47. rész - Mint az első randin... -

Letettem a telefont és elmentem készülődni. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit vegyek fel. Addig amíg ezen gondolkodtam elkészítettem a sminkem. Egy nagyon natúr sminket csináltam. Semmi alapozó csak egy lágy szemceruza vonal, egy kis spirál és egy átlátszó szájfény. A hajam besütöttem szép hullámosra. Aztán a szekrényemhez lépve elővettem egy piros tornacsukát, egy farmer rövid nacit és egy piros kockás inget. Erre felvettem egy farmer kabátot és kész is voltam. Már csak Justin hiányzott. Izgatottam vártam rá az előszobában. Pár perc elteltével hallottam, ahogy egy autó lefékez a ház előtt, de semmi ajtócsapkodás. Reménykedtem benne, hogy Justin jött meg. Ekkor dudálás hallatszott be a házba. Kinyitottam az ajtót és egy vajszínű, de inkább fehér csodajárgány állt a ház előtt. 

-Justin-nak nincs ilyen autója. -suttogtam halkan. hirtelen azt hittem, hogy valami őrült rajongóval vagy lesifotóssal van/lesz dolgom, de ekkor egy ismerős alak szállt ki az autóból-

-De csini valaki. -hallatszott az ismerős hang-

-Köszönöm. -olyan érzésem volt, mint az első randinkon- Végre megjöttél. -bújtam hozzá-

-Készen állsz a meglepetésre? -súgta ajkaimra-

-Igen. Mehetünk.

Beszálltunk az autóba és már robogtunk is a meglepetés helyszínéhez. Az út alatt Justin megpróbált bocsánatot kérni annak ellenére, hogy már régens rég megbocsátottam. Nem tudok, képtelen vagyok pár percnél tovább haragudni rá. Egyszerűen nem megy. Rá nem lehet haragudni, főleg mikor azokkal a csillogó szemeivel néz. Elolvadok tőlük, azok a szemek a gyengéim. 

Körülbelül fél órás út után egy kilátó szerűséghez értünk. New York felett járhattunk, mert a nagy város fényei beragyogták a látóköröm. Csodálatos látvány volt. De nem ez volt az est fénypontja! Egy szépen megterített, gyertyafényes asztalhoz vezetett Justin. Finomabbnál finomabb ételek rajta és egy kis pezsgő is, aminek pezsgése simogatta a fülem. A kedvenc italom egyike, főleg egy kis eperrel. Az mindennél jobb. Justin nagyon jól ismert! Egy tál epret vett elő, amire később rátöltötte a pezsgőt. :$

Leültünk elfogyasztani a sok finomságot. Isteni volt a pezsgő mellett. Vacsi közben még nem beszéltünk arról a bizonyos összegről. Próbáltunk újra egymásra hangolódni. Imádom, mikor Justin a szemembe néz, megfogj a kezem és hozzám beszél. És fordítva, hogy én beszélek és tágra nyílt szemekkel figyel rám. Imádom! Vacsora után egy kisebb sétára indultunk. Már elég rendesen be volt sötétedve. Az autóhoz érve megálltunk és a város fényeit csodáltuk. Ekkor fogtam magam és felültem az autó motorháztetőjére. Justin felém fordult és elkezdett beszélni az 'ismeretlen összegről':

-Azért nem akartam, hogy tudd mennyi az az összeg, hogy ne érezd úgy, hogy megvehető vagy... Mert nem!

-Hát , ezzel pont az ellenkezőjét érted el.

-Sajnálom.

-Semmi baj, csak máskor igazán elmondhatnád a dolgokat. Tudod, hogy ma is mennyire rosszul esett az, hogy közlöd velem, hogy visszautaztál? Miközben végig azt hittem holnaputánig nem látlak. Már kezdtem elfogadni, hogy jó pár napig nem látlak. És akkor jössz ezzel a hazautaztam dumával...

-Tudom, tudom. És ne haragudj. Nem akartam, hogy ezt érezd.

-Tudom.

-Nem haragszol?

-Gyere ide te kis hülye! -öleltem át- Szeretlek. Ezt tudd, mindig is szeretni foglak bármi is történjen.

-Én is téged. Te vagy a mindenem Sophie!!

És ekkor, lassan az ajkaink egymásba fonódtak. Olyan jó érzés volt. Pont, mint az első csókunk. Felemelő és egyszerre félelmetes is. Féltem, hogy mi lesz akkor ha egyszer ezek a puha ajkak nem az 'enyémek' lesznek...

De Justin forró csókjai elfeledtették velem ezt a kósza gondolatot... Átkarolta a derekam és a nyakam kezdte el puszilgatni. A hideg rázott, miközben forró ajkai felpezsdítették a vérem. Kicsivel később egy hideg fuvallat megcsapta a hátam. Aznap estére vihart mondtak... Gyorsan összepakoltunk és az utat hazafele vettük. Útközben még beszélgettünk pár dologról:
-El se hiszed, hogy egyik nap mit mondott Jazzy!
-Na, mit?
-Velünk kapcsolatban... Még te mondtad volt neki... Rémlik?
-Nemigazán... -jött zavarba Justin-
-Azt mondta, hogy te azt szeretnéd, hogy sok gyerekünk legyen... Meg, hogy házasok legyünk... Ez igaz?
-... Hát. Igen. Egyszer majd remélem, hogy úgy lesz.
-Justin. Állj félre!
-Miért?! Baj van?! -és lassítani kezdett az autóval, majd megállt az út szélén- Jól vagy? Mi a baj?
-Nincs semmi baj, csak... Tényleg azt szeretnéd, amit... Amit az előbb mondtál?
-Igen... Mert egyszerűen úgy érzem, hogy te vagy az a lány akit el tudok képzelni életem végéig magam mellett. Soha nem éreztem még így... Totálisan beléd zúgtam, már nem tudnék nélküled teljes életet élni... Miért sírsz?
-Annyira jó ezeket hallani. Tudod... Eddig azt se tudtam, hogy mit akarok elérni. De, most ahogy ezeket elmondtad, már tudom...
-Mit akarsz? -fogta meg a kezem Justin-
-Téged és örökké!
Ekkor szorosan átöleltük egymást. Olyan jó volt.... Most kezdtem csak tisztán látni igazán. Most kezdek rájönni arra, hogy mit akarok... Justin-t! Hogy ő legyen az a férfi, aki a gyerekeim apja lesz. Aki majd az oltárnál a gyűrűt a kezemre húzza. Aki még öreg néniként is úgy szeret, mint most...