És meghoztam az új részt!!!
Remélem tetszeni fog. Igyekeztem valami újat hozni az események területét illetően. Úgy tervezem, hogy nemsokára felpörgetem a story-t, hogy ne legyen annyira unalmas.
Na, de nem húzom a szót. Olvass és komizz. :)
Odaérve Justin leparkoltatta az autóját, megragadta a kezem és egyenesen haladni kezdett a stadion belseje fele. Útközben Justin legújabb testőre mögénk szegődött és úgy a hátunkra tapadt, mintha neki is köze lenne a kettőnk szerelmi ügyeihez. A végén inkább nem is mondtam semmit, elég idegesítő volt a tag.
Remélem tetszeni fog. Igyekeztem valami újat hozni az események területét illetően. Úgy tervezem, hogy nemsokára felpörgetem a story-t, hogy ne legyen annyira unalmas.
Na, de nem húzom a szót. Olvass és komizz. :)
Odaérve Justin leparkoltatta az autóját, megragadta a kezem és egyenesen haladni kezdett a stadion belseje fele. Útközben Justin legújabb testőre mögénk szegődött és úgy a hátunkra tapadt, mintha neki is köze lenne a kettőnk szerelmi ügyeihez. A végén inkább nem is mondtam semmit, elég idegesítő volt a tag.
Justin persze az első sorban kapott helyet, én mellette ültem le. A meccs egy kicsit sem érdekelt, de Justin-t nem lehetett kizökkenteni. Folyton a játékot figyelte. Így hát alig vártam, hogy vége legyen a játéknak. Viszonylag hamar vége is lett, de akkora már elég későre járt az idő. Justin így azonnal haza is vitt. Érzéki csókok, szenvedélyes ölelések és meseszép szavak után elváltak az útjaink.
bementem a házba és azonnal segíteni kezdtem Peter-nek, aki a picik után pakolt el. Emily & Molly & Jack már aludt. Katy a tévét bámulta. Mire végeztünk a pakolással Katy már elaludt a fotelben. Óvatosan felvettem és bevittem az ágyba. Gyorsan én is letusoltam és lefeküdtem.
Reggel korán keltem, mennem kellet a stúdióba. Annak ellenére, hogy megbeszéltem az igazgatóval, hogy nem megyek be a vizsgám miatt. De este felhívott, hogy jobb lenne, ha bemennék. Peter-rel hamar megreggeliztünk és már mentünk is. Útközben a KRESZ könyvet bújtam mert a tánc után rögtön megyünk Justin-nal.
Az első 1-2 óra nem volt valami érdekes. Agyam végig a vizsgán járt, hogy minden jól menjen. Mikor szünetem volt épp a büfébe mentem, mikor egy gyerek nekem jött. Vagyis én mentem neki annyira el voltam merülve önmagamba. A leesett könyvem után kaptam és hajtogatni kezdtem, hogy bocsánat. Mikor felálltam akkor vettem észre, hogy ez a gyerek valahonnan nekem ismerős. Csak nem jöttem rá honnan, míg végül be nem mutatkozott:
-Szia. -húzta nagy mosolyra a száját- Austin Mahone. Te pedig..?
-Én pedig egy szerencsétlen lány aki nem lát... Amúgy meg Sophie Jordan.
-Örülök... Nem esett bajod? -nézett a szemembe, azokkal a zöldeskék szemeivel, miközben még mindig mosolygott-
-Nem. Semmi bajom. Csak izgulok nagyon. -válaszoltam-
-Miért?
-Ma lesz a KRESZ vizsgám.
-Értem. Biztos ügyes leszel ha már ennyire belemerültél.
-Tényleg ne haragudj.
-Semmi probléma... De valahonnan nagyon ismerős vagy. Nem találkoztunk már valahol?
-Hát, maximum az újságok címlapján ha láthattál.
-Miért is? -értetlenkedett-
-Justin Bieber barátnője vagyok.
-Tényleg! Innen már tudom.
-Mit keresel te itt?
-Meghallgatást tartottam mily meglepő. Az új dalomhoz kerestem táncosokat.... De most valahogy megbántam, hogy csak srácokat. -kacsintott-
-Késő bánat. Megbocsájts, de most mennem kell, órám lesz.
-Ja okay. Remélem még találkozunk.
-Na, szia.
-Szia.
És elindultam a táncterem felé. Szerencsére a tánctanár megkönyörült rajtam és hamarabb elengedett. Szélsebesen átöltöztem és a kijárat fele tartottam. Elővettem a telefonom és Justin-t tárcsáztam:
-Szia! -szólt bele-
-Szia. Most jöttem ki a stúdióból. Ide tudnál jönni értem?
-Hogy hogy ott vagy? Nem úgy volt, hogy nem kell menned.
-De igen, csak behívtak.
-Baj van?
-Nem dehogy... Szóval? Idejössz?
-Persze. Úgy fél óra és ott vagyok.
-Köszi. Szeretlek, szia.
-Szia baby.
És letette a telefont. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak az a fél óra alatt.
Fogtam magam és leültem az egyik padra. A nap gyönyörűen sütött és nagyon kellemes idő volt. Felvettem a napszemüvegem, füles a fülben és már ment is a zene. A könyvet a kezembe vettem és folytattam a tanulást...
Úgy 5 perc múlva azt éreztem, hogy valami, vagy valaki a nyakamat fújja. Lassan megfordultam és azzal az arccal találtam magam szembe, akivel összementem. Austin vigyorgott a hátam mögött. Leállítottam a zenét és eltettem a táskámba a telefonom és a könyvem.
-Leülhetek?
-Persze.
-Mit csinálsz itt egyedül?
-Justin-t várom.
-Mindig ilyen szűk szavú vagy?
-Nem, nem mindig. Csak most vagyok ilyen.
-Én vagyok az oka? -hajolt előre, hogy lássa a reakcióm, de mázlimra a szemüvegem rajtam volt-
-Nem, csak mint már mondtam izgulok. -fordítottam el a fejem felé-
-Tuti, hogy meglesz. Nem úgy nézel ki, mint aki hülye.
-Kösz.... Amúgy te mióta zenélsz?
-Nem olyan rég vagyok csak a média világában. Eddig csak a YouTube volt úgymond a menedzserem. Szerencsére ez megváltozott.
-Ez volt az álmod? -kérdeztem-
-Igen. Szeretek énekelni és másokat boldognak látni.
-Ezért mosolyogsz folyton?
-Meglehet... De, mi ez? Interjú? -húzta fel a szemöldökét Austin-
-Dehogy, de ha már ide ültél... Vagy kussoljak?
-Nem, nem úgy értettem....
-Gondoltam. -válaszoltam- És amúgy milyen zenéket énekelsz?
-Megmutassam a legújabbat?
-Jöhet.
-Erre kerestem ma táncosokat. -vette elő a telefonját- Jó sokan jelentkeztek. Alig bírtam végigülni.
-Hát elhiszem. Sokan vágynak a hírnévre.
-Már volt szerencsém tapasztalni... Na, akkor hallgasd meg. -nyomta a kezembe a fülesét-
bementem a házba és azonnal segíteni kezdtem Peter-nek, aki a picik után pakolt el. Emily & Molly & Jack már aludt. Katy a tévét bámulta. Mire végeztünk a pakolással Katy már elaludt a fotelben. Óvatosan felvettem és bevittem az ágyba. Gyorsan én is letusoltam és lefeküdtem.
Reggel korán keltem, mennem kellet a stúdióba. Annak ellenére, hogy megbeszéltem az igazgatóval, hogy nem megyek be a vizsgám miatt. De este felhívott, hogy jobb lenne, ha bemennék. Peter-rel hamar megreggeliztünk és már mentünk is. Útközben a KRESZ könyvet bújtam mert a tánc után rögtön megyünk Justin-nal.
Az első 1-2 óra nem volt valami érdekes. Agyam végig a vizsgán járt, hogy minden jól menjen. Mikor szünetem volt épp a büfébe mentem, mikor egy gyerek nekem jött. Vagyis én mentem neki annyira el voltam merülve önmagamba. A leesett könyvem után kaptam és hajtogatni kezdtem, hogy bocsánat. Mikor felálltam akkor vettem észre, hogy ez a gyerek valahonnan nekem ismerős. Csak nem jöttem rá honnan, míg végül be nem mutatkozott:
-Szia. -húzta nagy mosolyra a száját- Austin Mahone. Te pedig..?
-Én pedig egy szerencsétlen lány aki nem lát... Amúgy meg Sophie Jordan.
-Örülök... Nem esett bajod? -nézett a szemembe, azokkal a zöldeskék szemeivel, miközben még mindig mosolygott--Nem. Semmi bajom. Csak izgulok nagyon. -válaszoltam-
-Miért?
-Ma lesz a KRESZ vizsgám.
-Értem. Biztos ügyes leszel ha már ennyire belemerültél.
-Tényleg ne haragudj.
-Semmi probléma... De valahonnan nagyon ismerős vagy. Nem találkoztunk már valahol?
-Hát, maximum az újságok címlapján ha láthattál.
-Miért is? -értetlenkedett-
-Justin Bieber barátnője vagyok.
-Tényleg! Innen már tudom.
-Mit keresel te itt?
-Meghallgatást tartottam mily meglepő. Az új dalomhoz kerestem táncosokat.... De most valahogy megbántam, hogy csak srácokat. -kacsintott-
-Késő bánat. Megbocsájts, de most mennem kell, órám lesz.
-Ja okay. Remélem még találkozunk.
-Na, szia.
-Szia.
És elindultam a táncterem felé. Szerencsére a tánctanár megkönyörült rajtam és hamarabb elengedett. Szélsebesen átöltöztem és a kijárat fele tartottam. Elővettem a telefonom és Justin-t tárcsáztam:
-Szia! -szólt bele-
-Szia. Most jöttem ki a stúdióból. Ide tudnál jönni értem?
-Hogy hogy ott vagy? Nem úgy volt, hogy nem kell menned.
-De igen, csak behívtak.
-Baj van?
-Nem dehogy... Szóval? Idejössz?
-Persze. Úgy fél óra és ott vagyok.
-Köszi. Szeretlek, szia.
-Szia baby.
És letette a telefont. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak az a fél óra alatt.
Úgy 5 perc múlva azt éreztem, hogy valami, vagy valaki a nyakamat fújja. Lassan megfordultam és azzal az arccal találtam magam szembe, akivel összementem. Austin vigyorgott a hátam mögött. Leállítottam a zenét és eltettem a táskámba a telefonom és a könyvem.
-Leülhetek?
-Persze.
-Mit csinálsz itt egyedül?
-Justin-t várom.
-Mindig ilyen szűk szavú vagy?
-Nem, nem mindig. Csak most vagyok ilyen.
-Én vagyok az oka? -hajolt előre, hogy lássa a reakcióm, de mázlimra a szemüvegem rajtam volt-
-Nem, csak mint már mondtam izgulok. -fordítottam el a fejem felé-
-Tuti, hogy meglesz. Nem úgy nézel ki, mint aki hülye.
-Kösz.... Amúgy te mióta zenélsz?
-Nem olyan rég vagyok csak a média világában. Eddig csak a YouTube volt úgymond a menedzserem. Szerencsére ez megváltozott.
-Ez volt az álmod? -kérdeztem-
-Igen. Szeretek énekelni és másokat boldognak látni.
-Ezért mosolyogsz folyton?
-Meglehet... De, mi ez? Interjú? -húzta fel a szemöldökét Austin-
-Dehogy, de ha már ide ültél... Vagy kussoljak?
-Nem, nem úgy értettem....
-Gondoltam. -válaszoltam- És amúgy milyen zenéket énekelsz?
-Megmutassam a legújabbat?
-Jöhet.
-Erre kerestem ma táncosokat. -vette elő a telefonját- Jó sokan jelentkeztek. Alig bírtam végigülni.
-Hát elhiszem. Sokan vágynak a hírnévre.
-Már volt szerencsém tapasztalni... Na, akkor hallgasd meg. -nyomta a kezembe a fülesét-
Austin *-* :$
VálaszTörlés