30. rész - Szerelmesek városa -

Pár nap múlva Franciaország fele repültünk. Már nagyon izgatott voltam. Párizs egyik előkelő szállodájában tanyáztunk le. Itt már 3 nap helyett 5 napot maradtunk. A megérkezés napján semmi program nem volt a naptárban. Úgy döntöttünk, hogy felfedezzük a szállodát. Aztán, még vacsora előtt a szobába mentünk. Iszonyatosan meleg volt. Nem csak a szállodában, a levegő maga is... Vagy lehet, azért mert a vérem csak úgy tüzelt, mikor Justin a meztelen felsőtestével átölelt. Rajtam csak egy egyszerű fekete topp és cicanaci volt. De ebben is majd megfőttem. Átkarolta a derekam és lassan az ágy irányába vettük az irányt, miközben  a csókjai alig hagytak levegőhöz jutni. Kezével felhúzta a toppom és a hátam simogatta. A hideg rázott. Aztán egy óvatlan pillanatomban felkapott és az ágyra dobott. Nem tétovázott. Azonnal rám mászott. Levette a toppom és már azon volt, hogy a nadrágom is levegye, de ekkor kopogás zavart meg minket:

-Ki az?! -nézett az ajtóra Justin-

-Meghoztam a vacsorát.

-Egy pillanat. -ugrott le rólam Justin, majd én berohantam a fürdőbe felöltözni- Hozza be. -nyitotta ki az ajtót-

-Elnézést a zavarásért. Itt a vacsora. -szólt a szálloda alkalmazottja- Jó étvágyat, nem is zavarok tovább. Ha szükségük lenne valamire csak szóljanak.

-Jó rendben. Viszlát. -mondta Justin-

Mikor elment az alkalmazott akkor bújtam elő a fürdőből.

-Ohhh! Nem kellett volna felöltöznöd. Kezdhetek mindent előröl. -mondta nevetve- Kérsz vacsit?

-Mi az?

-Hát, ha jól látom egy kis sült csirke rizzsel.

-Oh, azt imádom. Kérek.

Ültünk le az asztalhoz és nekiláttunk. Csupán ketten voltunk a lakosztályon. Pattie elment városnézésre. A többiek pedig más szállodában kaptak helyet. Így tették nehezebbé a rajongók számára, hogy megtalálják, hol van Justin. Vacsi után kicsit elszórakoztunk Justin-nal. Tucatnyi képet csináltunk. Elvégre még egy normális közös képünk se volt. Aztán a sok közül kiválasztottunk egyet. Gépen kicsit megszerkesztetem és Justin így tette fel a Twitter-re, az alábbi szöveggel:

"Párizs... Nem hiába a szerelmesek városa. Mindenkiből ezt hozza ki?! ;) Imádom a várost és ŐT is."

Pár percen belül már szinte az összes Belieber tudta, hogy Justin velem van. Csak azt nem tudták, hogy hol... Szerencsére! Nemsokára Pattie is megérkezett. Így hát hamar ágyba bújtunk. Másnap este egy koncert várt az én szőke hercegemre. De ezen még nem léptem fel, mivel anyáék a holnaputáni koncertre jönnek el. Kicsit furcsa volt, hogy Párizsban vagyok, de anyáékkal még nem találkoztam. Mondjuk állandóan testőrök és rajondók vettek körül.

Az első párizsi koncertet követő napon Justin egy erkélyen köszöntötte a rajongóit. Akkora volt a hangzavar, hogy nem értettem semmit abból, ami odafenet folyik. Még mielőtt kiment volna az erkélyre adott egy csókot. A megafont majdnem elfelejtette annyira izgult szegénykém. Amint kilépett, és megpillantották a rajongók akkora hangzavar lett, hogy csoda, hogy nem szakadt be a dobhártyám. Nem értem Justin ezt hogyan bírja.

Őrült nagy volt a hangzavar. Szinte ott álltam Justin mögött, épp, hogy nem láttak a rajongók, de én se értettem, hogy mit mond. Csak néztem Pattie-re aki ezen már meg se lepődött. Csak mosolygott.

Miután vége lett az őrületnek egy kisebb díjátadóra voltunk hivatalosak. Egy internet klub díjátadójára mentünk. Úgy döntöttünk, hogy itt fogunk először együtt mutatkozni a média előtt. Mikor az autóban ültünk és a helyszín fele hajtottunk, már nagyon izgultam. Justin igaz, hogy mondta, minden rendben lesz. Csak reménykedni tudtam, hogy a rajongók nem szedik szét és engem se.

Aztán megállt az autó. Lassan nyílt ki az ajtaja. Justin gyorsan kiugrott és visszanyújtotta a kezét nekem. Reszketett minden végtagom. Jól jött a támasza. Mosolyogni próbáltam, hogy leplezzem az érzéseimet. Amint kiléptem az autóból, mintha milliónyi vakú vett volna körül. Justin átkarolt és a hozzá jellemző higgadtsággal sétált végig a vörös szőnyegen. A szívem majd kiugrott a helyéről. 

Justin aztán rám nézett. Gondolom látta az ismeretlentől való félelmemet és adott egy puszit az arcomra. Ez részben megnyugtatott. Több ezer rajongó vett körül. Mindenki Justin-t akarta látni, akár egy percre is. Büszkévé tett az az érzés, hogy Justin az enyém és senki másé. Lehet, hogy ez nagyképűség, de a szerelem már csak ilyen...

Aztán besétáltunk az épületbe, ahol a díjátadó zajlott. A 10 díj közül Justin hármat vitt el. A félév legjobb férfi előadója, a félév legjobb videoklipje a Boyfriend személyében és a félév legjobb albuma a Believe személyében. A ceremónia után visszamentünk a szállodába és már készültem is a másnapi 'fellépésemre'... A szobában egy tükör előtt próbálgattam a lépéseket. Ekkor Justin toppant be:

-Mit csinálsz szívem? 

-Próbálok a holnapra. Már nagyon izgulok.

-A végén megint kimerülsz. Pihenj egy kicsit. -karolt át-

-Vajon mit szólnak majd anyák. Tetszeni fog majd nekik?

-Biztosan... Amúgy megkapták már a jegyeket?

-Igen. Anya felhívott és megköszönte. Nem hitte, hogy VIP jegyek lesznek.

-A barátnőm szüleinek ez jár.

-Te nem izgulsz?

-Talán egy kicsit. De te mondtad, hogy nem harapnak. -kacsintott-

Kicsit még beszélgettünk, aztán lezuhanyoztam és bebújtam Justin mellé, a takaró alá. Szorosan magához húzott. Így aludtunk el.

31. rész. - A nagy találkozás -

A délelőttöm unalmas volt, viszonylag. Próba és próba. Aztán eljött az este. 9 körül kezdődött a koncert, de már dél körül kezdtek özönleni a rajongók. Aztán elkezdődött a show. Mindössze 5 dalos volt. A sort a Baby-vel kezdte. Mikor kimentem a színpadra azt hittem, ott abban a pillanatban elájulok. Több tízezer sikoltozó, főként lány, Justin nevét kórusban ordibálta. Aztán elindult a zene és én csak táncoltam és táncoltam. A sort a Boyfriend zárta. Lihegve mentünk le a színpadról. Justin még a lépcsőn átkarolt. Így léptünk be a VIP részlegbe. Anya & apa már izgatottan vártak rám. Amint megpillantottam őket azonnal átkaroltam mind a kettőjüket. Könnyekkel telt meg mindkét szemem:

-Annyira hiányoztatok...

-Te is kislányom. -szólalt meg anya-

-Be kell mutatnom valakit. -léptem Justin mellé- Anya, apa ő itt Justin, a barátom. (Mom, dad he is Justin, my boyfriend)

-Áhhh. Justin. Már nagyon sokat hallottam rólad. -fogott kezet apa vele-

-Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek titeket. Sophie sokat mesélt rólatok.

-Én is örülök, hogy megismerhetlek Justin. -mosolygott anya-

-Menjünk be az öltözőmbe. Ott nyugisabb... Sophie! Te tudod, hogy hol van. Menjetek előre. Én is azonnal megyek csak a VIP rajongók még hátra vannak.

-Rendben.

És elindultunk Justin öltözőjébe. Kenny is jött velem, elvégre ő volt a testőröm. Justin is jött nemsokára. Negyed óráig beszélgettünk. Nagyon jól kijöttek anyáék Justin-nal. Látszólag Justin nem is izgult. Köszönésnél anya meghívta Justin a másnapi vacsorára.
-Sajnos este egy TV show-ban lépek fel. -válaszolta Justin-
-De az ebédnél szabad vagy... Mi lenne, ha ebédre mennénk el? -néztem Justin-ra majd anyára-
-Végül is az is megfelel. -egyezett bele anya-
-Akkor holnap ebédnél találkozunk. -csókolt kezet Justin anyának-
-Természetesen. -ment ki anya a szobából-
-Akkor holnap. -fogott kezet apa Justin-nal-
-Szia apa. -öleltem meg-
-Szia Sophie! Ügyes voltál.
Mondta és ő is elment. Becsukódott az ajtó és én azonnal Justin nyakába ugrottam.
-Naa?! Jó voltam? -nézett rám Justin büszkén-
-A kézcsók már túlzás volt, de igen. Jó volt. Már csak a holnapi ebéd van hátra...
A koncert helyszínéről az utat egyenesen a szállodába vettük. Egy kis kaja után Pattie elment Scoo-val megbeszélni pár dolgot. Kenny már rég a szunyát nyomta. Justin és én a szobában egy filmet kezdtünk el nézni. A TV fénye beragyogta az egész szobát. Tök hangulatos világítás volt a szobában. Talán ennek is köszönhető, hogy egyszerűen nem bírtam parancsolni a hormonjaimnak. És ahogy észrevettem Justin se.

Kicsit se ellenkezett, mikor levettem a nadrágját. Ahogy én se, mikor a melltartómra került a sor. Lassan, de biztosan haladtunk a mezítelenségig. Justin fölém hajolt és a takarót magunkra húzta, hogy ami az alatt történik az ott is maradjon... Nagyon jó volt ennyire közel kerülni hozzá. Minden egyes testrészem részesült forró és érzékien gyengéd csókjaiból. Minden egyes érintésénél a hideg rázta a testem, de csókjai felpezsdítették később azt. Testem minden egyes porcikája Justin-t akarta. Már nem tudtam parancsolni magamnak. Minden szívverésem Justin miatt vert. Ami másodpercek alatt olyan gyorsan kezdett el verni, mintha ki akarna ugrani a helyéről.... Aztán megtörtén, aminek meg kellett történnie. A szerelmesek városában megtörtént az első együttlétünk...
Reggel arra ébredünk, hogy Justin telefonja cseng.
-Igen? -szólt bele kómás hangon- ... -Már annyi az idő?! ... -Azonnal indulunk. Szia!
-Ki volt az?
-Scoo! -ugrott ki az ágyból és öltözni kezdett-
-Mit akart? -kezdtem én is az öltözést-
-Késésben vagyunk. Siess! Az autóban mindent elmondok.
-Oké! Mehetünk. -ugrottam fel az ágyból-
Megfésülködni se volt időm. A kezemmel próbáltam kiszedni a hajcsomókat. Bekaptam két orbit-ot fogmosás céljából. A kocsiban Justin elmondta, hogy egy délelőtti koncertre megyünk. Már a színpadon kellene lennie. Mikor megérkeztünk Justin szó nélkül odarohant Scoo-hoz, kikapta a mikrofont a kezéből és már a színpadon is volt. Mindenféle bemelegítés nélkül nekilátott énekelni. Fél óra múlva már a színfalak mögött voltunk.
-Ezt nem értem... Hogy a fenébe tudtatok elkésni? -értetlenkedett Scoo-
-Nem értem, hogy miért nem szólt a telefonom. -érkezett Justin válasza. persze tudtam, hogy nem is volt beállítva, az este elfelejtette azt-
-Jó! Végül is nem volt olyan vészes a dolog. Csupán Bluey tovább volt a színpadon.
Bluey Robinson Justin elő'zenekara'. Ő indítja be a bulit Justin előtt. A koncert után autóba szálltunk és anyáék fele mentünk. Útközben Justin vett egy óriási csokor virágot és egy bórkülönlegességet.
Az utcába érve láttam, ahogy szinte már minden falevél lehullott. Csupán 1-2 falevél csüngött az ágakon. Pár ember a lehullott leveleket söpörte össze, mindhiába. A szél felkapta őket és szétfújta. Olyan volt, mintha táncolna a szél a levelekkel. A ház elé érve Justin leparkolt az autófeljárón. Apa nyitott ajtót...

32. rész - Ebéd -

-Végre megérkeztetek. Gyertek be. -üdvözölt apa minket-

-Anya? 

-Még a konyhában ügyeskedik. Azonnal csatlakozik hozzánk.

-Megyek segítek neki. -válaszoltam és a konyhába mentem-

Mire visszaértünk apa & Justin már rá is hangolódtak az ebédre.

-Gyertek. Üljünk le az asztalhoz. -mondta apa-

-Elnézést Mary... Ezt neked hoztam. -adta át Justin a virágcsokrot-

-Aranyos vagy. Köszönöm, de nem kellett volna.

-Ugyan... Semmiség.

-Én tudod mit kaptam szívem? -húzta ki büszkén apa magát- Egy bórkülönlegességet. Európa legjobb borát kaptam. A magyarországi Tokaji aszú.

És nekilátott elmesélni mindazt, amit tudott róla. Már a levest fogyasztottuk, mikor apa nem akart kifogyni a szavakból:

-Apa!! Ez engem és gondolom Justin-t se érdekli. Nem beszélhetnénk valami másról?

-Na, jó... Végül is azért jöttünk össze, hogy jobban megismerjük egymást... Mesélj valamit magadról Justin.

-Gondolom semmi olyat nem tudnék mondani, amit ne tudnátok rólam. -szerénykedett-

-Sophie szemszögéből már hallottuk, hogy hogyan is ismerkedtetek meg. A másik fél szemszögéből még nem... -szólt bele anya-

-Végül is ez igaz... -és Justin elkezdte mesélni, hogy ő hogyan is látta azt a bizonyos napot-

Persze itt se hagyta ki azt a mondatot, amitől a falra tudnék mászni, de már kezdtem megszokni. A 'mese' végén anyának segítettem behozni a főételt is. A konyhában volt egy kis időn beszélni Justin-ról:

-Nos, anya... Mi a véleményed Justin-ról?

-Bevallom, kicsit váratlanul ért, hogy ő a barátod.

-Még én se hiszem el néha, hogy ez igaz...

-... Boldog vagy Sophie?! -érkezett a váratlan kérdés-

-Igen. Életemben nem voltam ilyen boldog egy fiú mellett se. Tudod anya, nekem ő olyan mint az a bizonyos szőke herceg. Tudom, hogy ez közhelyes, de valahol még is igaz...

-Ha te boldog vagy akkor én is. -ölelt meg-

-Szeretlek anya.

-Én is téged kislányom.

Aztán e magható pillanat után a főételt is felszolgáltuk... Ebéd után anya meghívta Justin-t, hogy nézze meg a kis kori képeimet. Pár ciki sztori is elhangzott a nosztalgiázás alatt, de már nem zavart annyira. Ezelőtt 1 évvel tutira zavart volna. De mára érettebb lettem és úgy fogtam fel, hogy ez is egy élmény. Az album nézegetése közben apa kiment a konyhába. Megragadtam az alkalmat és utána mentem. 

-Szia apa. -léptem be a konyhába, vártam egy kicsit de nem válaszolt- Kérdezhetek valamit?

-Jutin-ról igaz?

-Igen... Mi a véleményed róla?

-Hogy mi?! Kedves egy srác, de van amit én másként látok, mint anyád vagy te.

-Még is mi az?

-Ő Justin. Az a Justin, aki az egész világon ismert. Talán te nem veszed észre, vagy nem akarod, de csak kihasznál...

-Ezt miért mondod apa?

-Mielőtt összejöttetek volna Selena volt a párja, igaz..? Gyakorlatilag miattad dobta őt. És én úgy látom, hogy csak kihasznál, hogy túllépjen rajta. Nem veszed észre, hogy te csak egy állomás vagy az életében. Biztos vagyok benne, hogy pár hét, talán nap múlva már nem is lesztek együtt...

-Apa, hogy mondhatod ezt? Az apám vagy! Támogatnod kellene, nem ellenem fordulnod!

-Csak nem akarom, hogy szenvedj. Erről van szó.

-Igazán?! Tudod, néha jobb ha nem az igazat mondod el, hanem hazudsz! Eleget küzdöttem azért, hogy Emily & Peter elfogadja őt! Sőt, eleinte még anya se bírta elfogadni. Nem értem, hogy miért te vagy az, akin ez az egész megakad... -telt meg könnyekkel a szemem-

-Sophie értsd meg...

-Nem! Elég sok mindent megpróbáltam megérteni. Belefáradtam.

Zokogva rohantam ki a konyhából, át a nappalin, ahol anyáék voltak, ki a kertbe. Két fa volt ott, közéjük egy hintaágy kifeszítve. A szél úgy játszott vele, mint az érzések most velem. Az ég szürkére volt festve. Másodpercek kérdése volt csupán, hogy mikor kezd  el esni. Leültem az egyik fa tövébe. Két kezem a lábamra helyeztem, amibe pedig a fejem. Zokogtam a fa alatt.

Mintha együtt érzett volna velem a környezet... Amint sírni kezdtem az eső is eleredt. Zuhogott az eső és fújt a szél. Iszonyatosan fáztam. De nem akartam visszamenni...

33. rész - Viszlát Párizs -

Pár perc múlva Justin rohant ki a házból:

-Sophie, szívem! Gyere menjünk be.

-Menjünk el Justin. -szipogtam-

-De mi történt?! -ölelt meg-

-Menjünk innen, jó?!

-De mi lesz a szüleiddel? Nem kellene elköszönni tőlük?

Hiába minden szó. Hajthatatlanul az autó irányába mentem. Mikor már a ház előtti autónál voltam anya rohant ki hozzám:

-Sophie!! Mi történt?

-Sajnálom anya. Most elmegyek... Majd apa elmondja, ha lesz rá bátorsága.

-De mit mondott?

-Szeretlek anya. Majd még beszélünk. -öleltem meg-

-Én is téged Sophie, de ezt nem értem.

-Majd megfogod. Szia. 

És beszálltam az autóba. Anya még mondott valamit Justin-nak. Valami olyasmit, hogy vigyázzon rám. Annyira tudtam szájról olvasni, hogy ezt megértettem. Aztán Justin is beszállt az autóba és elhajtottunk. Út közben próbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de nem akartam róla beszélni.

A szállodába érve még volt fél óra hátra, hogy Justin elinduljon a TV show-ba. Addig piszkált míg végül elmeséltem neki, hogy mi történt a konyhában:

-... És ezt mondta apa....

-Nem hiszem. tényleg ezt mondta?

-Igen... Nem értem, hogy apa, hogy mondhat ilyet a lányának. Nem értem Justin. -bújtam hozzá könnyes szemekkel-

-Sophie, kérlek ne sírj. Itt maradik veled ha kell, csak ne sírj.

-Nem. Te menj a show-ra. Én majd eleszek...

-Biztos, hogy ezt akarod?

-Igen. Menj nyugodtan. Itt lesz Kenny, ha bármire szükségem lenne. Menj.

-Szeretlek Sophie! Ígérem sietni fogok hozzád.

-Én is szeretlek. -válaszoltam, majd megcsókoltam-

Justin elment. A szobában fel alá járkáltam. Nem tudtam, hogy mit csináljak.

Eddig minden egyes problémánkat meg tudtuk beszélni apával. Nem volt olyan vitánk, amit szinte azonnal meg nem beszéltünk volna. Ez volt az első alkalom, hogy ennyire megbántott. Nem akartam bocsánatot kérni, elvégre én nem tettem semmi rosszat. Ő volt az, aki olyan dolgokat vágott a fejemhez, amit egy apának soha nem kellene a lányához vágnia. Egyik percben dühös voltam, szét tudtam volna verni a berendezést. A másik pillanatban az ágyon összekuporodva zokogtam... Már vagy másfél órája, hogy Justin elment. Kenny-t elküldtem, nem kell, hogy sajnáljanak. Nem kell vigasztalni. Lassan kimerültem, ledőltem az ágyra és szinte azonnal elaludtam. Észre se vettem, hogy mikor jött haza Justin. Csak annyit éreztem, hogy testem az övéhez szorítja, ad két puszit a homlokomra. Majd fejét a vállamra helyezi és elalszik.

Reggel Kenny ébresztett minket. Pakoltunk és mentünk a reptérre. Véget ért a párizsi utunk. A következő pár napban Európa nagyobb városaiba fogunk ellátogatni. Még mindig esett. De én már kicsit vidámabb voltam. Hála Justin jókedvének. Tudta, hogy mi kell nekem. Mosolyt csalt az arcomra. 

Félelmetes volt számomra, hogy mennyi ember szereti, rajong Justin után. Nem volt egy fellépése se, ahol egy szabad hely lett volna. Telt házas koncertek szinte minden este. Hihetetlen volt számomra, hogy Justin panaszkodás nélkül végigcsinálja az egészet. Félelmetes, hogy mennyi energia van ebben a 18 éves srácba. Állandóan mosolyog, ha rajongók tűnnek fel. Próbál mindenkinek aláírást és közös képet adni. természetesen ez nem mindig sikerül... Hány lányt láttam sírni az utcán, azért mert nem látta, vagy nem kapott autó grammot. Sajnáltam őket.

1-2 hét után tovább álltunk Európából. Japánt vettük célba. Még nagyobb tömeg várt ránk, mint Európában. Nem hittem el, hogy ez lehetséges. Hogy egyetlen egy embert ennyien szeretnek. Példaképnek tekintik. Nem tudok mást, csak önmagam ismételni, félelmetes... Egyik este Justin & én egy sétára indultunk. A város ugyan úgy élt, mint nappal. Hihetetlen. Az utca annyira szépen fel volt díszítve. Számtalan képet csináltunk. Persze a lesifotósok se lazsáltak. Csak ép ők nem a várost, hanem minket fotóztak. Lassan már kezdtem megszokni. Nem idegesített annyira mint az elején. Úgy voltam vele, hogy ez is már az életem része lett. Már nem menekülhetek tőle... Számtalan program volt a naptárban. Ott voltam azon a bizonyos japán TV show-n is. Csak a színfalak mögött szemléltem az eseményeket. Pattie nem hitte el, mikor Justin a sushi-t ette. Ő ugyan is nem barátkozott meg a nemzeti étellel.

34. rész - USA -

Japán után Ausztráliába mentünk. Csodálatos volt a szállásunk. Tengerpartra néző szobánk volt. Minden reggel a tenger zúgására ébredtem fel. Csak az volt a gond, hogy szinte minden egyes reggelen Justin nélkül ébredtem. Rengeteg felkérésnek akart megfelelni.
Szinte minden egyes fellépésén ott voltam. Figyeltem a színfalak mögött. Abban reménykedtem, hogy talán majd a következő koncerten én is felléphetek. De sose engedte meg. Állandóan azt hajtogatta, hogy pihennem kell. Pedig erőm teljében voltam. Táncolni tudtam volna egy éjszakán át...
Lassan a vége fele járt a másfél hónap. Apával nem beszéltem annak ellenére, hogy anya & Justin is azt szerette volna. Még volt 1 hét a szerződésből. Ekkor tértünk vissza az államokba. Alig vártam, hogy találkozzak Natasha-val. Már nagyon hiányzott. Első dolgunk az volt, hogy elmentünk vásárolni. Mivel a városba mentünk, így Kenny is velünk jött. Jó kis mulatság volt női ruhákba felöltöztetni. A turné alatt nagyon jóba lettünk. Úgy kezeltem mint a barátomat, nem mint a testőrömet...
Lassan már a stúdióba is be kell mennem és újra nekilátni a munkának. Már hiányzott, alig vártam, hogy újra táncoljak.
Emily & Peter esküvőjének a szervezése is megkezdődött. Mivel nagyon sok mindet kell elintézni, így én is segítettem Emily-nek. Én lettem a jobb keze. Úgy tervezték, hogy itt, New York-ban lesz a polgári esküvő. Így Emily megkapja az amerikai állampolgárságot. A lagzit pedig, majd otthon, Párizsban fogják tartani. De ennek ellenére itt is szerettek volna egy kisebb bulit. Nagyon sok mindent kell elintézni: a menyasszonnyi csokor, a ruha, a vendéglista, a díszítés, a helyszín és még sorolhatnám napestig. Peter engem kért meg, hogy segítsek gyűrűt választani. Számos ékszerész boltba elmentünk, hogy megtaláljuk a legjobbat. Körülbelül már az 5. üzletnél jártunk, mikor egy gyönyörűségen akadt meg a tekintetem. Azonnal szóltam Peter-nek, hogy ez lesz a legjobb. Iszonyatosan szép volt. Pont Emily stílusa. Peter is szinte azonnal beleszeretett. Az eladónak átadott egy papírdarabot, amin az a szöveg állt, amit a gyűrű belsejébe belevésetett. Babona miatt azt csak a pár tudhatja, hogy mit rejt a gyűrű.
Nem volt elég, hogy a gyűrűt is én választottam, még a ruhában is segítenem kellet. De végül még is Emily választása bizonyult a legjobbak. Cserébe én választottam ki Jazmy és az én ruhámat. Az enyém egy kék ruha volt. Azonnal beleszerettem, amint megláttam. Jazmy ruhája kicsit lilás árnyalatú lett. Nagyon cuki volt benne. A ruhák kész voltak. Már a díszítés és a vendéglista volt hátra...

Emily ruhája!

Az én ruhám!

... Már tél volt. Közelegtek az ünnepek. A stúdió ekkor szünetre megy. A Karácsony és az Új Év köszöntése munka nélkül telt el. Már az ajándékokon kezdett el kattogni az agyam.. Kinek mit vegyek?! Napokat gondolkodtam, faggatóztam, hogy kinek mi a szíve vágya. Aztán végül megvettem mindent! Emily & Peter egy welness hétvégét kap. Iszonyatosan sokat dolgoznak. Jár ez nekik... Jazmy egy DisneyLand utazást kap. Imádja Miki egeret. Így vettem egy 'jegycsomagot'. Anyának postán elküldtem az ajándékát. Imádja a divatot. Így neki egy divathétvégére szóló jegyet vettem Párizsba. Igaz, hogy apával most nem volt olyan jó a viszonyom, de őt se hagytam ki az ajándékozásból. Az új hobby-ára fektettem a hangsúlyt. Egy évre szóló bérletet vettem neki a golfhoz. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy annak az embernek, akinek mindene megvan, mit lehet adni... Eleinte fogalmam se volt arról, hogy Justin-nak mit adjak. Végül egy saját kezűleg készített ajándék mellett döntöttem. Egy fényképalbumot. Az eltelt 4 hónap alatt összegyűlt közös képeinkkel. Szinte minden szabad percemet abba fektettem, hogy minél tökéletesebb legyen... 

35. rész - Karácsony -

A Karácsony közeledtével Justin-nal úgy beszéltük meg, hogy 23-án, délelőtt Emily-éknél leszünk. Délután pedig a New York-i lakásán Pattie-vel & Jeremy-vel...
23-án reggel már alig vártam, hogy megérkezzen Justin. Már nagyon rég nem találkoztunk. Hisz az ünnepek közeledtével nagyon sok felkérése volt. Órákat töltöttem azzal, hogy kiválasszam a ruhám. Mivel semmi hasznosat nem találtam, így elmentem és vettem egyet, még tegnap. Nem tudtam eldönteni, hogy nagyon sexy vagy kevésbé sexy legyek. Végül egy rikiító piros ruha mellett döntöttem, amihez egy fekete magassarkút vettem fel.

A cipőt is tegnap vettem. Amint megláttam beleszerettem. Imádom a magassarkúkat. Minden ruhámhoz van hozzá tartozó cipő. Ha veszek egy ruhát, akkor cipőt is hozzá. Cipőmániás voltam...

Már lassan ideje volt, hogy Justin is megérkezzen. Iszonyatosan izgultam. Vártam, hogy mit fog szólni a ruhámhoz. Aztán végre megérkezett a Fisker-rel. Meglepit akartam. Emily-vel megbeszéltük, hogy a szobámban várok, míg bejön. Aztán előjövök.

-Szia Justin. Gyere be! -köszöntötte Peter-

-Boldog Karácsonyt. -hallottam az én hercegem hangját. szívem szerint azonnal kirohannék és megölelném, de nem- Sophie hol van?

-Azonnal jön. Még készülődik. -válaszolta Emily-

-Justin!! -hallottam Jazmy hangját-

-Szia hercegnő! Hát, te, hogy vagy?!

-Justin még elejtesz. Tegyél le. -nevetett Jazmy. gondolom a szokásához híven felkapta és forgott vele-

-Héé! Ő az én pasim. -bújtam elő a szobából-

Elég fura helyzet alakult ki. Senki se látta még a ruhát. Csupán Emily, de nem rajtam. Amint megpillantottak síri csend lett. Mindenkinek az álla esett le. Csak Jazmy rohant oda hozzám:

-Sophie! Olyan szép a ruhád.

-Nem csak a ruha. Aki viseli az is szép. A legszebb. -lépett oda hozzám Justin- Gyönyörű vagy. Bárcsak kettesben lennénk most. -suttogta, miközben átölelt-

-Ne túlozz.

-Istenien nézel ki. -szólalt meg Peter-

-Kell ez a ruha. -tette hozzá Emily-

-Na, jó. Nem én akarok lenni a középpontban... -ekkor Emily & Peter & Jazmy kiment az ebédlőbe- Nagyon hiányoztál. Alig vártam, hogy lássalak. -szóltam Justin-hoz-

-Te is hiányoztál szívem. Nagyon. Alig vártam, hogy az ajkaidat érezzem. -csókolt meg-

-Olyan jó, hogy itt vagy.

-Szeretlek. Nagyon, nagyon szeretlek.

-Hidd el, én is.

-Elhiszem. -csókolt meg újra-

Aztán mi is kimentünk az ebédlőbe. Egy finom, ünnepi zabálás után, és nem túlzok. Iszonyatos, hogy mennyi kaja volt. Hihetetlen. Szóval... Egy finom, ünnepi zabálás után átadtuk az ajándékokat. Bevallom, szégyen nem szégyen fogalmam nincs arról, hogy ki kinek mit adott. Az is elég, hogy én tudom, hogy mit adtam. Justin ajándékát most nem adtam oda. Majd, ha kettesben leszünk. Ez nagyon személyes ajándék, szerintem. Ráadásul olyan képek is voltak benne, amiket jó, ha nem lát más. Itt nem mezítelen képekre gondolok. Csupán arra, hogy ez egy intim szféra, amibe csak azok kaphatnak betekintést, akik egy párt alkotnak. Gondolom nektek is vannak olyan képeitek a párotokkal, amit jobb ha nem lát senki más, rajtatok kívül... Emily & Peter nagyon örült az ajándékomnak, Jazmy annál jobban.

Már délután volt, mikor mindennel végeztünk. Gyorsan átöltöztem, hisz ebben a ruhában mégse állíthatok Pattie-ék elé. Egy lila ruhát vettem fel, ami combközépig ért. Ehhez is egy fekete magassarkú. A hajam ugyan úgy volt, mint eddig, Lágyan hullámos és a hajlaktól fénylő.

Ehhez a szetthez felkaptam egy kardigánt és már mentünk is, miután elköszöntünk Emily-től & Peter-től & Jazmy-től. Vártam, hogy találkozzak Pattie-vel. A turné óta nem találkoztunk. Jeremy-t is már látni akartam. Fura, de eddig egyetlen egy barátom szüleivel nem jöttem ki olyan jól, mint velük. Szinte már barátokként kezeltük egymást... 

Megérkeztünk. Justin segített kiszállni az autóból. Megragadta a kezem, adott egy arcra puszit és már mentünk is be a lakásba. A szülök majd később jönnek. Megragadtam az alkalmat és a magammal hozott táskából elővettem Justin ajándékát. Nagyon izgultam, hogy vajon tetszeni fog-e neki. Lassan kicsomagolta és még ki se nyitotta, de már köszöntgette. A borítón egy kép volt rólunk. Az első közös képünk, amit a Twitter-re is feltöltött. Egy szív alakú keretben volt, azzal a felirattal, hogy I Lover With You. Vagyis, Szerelmes veled. Lassan végignézegettük a képeket. Mikor arra került volna a sor, hogy ő is átadja az ajándékát, akkor megjöttek a szülők. Már ott volt az idő, hogy az ebédet már vacsorának is mondhattuk volna. Nem hittem, hogy ennyi kaja belém fér. Már teljesen tele voltam, mikor Justin közli, hogy még hátra van a főfogás. Nem hittem a fülemnek. 

-Én nem bírok többet enni. Tele vagyok. -tettem le a villát-

-Ugyan Sophie. Hisz még a jó hátra van. -szólalt meg Jeremy-

-Én aztán nem bánom. Nem akarok kilyukadni. Egy falat se megy le a torkomon.

-Hát ha nem, hát nem.

-Amúgy is, ez is sok volt. Lesz mit ledolgozzak.

-Jaj szívem. Te tökéletes vagy. Nem kell ide fogyókúra. Tökéletes az alakod. -puszilt meg Justin-

-A nők sose lesznek elégedettek az alakjukkal. Állandóan találnak valami rosszat. -helyeselte Jeremy a fia szavát-

Később már mennem kellett. Elköszöntem szerelmem szüleitől. Justin vitt haza. Nem akart bejönni a házba. Sietnie kellett vissza a szüleihez.

-Mikor látlak még? -szólalt meg, mikor megállt a ház előtt-

-Fogalmam sincs. Remélem minél hamarabb.

-Aranyos vagy... Olyan szép ez a Karácsony. De te gyönyörűbb vagy, mindenkinél. Nagyon szeretlek.

-Tudom... Én is szívem. -csókoltuk meg egymást- Na, megyek. Vigyázz magadra. Puszi.

-Te is. Szia. Csók.

-Neked is. Szia.

36. rész - A Kulcs -

Másnap reggel hamar felkeltem. Emily-nek segítettem az ünnepi menü elkészítésében.

Este fele járt már. Jazmy & Emily & Peter & én a TV előtt, a kanapén ültünk és karácsonyi műsorokat néztük. Már délelőtt Jazmy-vel feldíszítettük a fát. Nagyon szép lett. Csak úgy csillogott, mikor ráfújtuk a fehér port. Olyan volt, mintha havas lett volna. Tucatnyi csillogó gömb csüngött rajta. Gyönyörű volt.

Mint már mondtam a kanapén ülve bámuljuk a TV-t. Ekkor egy halk kopogás zavarta meg az estémet. Odarohantam az ajtóhoz, azt hittem, hogy gyerekek lesznek, akik Karácsony este házról házra járnak és énekelnek. De nem ők voltak. Az én szerelmem állt ott piros arccal, kicsit vacogva. Nem volt valami kellemes a hőmérséklet. Azonnal átöleltem és csókot nyomtam a hideg ajkaira.

-Te mit keresel itt?! Gyere be. 

-Nem. Nem akarok zavarni. Igazából azért jöttem, hogy odaadjam az én ajándékom. Tegnap teljesen kiment a fejemből.

-De miért nem jössz be?

-Négyszemközt szeretném átadni... Gyere, üljünk be az autóba.

-Pillanat. -mondtam és elmentem felkapni egy kardigánt. mire kimentem Justin már az autóban ült- Megjöttem. -ültem be mellé-

-Először is, nagyon tetszik az, amit te adtál szívem. Többször végignéztem és... Nagyon tetszik. Remélem az én ajándékom is fog tetszeni. -mondta, miközben a kabátja belső zsebéből elővett egy fekete dobozt- Boldog Karácsonyt Sophie. -és átadta a dobozt- Nyisd ki.

Kinyitottam és arany színű selyemkendő közt egy fénylő kulcsot találtam. 

Hirtelen nem tudtam, hogy ez mit akar jelenteni. Értetlenül néztem fel Justin-ra.

-Ez mit akar jelenteni édesem?

-Sophie. Hozzám... Hozzám költöznél? -mondta félve a választól-

-Hát... Igen!

Adtam a választ. Ebben a pillanatban Justin szorosan magához ölelt. Alig bírtam levegőt venni. De ennek ellenére nagyon jól esett védő és szerető ölelése. Azt kívántam bárcsak megfagyna ez a pillanat és örökké tartana. Szívemet melegség töltötte el, ahogy éreztem Justin szuszogását és simogató szavait. A fülemre adott egy puszit és lágyan a fülembe súgta, hogy szeret. Éreztem, hogy e szó a szíve mélyéből jött. Olyan szép volt ez a pillanat.

-Gyere, meséljük el Emily-éknek. -néztem rá vidáman-

-Jó, de előbb kérdezni szeretnék valamit.

-Mondd!

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Kanadába. Az új évet ott köszöntenénk a nagyszüleimnél. Biztos nagyon örülnének. És ott látnék végre havat. Karácsony nem múlhat el nélküle. Na, mit szólsz?

-Az lesz, amit szeretnél. Most nagyon boldoggá tettél. Hagyom, hogy te dönts.

-De szeretném, ha mondanál valamit... Tök jó lenne. Megismernéd a nagyszüleimet, megnéznéd, hogy hol is nőttem fel. -lelkesedett Justin-

-Jó. Rendben. Elmegyünk Kanadába.

-El se hiszed, hogy mennyire boldoggá tettél. Meglátod, hogy jó lesz. -adott egy csókot és bementünk a házba-

Elújságoltuk, hogy összeköltözünk. Persze azonnal jöttek a vélemények, hogy ez nem valami jó ötlet. Még fiatalok vagyunk. Várjunk még vele. Pattie & Jeremy már tudja-e? Mi lesz a stúdióval, így korábban kell kelnem, stb. De nekem és Justin-nak mindenre volt ésszerű válaszunk. Szeretjük egymást, 4 hónapja együtt vagyunk. Miért várni, ha úgy érezzük eljött az ideje, hogy újabb szintre lépjünk? Nem tudtak olyan kifogást találni, amire ne tudnánk válaszolni.

Persze kicsit szomorú voltam Jazmy miatt. De már 2 éves. Nem baba ő már, hogy éjjelenként velem aludjon. Erről is le kell szokni valamikor. Aztán meg ha elmegyek, akkor Emily babysiter-t kell fogadjon. Hisz, ha dolgoznak, akkor valaki kell vigyázzon Jazmy-re. De erre is volt egy megoldás. A napköziben tovább is lehet hagyni a gyereket, csak kicsivel több pénzt kell fizetni. Az pedig kikerül, ha én elköltözöm, meg amúgy is. Jó állása van úgy Emily-nek, mint Peter-nek.

Csupa olyan tényeket soroltunk fel, hogy végül beleegyeztek. Annyi volt a kikötésük, hogy előtt mindenféleképpen beszéljek anyáékkal, hogy ők hogyan vélekednek. Ez hiányzott a legjobban. Apa véleményét újra meghallgatni, hogy ő ezzel nem ért egyet. De ezt is meg kell beszéljük egyszer, úgyhogy elfogadtam. És volt még egy kikötésük. Csak a következő évben költözöm el. Addig maradok velük. Ezt is elfogadtam.

Későre járt, mikor Justin elment a 'megbeszélés' után. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam a puha és meleg ágyamba. Óriási mosoly ült ki az arcomra. Talán még életemben nem voltam olyan boldog, mint most. Ez a Karácsony tényleg boldog. Ez a gondolat repített el álomvilágba...

37. rész - Mama, Papa -

A következő napokban volt időm a Twitter és a Facebook üzeneteimre válaszolni. A Twitter-en, még mielőtt Justin-nal összejöttem volna, volt 70 követőm. A Facebook-on pedig 190 ismerősöm. Most pedig a Twitter lassan 1 millió követőt és a Facebook-on is sok vissza nem igazolt ismerősöm van.

A kérdésekre visszatérve szinte az összes arról szólt, hogy tényleg együtt vagyunk-e, hogy jöttünk össze, stb. Amire tudtam és érdemes volt válaszoltam. Egy teljes napom elment rá. Számtalan levelem volt. A barátaim is küldtek online újságcikkeket.

"Justin és szerelme, Sophie együtt vacsorázott." "Együtt turnézott a szerelmes pár!" "Párizsi lány Justin Bieber szerelme" "Halálosan szeretem Sophie-t -Justin Bieber -"  "Juphin -Justin & Sophie- Hollywood legújabb tini-álompárja!"

És még számos hasonló cikk. A telefonom szinte minden 5 percben szólt. Vagy valamilyen újságíró, vagy valami TV-től kerestek. Mindenre nemet mondtam. Se InterYou, se TV szereplés, se semmi. Nem vágyom én arra a hírnévre. Justin-nal megbeszéltük, hogy vagy együtt, vagy sehogy. Legalább is az én részemről. Az ő feléről inkább csak annyit, hogy nem volt egy InterYou, ahol ne mesélt volna rólam.
Lassan közelgett az idő, hogy Kanadába utazzunk. Már alig vártam, hogy megismerjem Justin nagyszüleivel. Csupán 3 napra készültünk. December 31-től január 2-áig. Az utazás előtti este Justin-nál aludtam. Nem mondhatnám, hogy alvás volt. Jaxon beteg volt és állandó felügyeletet igényelt. Szegénykém belázasodott, rekedt volt a hangja és nagyon csúnyán köhögött. Pattie orvoshoz is elvitte, aki gyógyszereket írt fel. Szerencsére reggelre már jobban volt a kis Jaxon. Hullafáradtan ültünk be az autóba. Kenny vitt ki a reptérre. Ott beszálltunk Justin magángépébe és már repültünk is. Nem volt hosszú az út, de fárasztó. Az alvás nélküli éjszaka meglátszott mind a kettőnkön. Szerencsére a média nem is sejtette, hogy elutaztunk, így a reptéren csak autó várt ránk. Semmi rajongó, semmi fotós. beszálltunk az autóba, amit Justin vezetett és mentünk is a nagyszülőkhöz.
Útközben elmondta, hogy milyenek is a nagyszülei. Olyan jó volt őt hallgatni, ahogy róluk beszél. Hogy nagyon sokat volt a nagyapjával. Imádja a nagyi főztjét, stb. Aztán lassan megérkeztünk a házhoz. A ház az valami eszméletlen. Téglából készült. Nagyon szép volt. A Never Say Never című filmben van is egy jelenet, ahol Justin a barátait, tőbekkőszt Chaz-t is köszönti. Ott jól látszik, hogy milyen is a nagyiék lakása. Nagyon hangulatos és kényelmes.

A nagyszülők már a ház előtt vártak ránk. Justin leparkolt, kiugrott az autóból és hozzájuk rohant. Mind a kettőjüket megölelte és megpuszilta. Olyan jó volt együtt látni őket. Már vagy fél éve nem is találkoztak. Meg is értem Justin reakcióját. Ezalatt kiszálltam az autóból és Justin mögé álltam.
-Olyan jó, hogy épségben megérkeztetek. -ölelte meg Justin a nagymamát-
-Hiányoztatok nagyon. -válaszolt Justin- Be szeretnék mutatni valakit. -mondta és átkarolta a derekam- Ő itt Sophie, a barátnőm.
-Örülök, hogy megismerhetem önöket. Már nagyon sokat mesél Justin önökről.
-Ohh. Ugyan szólíts csak mamának. -ölelt meg-
-Én meg papa. -ő is megölelt- Szóval te vagy, aki elrabolta az unokám szívét...
-Igen. Én lennék az.
-Na, menjünk be. Hűvös az idő. -mondta mama-
-Előbb a csomagokat bevisszük a lakásba. -válaszolta Justin-
Kivettük az autóból és a nagyszülők háza melletti kis házikóba vittük be a csomagokat. Direkt Justin számára készült az a rész. Hisz már kinőtte azt a kék kisszobát. Így, ha eljön Kanadába, gyakorlatilag van egy kis kuckója. Visszatérve a kék szobára, az most Jaxon-é.... A kis 'kuckó' nagyon hangulatos volt. Férfias berendezés. Tetszett. A csomagokat a nappaliba letettük és átmentünk a mamáékhoz. Egy-egy pohár gőzölgő teával vártak már. Jól is jött. Elég hideg volt. A délután folyamán megpróbáltam minél jobban megismerni a mamát & a papát. Tipikus nagyszülők voltak. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak Kár, hogy időközben besötétedett és Justin-nal elmentünk lefeküdni. Másnap, 31-én Justin úgy döntött, hogy elmegyünk snowboard-ozni. Bevallom, hogy én életemben nem próbáltam ki. Vártam, hogy mi lesz...

38. rész - Showboard -

Justin-nal autóba szálltunk és a hegyek fele indultunk. Hét ágra sütött a nap. Nagyon szép idő volt. Egy kölcsönzőhöz mentünk, ahol kibéreltünk 2 snowboard-ot. Beültünk a felvonóba és már mentünk is fel a csúcsra.
-Justin! Én nem tudod ezzel menni. Inkább visszamegyek, te majd lecsúszol.
-Nem. Szó se lehet róla. Ha estére is, de lejössz velem. Majd segítek. Ne félj. -ölelt meg- Szeretlek, nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.
-Tudom. De a kezem el ne engedd egy percre se.
-Nem fogom. -és megragadta a reszkető kezeimet- Bízz bennem.
-Rendben... Mehetünk.
És lassan elkezdtünk lefele csúszni. Néha el-el engedte a kezem Justin. Én persze abban a pillanatban seggre estem. Justin néha észrevette, hogy nem vagyok ott mellette. De gyakran ő gondtalanul csúszott tovább.
Mikor meg észrevette, hogy a hóban fekszem, akkor már méterekre volt tőlem. Nagy nehezen felálltam és megpróbáltam Justin-hoz csúszni. De balul sült el és nekimentem. Azonnal seggre ült, miközben engem is rántott magával. Nem volt olyan méter, ahol el ne estem volna. Justin nem adta fel a próbálkozást. Újra és újra felállított és csúszott velem tovább. Néhány gyerek olyan ügyes volt, akik talán 6-7 évesek lehettek, hogy mint a villám úgy suhantak el mellettem, illetve mellettünk. Aztán nagy nehezen leértünk a pálya végére. Nagyon fáradt voltam. Fogtam magam és leültem a hóba. Mozdulni se akartam.

Persze Justin még ment volna párat, de én ki voltam teljesen.

-Sophie! Kérlek, még egyet, és utána elmegyünk egy klassz étterembe. Csak egyet még csússz velem. Kérlek. -azokkal a szép barna szemeivel úgy nézett rám, hogy egyszerűen nem lehetett nekik ellenállni-

-De többet nem. Csak egyet! -próbáltam felállni-

-Várj! Segítek. -ragadta meg a karom- Igen, csak egyet.

-Jó. Menjünk. -és elindultam a felvonó irányába, de Justin megragadta a karom és visszarántott-

-Valamit elfelejtettem.

-Mit?

-Ezt...

És puha ajkait az enyémhez tapasztotta. Olyan édesek és finomak voltak. Puha és meleg nyelve az enyémet simogatta. Arcom a kezeiben pihent, miközben hüvelykujjaival az arcom hátsórészét simogatta. Majd lassan a bal kezét a hátamra helyezte és szorosan magához húzott. Én átkaroltam a nyakát és a hajába túrtam. Imádom, mikor megengedi, hogy beletúrjak, ami ritka pillanat. Egész nap csókoltam volna az ajkait, de egy kislány megzavart minket.

-Te vagy Justin Bieber? -rángatta Justin kabátját-

-Öhh... Igen.

-Kaphatok egy autógramot?

-Persze... Hová szeretnéd?

-Ide. -mutatott egy üres papírlapra-

-Hogy hívnak?

-Sophie! -húzta ki magát a kislány-

-Ohh. Igazán? A barátnőmet is így hívják.

-Tudom. -válaszolta büszkén- Tőle is akarok egy aláírást. -lépett oda mellém-

Ekkor elvettem Justin-tól a papírlapot és aláírtam én is. Ez volt az első rajongónak adott aláírásom. Készítettünk egy közös képet, és már tovább is állt a kislány.

-Na?! Mehetünk? -néztem rá a szerelmemre-

-Persze!

És újra felmentünk a csúcsra és újra lecsúsztunk. Persze most is elestem párszor. Végül már egyedül mentem. Egyedül értem le a pálya aljára. Justin természetesen gyorsabb volt nálam és már lent várt tárt karokkal. Belecsúsztam a karjaiba és egy cuppanóst nyomtam ajkaira. Ezt követően egy étterembe mentünk, késői ebédre. Kibeszéltük a mai napot és már készültünk az estére. Hisz még pár óra és új évbe lépünk át. Már alig vártam. Imádom ezt az ünnepet. Ez a második kedvenc ünnepem. Az első a Karácsony. :) Lassan befejeztük az ebédet és az autó fele vettük az irányt. Szinte pillanatok alatt 4-5 fotós jött elő a semmiből. Hallottam, ahogy kattognak a gépek körülöttem. De nem foglalkoztam velük. Megragadtam Justin kezét és folytattuk az utat. Egész az autóig követtek. Aztán Justin kinyitott az autót, én beszálltam és csönd lett. Már nem hallottam a kérdéseket, hogy mit csinálunk este, az ünnep alkalmával. Mit csináltunk ma, stb. Justin is pillanatok alatt beszállt az autóba, beindította azt és már mentünk is. 

Körülbelül fél óra alatt már a mamáéknál voltunk. Ez gyors volt. Fáradtan mentem be a kis 'kuckóba'. Levettem a kabátot, bementem a hálószobába és az ágyra vetettem magam. Justin is jött utánam.

-Justin! Nem gond, ha én most alszom egy kicsit? Kimerültem...

-De ugye nincs semmi baj?

-Nem, dehogy. Alszom egy keveset, hogy éjjel tudjak fenn maradni.

-Ahogy gondolod. -adott egy puszit a homlokomra- Ha már úgyis alszol, akkor elmegyek és meglátogatom a haverom, Chaz-t. Nem baj?

-Nem, dehogy. Menj csak. De jófiú légy aztán... -kacsintottam-

-Mikor voltam rossz?! -nevetett-

-Nem tudom...

-Jó leszek, ne aggódj. Tudod, hogy szeretlek.

-Tudom. -ültem fel mellé és szenvedélyesen lesmároltam-

Pár perc múlva Justin elköszönt és elment. Én kifeküdtem az ágyban és elaludtam...

39. rész - Hullócsillag -

Jó sokáig aludtam. Arra keltem csak fel, hogy Justin az arcomat csókolja. Kómásan fordultam felé. Azt se tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Csak azok a barna szemek és a fehéren villogó fogak voltak előttem. Na, meg persze azok a csókolni való ajkak.

-Jó reggelt Csipkerózsika. -adott egy csókot-

-Szia.

-Hogy aludtál?

-Jól. -ültem fel- És milyen volt Chaz-nél?

-Őrült.

-Hány óra van?

-8. Ideje lesz felkelni... Amúgy, míg te aludtál, kicsit átszerveztem az esti programot.

-Akkor... Hogyan fog kinézni az esténk?

-Azt elfelejtettem mondani, hogy a mamáék egy klub tagjai. Velük fogják köszönteni az Új évet. Oda 10 órára mennek. Addig itt leszünk velük, de utána átmegyünk Chaz bulijába. Aztán mikor úgy érezzük, akkor hazajövünk. Mit szólsz?

-Meg ne haragudj, de jobb hozzám közelebb álló korúakkal bulizni, mint a nagyszüleiddel. Úgy-e nem baj, hogy ez a véleményem?!

-Nem. Elvégre igazad van. Na, de menjünk. A mama már vár.

-Ok.

És felöltöztem és átmentünk a papáékhoz. Fél 10-ig beszélgettünk. Pókereztünk és egy csomó story-t mesélt a mama Justin-ról. Szegénykém néha szégyellte, hogy mik derülnek ki, hogy pelussal a fején szaladt végig a házban, majd az udvaron. Volt is egy kép. :D Imádni való volt rajta. Aztán körülbelül fél 10-kor Justin-nal elköszöntünk és elmentünk készülődni a bulira. Gőzöm nem volt arról, hogy mit vegyek fel. Már lassan negyed 11 volt, de még mindig a bőröndöm előtt ültem és bámultam azt.

-Szívem mit csinálsz?! Már rég kész kéne lennünk. -lépett be Justin a szobába-

-Nem tudom, hogy mit vegyek fel. Azt se tudom, hogy milyen az idő, milyen lesz... Nem segítesz? -néztem rá kicsit pánikba esve-

-Dehogy nem. Na várj... Ez jól néz ki. Vedd fel ezt. -húzott elő egy ruhát-

-Az nem túl vékony?! Abban megfagyok...

-Majd én felmelegítelek... -csókolta meg a nyakam-

-Inkább ne menjünk sehová... Maradjunk itt... Mit szólsz?

-És itt mit fogunk csinálni? -karolta át a derekam-

-Amit szeretnél... -kacsintottam rá-

-Akkor csináljuk azt, hogy elmegyünk a buliba. És körülbelül fél óra múlva hazajövünk és akkor az lesz amit akarsz.

-Biztos? Ígéred?

-Ígérem.

-Akkor menjünk.

Felkaptam a ruhát, ami egy egyszerű fekete ruha volt. Hozzá egy telitalpút. A hajam kifésültem, felvettem egy kék kabátot és már mentünk is. Chaz-ékhez érve már hallottuk, ahogy dübörög a zene. Beléptünk és körülbelül 10-15 ember volt benn. Justin  megnyugtatott, hogy több ember nem lesz, ez egy exkluzív party. Justin megpillantotta Chaz-t, megragadta a karom és odarángatott:

-Na mi van haver?! -ütötte meg a vállát Justin-

-Justin! Szia! Örülök, hogy eljöttél...

-Ő itt Sophie, a barátnőm. Sophie, ő itt Chaz, a haverom.

-Szia Chaz. Örülök, hogy végre találkoztunk. -öleltem át-

-Én is... Milyen Justin barátom barátnője lenni?

-Tűrhető. -mosolyogtam-

-El is hiszem. Elég idegesítő tud lenni néha.

-Héé! Ti rólam beszéltek? -vágott közbe Justin-

-Menjünk táncolni. -ragadtam meg Justin kezét-

-Chaz, még találkozunk. Szia -és a szoba közepe fele vettük az irányt-

Justin átkarolta a derekam, fejét a vállamra helyezte és lassan forogni kezdtünk. Én a nyakánál karoltam át és fejem az övéhez illesztettem. Éreztem a samponja illatát. Isteni illata van... Aztán elmentünk egy kis szörpöt inni. Mivel nagyon meleg volt a lakásban, így kimentünk a hátsókertbe. Leültünk a hintaágyba és az égen a ragyogó csillagokat néztünk.

-Jól érzed magad? -kérdezte Justin-

-Igen. Csak hiányoznak anyáék...

-Josh is?

-Kivételesen igen, ő is... Nézd! Egy hullócsillag. Kívánj valamit. -becsuktam a szemem és kívántam-

-Mit kívántál?

-Ha elmondom, akkor nem fog valóra válni. Majd ha valóra válik elmondom.

-Rendben... nem fázol?

-Egy kicsit igen. 

-Gyere ide. -és átkarolt-

-El se hiszem, hogy lassan új évbe lépünk... Mi lesz a fogadalmad? -helyeztem a fejem a mellkasára-

-Ez jó kérdés. Ezen még nem gondolkodtam... Te?

-Megpróbálok többet tenni az álmaimért. De legfőképpen az a célom, hogy apával kibéküljek. Ez nem mehet így tovább. Kikészít teljesen...

-Ez jó ötlet. Ma felhívod őket és akkor beszélsz vele. Meglátod, hogy minden rendbe jön. Idővel helyreáll minden.

-Remélem úgy lesz, ahogy te mondod. 

-... Nem megyünk haza?

-De. Már épp kérdezni akartam én is.

-Akkor menjünk. Elköszönök Chaz-től és már mehetünk is.

-Rendben.

Bementünk a házba. Chaz épp a szoba közepén koptatta a padlót. Kicsit furán de viszonylak elég jól táncolt. Annyira benne volt, hogy mikor Justin odament hozzá, akkor véletlenül fejbe vágta a kezével.

-Jaj! Bocs haver! Nem akartam, észre se vettem, hogy itt vagy. -sajnálkozott Chaz-

-Semmi baj.

-Jól vagy szívem. -rohantam oda-

-Jól vagyok.

-Gyere. Otthon lejegelem. -néztem Justin-ra-

-Már mentek?

-Igen. 

-De ugye nem e miatt?

-Nem dehogy. Amúgy is menni akartunk. -válaszoltam Chaz-nak-
-Hát jó. Majd még találkozunk. Sziasztok. -és kikísért az autóig-

40. rész - Új Év éjszakája -

Autóba szálltunk. Justin elővette a telefonját és egy számot bepötyögött.
-Szia. Mizu haver? ... -Most jövünk el Chaz-től. És te? ... -Oké. Azért hívtalak, hogy Boldog Új Évet kívánjak. ... -Majd még beszélünk. Szia.
-Kivel beszéltél? -néztem Justin-ra-
-Ohh! Csak Rayen-nel.
-Értem.
-Indulhatunk?
-Persze.
És már hajtottunk is a mamákhoz. Valahogy arra gondoltam, hogy Justin hazudott. Hogy nem Rayen-nel beszélt. Elég zavarban volt, mikor rákérdeztem. De a gondoltaim elszálltak, mikor Justin a kezével a lábamat kezdte el simogatni. Aztán pár perc múlva már meg is érkeztünk a 'kuckóhoz'. Justin segített kiszállni az autóból. Erre mindig figyel. :) Aztán megfogta a kezem és bekísért a házba. Lassan nyitotta ki az ajtót. De amint kinyílt, nem hittem a szememnek... Mindent rózsaszirom borított és gyertyák fénye világított be. Egyszerűen elakadt a lélegzetem. Annyira gyönyörű volt.

-Levehetem a kabátodat? -törte meg a csendet Justin-

-Persze. Megköszönném... Ezt, hogy csináltad?

-Micsodát?

-Nem is Rayen-t hívtad fel az autóból...

-Hát, nem. -ölelt át hátulról-

Ekkor Justin elindította a zenelejátszót. Egy kellemes és romantikus zene szólalt fel a háttérből. Annyira szép és romantikus volt ez a pillanat. Nem hittem el, hogy ez mind velem történik.

Justin odalépett elém és gyengéden átkarolta a derekam. Én a nyakánál átkaroltam és a homlokom az övéhez tapasztottam. Mélyen néztünk egymás szemébe, miközben Eros Ramazzotti hangja szólt a háttérben.

-Ezt miért csináltad? -szólaltam meg a gyönyörből felébredve-

-Hogy miért..? Mer iszonyatosan szeretlek. Nem tudok nélküled egy percet se eltölteni. Ha nem vagy ott mellettem, mintha a halálomon lennék. Nem tudok másra gondolni csak rád. Ha nem vagy ott velem mindenhol téged kereslek, az bőröd illatára vágyom. És a puha ajkaidra, hogy érezzem, ahogy az enyémeket csókolja... Egy lány nem fogott meg annyira mint te... Veled akarok lenni mindig. Veled akarom leélni életem minden percét. Ezért csináltam, hogy tudd nagyon szeretlek Sophie.

-... Ezt olyan szépen mondtad. Tényleg így érzel?

-Minden porcikám ezt érzi.

-Az enyémek is. Ha ott vagy velem a hormonjaim tombolnak bennem. A gyomrom bizsereg és szívem gyorsan ver. Alig kapok levegőt, annyira vágyom már csókjaidra. Vágyom arra, hogy mindig ott légy velem. Én is szeretlek Justin. -és csókolózni kezdtünk- Gyere. 

Mondtam és a szoba irányába mentem. Átléptem a küszöbön,  és megpróbálkoztam a ruhám hátán végigfutó cipzárt lehúzni, de nem ment. Ekkor Justin lépett mögém és puha ujjaival a hajam a jobb vállamra helyezte. Aztán lassan lehúzta a cipzárt és levette rólam a ruhát. Megcsókolta a meztelen vállam, majd a nyakam. Óvatosan megfordultam és miközben a szerelmem ajkait csókoltam levettem róla a pólót. Lassan haladtam lefele, kicsit elbíbelődtem a nadrágja gombjával, de végül sikerült kigombolnom. Felálltam és Justin ajkaira tapadtam. Ekkor megragadta a két combom és felkapott. Lábammal körbeöleltem a derekát és kezemmel a hajába túrtam. Alig kaptam levegőt forró csókjaitól. Lassan az ágy irányába kezdtünk haladni. Ott óvatosan az ágyon pihenő rózsaszirmok közé helyezett. Körbeölelt mindent a vörös szirom. Vanília illat uralkodott a szobában, a kedvenc illatom. Kicsit később Justin a puha kezével végigsimogatta a hátam és kikapcsolta a melltartóm csatját, majd levette rólam és félredobta. Ezt követően a bugyim is követte azt. Majd levette az alsónadrágját és az is követte az előző holmikat. Óvatosan fölém hajolt, megcsókolt. Suttogva mondta, hogy szeretlek és újra megtörtént az, ami Párizsban. Végigkarmoltam Justin hátát, mire ő kiszívta a nyakam. Tudtam, hogy ennek holnap meglesz a nyoma, de nem zavart. A szerelmem csinálta, Justin! Az esemény végén a fejem Justin mellkasára helyeztem, ő pedig átkarolta a vállam. Még csak fél 12 volt. Még mindig nem hittem el, hogy ez velem történik. 4 hónapja vagyunk együtt, de még mindig álomszerű ez az egész. Justin a kezével a meztelen vállam simogatja és a fejemre párszor ad 1-2 cuppanósat.

-Mikor beszélsz a szüleiddel? -törte meg a csendet-

-Nem tudom.

-Miért nem most? És akkor köszönthetnéd is őket...

-Hát. Ha jó a te laptopod... Az enyém az lemerült.
Magamra tekertem egy lepedőt és elmentem felöltözni. Egy egyszerű fehér izompulcsit és egy fekete cicanacit kaptam magamra. Még így is melegem volt. Bár, nem is csodálkozom rajta. Az előbb történtek után kinek ne lenne melege... Majd visszamentem a hálószobába. Justin már be is kapcsolta a gépet. Én írtam anyának egy üzit, hogy lépjenek fel Skype-ra. Beszélni szeretnék velük. Mire én is felléptem már ők is elérhetőek voltak. Fel is hívtam őket...

41. rész - Már megint... -

-Szia anya!!! -ordítottam bele a mikrofonba-

-Szia Sophie! Hogy vagy kicsim?

-Köszi, jól. Mit csináltok? Ti, hogy vagytok? Minden rendben? -dőltek belőlem a kérdések-

-Nyugi. Mindenre sor kerül majd. Mi is jól vagyunk, ne aggódj. És igen, minden a legnagyobb rendben. Justin hol van?

-Azonnal jön ő is. Elment egy kis vizet inni... Apa?

-A kertben takarítja a tűzijáték maradványokat. Azt mondta, hogy ő is azonnal jön.

-Uhh! Tényleg. Nálatok már hajnali 6. El is felejtettem. Na, most már mindegy... Mi újság otthon?

-Semmi küllőnős. A barátaid állandóan megkérdezik, hogy mikor jössz haza. Ahányszor csak találkozunk. Mondtam írjanak a közösségi oldalakon. Én is alig beszélek veled...

-Igen. Hát azokkal az oldalakkal csak az a gond, hogy iszonyú sok levelet kapok. Nincs időm meg energiám se az összeset végigolvasni és válaszolni is rájuk.

-Hát azt gondolom is. Szinte nincs olyan hét, hogy legalább egy újságban ne olvassak rólatok. És meg is érkezett Justin. Szia.

-Szia Mary. Mizujs? -ült le mellém Justin-

-Semmi küllőnős. Épp arról beszéltünk, hogy szinte minden újságban olvasok rólatok... A Juphin pár!

-Oh, igen. Már hallottam. Egész jó kis nevet talált ki a média... -helyeseltem anya szavait-

-Josh miben mesterkedik? -érdeklődött Justin-

-Már semmiben. Itt is van. Nézd csak kikkel beszélek.

-Ohh! Sziasztok. Hogy vagytok? -ült le apa a gép elé. egy pillanatra megállt bennem az ütő. amióta visszajöttünk Párizsból azóta nem beszéltem vele-

-Szia Josh! Hogy vagy? Miben mesterkedsz? -nevetett Justin-

-Jól vagyok, köszi. A kertben a tűzijáték után takarítottam fel. Ti, hogy vagytok fiatalok?

-Jól vagyunk apa... Akkor lekéstem arról, hogy Boldog Új évet kívánjak?!

-Nem dehogy kicsim. Jobb később mint soha.

-Akkor Boldog Új Évet! :) -mosolyogtam a kamerába-

-Köszönjük kicsim, nektek is. Habár nektek még várnotok kell egy kicsit.

-Áhh! Nem olyan sokat. Csak negyed órát. -válaszolta Justin-

-Igazából még arról akartam veletek beszélni, hogy úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Beszéltünk Emily-ékkel és ők azt a feltételt tűzték ki, hogy csak a másik évben költözhetek el. Meg, hogy beszéljem meg veletek is... -egy pillanatra senki nem szólt semmit. nem tudtam, hogy mire számítsak-

-Már itt tartotok? -lepődött meg anya-

-4 hónap az 4 hónap -'mutattam' be a tényt-

-Hát, kicsim. Én azt mondom, hogy ezt apáddal beszéld meg. Ha azt mondja, hogy jó, akkor rendben van az én részemről is.

-Apa? -de ő nem szólt semmit-

-Szívem, mindjárt jövök. - adott egy puszit az arcomra Justin-

-Apa. Beszélhetnék veled négyszemközt?

-Én is megyek. Beszéljetek nyugodtan. -ugrott fel anya a géptől-

-Oké. Szia! -köszöntem utána-

-Miről akarsz beszélni? -komolyodott el apa-

-Justin-ról és rólam. Vagyis inkább rólad és rólam. Mi van velünk? Eddig mindent meg tudtunk beszélni... Most miért kell így viselkednünk? Apa... Én szeretném, hogy minden rendbe jöjjön.

-Ez nem rajtam múlik.

-Rajtad is apa..! Még mindig az a véleményed, mint akkor?

-Igen.

-Miért?! Úgy értem mért nem fogadod el, hogy Justin a párom?

-Mert nem megy.

-Most is azt hiszed, hogy kihasznál?

-Pontosan.

-Apa! 4 hónapja vagyunk együtt! -borultam ki egy kicsit- Nem tűnik fel neked, hogy szeretjük egymást?

-Megmondtam! Az én véleményemre már ne számíts! Nem érdekel, hogy mit csinálsz! -borult ki apa-

-Most ezt vegyem úgy, hogy.... hogy megtagadsz?! -telt meg könnyekkel a szemem-

-Értsd úgy ahogy akarod! Engem már nem érdekelsz...

És kilépett. Percekig csak ültem és bámultam a monitort. Talán arra vártam, hogy mégis meggondolja magát és visszajön. De nem jött... Kicsivel később Justin jött vissza a szobába. Kívülről nem festhettem valami jól. Egy lány a laptop előtt, aki már szinte sír, sápadt fejjel és gyors lélegzéssel ül a fotelben. Nem tudtam, hogy mi történik, vagy, hogy mi fog. Sírni akartam, de nem ment... Justin odarohant hozzám és szorosan magához ölelt. Olyan jól esett akkor, és ebben a pillanatban kitört belőlem minden. Sírtam, nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Csak zokogtam és szorosan öleltem Justin-t.

-Mi történt? Elmeséled? -kérdezte aggódóan Justin-

-Hát... -szipogtam- Hát az, hogy... -és újra sírni kezdtem-

-Nyugodj meg Sophie. Mondd el, hogy mi történt, hátha tudok segíteni.

-... Azt mondta, hogy.... Az ő véleményére... Többet ne számítsak. Már nem.... Nem érdeklem. Csináljak azt, .... Azt, amit akarok. -tört meg néha a hangom-

-És te mit válaszoltál?

-Megkérdeztem, .... Megkérdeztem, hogy most.... Most megtagad! Mire ő azt válaszolta, hogy.... Hogy már nem, .... Nem érdeklem.... Hogy mondhat ilyet Justin?! A saját lányának. Megtagadja azt, hogy a lánya vagyok.... Ezek után kire nézzek fel?! 

-Nyugodj meg kérlek. Meglátod, hogy idővel minden rendbe jön.

-Nem, nem fog. Állandóan azt hajtogatod, hogy minden rend bejön, de nem fog. -ordítottam le Justin fejét-

-Én megértem, hogy ki vagy borulva... De nem érdemlem meg, hogy így beszélj velem. -válaszolta még nyugodt hangon-

-Persze, hogy ki vagyok borulva. -ugrottam fel a kanapéról- Az apám most közölte, hogy számára én már nem létezek. Erre te jössz azzal, hogy nem úgy beszélek veled, mint ahogy kellene... Miért nem lehet egyszer az életben megérteni?! -és berohantam a szobába-

Ez volt az első alkalom, hogy Justin-nal összevesztünk. Sírva feküdtem le az ágyra. Nem elég, hogy az apám hátba támad  még az az ember, akit szeretek, még az is ellenem fordul. Annyira dühös voltam... Haragudtam mindenkire abban a pillanatban. Nem értettem, hogy miért történik ez. Mit vétettem én, hogy ezt érdemlem... Pár perc múlva már egy kicsit nyugodtabb voltam. Hallottam, ahogy Justin a külső szobában fel alá járkál és a telefonját nyomkodja. Kezdtem tisztábban látni mindent... Arra jutottam, hogy apa nem is rám & Justin-ra haragszik. Egyszerűen nem tudja elfogadni, hogy mind a két lánya már kirepült a családi fészekből. És ezt a tényt nem tudja feldolgozni... Justin meg egyszerűen meg akar védeni. Nem ellenem fordulni. Szeret, és én is őt. 

Kimentem a fürdőbe és megmostam az arcom. Amint visszaértem az óra kongott, hogy vége ennek a borzalmas évnek. Lassan az ajtó irányába mentem és kinyitottam azt. Justin a kanapén ült és az ajtót bámulta. Kidugtam a fejem és egy halvány mosolyt ültettem ki az arcomra. Óvatosan odamentem Justin-hoz és előtte megállva megtörtem a csendet:

-Boldog Új Évet szerelmem! -de nem válaszolt, csak üresen nézett maga elé- Azt akarom mondani, hogy sajnálom, hogy az előbb olyan hülye voltam. Rájöttem, hogy te sose ártanál nekem. Nem akartalak megbántani... Ne haragudj. -ekkor Justin rám nézett és egy mosoly ült ki az ő arcára is-

-Gyere ide, te kis hülye. 

-Ne haragudj rám Justin.

-Nem haragszom. És egyébként neked is Boldog Új Évet. -és egy cuppanósat nyomott a homlokomra-

Kint nagy hangzavar kerekedett hirtelen. Justin megragadta a kezem és kirohantunk a ház elé. Egy óriási nagy tűzijáték vette kezdetét. Gyönyörű volt és káprázatos. Justin végig a hátam mögött állt és a nyakamnál fogva karolt át. Így csodáltuk a tűzijátékot....

42. rész - Utolsó nap Kanadában -

Mikor már vége volt a tűzijátéknak vacogva rohantam be a házba. Felkaptam egy gyertyát és a kezem kezdtem melegíteni vele. Iszonyatosan fáztam.

-Várj! Segítek. -lépett be Justin a házba és átölelt-

-Jaj, ez nagyon jól esik. -bújtam oda hozzá-

-Gyere! Későre jár. Feküdjünk le.

-Várj! Te nem hívod fel Pattie-t & Jeremy-t?!

-Már írtam nekik üzenetet. Tudod, mikor te a szobában gubbasztottál.

-Értem. -és egy óriásit ásítottam-

-Fáradt vagy. Menjünk és feküdjünk le. Holnap nem tudunk majd felkelni. Gyere. -és megragadta a kezem-

Gyorsan átöltöztem és bebújtam Justin mellé. Neki egyszerűbb volt a dolga. Gatya, póló le és kész is. Mindig alsógatyában alszik. Én egy rövid nacit és egy spagettipántos topot vettem fel... Kint süvített a szél, de nem fáztam. Justin szorosan magához húzott és felmelegített. Kis idő után, mivel nem tudtam aludni, Justin szólítgattam:

-Justin.... Justin. Alszol?

-Nem. Miért?

-Tudod, hogy mit kívántam ma a hullócsillagnál?

-Úgy tudtam, ha elmondod, akkor nem fog valóra válni.

-Ez már nem is fog... -mondtam szomorúan-

-Mit kívántál?

-Azt, hogy apával jöjjön rendbe a kapcsolatunk. De ma elszállt minden reményem... Még mindig nem értem, hogy miért csinálja ezt. Vagyis értem...

-Ne törd magad ezen... Te mondtad, hogy kikészít. -szakított félbe Justin-

-Igen, de mégis csak az apám...

-Akkor mit értesz te..?

-Azt, hogy nem miattunk csinálja ezt az egészet...

-Hát? -lepődött meg Justin-

-Szerintem nem tudja feldolgozni, hogy Emily & én is, úgy mond már kirepültünk a családi fészekből szinte pillanatok alatt.

-Azt hiszed?

-Igen. Hisz semmi oka rá, hogy haragudjon rám vagy rád.

-Ez mondjuk igaz... Figyel. Ezt majd megbeszéljük holnap. Most hulla fáradt vagyok, aludni szeretnék. Nem gond?

-Nem, dehogy. Jó éjt.

-Szép álmokat szerelmem. -és egy puszit adott az arcomra-

A lélegzetének ütemére aludtam el...
Reggel arra ébredtünk fel, hogy a nap sugara a szemünkbe süt.

Lassan ébredeztünk. Reggelire a mamáékhoz voltunk hivatalosak. Amerikai palacsinta & természetesen kanadai juharszirup. Elfogyasztottuk, miközben az esti élményekről beszélgettünk. Ahhoz képest, hogy a mamáék klubja idősekből áll, elég modern dolgok is történtek. De, hogy mi? A mama a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el senkinek. ;) Reggeli után Justin & én elmentünk egy városbeli sétára. Elmentünk az Avon Theatre-hez, ahol Justin énekelt kiskorában, abban a bizonyos piros pulcsiban. Megnéztünk az ott lévő Justin Bieber csillagot is. Elképesztő, hogy mennyi 'ismerőse' van azon a környéken.

A rajongók persze szinte azonnal megkörnyékeztek, mikor megláttak minket. Fotó & aláírás. Ez volt a téma. 

"-Szia Justin! Egy fotó?" "-Kaphatok egy aláírást?" "-Ti vagytok a kedvenceim!" És még számos hasonló szöveg. A végére már vártam, hogy vége legyen. Körülbelül fél óra múlva oszlott fel a tömeg. Ekkor Justin-nal elmentünk egy étterembe ebédelni. Ott találkoztunk azokkal a lányokkal, akikkel Justin 12 évesen versenyzett a hangversenyen. Ahol 2. lett. Kicsit beszélgettünk, aztán magunkra hagytak. Reggel óta most vagyunk kettesben először.

-Mondjak valami óriási hírt? -izgatott hangon kérdezte Justin-

-Persze.

-Hamarosan elkezdjük forgatni az új klipemet. Tudod, az As Long As You Love Me dalhoz...

-Igen. Mi van vele?

-Szeretném, ha te is szerepelnél benne. Táncolnál. -ledöbbentem. egy újabb nagyszabású forgatás, ugyanazzal a sztárral, akivel pár hónapja, akit akkor még utáltam...-

-Hát. Jól hangzik... De a stúdióval alá kell írni akkor a szerződést a forgatással kapcsolatban.

-Majd beszélek Sebastian-nal. Tutira belemegy. Meglátod, hogy jó lesz.

-És mi lesz a koncepciója a videónak?

-Egy fiúról & egy lányról fog szólni. Hogy a lány apja ellenzi a szerelmüket, aminek nem örülnek a fiatalok. És megpróbálnak tenni ellene. De ennek meglesz a következménye. Nagyon nem szeretném részletezni... Érted ugye?

-Persze... És gondolom, hogy te leszel az a fiú, de ki lesz a lány?
-Scoo rendezett egy válogatást, amíg mi itt voltunk. Azt mondta, hogy már meg is van a lány. Még én se láttam. De tuti, hogy nem lesz olyan szép, mint te.
-Aranyos vagy.
-Mondtam Scoo-nak, hogy lehetnél te az a lány, de nem egyezett bele. Azt mondta, hogy te táncos vagy nem színész.
-Hát ez igaz... Inkább táncolok, mint sem színészkedek.
-A videóban nem kellene színészkedned. Csak azt kellene csinálni, amit minden nap szoktunk csinálni a hálóban vagy...
-Mire gondolsz pontosan? -vágtam közbe- Mi is lesz pontosan a videóban?
-Nem kell itt aggódni. Semmi extra. De majd meglátod. Amint hazamegyünk elkezdünk próbálni. A táncot és akkor majd tisztább lesz minden... Nem lesz semmi.
-Értem én, de a hálóban mi... Szóval érted...
-Igen értem. Kicsit túloztam. Bocs.
Ebéd után hazamentünk és nekiláttunk bepakolni, hisz este már utazunk is vissza az államokba. Alig vártam, hogy lássam Jezmy-t, Emily-t & Peter-t. Meg persze Natasha-t is. Már nagyon hiányoztak. Egy gyors vacsora a papáékkal, elköszöntünk és már vettük is az irányt a reptérre. Justin magángépével utaztunk haza. Alig vártam, hogy újra New York-ban legyek. Már nagyon hiányzott. A reptérre kiérve persze több tucatnyi fotós várt ránk. Justin megragadta a kezem és átkísért a vakuk tömegén. A repülőhöz érve, a lépcsőn felfele még visszanéztem és készítettem egy képet a telefonommal. Aztán felszálltunk. Kicsit izgultam, mert esett az eső és villámlott. Justin ezerrel nyomta a netet én meg a Twitter-en random-twittert tartottam. Közzétettem azt a képet, amit készítettem ezzel a felirattal:

"Isteni volt az elmúlt 3 nap... Örülök, hogy jobban megismertem életem szerelmének családját. De már hiányzol New York... Remélem az új év jobb reményeket szán nekem, SZERETLEK APA!"

Reménykedtem, hogy apa is olvasni fogja a Twittem és megbánja azt, amit tett. Nagyon bántott a dolog. Haragudtam rá, hogy ok nélkül 'eldob' magától...