Most is, jó haverunk Miky volt a beengedő srác, így megint nem kellett sorba állni. Első utunk a kis csapattal a bárpulthoz vezetett.
-Mindenkinek egy Bloody Mary-t! -kiáltottam a pultosnak, aki már hozta is a piákat egymás után-
-Jó a kedved csajszi? -lépett mögém Fifi-
-Aha, ma jó a hangulatom.
-Ma is volt.. Tudod?
-Szerinted jó kedvem lenne, ha nem szívtam volna? -fordultam felé-
-Most van nálad?
-Kérsz?
-Ja, de ne itt. Menjünk ki. -fogta meg a kezem és kimentünk a hátsó bejárati ajtón- Mid van?
-Itt az a kérdés, hogy mire kell?
-Jó kedvhez Sophie!
-Tessék. Ma én is ezt vettem be. -és kezébe nyomtam egy kis fehér tablettát-
-Kösz. -és bevette azt-
-Irány bulizni! Azért jöttünk!!
És mentünk is vissza a party-ba, ahol már mindenki táncolt. A DJ egy jó kis remixet játszott, amire aztán lehetett riszálni rendesen. A kis csipet csapatunk egy helyre összegyűlt és élvezni kezdtük a bulit. Sorjába jöttek a piák, amik folytak le, mint a víz a torkunkon. Fifi a hátam mögé került, átkarolt és már ment is az erotika. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, mikor Fifi megcsókolt.
-Látom hat a szer. -mosolyodtam el-
-Jó cucc. -és egy újabb csók- Nagyon dögös vagy ebben a szerelésben.
-Kösz, ez volt a cél.
-Sexy a hátsód benne.
-Igazán? -fordultam meg és a tükörben megnéztem magam- Jó vagyok. -fordultam vissza-
-Túlságosan is jó.
-Te most fel akarsz szedni? -ráncoltam össze a szemöldököm-
-Srácok, kértek?! -lépett színre Jori, kezében jó pár tablettával-
-Ez mi?
-Jaj Sophie, legyél már bevállalós!
-Én kérek. -vett el egyet Fifi-
-Jó, akkor én is. -és már a torkomon csúszott is le a fehér tabletta-
-Jó lesz ez az este... -lépett le Jori-
-Szóval? -néztem Fifi-re és átkaroltam a nyakát-
-Szóval mi?
-Nem válaszoltál a kérdésemre...
-Ááá... Hát, nem vagy rossz csaj.
-Te se vagy rossz, ahhoz képest. -simogattam a nyakát-
-Most a pia beszél belőled?
-Ezt én is kérdezhetném tőled... -mosolyodtam el- Most baj, hogy jó kedvem van? Végre annyi idő után nevetek és jól érzem magam, ne rontsd el. Még ha ez az állapot nem is én vagyok...
-Gyere ide. -fogta meg a kezem és maga elé húzott- Szeretem, mikor nevetsz.
-Én is, szeretek nevetni... -és már Fifi ajkain is lógtam-
Aztán itt megszakadt a kép...
~|~|~|~
Reggel egy ágyban ébredtem fel Fifi mellett. Mérhetetlenül fájt a fejem és amikor a takaró alá néztem leesett az állam! Fifi & én is meztelenül feküdtünk egymás mellett.
-Mi a fasz?!
-Mi van már? -fordult az oldalára Fifi-
-Emlékszel te az estére, mert én nem?
-Ismerős helyzet... De nem.
-A rohadt életbe! -kecmeregtem ki az ágyból és a ruháim kerestem-
-Mi történt az este? -kelt ki Fifi is miközben én már öltöződtem-
-Nem nehéz kitalálni! Te is és én is meztelenül feküdtünk egymás mellett... Még, hogy nem használod ki az ilyen helyzeteket!
-Most ne mondd, hogy erről én tehetek!
-Mert ki?
-Te is ugyan olyan hibás vagy mint én! Te is ittál ahogy én is. Te is drogoztál ahogy én is! Ne mondd már, hogy ez csak az én hibám!
-A kurva életbe!
-Most ez miért akkora gond, hogy lefeküdtünk?
-Jaj, ne gyere már a sablon szövegeiddel! Tudod jól, hogy én még nem vagyok túl Justin-on, erre most megtörtént ez és marha szarul érzem magam!
-De már nem is vagytok együtt, akkor mi a fenéért izgat?
-Te ezt nem érted!
-Dehogy is nem! Játszod itt a jó kislányt, hogy mekkora szent vagy de közben meg úgy viselkedsz, mint aki most jött be az utcáról!
-Rohadj meg! -szóltam vissza-
-Én rohadjak meg?! Kösz, ez jól esett.
-Ne hisztizzél már! Segíthetnél megtalálni a cipőm, hogy húzzak végre el innen!
És ahogy kimondtam kezembe akadt a magassarkúm másik párja és már viharzottam is ki a szobából. Le a lépcsőn egyenesen a nappaliba, ahol a kis csapatunk lazulgatott, köztük Eloise & Jori is.
-Olá! Na, mi volt este csajszi? -jött oda Eloise-
-Hagyjál már te is! Inkább mond meg, hogy hol vagyok!
-Mi történt?
-Ezt inkább én kellene, hogy kérdezzem.
-Fifi?
-Kit érdekel az a barom. Szóval hol vagyok?
-Hát nálam. -mondta Eloise- Beszéljünk négyszemközt egy picit, gyere. -és kimentünk a konyhába-
-Mi van? -forgattam a szemeim-
-Mi történt?
-Fogalmam nincs... Történt valami köztem & Fifi között az éjszaka?
-Igen. Forrt a levegő körülöttetek.
-Nee... És... Nem hiszem el!
-Micsodát?
-Nem emlékszem semmire az estéből. És most reggel meztelenül ébredtünk egymás mellett.
-Hát, lehetett gondolni, hogy a buli után is folytatjátok.
-Mit? Mi a fenét csináltunk?!
-Nyugodj meg Sophie.
-Hogy a fenébe nyugodjak meg, mikor azt se tudom, hogy pontosan mit csináltam az éjszaka, hogy mit ittam vagy, hogy mi a szart adott Jori?! Ezt áruld már el kérlek!
-Most komolyan ez érdekel?
-Aj, én megyek!
És kisétáltam köszönés nélkül a házból. Fifi utánam futott, hogy maradjak meg hasonlók, de nem volt kedvem ott maradni. Aludni akarok! Szépen hazasétáltam, ami nem volt egyszerű feladat. Totál másnaposan kecmeregtem haza, szerencsére anya már el is ment dolgozni...
Nos, igen. Megváltoztam! De kérdem én, hogy ki nem változna meg ennyi tragédia után? Eddig mindig jó voltam, többnyire. És mit kaptam az élettől? Semmit! Állandóan szenvedtem, sose tudtam meg mi az, hogy igazi boldogság. Talán Justin mellett éreztem azt,amit kerestem, de már az sincs! Mindenkinek meg akartam felelni és jól csinálni, amit csinálok. Mindezek ellenére egy lépést se haladtam előrébb. Soha senki a büdös életbe nem mondta nekem, hogy büszke vagyok rád, folytasd, meg hasonlók. Folyamatosan a kritikákkal halmoztak el, amiknek meg akartam felelni, de egy idő után túl sok lett. Elegem lett mára mindenből! Ha már a jó kislány nem boldog, legalább a másik, elrejtett énem engedjem szabadjára, ha már senkit nem érdeklek. És ha az idilli boldogságomhoz az kell, hogy ne úgy éljem a mindennapjaimat, mint azt ahogy más 19 éves lányok, akkor ez van! Ha ehhez különös barátokra, bulikra és különböző tudatmódosító szerekre van szükségem, hát istenem. Mindig azt mondják, hogy egyszer élünk, de akkor nagyon. Hát én most nagyon élek, még ha valaha ezt meg is bánom. Bár ki tudja, hogy holnap hogyan kelek, vagy azután, vagy azután...
Igen, így telnek a napjaim. Szinte minden harmadik, negyedik nap úgy kelek, hogy kínok között kell összeraknom az előző éjszakát, hogy mi is történt. Vagy ha nem volt buli, akkor meg a jó kislány életemből rám ragadt fájdalom keseríti meg a napjaim, és akkor nincs mese. Ha nem bírom a fájdalmat droghoz nyúlok. Egyáltalán nem nehéz manapság hozzájuk jutni, főleg úgy, hogy az egyik haverod kemény drogos volt és még a mai napig is hozzájuk nyúl néha. Pofonegyszerű felhívni Jori-t, hogy anyagra van szükséged. 10 percen belül már azt ajtód előtt áll egy nagy kabátban. Már alig, hogy belép a küszöbön tolja is a kezedbe az cuccot, neked csak fizetni kell. Ingyen házhoz szállítás, ahogy ő hívná...
El kell fogadni, hogy többé már nem létezik a régi Sophie Jordan! Az a lány, aki az álmai miatt küzdött nap mint nap. Aki csatát vívott a szüleivel, hogy New York-ba költözzön. Aki Justin Bieber barátnője volt több mint egy évig, és még sorolhatnám. Annak az időszaknak vége! Mára már csak az a Sophie van, aki drogokon él, iszik és néha-néha ha úgy adódik Fifi mellett ébred reggelente, ami után jól összevesznek, de a következő bulin újra egymás nyakán lógnak.
Egy örökös körforgás ez az egész, amiből még én se tudom, hogy mikor akarok kiszállni. Az is lehet, hogy soha. Bár egyszer egy nagyon okos ember nekem ezt mondta: Soha nem mondd, hogy soha! De igen is vannak helyzetek, amikor ki kell mondd, hogy soha..!
~|~|~|~
Reggel egy ágyban ébredtem fel Fifi mellett. Mérhetetlenül fájt a fejem és amikor a takaró alá néztem leesett az állam! Fifi & én is meztelenül feküdtünk egymás mellett.
-Mi a fasz?!
-Mi van már? -fordult az oldalára Fifi-
-Emlékszel te az estére, mert én nem?
-Ismerős helyzet... De nem.
-A rohadt életbe! -kecmeregtem ki az ágyból és a ruháim kerestem-
-Mi történt az este? -kelt ki Fifi is miközben én már öltöződtem-
-Nem nehéz kitalálni! Te is és én is meztelenül feküdtünk egymás mellett... Még, hogy nem használod ki az ilyen helyzeteket!
-Most ne mondd, hogy erről én tehetek!
-Mert ki?
-Te is ugyan olyan hibás vagy mint én! Te is ittál ahogy én is. Te is drogoztál ahogy én is! Ne mondd már, hogy ez csak az én hibám!
-A kurva életbe!
-Most ez miért akkora gond, hogy lefeküdtünk?
-Jaj, ne gyere már a sablon szövegeiddel! Tudod jól, hogy én még nem vagyok túl Justin-on, erre most megtörtént ez és marha szarul érzem magam!
-De már nem is vagytok együtt, akkor mi a fenéért izgat?
-Te ezt nem érted!
-Dehogy is nem! Játszod itt a jó kislányt, hogy mekkora szent vagy de közben meg úgy viselkedsz, mint aki most jött be az utcáról!
-Rohadj meg! -szóltam vissza-
-Én rohadjak meg?! Kösz, ez jól esett.
-Ne hisztizzél már! Segíthetnél megtalálni a cipőm, hogy húzzak végre el innen!
És ahogy kimondtam kezembe akadt a magassarkúm másik párja és már viharzottam is ki a szobából. Le a lépcsőn egyenesen a nappaliba, ahol a kis csapatunk lazulgatott, köztük Eloise & Jori is.
-Olá! Na, mi volt este csajszi? -jött oda Eloise-
-Hagyjál már te is! Inkább mond meg, hogy hol vagyok!
-Mi történt?
-Ezt inkább én kellene, hogy kérdezzem.
-Fifi?
-Kit érdekel az a barom. Szóval hol vagyok?
-Hát nálam. -mondta Eloise- Beszéljünk négyszemközt egy picit, gyere. -és kimentünk a konyhába-
-Mi van? -forgattam a szemeim-
-Mi történt?
-Fogalmam nincs... Történt valami köztem & Fifi között az éjszaka?
-Igen. Forrt a levegő körülöttetek.
-Nee... És... Nem hiszem el!
-Micsodát?
-Nem emlékszem semmire az estéből. És most reggel meztelenül ébredtünk egymás mellett.
-Hát, lehetett gondolni, hogy a buli után is folytatjátok.
-Mit? Mi a fenét csináltunk?!
-Nyugodj meg Sophie.
-Hogy a fenébe nyugodjak meg, mikor azt se tudom, hogy pontosan mit csináltam az éjszaka, hogy mit ittam vagy, hogy mi a szart adott Jori?! Ezt áruld már el kérlek!
-Most komolyan ez érdekel?
-Aj, én megyek!
És kisétáltam köszönés nélkül a házból. Fifi utánam futott, hogy maradjak meg hasonlók, de nem volt kedvem ott maradni. Aludni akarok! Szépen hazasétáltam, ami nem volt egyszerű feladat. Totál másnaposan kecmeregtem haza, szerencsére anya már el is ment dolgozni...
Nos, igen. Megváltoztam! De kérdem én, hogy ki nem változna meg ennyi tragédia után? Eddig mindig jó voltam, többnyire. És mit kaptam az élettől? Semmit! Állandóan szenvedtem, sose tudtam meg mi az, hogy igazi boldogság. Talán Justin mellett éreztem azt,amit kerestem, de már az sincs! Mindenkinek meg akartam felelni és jól csinálni, amit csinálok. Mindezek ellenére egy lépést se haladtam előrébb. Soha senki a büdös életbe nem mondta nekem, hogy büszke vagyok rád, folytasd, meg hasonlók. Folyamatosan a kritikákkal halmoztak el, amiknek meg akartam felelni, de egy idő után túl sok lett. Elegem lett mára mindenből! Ha már a jó kislány nem boldog, legalább a másik, elrejtett énem engedjem szabadjára, ha már senkit nem érdeklek. És ha az idilli boldogságomhoz az kell, hogy ne úgy éljem a mindennapjaimat, mint azt ahogy más 19 éves lányok, akkor ez van! Ha ehhez különös barátokra, bulikra és különböző tudatmódosító szerekre van szükségem, hát istenem. Mindig azt mondják, hogy egyszer élünk, de akkor nagyon. Hát én most nagyon élek, még ha valaha ezt meg is bánom. Bár ki tudja, hogy holnap hogyan kelek, vagy azután, vagy azután...
Igen, így telnek a napjaim. Szinte minden harmadik, negyedik nap úgy kelek, hogy kínok között kell összeraknom az előző éjszakát, hogy mi is történt. Vagy ha nem volt buli, akkor meg a jó kislány életemből rám ragadt fájdalom keseríti meg a napjaim, és akkor nincs mese. Ha nem bírom a fájdalmat droghoz nyúlok. Egyáltalán nem nehéz manapság hozzájuk jutni, főleg úgy, hogy az egyik haverod kemény drogos volt és még a mai napig is hozzájuk nyúl néha. Pofonegyszerű felhívni Jori-t, hogy anyagra van szükséged. 10 percen belül már azt ajtód előtt áll egy nagy kabátban. Már alig, hogy belép a küszöbön tolja is a kezedbe az cuccot, neked csak fizetni kell. Ingyen házhoz szállítás, ahogy ő hívná...
El kell fogadni, hogy többé már nem létezik a régi Sophie Jordan! Az a lány, aki az álmai miatt küzdött nap mint nap. Aki csatát vívott a szüleivel, hogy New York-ba költözzön. Aki Justin Bieber barátnője volt több mint egy évig, és még sorolhatnám. Annak az időszaknak vége! Mára már csak az a Sophie van, aki drogokon él, iszik és néha-néha ha úgy adódik Fifi mellett ébred reggelente, ami után jól összevesznek, de a következő bulin újra egymás nyakán lógnak.
Egy örökös körforgás ez az egész, amiből még én se tudom, hogy mikor akarok kiszállni. Az is lehet, hogy soha. Bár egyszer egy nagyon okos ember nekem ezt mondta: Soha nem mondd, hogy soha! De igen is vannak helyzetek, amikor ki kell mondd, hogy soha..!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése