7. rész - Szülinap -

Hazaérve Peter & Emily tárt karokkal vártak. Szinte biztosak voltak abban, hogy sikerült. Meglepődve néztek rám mikor meglátták az arckifejezésem.
-Mi történt? Nem sikerült? -kérdezte Peter -
-Nem igazán tudom, hogy mi van.
-Ezt hogy érted?
-Leállították a zenét. Nem engedték, hogy befejezzem a táncot. Ez történt.
-Pedig olyan sokat gyakoroltál... Kinek a meghallgatása volt? -kérdezte Emily-
-Justin Bieber -válaszoltam mélyülő hangon -
Bementem a szobába. Becsuktam az ajtót. Lefeküdtem, gondolkodtam, hogy mi is történ valójában... Mi lehet az oka annak ami történt.
Gyerekzsivaj szivárgott be a kertből. Jazmy szülinapja van. 2 éves lett. Szerettem volna kimenni és vele ünnepelni de kedvem meg energiám se volt túl sok. Pár perc múlva halk kopogás törte meg a gondolataim hangjait. Lassan nyitódik az ajtó. Lassan és óvatosan. Jazmy volt az. Odaült mellém. Tágra nyílt barna szemeivel nézett rám.
-Kérsz tortát? -kérdezte csengő hangon -
Nem válaszoltam. Megfogta a kezem és kivonszolt a konyhába. Nem volt nehéz dolga, mint már mondtam alig volt energiám. Ott egy tálat nyomott a kezembe egy szelet sütivel. Letettem a konyhapultra, bementem a szobába. Jazmy minden mozdulatomat követte. Az ajándékáért mentem be. Odaadtam neki.
-Köszönöm. -mondta -
-Boldog Szülinapot Jazmy. -válaszoltam kicsit vidámabb hangon -
Elvette a piros papírba csomagolt dobozt. Megfordult és úgy suhant ki a szobából, hogy a rózsaszín, cuki ruhája csak úgy szált utána. Még Emily vette neki. Neki ez volt az ajándéka. 

Odaadta neki a piros dobozt. Kibontották. Nem volt túl nagy a doboz. Az ajándék se, amit rejtett. Egy medál volt. Jazmy nyakában mindig lógott egy nyaklánc. Még Peter anyukájától kapta a keresztelőjén. Arra vettem neki egy medált. Egy 'J' betűt.

Emily gyors fel is helyezte rá. Jól mutatott. Beszalad hozzám az ünnepelt. Megkért, hogy ünnepeljek vele. Nem akartam megbántani. Kimentem a medencéhez. Peter oda ült mellé:

-A meghallgatás bánt ennyire?

-Persze, hogy az. Nem értem az egészet.

-Jazmy odajött az előbb és megkérdezte, hogy mi a bajod.

-És mit válaszoltál rá?

-Hogy fáradt vagy. Ennyi az egész.

-... El se hiszem, hogy 2 éves lett. Most volt, hogy a padlón négykézláb mászkált fel s alá.

-Hát igen. Te vetted a medált?

-Igen... Miért? Nem tetszik?

-Jaj, dehogy is nem. Tökéletes. -válaszolta Peter mosolyogva -

-Te mit adtál neki?

-Hát... Sokáig nem volt semmi ötletem. Aztán egy reklám ötletet adott. Egy babát vettem tegnap. Állítólag beszél meg fürdeni is lehet vele. A reklám szerint mintha a kishúgod lenne. Úgy is rég szeretett volna egy játékbabát. Hát ez most az ő napja és megkapta.

A következő 2 hét úgy elszállt mintha ott se lett volna. Szinte már el is felejtettem a meghallgatást. Úgymond továbbléptem, hogy tovább fejlődjek. Nem is gondoltam rá, míg egy nap Sebastian szólt, hogy a nap végén menjek be az irodájába. Először nem gondoltam semmire. Aztán megütött a meghallgatás gondolata. Vajon tényleg arról akar beszélni? Vagy közli, hogy nincs már mit keresek a DAW-ben? 

Lejárt a nap. Sietve átöltöztem és Sebastian irodája fele vettem az irányt. Kopogtam de senki se szólt. Benyitok, senki sehol... És ekkor kinyílik egy másik ajtó!