Reggel Pattie ébresztett engem és Justin-t. Ma lesz a megbeszélés a stúdióval, hogy mi is lesz akkor. Megkértem Justin-t, hogy kísérjen el. Anyu hozott ruhát a hotelbe. Addig én és Justin lezuhanyoztunk. Mire végeztünk már a ruhám meg is érkezett. Egy kényelmes kis szettet hozott anyu. Szürke és fekete dominált. Egy egyszerű szürke felső, fekete csőnaci, táska és kiegészítők. Gyors felöltöztem a hajam összegumiztam és már mentünk is.
Útközben a neten böngészgettem. Elképesztő, hogy a médiában milyen hamar kitalálnak dolgokat.
Kirúgott a hámból Sophie Jordan?! Hírek szerint Sophie sikeresen letette a vizsgáit és ezt ünnepelte meg előző éjszaka a The Hills hotelben. Már a megérkezése se volt valami normálisnak mondható. Justin legújabb autójával (fehér Ferrari) érkezett a pár, de Sophie ruhaválasztása megnehezítette a kiszállást. Barátja segítségére szorult, aki a karjában vitte be a hotelbe a már kicsit becsípett lányt. Bennfentesek szerint a buli annyira jól sikerült, hogy a fiatalok és barátaik egész éjszakán át tartó buliban vettek részt. Sőt, reggel látták, ahogy Sophie anyja, Mary, ruhát visz a lányának... Okkal merülhet tehát fel az a kérdés, hogy mi is történt a bulin. Amint többet tudunk közölni fogjuk. Légy résen!
Hát ezen kiakadtam... Mi az, hogy be voltam rúgva !! Egy korty alkoholt nem ittam. Nem, hogy részegen érkezzek a buliba. Hihetetlen, hogy mennyire beleavatkoznak az életembe ezek a senkiháziak. Eddig tűrtem, hogy fotóznak és olyan kérdéseket tesznek fel, ami senkire nem tartozik. De azt a tényt, hogy hamisan vádolnak... Ezt nem fogom lenyelni! Justin próbált nyugtatgatni, hogy minden rendbe jön. Nagyon reméltem, hogy úgy lesz. Megpróbáltam a megbeszélésre koncentrálni. Még csak az hiányozna, ha Sebastian is kiakasztana... A stúdióhoz érve már nagy, gúnymosollyal várt Sebastian.
-Végre ideértetek.
-Nagy volt a forgalom. -vágta vissza Justin. láttam rajta, hogy ő is rühelli-
-Akkor menjünk be és beszélgessünk... Hogy vagy Sophie? -ült le a székébe-
-Azzal ne foglalkozz! Térjünk a lényegre!
-Rendben van. Miről van szó?
-Tudod azt te jól... A szerződés és minden más!
-Áhh! Igen. Hát, mást nem tudok mondani, mint eddig.
-Na ide figyelj! -akadt kis Justin-
-Ne Justin! Nem éri meg. -próbáltam visszafogni-
-Most az egyszer a barátnődnek igaza van. :)
-Van egy ajánlatom!
-Nem tudsz olyat mondani, amitől meggondolom magam Sophie.
-Azért hallgass meg! Szóval... Azt akarod, hogy neked dolgozzam? Nagyon jól tudod, hogy gyomrom nincs hozzá. De... Mivel ez az álmom, azt mondom, hogy töröljük a szerződés. Akkor táncolok amikor akarok és annak akinek akarok. De közben a stúdiót népszerűsítem.
-Nos.. Nézzük csak. Nekem mi hasznom?
-És nekem? Nekem mi a hasznom abból, hogy itt roskadok ebben a nyomorult épületben?!! -akadtam ki-
-Nyugalom.
-Te csak na nyugtatgass! Válaszolj!
-Őszintén... Semmi.
-Akkor meg mi a fenének maradjak itt?
-Mert hasznot hozol.
-Hogy rohadnál meg!
-Semmi baj Sophie... Ide figyelj Sebastian! Ha nem fogadod el az ajánlatot... Gondoskodni fogok arról, hogy ez, a semmivé váljon egyenlővé. Értve? -vázolta a helyzetet Justin-
-Most félnem kell? Két gyerek akar tönkretenni? Hahahaha...
-Na, most befejezed, vagy nagyon megjárod!! -álltam fel az asztaltól-
-Hoho! Nyugalom.
-Fejezd már be azt a morált!! Tárgyalni jöttem, de veled beszélni se lehet normálisan. Olyan vagy mint egy 5 éves kis gyerek. Felfogtad, hogy te egy nagy senki vagy!? Ha nem, hát ideje rájönni!
-Na ide figyelj Sophie! Ez az én területem. Te kinek képzeled magad, hogy így beszélj velem?!
-Kinek?! Sophie Jordan-nek! És úgy beszélek, ahogy kedvem tartja... Nem te fogod megmondani, hogy hol és mikor táncoljak! És ha nem semmisíted meg a szerződést ekkor elérem, hogy kirúgj...
-Azt lesheted drága.
-Te csak ne szólíts így! Te nekem egy senki vagy! Érted?!
-Vagy most elhagyod az irodát, vagy hívom a rendőrséget.
-Hívjad nyugodtan! Legalább kiderül, hogy még hány emberrel csinálod azt, mint velem! Hogy mekkora egy szemétláda vagy!
-Na, most takarodj innen.
-Ha kimegyek ezen az ajtón, többet vissza nem jövök!
-Nem az én dolgom lesz. Te kell kifizesd a kárpótlást...
-Hogy rohadnál meg!! Remélem a pokolra kerülsz te szemétláda!
És kirohantam az épületből. Egyenesen a park fele vettem az irányt. Útközben a táskámat, a sálam, a kalapom is eldobtam... Nem hittem el, ami történt. Leültem egy padra, arcom a tenyerembe tettem és sírtam. Annyira fájt, amiket mondott. Legszívesebben felpofoztam volna. Annyira utálom!! Emlékszem, mikor még anno felhívott, hogy jöjjek ki New York-ba, mert bekerültem a legjobb 20-ba. Akkor azt mondta, hogy nagy tehetségnek tart... Emlékszem, hogy mennyit könyörgött anyának, hogy elengedjen. Persze akkor elérte a célját, de most nem fogja. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen senkiházi kihasználjon. Mindent meg fogok tenni azért, hogy önmagam legyek. Nem ő fog nekem parancsolni... Gyorsan letöröltem a könnyeimet:
-Nem fogom hagyni, hogy ezt folytassa. Tönkre fogom tenni. -suttogtam magamnak- Egyszer még vissza fogod sírni ezt a napot. Meg fogod bánni, hogy nem fogadtad el az ajánlatom...
És a következő pillanatban az autó fele mentem. Justin épp akkor ért ki az épületből. Nem kérdeztem, hogy mit csinált... Ezentúl semmi nem fog érdekelni, ami ehhez a stúdióhoz köthető. Kivétel Natasha, elvégre ő az egyetlen barátnőm itt New York-ban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése