129. rész - Happy -

A parkban szabadjára engedtem Angel-t. Úgy szaladgált mintha soha életében nem lett volna szabad. Én a szökőkút mellé ültem és bámultam ki a fejemből. Fél szememmel Angel-t figyeltem, aki közben egy csapat fehér lepke közé keveredett és őket kergette. Aztán a telefonom rezgett a zsebembe. Meg se néztem ki hív csak magam elé bámulva felvettem a telefont és slampos hangos beleszóltam:

-Igen?

-Szia Sophie. -azonnal háromszorosára tágultak ki a pupilláim-

-Szia Justin.

-Am... Szeretnék beszélni veled.

-Mondd.

-Személyesen gondoltam... Hol vagy most?

-Itt vagyok a parkban Angel-el. -válaszoltam-

-Értem... Figyel új 10 perc múlva ott leszek. Hol találkozzunk?

-A szökőkútnál?

-Okay. Ott leszek. Szia.

És már le is tette. Valahogy nem éreztem azt, hogy aggódnom kellene. Tudtam, hogy Justin miről akar majd beszélni, de ennek ellenére magabiztos voltam. Most is kiállok az mellet amit mondtam, nem fog megváltozni a véleményem ezzel a féltékenységi rohammal kapcsolatban. Bár be kell vallani, hogy nagyon jól áll Justin-nak, mikor féltékeny. Ebből is látszik, hogy szeret. Hát én is őt... Remélem meg fogjuk tudni beszélni a dolgokat.

Angel még mindig a pillangókat kergette a pici fekete orrával. Olyan aranyos volt, ahogy a pici lábaira áll, hogy elérje őket és ahogy a falatnyi farkát mozgatta. Megzabálom, olyan aranyos. A legszebb ajándék ő volt, amit valaha is kaptam. 

Úgy 5 perc múlva felhők jelentek meg az eddig kéken sugárzó égen. Enyhe szél támadt, de még elviselhető volt rövidnadrágban és toppban. Aztán azt veszem észre, hogy valaki olyan közel ült hozzám, hogy teljes testével a magán szférámban tartózkodik. Egy szürke kapucnis pulcsi volt rajta. A kapucni a teljes fejét befedte, alatta egy kék póló, aztán lejjebb haladva egy fehér szörfnadrág szerű valami, végül egy Supra cipő. Azonnal a lábán lévő tetkókra figyeltem fel. Egy összetett kéz és alatta rózsasor. Azonnal rájöttem, hogy Justin az.

-Justin? -hajoltam előre-

-Szia Sophie. -fordult felém-

-Minek rejtőzködöl? -húztam össze a szemöldököm-

-Nem akarom, hogy felismerjenek.

-Értem.. És most?

-Aranyosan játszik Angel... Rég láttam.

-Igen rég, de gondolom nem azért jöttél, hogy lásd Angel-t. 

Amint ez kimondtam hirtelen zuhogni kezdett az eső. Olyan váratlanul ért, hogy időm nem volt egy fa alá futni. Angel után kiáltottam, aki pillanatok alatt a lábam előtt ácsorgott. Gyorsan felkaptam és Justin után mentem. Persze, hogy a Ferrari-val jött amibe szinte képtelenség beszállni. Mire odaértem már az ajtót ki is nyitotta nekem. Nagy nehezen beszálltam az autóba, Angel-el a karjaimban. Csurog vizes voltam mire beszálltam. A ruhámból csak úgy csöpögött a víz, a hajamról nem is beszélve. Angel is teljesen átázott. Kicsin múlott, hogy meg ne rázza magát. Azt meg nem akartam, hogy pont Justin autójában... Aztán Justin is bőrig átázva szállt be mellém. Olyan sexy volt, ahogy a tökéletesen beállított haját elmosta az eső és rátapad az arcára egy egy kósza tincs. És ahogy a víz kicsorgott a hajából és tökéletes arcán végigfolyt, az volt maga a gyönyör.

-Jól vagy? -törölte meg az arcát Justin-

-Aha, minden okay. Te?

-Hát azon kívül, hogy az alsógatyámig áztam és rátapad a seggemre, minden okay.

-Jól van, ez a része nem igazán érdekelt, de jó...

-Beszélnünk kell. -vette komolyra a szót-

-Tudom.

-De először gratulálok a jogsidhoz. Ügyes vagy.

-Kösz.. A vizsgáztató gratulál neked is.

-Ezt nem értem.

-Mondtam, hogy jó volt az oktatóm, mire ő mondta, hogy gratulál neki is.

-Jaa... Szóval...

-Szóval?

-Figyelj. Nem igazán tudom mi történt velem délben. Vagyis tudom... Egyszerűen nem akarlak elveszíteni. És mindenkitől óvni próbállak, mert félek, hogy valaki elvesz tőlem. Azt pedig nem élném túl.

-Justin... Tudod, hogy számomra te vagy a legfontosabb, mindennél. Nincs miért, mitől félned. Én mindig veled leszek, bármi is történjen. Nincs az az ok ami miatt elhagynálak.

-De ha még is?

-Ne... Tudom, hogy nincs. Austin se lenne képes rá.... Ráadásul csak ma ismertem meg, be se jön a gyerek.

-Tudom, de akkor is félek. Ez ellen nem tehetek semmit. Nemsokára turné és hosszú ideig megint nem foglak látni.
-Bízz bennem.... Itt foglak várni.
-Nem akarok elmenni, főleg nem nélküled. Amióta az életem része vagy minden más a második helyre csúszott le. Fontosabb vagy mindennél és nem tudom elképzelni egyetlen egy napomat se nélküled.
-Nem is kell.
Aztán Justin a bal kezét az arcomra helyezte és simogatni kezdte azt. Hófehér mosoly ült ki az arcára, majd közeledni kezdett felém. Én is viszonoztam magabiztos mosolyát és közelebb hajoltam hozzá. Aztán végül ajkaink összeforrtak. Nyelvünk keringőt járt egészen addig a pillanatig míg Angel közbe nem avatkozott. Csurog vizes testével hozzám bújt és a hideg teste azonnal a bőrömhöz tapadt. Elég kellemetlen érzés volt...