117. rész - Vezetés -

Alig pár perc múlva mindketten elértünk a gyönyör csúcspontját. Justin lihegve feküdt mellém, miközben óriási mosoly ült ki az arcára.

-Ez nagyon jó volt. -mondta két levegővétel között-

-Szerintem is nagyon jó volt. Szeretlek.

-Én is téged . -csókolt meg- Igazi vadmacska voltál. -kacsintott-

-Mi? Nem is igaz. -kuncogtam-

-Áhh, nem. Azért van tele karmolással a hátam, mert egy szelíd kiscica voltál.

-Jó, lehet, hogy kicsit bevadultam... Bocs.

-Semmi gond, csak most egy ideig nem mászkálhatok póló nélkül.... -kacsintott-

-Ohh, te szegény! De nem is baj...

-Mert? Csak nem féltékenykedsz?

-Dehogy... A rajongóid ennyit megérdemelnek. Csak most nélkülözniük kell ezeket a kockákat. -simogattam meg Justin kockás hasát- Csak nekem ne kelljen nélkülöznöm, azt nem bírnám ki.

-Neked soha nem kell... -csókolt meg-

- ☺ Amm... Akkor megyünk vezetni?

-Hová sietsz?

-Én nem sietek, csak tudtommal nem vagy valami időmilliomos..

-Okay, akkor menjünk.

Kikászálódtunk az ágyból és felöltöztünk. Kifésültem a hajam és már mentünk is ki a nappaliba. Szerencsére Emily nem vett észre semmit az egészből. A picikkel kint pihent a kertben. Kimentem hozzá és szóltam neki, hogy elmentem.

-Okay, de vigyázz magadra. 

-Rendben. Majd jövök. Szia. -öleltem meg- Aztán ügyesek legyetek pindurkák. -pusziltam meg Molly & Jack arcocskáját- Na sziasztok.

És már Justin mellet is voltam az autó mellett. Beszálltam az anyósülésre, Justin mellém és mentünk egy általam még ismeretlen helyre. Hiába próbáltam kiszedni Justin-ból, hogy hová visz, nem volt hajlandó elmondani. Úgy egy óra autókázás után egy nagy parkolóhoz vezetett Justin. Kiszálltunk az autóból és Justin mondta, hogy most én fogok vezetni:

-Erre a napra csak a mienk ez a nagy parkoló. Itt aztán vezethetsz kedvedre... -húzott magához és átkarolta a derekam-

-De ez nem helytelen, hogy jogsi nélkül vezetek egy parkolóban?

-Sophie! Nézz körül. Fákkal vagyunk körbevéve. A parkoló is már néhol füves. Ki járna itt? 

-Szóval nem lesz gond?

-Nem... Kezdhetjük?

-Ööö.. Ja. -válaszoltam félve-

Most én ültem a volán mögé. Nagyon fura volt az eddig megszokott hely mellett ülni, ahol most Justin ül és a barna szemeivel engem bámul. Elmagyarázta, hogy mi hol található a RangeRover-ben. Gáz, fék, kuplung, lámpák, ablaktörlő meg a többi használható dolog. Bevallom a váltótól féltem nagyon, mert elvileg úgy kell csinálni, hogy nem nézed. De erre én képtelen vagyok. Vagy az útra figyelek, ami előttem van. Vagy a váltásra, ami a jobb kezem ügyében található. A kettőre együtt nem tudok figyelni, még. Ellenben a táncban ez nem így van. Ott egyszerre több mindenre tudok figyelni. A zenére, a tánclépésre és a következő lépésre is. Az ott simán megy, a kis ujjamból kirázom, de a vezetést... Elég nagy falat lesz számomra. Igaz, hogy már a KRESZ könyvet oda-vissza tudom, de alkalmazni... Majd most kiderül!

Beindítottam az autót, ami morgott a kezem alatt, mint egy szelíd vadmacska. Aztán lassan lenyomtam a gázpedált, mi meg elindultunk előre. Justin csak biztatott, hogy nagyon jól csinálom, így tovább. Aztán szólt, hogy mehetünk gyorsabban. Hát úgy is tettem. Kicsit jobban megnyomtam a gázpedált, mire Justin szólt, hogy váltsak. Pont amitől nagyon féltem. Egyesben volt az autó. Megragadtam a váltót és óvatosan kettesbe tettem. És ezzel a művelettel együtt a tekintetem is a váltóra terelődött, az utat meg szemelők tévesztettem. Ha Justin el nem kapja a kormányt akkor a parkoló szélén kötünk ki az árokban.
-Bocsi... -néztem hülyén Justin-ra-
-Semmi baj... Csináljuk azt, hogy megállítod az autót... -fogta meg a kezem- Okay. És most hunyd be a szemed.
-Miért?
-Csak csináld amit mondok... -hát becsuktam a szemem- Most váltani fogunk, te meg képzeld el a leírt utat fejben. Okay?
-Aha.
-Akkor... Így váltasz a kettesbe. Megvan? -kérdezte Justin, mire én bólintottam- A hármas... A négyes... -és így mentünk végig az összes fokozaton, majd vissza- És akkor most jön a rükverc... Ez is megvan?
-Persze. -válaszoltam-
-Most már kinyithatod a szemed. -mosolyodott el Justin-
-Ohh...
-Ügyes voltál, de most jöjjön élesben.
-Komolyan...? Akarjuk mi ezt? -húztam össze a szemöldököm-
-Ne félj már ennyire. Itt vagyok, nem lesz semmi baj. -tette kezét az arcomra-
-Okay, de cserébe kérek egy csókot. -húztam ki magam-
-Ha ez kell ahhoz, hogy elindítsd az autót... -és megcsókolta ajkaimat-
Ezt követően újra hatalmam alá vettem a parkolót. És ezúttal minden jól ment. Justin annyit tanácsolt, hogy az elején még képzeljem el az előbb leírt útvonalakat a váltáskor, de semmiféleképpen ne nézzek rá a váltóra. Így kitaláltam, hogy a szélvédőre képzelem azokat. Így az útra és a váltásra is tudok figyelni! Meglepően jól ment. Mentem rükvercben és a parkolás minden lehetőségét kipróbáltuk. Nagyon büszke voltam magamra. Nem hittem, hogy ilyen jól meg fogom oldani ezt a feladatot. De ez csak annak volt köszönhető, hogy Justin volt az oktatóm. Nem egy teljesen idegem tag, aki már az első hibámnál leordítja a fejem. Ez így volt szép és jó!