Már 3 hete, hogy szinte nap mint nap a stúdió falain belül a határaimat próbálom feszegetni. Csak a hétvégéim szabadok, akkor szünetel a stúdió. Apropó stúdió, ott ismertem meg Nathasa-t, aki a legjobb barátnőm lett. Minden őrültséget vele csinálok. "Az ikrek" Így nevez minket Peter.
Peter minden reggel 7-kor visz be a stúdióba és általában ő is visz haza. Ez attól függ, hogy meddig maradok a stúdióban, vagy ő meddig marad a cégnél. Van olyan, hogy taxival megyek haza, vagy Nathasa szülei visznek haza. Hisz ő szinte a szomszédom. Egy utcában lakunk, 2 háznyira.
Mint már említettem 3 hete vagyok a stúdiónál. Egyik nap Nathasa egy szokatlan információt közöl velem:
-Hallod... Mondanom kell valamit.- kezdi a mondandóját -
-Mondd! Mi az?
-Szóval felirtalak egy meghallgatásra, ami holnapután lesz.
-Mi van? És miért csináltad? -kérdeztem kicsit idegesen -
-Figyel, higgadj le és ülj le! -válaszolta Nathasa kicsit idegesen -
-Mégis kinek a meghallgatása? -a meghallgatás azt jelenti itt a stúdióban, hogy egy bizonyos ember meghallgatást tart egy videoklipjével vagy egy koncertjével kapcsolatban, ahová táncosokat keres -
-Ne haragudj, de azt nem mondom meg.
-És egyáltalán miért?! Tudod, hogy nem állok még készen erre.
-Ezzel csak te vagy így. Sosem leszel elégedett a táncoddal, miközben szuperül táncolsz. Tisztában vagyok azzal, hogy mi az álmod... Megtettem én azt a bizonyos lépést helyetted, amire te nem voltál hajlandó.
-Mivel nem vagyok még felkészülve. -vágtam közbe -
-Egyet ígérj meg nekem... Elmész a meghallgatásra és megpróbálod.
-Jó. De csak mert te kéred.- adtam be végül a derekam-
Eljött a nap. Már nagyon izgultam. Ezúttal Nathasa szüleivel mentem a stúdióba. Megígérte, hogy a terem előtt fog rám várni. A szívverésem 120-nál is többet ütött percenként. Nem tudtam mi vár rám az ajtó mögött. Kinek a meghallgatására is megyek egyáltalán, lesz-e valami esélyem is? Csak kérdések bolyongtak a fejembe, míg lassan kinyílt a nagy barna ajtó. Egy szőke nő jött ki: Sophie Jordan. Te következel. Lassan bementem a terembe. 4 ember ült egy asztalsornál. Pár lépést téve megláttam a 3 tánctanárt a stúdióból és... Justin Bieber-t. Amint megpillantottam sarkon fordultam és kimentem a teremből.
-Hé! Te mit csinálsz?! Táncolnod kellene. -mondta Nathasa -
-Justin Bieber-nek?! Ki nem állhatom azt a gyereket. Tudod jól. -válaszoltam idegesen -
-Tudom. Ezért nem mondtam el. Tudtam, ha elmondom be se mész.
-Én oda vissza nem megyek!
-Figyelj rám! Bemész, elindul a zene. Nem foglalkozol azzal, hogy kinek táncolsz. Csak az járjon a fejedben, hogy az álmaid fele táncolsz. Mindegy, hogy kinek. Az a fontos, hogy magad miatt csinálod.
-Jól van. Bemegyek.
Válaszoltam Nathasa-nak. Vettem egy nagy levegőt és újra bementem. Szinte nem változott semmi. Csupán annyi, hogy Justin értetlenül nézett maga elé, miközben a tanárok sustorogtak. Nem szóltam semmit. Vártam, hogy elinduljon a zene.
Pár másodperc után meghallottam az első akkordot. Becsuktam a szemem. Ahogy Nathasa mondta, nem érdekelt, hogy ki ül az asztalnál. Csak arra gondoltam, hogy az álmaim fele vezető úton egy újabb lépést teszek meg. Táncoltam, ahogy még soha.
Peter minden reggel 7-kor visz be a stúdióba és általában ő is visz haza. Ez attól függ, hogy meddig maradok a stúdióban, vagy ő meddig marad a cégnél. Van olyan, hogy taxival megyek haza, vagy Nathasa szülei visznek haza. Hisz ő szinte a szomszédom. Egy utcában lakunk, 2 háznyira.
Mint már említettem 3 hete vagyok a stúdiónál. Egyik nap Nathasa egy szokatlan információt közöl velem:
-Hallod... Mondanom kell valamit.- kezdi a mondandóját -
-Mondd! Mi az?
-Szóval felirtalak egy meghallgatásra, ami holnapután lesz.
-Mi van? És miért csináltad? -kérdeztem kicsit idegesen -
-Figyel, higgadj le és ülj le! -válaszolta Nathasa kicsit idegesen -
-Mégis kinek a meghallgatása? -a meghallgatás azt jelenti itt a stúdióban, hogy egy bizonyos ember meghallgatást tart egy videoklipjével vagy egy koncertjével kapcsolatban, ahová táncosokat keres -
-Ne haragudj, de azt nem mondom meg.
-És egyáltalán miért?! Tudod, hogy nem állok még készen erre.
-Ezzel csak te vagy így. Sosem leszel elégedett a táncoddal, miközben szuperül táncolsz. Tisztában vagyok azzal, hogy mi az álmod... Megtettem én azt a bizonyos lépést helyetted, amire te nem voltál hajlandó.
-Mivel nem vagyok még felkészülve. -vágtam közbe -
-Egyet ígérj meg nekem... Elmész a meghallgatásra és megpróbálod.
-Jó. De csak mert te kéred.- adtam be végül a derekam-
|~|~|~|~|~|
-Hé! Te mit csinálsz?! Táncolnod kellene. -mondta Nathasa -
-Justin Bieber-nek?! Ki nem állhatom azt a gyereket. Tudod jól. -válaszoltam idegesen -
-Tudom. Ezért nem mondtam el. Tudtam, ha elmondom be se mész.
-Én oda vissza nem megyek!
-Figyelj rám! Bemész, elindul a zene. Nem foglalkozol azzal, hogy kinek táncolsz. Csak az járjon a fejedben, hogy az álmaid fele táncolsz. Mindegy, hogy kinek. Az a fontos, hogy magad miatt csinálod.
-Jól van. Bemegyek.
Válaszoltam Nathasa-nak. Vettem egy nagy levegőt és újra bementem. Szinte nem változott semmi. Csupán annyi, hogy Justin értetlenül nézett maga elé, miközben a tanárok sustorogtak. Nem szóltam semmit. Vártam, hogy elinduljon a zene.
Pár másodperc után meghallottam az első akkordot. Becsuktam a szemem. Ahogy Nathasa mondta, nem érdekelt, hogy ki ül az asztalnál. Csak arra gondoltam, hogy az álmaim fele vezető úton egy újabb lépést teszek meg. Táncoltam, ahogy még soha.
Körülbelül a zene felénél az egyik tanár leállította a zenét. Váratlanul ért, épp egy forgás közepén voltam. Elestem. Justin azonnal felugrott és odasietett:
-Jól vagy? Nem esett bajod? -bombázott a kérdéseivel miközben segített felállni -
-Igen. Jól vagyok. Köszi.
Válaszoltam, mire ő rám mosolygott és a helyére ment. Értetlenül néztem a tanárra, mire így válaszolt:
-Köszönjük Sophie. Majd értesíteni fogjuk az eredményről.
-De, miért állította le a zenét? -kérdeztem kíváncsian és feszülten-
-Mint már mondtam, értesíteni fogjuk az eredményről! Köszönjük.
Kicsit csalódottan mentem ki a teremből. Nathasa már izgatottan várt. Ő is a kérdéseivel kezdett bombázni:
-Na? Milyen volt? Hogy sikerült? Benne leszel a videóban?
-Nem tudom. -mondtam csalódottan -
-Mi az? Mi történt?
-A tanár leállította a zenét a közepénél. És nem tudom, hogy miért.
-Megkérdezted?
-Persze, de a válasza annyi volt, hogy értesíteni fogjuk az eredményről.
Hazafele indultunk Nathasa szüleivel. Felhők takarták el a napot. Fújt a szél, de azért elég meleg volt. A házuknál kiszálltam az autóból és csalódottan hazaballagtam.
-Jól vagy? Nem esett bajod? -bombázott a kérdéseivel miközben segített felállni -
-Igen. Jól vagyok. Köszi.
Válaszoltam, mire ő rám mosolygott és a helyére ment. Értetlenül néztem a tanárra, mire így válaszolt:
-Köszönjük Sophie. Majd értesíteni fogjuk az eredményről.
-De, miért állította le a zenét? -kérdeztem kíváncsian és feszülten-
-Mint már mondtam, értesíteni fogjuk az eredményről! Köszönjük.
Kicsit csalódottan mentem ki a teremből. Nathasa már izgatottan várt. Ő is a kérdéseivel kezdett bombázni:
-Na? Milyen volt? Hogy sikerült? Benne leszel a videóban?
-Nem tudom. -mondtam csalódottan -
-Mi az? Mi történt?
-A tanár leállította a zenét a közepénél. És nem tudom, hogy miért.
-Megkérdezted?
-Persze, de a válasza annyi volt, hogy értesíteni fogjuk az eredményről.
Hazafele indultunk Nathasa szüleivel. Felhők takarták el a napot. Fújt a szél, de azért elég meleg volt. A házuknál kiszálltam az autóból és csalódottan hazaballagtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése