És akkor, ahogy már írtam, körülbelül egy hétig nem leszek net közelben. És akkor sajnos nem tudok részt hozni. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, ezért is próbáltam hozni egy kicsivel romantikusabb részt, ami meghitt is. Remélem sikerült átadnom azt amit szerettem volna.
És kitartás, nemsokára jövök és folytatom! :)
-Szívem! -szaladtam oda mellé-
-Igen. Mondd.
-Becsatolnád a bikini felsőm? -fordítottam neki hátat-
-Persze...
Aztán a limonádétól hideg keze hozzáért a bőrömhöz. Azonnal kirázott a hideg és felszisszentem.
-Bocs, hideg. -vágta rá Justin- Olyan szép hátad van, imádom. -adott csókot a vállamra miután végzett a feladatával- Miért nem csatoltad be elől?
- ... Basszus. Tiszta hülye vagyok.
-De én így imádlak. -ölelt át-
-Tudom... Megyünk úszni?
-Aha. Hozol két poharat?
-Persze.
És kivettem a szekrényből két üvegpoharat. Justin pedig a limonádéval haladt előttem, ki a kertbe. Letettük a kivitt dolgokat egy üvegasztalra, majd Justin hirtelen felkapott és szélsebesen a medence fele vitt. Időm se volt reagálni az egészre, csak szorosan átkaroltam Justin nyakát és úgy kapaszkodtam bele. Azt hittem így nem fogok a vízben kikötni, de tévedtem. A medence széléhez érve Justin elrugaszkodott és beleugrott a vízbe, miközben én a karjaiban sikongattam. A csobbanás után levegő után kapkodva jöttem fel a felszínre. Visszavágóra voltam kiéhezve. Odaúsztam Justin mögé, aki a vizes haját igazgatta. Hirtelen mozdulattal elrugaszkodtam és megpróbáltam lenyomni a víz alá. Hát, nem sikerült! Jóval erősebb mint én...
Kis úszkálás után kimásztunk a medencéből és a napozóágyon feküdtem én ki. Hátamat a nap fele fordítottam és élveztem a napsugarak melegét. Kérésemre Justin hozott napkrémet és elkezdte bekenni a hátam.
-Én is csatoltam be, én is csatolom ki. -ült rá a hátsómra és kicsatolta a bikini felsőmet-
-Nagyon jól esett ez a kis úszás. -vettem nagy levegőt-
-Nekem is jól esett. Jó volt végre kikapcsolni...
-Kérdezhetek valamit?
-Mondd!
-Mikor kezdődik a turné?
-Még két hetet itthon leszek. Szóval azután kezdődik csak a meló...
-Akkor még csak két hétig élvezhetem a társaságod?
-... Ezt miért mondod? -szállt le Justin rólam és mellém guggolt-
-Hát... Tudod. Szeptember végén, október elején jár le a szerződésem.
-Nem akarod meghosszabbítani? -lepődött meg Justin-
-Dehogy nem! Nem erről van szó. Csak tudod. Nagyon rég voltam otthon... Hiányzik Párizs, anya, apa és a haverok is.
-Értem. De visszajössz nem?
-Persze. Az álmaim itt vannak...! A tánc és... És te. -mosolyodtam el-
-Csak az álmod vagyok?
-A beteljesült álmom. Az én egyetlen életem, akiért érdemes reggel kinyitnom a szemem. Akiért érdemes levegővel megtöltenem a tüdőm. Akiért nem kár fájdalmakon átmennem, mert te, Justin, mindig ott leszel mellettem, tudom. És ez akkora magabiztosságot ad, amekkorát el se tudsz képzelni... Szeretlek Justin Drew Bieber! És mindig is szeretni foglak.
És megcsókoltam rózsaszín ajkait, amik tűzforróak voltak. Orra az arcomba fúródott és éreztem, ahogy kifújja a levegőt rajta. Kezét az arcomra helyezte és lassan elváltak ajkaink. Azonnal a barna szemeivel találtam magam szembe. Akaratlanul is mosolyogtam, mert iszonyatosan boldog voltam, talán a földön a legboldogabb... Aztán Justin szólásra nyitotta a száját:
-Imádom, mikor így megnyílsz nekem... Olyan sebezhetőnek tűnsz, de mégse. Annyira hihetetlen, hogy régen nem szimpatizáltál velem... Emlékszel a Boyfriend forgatásra?
-Persze, hogy emlékszem rá.
-Olyan aranyos voltál, mikor reggel ott ültél az asztalnál. Muszáj volt odamennem hozzád és beszélni veled. Annyira szépen cseng a hangod... Ezer közül is felismerem, még ha akkor is kelek fel. És a szemed, azok a barna szemek. Sose feledem, mikor először néztél úgy a szemebe, mint egy félős lány. Tudod, mikor utaztál haza Párizsba. Muszáj volt megmutatnom, hogy nem kell félned, minden rendbe jön.
-Akkor, amikor először megcsókoltál?
-Igen. Azt se felejtem el, amíg élek emlékezni fogok rá... Olyanok voltak az ajkaid, mint egy kanál édes méz. És attól a pillanattól fogva a rabjuk lettem.
-Ne folytasd tovább! Itt olvadok el..! -vágtam közbe-
-Honnan tudod, hogy nem az a célom?
-Őrült vagy.
Mikor már sötétedni kezdett Justin a kert egyik kis zugába kísért, ahol egy fényben úszó djakuzi volt.
Gyönyörű volt, ahogy a gyertyák megvilágították a részleteit. Vanília színben pompázott a körülötte lévő anyag. A víz bugyborékolása olyan kellemesen hatott az ember fülének, mintha lassú zenére táncolna. A djakuzi egyik sarkán gondosan elhelyezett pezsgősüveg, mellette 2 pezsgőspohár.
Justin megfogta a kezem, szemebe nézett és szép lassan odakísért a djakuzi mellé. A bal lábammal ráléptem a lépcső első fokára, majd a másodikra a jobbal. Aztán szép lassan átléptem a peremen mindkét lábammal. A víz kellemesen meleg volt és vanília illatban úszott. A tetején apró kis virágszirom úszkáltak Nem túl sok, de nem is kevés. Justin is jött utánam. Átkarolta a derekam egy megcsókolta a kulcscsontomnál a vállam. Majd kezembe adta a két poharat és kinyitotta a pezsgős üveget, elég nagyot szólt. Majd mindkettőnknek töltött a pohárba. Azonnal bepárosodott a pohár fala és a kicsapódott víz végigfolyt a kezemen. Elég hideg volt, alig vártam, hogy Justin elvegye a sajátját. Mikor elvette, koccintás előtt szólásra nyitotta a száját:
-Igyunk arra, hogy mindig van második esély. Ami talán jobb mint az első. És arra, hogy van igaz szerelem!
Kis úszkálás után kimásztunk a medencéből és a napozóágyon feküdtem én ki. Hátamat a nap fele fordítottam és élveztem a napsugarak melegét. Kérésemre Justin hozott napkrémet és elkezdte bekenni a hátam.
-Én is csatoltam be, én is csatolom ki. -ült rá a hátsómra és kicsatolta a bikini felsőmet-
-Nagyon jól esett ez a kis úszás. -vettem nagy levegőt-
-Nekem is jól esett. Jó volt végre kikapcsolni...
-Kérdezhetek valamit?
-Mondd!
-Mikor kezdődik a turné?
-Még két hetet itthon leszek. Szóval azután kezdődik csak a meló...
-Akkor még csak két hétig élvezhetem a társaságod?
-... Ezt miért mondod? -szállt le Justin rólam és mellém guggolt-
-Hát... Tudod. Szeptember végén, október elején jár le a szerződésem.
-Nem akarod meghosszabbítani? -lepődött meg Justin-
-Dehogy nem! Nem erről van szó. Csak tudod. Nagyon rég voltam otthon... Hiányzik Párizs, anya, apa és a haverok is.
-Értem. De visszajössz nem?
-Persze. Az álmaim itt vannak...! A tánc és... És te. -mosolyodtam el-
-Csak az álmod vagyok?
-A beteljesült álmom. Az én egyetlen életem, akiért érdemes reggel kinyitnom a szemem. Akiért érdemes levegővel megtöltenem a tüdőm. Akiért nem kár fájdalmakon átmennem, mert te, Justin, mindig ott leszel mellettem, tudom. És ez akkora magabiztosságot ad, amekkorát el se tudsz képzelni... Szeretlek Justin Drew Bieber! És mindig is szeretni foglak.
És megcsókoltam rózsaszín ajkait, amik tűzforróak voltak. Orra az arcomba fúródott és éreztem, ahogy kifújja a levegőt rajta. Kezét az arcomra helyezte és lassan elváltak ajkaink. Azonnal a barna szemeivel találtam magam szembe. Akaratlanul is mosolyogtam, mert iszonyatosan boldog voltam, talán a földön a legboldogabb... Aztán Justin szólásra nyitotta a száját:
-Imádom, mikor így megnyílsz nekem... Olyan sebezhetőnek tűnsz, de mégse. Annyira hihetetlen, hogy régen nem szimpatizáltál velem... Emlékszel a Boyfriend forgatásra?
-Persze, hogy emlékszem rá.
-Olyan aranyos voltál, mikor reggel ott ültél az asztalnál. Muszáj volt odamennem hozzád és beszélni veled. Annyira szépen cseng a hangod... Ezer közül is felismerem, még ha akkor is kelek fel. És a szemed, azok a barna szemek. Sose feledem, mikor először néztél úgy a szemebe, mint egy félős lány. Tudod, mikor utaztál haza Párizsba. Muszáj volt megmutatnom, hogy nem kell félned, minden rendbe jön.
-Akkor, amikor először megcsókoltál?
-Igen. Azt se felejtem el, amíg élek emlékezni fogok rá... Olyanok voltak az ajkaid, mint egy kanál édes méz. És attól a pillanattól fogva a rabjuk lettem.
-Ne folytasd tovább! Itt olvadok el..! -vágtam közbe-
-Honnan tudod, hogy nem az a célom?
-Őrült vagy.
Mikor már sötétedni kezdett Justin a kert egyik kis zugába kísért, ahol egy fényben úszó djakuzi volt.
Gyönyörű volt, ahogy a gyertyák megvilágították a részleteit. Vanília színben pompázott a körülötte lévő anyag. A víz bugyborékolása olyan kellemesen hatott az ember fülének, mintha lassú zenére táncolna. A djakuzi egyik sarkán gondosan elhelyezett pezsgősüveg, mellette 2 pezsgőspohár.
Justin megfogta a kezem, szemebe nézett és szép lassan odakísért a djakuzi mellé. A bal lábammal ráléptem a lépcső első fokára, majd a másodikra a jobbal. Aztán szép lassan átléptem a peremen mindkét lábammal. A víz kellemesen meleg volt és vanília illatban úszott. A tetején apró kis virágszirom úszkáltak Nem túl sok, de nem is kevés. Justin is jött utánam. Átkarolta a derekam egy megcsókolta a kulcscsontomnál a vállam. Majd kezembe adta a két poharat és kinyitotta a pezsgős üveget, elég nagyot szólt. Majd mindkettőnknek töltött a pohárba. Azonnal bepárosodott a pohár fala és a kicsapódott víz végigfolyt a kezemen. Elég hideg volt, alig vártam, hogy Justin elvegye a sajátját. Mikor elvette, koccintás előtt szólásra nyitotta a száját:
-Igyunk arra, hogy mindig van második esély. Ami talán jobb mint az első. És arra, hogy van igaz szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése