Reggel csalódottan keltem ki az ágyból, hogy Justin nem hívott. Szóval már eleve bal lábbal indult a napom. Reggeli teendőim után nem sokkal Natasha kopogott az ajtón, ma is én viszem be a stúdióba. Beérve alig volt kedvem akár egy lépést is tenni balra vagy jobbra. Már a bemelegítés alatt úgy éreztem, hogy ez a mai nap hosszú lesz. Egész nap gyakoroltunk és próbáltunk egy újabb koreográfiát az agyunkba préselni amiben, mint mindig volt valami új elem, amit még alig tud pár ember. Azt meg, ebből következik, hogy meg kell még tanítani. Viszont ez a módszer nekem nagyon jót tett, mert az az egy év alatt, amióta itt vagyok nagyon sokat fejlődtem. Új mozdulatokat tanultam meg, amikre azelőtt azt hittem, hogy én képtelen lennék rá. Vagy, hogy azt se tudtam, hogy ilyen létezik.
Minden esetre a nap végén úgy jöttem ki a stúdióból, mintha 1 éves börtön után újra szabad lenék. De amint megtettem az első 10-15 lépésem, legszívesebben mentem volna vissza a börtönbe. Egy nagy fekete autó parkolt gyakorlatilag az enyém mellett. És mellette nem más állt, mint Austin Mahone. Az az Austin, aki miatt elég sokszor összekaptunk Justin-nal. Szép nyugodtam az autóm fele haladtam, mintha észre se vettem volna Austin-t, a telefonommal bíbelődtem.
-Szia! -szólított meg végül-
-Ohh, szia Austin. Észre se vettelek. Hogy vagy?
-Kösz, megvagyok. Te?
-Élem a napokat egymás után, kösz.
-Figyelj... Nagyon sietsz haza?
-Ami azt illeti én nem, de Natasha nem tudom.
-Ja, hogy te vagy a sofőr...
-Igen.
-És Natasha hol van?
-Amm. -fordultam meg tengelyem körül- Áh, ott van David-el. Megkérdezem, egy pillanat. -és ballagtam a friss páros irányába- Hali.
-Szia Sophie. -ölelt át David- Hogy vagy?
-Jól lennék, ha Natasha sietne haza és én kellene hazavigyem.
-Miért? -nézett rám értetlenül David-
-Mert az autómnál áll Austin és tuti el akar hívni valahova, ha csak nem kell hazavigyem a barátnőmet, most.
-Bocs, de most David-del megyek haza. Útközben elvisz még valahová.
-Nemár. Ne csessz ki velem kérlek!
-Most miért nem tudsz elmenni vele? -kérdezte David-
-Mert Justin már nem egyszer vitázott velem, azért amiért találkoztam vele. Nem akarok megint vitát.
-Nagyon sajnálom Sophie, de...
-Jó, tudom, David...
-Bocsi. -ölelt át Nathy-
-Semmi gond, majd megoldom.
-Szerintem menj el vele. Mi baj lehetne..?
-Jó. Aztán okosan fiatalok. -köszöntem el a turbékoló párostól- Nathy David-el megy haza, szóval...
-Szóval nem sietsz.
-Aha.
-Akkor meghívhatlak egy fagyira? -húzta fel a szemöldökét-
-Nem is tudom..
-Ugyan már. Szeretnék beszélni veled valamiről.
-Miről?
-Ha jössz megtudod.
És már haladt is a közeli fagyizó irányába. Mivel elég rendesen felkeltette a figyelmem, így én is ballagtam a jégkrémemért. Jól is esett ebben a nagy melegben. Mindjárt szeptember közepe és még mindig 40°-ok vannak. De én szeretem a nyarat, mert mindenki vidám és színes ruhákban jár. Vehetek fel rövidnacit, mehetek a strandra és ehetek dinnyét! És nem fekete és gyászos holmikban járkálni, begubózni a szobába és alig kimozdulni. Ez nem igazán az én világom.
-Na, miről van szó? -ültem le Austin-nal szembe-
-Mondtam neked, hogy hamarosan videoklipet forgatunk.
-Igen, mi van vele?
-Hát holnap lesz az első nap és arra gondoltam, hogy ha van kedved és időd eljöhetnél.
-Ohh. Hát időm lenne, de kedvem nem tudom.
-Ne csináld már. Tök jó móka lenne és még szakmailag is fejlődsz.
-Hú, de sokat...
-Jó, nem annyit mint egy nap alatt, de az is valami.
-És hol lenne a forgatás?
-Nos... Ami azt illeti én reggel érted mennék és haza is vinnélek.
-Aha, és neked erre van is időd...
-Rád mindig van.
-Austin! Ezt ne! Nem vagyok, leszek fogadó a bókjaidra. Van barátom és köszi, nagyon jól megvagyunk.
-Tudom, de azért minden szép lány megérdemel egy-két bókot.
-De én nem, kösz...
-Törhetetlen... Akkor jössz?
-Nem tudom, Azt se tudom, hogy holnap mikor végeznék itt, a stúdióban.
-Jaj, most ha egy napot kihagysz az már a világvége lesz.
-Haha, nagyon vicces.
-Akkor?
-Addig úgy se szállsz le rólam, míg igent nem mondok, szóval okay, megyek.
-Szuper! Ha fél 8-ra érted megyek az úgy okay?
-Felőlem. Még így is tovább tudok aludni.
-Na, akkor fél 8-ra érted megyek.
-Megbeszéltük... Még valami? Mert Emily már tuti vár.
-Nem, semmi. Kösz, hogy beszélhettünk.
-Én is, na szia.
Álltam fel szépen az asztaltól és gyorsított lépésekkel az autóm fele siettem. Sebességbe tettem és gyors iramba el is hagytam a helyszínt.
Hazaérve persze azonnal babacsősz lettem. Emily & Peter egy meghitt vacsorára ment, én meg az ikrekkel és Katy-vel maradtam otthon. Remek, ma se lesz időm Justin-nal beszélni, a picik totál fel voltak pörögve. Nem tudom Emily mit itatott velük, vagy meddig hagyta őket aludni, de nem úgy tűnik, hogy egyhamar kidőlnének. Katy is folyamatosan a fotózásáról beszélt, amin én nem voltam és úgy gondolta minden apró kis részletbe beavat. Totál úgy éreztem magam, mint akit csak állatként tartanak, hogy néha házőrző legyen, mikor a házigazda elmegy otthonról. Király napom volt, mint mondhatok.
Eleve bal lábbal keltem fel. Natasha is, durván szólva ott hagyott a szarban, így kénytelen leszek Austin-nal találkozni. Emily meg rám sózta a gyerekeket, nem mintha nem szeretnék velük lenni, de azért egy kis idő nekem is jár, hogy magammal és a párkapcsolatommal foglalkozzak...
Úgy 2.5 óra után Emily & Peter végre hazajött. Azonnal átpasszoltam a piciket és már mentem is a szobába. Nagyon fáradt voltam, minden erőmet kiszívta a 3 gyerek. Egyik ide, másik oda mászkált, a harmadik meg folyamatosan papolt a napjairól. Vagy hatvanszor mondta el ugyan azt a mesét, és mindig hozzátett egy keveset. De a végére úgy voltam vele, még gyerek és minden jót meg akar osztani mindenkivel. Szó szerint hullafáradtan dőltem ki az ágyban, erőm nem volt még arra se, hogy a cipőm levegyem, nem hogy bekapcsoljam a gépem és kamozzak Justin-nal. Csak egy szimpla sms-ben közöltem, hogy majd másnap beszélünk, szerencsére megértette a bajom, ami meg se lep, hisz ő is gyakorlatilag ugyan ebben a cipőben jár... Távol egymástól két szerelmes, akik egymásért vannak oda tetőtől talpig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése