A konyhába érve Justin egy kanalat nyomott a kezembe, hogy kavargassam a tésztát. Ő mestere a spagetti elkészítésének. Nála jobban szerintem senki nem csinálja. Tök jól ment minden, míg Justin meg nem csúszott és a kezében lévő vizet rám nem öntötte:
-Héé! Ezt direkt csináltad?! -lepődtem meg a hideg víz hatására-
-Nem! Esküszöm! Bocsi. -ölelt át Justin-
-Mehetek gatyát cserélni...
-Ne haragudj. Kérlek. -fogta a kezem és nem engedett el-
-Nem haragszom... Mindjárt jövök.
-Tutira? -lépett közelebb-
-Tutira. -megcsókoltam- Mehetek?
-Hova?
-Nadrágot cserélni.
-Ja persze. Még egyszer... Bocs.
-Okay.
És újra a szobában voltam. Onnan nyílik a gardróbom. Bementem és levettem a nadrágom. De hiába, nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Percekig csak álltam a ruhatömeg előtt és azt bámultam.
-Hahoo! Hoppá, de sexy valaki... Te mit csinálsz? -ölelt át hátulról Justin-
-Nem tudom, mit vegyek fel.
-Értem. -és puszilgatni kezdte a nyakam- Segítsek? -és folytatta-
-Látom, te inkább leöntenéd a maradék ruhámat is...
-Honnan tudod..?
-Érzem... Ott.
-Hoppá. Bocs.
Ekkor lassan megfordultam és az ajkaira tapadtam. Kívántam, akartam őt. Justin megfogta a derekam és felkapott. A lábammal körbeöleltem a derekát és a karommal a nyakát. Ő pedig megragadta a combom és a szobába átvitt. Egy pillanatra megállt az ágy előtt és ajkait elvette az enyémektől. Csillogó szemekkel nézett rám:
-Akarod?
-Minden porcikám akarja Justin!
-Az enyémek is... -és újra csókolózni kezdtünk-
Aztán újra megtörtént, szeretkeztünk. És isteni volt. Az aktus végén, egy kicsivel Angel szaladt be a szobába. Felmászott az ágyra és beférkőzött közénk. Szinte azonnal el is aludt. Olyan aranyos volt. Én & Justin gyorsan felöltöztünk és kimentünk a konyhába. A tészta szétfőtt, így nem volt más választásunk... Pizzát rendeltünk. Amíg a vacsoránkat vártunk kimentünk a hátsó kertbe. Leültem a kerti grill mellé az asztalra. Justin mellém ült és átölelt.
-Olyan jó, hogy itthon vagy. -ölelt szorosabban-
-Igen. Mindenhol jó, de legjobb otthon. Főleg veled.
- ☺ Mit veszel fel holnapután?
-Nem tudom.. Vagy is a szertartásra megvan.... De nem tudom, hogy a buli részén is abban leszek-e.
-Az nem lenne fura, hogy egy nagy ruhában van a buliban?
-A ruha alsó része levehető. Az nélkül egy koktélruha... De nem tudom, hogy mi legyen... Ma, hazafele láttam egy tök szép ruhát. Annyira gyönyörű volt...
-Hát vedd meg.
-Nem fog menni. A nászútra ment minden pénzem... És amúgy is. Hova venném fel?
-Értem. Hát... Hol volt ez?
-Miért kérdezed?
-Csak érdekel... Vagy, hogy nézett ki?
-Meg akarod venni?!
-Nem.. Vagyis nem tudom.
-Justin... Ne. Megvagyok az nélkül is.
-Hol láttad? Meg akarom nézni.
-Tudod ott van, ahol Emily dolgozik... Vagyis tőle 300 méterre, aszt hiszem.
-Okay.
-... És te mit veszel fel?
-Jó kérdés. Elméletileg öltönybe kell lenni, de nem tudom. Abban nem érzem jól magam. Érted?
-Figyel. A szertartásra öltöny, a bulira meg, ami kényelmes, de még is ízléses.
-Nem öltözök ízlésesen? -mosolyodott el-
-Dehogy nem. De azért nem szabadidő naciban kell ott lenni... Ne csikizz! Hallod?! -ugrottam ki a karjaiból-
-Gyere ide.
-Miért?
-Kérlek. -és azokkal a barna szemeivel mindig eléri amit akar. úgy nézett rám, mint egy kiskutya, aminek ugyebár nem lehet ellenállni-
Odamentem mellé, mire ő megragadta a derekam és közel húzott magához. Ajkunk szinte már összeért, de mégse. Az orrát az enyémhez érintette, ami tiszta hideg volt. Kirázott tőle a hideg, mire ő szorosan átölelt. Majd olyat mondott, amire nem számítottam:
-Tudod holnapután... Lesz az az...
-Esküvő. Mi van vele?
-Szeretném, ha egyszer nekünk is lenne olyan napunk. Hogy csak rólunk szóljon és a szerelmünkről...
-Justin..! Hallod azt, amit mondasz?
-Igen. Te nem szeretnéd? -nézett rám kétségbeesve- Nem szeretnél egyszer majd a feleségem lenni?
-Dehogy nem. Minden vágyam az, de ez nem korai egy kicsit? Nem úgy értem, hogy nem szeretlek, vagy valami, hanem...
-Túl fiatalok vagyunk. Tudom. De azért erről lehet beszélni. Hogy mit is tervezek... Nem?
-De igen. Lehet...
-Miért..? Te, hogy képzeled el a jövőt?
-Huu. Jó kérdés. Már gondolkodtam rajta.
-És?
-Hát elég átlagos... Természetesen veled. Egy kis házban mint házaspár és minimum 3 gyerekkel, amiből 2 lány...
-Nem lehetne kettő fiú? -mosolyodott el-
-De akkor legyen úgy, hogy 2 fiú és 2 lány.... Na szóval. Vissza a jövőbe. Aztán a pályafutásom addig csinálom, amíg tudom, utána jön a rendezvényszervezés. És te is addig énekelsz, amíg csak tudsz. Nem nagy szám, egy átlagos jövőkép. De a legfontosabb, hogy veled éljem át..
-Nekem is minden vágyam, hogy veled éljem le az életem... Tudom, hogy ez most ijesztően hangzik meg minden... De én így képzelem el. Máshogy egyszerűen nem történhet. Nem tudnám elviselni nélküled...
-Justin nyugi! Itt vagyok és itt is leszek melletted. Ne aggódj, higgy nekem.
-Hiszek.
És szorosan öleltük egymást pecekig, míg meg nem hozták a Pizzát. Justin gyorsan kifizette és már a nappaliban is volt a Pizza illata. Leültünk a kanapéra, Tv be és majszolni kezdtünk a vacsoránkat. Ez követően, meg elmentünk és lefeküdtünk...
-Olyan jó, hogy itthon vagy. -ölelt szorosabban-
-Igen. Mindenhol jó, de legjobb otthon. Főleg veled.
- ☺ Mit veszel fel holnapután?
-Nem tudom.. Vagy is a szertartásra megvan.... De nem tudom, hogy a buli részén is abban leszek-e.
-Az nem lenne fura, hogy egy nagy ruhában van a buliban?
-A ruha alsó része levehető. Az nélkül egy koktélruha... De nem tudom, hogy mi legyen... Ma, hazafele láttam egy tök szép ruhát. Annyira gyönyörű volt...
-Hát vedd meg.
-Nem fog menni. A nászútra ment minden pénzem... És amúgy is. Hova venném fel?
-Értem. Hát... Hol volt ez?
-Miért kérdezed?
-Csak érdekel... Vagy, hogy nézett ki?
-Meg akarod venni?!
-Nem.. Vagyis nem tudom.
-Justin... Ne. Megvagyok az nélkül is.
-Hol láttad? Meg akarom nézni.
-Tudod ott van, ahol Emily dolgozik... Vagyis tőle 300 méterre, aszt hiszem.
-Okay.
-... És te mit veszel fel?
-Jó kérdés. Elméletileg öltönybe kell lenni, de nem tudom. Abban nem érzem jól magam. Érted?
-Figyel. A szertartásra öltöny, a bulira meg, ami kényelmes, de még is ízléses.
-Nem öltözök ízlésesen? -mosolyodott el-
-Dehogy nem. De azért nem szabadidő naciban kell ott lenni... Ne csikizz! Hallod?! -ugrottam ki a karjaiból-
-Gyere ide.
-Miért?
-Kérlek. -és azokkal a barna szemeivel mindig eléri amit akar. úgy nézett rám, mint egy kiskutya, aminek ugyebár nem lehet ellenállni-
Odamentem mellé, mire ő megragadta a derekam és közel húzott magához. Ajkunk szinte már összeért, de mégse. Az orrát az enyémhez érintette, ami tiszta hideg volt. Kirázott tőle a hideg, mire ő szorosan átölelt. Majd olyat mondott, amire nem számítottam:
-Tudod holnapután... Lesz az az...
-Esküvő. Mi van vele?
-Szeretném, ha egyszer nekünk is lenne olyan napunk. Hogy csak rólunk szóljon és a szerelmünkről...
-Justin..! Hallod azt, amit mondasz?
-Igen. Te nem szeretnéd? -nézett rám kétségbeesve- Nem szeretnél egyszer majd a feleségem lenni?
-Dehogy nem. Minden vágyam az, de ez nem korai egy kicsit? Nem úgy értem, hogy nem szeretlek, vagy valami, hanem...
-Túl fiatalok vagyunk. Tudom. De azért erről lehet beszélni. Hogy mit is tervezek... Nem?
-De igen. Lehet...
-Miért..? Te, hogy képzeled el a jövőt?
-Huu. Jó kérdés. Már gondolkodtam rajta.
-És?
-Hát elég átlagos... Természetesen veled. Egy kis házban mint házaspár és minimum 3 gyerekkel, amiből 2 lány...
-Nem lehetne kettő fiú? -mosolyodott el-
-De akkor legyen úgy, hogy 2 fiú és 2 lány.... Na szóval. Vissza a jövőbe. Aztán a pályafutásom addig csinálom, amíg tudom, utána jön a rendezvényszervezés. És te is addig énekelsz, amíg csak tudsz. Nem nagy szám, egy átlagos jövőkép. De a legfontosabb, hogy veled éljem át..
-Nekem is minden vágyam, hogy veled éljem le az életem... Tudom, hogy ez most ijesztően hangzik meg minden... De én így képzelem el. Máshogy egyszerűen nem történhet. Nem tudnám elviselni nélküled...
-Justin nyugi! Itt vagyok és itt is leszek melletted. Ne aggódj, higgy nekem.
-Hiszek.
És szorosan öleltük egymást pecekig, míg meg nem hozták a Pizzát. Justin gyorsan kifizette és már a nappaliban is volt a Pizza illata. Leültünk a kanapéra, Tv be és majszolni kezdtünk a vacsoránkat. Ez követően, meg elmentünk és lefeküdtünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése