Először is itt van Justin legújabb videója az All Around The Wolrd című dalához! Ha még nem nézted volna meg akkor itt a lehetőség rá. Nekem nagyon tetszik, hisz nekünk készítette, hogy megköszönjek a sok támogatást. RÁNK MINDIG SZÁMÍTHATSZ JUSTIN!
Ez Twittelte hozzá: "Van egy meglepetésem az összes Belieberemnek holnapra... All Around The World videoklip " Majd másnap (megjelenés napján) ezt: "Mondtam, hogy van egy meglepetésem!" És Twitben a videó linkét tette közzé.
KÖSZÖNJÜK JUSTIN! Mint mindig, most is csodálatos munkát végeztél!
***
Miután megállítottam az autót Justin kiszállt és a csomagtartóhoz ment. Nem értettem az egészből semmit. Utánamentem és meglepetés várt rám. A csomagtartóban egy takaró és piknikkosár volt. Justin megragadta a kosarat és a kezembe nyomta a takarót. Nem szólt semmit csak mosolygott és lecsukta a tetőt. Ezt követően bezárta az autót és elindult egy kisebb domb fele. Nem volt mit csináljak, követtem.
-Justin! Várj! Hová megyünk?
-A dombra. -monda büszkén-
-Piknikezni fogunk? -siettem oda mellé-
-Telitalálat... Gondoltam jó lesz, ha kihasználjuk ezt a kevés időt, amit együtt tölthetünk.
-Igen, jó lesz... Keveset látlak, és hiányzol.
-Sophie! -torpant meg Justin- Most itt vagyok, ne gondoljunk arra, hogy ennek vége lesz. Csak élvezzük a mát.
-Úgy imádlak. -öleltem át-
-Szeretlek. -adott csókot a fejemre-
-Na, akkor menjünk.
És folytattuk az utat a dombocska tetejére. Ott kiterítettem az óriásméretű takarót, Justin pedig elővette a hozott dolgokat. Szendvicsek, innivaló meg még pár apróság. Szorosan egymásmellé ültünk, aztán Justin a telefonjáról elindított egy nagyon ki hangulatos dalt. Aztán nekiláttunk falatozni. Közben megbeszéltünk a dolgokat, amiket eddig nem. Elmondta, hogy nemsokára elindul a Believe turnéja. Elég szomorú lettem, mert ez azt jelenti, hogy még kevesebbet fogom látni.
-De ne aggódj! Amikor csak lesz időm és a közelben vagyunk akkor jövök hozzád. -nyugtatgatott Justin-
-Justin! A tengerentúlon leszel. Nem ugorhatsz csak úgy haza. Időd se lesz rá...
-Én nem fogom kibírni nélküled hónapokig..! Valahogy úgy is megoldom, hogy együtt legyünk.
-Remélem, vagy utánad megyek és szabit veszek ki a stúdióban. Flora tutira megérti a dolgokat.
-Ki az a Flora?
-Neked még nem mondtam?! Az új igazgató, Flora Worner.
-Sebastian-t kirúgták vagy mi lett vele?
-Leváltották. Aztán kiderültek a sunyi ügyi és feljelentették. Elvileg most a bíróságot járja. Remélem börtönbe kerül a kis szemétláda!
-Én mondtam, hogy minden meg fog oldódni...
-De... Tudod mi jutott eszembe?
-Micsoda?
-Tudod, mikor volt az utolsó és nagy vitám a Sebastian-nal, kirohantam. Te mit csináltál még benn?
-Beszéltem vele.
-Mit mondtál neki?
-Csak az igazat. Hogy, ha nem száll le rólad akkor nyilvánosságra kerülnek a piszkos dolgai.
-Te megfenyegetted? -húztam fel a szemöldököm és Justin szemébe néztem-
-Nem mondanám annak. Csupán elmondtam, hogy mi a felállás.
-Mondtam, hogy én megoldom a dolgot...
-De én nem bírtam azt látni, hogy szomorú vagy az miatt, hogy nem táncolsz.
-Akkor nem a tánc miatt voltam szomorú... Miattunk. -hajtottam le a fejem- Pont akkor szakítottunk mikor ennek a közepén voltam. Akkor időm és kedvem se volt a stúdiós ügyeimen gondolkodni.
-Tudom...
-De, azt nem értem, hogy hogyan derültek ki a dolgok.. Nathy se mondd semmit. Mintha hétpecsétes titok lenne.
-Akkor elmondom én.
-Justin, mit csináltál? -tudtam, hogy benne volt a keze, csak úgy nem derülnek ki a dolgok-
-Amikor szakítottunk elmentem még egyszer a stúdióba... Szépen elmondtam, hogy mi a bajom, de ő a pofámba röhögött. Hogy mit foglalkozom én veled. Nem vagyunk együtt, ezt hajtogatta folyton. Felhúzta az agyam... Így hát megragadtam a kabátjánál fogva és egy kicsit móresre tanítottam...
-Ugye nem csináltál semmi butaságot?
-Nem, csak kicsit közelebb hajolva beszéltem vele...
-Hát, jó. Nem igazán tudok most mint reagálni... Talán nem is akarok. Elég volt nekem akkor azon a marhán gondolkodni. Ne beszéljünk erről többet!
-Ebbe én is belemegyek... Amm, mikor lesz a vizsgád?
-Most van vasárnap... Akkor 4 nap múlva, csütörtökön.
-Szorítok majd neked. Hánykor?
-Kettőkor, de félre már ott kell lennem.
-Akkor elviszlek... Amúgy is szabad az a napom. -Húzott közelebb Justin magához-
-Okay. Kösz.
-Előtte még akár gyakorolni is tudunk.
-Nem szükséges. Végül megőrülök annyit tanulok meg gyakorlok. Én felkészültem. Ha nem sikerül..
-Na itt állj meg! -vágott közbe Justin- Mi az, hogy nem sikerül? Sikerülni fog, nagyon ügyes leszel és meg is kapod a jogsit pár héten belül. Vagy te olyan okos.
-Kösz. hogy ennyire bízol bennem. Jól esik.
Beszélgettünk mér pár apróságról, köztük a David-ról is. Hisz össze kell hozzak egy találkozót még Nathy-nek és David-nak. Nagyon aranyosak lennének együtt. Ki tudja, hogy mit rejt a jövő, én megszervezem a vakrandit, aztán már minden rájuk van bízva.
Már a nap is lemenőben volt, mikor elkezdtünk összepakolni. Még utoljára összebújtunk és a lemenő napot bámultuk. Aztán Justin erősebben fogta meg a derekam és maga fele fordított. Derekamra helyezte két karját. Én a bal kezem az izmos mellkasára helyeztem és a jobb kezemmel átkaroltam a nyakát. Leheltem pár apró csókot a nyakára, majd az ajkaira.
Olyan szépek és lélekgyógyító pillanatok ezek, hogy ezekért is érdemes szerelmesnek és boldognak lenni. Nem lehet megunni, hisz mindig valami más varászt rejteget magában, ami örömmel tölti el az ember lelkét. Ezért száll el minden rossz amikor azzal vagy akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz. Nekem Justin ez a személy és büszke is vagyok rá. Nekem ő a jobbik felem, ő egészít ki. Ő tudja mindig ha van valami bajom, tudja, hogy mitől leszek boldog. Csupa lelki dolgokról csak ő tud, senki más.
Az autóba bepakolva az utat hazafele vettük. Be is sötétedett mire hazaértem. Justin az ajtóig kísért. Forró csókja után elköszönt és elment...
-De ne aggódj! Amikor csak lesz időm és a közelben vagyunk akkor jövök hozzád. -nyugtatgatott Justin-
-Justin! A tengerentúlon leszel. Nem ugorhatsz csak úgy haza. Időd se lesz rá...
-Én nem fogom kibírni nélküled hónapokig..! Valahogy úgy is megoldom, hogy együtt legyünk.
-Remélem, vagy utánad megyek és szabit veszek ki a stúdióban. Flora tutira megérti a dolgokat.
-Ki az a Flora?
-Neked még nem mondtam?! Az új igazgató, Flora Worner.
-Sebastian-t kirúgták vagy mi lett vele?
-Leváltották. Aztán kiderültek a sunyi ügyi és feljelentették. Elvileg most a bíróságot járja. Remélem börtönbe kerül a kis szemétláda!
-Én mondtam, hogy minden meg fog oldódni...
-De... Tudod mi jutott eszembe?
-Micsoda?
-Tudod, mikor volt az utolsó és nagy vitám a Sebastian-nal, kirohantam. Te mit csináltál még benn?
-Beszéltem vele.
-Mit mondtál neki?
-Csak az igazat. Hogy, ha nem száll le rólad akkor nyilvánosságra kerülnek a piszkos dolgai.
-Te megfenyegetted? -húztam fel a szemöldököm és Justin szemébe néztem-
-Nem mondanám annak. Csupán elmondtam, hogy mi a felállás.
-Mondtam, hogy én megoldom a dolgot...
-De én nem bírtam azt látni, hogy szomorú vagy az miatt, hogy nem táncolsz.
-Akkor nem a tánc miatt voltam szomorú... Miattunk. -hajtottam le a fejem- Pont akkor szakítottunk mikor ennek a közepén voltam. Akkor időm és kedvem se volt a stúdiós ügyeimen gondolkodni.
-Tudom...
-De, azt nem értem, hogy hogyan derültek ki a dolgok.. Nathy se mondd semmit. Mintha hétpecsétes titok lenne.
-Akkor elmondom én.
-Justin, mit csináltál? -tudtam, hogy benne volt a keze, csak úgy nem derülnek ki a dolgok-
-Amikor szakítottunk elmentem még egyszer a stúdióba... Szépen elmondtam, hogy mi a bajom, de ő a pofámba röhögött. Hogy mit foglalkozom én veled. Nem vagyunk együtt, ezt hajtogatta folyton. Felhúzta az agyam... Így hát megragadtam a kabátjánál fogva és egy kicsit móresre tanítottam...
-Ugye nem csináltál semmi butaságot?
-Nem, csak kicsit közelebb hajolva beszéltem vele...
-Hát, jó. Nem igazán tudok most mint reagálni... Talán nem is akarok. Elég volt nekem akkor azon a marhán gondolkodni. Ne beszéljünk erről többet!
-Ebbe én is belemegyek... Amm, mikor lesz a vizsgád?
-Most van vasárnap... Akkor 4 nap múlva, csütörtökön.
-Szorítok majd neked. Hánykor?
-Kettőkor, de félre már ott kell lennem.
-Akkor elviszlek... Amúgy is szabad az a napom. -Húzott közelebb Justin magához-
-Okay. Kösz.
-Előtte még akár gyakorolni is tudunk.
-Nem szükséges. Végül megőrülök annyit tanulok meg gyakorlok. Én felkészültem. Ha nem sikerül..
-Na itt állj meg! -vágott közbe Justin- Mi az, hogy nem sikerül? Sikerülni fog, nagyon ügyes leszel és meg is kapod a jogsit pár héten belül. Vagy te olyan okos.
-Kösz. hogy ennyire bízol bennem. Jól esik.
Beszélgettünk mér pár apróságról, köztük a David-ról is. Hisz össze kell hozzak egy találkozót még Nathy-nek és David-nak. Nagyon aranyosak lennének együtt. Ki tudja, hogy mit rejt a jövő, én megszervezem a vakrandit, aztán már minden rájuk van bízva.
Már a nap is lemenőben volt, mikor elkezdtünk összepakolni. Még utoljára összebújtunk és a lemenő napot bámultuk. Aztán Justin erősebben fogta meg a derekam és maga fele fordított. Derekamra helyezte két karját. Én a bal kezem az izmos mellkasára helyeztem és a jobb kezemmel átkaroltam a nyakát. Leheltem pár apró csókot a nyakára, majd az ajkaira.Olyan szépek és lélekgyógyító pillanatok ezek, hogy ezekért is érdemes szerelmesnek és boldognak lenni. Nem lehet megunni, hisz mindig valami más varászt rejteget magában, ami örömmel tölti el az ember lelkét. Ezért száll el minden rossz amikor azzal vagy akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz. Nekem Justin ez a személy és büszke is vagyok rá. Nekem ő a jobbik felem, ő egészít ki. Ő tudja mindig ha van valami bajom, tudja, hogy mitől leszek boldog. Csupa lelki dolgokról csak ő tud, senki más.
Az autóba bepakolva az utat hazafele vettük. Be is sötétedett mire hazaértem. Justin az ajtóig kísért. Forró csókja után elköszönt és elment...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése