127. rész - Féltékeny -

Remélem tetszeni fog ez a rész is.
Mit látjátok a blog új külsőbe öltözött. Átléptük a bűvös 30 ezer nézettséget és a 17 rendszeres olvasó is elképesztő. 
Nemsokára egy éves lesz a blog és ennek alkalmából készíteni fogok egy kis meglepít. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok majd hozzá.
De nem pofázok tovább, itt a 127. rész!



Így fogtam a fülest és a fülembe tettem. Nagyon dinamikus zene szólt. Akaratomon kívül a fejem azonnal előre, hátra tett kisebb mozdulatokat. A lábam meg a ritmust ütötte.

-Erre aztán lehet táncolni. -tettem hozzá-

-Úgy gondolod?

-Aha. Nagyon jó, tetszik. Tökre bejön a zenéje. Szinte már látom magam előtt a koreográfiát.

-Komolyan tetszik?

-Persze. Ez miért olyan hihetetlen?

-Justin Bieber barátnőjének tetszik a dalom. Ez óriási!

-Okay. Ezt nem igazán értem... Te is fogsz benne táncolni?

-Ki nem hagyom. Már jó ideje töri magát a tánctanárom, hogy tökéletesre megtanuljam.

-És megy? -érdeklődtem-

-Haladok vele... Tudod mit, van egy ötletem! -csillant fel a szeme Austin-nak-

-Micsoda?

-Holnap lesz próbám. Elkísérsz? -eléggé meglepett ez a kérdés. hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak-

-Hát.... Nem is tudom...

-Jó móka lesz. Gyere már.

-Mikor lesz?

-Hát körülbelül ebben az időpontban.

-Holnap?

-Igen.

-Ilyenkor én még bőven itt leszek.

-Értem... És ha később lenne akkor eljönnél?

-Valószínű. -válaszoltam-

-Akkor várj egy pillanatot.

Elvette a fülesét és egy számot tárcsázott. Fogalmam nem volt arról, hogy kit hív.

-Szia. Lenne egy óriási kérésem. .... Arról van szó, hogy a holnapi próbát el tudjuk csúsztatni egy, másfél órával?... Mert egy fontos személyt szeretnék elvinni, de az eddigi időpont az nem jó neki. ... Majd megtudod. Szóval? ... Király, kösz! -és kinyomta a telefont- Na, szóval. Tudsz jönni a próbára.

-Komolyan?

-Aha. Mikor végzel holnap?

-Úgy.... -és ekkor gurult be Justin- Justin! -ugrottam fel és odarohantam hozzá-
-Sophie! Hogy-hogy benn vagy?
-Majd elmesélem. Szeretnék bemutatni neked valakit.... Justin, ő itt Austin. Austin, ő itt pedig Justin.
-Szia haver. -nyújtotta a kezét Justin-
-Szia. Austin Mahone.
-Tudom. Hallottam már a híred.
-Akkor megelőzött.
-Mit csinálsz itt? -érdeklődött Justin-
-Tudod szívem. -folytattam én- Az új dalához keresett táncosokat.
-Csak nem fogsz benne szerepelni? -húzta fel a szemöldökét Justin-
-Sajnos nem. Csak srácokat kerestem. -válaszolt Austin-
-Értem. Mehetünk szívem? -fordult felém Justin-
-Aha.
-Örülök, hogy megismertelek Austin.
-Én is. Remélem még összefutunk... Sophie, majd beszélünk!
-Okay, szia.
És már kézen fogva haladtam is Justin-nal az autó fele. Beszálltunk és már mentünk is a vizsga helyszínére. Egy ideig kínos csend volt az autóban. Aztán Justin megszólalt:
-Izgulsz?
-Nem igazán. Érzem, hogy menni fog.
-Bízom benned... Mióta ismered Austin-t?
-Csak ma ismertem meg. Miért?
-Csak érdekel... Tudnom kell még valamit?
-Hát... Ami azt illeti. Meghívott, hogy holnap menjek el vele a táncpróbájára.
-Aha... És elmész?
-Nem tudom. Valószínű.
-Értem. -bólogatott Justin-
-Most mi a baj ezzel?
-Semmi.
-Justin! Hallom és látom, hogy ez neked nem tetszik.
-Jó igen! Igazad van. Nem szimpi nekem ez a gyerek! Nem szeretném, hogy holnap elmenj a próbára.
-De ez csak egy szakmai találkozó. Nem értem ez miért probléma.
-Átlátok ezen a gyereken. Nem bízom benne!
-Justin, én azt érzem, hogy bennem nem bízol.
-Nem erről van szó, ezt te is tudod.
-Bízzál már egy kicsit bennem!
-Sophie! Csak nem szeretném, hogy elmenj. Erről van szó. -fékezett le egy parkolóban-
-Tudok magamra vigyázni!
-Sophie!
-Mi van?! Nem csinálhatom azt amit szeretnék? Te elmehetsz bárkivel egy szakmai beszélgetésre, de én nem?!
-Nem erről van szó.
-De hisz te mondtad az előbb, hogy nem akarod, hogy elmenjek!
-...
-Tudod mit. Maradj csak itt az autóban! Vagy ha hívnak valahova akkor nyugodtan menj csak el. Hisz neked szabad!!
Kiszálltam az autóból, becsaptam az autó ajtaját és a vizsgáztató fele mentem. A parkoló másik végében ücsörgött az autóban. Idegesen haladtam felé a táskámat szorongatva.
-Sophie! -kiáltott utánam Justin-
-Hagyjál, nem érdekel! -haladtam tovább-
Aztán bevágódott az autó ajtaja és hallottam ahogy megfordul és gumi koptatás közepette elhajt. Meg se fordultam, mérges voltam. Nem értem, hogy miért probléma az, hogy elmegyek egy táncpróbára. De nem volt túl sok időm ezen gondolkodni. Pillanatok alatt a vizsgáztatóhoz értem...