekkora egy szemétláda vagy!

-Na, most takarodj innen.

-Ha kimegyek ezen az ajtón, többet vissza nem jövök!

-Nem az én dolgom lesz. Te kell kifizesd a kárpótlást...

-Hogy rohadnál meg!! Remélem a pokolra kerülsz te szemétláda!

És kirohantam az épületből. Egyenesen a park fele vettem az irányt. Útközben a táskámat, a sálam, a kalapom is eldobtam... Nem hittem el, ami történt. Leültem egy padra, arcom a tenyerembe tettem és sírtam. Annyira fájt, amiket mondott. Legszívesebben felpofoztam volna. Annyira utálom!! Emlékszem, mikor  még anno felhívott, hogy jöjjek ki New York-ba, mert bekerültem a legjobb 20-ba. Akkor azt mondta, hogy nagy tehetségnek tart... Emlékszem, hogy mennyit könyörgött anyának, hogy elengedjen. Persze akkor elérte a célját, de most nem fogja. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen senkiházi kihasználjon. Mindent meg fogok tenni azért, hogy önmagam legyek. Nem ő fog nekem parancsolni... Gyorsan letöröltem a könnyeimet:

-Nem fogom hagyni, hogy ezt folytassa. Tönkre fogom tenni. -suttogtam magamnak- Egyszer még vissza fogod sírni ezt a napot. Meg fogod bánni, hogy nem fogadtad el az ajánlatom...

És a következő pillanatban az autó fele mentem. Justin épp akkor ért ki az épületből. Nem kérdeztem, hogy mit csinált... Ezentúl semmi nem fog érdekelni, ami ehhez a stúdióhoz köthető. Kivétel Natasha, elvégre ő az egyetlen barátnőm itt New York-ban...

78. rész - Nászút?! -

Se kedvem, se időm nem volt ahhoz, hogy Sebastian-nal foglalkozzak. Rohamosan közelgett a nagy nap. Még 4 nap és Emily & Peter összeházasodik. Alig várom. Már minden megvan tervezve. Ától cettig minden tökéletes, csak egy valami nem. Hová mennek nászútra? Addig ki vigyáz Jazmy-re? Ezt még meg kell beszélem Emily-ékkel:

-Halihó!! -léptem be a házukba. amióta elmentem, azóta semmi nem változott. minden ugyan úgy van- Van itthon valaki?!

-Szia Sophie! -jött elő Emily-

-Hol voltál?

-A gyerekszobát rendezgetjük. Segítesz?

-Már azt csináljátok?! -vettem le a pulcsim és dobtam le a kanapéra-

-Érezd nyugodtan otthon magad...

-Jaj, ne haragudj. Már is elteszem.

-Hagyd csak... Akkor?

-Menjünk.

És a szobába érve egy csomó kisbaba holmit találtam. Volt, ami még Jazmy-é volt. Az jó lesz az egyik kicsinek. A másiknak meg már be is vásároltak. Ráadásul Pattie egy csomó rucit adott Jaxon után. Olyan aranyosak a kis nacik és cipők. Alig várom, hogy a 2 kis csöppség megérkezzen. De Peter jobban várta, mint én. Minden apró dolog miatt aggódott, hogy ez jót fog-e tenni a babáknak, stb. Nem hagyta, hogy Emily dolgozzon. Pedig még csak az 2. hónapban van. Így én és Peter rendezgettük a szobát.

-Figyeljetek... Beszélnünk kellene.

-Miről?

-Hát... Arról, hogy hová szeretnétek nászútra menni.

-Jaj Sophie! Elég nagy tehet számodra az, hogy te szervezgetted a ceremóniát. Nem kell a nászúttal foglalkoznod.

-De én szeretnék. Szóval? Már meg van tervezve?

-Nem, még nincs. Azt se tudjuk, hogy hová menjünk. -válaszolta Peter-

-És nem is biztos, hogy megyünk. Nekem és Peter-nek is sok munkája van. Nem hinném, hogy jó ötlet itt hagyni.

-Ugyan már. Te eleve állapotos vagy. És Peter amúgy se hagyja, hogy dolgozz. Te meg, Peter, jár neked egy kis kikapcsolódás.

-És Jazmy? Vele mi lesz?

-Itt vagyok én! Egyelőre a tánc még úgy sem fog beindulni...  Vagy, ha még is Pattie tutira vállalna pár napot.

-Majd meglátjuk.

-Emily! 4 nap és összeházasodtok. Ha lesz nászút, akkor ideje lenne elkezdeni tervezni...

-Nem is tudom... -habozott Emily-

-Na, jó! Én elintézek mindent. Megyek is és elkezdem... Már így is késésben vagyunk.

-De várj! Mit akarsz? Vagyis hová?

-Titok. Na, sziasztok.

És már rohantam is, hogy megtervezzem a nászutat. Beültem egy nettklub-ba és nekiláttam a munkának. Romantikus helyeket keresgéltem a nagyvilágban. Találtam is párat. De én olyat kerestem, ahol lehetőség van küllőn, friss házasoknak, jobban összekovácsolódni. Egyértelmű volt a választás, Ciprus szigetek. Elképesztő, hogy mennyire gyönyörű az a hely. Még csak képeket láttam, de azok elég beszédesek voltak. Fénylően kék tenger, pálmafák és még sorolhatnám. Beleszerettem. Találtam egy olyan hotelt, ami kifejezetten a nászúton résztvevők számára van szakosodva. Ez az Atlantica Aeneas Hotel.  A hotel maga több tucatnyi kis épületből áll. Mindegyikhez kis medence és hangulatos kiskert. Igény szerint megtervezi a friss házasok napjait, így jobban tudnak koncentrálni egymásra.

Éreztem, hogy ez egy jó választás. Gyorsan le is foglaltam 2 főre az egyik lakrészt. A nagy napon lesz egy buli. Gondolom elég húzós lenne, ha közvetlenül másnap kellene utazni. Így csúsztattam egy napot az egészet. Már csak igény szerint meg kell tervezni a napokat... Elég jól ismertem Emily-t & Peter-t. Tudtam, hogy minden új dologban benne vannak. Így elég színes lett a program. Búvárkodás, hajótúra a szigetkörül, pihenés és még minden más. Tutira jól fogják érezni magukat.
Annyira elmerültem a munkában, hogy észre se vettem mennyire eltelt az idő. Összeszedtem magam és már indultam is haza. A nettklub előtt pár lesifotós és két újságíró várt rám. 'Na, most beolvasok', gondoltam. Persze, amint kiléptem az épületből lerohantak és érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket tettek fel:

• Igaz, hogy a napokban megünnepelted a vizsgasíereidet a The Hills hotelben? - Igen, igaz. -
• Milyen volt az ünnepség? - Nagyon szuper. Jó kis bulit szervezett a közeli hozzátartozóim köre. :) -
• A hírek szerint részegen érkeztél a helyszínre. Mit gondolsz, ezentúl, hogy nézzenek fel rád a rajongóid? -Először is: Szeretném közölni ezzel a sokat képzelő médiával, hogy nem voltam berúgva! Nem szoktam alkoholt inni és nem is szándékozom. Másodszor: A rajongóim hisznek bennem, és tudják az igazságot. Nem itt fogok magyarázkodni. -
• Értem. De akkor mi az oka annak, hogy Justin karjaiban mentél be a hotelbe? - Erre egyszerű a válaszom. Sajnos kicsit benéztem a ruhaválasztás. Justin úgy döntött, hogy ne legyen botrány abból, hogy Sophie Jordan villantott, felkapott a karjaiba és bevitt az épületbe. Nem értem, hogy ez miért olyan nagy szám. -
• És az interneten megjelent képek... Mit szólsz hozzá? - Azokhoz a képekhez semmi hozzáfűzni valóm nincs.... Vagy mégis?! Ami a képeken van az megtörtént dolog. Nem tagadom. De ez nem azt jelenti, hangsúlyozom  nem azt jelenti, hogy a mindennapjaimat is úgy élem. Úgy gondolom, hogy egyszer az életben minden ember érezze jól magát.
• És mi a véleményed a felháborodásról, amit ezek a képek váltottak ki az emberekből? - Túlságosan komolyan veszik az egészet. Csak pár jó barátommal szórakoztunk a bulin. Nem értem, hogy ez miért lenne probléma. Én azt javasolnám azoknak az embereknek, hogy egyszer próbálják meg magukat jól érezni és ne a szobájukban osszák ki a népet a számítógépük mögött ülve. :)
• Sophie!!! Sophie várj! Még egy kérdés! -Köszönöm, de nem. Ennyi elég volt. Majd máskor. Viszlát.-

És már Kenny mellett ültem az autóban. Az említett képekhez azt tenném hozzá, hogy azok a bulin készültek. Örültebbnél őrültebb szituban vagyunk lefotózva. Hogy az asztalon fekszünk, a tükör előtt pózolgatunk polgárpukkasztó fejekkel. De ezek a képek, úgy gondolom, hogy hozzátartoznak a buli világához. És a média ezen bukott ki, hogy hogy a fenébe merek ilyet tenni?! Egy híres ember nem teheti eszt! Hát nem, de én nem vagyok híres, csak egy híres ember barátnője és az nem ugyan az... De egy valami a képekkel kapcsolatban nagyon zavart. Azok a képek privátként készültek, ami azt jelenti, hogy nem akartuk, hogy a média kezébe kerüljön... De most még is ott kötött ki. Ki osztotta meg a médiával?! Tudni akarom!

79. rész - MTV EMA -

A kis interjú után Kenny hazavitt. Otthon gyorsan csomagolni kezdtem, mert másnap lesz az MTV EMA díjátadó és Natasha-nak megígértem, hogy ott leszek. Eredetileg úgy volt, hogy Justin is jön, de végül a turné közbejött dolgai miatt nem fog ott lenni a díjátadón. Így én és Carly leszünk csak ott ebből a körből meg Natasha, aki már előző nap elutazott. Szuper gyorsasággal összecsomagoltam és már az autóban ültem és a reptér fele tartottam. Útközben írtam egy sms-t Justin-nak:

"Szia szívem. Nagyon fogsz hiányozni. Pár nap múlva találkozunk legközelebb. Vigyázz magadra. Szeretlek!! :) "

"Te is fogsz hiányozni. Érezd jól magad. Alig várom, hogy újra átöleljelek. Én is Szeretlek, jobban mint te. ;) Csók!"

Olyan jól esett az üzenete. Úgy imádom... A reptérre érve Carly már ott várt.

-Na, végre ideértél. -ölelt át-

-Bocs. Pedig siettem, ahogy tudtam.

-Mindegy. Most már itt vagy... Utazunk ketten Németországba. Nagy buli lesz.

- ☺ De Justin hiányozni fog...

-Ne aggódj már. Lesz ezer másik fiú ott...

-De Carly. Hova gondolsz?! Én hűséges vagyok!! Nem lennék képes arra, hogy megcsaljam Justin-t!

-Tudom, vicc volt.

-Ajánlom is... De mi van veled és Chaz-el? ☺

-Hát.... Magam se tudom.

-És a bulin... Ott mi volt az a csók?

-Majd elmesélem. De menjünk. Lekéssük a gépet.

Menetrend szerinti járattal mentünk. Egész út alatt Carly a Chaz és közte lévő 'kapcsolatról' beszélt. Hogy nagyon tetszik neki, de fiatalnak tartja hozzá képest. Meg éretlen, stb.

-De a kór az nem számít. Ha vonzódsz valakihez akkor hagyd, hogy az érzéseid vezessenek, ne az eszed... Ha én anno az eszemre hallgatok, akkor most nem lennék együtt Justin-nal. Hisz akkor ő még Selena párja volt. De az érzéseim annyira erősek voltak, hogy már nem tudtam nekik parancsolni. El se tudod képzelni mennyire örültem, mikor először megcsókolt... Minden egyes hívásának úgy örültem, mint egy ovis a piros pontnak. És most is...

-Mondjuk a ti történetetek szép. Egy ismeretlen lány, aki őrült jól táncol, eljön Párizsból és beleszeret Justin Bieber-be. És fordítva. Innen már adott volt a dolog. Irigyellek, hogy ennyire jól megy neked minden.

-Carly tévedsz. 

-Hogy érted?

-A stúdió zsarolgat, hogy nem táncolhatok másnak csak nekik. Különbem óriási mennyiségű pénzt kellene kifizetnem.

-De miért?!

-Mert a szerződésem alapján meghallgatás nélkül nem táncolhatom. Miközben én és Justin többször csináltuk azt, hogy több részesedést fizettünk a stúdiónak, csak azért, hogy Justin videóiban szerepeljek. Az európai turné részesedésének a többszörösét kérték. Akkor megadtuk és minden okay volt. De, amint lebénultam a stúdió közli, hogy a szerződés lejártáig senkinek nem táncolom meghallgatás nélkül.

-És ez miért baj? -értetlenkedett Carly-

-Azért mert nekem nem szabhatják meg, hogy egy hónapban csak 1 munkám lehet! Én akkor akarok táncolni, amikor akarok és annak akinek akarok. Nekem ők nem mondják meg, hogy mit csináljak.

-Ja, így már értem.... Figyelj. Ha segítség kell, akkor szólj. Rám számíthatsz.

-Kösz. Aranyos vagy, de nem kell. Justin is már milliószor felajánlotta, hogy kifizeti a kárpótlást, ha felmondok... De nem kell. Megoldom másként.

Aztán még beszélgettünk. Elég későre értünk Frankfurtba. Egy óriási nagy limuzin várt ránk. A bőröndöket gyors berakták a csomagtartóba és már mentünk is a hotelbe. Csodaszép volt a hotel. Kérésünkre nem 2 szobát, hanem csak 1-et adtak. Nem akartam egyedül lenni ebben az ismeretlen hotelben. Így Carly és én egy szobában aludtunk. Lefekvés előtt még felnéztem a Twitter-re. Nem volt semmi érdekes. Megnéztem Justin oldalát is. Olyan aranyos volt. Egy Twittet írt ki:

"...Szerelem, mikor nem akarsz elaludni, mert a valóság sokkal szebb mint egy álom... Hiányzol!"

Annyira jól esett, de rám tört a hiánya. Most legszívesebben odabújnék hozzá és érezni szeretném az illatát.  Válaszoltam neki, hogy lássa ő is hiányzik:

"Szerelem, mikor nem akarsz mással lenni, csak vele. Mindegy, hogy hol... csak az ő karjaiban... Te is hiányzol!"

Még egy kicsit beszélgettünk Carly-val a holnapról, de nehéz nap vár ránk, így hamar elaludtunk...
Reggel iszonyatosan korán keltünk fel. A napi program nem más, mint a próba, próba és még több próba. Az első próbán nem volt ott mindenki, csak azok, akik az adott időben akkor lépnek fel. Aztán a következő próbákon megjött mindenki. Találkoztam Taylor-al, PSY-al, a Jonas Brother-el, Alicia Keys-el és még sok más híres emberrel. Mindenki arról faggatott, hogy Justin miért nem jött, miért nem hoztam magammal. Nem győztem magyarázkodni, hogy nem volt ideje.
Aztán gyülekezni kezdtek az emberek. Elképesztő, hogy mennyi ember jött el. A vörös szőnyegen meg csak jöttek és jöttek a sztárok. A fények is lassan beindultak, a nézőtér nagy hangzavarba kezdett és végül elkezdődött a show...

Egymás után léptek fel az előadók. És egytől egyik valami elképesztő műsorral szolgáltak az összegyűlt rajongóknak. A díjakat is sorba osztogatták ki. Annyira boldog voltam, mikor Justin neve felcsendült a nyertes kihirdetésekor. És ezt háromszor!! A három kategória amiben nyer: Legjobb Férfi előadó, Legjobb World Stage előadó és a Legjobb Pop előadó. Carly is nyer 2 díjt. Nagyon büszke voltam ár. A legjobb dal és a legjobb push díjakat nyerte el. Taylor is 3 díjt vitt haza. A végén már nem tudott mint mondani, csak, hogy köszönöm. A fellépésekre visszatérve Carly nagyot alkotott. Natasha & Greg mögötte táncolt. Nagyon büszke voltam rájuk és Carly-ra is. Nagyon profik voltak és ügyesek.
A díjátadó nagyon ott volt. Hozta a színvonalat, mint mindig. A show után volt egy kis after party, de semmi kedven nem volt Justin nélkül bulizni. Így visszamentem a hotelbe, lezuhanyoztam és bebújtam a puha és meleg ágyikóba. Elővettem a laptopom és Twitelgettem párat. Aztán egy híren akadt meg a figyelmem...

80. rész - Ez meg mit bámul? -

"Sophie Jordan meggyógyult! A napokban egy net klubból látták kijönni a lányt. Eddig csak találgatták, hogy vajon Sophie miért nem jár mostanában kórházba, az előírt kezelésekre. Hát most már tudjuk! Örömmel közöljük  hogy a súlyos balesetet szenvedett lány, mindössze 1 hónap leforgása alatt leküzdötte a bénulásos betegségét. Páran már látta őt és barátját, Justin Bieber-t kézen fogva sétálgatni. A lány ráadásul a napokban sikeresen letette a kitűzött vizsgáit is, amit egy buli keretén meg is ünnepelt. Pár szemfüles riporterünk mikrofonvégre kapta a lányt, aki elmondta, hogy nem minden úgy van, ahogy látszik. 'Sajnos kicsit benéztem a ruhaválasztás. Justin úgy döntött, hogy ne legyen botrány abból, hogy Sophie Jordan villantott, felkapott a karjaiba és bevitt az épületbe. Nem értem, hogy ez miért olyan nagy szám.' Reagált a lány a kérdésre, majd így folytatta, mikor a képekre került a sor: 'Ami a képeken van az megtörtént dolog. Nem tagadom. Úgy gondolom, hogy egyszer az életben minden ember érezze jól magát.' És mikor megkérdeztük, hogy mi a véleménye arról, hogy mások milyen negatívan látják a képeit ezt válaszolta: 'Túlságosan komolyan veszik az egészet. Csak pár jó barátommal szórakoztunk a bulin. Nem értem, hogy ez miért lenne probléma. Én azt javasolnám azoknak az embereknek, hogy egyszer próbálják meg magukat jól érezni és ne a szobájukban osszák ki a népet a számítógépük mögött ülve.' Nos, úgy látszik a média néha elég rendesen fel turbózza a dolgokat, hogy eladhatóbb legyen. Vagy pedig Sophie próbálja leplezni valódi énjét..?! Minden esetre amiből nem akartak botrány, abból nem lett. De  minden másból igen..."

Eléggé idegesített, hogy még ezzel a rohadt interjúval se oszlattam el a kedélyeket. Már nem tudtam mit kitalálni. Legszívesebben felpofoztam volna asz összes fotóst és azt aki feltöltötte az internetre a képeket, a buliról. Még mindig nem tudom és elképzelni se tudom, hogy ki tette. De ha megtudom neki annyi... Annyira bosszantott a dolog, hogy végül kikapcsoltam a laptopot és elaludtam.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Carly ott feküdt mellettem,abban a ruhában, amiben az este volt. Fogalmam nincs arról, hogy mikor jött haza, de nem is nagyon érdekelt. Inkább foglalkoztatott az, hogy valamivel megtömjem a hasam mert iszonyatosan éhes voltam. Ráadásul még a fejem is fájt, hányingerem volt és szédültem. Nem voltam valami jó bőrben. Így egy kis alapozóval próbáltam elfedni a dolgokat. Gyorsan kifésültem a hajam, majd összegumiztam. Magamra kaptam egy narancssárga pólót, ami combközépig ért, egy fekete cicanacit és hozzá egy balerina cipőt. Napszemüveg, a kezembe a telefon és már mentem is az ebédlőbe. Annyira finom ételek voltak... Nyami! Telepakoltam a tálam és leültem az egyik asztalhoz. Szép lassan elfogyasztottam, majd visszamentem a szobámba. Carly már ébren volt. Egy kis shopingolást terveztünk délelőttre. Natasha & Greg is velünk jött. Tök jó kis butikokat találtunk. Össze-vissza vásárolgatunk. Carly és én totálisan meg voltunk őrölve. Natasha & Greg pedig nyugisan sétálgattak mögöttünk, kézen fogva. Olyan aranyos egy pár.

Délután 3 lehetett, mikor visszamentünk a hotelbe. Gyors ebéd és pihenő. A hotel minden emeletén van egy kis nappali szerű. Oda ültünk ki a srácokkal. Tök jól elbeszélgettünk, míg Justin nem hívott:

-Oh! Ez Justin. Mindjárt jövök! -ugrottam ki a fotelből és vidáman odébb mentem-

-Az lesz egy óra is! -vágta rá Natasha-

-Haha... Igen? -szóltam bele a telefonba-

-Szia életem! Hogy vagy?

-Szia Justin! Meg vagyok, köszi. Bár a reggel elég hulla voltam...

-Mert? Mi volt este? -aggódott Justin-

-Jaj, semmi. Tök hamar visszajöttem a szállodába. Még az after party-n se voltam ott. Nélküled nem lett volna jó.

-De aranyos vagy.. Imádlak. De akkor mi volt a baj?

-Fájt a fejem, hányingerem volt és szédültem... De nyugi! Már jobban vagyok.

-Akkor okay. 

-És te? Veled mizú?

-Semmi különös. Csak eszembe jutottál és felhívtalak.

-Köszi. Szeretlek.

-Én is szívem.

-Kitalálod, hogy mit csináltunk ma a srácokkal?

-Na, mit?

-Elmentünk a belvárosba és vásárolgatunk. Képzeld! Angel-nek vettem egy cuki kis ruhát. Olyan aranyos lesz benne.

-Remek. Akkor jól szórakoztál...

-Hát... Nem igazán. Annyira hiányzol... Most odabújnék hozzád és szorosan ölelnélek holnap reggelig.

-Tudom baby. Nekem is nehéz nélküled. Hiányzik az illatod.

-Ne is mond. Alig várom, hogy holnap hazamenjek, hozzád.

-Én is várom. És Emily is. Már totál ki van akadva, hogy mit szerveztél nekik nászútra. Állandóan engem faggat, meg Peter is...  Mintha én tudnám.

-Hahaha. Sajnálom... De azt nem mondom el nekik se. Szuper kis ajándék lesz.

-Én se tudhatom?

-Nem. Végül még kifecseged...

-Én?! Dehogy.... -nevetett-

-Majd ha otthon leszek elmondom.

-Okay... Figyel. Most mennem kell. Nagyon jó volt hallani a hangod. Várlak haza. Siess!

-Okay. Sietni fogok. Szeretlek.

-Én is téged baby. Vigyázz magadra.

-Rendben. Puszi.

-Csók.

És már le is tette. Olyan jó volt hallani a hangát... Alig várom a holnapot. Óriási nagy mosollyal mentem vissza a többiekhez. Vidáman lehuppantam a fotelbe és bekapcsolódtam a beszélgetésbe:

-Miről van szó?

-Rólad.

-Rólam?

-Aha, és Justin-ról. -válaszolta Carly-

-Bővebben?

-Én érdeklődtem, hogy hogyan ismertétek megy egymást... -válaszolta Greg- Nem is tudtam, hogy Párizsi vagy... Az a kedvenc városom.

-Ohh. Igazán? -lepődtem meg-

-Aha. Két nyaramat ott töltöttem a szüleimmel és a haverokkal. Felejthetetlen...

-Értem... És választ kaptál a kérdésedre?

-Persze.

-Okay.

-Hogy, hogy ilyen hamar vége a beszélgetésnek? -érdeklődött Carly- Máskor alig bírjatok letenni a telefont...

-Mennie kellett dolgozni. Csak felhívott, hogy hallja a hangom...

-De aranyos. -vágta rá Natasha-

-Igen, az... -pirultam el-

Még beszélgettünk egy s másról. De közben elég furán éreztem magam. Mintha valaki folyton bámulna. És az a valaki nem más volt, mint Greg. Ahányszor rá néztem, ő folyton engem bámult. Volt, hogy elkapta a tekintetét, de volt, hogy észre se vette magát. Bevallom eléggé idegesített. Nem értettem, hogy mi bámulni való van rajtam... Kin van a fél cicim, vagy el van szakadva a cicanacim, vagy mi? A végén annyira cikis volt, hogy felálltam és elköszöntem. Bementem a szobába és nekiestem a pakolásnak. Közben azon járt az agyam, hogy Greg mit akarhat tőlem. Miért bámult annyira... Nem akartam egyből nekiesni és számon kérni, de valamit tennem kell. Natasha-hoz se fordulhatok, elvégre ők egy pár. Justin meg totál féltékeny lenne, ha megtudná. Így maradt Carly, csak ő rá számítottam...
-Carly! Bejönnél segíteni? -dugtam ki a fejem az ajtón-
-Persze. Már is. Mindjárt jövök.... Mit kell segíteni? -csukta be az ajtót-
-Hát... Lenne egy kérdésem..
-Rosszul kezdődik.
-Nyugi. Csak egy kérdés...
-Mond. -ült le az ágyra- Figyelek.
-Szóval... Most, mikor kinn voltam észrevettem, hogy a Greg állandóan engem stíröl. Nem tudod, hogy miért?
-Ez komoly?! -döbbent meg Carly-
-Igen. A végén már annyira idegesített, hogy bejöttem pakolni... Miért csinálja szerinted?
-Hát... Nem igazán tudom. Mondjuk ma délelőtt annyit mondott, hogy Natasha barátai mind nagyon sexy-k.
-Na ne. És te mint mondtál?
-Hogy kire gondol pontosan... Mire ő, Sophie.
-Úr isten... Most mit csináljak?! Natasha a barátnőm. Nem mondhatom, hogy dobja, mert idegesít a barátja.
-Sophie... Ez csak egy megjegyzés volt! Nyugi.
-Jó okay. De ha megint rajtakapom, hogy nézeget rákérdezek, hogy mi baja.
-Te tudod... Komolyan nézegetett?
-Aha. Durva volt. Volt, hogy észre se vette magát. Nagyon cikis volt.
-Durva. Azt hittem rendes srác ez a Greg. Barátnője van, minek nézeget másokat..?
-Nem tudom. De remélem leszáll rólam.
-Justin-nak elmondod? -kérdezte Carly-
-Dehogy!
-Okay. Ki jössz?
-Áhh. Nem. Pihenni szeretnék.
-Már készülsz a holnapra mi? ;) Justin ki fogja szívni az összes erőd...
-Hova gondolsz te..? -dobtam hozzá egy párnát-
-Amúgy... Már voltatok úgy együtt?
-Hát...
-Szóval igen! Tudtam.
-De erről senkinek egy szót se!
-Okay. És milyen volt?
-Azért ennyire ne...
- ☺ Jól van. Na, megyek vissza a párunkhoz. Jó pihenést.
-Köszi. Szia.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni. Lemostam a sminkem, megszárítottam a hajam és már az ágyban feküdtem. Pár perc múlva már magával ragadt az álom.

81. rész - Álom -

"Egy csodaszép kertben voltam. Mindenfele ismerős arcok és ismerős illat. Justin állt mellettem és a derekam  karolta. A sok ember mind felénk volt fordulva és vidáman tapsolt. Nem értettem, hogy miért, csak annyit éreztem, hogy nagyon boldog vagyok. Mint még soha.. Aztán a következő pillanatban egy világos szobában találom magam. Körülöttem anya & Emily & Pattie. Nem értettem, hogy mit kerülgetnek, hogy én miért ülök a tükör előtt félig kisminkelve. Aztán Emily egy smink ecsettel nekilátott és befejezte azt. Gyönyörű lett. Úgy éreztem, hogy kicsattanok a boldogságtól. Aztán anya egy vörös ruhazsákot hozott be a szobába. Nagy mosoly ült ki az arcára, mikor bejött. A zsákon lévő cipzárt Pattie lassan elkezdte felfele húzni és egy kis fehér ruharész látszott ki a zsákból... Aztán sötétség lett. Később egy fátyol szerűség simogatta az arcom. Finom puha volt az anyaga. A következő pillanatban meg apa oldalán állok egy ajtóban, a sok ismerős ember előtt. Mindenki mosolyog és tapsol. Az emberi tömeg ekkor hirtelen ketté vált, közvetlenül előttem. A 'folyosó' végén egy fehér ruhás alak állt, aki felém volt fordulva. És mellette állt egy fekete ruhás ember, aki hátat fordított nekem. Nem tudtam ki, de kicsit hasonlított Justin-ra. Aztán apa lassan a két alak fele kezdett vezetni. Nagyon remegtem és féltem. Nem tudom, hogy mitől. Aztán mikor odaérünk a fekete ruhás férfihoz, ő lassan megfordul és apa karjáról leemeli a kezem és az övébe helyezi. Közben apa azt mondta, hogy 'Vigyázz rá!' Ekkor ismertem fel az eddig ismeretlen embert. Justin volt az! A fülében csillogott a fülbevalója, a mosolya rikítóan fényes volt. Szemeiben égett az a bizonyos láng és ajkai csókolni valók voltak. Meg akartam csókolni, de valami emberfeletti erő nem hagyta. Mintha nem lenne szabad... Aztán a fehér ruhás férfi elkezdett arról beszélni, hogy milyen fontos, hogy két ember szereti egymást. Hogy az életüket összekötik és utódot nemzenek. Ekkor kezdett világossá válni minden... Ez az esküvőm! És... Justin az aki a férjem lesz..! Aztán Justin felém fordult és a kezemre egy gyűrűt húzott. Azt, amit a fél éves fordulónkra adott. És én is egy gyűrűt húztam az újára. És végül Justin lassan felemelte a fátyolt. A szemei csillogtak és arcára mosoly ült ki. Lassan közelített hozzám és végül megcsókolt... Mintha ez lett volna az első csókunk. Olyan érzés fogott el. Úgy éreztem, hogy most repülni tudnék, vele. A szívverésem egybeolvadt az övével és lélegzetünket visszafogva öleltük egymást."

-Sophie! Ébresztő! Elkésünk. -ébresztgetett Carly-

-Hány óra? -töröltem meg a szemem- 

-5:00! Siess! Fél óra és indulunk a reptérre.

-Okay. Egy perc.

Álmodtam! Álom volt az egész... A sok boldog ember, a szép kert, az esküvő és minden más. De egy valami nem. Justin és én! Az nem álom... ♥ Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Bementem a fürdőbe és feltettem egy nappali sminket. A hajam kivasaltam totál egyenesre. Felvettem egy kék csőnadrágot egy fekete pólót és rá egy kék farmer mellényt. Hozzá egy fekete magassarkú, kiegészítők és egy kézitáska. Beledobáltam a telefonom, az irataimat, a parfümöm és a púderem. Napszemüveg fel és már kész is voltam.

A taxi már a hotel előtt várt ránk. Beszálltunk és már a reptérre tartottunk. Ott találkoztunk Natasha-val és Greg-gel. Elék kínosan éreztem magam, de nem tudtam, mint csinálni. Gyorsan felszálltunk a gépre és már repültünk is New York irányába. Szinte egész út alatt aludtam. A végére ébredtem csak fel, de meglepetés várt. Greg ült mellettem és engem bámult.
-Szia. Hogy aludtál? -nézett csillogó szemekkel-
-Szia. Jól kösz, de elég kemény a háttámla. -helyeztem magam kényelembe-
-Értem. Hát... aranyos voltál, mikor aludtál.
-Ömmm. Kösz. -nem tudtam hova tenni- Figyelj... Kérdezhetek valamit?
-Persze. Nyugodtan.
-Te hogy a fenébe kerültél ide? Mikor felszálltunk még Carly ült mellettem...
-Tudod... Én is álmos voltam. Natasha mondta, hogy cseréljek helyet Carly-val. Hogy a két alvó egymás mellett legyen.
-Értem...
-Baj?
-Hát... Lehet még egy kérdésem?
-Nyugodtan. :)
-Tegnap este.. Tudod a hotelben.
-Aha.
-Azt vettem észre, hogy...
-Hello Csipkerózsika. Mikor ébredtél fel? -zavart meg Carly-
-Szia! Nem rég...
Így nem tudtam számon kérni Greg-et. Hamar eltelt az idő. A következő pillanatban már le is voltunk szállva. Kenny jött ki értünk. Gyorsan beszálltunk az autóba és már mentünk is. Carly nem jött velünk. Őt egy fotózás várta. Hazafele beugrottunk a régi utcámba. Letettük Natasha-t & Greg-et. Így Kenny hazavitt. Olyan jó volt bemenni abba a házba, ahol Justin illata van, és senki másé. Zajt hallottam a konyhában: 'Angel! Ne. Mindjárt itt a gazdid és még sehol se vagyok.' Ez Justin hangja. Letettem a bőröndömet és berohantam a konyhába. Justin egy szál gatyában és kötényben főzte a spagettit. Olyan aranyos volt, ahogy próbált figyelni a tésztára és Angel-re is.
-Justin!! ☺
-Sophie!! ☺
És már a karjaiban is voltam. Olyan szorosan öleltem, mint még soha. Persze Justin felkapott és az egész konyhában végigforgott velem. Közben vagy ezerszer mondta, hogy 'Szeretlek.'
-Hiányoztál. -súgtam a fülébe, mikor leállt a forgással-
-Nekem te még jobban.
-Szeretlek.
-Tudom baby... Én is Szeretlek.
- ☺ Angel! Haho. Hol vagy? -puszilgattam meg a pofiját az én kutyulimnak-
-Héé. És én nem kapok?
-Dehogy nem. -és megcsókoltam. ő persze közelebb húzott magához és nyelvével csikizni kezdte a nyakam- -Ne már. Hagyd abba! Ez csikis.
-Okay.... Am... Segítesz vacsit csinálni?
-Persze. Átöltözök és már itt is leszek.
-Siess.
-Rendben.
És már a szobában voltam. Levettem a mellényt, a fekete pólót, a magassarkút, a csőnacit. Felvettem egy fehér toppot és egy csőszárú buggyos nacit, ami tengerkék színű volt.

82. rész - Váratlan kérdés -

A konyhába érve Justin egy kanalat nyomott a kezembe, hogy kavargassam a tésztát. Ő mestere a spagetti elkészítésének. Nála jobban szerintem senki nem csinálja. Tök jól ment minden, míg Justin meg nem csúszott és a kezében lévő vizet rám nem öntötte:

-Héé! Ezt direkt csináltad?! -lepődtem meg a hideg víz hatására-

-Nem! Esküszöm! Bocsi. -ölelt át Justin-

-Mehetek gatyát cserélni...

-Ne haragudj. Kérlek. -fogta a kezem és nem engedett el-

-Nem haragszom... Mindjárt jövök.

-Tutira? -lépett közelebb-

-Tutira. -megcsókoltam- Mehetek?

-Hova?

-Nadrágot cserélni.

-Ja persze. Még egyszer... Bocs.

-Okay.

És újra a szobában voltam. Onnan nyílik a gardróbom. Bementem és levettem a nadrágom. De hiába,  nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Percekig csak álltam a ruhatömeg előtt és azt bámultam.

-Hahoo! Hoppá, de sexy valaki... Te mit csinálsz? -ölelt át hátulról Justin-

-Nem tudom, mit vegyek fel.

-Értem. -és puszilgatni kezdte a nyakam- Segítsek? -és folytatta-

-Látom, te inkább leöntenéd a maradék ruhámat is...

-Honnan tudod..?

-Érzem... Ott.

-Hoppá. Bocs.

Ekkor lassan megfordultam és az ajkaira tapadtam. Kívántam, akartam őt. Justin megfogta a derekam és felkapott. A lábammal körbeöleltem a derekát és a karommal a nyakát. Ő pedig megragadta a combom és a szobába átvitt. Egy pillanatra megállt az ágy előtt és ajkait elvette az enyémektől. Csillogó szemekkel nézett rám:

-Akarod?

-Minden porcikám akarja Justin!

-Az enyémek is... -és újra csókolózni kezdtünk-

Aztán újra megtörtént, szeretkeztünk. És isteni volt. Az aktus végén, egy kicsivel Angel szaladt be a szobába. Felmászott az ágyra és beférkőzött közénk. Szinte azonnal el is aludt. Olyan aranyos volt. Én & Justin gyorsan felöltöztünk és kimentünk a konyhába. A tészta szétfőtt, így nem volt más választásunk... Pizzát rendeltünk. Amíg a vacsoránkat vártunk kimentünk a hátsó kertbe. Leültem a kerti grill mellé az asztalra. Justin mellém ült és átölelt.

-Olyan jó, hogy itthon vagy. -ölelt szorosabban-
-Igen. Mindenhol jó, de legjobb otthon. Főleg veled.
- ☺ Mit veszel fel holnapután?
-Nem tudom.. Vagy is a szertartásra megvan.... De nem tudom, hogy a buli részén is abban leszek-e.
-Az nem lenne fura, hogy egy nagy ruhában van a buliban?
-A ruha alsó része levehető. Az nélkül egy koktélruha... De nem tudom, hogy mi legyen... Ma, hazafele láttam egy tök szép ruhát. Annyira gyönyörű volt...
-Hát vedd meg.
-Nem fog menni. A nászútra ment minden pénzem... És amúgy is. Hova venném fel?
-Értem. Hát... Hol volt ez?
-Miért kérdezed?
-Csak érdekel... Vagy, hogy nézett ki?
-Meg akarod venni?!
-Nem.. Vagyis nem tudom.
-Justin... Ne. Megvagyok az nélkül is.
-Hol láttad? Meg akarom nézni.
-Tudod ott van, ahol Emily dolgozik... Vagyis tőle 300 méterre, aszt hiszem.
-Okay.
-... És te mit veszel fel?
-Jó kérdés. Elméletileg öltönybe kell lenni, de nem tudom. Abban nem érzem jól magam. Érted?
-Figyel. A szertartásra öltöny, a bulira meg, ami kényelmes, de még is ízléses.
-Nem öltözök ízlésesen? -mosolyodott el-
-Dehogy nem. De azért nem szabadidő naciban kell ott lenni... Ne csikizz! Hallod?! -ugrottam ki a karjaiból-
-Gyere ide.
-Miért?
-Kérlek. -és azokkal a barna szemeivel mindig eléri amit akar. úgy nézett rám, mint egy kiskutya, aminek ugyebár nem lehet ellenállni-
Odamentem mellé, mire ő megragadta a derekam és közel húzott magához. Ajkunk szinte már összeért, de mégse. Az orrát az enyémhez érintette, ami tiszta hideg volt. Kirázott tőle a hideg, mire ő szorosan átölelt. Majd olyat mondott, amire nem számítottam:
-Tudod holnapután... Lesz az az...
-Esküvő. Mi van vele?
-Szeretném, ha egyszer nekünk is lenne olyan napunk. Hogy csak rólunk szóljon és a szerelmünkről...
-Justin..! Hallod azt, amit mondasz?
-Igen. Te nem szeretnéd? -nézett rám kétségbeesve- Nem szeretnél egyszer majd a feleségem lenni?
-Dehogy nem. Minden vágyam az, de ez nem korai egy kicsit? Nem úgy értem, hogy nem szeretlek, vagy valami, hanem...
-Túl fiatalok vagyunk. Tudom. De azért erről lehet beszélni. Hogy mit is tervezek... Nem?
-De igen. Lehet...
-Miért..? Te, hogy képzeled el a jövőt?
-Huu. Jó kérdés. Már gondolkodtam rajta.
-És?
-Hát elég átlagos... Természetesen veled. Egy kis házban mint házaspár és minimum 3 gyerekkel, amiből 2 lány...
-Nem lehetne kettő fiú? -mosolyodott el-
-De akkor legyen úgy, hogy 2 fiú és 2 lány.... Na szóval. Vissza a jövőbe. Aztán a pályafutásom addig csinálom, amíg tudom, utána jön a rendezvényszervezés. És te is addig énekelsz, amíg csak tudsz. Nem nagy szám, egy átlagos jövőkép. De a legfontosabb, hogy veled éljem át..
-Nekem is minden vágyam, hogy veled éljem le az életem... Tudom, hogy ez most ijesztően hangzik meg minden... De én így képzelem el. Máshogy egyszerűen nem történhet. Nem tudnám elviselni nélküled...
-Justin nyugi! Itt vagyok és itt is leszek melletted. Ne aggódj, higgy nekem.
-Hiszek.
És szorosan öleltük egymást pecekig, míg meg nem hozták a Pizzát. Justin gyorsan kifizette és már a nappaliban is volt a Pizza illata. Leültünk a kanapéra, Tv be és majszolni kezdtünk a vacsoránkat. Ez követően, meg elmentünk és lefeküdtünk...

83. rész - Utolsó előkészületek -

Reggel hamar felkeltünk. Bár elég rosszul éreztem magam. Fájt a fejem, hányingerem volt és szédültem. Justin-nak fotózása lesz. Oda elkísérem, mert megkért rá, de utána már minden szabad percemet a holnapi esküvőbe fektetem. Annyi tennivaló van ott. Szinte mindent felügyelni kell, és mivel én csináltam gyakorlatilag az egészet így én is vagyok a felelős. Bevettem pár tablettát, egy kicsit használt, de a fejem még mindig zúgott.

Gyorsan elmentünk a fotózásra, ahol tök jó képek születtek. Justin kérésére a fotós még csinált pár privát képet is, amin tök sexy. Félmeztelenül pózol a kamera előtt és az izmait mutogatja. Waoo, hogy mennyire izmos...

Aztán a fotózás után Justin elvitt Emily-ékhez. Megbeszéltük, hogy este, otthon találkozunk. Alig, hogy bementem a házba már tiszta bolondok háza volt. Emily és anya fel-alá rohangált. A fiuk elmentek otthonról, így csak csajok voltak otthon. Szépen lenyugtattam mindenkit és megbeszéltük, hogy mi a terv aznapra. Elmentünk a szertartás helyszínére. Már javában fel volt díszítve minden. Olyan gyönyörűen nézett ki a kert. Mindenhol fehér virágok és gyöngyfüzérek. Csodaszép volt. A székek is már a helyükön voltak, szép fehérek és az oltárról meg ne is beszéljünk. Bár volt még mit tenni a kertben, már most elképesztően nézett ki. [Ha láttátok a Twilight sorozatban a 2 főszereplő esküvőjét akkor tudjátok, hogy hogyan nézett ki ott a helyszín... Körülbelül itt is hasonlóan festett]. Ezt követően átmentünk a buli helyszínére. Egy óriási nagy teremben lesz az egész megrendezve. Élő zenekar lesz, egy helyi banda. A terem is már javában szépülgetett. Az asztalok már a helyükön voltak és a virágok meg a lufik is kezdték elfoglalni a helyüket. Féltem, hogy a virágok elhervadnak holnapra, de Emily választása tökéletes. Körülbelül 50 órán keresztül a virágok megtartják eredeti formájukat. Aztán Emily és anya elment a ruhákért, míg én a díszítésnél segédkeztem. Az asztalokat szépen megterítettük világos lila színű terítőkkel és rá fehér és világos sárga virágokat tettünk. Aztán jöttek a gyertyák, majd a névjegykártyák. Ugyan is minden személynek meg lesz a helye, hogy ne legyen kavarodás. A lufikat szépen felfújtuk és elhelyeztük a terem egyes részeiben. Aztán az egyik sarokban kialakítottunk egy helyet, ahová leteszik a vendégek a tárgyi ajándékaikat, mellé pedig egy óriási nagy üveggömböt, amibe a borítékok kerülnek. Nagyon jól nézett ki a végeredmény, nagyon tetszett. Már csak a fényfüzérek voltak hátra, amiket pillanatok alatt fel is tettünk. Gyorsan bekapcsoltuk és tök jól mutatott. Már délután 4 óra volt mire végeztünk a teremmel. Mivel éjszakára nem akartam egyedül hagyni a termet, ne, hogy valami baj legyen, így óránként az egyik segítő emberke ellenőrzi a dolgokat és ha valami baj van engem hív. A teremtől a kertbe mentem, ahol a szertartás lesz. Szinte már mindennel végeztek, csak a székeket kellett bevonni világos lila színű anyaggal. Azokat pedig fehér szalaggal megkötni. A sok segítő kéznek köszönhetően szinte pillanatok alatt végeztünk. Utoljára még ellenőriztem mindent. Itt is óránkénti ellenőrzés lesz. Mire végeztem már fél 6 volt. Kenny-t hívtam fel, hogy jöjjön értem. Pár percen belül már ott is volt. Utam Emily-ékhez vezetett. Útközben Emily legjobb barátnői Tori, Adriana és Elizabeth hívott fel.
-Hali csajok! Hogy vagytok?
-Jól köszi. -válaszolta Adriana- Lenne egy óriási kérésünk.
-Hallgatom.
-Mondd el Tori. -noszogatta Adriana Tori-t-
-De miért én?
-Mert a te ötleted volt. -vágta rá Elizabeth-
-Hát jó... Sophie, még itt vagy?
-Persze.. Miről van szó?
-Szóval... Emily számára terveztünk egy lánybúcsúztatót. Arra szeretnénk megkérni, hogy hozd el őt a Same Girls szállóba.
-Értem... De miért csak most szóltok? Ő tud róla?
-Nem. És ne is tudja meg. Azért most, mert mára lett 100% az egész.
-Értem. És mit mondjak, hová megyünk?
-Nem tudom. Találj ki valamit.
-De... Anyát nem hagyhatjuk otthon. Vele mi legyen?
-Hozd őt is. -vágta rá Elizabeth-
-Komolyan?! Nem lenne fura?
-Dehogy. Maximum nem fog tetszeni neki és hazamegy...
-Okay. Akkor nemsokára ott leszünk.
-Rendben. Szia. -vágta rá a három lány-
Eztán perc perc múlva már Emily-éknél voltam. A ruhák már ott is voltak és azt próbálgatták. Azt akarták, hogy én is felvegyem a ruhám, de semmi kedvem nem volt.
-Mi a baj Sophie? -kérdezte anya-
-Semmi, de... Emily! Terveztél ma estére valamit?
-Nem. Miért?
-Akkor öltözz! Programod van! És anya, te is!
-Hova megyünk?! -kérdezte egyszerre Emily & anya-
-Csak öltözetek fel csinosan és már mennénk is.
Percek alatt el is készültek. Kenny kint várt ránk a ház előtt. Gyorsan megmondtam a címet és már száguldottunk a szálló fele. Pillanatok alatt ott voltunk. A csajok már ott vártak. Megragadták Emily karját és bevitték az egyik szobába. Anya & én követtük őket. Bent már minden fel volt díszítve  Bevallom kicsit aggódtam, hogy mi lesz. Egyáltalán nem voltam kíváncsi egy csiplendér fiúra... Kicsit maradtam, de a végén a fejem is elkezdett fájni, ráadásul még kényelmetlenül is éreztem magam. Kenny-t felhívtam, hogy jöjjön értem:
-Szia Kenny. Nem tudnám értem jönni?
-Most? Most nem fog menni...
-Akkor mit csináljak? Nem tudnál küldeni valakit?
-Hát.... Ha Justin megy érted az nem jó?
-De. Fel is hívom. Kösz, szia.
-Szia.
És már hívtam is Justin-t.
-Szia szívem! -vette fel a telefont-
-Szia. Figyelj! Kenny nem tud értem jönni. Te értem jönnél?
-Hol vagy?
-Itt vagyok a Same Girls szállónál.
-Mit keresel ott?! -lepődött meg Justin-
-Itt van Emily lánybúcsúja. Szóval, értem jönnél?
-Azonnal indulok. Pár perc és ott leszek.
-Siess. Hideg van.
-Miért nem mész be?
-Mert nem vagyok kíváncsi a csiplendér fiúra...!
-Értem. Akkor sietek. Szia.
-Szia.
És már le is tette a telefont. Leültem az egyik padra és Justin-t vártam. Felléptem Twitter-re, twitteltem párat, majd leléptem. Rég voltam a Facebook-on, így azt is megnéztem. Ezernyi értesítés, üzenet, stb. Pár üzenetre válaszoltam, de mivel szinte minden egyes kérdés ugyan arról szólt kiírtam egy rövid választ. Még egy kicsit gubbasztottam a padon, de 2-3 perc múlva Justin begördül a fehér ferrari-val.
-Hello szívem! Megjöttem. -ölelt át-
-Látom. -és megcsókoltam- Mehetünk? Mindjárt megfagyok.
-Persze. Gondolom haza...
-Aha.
És már gurultunk is hazafele.

84. rész - Végsó készületek -

Reggel az első utam a fürdőbe vezetett. A WC fölé hajoltam és hánytam... Nagyon rosszul voltam. Napok óta, minden reggel fejfájással, szédüléssel és hányingerrel kelek. Kezdem azt hinni, hogy elkaptam valami fertőzést.

-Jól vagy édesem?- aggódott Justin-

-Nem igazán.... -mostam meg a szám-

-Mi a baj? 

-A szokásos... El kellene mennem dokihoz.

-De nem ma. Ma esküvő!

-Tudom. A mai napot valahogy kibírom...

-Gyere ide! -és szorosan átölelt-

-Ez jól esik. Köszönöm.

-Micsodát?

-Hogy vagy nekem. Hogy mellettem állsz... És minden mást.

-Nem kell megköszönnöd... Amúgy van számodra egy ajándékom.

-Mi az?

-Nézd meg. Ott van a nappaliban.

-Csak nem az amire gondolok?

-Mire gondolsz.... -húzta fel a szemöldökét-

-Justin!

-Mi van! Még meg se nézted.

Abban a pillanatban kirohantam a nappaliba és egy dobozt találtam az asztalon pihenve. Gyorsan nekiláttam kibontani...

-Justin! Mondtam, hogy ne vedd meg!

-De nekem is tetszik. És neked is, akkor miért ne?

-De...

-Egy szót se! Menj és vedd fel ha nem akarod, hogy rád ráncigáljam. 

-Köszönöm. -és egy csókot nyomtam ajkaira-

Berohantam a fürdőbe és felvettem a ruhát. Imádom. Annyira könnyű és lágy az anyaga. És a színe... Bámulatos. Legszívesebben abba mentem volna a buliba, de Emily-nek megigértem, hogy a lilát veszem fel.

Lassan mentem ki a nappaliba. Justin már idegesen várt rám. Amint meglátott egy óriási mosoly ült ki az arcára. Odalépett elém és megfogta a kezem. Lassan felemelte azt és megforgatott.
-Wao.
-Ennyi?
-Nagyon szép vagy, és ebben a ruhában... Gyönyörű vagy Sophie! -kicsit elpirultam-
-Hát... Köszönöm. Imádom ezt a ruhát...
-Én meg téged...
Aztán elmentünk felöltözni. Egy egyszerű kényelmes ruhát vettem fel, mert Emily-nél van a lila ruhám. Azt csak ott veszem fel. Justin meg az öltönyét kénytelen volt felvenni. Elég furán nézett ki benne, de ha ezt kell viselni...

Beszálltunk az autóba és már Emily-ék fele tartottunk. Ott kiszálltam és Justin elment a szertartás helyére. Emily már félig kész volt. Nagyon csinos volt a ruhájában. Jazzy is már fel volt öltözve, anya is. Csak én nem. Gyorsan felvettem a ruhámat, a cipőmet. Megcsináltattam a sminkem és a hajam. Nagyon jól sikerült a hajam. Imádtam. Tök jól nézett ki.

És a sminkem... Imádom. Fekete füstös szemeket csinált a sminkes. Tökéletes munkát végzett. Annyira jól állt.

Aztán, mikor mindenki kész volt beszálltunk a limuzinba és a szertartás helyszínére siettünk. Csodás idő volt. Hét ágra sütött a nap. A helyszínre érve egy hátsó szobába mentünk be. Ott elvégeztünk az utolsó simításokat. Aztán anya és Peter anyja kiment a vendégekhez és elfoglalták a helyüket. Jazzy & én megfogtuk egymás kezét és előre mentünk a székek között, közben Jazzy virágszirmokat szórt az útra. Aztán felcsendült az a bizonyos dallam. Ekkor Emily és apa egymást karolva megjelentek a kert végében. Lassan közelítettek felénk. A pap és Peter már izgatottan várt rájuk...