A stúdióba érve Justin még felhívott, hogy körülbelül mikor fog ideérni:
-Szia!! -ordítottam bele a telefonba, olyan jó volt hallani a hangját-
-Szia. Hogy vagy?
-Jól köszi. :) És te? Jól aludtál?
-Nagyon jól... Már a stúdióban vagy?
-Igen. Most értem be pár perce. Miért?
-Azért mert én délután tudok csak odamenni. Addig ne beszélj Sebastian-nal. Majd én elintézem. Oké?
-Nem szándékoztam. Elvégre azt mondtad, hogy elintézed. -nevettem-
-Igen, és be is tartom. Na, de most mennem kell a próbára. Vigyázz magadra.
-Te is. Szeretlek!
-Én is téged Sophie! Csók!
És letette a telefont. A nap hátralevő részében csak táncoltam és táncoltam. De nem nagyon tudtam koncentrálni. Már iszonyatosan izgultam, hogy mi fog történni délután. Nagyon lassan telt az idő. Szinte mintha megállt volna...
Aztán végre eljött a nap vége. Illetve a tánc vége. Rohantam átöltözni, utána ki az udvarra. Leültem egy padra és Justin-t vártam. Elővettem a szülinapomra kapott zenelejátszót és zenét hallgattam. Pár szám után Justin-tól a Die In Your Arms című dal csendült fel. Fura módon csak egy napja nem láttam Justin-t, de iszonyatosan hiányzott már. Mint levegő az embernek, mint fény a növénynek. Talán azért, mert az előző napokat együtt töltöttük. Már nagyon vártam, hogy megöleljem és érezzem bőrének jellegzetes illatát...
Aztán valaki megkopogtatja a vállam. Megfordulok és ott áll velem szembe Justin. Felugrottam és szorosan megöleltük egymást. Egymásba fonódott az ajkunk és a lelkünk is. Olyan érzés volt, mintha már hetek óta nem találkoztunk volna.
-Jaj. Annyira nagyon hiányoztál. -tettem el a zenelejátszót-
-Te is nekem. -csókolt meg-
-Felkészültél?
-Naná! Menjünk.
Fogtuk meg egymás kezét és bementünk az épületbe. Hosszan mentünk a folyosón, a végén volt Sebastian irodája. Kopogtunk és egy halk 'Igen' után bementünk.
-Szia Sophie. -lépett elém Sebastian-
-Jó napot. Hogy vagy? -fogtunk kezet-
-Hát te? Újra itt? -nézett Justin-ra- Csaknem egy újabb meghallgatás? Hallottam, hogy nemsokára forgatjátok az új klipet.
-Nem. Szó sincs meghallgatásról. De a klipről szeretnék beszélni veled... -ültünk le az asztalhoz-
-Már előre sejtem, hogy miről lesz szó... -nevetett Sebastian-
-Azért elmondhatom? -nevett Justin-
-Persze. Hallgatlak.
-Szóval. Mint már mondtam a klipről szeretnék beszélni veled. Van egy szuper jó táncosod. Őt akarom! -tért egyből a lényegre Justin- Azt akarom, hogy ő szerepeljen benne, meghallgatás nélkül.
-És gondolom ez a szuper jó táncos Sophie lenne...
-Ezt jól gondolod. -én egy szót se szóltam csak fogtam Justin kezét- Na, mit szólsz?
-Hát, nem is tudom...
-Mik a feltételek? -vágott közbe Justin-
-Nincs semmilyen feltétel. Csupán annyi, hogy ez nem lesz olcsó mulatság... -kacsintott Sebastian-
Olyan érzésem volt, hogy ez csak játszik velünk. Rájött, hogy Justin az egész stúdióból csak engem akar. Ezért nem ad olyan könnyen. Pedig ebbe nekem is van beleszólásom a szerződés szerint. De még mindig nem mondhattam semmit. Justin szó szerint megtiltotta. Ő akarja elintézni a dolgokat. Bíztam benne, hogy neki sikerülni fog...
-Mennyi?
-Ácsi! Én nem vagyok bábú, hogy kézről kézre adogassanak! -vágtam már én is közbe- És, ha jól tudom akkor nekem is van beleszólásom, hogy hol táncolok.
-Sophie! -nézett rám Justin-
-Jó. Oké. Értem. -hallgattam el-
-Akkor mennyi lenne? -tért vissza a témához Justin. ekkor egy cetlire Sebastian leírta az összeget és átnyújtotta nekünk. de Justin nem mutatta meg nekem- Rendben. A napokban átutalom.
-Örülök, hogy megtudtunk egyezni. -fogtunk kezet Sebastian-nal és kimentünk-
Zavart az, hogy nem tudom, hogy mennyit fizet Justin azért, hogy vele táncoljak. Kérdőre vontam de nem volt hajlandó elmondani. Na meg az a tény, hogy úgy játszanak velem, ahogy akarnak... Ez se volt valami kellemes érzés. Kicsit durcás voltam a hazafele vezető úton. Nem szóltam Justin-hoz. Hiába noszogatott, hogy mondjak valamit. Sebastian-ra is haragudtam! Mi az, hogy pénzt kér azért, hogy azt csináljam ami a szerződésben van. És még azon az ismeretlen összegen felül a forgatásra kapott összeg bizonyos százaléka is őt fogja megilletni... Hát mit képzel ez magáról?! Lehet, hogy ez a stúdió nem is olyan álomszerű, mint ahogy azt hittem? Csalódtam. A turnés dolgot még megértettem és elnéztem, de ezt már nehéz lesz... Ráadásul semmi információt nem kaptam. Se Justin-tól se Sebastian-tól másnap. Bosszantott ez az egész dolog.
-Szia Natasha. -öleltem meg a folyosón-
-Szia barátném. -nevetett- Hogy vagy? Nem nézel ki valami jól...
-Hát nem. El se hiszed, hogy mik történtek...
Leültünk a szúdió előtt egy padra és elmeséltem neki mindent, míg a szüleire vártunk, hogy vigyenek haza. Alig kaptam levegőt a nagy mesélésben. Nem akartam semmit kihagyni, hogy jobban megértse, hogy min megyek keresztül.
-És nem tudod akkor az összeget? -kérdezte Natasha a történet végén-
-Hát nem. Elvileg a napokban utalja át Justin... De nem is ez a legfontosabb! Mi az, hogy nem mondják meg nekem?!
-Nyugodj meg! Justin csak jót akar neked. Tutira elmondja majd. Nem akar ezzel is terhelni.
-Meglehet, de akkor is felfoghatatlan ez számomra. Nem vagyok én bábú!
-Jó! Ez is igaz, de légy türelemmel. Majd minden kiderül.
-Olyan jó, hogy rád számíthatok. -öleltem meg az én egyetlen USA barátnőmet-
Ekkor megérkezett Rozmary (Rozy), Natasha anyukája. Beültünk az autóba és hazahajtottunk.
Délután még Justin is felhívott:
-Szia életem! Hogy vagy?
-Szia. Megvagyok. -szóltam a telefonba kicsit flegmán-
-Még mindig haragszol? Ne csináld már! Kérlek.
-Justin! Nem haragszom csak egyszerűen idegesít az, hogy nem bírsz elmondani nekem semmit.
-Tudod, hogy ez nem így van...
-Miért? Hogy van? -vágtam közbe-
-Tudod mit? Én nem akarok veled vitatkozni. Inkább akkor már elmondom. De nem telefonon.
-Hát hogy? E-mail-ben? Tudtommal most Los Angeles-ben vagy...
-Nem. Itt vagyok New York-ban.
-Látod erről beszéltem! Azt se mondtad el, hogy visszajössz! -akadtam ki egy kicsit-
-Figyelj szívem. Fél óra és ott vagyok. Elmegyünk egy szuper kis helyre és megbeszéljük a dolgokat.
-Ezen mit kell megbeszélni? Állandóan titkolsz valamit... Miért csinálod?
-Fél óra múlva megtudod. Rendben?
-Oké! De ne hajts túl gyorsan! Megint megállítanak a rendőrök és azt nem akarom.
-Rendben van anya. Jó leszek.
-Fejezd be. -nevettem. egyszerűen pár percnél tovább nem tudok tovább haragudni az én szőke hercegemre-
-Akkor egy perc és ott vagyok.
-Justin!
-Jóóó! Kettő. Na. puszi. Rohanok... Vagyis sétálok.
-Oké! Várlak.
Aztán valaki megkopogtatja a vállam. Megfordulok és ott áll velem szembe Justin. Felugrottam és szorosan megöleltük egymást. Egymásba fonódott az ajkunk és a lelkünk is. Olyan érzés volt, mintha már hetek óta nem találkoztunk volna.
-Jaj. Annyira nagyon hiányoztál. -tettem el a zenelejátszót-
-Te is nekem. -csókolt meg-
-Felkészültél?
-Naná! Menjünk.
Fogtuk meg egymás kezét és bementünk az épületbe. Hosszan mentünk a folyosón, a végén volt Sebastian irodája. Kopogtunk és egy halk 'Igen' után bementünk.
-Szia Sophie. -lépett elém Sebastian-
-Jó napot. Hogy vagy? -fogtunk kezet-
-Hát te? Újra itt? -nézett Justin-ra- Csaknem egy újabb meghallgatás? Hallottam, hogy nemsokára forgatjátok az új klipet.
-Nem. Szó sincs meghallgatásról. De a klipről szeretnék beszélni veled... -ültünk le az asztalhoz-
-Már előre sejtem, hogy miről lesz szó... -nevetett Sebastian-
-Azért elmondhatom? -nevett Justin-
-Persze. Hallgatlak.
-Szóval. Mint már mondtam a klipről szeretnék beszélni veled. Van egy szuper jó táncosod. Őt akarom! -tért egyből a lényegre Justin- Azt akarom, hogy ő szerepeljen benne, meghallgatás nélkül.
-És gondolom ez a szuper jó táncos Sophie lenne...
-Ezt jól gondolod. -én egy szót se szóltam csak fogtam Justin kezét- Na, mit szólsz?
-Hát, nem is tudom...
-Mik a feltételek? -vágott közbe Justin-
-Nincs semmilyen feltétel. Csupán annyi, hogy ez nem lesz olcsó mulatság... -kacsintott Sebastian-
Olyan érzésem volt, hogy ez csak játszik velünk. Rájött, hogy Justin az egész stúdióból csak engem akar. Ezért nem ad olyan könnyen. Pedig ebbe nekem is van beleszólásom a szerződés szerint. De még mindig nem mondhattam semmit. Justin szó szerint megtiltotta. Ő akarja elintézni a dolgokat. Bíztam benne, hogy neki sikerülni fog...
-Mennyi?
-Ácsi! Én nem vagyok bábú, hogy kézről kézre adogassanak! -vágtam már én is közbe- És, ha jól tudom akkor nekem is van beleszólásom, hogy hol táncolok.
-Sophie! -nézett rám Justin-
-Jó. Oké. Értem. -hallgattam el-
-Akkor mennyi lenne? -tért vissza a témához Justin. ekkor egy cetlire Sebastian leírta az összeget és átnyújtotta nekünk. de Justin nem mutatta meg nekem- Rendben. A napokban átutalom.
-Örülök, hogy megtudtunk egyezni. -fogtunk kezet Sebastian-nal és kimentünk-
Zavart az, hogy nem tudom, hogy mennyit fizet Justin azért, hogy vele táncoljak. Kérdőre vontam de nem volt hajlandó elmondani. Na meg az a tény, hogy úgy játszanak velem, ahogy akarnak... Ez se volt valami kellemes érzés. Kicsit durcás voltam a hazafele vezető úton. Nem szóltam Justin-hoz. Hiába noszogatott, hogy mondjak valamit. Sebastian-ra is haragudtam! Mi az, hogy pénzt kér azért, hogy azt csináljam ami a szerződésben van. És még azon az ismeretlen összegen felül a forgatásra kapott összeg bizonyos százaléka is őt fogja megilletni... Hát mit képzel ez magáról?! Lehet, hogy ez a stúdió nem is olyan álomszerű, mint ahogy azt hittem? Csalódtam. A turnés dolgot még megértettem és elnéztem, de ezt már nehéz lesz... Ráadásul semmi információt nem kaptam. Se Justin-tól se Sebastian-tól másnap. Bosszantott ez az egész dolog.
-Szia Natasha. -öleltem meg a folyosón-
-Szia barátném. -nevetett- Hogy vagy? Nem nézel ki valami jól...
-Hát nem. El se hiszed, hogy mik történtek...
Leültünk a szúdió előtt egy padra és elmeséltem neki mindent, míg a szüleire vártunk, hogy vigyenek haza. Alig kaptam levegőt a nagy mesélésben. Nem akartam semmit kihagyni, hogy jobban megértse, hogy min megyek keresztül.
-És nem tudod akkor az összeget? -kérdezte Natasha a történet végén-
-Hát nem. Elvileg a napokban utalja át Justin... De nem is ez a legfontosabb! Mi az, hogy nem mondják meg nekem?!
-Nyugodj meg! Justin csak jót akar neked. Tutira elmondja majd. Nem akar ezzel is terhelni.
-Meglehet, de akkor is felfoghatatlan ez számomra. Nem vagyok én bábú!
-Jó! Ez is igaz, de légy türelemmel. Majd minden kiderül.
-Olyan jó, hogy rád számíthatok. -öleltem meg az én egyetlen USA barátnőmet-
Ekkor megérkezett Rozmary (Rozy), Natasha anyukája. Beültünk az autóba és hazahajtottunk.
Délután még Justin is felhívott:
-Szia életem! Hogy vagy?
-Szia. Megvagyok. -szóltam a telefonba kicsit flegmán-
-Még mindig haragszol? Ne csináld már! Kérlek.
-Justin! Nem haragszom csak egyszerűen idegesít az, hogy nem bírsz elmondani nekem semmit.
-Tudod, hogy ez nem így van...
-Miért? Hogy van? -vágtam közbe-
-Tudod mit? Én nem akarok veled vitatkozni. Inkább akkor már elmondom. De nem telefonon.
-Hát hogy? E-mail-ben? Tudtommal most Los Angeles-ben vagy...
-Nem. Itt vagyok New York-ban.
-Látod erről beszéltem! Azt se mondtad el, hogy visszajössz! -akadtam ki egy kicsit-
-Figyelj szívem. Fél óra és ott vagyok. Elmegyünk egy szuper kis helyre és megbeszéljük a dolgokat.
-Ezen mit kell megbeszélni? Állandóan titkolsz valamit... Miért csinálod?
-Fél óra múlva megtudod. Rendben?
-Oké! De ne hajts túl gyorsan! Megint megállítanak a rendőrök és azt nem akarom.
-Rendben van anya. Jó leszek.
-Fejezd be. -nevettem. egyszerűen pár percnél tovább nem tudok tovább haragudni az én szőke hercegemre-
-Akkor egy perc és ott vagyok.
-Justin!
-Jóóó! Kettő. Na. puszi. Rohanok... Vagyis sétálok.
-Oké! Várlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése