"Egy csodaszép kertben voltam. Mindenfele ismerős arcok és ismerős illat. Justin állt mellettem és a derekam karolta. A sok ember mind felénk volt fordulva és vidáman tapsolt. Nem értettem, hogy miért, csak annyit éreztem, hogy nagyon boldog vagyok. Mint még soha.. Aztán a következő pillanatban egy világos szobában találom magam. Körülöttem anya & Emily & Pattie. Nem értettem, hogy mit kerülgetnek, hogy én miért ülök a tükör előtt félig kisminkelve. Aztán Emily egy smink ecsettel nekilátott és befejezte azt. Gyönyörű lett. Úgy éreztem, hogy kicsattanok a boldogságtól. Aztán anya egy vörös ruhazsákot hozott be a szobába. Nagy mosoly ült ki az arcára, mikor bejött. A zsákon lévő cipzárt Pattie lassan elkezdte felfele húzni és egy kis fehér ruharész látszott ki a zsákból... Aztán sötétség lett. Később egy fátyol szerűség simogatta az arcom. Finom puha volt az anyaga. A következő pillanatban meg apa oldalán állok egy ajtóban, a sok ismerős ember előtt. Mindenki mosolyog és tapsol. Az emberi tömeg ekkor hirtelen ketté vált, közvetlenül előttem. A 'folyosó' végén egy fehér ruhás alak állt, aki felém volt fordulva. És mellette állt egy fekete ruhás ember, aki hátat fordított nekem. Nem tudtam ki, de kicsit hasonlított Justin-ra. Aztán apa lassan a két alak fele kezdett vezetni. Nagyon remegtem és féltem. Nem tudom, hogy mitől. Aztán mikor odaérünk a fekete ruhás férfihoz, ő lassan megfordul és apa karjáról leemeli a kezem és az övébe helyezi. Közben apa azt mondta, hogy 'Vigyázz rá!' Ekkor ismertem fel az eddig ismeretlen embert. Justin volt az! A fülében csillogott a fülbevalója, a mosolya rikítóan fényes volt. Szemeiben égett az a bizonyos láng és ajkai csókolni valók voltak. Meg akartam csókolni, de valami emberfeletti erő nem hagyta. Mintha nem lenne szabad... Aztán a fehér ruhás férfi elkezdett arról beszélni, hogy milyen fontos, hogy két ember szereti egymást. Hogy az életüket összekötik és utódot nemzenek. Ekkor kezdett világossá válni minden... Ez az esküvőm! És... Justin az aki a férjem lesz..! Aztán Justin felém fordult és a kezemre egy gyűrűt húzott. Azt, amit a fél éves fordulónkra adott. És én is egy gyűrűt húztam az újára. És végül Justin lassan felemelte a fátyolt. A szemei csillogtak és arcára mosoly ült ki. Lassan közelített hozzám és végül megcsókolt... Mintha ez lett volna az első csókunk. Olyan érzés fogott el. Úgy éreztem, hogy most repülni tudnék, vele. A szívverésem egybeolvadt az övével és lélegzetünket visszafogva öleltük egymást."
-Sophie! Ébresztő! Elkésünk. -ébresztgetett Carly-
-Hány óra? -töröltem meg a szemem-
-5:00! Siess! Fél óra és indulunk a reptérre.
-Okay. Egy perc.
Álmodtam! Álom volt az egész... A sok boldog ember, a szép kert, az esküvő és minden más. De egy valami nem. Justin és én! Az nem álom... ♥ Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Bementem a fürdőbe és feltettem egy nappali sminket. A hajam kivasaltam totál egyenesre. Felvettem egy kék csőnadrágot egy fekete pólót és rá egy kék farmer mellényt. Hozzá egy fekete magassarkú, kiegészítők és egy kézitáska. Beledobáltam a telefonom, az irataimat, a parfümöm és a púderem. Napszemüveg fel és már kész is voltam.
A taxi már a hotel előtt várt ránk. Beszálltunk és már a reptérre tartottunk. Ott találkoztunk Natasha-val és Greg-gel. Elék kínosan éreztem magam, de nem tudtam, mint csinálni. Gyorsan felszálltunk a gépre és már repültünk is New York irányába. Szinte egész út alatt aludtam. A végére ébredtem csak fel, de meglepetés várt. Greg ült mellettem és engem bámult.
-Szia. Hogy aludtál? -nézett csillogó szemekkel-
-Szia. Jól kösz, de elég kemény a háttámla. -helyeztem magam kényelembe-
-Értem. Hát... aranyos voltál, mikor aludtál.
-Ömmm. Kösz. -nem tudtam hova tenni- Figyelj... Kérdezhetek valamit?
-Persze. Nyugodtan.
-Te hogy a fenébe kerültél ide? Mikor felszálltunk még Carly ült mellettem...
-Tudod... Én is álmos voltam. Natasha mondta, hogy cseréljek helyet Carly-val. Hogy a két alvó egymás mellett legyen.
-Értem...
-Baj?
-Hát... Lehet még egy kérdésem?
-Nyugodtan. :)
-Tegnap este.. Tudod a hotelben.
-Aha.
-Azt vettem észre, hogy...
-Hello Csipkerózsika. Mikor ébredtél fel? -zavart meg Carly-
-Szia! Nem rég...
Így nem tudtam számon kérni Greg-et. Hamar eltelt az idő. A következő pillanatban már le is voltunk szállva. Kenny jött ki értünk. Gyorsan beszálltunk az autóba és már mentünk is. Carly nem jött velünk. Őt egy fotózás várta. Hazafele beugrottunk a régi utcámba. Letettük Natasha-t & Greg-et. Így Kenny hazavitt. Olyan jó volt bemenni abba a házba, ahol Justin illata van, és senki másé. Zajt hallottam a konyhában: 'Angel! Ne. Mindjárt itt a gazdid és még sehol se vagyok.' Ez Justin hangja. Letettem a bőröndömet és berohantam a konyhába. Justin egy szál gatyában és kötényben főzte a spagettit. Olyan aranyos volt, ahogy próbált figyelni a tésztára és Angel-re is.
-Justin!! ☺
-Sophie!! ☺
És már a karjaiban is voltam. Olyan szorosan öleltem, mint még soha. Persze Justin felkapott és az egész konyhában végigforgott velem. Közben vagy ezerszer mondta, hogy 'Szeretlek.'
-Hiányoztál. -súgtam a fülébe, mikor leállt a forgással-
-Nekem te még jobban.
-Szeretlek.
-Tudom baby... Én is Szeretlek.
- ☺ Angel! Haho. Hol vagy? -puszilgattam meg a pofiját az én kutyulimnak-
-Héé. És én nem kapok?
-Dehogy nem. -és megcsókoltam. ő persze közelebb húzott magához és nyelvével csikizni kezdte a nyakam- -Ne már. Hagyd abba! Ez csikis.
-Okay.... Am... Segítesz vacsit csinálni?
-Persze. Átöltözök és már itt is leszek.
-Siess.
-Rendben.
És már a szobában voltam. Levettem a mellényt, a fekete pólót, a magassarkút, a csőnacit. Felvettem egy fehér toppot és egy csőszárú buggyos nacit, ami tengerkék színű volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése