139. rész - Cupido -

Majd kicsivel később bementem a szobámba és kifeküdtem az ágyon... Eléggé megviselt, hogy összevesztem Justin-nal. Gyakorlatilag ő nem tehetett semmiről. Aztán hallottam, hogy Emily bekiált a szobámba:

-Sophie! Keresnek! -hirtelen azt hittem Justin az-

-Justin?! -rohantam ki a szobából- Áhh, szia Nathy.

-Szia.

-Gyere be. -invitáltam be a szobába-
-Hogy vagy?
-Megvagyok.. -huppantam le az ágyra- És, mi volt David-el?
-Ja, nem hiszed el. Olyan csodálatos volt.
-Na, mesélj. Mindenről tudni akarok.
-Olyan aranyos volt, mikor belépem az étterembe már ott ült az asztalnál. Odamentem hozzá, mire ő felállt és kihúzta nekem a széket.
-Mit reagált mikor meglátott? -érdeklődtem-
-Kikerekedtek a szemei. Olyan édes volt... Aztán leültem és dumálgattunk. Kaja közben is folyton járt a szánk.
- :) És, mi volt utána?
-A vacsi után elmentünk egy kicsit sétálni. Kicsit fújt a szél és olyan aranyos volt, mert a kabátját odaadta nekem.
-Mint a filmekben...
-Igen.. Aztán taxit hívott és hazakísért.
-És, ott mi volt?
-Hát... Megbeszéltünk még egy találkozót. Aztán mikor ment volna el... -húzta a szót-
-Natasha!! Mondd már!
-Hát nem bírtam tovább és megfogtam a kezét, mire ő megcsókolt.
-Ne, most csak viccelsz.
-Nem, tényleg megcsókolt. És olyan isteni volt. Alig várom, hogy újra találkozzunk.
-Várj, akkor ti most együtt vagytok?
-Fogalmam sincs.. De érzem, hogy ebből több lesz... Köszönöm Sophie. -ölelt át-
-Ugyan mit?
-Hogy bemutattál neki és, hogy ilyen fantasztikus randit hoztál össze.
-Igazán nincs mit... A lényeg csak rajtatok múlt.
-Olyan imádni való... És azok a szemek, folyton őket látom magam előtt. És az ajkai, olyan puhák voltak mint a vaj és mézédesek... Sophie, azt hiszem David függő lettem.
-Ez aranyos.. Nagyon szépek lesztek együtt.
-Köszi... Valami baj van?
-Ne is kérdezd...
-Mi történt?
-Megint összevesztünk Justin-nal.
-Min?
-Készült egy kép ahogy épp átölelem Austin-t.. Persze a média azonnal használatba vette a fantáziáját és Justin ezen kiakadt. Azt hiszi, hogy történt kettőnk közt valami.
-És, jól hiszi?
-Dehogy is! Austin csak egy haver.. Sőt, még az se. Eddig kétszer ha találkoztunk aztán ennyi. Nem is tudok róla semmit.
-Akkor Justin miért hiszi azt?
-Amióta megtörtént az a dolog Greg-gel, azóta nagyon féltékeny lett. És félek, én ezt nem fogom tudni elviselni. Hogy minden megmozdulásom számon kéri, mikor semmi mögöttes szándék nem volt benne.
-Justin nem olyan...
-Én is azt hittem, de Greg megváltoztatott mindent... Persze megértem Justin reakcióját is, de ezt muszáj lesz megbeszélnem vele.
-Hát ja. Ezt így tovább nem csinálhatjátok, hogy folyton vitatkoztok. Ráadásul ez a kapcsolatotoknak sem tesz jót. Főleg, hogy Justin most megy turnéra.
Natashá-nak teljesen igaza van! Ha tovább csináljuk ezt akkor az még a kapcsolatunkra is rámehet. Azt meg nem akarom, Justin-t nem akarom elveszíteni. Nem akarom megint azt érezni, hogy ő már nincs nekem. Egyszer már megéreztem, hogy az milyen pocsék érzés és köszönöm szépen, de nem kérek többet belőle. Elég volt egyszer, még az is sok volt.
Kicsivel később Nathy már ment is, így újra egyedül maradtam. A többiek kinn a kertben játszottak, én a szobában a netet bújtam.

"Egy Cupido bújt meg bennem... Jó olyanokat látni együtt, akik általad találtak egymásra..."

Boldog voltam, hogy Natasha & David kapcsolata kezd kialakulni. Nagyon szurkolok nekik, hisz nagyon aranyos párt alkotnának. Én ismerem David-et, ő nagyon más, mint a többi korombeli srác. Érettebb és tudja hogyan kell bánni a lányokkal. Nathy nagyon szerencsés lesz, ha az én őrült haverommal összejön. És David is mázlista lesz, ha Nathy minden szavát epekedve várja majd. A vak is látja, hogy ők kiegészítik egymást... De én innentől fogva leveszem a kezem róluk. Innentől fogva önmagukon múlik, hogy mit hoznak ki ebből...
Gondolatom egy kopogás zavarta meg. Azonnal kinéztem a kertbe, de mindenki kinn volt. Összeráncolt szemöldökkel haladtam az ajtó fele, amin még egy kopogás hallatszott.
-Jövök. -válaszoltam és kezem a kilincsre helyeztem-
-Szia. -nyitotta szólásra a váratlan vendég-
-Hogy.. Hogy kerülsz ide?
-Emily beengedett.. Remélem nem baj.
-Miért lenne baj? Gyere be. -hívtam be a szobába-
-Köszi... Beszélnünk kell.
-Tudom.
-Hülye voltam, hogy azt hittem volt köztetek valami. Olyan hülye vagyok... Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak Sophie.
-Justin... Én kell elnézést kérjek. Tudom, hogy Greg óta sokkal jobban figyelsz rám, aminek örülök, mert tudom fontos vagyok neked...
-Igen, az vagy!
-De tudnod kell, hogy soha nem csalnálak meg! Nekem te vagy az életem... Ma itt volt Nathy és beszéltünk erről.
-Miről?
-Kettőnkről... Ő mondta, hogy ez nem tesz jót se neked se nekem. És igaz... Ezzel csak rontunk a kettőnk közt lévő szerelmen, és én nem viselném el, ha elveszítenélek...
-Sophie...
-Hadd fejezzem be... Tudod, nekem nincs B tervem arra az esetre, ha te már nem lennél nekem. Annyira biztos vagyok kapcsolatunkban, hogy úgy érzem nekem nem kell B terv... Nagyon szeretlek Justin és nem akarlak elveszíteni! -öleltem át Justin, amilyen erősen csak tudtam-
-Tudom... Ne hidd azt, hogy nekem van, mert nincs.
-Igazán?
-Igen... Ugyan úgy érzek ahogy te és hidd el, nem akarlak megbántani... De ma sajnos még is megtettem. És nagyon szarul éreztem magam, amiatt, hogy a turné előtti napon összevesztünk. Utálok összeveszni veled, mert tudom, hogy akkor komolyan összeveszünk... Nem csak a vita utáni békülős-sex miatt történik az egész, ami, hozzáteszem, felemelő.
-Hülye vagy. -ütöttem meg a mellkasát-
-Szeretlek Sophie.
-Szeretlek Justin.
És egymás karjaiba borutunk, ahonnan egyenes út vezetett a percekig tartó csókcsatához...
Újra boldog voltam, hogy Justin-nal meg tudtuk beszélni a dolgokat. Jó érzéssel tölt meg az a tudat, hogy mindent meg tudunk beszélni. Eddig a pillanatig, igaz mindig csak második alkalommal sikerül megértenünk egymást, de innentől már elsőre is menni fog.
Jó érzés volt tudni, hogy Cupido nekem is segít néha... ;)