A kérdésekre visszatérve szinte az összes arról szólt, hogy tényleg együtt vagyunk-e, hogy jöttünk össze, stb. Amire tudtam és érdemes volt válaszoltam. Egy teljes napom elment rá. Számtalan levelem volt. A barátaim is küldtek online újságcikkeket.
"Justin és szerelme, Sophie együtt vacsorázott." "Együtt turnézott a szerelmes pár!" "Párizsi lány Justin Bieber szerelme" "Halálosan szeretem Sophie-t -Justin Bieber -" "Juphin -Justin & Sophie- Hollywood legújabb tini-álompárja!"
És még számos hasonló cikk. A telefonom szinte minden 5 percben szólt. Vagy valamilyen újságíró, vagy valami TV-től kerestek. Mindenre nemet mondtam. Se InterYou, se TV szereplés, se semmi. Nem vágyom én arra a hírnévre. Justin-nal megbeszéltük, hogy vagy együtt, vagy sehogy. Legalább is az én részemről. Az ő feléről inkább csak annyit, hogy nem volt egy InterYou, ahol ne mesélt volna rólam.
Lassan közelgett az idő, hogy Kanadába utazzunk. Már alig vártam, hogy megismerjem Justin nagyszüleivel. Csupán 3 napra készültünk. December 31-től január 2-áig. Az utazás előtti este Justin-nál aludtam. Nem mondhatnám, hogy alvás volt. Jaxon beteg volt és állandó felügyeletet igényelt. Szegénykém belázasodott, rekedt volt a hangja és nagyon csúnyán köhögött. Pattie orvoshoz is elvitte, aki gyógyszereket írt fel. Szerencsére reggelre már jobban volt a kis Jaxon. Hullafáradtan ültünk be az autóba. Kenny vitt ki a reptérre. Ott beszálltunk Justin magángépébe és már repültünk is. Nem volt hosszú az út, de fárasztó. Az alvás nélküli éjszaka meglátszott mind a kettőnkön. Szerencsére a média nem is sejtette, hogy elutaztunk, így a reptéren csak autó várt ránk. Semmi rajongó, semmi fotós. beszálltunk az autóba, amit Justin vezetett és mentünk is a nagyszülőkhöz.
Útközben elmondta, hogy milyenek is a nagyszülei. Olyan jó volt őt hallgatni, ahogy róluk beszél. Hogy nagyon sokat volt a nagyapjával. Imádja a nagyi főztjét, stb. Aztán lassan megérkeztünk a házhoz. A ház az valami eszméletlen. Téglából készült. Nagyon szép volt. A Never Say Never című filmben van is egy jelenet, ahol Justin a barátait, tőbekkőszt Chaz-t is köszönti. Ott jól látszik, hogy milyen is a nagyiék lakása. Nagyon hangulatos és kényelmes.
A nagyszülők már a ház előtt vártak ránk. Justin leparkolt, kiugrott az autóból és hozzájuk rohant. Mind a kettőjüket megölelte és megpuszilta. Olyan jó volt együtt látni őket. Már vagy fél éve nem is találkoztak. Meg is értem Justin reakcióját. Ezalatt kiszálltam az autóból és Justin mögé álltam.
-Olyan jó, hogy épségben megérkeztetek. -ölelte meg Justin a nagymamát-
-Hiányoztatok nagyon. -válaszolt Justin- Be szeretnék mutatni valakit. -mondta és átkarolta a derekam- Ő itt Sophie, a barátnőm.
-Örülök, hogy megismerhetem önöket. Már nagyon sokat mesél Justin önökről.
-Ohh. Ugyan szólíts csak mamának. -ölelt meg-
-Én meg papa. -ő is megölelt- Szóval te vagy, aki elrabolta az unokám szívét...
-Igen. Én lennék az.
-Na, menjünk be. Hűvös az idő. -mondta mama-
-Előbb a csomagokat bevisszük a lakásba. -válaszolta Justin-
Kivettük az autóból és a nagyszülők háza melletti kis házikóba vittük be a csomagokat. Direkt Justin számára készült az a rész. Hisz már kinőtte azt a kék kisszobát. Így, ha eljön Kanadába, gyakorlatilag van egy kis kuckója. Visszatérve a kék szobára, az most Jaxon-é.... A kis 'kuckó' nagyon hangulatos volt. Férfias berendezés. Tetszett. A csomagokat a nappaliba letettük és átmentünk a mamáékhoz. Egy-egy pohár gőzölgő teával vártak már. Jól is jött. Elég hideg volt. A délután folyamán megpróbáltam minél jobban megismerni a mamát & a papát. Tipikus nagyszülők voltak. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak Kár, hogy időközben besötétedett és Justin-nal elmentünk lefeküdni. Másnap, 31-én Justin úgy döntött, hogy elmegyünk snowboard-ozni. Bevallom, hogy én életemben nem próbáltam ki. Vártam, hogy mi lesz...
Lassan közelgett az idő, hogy Kanadába utazzunk. Már alig vártam, hogy megismerjem Justin nagyszüleivel. Csupán 3 napra készültünk. December 31-től január 2-áig. Az utazás előtti este Justin-nál aludtam. Nem mondhatnám, hogy alvás volt. Jaxon beteg volt és állandó felügyeletet igényelt. Szegénykém belázasodott, rekedt volt a hangja és nagyon csúnyán köhögött. Pattie orvoshoz is elvitte, aki gyógyszereket írt fel. Szerencsére reggelre már jobban volt a kis Jaxon. Hullafáradtan ültünk be az autóba. Kenny vitt ki a reptérre. Ott beszálltunk Justin magángépébe és már repültünk is. Nem volt hosszú az út, de fárasztó. Az alvás nélküli éjszaka meglátszott mind a kettőnkön. Szerencsére a média nem is sejtette, hogy elutaztunk, így a reptéren csak autó várt ránk. Semmi rajongó, semmi fotós. beszálltunk az autóba, amit Justin vezetett és mentünk is a nagyszülőkhöz.
Útközben elmondta, hogy milyenek is a nagyszülei. Olyan jó volt őt hallgatni, ahogy róluk beszél. Hogy nagyon sokat volt a nagyapjával. Imádja a nagyi főztjét, stb. Aztán lassan megérkeztünk a házhoz. A ház az valami eszméletlen. Téglából készült. Nagyon szép volt. A Never Say Never című filmben van is egy jelenet, ahol Justin a barátait, tőbekkőszt Chaz-t is köszönti. Ott jól látszik, hogy milyen is a nagyiék lakása. Nagyon hangulatos és kényelmes.
A nagyszülők már a ház előtt vártak ránk. Justin leparkolt, kiugrott az autóból és hozzájuk rohant. Mind a kettőjüket megölelte és megpuszilta. Olyan jó volt együtt látni őket. Már vagy fél éve nem is találkoztak. Meg is értem Justin reakcióját. Ezalatt kiszálltam az autóból és Justin mögé álltam.
-Olyan jó, hogy épségben megérkeztetek. -ölelte meg Justin a nagymamát-
-Hiányoztatok nagyon. -válaszolt Justin- Be szeretnék mutatni valakit. -mondta és átkarolta a derekam- Ő itt Sophie, a barátnőm.
-Örülök, hogy megismerhetem önöket. Már nagyon sokat mesél Justin önökről.
-Ohh. Ugyan szólíts csak mamának. -ölelt meg-
-Én meg papa. -ő is megölelt- Szóval te vagy, aki elrabolta az unokám szívét...
-Igen. Én lennék az.
-Na, menjünk be. Hűvös az idő. -mondta mama-
-Előbb a csomagokat bevisszük a lakásba. -válaszolta Justin-
Kivettük az autóból és a nagyszülők háza melletti kis házikóba vittük be a csomagokat. Direkt Justin számára készült az a rész. Hisz már kinőtte azt a kék kisszobát. Így, ha eljön Kanadába, gyakorlatilag van egy kis kuckója. Visszatérve a kék szobára, az most Jaxon-é.... A kis 'kuckó' nagyon hangulatos volt. Férfias berendezés. Tetszett. A csomagokat a nappaliba letettük és átmentünk a mamáékhoz. Egy-egy pohár gőzölgő teával vártak már. Jól is jött. Elég hideg volt. A délután folyamán megpróbáltam minél jobban megismerni a mamát & a papát. Tipikus nagyszülők voltak. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak Kár, hogy időközben besötétedett és Justin-nal elmentünk lefeküdni. Másnap, 31-én Justin úgy döntött, hogy elmegyünk snowboard-ozni. Bevallom, hogy én életemben nem próbáltam ki. Vártam, hogy mi lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése