128. rész - Vizsga -

Először is szeretném megköszönni a 20 rendszeres olvasót, de sajnos ez már alig ér valamit, hisz elsejétől meg fog szűnni ez az alkalmazás. Ezért kérek mindenkit, hogy a Bloglovin-on kövessen. 18-an már ott követnek, még nem néztem meg pontosan, hogy kik csak a számra néztem rá. Ha tudjátok akkor segítsétek egymást, hogy könnyebb legyen átállni... Ja, és azt majd elfelejtettem, hogy ezt a változást juttassátok el minél több blog írónak. Ne érjen senkit váratlanul, hogy 2-án nincs egyetlen egy követője se...

Bedobtam a hátsó ülésre a táskám, majd beültem a vezető ülésre, a vizsgáztatóm mellé.

-Jó napot. Én foglak ma levizsgáztatni. Dominic Cooper vagyok.

-Örvendek, Sophie Jordan.

-Okay. Nyugodj meg, gondolom készültél... Itt van ez a jelenléti ív. Ezt töltsd ki.

-Okay.... Kész.

-Rendben... Akkor már is kezdjük. Kész vagy?

-Teljes mértékben. -válaszoltam-

-Itt van ez a teszt. 40 kérdés van összesen. Ebből teljesítened kell 35-öt, vagy annál többet. Ha megfeleltél akkor mehetünk a vezetés részére. Viszont ha nem éred el a 35 pontot akkor értelem szerűen ott vége a mai próbálkozásnak. Világos minden? Van kérdésed ezzel kapcsolatban?

-Nem, nincs. Minden okay.

-Akkor tessék a teszt. Csak okosan.

És már töltöttem is ki. Voltak nehezebb és könnyebb kérdések. Gondolkodtató és minden más aminek lennie kell. Úgy háromnegyed óra elteltével úgy éreztem, hogy kész is vagyok. Gyorsan átfutottam még a szememmel, hogy minden kérdést megválaszoltam-e. Aztán kicsit remegő kézzel átadtam Dominic-nak, aki azonnal nekilátott kijavítani. Egész végig a kezem tördeltem, annyira izgultam. Féltem, hogy mi lesz, ha egy ponton fog múlni az egész. A tenyerem izzadni kezdett, mikor Dominic megfordította a lapot és az utolsó 6 kérdéshez ért. Aztán aláírta a lapot és szólásra nyitotta a száját:

-Nos, hát meg is vagyok.. Ugyebár 40-et lehetett maximum teljesíteni, és te ebből megcsináltál 38-at. Gratulálok! Mehetünk vezetni.

-Huuu. Hála az égnek.
Megigazítottam a tükröket, az ülést és végül becsatoltam magam. Aztán hirtelen beugrott, hogy váltani is kell majd, amitől még mindig félek. Mi lesz, ha lefullasztom a motort? Így hát behunytam a szemem és magam elé képzeltem a váltófejet és csak azt hajtogattam, hogy megcsinálom.
Kinyitottam a szemem, beindítottam az autót, egyesbe tettem, gáz és már mentünk is. Úgy csináltam, ahogy anno Justin tanította. A szélvédőre képzeltem a dolgokat és minden simán ment. 
Egy adott útvonalon kellett haladnom. Volt kereszteződés, átjáró, jelzőlámpa, aztán a végére kimentünk az országútra. Vagy 120-al száguldoztam az utakon. Aztán az utolsó 20 percre visszamentünk a városba, a parkolási tudományomat is be kellet mutatnom és szerencsére jól ment. Aztán a végére visszamentünk a kiinduló ponthoz.
-Mondjam a hibákat vagy egyből az eredményt? -kérdezte Dominic-
-Hát... Inkább az eredményt. -tördeltem az ujjaim-
-Sophie. A teszten elérted a 38 pontot a 40-ből. A vezetés részén csak 5 hibapontot szedhettél össze, ahhoz, hogy sikerüljön.
-Csak 5?! -lepődtem meg-
-Igen... Szóval te a hibapontjaid alapján.... Átmentél a vizsgán.
-Wááá! Köszönöm! -öleltem át Dominic-ot- De mennyi hibapontom lett?
-Három.
-Értem... De a lényeg, hogy megvan.
-Most bemegyünk a székhelyre és megkapod az ideiglenes könyvedet. A véglegest 1 héten belül postán meg fogod kapni.
-Okay.
-Vezetsz?
-Aha.
A székhelynél leparkoltam az épület mögött, majd besétáltunk az épületbe. Úgy 10 perc elteltével már a kezemben is tartottam azt a papírlapot, amit már olyan rég akartam.
-Sophie, itt van az ideiglenes jogsid. De ezzel nem hagyhatod el a város határát.
-Okay.
-Gratulálok. Szép munka volt.
-Köszönöm. Jó volt az oktatóm. -vettem át a papírokat-
-Vettél fel oktatót? -lepődött meg Dominic-
-Nem... A... A barátom oktatott pár alkalommal.
-Értem. Hát gratulálok akkor neki is.
-Akkor még egyszer köszönöm. Viszlát.
-Viszlát Sophie.
Kiballagtam az épület elé és az ott parkoló taxi egyikébe beszálltam és hazavitettem magam...
Otthon azonnal letámadtak a kérdésekkel:
-Sophie! Sikerült? -ugrott elém Peter szinte a semmiből-
-Mondd, hogy igen! -folytatta Emily az egyik picivel a karjában-
-Hát....
-Sikerült? -szállt le a fotelról Katy-
-Igen, sikerült! Megvan a jogsim.
-Ez az! Gratulálok, ügyes vagy. -ölelt át szorosan Peter-
-Jaj, de jó. Gratulálok! -ölelt át Emily is-
-Peter ennek csak örül... -folytattam-
-Ugyan miért?
-Mert így reggelente nem kell a nyafogásaimat hallgatnod. -ballagtam be a nappaliba-
-Justin? Már hazament? -ült le mellém Emily-
-Nos, hát... Ami azt illeti nem is vele jöttem haza.
-Mármint?
-Féltékenységi rohamot kapott. Összevesztünk aztán elment.
-Na, ezt most fejtsd ki létszíves...
-Ma találkoztam Austin Mahone-val. Beszélgettünk aztán mondta, hogy az új dalához keresett táncosokat, holnap lesz próba. És megkérdezte, hogy elmennék-e vele. Aztán pont megérkezett Justin, dumálgattak egy kicsit aztán elindultunk a vizsgára. Útközben rákérdezett én meg elmodtam neki mindent. Erre ő kiakadt és gyakorlatilag megtiltotta, hogy elmenjek.
-Erre te?
-Erre én mondtam neki, hogy ő mehet szakmai megbeszélésekre, de én nem mehetek el egy táncpróbára... Aztán odaértünk kiszálltam az autóból, ő meg elhajtott. Azóta nem beszéltem vele.
-Értem... Én azt mondom hülyeség ilyen apróságokon összeveszni. Hívd fel és kérj bocsánatot.
-Emily! Te nem érted, hogy csak azért nem akarja, hogy elmenjek mert nem bízik bennem?
-Te is tudod, hogy nem erről van szó.
-Ugyan ezt mondta Justin is.
-Nem gondolod, hogy akkor igaz?
-Emily! Én azt nem értem, hogy miért kell féltékenynek lenni egy olyan srácra, akit csak ma ismertem meg és meghívott szakmailag egy próbára. Ráadásul nem is jön be a gyerek! Ennyi erővel én is féltékeny lehetnék milliónyi lányra, akik találkoznak Justin-nal, készítenek egy közös képet, arcra puszi aztán viszlát! De nem vagyok, mert bízom benne!
Aztán fogtam a cuccaim és bementem a szobámba. Nem voltam arra kíváncsi, hogy "rosszat követsz el" mert tudtam, hogy nem. Gyorsan átöltöztem valami kényelmes ruhába és felléptem  
Twittere. Elújságoltam a rajongóimnak  hogy végre sikerült megszerezni a jogsim:

"Hurrá! Teljes siker! Végre megvan a jogsim, olyan boldog vagyok!"

Aztán összefogtam a hajam, hátul összekötöttem és kimentem a konyhába, csak Peter volt ott. Elővettem a hütőből sajtot, salátát, felvágottat és csináltam magamnak egy szendvicset.
-Hallottam miről beszéltetek Emily-vel. -szólalt meg Peter-
-Igazán?
-Igen, és tudd, hogy...
-Peter ne. Ez miatt már összevesztem Justin-nal és Emily-vel is. Veled már nem akarok.
-Okay, ahogy gondolod. -és megettem a szendvicsem-
-Most megyek sétálni. Viszem Angel-t is. Rég foglalkoztam vele. Puszi.
Kimentem a kertbe, ahol Emily & Katy & Molly & Jack szórakozott. Megkerestem Angel-t, rátettem a pórázt és már mentem is...