33. rész - Viszlát Párizs -

Pár perc múlva Justin rohant ki a házból:

-Sophie, szívem! Gyere menjünk be.

-Menjünk el Justin. -szipogtam-

-De mi történt?! -ölelt meg-

-Menjünk innen, jó?!

-De mi lesz a szüleiddel? Nem kellene elköszönni tőlük?

Hiába minden szó. Hajthatatlanul az autó irányába mentem. Mikor már a ház előtti autónál voltam anya rohant ki hozzám:

-Sophie!! Mi történt?

-Sajnálom anya. Most elmegyek... Majd apa elmondja, ha lesz rá bátorsága.

-De mit mondott?

-Szeretlek anya. Majd még beszélünk. -öleltem meg-

-Én is téged Sophie, de ezt nem értem.

-Majd megfogod. Szia. 

És beszálltam az autóba. Anya még mondott valamit Justin-nak. Valami olyasmit, hogy vigyázzon rám. Annyira tudtam szájról olvasni, hogy ezt megértettem. Aztán Justin is beszállt az autóba és elhajtottunk. Út közben próbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt, de nem akartam róla beszélni.

A szállodába érve még volt fél óra hátra, hogy Justin elinduljon a TV show-ba. Addig piszkált míg végül elmeséltem neki, hogy mi történt a konyhában:

-... És ezt mondta apa....

-Nem hiszem. tényleg ezt mondta?

-Igen... Nem értem, hogy apa, hogy mondhat ilyet a lányának. Nem értem Justin. -bújtam hozzá könnyes szemekkel-

-Sophie, kérlek ne sírj. Itt maradik veled ha kell, csak ne sírj.

-Nem. Te menj a show-ra. Én majd eleszek...

-Biztos, hogy ezt akarod?

-Igen. Menj nyugodtan. Itt lesz Kenny, ha bármire szükségem lenne. Menj.

-Szeretlek Sophie! Ígérem sietni fogok hozzád.

-Én is szeretlek. -válaszoltam, majd megcsókoltam-

Justin elment. A szobában fel alá járkáltam. Nem tudtam, hogy mit csináljak.

Eddig minden egyes problémánkat meg tudtuk beszélni apával. Nem volt olyan vitánk, amit szinte azonnal meg nem beszéltünk volna. Ez volt az első alkalom, hogy ennyire megbántott. Nem akartam bocsánatot kérni, elvégre én nem tettem semmi rosszat. Ő volt az, aki olyan dolgokat vágott a fejemhez, amit egy apának soha nem kellene a lányához vágnia. Egyik percben dühös voltam, szét tudtam volna verni a berendezést. A másik pillanatban az ágyon összekuporodva zokogtam... Már vagy másfél órája, hogy Justin elment. Kenny-t elküldtem, nem kell, hogy sajnáljanak. Nem kell vigasztalni. Lassan kimerültem, ledőltem az ágyra és szinte azonnal elaludtam. Észre se vettem, hogy mikor jött haza Justin. Csak annyit éreztem, hogy testem az övéhez szorítja, ad két puszit a homlokomra. Majd fejét a vállamra helyezi és elalszik.

Reggel Kenny ébresztett minket. Pakoltunk és mentünk a reptérre. Véget ért a párizsi utunk. A következő pár napban Európa nagyobb városaiba fogunk ellátogatni. Még mindig esett. De én már kicsit vidámabb voltam. Hála Justin jókedvének. Tudta, hogy mi kell nekem. Mosolyt csalt az arcomra. 

Félelmetes volt számomra, hogy mennyi ember szereti, rajong Justin után. Nem volt egy fellépése se, ahol egy szabad hely lett volna. Telt házas koncertek szinte minden este. Hihetetlen volt számomra, hogy Justin panaszkodás nélkül végigcsinálja az egészet. Félelmetes, hogy mennyi energia van ebben a 18 éves srácba. Állandóan mosolyog, ha rajongók tűnnek fel. Próbál mindenkinek aláírást és közös képet adni. természetesen ez nem mindig sikerül... Hány lányt láttam sírni az utcán, azért mert nem látta, vagy nem kapott autó grammot. Sajnáltam őket.

1-2 hét után tovább álltunk Európából. Japánt vettük célba. Még nagyobb tömeg várt ránk, mint Európában. Nem hittem el, hogy ez lehetséges. Hogy egyetlen egy embert ennyien szeretnek. Példaképnek tekintik. Nem tudok mást, csak önmagam ismételni, félelmetes... Egyik este Justin & én egy sétára indultunk. A város ugyan úgy élt, mint nappal. Hihetetlen. Az utca annyira szépen fel volt díszítve. Számtalan képet csináltunk. Persze a lesifotósok se lazsáltak. Csak ép ők nem a várost, hanem minket fotóztak. Lassan már kezdtem megszokni. Nem idegesített annyira mint az elején. Úgy voltam vele, hogy ez is már az életem része lett. Már nem menekülhetek tőle... Számtalan program volt a naptárban. Ott voltam azon a bizonyos japán TV show-n is. Csak a színfalak mögött szemléltem az eseményeket. Pattie nem hitte el, mikor Justin a sushi-t ette. Ő ugyan is nem barátkozott meg a nemzeti étellel.