3. rész- Az utazás -

-Szia anya. Beszélnünk kell. -mondtam mire anya leült a kanapéra -
-Mi a baj Sophie?
-Pár órája hívtak a DAW-től.... Bekerültem a 20 legjobb közé.
-Oh!
-Beszéltem apával. Őt már felhívták ezzel kapcsolatban. Téged még nem hívtak?
-...Nem...Kislányom, ha hívnának akkor se engedlek el! Fiatal vagy még...
-Fiatal és az álmaimért küzdő!
-Tudom. De... -nem tudott mint mondani, csak üres tekintettel nézet maga elé -
-Anya... Tudd, hogy én szeretlek. Nem fogsz elveszíteni... -folytatni akartam de megszólalt a telefonja -
-Igen? -szólt bele -
....
Elég hosszas beszélgetést folytatott valakivel. Fura érzés tört rám mikor letette a telefont. Könnyes szemekkel nézett rám
-Sebastian hívott!
-És?...Mint mondott?
Elmondta, hogy Sebastian nagy tehetségnek tart. Szinte könyörgött anyának, hogy engedjen el New York-ba. Ha nem is évekre, pár hónapra. Kíváncsiak arra, hogy még mire vagyok képes. Az elmondottak alapján nem tudom mi futott végig anyán. Hirtelen felugrott a kanapéról és a szobába ment. Nem mentem utána, nem kérdeztem mi baj...Tudtam.
Délután 5 körül anya az erkélyen ült apával. Valakivel telefonon beszélgettek.
-Sophie! -szólított apa -
-Igen? Mi az? -léptem ki az erkélyre -
-Beszéltünk Emily-vel...Ha tényleg azt akarod, akkor kimehetsz hozzájuk 2 hónapra.
-Tényleg? Oh, annyira köszönöm. Szeretlek titeket. -mondtam miközben átöleltem a szüleimet -
-De van egy feltételünk! -mondta anya- Mindent bele adsz!
-Táncolni fogok ahogy még soha! -válaszoltam nagy mosollyal az arcomon -
A következő napokon e-mailben megkaptunk az információkat. Meglepődve vettem észre, hogy a jegyet is a stúdió fizeti.
2 hét elteltével már csomagoltam a szobámban. Elköszöntem anyától aki könnyes szemekkel adott át egy dobozkát. "Ezt majd New York-ban nyisd ki!" Suttokta a fulembe. Apa vitt ki a reptérre. Megbeszéltük, hogy Peter fog rám várni a World Trade Center Airport, New York repterén.
Felszálltam a repülőgépre, ez volt életem harmadig repülése. Iszonyatosan izgultam.
Az a gondolat futott végig agyamban, hogy a szüleim mit kezdenek abban az óriási nagy házban ketten.

Tudom nem ez a jellemző gondolat repülés előtt. Ez is jelzi, nem vagy egy átlagos lány.
Vártam, hogy felszálljunk. A kapitány köszöntötte az utazókat és elindult a repülő. Lassan haladtunk előre, majd óvatosan felgyorsultunk és elemelkedtünk a földről. Csodálatos érzés volt..... Repülök az új életem fele!