A következő napokban óriási dolog történt az egészségemmel kapcsolatban!
Az egyik nap nem szorultam segítsége, hogy kikeljek az ágyból. Magamtól ment, sőt még pár lépést is tettem a lakásban. Nagyon boldog voltam, hogy lassan minden kezd a régi lenni. A kezeléseken egyre többet járkáltam támasz nélkül. Elképesztő érzés volt újra járni... És szinte csoda volt, hogy 1 hónap alatt felépültem. Az első lépések után még 3 kezelésre mentem el. Mindegyikre elkísért Justin, és mindegyiken csak csodálkoztunk hogy mennyit hallattam És végül megtörtént, amire már oly rég vártam. A harmadik kezelés után gyalog hagytam el a kórházat. Hihetetlen érzés volt a saját lábaimon elhagyni a kórházat. Tényleg... Szavakat nem találni rá!
Justin-nal megbeszéltük, hogy a tolókocsimat az egyik beteg kisgyereknek ajándékozzuk. Ugyan is a kórházban van egy kislány, akinek a szülei nem tudják megvenni a kocsit. Tutira örülni fog neki.
Az utolsó kezelésem utáni napon visszamentünk a kórházba, hogy köszönetet mondjak Dr. Smith-nek. Egy kis ajándékot is vittem neki:
-Jó napot doktor úr! Zavarhatom?
-Áhh, Sophie! Te sose zavarsz. ☺ Hogy vagy?
-Szuperül, hála magának. Tudom, hogy tegnap milliószor köszöntem meg, hogy segített. De most hoztam önnek valamit. Remélem tetszeni fog.
-Nem kellett volna Sophie. Hisz csak a munkámat végeztem.
-Az mindegy. Ez az öné. Nézze meg. -egy kis apróság volt. egy kulcstartó-
-Köszönöm.
-Nincs mit. De van itt még valami.
-Miről van szó?
-Van az a kislány, akivel tegnap összefutottam a folyosón. Ön mondta, hogy nincs kocsija és ezért kell az ágyakon szállítani. Nos, Justin és én úgy döntöttünk, hogy az enyémet neki adom...
-Nagyszerű ötlet.
-Elvinne hozzá minket?
-Hát persze...
És miközben a kislányhoz tartottunk elmesélte, hogy ő hogyan is bénult le. Osztálykirándulásáról tartottak hazafele, mikor a busz belerohant egy fába. A kislány pont akkor állott fel, mikor a baleset megtörtént. Annyira szívszorító volt a történetét hallani. De mikor megláttam a szobájában azzal az óriási nagy mosollyal... Nem is hinné az ember, hogy beteg. Az ágyán ült és az anyukájával játszott.
-Szia Carla. Hogy vagy?
-Jól.
-Nézd kiket hoztam neked. -mutatott be Dr. Smith Carla-nak-
-Úr Isten.... Ő.... Justin Biber és Sophie Jordan!!! Anyu!- olyan vidám lett-
-Szia Carla. -ölelte meg Justin-
-Nem hiszem el... Justin Bieber itt van a szobámban!!
-Pedig elhiheted.
-Szia Carla. Hallottam a történeted és hoztunk neked valamit. Kíváncsi vagy, hogy mit?
-Igen!
-Justin, segítenél behozni? -és már a szobában is volt a kocsi- Tudod Carla, pár napja még én ebben a székben közlekedtem. Én se tudtam járni. De mivel felépültem és hallottam, hogy neked nincs tolókocsid, az enyémet neked adom. Mit szólsz?
-Hát... Köszönöm.
-Nincs mit. Használd egészséggel, de ne sokáig. Ha hiszel a gyógyulásban menni fog. Hidd el.
-Köszönöm Sophie.
- ☺ Kipróbálod?
-Persze!
-Várj segítek! -rohant Justin a segítségére- És már mehetünk is. -az egész kórházon átszáguldottak-
-Nagyon hálás vagyok nektek. Köszönjük.- hatódott meg Carla anyja-
-Igazán nincs mit. Nekem már úgy sem kell. Ő legalább hasznát veszi.
-Rég volt ennyire boldog...
Még egy kis ideig Carla-val voltunk és beszélgettünk. Justin azt mondta, hogy tiszta én vagyok. Legalább is az akaratereje. Hát ezt nem is vitatom. Aztán Justin-nak menni kellett próbára. Semmi kedvem nem volt hazamenni és egyedül otthon gubbasztani. Így rábeszéltem, hogy vigyen el engem is. Elég nehéz volt, de végül végül sikerül. Így ketten mentünk a próbára. Ott volt minden egyes táncosa, Scoo és még a koreográfusa. Akivel csak találkoztam, mindenki gratulált, hogy újra járok. Olyan jó érzés volt, hogy ennyien szeretnek és hittek bennem.
Aztán elkezdődött a próba... Iszonyatosan jól táncoltak a srácok. Bevallom legszívesebben és is beálltam volna közéjük, de megígértem Justin-nak, hogy amíg a stúdiós ügy le nem záródik, addig nem táncolok . Se koncert, se videó, se semmi. A próbán meg nem engedte, hogy táncoljak, mert csak most épültem fel. Ezért csak gubbasztottam a sarokban és a srácokat figyeltem. Körülbelül fél órája tarthatott a próba, mikor Justin levette a pólóját. Aw.... Hogy mennyire sexy a pasim. Hihetetlen! Ráadásul a pólóját odadobta nekem, ami n az ő illata volt érezhető. Isteni illata van. Legszívesebben egész életemben azt szagolgatnám. Aztán úgy 10-15 perc után szünet! Justin azonnal előkapta a mobilját és a koreográfusával pózolgattak az egyik tükörnél. Pár kép után odarohantam Justin mellé és csatlakoztam hozzájuk. Nagyon jó képek születtek. De végül Justin, az én kérésemre, nem olyat tett fel a Twitter-re, amin én is rajta vagyok.
Nem akartam, hogy mindenki azon csámcsogjon, hogy Sophie Jordan újra jár. Nem hiányzott, hogy a média középpontjába kerüljek. Főleg most, mikor a tanulmányaim legfontosabb lépéseihez értem. Hisz lassan leteszem a vizsgát és akkor hivatalosan is személyi asszisztens és rendezvényszervező leszek...
Justin-nal megbeszéltük, hogy a tolókocsimat az egyik beteg kisgyereknek ajándékozzuk. Ugyan is a kórházban van egy kislány, akinek a szülei nem tudják megvenni a kocsit. Tutira örülni fog neki.
Az utolsó kezelésem utáni napon visszamentünk a kórházba, hogy köszönetet mondjak Dr. Smith-nek. Egy kis ajándékot is vittem neki:
-Jó napot doktor úr! Zavarhatom?
-Áhh, Sophie! Te sose zavarsz. ☺ Hogy vagy?
-Szuperül, hála magának. Tudom, hogy tegnap milliószor köszöntem meg, hogy segített. De most hoztam önnek valamit. Remélem tetszeni fog.
-Nem kellett volna Sophie. Hisz csak a munkámat végeztem.
-Az mindegy. Ez az öné. Nézze meg. -egy kis apróság volt. egy kulcstartó-
-Köszönöm.
-Nincs mit. De van itt még valami.
-Miről van szó?
-Van az a kislány, akivel tegnap összefutottam a folyosón. Ön mondta, hogy nincs kocsija és ezért kell az ágyakon szállítani. Nos, Justin és én úgy döntöttünk, hogy az enyémet neki adom...
-Nagyszerű ötlet.
-Elvinne hozzá minket?
-Hát persze...
És miközben a kislányhoz tartottunk elmesélte, hogy ő hogyan is bénult le. Osztálykirándulásáról tartottak hazafele, mikor a busz belerohant egy fába. A kislány pont akkor állott fel, mikor a baleset megtörtént. Annyira szívszorító volt a történetét hallani. De mikor megláttam a szobájában azzal az óriási nagy mosollyal... Nem is hinné az ember, hogy beteg. Az ágyán ült és az anyukájával játszott.
-Szia Carla. Hogy vagy?
-Jól.
-Nézd kiket hoztam neked. -mutatott be Dr. Smith Carla-nak-
-Úr Isten.... Ő.... Justin Biber és Sophie Jordan!!! Anyu!- olyan vidám lett-
-Szia Carla. -ölelte meg Justin-
-Nem hiszem el... Justin Bieber itt van a szobámban!!
-Pedig elhiheted.
-Szia Carla. Hallottam a történeted és hoztunk neked valamit. Kíváncsi vagy, hogy mit?
-Igen!
-Justin, segítenél behozni? -és már a szobában is volt a kocsi- Tudod Carla, pár napja még én ebben a székben közlekedtem. Én se tudtam járni. De mivel felépültem és hallottam, hogy neked nincs tolókocsid, az enyémet neked adom. Mit szólsz?
-Hát... Köszönöm.
-Nincs mit. Használd egészséggel, de ne sokáig. Ha hiszel a gyógyulásban menni fog. Hidd el.
-Köszönöm Sophie.
- ☺ Kipróbálod?
-Persze!
-Várj segítek! -rohant Justin a segítségére- És már mehetünk is. -az egész kórházon átszáguldottak-
-Nagyon hálás vagyok nektek. Köszönjük.- hatódott meg Carla anyja-
-Igazán nincs mit. Nekem már úgy sem kell. Ő legalább hasznát veszi.
-Rég volt ennyire boldog...
Még egy kis ideig Carla-val voltunk és beszélgettünk. Justin azt mondta, hogy tiszta én vagyok. Legalább is az akaratereje. Hát ezt nem is vitatom. Aztán Justin-nak menni kellett próbára. Semmi kedvem nem volt hazamenni és egyedül otthon gubbasztani. Így rábeszéltem, hogy vigyen el engem is. Elég nehéz volt, de végül végül sikerül. Így ketten mentünk a próbára. Ott volt minden egyes táncosa, Scoo és még a koreográfusa. Akivel csak találkoztam, mindenki gratulált, hogy újra járok. Olyan jó érzés volt, hogy ennyien szeretnek és hittek bennem.
Aztán elkezdődött a próba... Iszonyatosan jól táncoltak a srácok. Bevallom legszívesebben és is beálltam volna közéjük, de megígértem Justin-nak, hogy amíg a stúdiós ügy le nem záródik, addig nem táncolok . Se koncert, se videó, se semmi. A próbán meg nem engedte, hogy táncoljak, mert csak most épültem fel. Ezért csak gubbasztottam a sarokban és a srácokat figyeltem. Körülbelül fél órája tarthatott a próba, mikor Justin levette a pólóját. Aw.... Hogy mennyire sexy a pasim. Hihetetlen! Ráadásul a pólóját odadobta nekem, ami n az ő illata volt érezhető. Isteni illata van. Legszívesebben egész életemben azt szagolgatnám. Aztán úgy 10-15 perc után szünet! Justin azonnal előkapta a mobilját és a koreográfusával pózolgattak az egyik tükörnél. Pár kép után odarohantam Justin mellé és csatlakoztam hozzájuk. Nagyon jó képek születtek. De végül Justin, az én kérésemre, nem olyat tett fel a Twitter-re, amin én is rajta vagyok.
Nem akartam, hogy mindenki azon csámcsogjon, hogy Sophie Jordan újra jár. Nem hiányzott, hogy a média középpontjába kerüljek. Főleg most, mikor a tanulmányaim legfontosabb lépéseihez értem. Hisz lassan leteszem a vizsgát és akkor hivatalosan is személyi asszisztens és rendezvényszervező leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése