-Szia. -libbentem elé-
-Szia. De jó kedve van valakinek.
-Igen, munkát kaptam, amit nagyon szerettem volna.
-Gratulálok... Mehetünk?
-Aha, de hátulra bedobhatom a cuccom? -húztam fel a szemöldököm-
-Persze. -és már nyitotta is ki az ajtó Austin- Parancsolj. -és már dobtam is be a tánc cuccaim. a kis kézi táskám kezembe vettem és az anyós ülés fele vettem az utat- Várj segítek!
Rohant oda Austin és udvariasan kinyitotta az ajtót. Óvatosan beszálltam, hogy még véletlenül se villantsak a ruhámban. Ez sikerül, aztán ő is beült a vezető ülésbe és már mentünk is a Canal Street-re. Útközben dumálgattunk pár dologról. Köztük a ma kapott munkámról is. Büszkén meséltem, hogy milyen jól sikerült és, hogy alig várom a melót.
-És olvastam, hogy sikerült a jogsi. Ügyes. -vágott közbe Austin-
-Nos, igen... Bár eléggé izgultam.
-Azt meghiszem... Én majd beszartam mikor én csináltam.
-Te mikor csináltad meg? -érdeklődtem-
-Pár hónapja.
-Na, az szép. Akkor már mehetsz a városhatáron kívül is.
-Bizony.
Egész a próba helyszínéig beszéltünk. Meglepett, hogy mennyire közvetlen és barátkozó típus. Jó érzés volt vele beszélni. Érdeklődéssel hallgatta végig minden mondatom ami nagyon tetszett.
A próba helyszínén az épület háta mögött parkoltunk le a fekete BMW x6-tal. Nagyon jó autó, nagyon tetszik. Ráadásul tök kényelmes benne utazni és magasabban is van a felfüggesztése mint a normál autónak. Ez a tipikus 'menő vagyok' típusú srácok autói. Megdöbbentem mikor Austin-t láttam ebből kiszállni mert mellé nem ekkora autót képzeltem el... Mindegy is szerintem. A hátsó ajtón mentünk be és ahogy beértünk a nagy terembe meglepődtem, hogy csak ennyi ember van a próbán. Igaz, hogy Austin mondta, hogy nincs túl sok táncos a videóban, de ennyire kevés... Aztán kiderült, hogy ezek a táncosok csak azok, akiket kiválogattak a meghallgatáson. Sőt annyira mázlisták a srácok, hogy Austin koncertjeire is ők mennek a többivel együtt. Csak nekik is be kell tanulni a többi dal koreográfiáját.
Aztán elkezdődött a bemelegítés. Közben megismerkedtem Austin tánctanárával. Csak úgy hívták a többiek, hogy Mr. X. Az igazi nevét nem is árulta el nekem se.
-Csak nem Sophie Jordan-ről beszéltél nekem? -jött oda hozzánk Mr. X a bemelegítés után-
-De-de. -húzta szélesre a száját Austin-
-Nos, hát örülök, hogy végre személyesen is találkozhatom veled. -nyújtotta a kezét- Mr. X vagyok.
-Én is örvendek, Sophie.
-Szóval te vagy az aki kicsinálta Sebastian Lauen-t? -nevetett-
-Az azért erős túlzás, de igen.
-Gratulálok. Nagy szélhámos volt a szakmában, végre oda került ahová való.
-Na, az engem aztán igazán nem érdekel... Csak azt kapta amit érdemelt. -Sebastian bíróság elé került és el is ítélték csalás vádjával másfél évre-
-Kezdjük a próbát! -csapta össze a két kezét Mr. X-
Pár másodpercen belül már dübörgött is a hangfalakból a zene, amire Austin énekelt és közben táncolt. A srácok majdnem az egész próbából viccet csináltak. Össze vissza marháskodtak, ami kívülállóként elég időpocsékolásnak tűnt. Persze értem, hogy egy hullámhosszra kell kerüljenek a táncosok úgy a koreográfussal, mint Austin-nal. Hisz a színpadon szinte egy emberként kell majd megmozduljanak.
A próba felénél lehettünk mikor kimentem és felhívtam Justin-t. Tudni akartam, hogy a tegnap este történtek után minden rendben van-e.
-Szia!! -szólt bele vidám hangon Justin-
-Szia. Hallom jó kedved van. Mi történt?
-Semmi extra, a srácok meghülyültek.... Veled mizu? Már a próbán vagy?
-Igen, csak kijöttem levegőzni és felhívtalak. Tudni akartam, hogy minden okay.
-Persze, miét ne lenne az?
-A történtek után...
-Miden okay. Mikor lesz vége a próbának?
-Hát... Nem igazán tudom. De úgy fél óra múlva nekem mennem kell. Natasha már tuti lerágta az összes körmét.
-Uhh, tényleg. Ma lesz a randi.
-Bizony... És megígértem neki, hogy átmegyek segíteni.
-Majd szorítok nekik.
-Okay. Megmondom.
-Most mennem kell szívem. Majd este beszélünk.
-Átjössz?
-Nem hiszem, nem lesz rá időm. Tudod nemsokára turné és arra készülünk.
-Aha, okay. Szeretlek, szia.
-Én is téged Sophie, szia.
És már ki is nyomta a telefont. Gyorsan elraktam az enyém és siettem vissza a próbára. Útközben Austin-nal futottam össze aki a hasát fogva szaladt ki a teremből:
-Mi van?
-Hát... Nem bírom... Nem bírom tovább. -nyögte ki végül a röhögéstől fulladozva-
-Aha, figyelj. Még meddig tart a próba?
-Miért? -egyenesedett ki és próbálta összeszedni magát-
-Mert úgy fél óra múlva el kell mennem. Fontos dolgom van.
-Ja, hát még úgy 10-15 perc és vége. Legalább is remélem, nem bírnám tovább.
-Most a 'kemény' munkára gondolsz, vagy a marhaságokra?
-Utóbbi. Na, de menjünk. Gyors lezavarjuk és akkor hazaviszlek.
-Oh, köszi. -és visszamentünk a táncterembe, ahol mindenki esett kelt a röhögéstől- De jó, hogy mindenkinek ilyen jó a kedve. Ez valami vírus?
-Hogy érted? -jött oda az egyik táncos-
-Most beszéltem telefonon a barátommal és az is ezt csinálja....
-Fogalmam nincs..
-Lehet, hogy valami van a levegőben... -nevette el magát Austin-
-Okay srácok! -szólt közbe Mr. X- Folytassuk! Bírjátok ki még 10 percig!
És azonnal beállt mindenki a helyére és minden ment tovább a maga útján. A próba végén Austin, ahogy ígérte hazavitt és leparkolt a ház előtt.
-Kösz, hogy hazahoztál.
-Nincs mit. Remélem jól érezted magad.
-Aha. -mondhatjuk igen...- Na, megyek. A barátnőm már biztos vár.
-Okay, szia!
-Szia.
Pár másodpercen belül már dübörgött is a hangfalakból a zene, amire Austin énekelt és közben táncolt. A srácok majdnem az egész próbából viccet csináltak. Össze vissza marháskodtak, ami kívülállóként elég időpocsékolásnak tűnt. Persze értem, hogy egy hullámhosszra kell kerüljenek a táncosok úgy a koreográfussal, mint Austin-nal. Hisz a színpadon szinte egy emberként kell majd megmozduljanak.
A próba felénél lehettünk mikor kimentem és felhívtam Justin-t. Tudni akartam, hogy a tegnap este történtek után minden rendben van-e.
-Szia!! -szólt bele vidám hangon Justin-
-Szia. Hallom jó kedved van. Mi történt?
-Semmi extra, a srácok meghülyültek.... Veled mizu? Már a próbán vagy?
-Igen, csak kijöttem levegőzni és felhívtalak. Tudni akartam, hogy minden okay.
-Persze, miét ne lenne az?
-A történtek után...
-Miden okay. Mikor lesz vége a próbának?
-Hát... Nem igazán tudom. De úgy fél óra múlva nekem mennem kell. Natasha már tuti lerágta az összes körmét.
-Uhh, tényleg. Ma lesz a randi.
-Bizony... És megígértem neki, hogy átmegyek segíteni.
-Majd szorítok nekik.
-Okay. Megmondom.
-Most mennem kell szívem. Majd este beszélünk.
-Átjössz?
-Nem hiszem, nem lesz rá időm. Tudod nemsokára turné és arra készülünk.
-Aha, okay. Szeretlek, szia.
-Én is téged Sophie, szia.
És már ki is nyomta a telefont. Gyorsan elraktam az enyém és siettem vissza a próbára. Útközben Austin-nal futottam össze aki a hasát fogva szaladt ki a teremből:
-Mi van?
-Hát... Nem bírom... Nem bírom tovább. -nyögte ki végül a röhögéstől fulladozva-
-Aha, figyelj. Még meddig tart a próba?
-Miért? -egyenesedett ki és próbálta összeszedni magát-
-Mert úgy fél óra múlva el kell mennem. Fontos dolgom van.
-Ja, hát még úgy 10-15 perc és vége. Legalább is remélem, nem bírnám tovább.
-Most a 'kemény' munkára gondolsz, vagy a marhaságokra?
-Utóbbi. Na, de menjünk. Gyors lezavarjuk és akkor hazaviszlek.
-Oh, köszi. -és visszamentünk a táncterembe, ahol mindenki esett kelt a röhögéstől- De jó, hogy mindenkinek ilyen jó a kedve. Ez valami vírus?
-Hogy érted? -jött oda az egyik táncos-
-Most beszéltem telefonon a barátommal és az is ezt csinálja....
-Fogalmam nincs..
-Lehet, hogy valami van a levegőben... -nevette el magát Austin-
-Okay srácok! -szólt közbe Mr. X- Folytassuk! Bírjátok ki még 10 percig!
És azonnal beállt mindenki a helyére és minden ment tovább a maga útján. A próba végén Austin, ahogy ígérte hazavitt és leparkolt a ház előtt.
-Kösz, hogy hazahoztál.
-Nincs mit. Remélem jól érezted magad.
-Aha. -mondhatjuk igen...- Na, megyek. A barátnőm már biztos vár.
-Okay, szia!
-Szia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése