119. rész - Chat -

Vidáman léptem be a házba ahol Emily fel alá járkált a picikkel. Mind a kettő torkaszakadtából ordított.
-Te hol voltál eddig? -támadt le Emily-
-Vezettem?
-Eddig kell vezetni?! Én meg itt töröm magam a picik miatt!Azt hittem megbeszéltük, hogy segíteni fogsz.
-Igen, fogok. De az nem okay, hogy amint hazaérek leordítod a fejem. Nem lehetek már együtt egy pár órát sem a barátommal vagy mi van?
-De, sőt. De nem déltől estig. Azt se tudtam, hogy hová mentek. Bajod is eshetett volna.
-Ugyan már.. Állandóan azon kattogtok  hogy a baj! Szálljatok már le erről a témáról! Amúgy is, nem csak én lakok itt. Peter & Katy is itt lakik. Ők is tudnak segíteni. Nem mindig engem kell ugráltatni.
-Nem ugráltatlak mindig téged...
-Áhh, nem. Csak Sophie, cseréld ki a pelusokat! Sophie, etesd meg a piciket! Sophie, csináld meg ezt és azt. Időt nem hagysz arra, hogy egy kicsit magammal foglalkozzam. És ha még is és tovább maradok a kelleténél azonnal nekem esel!
-Csak jól esne, ha segítenél!
-Jó, tudod mit... Csináld meg egyedül a dolgaidat. Nekem ebből elegem van.
És berohantam a szobába. Idegesített, hogy engem hibáztat a sok gondja miatt. Jó lehet, hogy túlreagáltam de akkor se esett jól, hogy azonnal munkába állít amint hazaértem egy csodás napról.
Pár perc eltelte után kezdtem elég rosszul érezni magam Emily miatt. Gyorsan átöltöztem és félve kimentem Emily-hez, aki a kanapén ücsörgött. Bocsánatkérően néztem rá, majd bocsánatot is kértem. Szerencsére könnyen megenyhítettem a szívét. Elkértem tőle Molly-t és ringatni kezdtem. Annyira édes volt. Nem lehet neki ellenállni annyira aranyos. Muszáj volt megosztanom a nagyvilággal ezt a kis édest. Így hát azonnal csináltam róla pár képet, amin a cumi a szájában van. Meg lehet zabálni annyira édes. Aztán az egyik képet fel is töltöttem a Twitter-re:
"Elvesztem a szemeiben... És milyen édes az a masni! :)"
Twitteltem hozzá. Aztán pillanatok múlva Jack & Molly is elaludt. Emily is már iszonyatosan fáradt volt így a picik elalvása után ő is elment lefeküdni, bár még csak 7 óra volt. Peter & Katy még nem jött haza. A laptopomat kivittem a szobából a a konyhapultra és zenét kapcsoltam. Elindítottam az épp aktuális zenei listámat és arra tombolva készítettem vacsorát.




Alaszkai babos húst csináltam. Imádom, még anno anya tanította meg, hogy hogyan kell készíteni. Azóta már tökélyre fejlesztettem a technikám és senki nem tud olyat csinálni mint én. Mire kész lett volna Peter és a hullafáradt Katy is megérkezett. Ő persze azonnal a szobába ment és lefeküdt. Ketten Peter-rel estünk neki a vacsinak. Közben elmesélte, hogy milyen jól telt a napjuk meg hasonlók. Állítása szerint több hasonló programot fog szervezni... Aztán jött a kérdés, hogy én mit csináltam, hogy ment a vezetés. Elmeséltem neki is mindent. Talán fura, de Peter egy kicsit olyan mint a bátyám. Vele szinte mindent meg tudok dumálni- Általában hozzá is fordulok ha pasikkal kapcsolatos kérdéseim vannak. Máshoz nincs kihez, hisz apa a világ másik felén van, pedig ezeket vele szoktam megbeszélni. De amióta eljöttem Párizsból azóta nem olyan szoros a kapcsolatunk, mint volt. És az hiányzik...
Aztán Peter is elment lefeküdni. Én egyáltalán nem voltam fáradt. A zene listám is időközben lejárt. A TV elé ültem de semmi nézésre méltó nem ment. Arra lettem figyelmes, hogy a telefonom mellettem rezeg, sms-em jött.
"Szia. Remélem még ébren vagy. fellépnél chat-re, vagy Twitter-re? Kösz."
Fogalmam nincs arról, hogy a David mit akar, de amúgy is beszélni szeretnék vele a vakrandi miatt. Gyorsan felléptem a chat-re és David már rám is írt.














Írta:

2 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)